Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

Péntek, 1963. november 16. 3 SOMOGYI NEPE.AF Még az idén elkészülnek Kaposvár első „térlakásai“ Több emeletráépítésre is van lehetőség Már a festést végzik azon a kétemeletes épületen, ame­lyet Kaposváron a Dózsa György utcában, a Vasnagyke- reskedelmi Vállalat kopott, korszerűtlen irodaházának he­lyén, a színházzal szemben emeltek a Tatarozó és Épület- karbantartó Vállalat dolgozói. A földszinten üzlet vagy ven­déglátóhely, az emeleten pe­dig lakások lesznek. Milyen lakások? Szigetvári György, az épület tervezője és Rőhrig Béla, a Tatarozó Vállalat fő­könyvelője válaszol erre a kérdésre. Kihasználni az alkalmat Az épület története dióhéj­ban a következő: Amikor a Vasnagykereskedelmi Vállalat elköltözött, a Tatarozó Válla­lat és a Tervező Iroda lakásra szoruló dolgozói összedugták tejüket, s azon tanakodtak, mit tehetnének, hogy lakás­hoz jussanak, hisz nem vár­hatnak mindent az államtól. Úgy gondolták, iwid időn be­lül lesz la kásuk, ha a Vas- nagykereskedelmi Vállalat irodaháza helyén készülő bisztróra emeletet húznak. Az elgondolást hamarosan tett követte. Szigetvári György el­készítette a terveket, és rög­tön meg is indulhatott volna az építés, 'ha a tanács kellő segítséget nyújt, s nem kezd bürokratikus huzavonába: Ez bizony elkedvetlenítette a kez­deményezőket. Minthogy azon­ban a rendelet kimondja, hogy nemcsak az Ingatlankezelő, hanem más vállalat is szer­vezhet emeletráépítést s miután eldöntötték, hogy a tíz lakás­ból hármat a tatarozó, hár­mat a ruhaüzem, egyet-egyet az OTT*, a Tervező Iroda, a tejüzem és a megyei tanács dolgozói kapoaík, végre meg­kezdhették a munkát. A jövő lakása Az állam támogatja az eme­letráépítést: a költségvetésből «0 000-ret áll. Ezenkívül 45 000 forint, tizenöt óv alatt visz- szafí zethető hi telked vezményt ad az építkezőnek, s azoknak csupán 16—20 000 forintot kell előre befizetniük. A lakás ter­mészetesen az állam tulajdo­néiban marad, de tíz évig lak­bérmentes. Szigetvári György úw ter­vezte meg a lakásokat, hogy VADÁSZ FERENC: kellemes otthont teremtsen a lakóknak. A modern követel­mények, igények kielégítésére törekedett. Szakított a hagyo­mányos kétszoba-konyhás meg­oldással, ehelyett úgynevezett térlakásokat alakított ki: A lakó korszerű bútorokkal, vé- lasztófüggönyökfcel olyanná varázsolhatja lakását, ami­lyenné akarja, emellett meg­felelő nagyságú szabad tér marad. A függőfolyosóról nyílik a lakás 'bejárata, innen egy tá­gas előszobába léphet az em­ber. Ebből nyílik egy kis hall, innen a konyhába, a szobába, a fürdőszobába, a spájztoa lehet jutni. A kony­ha egyetlen függönnyel étke­ző-, lakó és főzőkonyhává ala­kítható. Függönnyel vagy to­lóajtóval hálóra és nappalira választható szét a szoba, ame­lyet a , fürdőszobából fűthető cserépkályha melegít be. Ez a lakóstípus tág teret ad a képzeletinek, a leleményesség­nek. Akadt olyan lakó, alá a konyha étkezőrészét egy fal­lal gyerekszobává alakította; Legyen gazdája Minél több ilyen emeletrá­építésre volna szükség. Bizo­nyára sokan akadnának, akik szívesen élnének az állam nyújtotta lehetőségekkel De vajon van-e olyan épület, amely alkalmas az emeletrá­építésre? A kérdésre Szigetvá­ri Gyógy határozott igennel válaszol, és sorolja is azokat a házakat, amelyek megfelelné­nek erre a célra. így például a Kossuth Lajos utca 13., a Május 1. utcában a megyei tanáccsal szemben levő épület (a Beruházási Bank), a Május 1. utca 12. számú és a Le­nin utca 15. számú ház. A Kossuth Lajos utca 13. számú ház emeletráépítési terve már él is készült. Ám előrehaladás nemigen tapasztalható. Nincs, aki kellően mozgassa a dol­got. Az építkezni szándékozók­nak kellene kézbe venniük az akció szervezését Megszívlelendők a szakem­ber szavai. Hogy érdemes le­gyűrni a nehézségeket, azt a Dózsa György utcai lakások bizonyítják, amelyekkel nem­csak a lakók, hanem — az utcaképet tekintve a város is jól jós. Szegedi Nándor m'£=>K­Két férfi jött át idegen föld­ről — a határőr tudja, milyen mélységű a megtermett férfi lépése —, s elindult mindkettő az ország belsejébe. Hadrendben követtük Pász­tor hadnagyot. A kutya — Szürke volt a- neve, igazi far­kashoz hasonlított — orrával szinte súrolja az agyagos, ra­gadó földet. Szőre felborzoló- dott, hegyezte a fülét. Bükkösbe értünk. Itt a leve­gőjárás is lassúbb volt, alig mozdult. A kutya eleinte körly- nyebben követte a nyomokat. De látszott rajta: a gomba, a virágok, az avar friss párolgá­sa és a föld szaga — előző éj­szaka esett — megcsapták az orrát. Az illatok összekevered­tek benne: Szürke nehezen küzdött meg velük. Géppisztolj'sorézatokkal ve­rettük a bokrokat. Tisztáson pihentünk, aztán újabb ingová­nyos, bokrokkal benőtt terüle­tet fésültünk át. Szüntelenül éleztem az ellenség jelenlétét. Rakodd robotgépek szériagyártását kezdte meg az üzbegisztáni andizsáni gépgyár. A robotgép — hidraulikus rendszerű emelő- daru — kapástraktorra van függesztve. A gép szerkezete kü­lönböző rakományok (gyapot, széna, nád, homok, föld stb.) moz­gatását, emelését teszi lehetővé. A robotgépet ezenkívül asztag- rakásra, villanypóznák (elállítására, öntözőcsatornák tisztogatá­sára is lehet használok A képen: Az új rakodó robotgépek a gyár udvarán. (MTI Külföldi Képszolgálat) Kink. CsúfolkodTk önmagával, nyelvét öltögeti az istenre és az emberekre. Egyszóval felta­lálja magát. Véletlen-e, hogy Donlan sem keresi az alkalmat a beszélge­tésre? Aligha. Orrom alá fújja a filteres Wiceroy füstjét — valóságos cigarettareklám ez az ember: kocadohányos, min­dig mást szív — de most nem kínál meg. Éppen csak annyit mond, amikor elmegy mellet­tem: — Na, hogy éltek szuperka­tonák? Tovább megy, mielőtt felel­hetnék. Bár aligha tudnék er­re valami okosat válaszolni. Minket nemcsak^ tréfából, ko­molyan is így emlegetnek. Azt tartják rólunk, hogy mi va­gyunk az igazán jó katona­anyag. Nincs veszíteni valónk. A? elméleti foglalkozáson legutóbb cikket olvastunk az »United States Combat Forces Journal« nevű katonai újság­ból. A »Hősiesség válságáról« szólt. A főnök magyarázatok­kal egészítette ki a felolvasást. A helyzet az — mondotta —, hogy a Pentagonban ülő urak­nak sok fejtörést okoznak az amerikai fiatalok. Az US Ar­my katonái nem ismerik a »cél«-t. Sokukat nem is érdek­li. Nyeglék, elkényeztetettek, puhányok — mondta a főnök. — Bezzeg ... Már ott tartott, hogy célzá­sokat tett a hagyományos ma­gyar hősiességre és a világhá­borús magyar dolgokra, ami­kor hirtelen elharajpta a szót. A vidék iparosítása Minden ember szereti lakóhelyét. Ami á pestieknek a Nagykörút, a szegedieknek ugyanazt jelenti a Kárász ut­ca. A fővárosi ember sem sze- rfeti semmivel sem jobban a budai hegyek lankáit, mint a miskolci a Bükk fennsíkjait. Budapestnek ott van a hatal­mas Ganz-MÁVAG-gyár, de Hódmezővásárhelynek a maga méreteihez viszonyítva ugyan­ennyit jelent a mérleggyár. A főváros és a vidék között el­mosódnak a legszembetűnőbb különbségek. Ez a különbség- eltűnés itt játszódik le a sze­münk előtt, a mi korszakunk­ban . Az ipar viszi a vidékre a kultúrát, a foglalkoztatottság javulását, a magasabb életszín­vonalat. Az ipar betör a mező- gazdaságba. A vidék iparosítá­sa az egyik fontos eszköze an­nak, hogy megszűnjön az a ré­gi állapot, az az ósdi nézet, amely másodlagosnak, jelen­téktelennek, provinciálisnak hirdetett mindent, ami a fő­város határain kívül történt. A magyar dolgozók a kapitalista társadalomtól nemcsak fejlet­len, hanem területileg is ész- szerűtlenül elhelyezett ipart kaptak örökségül. Az üzemek, a gyáripari alkalmazottak 53 százaiéira Budapestre jutott. Vidékre maradt a — maradék meg a gémeskút és a gulasch és tsikos romantika. A felszabadulás utáni évek ezen a téren is javulást hoztak. 1960-ban az iparban foglalkoz- tatottaiknak már csak 45 száza­léka jutott Budapestre. A esak-ot viszont nyugodtan idé­zőjelbe tehetnék, hiszen még ez a 45 százalék is sok. Ipa­runk területi elhelyezkedése mindmáig aránytalan. S ez az állapot nem jó sem a főváros­nak, sem a vidéknek. Nézzünk erről néhány szám­adatot, talán nem lesz unal­mas. Budapesten lakik az or­szág lakosainak 18 százaléka, viszont itt dolgozik az ipari munkásság és értelmiség 45 százaléka. A fővárosban össz­pontosul a teljes magyar könnyűipar 61 százaléka. Bu­dapesten él 1 800 000 ember, de Budapesten vásárol mint­egy 3 300 000 honpolgár. Ez azt is mutatja, hogy vidéken nemcsak az iparosítás, hanem az üzletek fejlesztése sem utol­só feladat. Mindezzel persze nem mond­tunk semmi újat. A párt VII. kongresszusának útmutatása nyomán a Központi Bizottság 1960. június 29-én határozatot hozott az ipartelepítés helyze­téről és várható fejlődéséről a SL Ködösített. Mind a négyen; észrevettük. Katona vigyor­gott, Seres elvörösödött, Ván-v dór mintha egy árnyalattal^ még sápadtabb lett volna, mint. máskor. A főnök visszakanyarodott aj katonai szakértő cikkéhez. A( koreai háborúról volt szó, aholj az amerikai katona gyenge j harci szelleme, érdektelenségej jó kiviláglott »A szárny biz-J tosítására kiküldött egyik ra-j második ötéves tervben. A ha­tározat elvileg és gyakorlati­lag is megmagyarázza, miért égető szüségesség a vidék ipa­ri fejlesztése. Megállapítja, hogy ->a vidéki területek ipa­rosítása feltétlenül szükséges, mert a vidéki lakosság anyagi- kulturális színvonalát emel­nünk, a város és a falu közötti lényeges különbséget csökken- tenünk és az ipari termelés szerkezetének gazdaságosságát azzal is növelnünk kell, hogy a termelőüzemeket közelebb visszük a nyersanyaglelőhely­hez és a felhasználókhoz«. Ter­mészetesen a vidék iparosítása csökkenti majd a főváros ma már sokszor elviselhetetlen zsúfoltságát, javít a lakáshely­zeten, a közlekedésen, a köz­művekkel való ellátottságon. A határozat óta kere­ken két év telt el. Nem fel­adatunk, hogy értékeljük a ha­tározat végrehajtását, ez nem is áll módunkban. Egy-két gondolat azonban toliunkra kí­vánkozik. Kezdjük e gondola­tokat ismét számokkal. 1960-ban, tehát amikor a Központi Bizottság határozata megszületett, volt néhány vi­szonylag megfelelően iparoso­dott megyénk. Ilyenek elsősor­ban Borsod, Pest, Komárom és Győr-Sopron. E négy megyé­ben dolgozott akkor az ipari munkások és értelmiségiek majdnem húsz százaléka. Má­sik négy megyénkben viszont — Hajdú-Biharban, Somogy­bán, Szabolcs-Szatmárban és Tolnában — dolgozott az ipari emberek 4 százaléka. Az arány­talanság nyilvánvaló. Hogy szám szerint mit ja­vult a helyzet? Erre e pillanat­ban még nincs statisztikánk. De tény, hogy az elmúlt más­fél esztendőben a vidéki váro­sokban meglehetősen sok, az eddigi átlagnál lényegesen több gyár, üzem épült fel. Űj fono­dát kapott Szombathely és Sopron; kinőtte kezdeti ne­hézségeit Szombathely másik új létesítménye, a REMIX. Ruhagyár kezdett termelni Szentesen, hideghengermű Salgótarjánban, új gyárrészleg épült Győrben a Cando Bú­torgyárban, Sopron sörgyárat kapott, kenyérüzemek épültek Székesfehérváron, Tatabányán és Mezőkövesden. Természetesen tovább épül­tek a vidéken ötéves tervünk legnagyobb jelentőségű ipari beruházásai, mint amilyenek a Tiszapalkonyai Vegyiművek, a Dunai Vasmű, a Dunai Ce­mentművek Vácott és a hatal­mas kőolajerőmű-komplexum Szászhalomba ttán. Egy nem hivatalos és nem végleges statisztika szerint a múlt évben befejezett 15 na­gyobb ipari beruházás közül 6 épült föl Budapesten és 9 vi­déken. A helyzet tehát javult, s napjainkban is tovább ja­vul. A párthatározat eredmé­nyei szemmel láthatóak. Vi­szont lényeges változás, fronV áttörés még nem történt. Per­sze egy több évtizedes hibán nem is lehet néhány év alatt változtatni. A párthatározat is csak annyit tűz célul, hogy a vidéki ipar jelenlegi 55 száza­lékos aránya 57—58 százalékra növekedjék a második ötéves terv végéig. A frontáttörést te­hát nem is a már számszerűen mérhető eredményekben vár­juk. A fejekben, a szemléletek­ben kellene gyorsabban ren­det teremtenünk. E téren ugyanis még messzemenően sok a korholnivalő. A vidék iparosításának egyik útja-módja a fővárosi' üzemek áthelyezése vidékre; Az ilyen áthelyezések nagyon vontatottan, felemásan tör­ténnek. Az illetékes üzemi ve­zetők részéről sokszor az in­dokoltnál is nagyobb az el­lenállás, a húzódozás a vidék­re költözést előíró határoza­tok végrehajtásában. Nem ke­vésszer hangsainak el az át­költözés tényleges riehézségeit sokszorosra nagyító, eltúlzó megjegyzések, jelentések. So­kan még ma is büntetésnek veszik, ha vidékre kell men­niük dolgozni. Egyébként is: ezt a vidékre költözést sokan eltúlozzák: ugyanis a helyes elv szerint csak a budapesti gyárat kell vidékre költöztet­ni, viszont az alkalmazottakat — néhány kivételtől eltekint­ve — nem! Hiszen a vidék iparosításának egyik oka ép­pen a vidéki lakosság jobb el­látása a biztos megélhetést nyújtó ipari munkával. Következetesebben kell tehát dolgoznunk a vi­dék iparosításáról szóló párt- határozat végrehajtásán. A feladatok egyaránt nagyok a főváros és a vidék előtt is. A központi, országos szerveknek és a helyi, megyei szervek­nek együttesen kell keres­niük és megtalálniuk az öt­éves terv ipartelepítési ten­denciáinak jobb végrehajtását biztosító módozatokat és lehe­tőségeket. Politikai nevelő­munkával kell legyőzniük' a vidék iparosításával szemben helyenként még tapasztalható értetlenséget, ellenállást. Job­ban kell megszervezniük az új, helyi munkaerők szakmai oktatásét, kiképzését, gondos­kodniuk kell sok mindenről: lakásról, közművesítésről, na­gyobb kulturális lehetőségek­ről ;.. Összevetve mindent: sok-sok még a feladat. Az azonban tény: a vidék iparosítása olyan ügy, olyan feladat, amely egyaránt érde­ke a népgazdaságnak, Buda­pestnek és a vidéknek. Ezért érdemes és kell is jobban dolgoznunk, s ezért örülünk az eddigi, bár kezdetet jelení­tő eredményeknek is. Bízva a sikeres folytatásban; Buzási János Nincs már panasz munkájára — Ellenségnek mondtuk az is­meretlen érkezőket. — Jó idő­be telt, míg a nyomukba ér­tünk. ösztöneim súgták, hogy a közelünkben vannak. Meg se lepődtem, amikor egy fa mögül ránk eresztették az első soro­zatot. Kézigránátot dobtam felé­jük. Járőrtársam is ezt tette. A raj bekerítette őket. Félóra múlva már csak egyikük tü­zelt. A kém — amint hamaro­san kiderült, az volt — sértet­lenül került a kezünkbe ... Mielőtt Panamában megszúr­tak, akkor is éreztem, hogy ve­szély fenyeget. Mondom: hal­lok a csendben. Ezek — a szobatársaim — most nem marják egymást. Feltűnően hallgatagok. Még csak nem is vitatkoznak. Pe­dig hárman háromfelé húznak jóideje. András, mintha otthon élne, Pityu a fellegekben, Zoli — Katona Sándor — itt él a tá­maszponton. Gúnyolódik ve­Egy hónap telit el azóta, jóm - idézte az író Th. Ma-#*10^ egy névtelen levél alap- chart őrmestert - csak élete# 3*» megvizsgáltuk, hogyan ke- megóvásával törődött. Kilenc#Gj/orgy az iga fegyver közül olykor kettő-há-# szeszfőzdébe beosztottnak, es rom tüzelt.« Egy J. Williams#milyen munkát vegez. Ugyanis nevű tiszt a Szöul körüli har-#vita, nézeteltérés támadt sze- cokra emlékezett, és azt# mélye körül annak ellenere, mondta: ő lövészgödörből lö- # hogy a fffldművesszövetkezet vészgödörbe kúszott a szakasza í igazgatósági ülésén szabály- után, hogy szemmel tartsa észszerűen ^ megválasztották. A buzdítsa embereit. Így akar-# vita, abból adódott, hogy nála ta elérni, hogy legalább min-fűatalabb, némelyek szerint rá- den második lőj jön ... # termettebb ember is jelentke­. „„ ... .. , ... .fzett e munkakör betöltésére. A fonok a célról beszelt. AjAz igazgatóság szavazattöbb­mi külön célunkról. Az otthon iséggel mégis Máté György megkezdett szabadságharc it-i mellett döntött. A kivizsgálás- leni folytatásáról. Szent hiva-7 kor még úgy látszott, hogy fásunkról. Odaadásunkról, thelytelenvolt ez a határozat, amelyet elvár tőlünk a szabadi men^. a számoiás, gyakran té- világ. Az emberek megbecsü-# vecjett. A hibák pedig azzal a léséről... I J veszéllyel fenyegettek, hogy Eszembe jutottak a trais-fvagy a szövetkezetét, vagy az kircheni lágerben töltött hetek,}ügyfeléit megkárosítja. Vég- & .1» 0 ítéletet azonban akkor meg a jótékonysági csomagok, ame-#nem lehetett alkotni, hiszen gyekkel a jobbmódúak kifejez- ■'alig egy-két hete kezdte meg ték irántunk megbecsülésüket' a munkát Máté György. Fok használt ruha érkezett . A napokban ismét érdeklőd­itünk az igali földművesszövet- (Folylatjul^f SkezetaáL Károly János vezető könyvelő elmondotta, hogy a gyakorlatlanságból adódó szá­molási hibák megszűntek, jó idő óta nincs már semmi pa­nasz Máté György munkájára. Az fmsz vezetői gondot for­dítottak oktatására, figyelmez­tették a pontos munka fontos­ságára. Több ízben ellenőriz­ték, és semmi lényeges hibát nem találtak. A rábízott mun­kát tehát most már megfele­lően végzi. Helyesen tették a szövetkezet vezetői, hogy kez­deti tévedései láttán nem bo­csátották el, hanem inkább melléélltak, segítették, taní­tották. V. M. Üzemi hangverseny Szerda este tartotta meg első üze­mi hangversenyét a Közalkalma­zottak Szimfonikus Zenekara a Nagyatádi Konzervgyárban. A kon­certen Pálfy Aliz és Somogyi Gé­za, a Cslky Gergely Színház mű­vészei működtek közre. Pénteken a Kaposvári Textilmüvekben, a jövő héten kedden pedig a Ba­romfifeldolgozó vállalatnál ad mű­sort a zenekar.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom