Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-23 / 300. szám
Vasárnap, 1962. december 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP A Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei fiókjánál nemrég jó néhány ipari szakember ült össze: a megyei pártbizottság ipari osztályának, a megyei tanácsnak a képviselői, a bankban dolgozók, A meghívókat a bank küldte szét, mert ő kezdeményezte a tanácskozást. Az iparvállalatok képlet- gazdálkodásának értékelését beszélték meg. Ez a látszatra tán egy kicsit száraznak tetsző közgazdasági téma nagyon is . lekötötte a részvevők figyel- niét. A bank dolgozói ugyanis, akik a gazdasági élet ütőerén tartják kezüket, és a pénzforgalmon keresztül rögtön észreveszik, hol nem gazdálkodnak úgy, ahogy kellene, érdekes beszámolót á'l’totvk össze. Ebben kimu'atták, hogy a készletgazdálkodás korántsem valami száraz, elvonatkoztatott dolog, hanem nagyon is összefügg a népgazdaság érdekeivel. Annál a vállalatnál, ahol több anyagot tárolnak, mint ameny- nyi a termeléshez kell, szükségtelenül lekötik a nemzeti jövedelem egy részét, akarva, nem akarva kárt okoznak az országnak. Éppen ezért látták jónak a bank dolgozói, hogy megvizsgálják, hogyan gazdálkodnak a készletekkel megyénk üzemei. Sajnos, mint kiderült, 1962 első félévében ugrásszerűen romlott a vállalatok készlet- gazdálkodása. A tanácsi iparban néldául az anyagkészletek növekedése 7 százalékkal meghaladta a termelés növekedését. Ez 80 százalékkal nagyobb, mint a bázisként választott 1961. december 31-i állomány, viszont a termelés a bázishoz viszonyítva ennek csak a negyedrészével nőtt. Ez semmi esetre sem kedvező jelenség s arra kell sarkalljon minden érdekelt vállalatot és szervet, hogy az anyagkészletek és a terme'és közti egyensúly megtartására, célszerű anyaggazdálkodásra törekedjen minden mód ön. Mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy mi idézi elő az anyagkészlet tú’zott növekedését. A bank szakemberei erre is igyekeztek választ adni. Véleményük négy pontban össze: O Tervszerűtlen termelés. A lemaradás okozta kapkodás miatt halmozódott föl iezuemenyezes például a Csurgói Faipari Vállalat fenyőgömbfa készlete. © Többletbeszerzés. A Somogy megyei Finommechanikai Vállalat pl. nagyobb mennyiségű golyéscsapágyat, b ardánikeresztet, rugót rendelt, de alig valamit használt föl belőle. 1 Nerft fordítanak elég gondot a túlzott készletek csökkentésére. A Somogy megyei Fai pali Vállalatnál például — ahol furnír és afrik hiánya miatt növekedett meg túlzottan a készlet — a meghatározott időben nein csők kentették a fölösleget. Nem törekszenek a fölösleges készletek föltárására és másutt való hasznosítására. A Finommechanikai Vállalat például 150 000 forint értékű elfekvő készletet mutatott ki, a bank viszont ennek több mint háromszorosát fedte föl. A bank dolgozói rámutattak arra is, hogyan lehetne megszüntetni a készletek nagyobb rryérvű felhalmozódását. Azt javasolják a tanács illetékes osztályának, hogy írja elő a vállalatoknak a készletek félévenkénti felülvizsgálását- Kötelezze őket. hogy az anyag- megrendeléskor vegyék szigorúan figyelembe a készletet. Továbbá dolgozzon ki megfelelő anyagi ösztönző módszert a készletek csökkentésére. Az eddiginél jobban kísérje figyelemmel, hogyan alakul a befejezetlen állomány. Adjon a tanács több segítséget a készletek felhalmozódásának meg- kadályozásához. Fontos, hogy idejében meghatározza, s közölje velük a termelési profilt. \t. eddiginél előbb gondoskodjon a termelési tervek módosításáról — ha ez szükséges —, hogy az üzemek megfelelő anyagot rendelhessenek. ' Így összegezhetők az anyagkészlet-gazdálkodásról folytatott tanácskozáson elhangzottak. A bank dolgozói a jövőben nemcsak a tanácsi iparvállalatok, hanem a minisztériumi vállalatok, a kisipari szövetkezetek készletgazdálkodását is megvizsgálják. Céljuk, hogy ezeket a vizsgálatokat s az ezek tapasztalataival foglalkozó eszmecserét szélesítsék, rendszeresítsék. Hasznos kezdeményezés. Hatása bizonyára megmutatkozik majd a .túlzott készletek csökkenésében, és tervszerűbbé válik megyénk iparvállalatainál az anyaggazdálkodás. Sz. N. Az adott szó hitedéért Az istvándi Űj Élet Termelő- szövetkezet tagjai sokat adnak vezetőik szavára, ígéretük megvalósulásában nem kételkednek. Biztosira vették azt is, hogy az ünnepekre már a munkaegység arányában járó cukorból süthetnek, főzhetnek, így ígérték ezt a tsz vezetői. A cukorgyár azonban nem küldte a srálFtmányt Felhívta szerkesztőségünket Gréczi István, az Üj Élet Tsz főkönyvelője, és kérte, nézzünk utána, mi lesz a cukorral. Tóth Lajos, a Cukorgyár igazgatója érdeklődésűnkre azt válaszolta, hogy a rakományt csütörtökön elindították Istvánéiba. Tehát elintéződött az ügy megtartotta szavát a gyár. és nem csalódnak vezetőik ígéretében a szövetkezeti gazdák. Mindkét fél örül; a gyár azért, mert elszállíthatta, a tsz meg azért, hogy kioszthatja a cukrot. A késedelemért a harmadik fél okolható: a MÁV. Korábban kellett volna elegendő vagont biztosítania, akkor nem torlódik össze a sok cukor a gyárban, és a szövetkezeti vezetőknek nem okoz gondot az ünnepek előtti osztás. ’élkész étel > emu tatot táróit az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat az Ady kidre utcai csemcgeboH- han. A bemulatott ételféleségek nagy tetszést arattak. & FREILICHMANN: a Polip csapjai Időnként, mikor a fülkét megvilágította a villámok fénye, látni lehetett, hogy az utas kis bajuszos, szőke hajú, nagy kék szemű, vonzó megjelenésű fiatalember. Ruhája egyszerűi mint a diáké, aki szünidőre vagy gyakorlatra utazik. A fiatalember nyugodtan nézett maga elé, és semmi nem mutatta, hogy jó néhány órája nem tud szabadulni aggasztó gondolataitól. Mintegy véletlenül kipillantott a fülke nyitott ajtaján. A jól megvilágított folyosóra már jó' ideje egy ember árnyéka vetődött. A férfi az oldalfalról lehajtható széken ült a folyosó végében. Igen, ez a nyugodtan olvasgató utas kétségtelenül veszélyt jelent! A diákos külsejű fiatalember már attól a perctől érezte, hogy figyelik amint a vonat átrofoo- gott egy keskeny, gyors folyó felett, és megállt az első szovjet állomáson. Pedig az olvasásba merült utas csupán eay alkalommal pillantott a »diákra«. és azóta mintha ügyet sem vetre rá. Ám a ’ért lezki-ebh mo-ri-uo-to is nyugtalansággal töltö**e el a "-diákot«. De hogyan maratták vo'na bármit is? Ftezen mindent a legre gonddal készítettek elő! Lehet, hogy csak képzelődik? Aligha! Elhatározta, hogy jól szem(3) ügyre veszi a folyosón ülő férfit Néhány pillanatig még az ajtóban álldogált, majd lassan végigsétált a folyosón, és megállt az ablaknál. Az utas, aki felkeltette figyelmét, huszonkét év körüli fiatalember volt. Sportruhája alól kidomborodott erős mellkasa, fejlett izomzata. Sűrű, hosszú szem- pillákkal árnyékolt szürke szeme bizalmat keltő egyszerűséggel nezejt a körülötte állókra. Olykor-olykor végigsimított göndör haján. így külsőre nincs benne semmi gyanút keltő. Mégis a »diák«, miután szemügyre vette útitársát, arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy veszélyt jelent a számára. A »diák« ellépett az ablaktól, és megnézte óráját. Éjjel három óra volt. Hosszasan ásított, bement a fülkéjébe, és betette maga után az ajtót. Becsukta a kallantyút, és a biztonsági zárat is ráfordította. Nem gyújtott villanyt. Elővette zseblámpáját. A csomagtartóból bőrtáskát emelt le, elhelyezte a fekvőhelyen, kinyitotta a tetejét, és megnyomott egy alig észrevehető kis gombot. A bőrtáska oldalfala felnyílt, mint valami ajtócska. Mögötte különlegesen kiképzett bemélyedésben finn kés, bök szer és egy kis revolver lapult. A »diák« magához vette a kést és a revolvert. A vonat emelkedőhöz ért, némileg csökkentette sebességét. A »diák« kikapcsolta zseblámpáját, és jobb kezébe véve revolverét, a fegyver agyának sarkát körülhúzta a dupla ablak felső tábláján. Könnyedén kiemelte a kialakított négyszöget, és megfordult, hogy elhelyezze a fekvőhelyen. Az üveg egyik sarka azonban letörött. A fiatalember majdnem elejtette az üveglapot, de még idejében sálkerült elkapnia. A letört darabkát tapogatózva kereste a földön, de hiába. Hogy ne vesztegesse az időt, abbahagyta a kutatást. Az ablakhoz ment, revolvere agyát ismét körülhűzta a külső üvegen, majd ujjaival kinyomta a keretből. A fülkébe egyszerre betört az éjszaka hűvössége: apró esőcseppek vágódtak az utas arcába. Attól a perctől kezdve, hogy Kosztricskin hadnagy megbízást kapott a feladat végrehajtására, az ügyre összpontosította teljes figyelmét. Mint a birkózó, aki minden akaratát és fizikai erejét, gyakorlatát és tapasztalatát latba veti a győzelemért, Kosztricskin is csak- egyre törekedett egész lényével: a hívatlan »vendég« leleplezésére. S mint l^sonló esetekben mindig, felkészült a legrosszabb eshetőségre. Az az óvatos pillantás, amely a határon, az útlevél- vizsgálat után megvillant a »diák« szemében, arra ösztönözte Kosztricsíkint, hogy figyelmesebben tanulmányozza. Természetesen minden igyekezetével azon volt, hogy az utas ne vegye észre a megfigyelést. Kosztricskin olvasott, de m »diák« egyetlen mozdulata sem kerülte el éber figyelmét. Nem volt bizonyos abban, hogy éppen ő az, akit keres, de azért utasította Komyilov alhadnagyot, hogy értesítse Re- senov ezredest a gyanús utasról. Amikor a fülke ajtaja bezárult a »diák« mögött, Kosztricskin egy ideig még ülve ma-: radit, majd felállt és kiment a kocsi előterébe, ahol Komyi-| lov már néhány perce várt rá.; — Értesítetted az elsőt? —| kérdezte halkan, anélkül, hogyl a folyosóról levette volna a| szemét. ? — Igenis, jelentettem! — Mindenesetre vésd azj ♦ eszedbe az ismerte tő jeleket:; nagy kék szem, divatos bajusz, | szőke haj, de azt hiszem, paró-: ka... | Kosztricskin nem fejezte} be a mondatot, hanem mint; akinek hirtelen eszébe jutott: valami, a kocsi ajtajára né-j zett. | — Tartsd szemmel a folyo-1 sót! Ha kilép, azonnal figyel-1 meztess! — mondta, majd ki-J nyitotta az ajtót, megkapaszkodott a lépcső korlátjába, és messze előrehajolva kitekintett a sötétbe. A gyakori villámlás és mennydörgés csak fokozta a helyzet feszültségét. Hirtelen magához intette Komyilovot, aki odasietett hozzá. — Kiugrott, az ördögbe is! — kiáltotta feléje Kosztricskin, miközben arcán és ruháján folyt a víz. — Azonnal kutasd át a fülkét, és jelentsd, hogy követem a szökevényt... Nyelvünk rétegei Senkit sem szeretnék elijeszteni ezzel a komolykodó, címmel; nem szándékom, hogy elvont nyelvtudományi értekzérie fogjak. Bohókásm ilyesmit tehettem volna a leírt cím helyébe: nyelvünk földszintjén és emeletein, de , ennyire meg nem aka.om közönséges..tend mondanivalómat. Azonkívül mindig sántít az ebéle vaskosabb képes, küejei.és. Azt hiszem, ebből a bizonytalankodó bevezetésből is leltet sejten , m.ről kívánok szólni. Mit tapasz alu. k,. ha abból a nyelvjárásból, amelybe belesz Llettünk, elnézünk az ország más részeibe? Elég, ha Somogy megye északi leiéből déli nagyobb felébe látogatunk; észre . es zük, hogy itt is, ott is másként beszélnek m gyárul. Az országot járva mindamellett megfigyelhetjük, hogy ha eltér is az emberek magyar beszéde a mi vidékünkétől, annyira mégse különbözik, hogy meg ne érthetnénk egymást. Nagyobb területű nyelvnek táji különbségei jóval elütőbbek, szinte különböző nyelvekre vallanak. Egyazon nyelvnek ezeket a tájanként más-más változatait nyelvjárásnak, tájnyelvnek mondjuk. Sokszor találkozunk avval a balvéleménnyel, hogy a nyelvjárás szégyellni való, romlott nyelv. Ez a fölfogás nagyon messze érik az igazságtól. A tájnyelv természetes fejlődés ere. ménye. A nyelvjárások fölé rétegeződő ciszágs erte bes élt köznyelv és ennek még gazdagabb, még csiszolt: bb írott vá-toz ta, az irodalmi nyelv kevésbé »természetes« eredetű; sok nyelvben, a mienkben is olyképpen keletkezett ugyan, hogy egy nyelvjárás a többi fölé kerekedett, mégis számtalan beavatkozás nyomát viseli magán; elég Kozlnczyék nyelvújítására utalnunk. A természetes fejlődésnek és a tudatos alakításnak, íróink, költőink gazoáagítű-csincsító formálásának gyümölcse ez az irodalmi és köznyelv; kisebb nagyobb mértékben a csoportnyelvek (egy-egy társa .'almi csoport, foglalkozás, meste ség,. szakma, tudományág stb. sajátos szavai, kifejezései) is hozzájárulnak gyarapításához. A nyelvjárások termékenyítő hatását szintén megtaláljuk benne. A nyelvjárások meg a csoportnyelvek szűkebb-tágabb földraja térségre, társadalmi körre korlátozódnak, a köz- és irodalmi nyelv ellen' en az égisz társadalom, a mi esstürak- ben az egész magyar nyelvközösség érintkezésének, gondolat-, érzés-, akrratkczlésének eszköze. Érthető tehát, ha nyelvművelő munkánkban mindig erre a közmagyar nyelvre figyelünk, annak hangzására, annak nyelvtani rendszerére; hozzá igazítjuk nyelvhelyességi elveinket, gyakorlatunkat. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a nemzeti nyelv máris teljesen egységes. Ha egységességéről beszélünk, az nem egészen valóság, inl.ább az az eszményi cél, amely felé törekszünk. Ez nem is lehet másként; ezt látjuk más nyelvük tö.téretéből, mai állapotából. Az egységesség megteremtésének olyan hathatós eszközeivel rendelkezünk ugyan, amilyen a sajtó, a rádió, a televízió, a társadalom tagjainak egymársal való érintkezése is élénkebb, mint valaha mindazáltal messzire vagyunk még a tökéletes egyformásodástól. Az egységesség valójában nem is ilyen rideg, unalmas egyöntetűség. A nyelvjárások kirívó különbségei szemünk láttára, fülünk hallatára eltűnnek bár, némi táji különbségek még sokáig, talán mindig megmaradnak. Megmaradnak legalább a kiejtésben, a szókincs- ben. Figye’jrk meg egy körülbelül aonos isko’ázottságú, művelt krpesvár'.nak és debreceninek a bsszé’ét. Mindjárt első mondatuk után megkülönböztethettük őket, köznyelvi kiejtésükből is. Ez nem kiilömrebb baj. Az a fon ős, hogy a szabatos megértésnek ne legyen köztünk semmi nyelvi akadálya Mi következik mindebből? Az, hogy ne igyekezzünk mindenárán levetkőzni úgynevezett regionális köznyelvünknek, a mi esetünkben a dunántúli köznyelvnek egynémely jellegzetességét, amely semmiképpen nem zavarja a nyelvi megértést, sőt nemegyszer előmozdítja. Ilyen példának öltéért a nyílt e és a zárt e hang megkülönböztetése (ember, gyerek). Akadnak olyan könnyen lemondok, akik szerint aligha menthetjük meg a zárt e-zést, hiszen nem je’öljük helyesírásunkban. Nos, éppen mostanában állapította meg nyelvjárásainknak egyik legjobb ismerője, hogy azon a területen, ahol eddig megkülönböztették az e-t és az e-t, semmi jel sem mutat e beszédhangok összemosódására (Magyar Nyelvőr 1962: 312. lap). Ez azt jelenti, hogy az ország területének mintegy háromnegyed ré zén, sőt a határokon túli magyarságot is számítva a magyar nyelvterületnek ennél is nagyobb részén különbséget tesznek a két hang között! Az e, e megkülönböztetése tehát nem holmi nyelvjárási sajátság, jól összefér az a köznyelvvel. Anyanyelvi műveltségünk gyarapítására ragadjunk meg minden módot: olvassuk minél többet régi és mai költőinket, íróinkat, a legjobbakat, nagy figyelemmel tanuljunk tőlük, de ne szakadjunk el anyanyelvűnknek szülőföld! gyöke.e.től. Napról napra szomorúan tapasztaljuk fővárosunkban, hogy sokan, akik vidékről ide kerültek, sietnék levetni vélt nyelvjárásiasságukat, például az e-zés,t is, igyekeznek megtanulni, ha nem is a csibész- nyelvet, olyan kife ezé'-é. et, ame yekről lerí az idegen- szerűség, s nem hágnak vele magasabbra nyelvünk ranglétráján. Sck-sok n-gyszerű értéket adhat fővárosunk, ' ámde nyelvi tekintatten inkább kapnia kellene, egy kis vidéki friss vért, nem nyelvjárási, hanem valóban jó magyar köznyelvi »átömlesztés« formájában. Városaink és falvaimk gazdasági és kulturális fejlődésével bizonyára a vidék nyelvi öntudata is nagyobb erőre kap, és mind számosabban mernek anyanyelvűk használatában is gerincesek lenni, még Budapestre kerültük után is. Dr. Ferenczy Géza, A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa 686 000 forint megtakarítás egy újítással (Folytatjnkj A Somogy megyei Téglagyári Egyesülésnél igen sok pénzt költöttek az égetéshez szükséges tüzelőre, főként a szénre. Ez növelte a tégla önköltségét. Nemrég két leleményes újítónak, Csízt Imrének és Mekli Józsefnek, az ES dolgozóinak sikerült olyan tüzelőanyagot készíteniük, amely olcsó és nagy fűtőértéke van. A Kőolaj- finomí tásnál használatos, többnyire a szemétbe kerülő úgy= nevezett derítőföldet kevertek össze igen olcsó, alacsony fűtőértékű porszénnel. Az új keverék kitűnően ég, s kalóriái* 4600—4300 körül mozog, Az új tüzelőanyaggal a So» ■nogy megyei Téglagyári Egye- •'"’lés üzemei — a derítőföld Vonításának költségét is eszámítva — évenként 686 009 forintot tudnak megtakarítani.
