Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1962. november Ms Miről tárgyalt kubai szakértőivel Kennedy? New York (MTI). Kennedy amerikai elnök hétfőn délután két óra Mas­szát tanácskozott az Egyesült Államok kuibai szakértőivel. Az AP hírügynökség jelenté­se szerint Kennedy megállapo­dott tanácsadóival abban, az Egyesült Államok to- , vábbra is követeli, hogy vonják ki Kubából az IL—28-as típusú bombázó repülőgépeket. A három főből álló szakér­tőd csoport valószínűiéig ked­den számol be U Thantnak, az ENSZ ügyvezető főtitkárának a Fehér Házban tartott ta­nácskozásokról. A havannai televízió kom­mentátora foglalkozott Ken­nedy és kubai szakértőinek megbeszéléseivel. A kommen­tátor rámutatott, az Egyesült Államok azért ragaszkodik az Iljusin 28-as bombázók kivo­násához, mivel ürügyet akar keresni ahhoz, hogy feltartóz­tassa a tárgyalásokat. A hírmagyarázó hangoztat­ja, hogy Kennedy meg akarja fosztani Kutsát repülőgépeitől. Az amerikai elnök most már nemcsak a rakétáktól retteg, hanem a repülőgé­pektől Is. Ha ez így folytatódik, Kenne- dy hamarosan félni fog a pa­pírsárkányoktól is — mutatott rá a televízió kommentátora. Az UFI hírügynökség wa­shingtoni tudósítója is annak a véleményének ad kifejezést, hogy Kennedy elnök mindad­dig nem hajlandó komolyan fontolóra venni Kuba bizton­ságának szavatolását, amed­dig a szigetországban IL—28- as repülőgépek varrnak. Közben az Egyesült Álla­mokban ismét erősödnek azok a követelések, hogy Kenne­dy elnök rendelje el Ku­ba katonai elözönlését. A szélsőjobboldallá sajtó és po­litikusok e követelést hangoz­tatva durván elferdítik Ken­nedy és Hruscsov október 28-1 levélváltásának értelmét. Fussell, a képviselőház kül­ügyi bizottságának tagja Mia­miban kijelentette: Kennedy elnök nem tett semmiféle ígé­retet arra, hogy nem támadja meg Kubát, mivel Kennedy és Hruscsov jegyzékváltása nem tartalmaz semmiféle kötelező erejű megállapodást. Fussell hangoztatta, hogy az Egyesült Államok megőrzi «cselekvési szabadságát« a Karib-tenger térségében. LONDON Az amerikai kereskedelmi hajózási intézet felszólította a nemzetközi hajózási kamarát, hogy ne szállítson árukat Ku­bának. A hajózási kamara visszautasította az amerikai felszólítást. GUANTANAMO Hírügynökségi jelentések szerint az amerikai haditenge­részet kedden délután a guan- tanamói támaszponton újabb látványos erőfitogtatást ren­dez. Az AP hírügynökség ne­vetséges módon a követke­zőkben jelöli meg a tervezett hadgyakorlat célját: »Megmu­tatni a kubaiaknak, hogy mi­vel kéll szembenézniük, ha megtámadják a 70 négyzetki­lométernyi amerikai haditen­gerészeti támaszpontot.« — Ne féljen, Strauss úr, aki nem tetszik ezentúl, azt egyszerűen kinyírom! (Endrődi István rajza) Vasárnap választ Franciaország Párizs (MTI). Franciaországban vasárnap lesz a parlamenti választások első fordulója. Egy héttel ké­sőbb, november 25-én végle­gesen eldől a mandátumok sorsa. A képviselői helyek mindegyikére négy-öt jelölt pályázik. A választási kam­pányban hét nagyobb párt és több kisebb politikai csoport vesz részt. A lapok napról napra latol­gatják az esélyeket, a képvise­lőjelöltek sorra járják kerüle­tük városait és falvai t. De Gaulle után a bukott kormány miniszterei vonultak fel a te­levízió képernyőjén, hétfő óta pedig a pártok vezetői is hét- hétperces beszédben szólhatnak a rádió és a televízió közönsé­géhez. Ennek ellenére túlzás lenne választási lázról beszélni. Nem ritka az olyan választói gyűlés, ahol 10—12 ember hallgatja a képviselőjelölt beszédét. A francia polgári pártoknak nincs kiépített szervezetük, na­gyobb tömeget csak a nevesebb politikusok fellépései, vagy a Francia Kommunista Párt ösz- szejövetelei vonzanak. Abban, hogy a választási kampány négy nappal a sza­vazás előtt még nem érte el te­tőfokát, nagy szerep« van a francia választási rendszernek. A jelenlegi választási törvény De Gaulle uralomra jutása után lépett életbe. Eszerint az első fordulóban csak azok a je­löltek jutnak mandátumhoz, akik megkapják a szavazatok abszolút többségét. Ott, ahol egyik jelölt sem éri el az 51 százalékot, újabb választást rendeznek, amelyből a legtöbb szavazatot kap>ott jelölt kerül ki győztesen. A második for­duló előtt tág tere nyílik az alkudozásnak, a pártok kölcsö­nös egyezségek alapján vissza­léptetik esélytelen jelöltjeiket, és más jelölt támogatására szó­lítják fel szavazóikat, 1958-ban, a legutóbbi parla­menti választásoknál De Gaul­le pártja, az UNR volt ennek a rendszernek a legfőbb ha­szonélvezője, az első számú vesztes pedig a Francia Kom­munista Párt lett. Az UNR 3 620 000 szavazattal 206 man­dátumot szerzett, a. Francia Kommunista Pártnak pedig 3 900 000 szavazat ellenében 10 képviselői mandátum jutott. A választásokat most ugyan­ezzel a rendszerrel tartják meg, a helyzet azonban más, mint négy évvel ezelőtt. Az egymást követő kormányválsá­goktól megcsomörlött válasz­tók jelentős része bizalommal tekintett De Gaulle-ra, akit a többi polgári párt is támoga­tott. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a tábornok-elnök egyed­uralomra törekszik, nem tűrt, hogy a' politikai pártok korlá­tozzák hatalmát. Az október 28-i népszavazásnál az UNR kivételével valamennyi párt ellene fordult. A szocialisták és a polgári pártok válasiztási szövetségbe tömörültek, bár a szövetségnek vannak gyenge pontjai. A ke­resztén yszoci alista MRP, a jobboldali függetlenek és pa­rasztok pártjának egy része — koalíciós kormány lehetőségé­ben bízva— ingadozik. A szo­cialisták és a radikálisok ne­hezen szólíthatják fel válasz­tóikat, hogy a második menet­ben a függetlenek közismerten fasiszta jelöltjeire szavazza­nak. Lényegében azonban az UNR ellen irányul a szövet­ség. A Francia Kommunista Párt álláspontja egyértelmű. Min­den választási körzetben jelöl­tet állított. Ott, ahol nincsenek győzelmi esélyei, a második fordulóban más demokratikus jelöltet támogat, hogy megaka­dályozza a De Gaulle-isták és a fasiszták győzelmét. A szocialista párt s a radi­kális párt vezetői elzárkóztak a kommunisták javasolta de­mokratikus egység elől. Több jelből azonban arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a választóke­rületek egy részében a helyi 'körülmények elősegítik a de­mokratikus erők együttműkö­dését. Erre vall Guy Mollet- nak a szocialista választékhoz intézett felhívása is: az első menetben szavazzatok a szocia­lista jelöltre, a másodikban bárkire, csak ne az UNR-re. A nemzetgyűlési választá­sokban sok a bizonytalan té­nyező. Arra azonban senki sem számít, hogy az UNR és a hoz­zá csatlakozott polgári politi­kusok megszerzik a parlamen­ti többséget. Sőt az is kétsé­ges, hogy az UNR és az MRP koalíciója »kormányozhatóvá« teszi-e a parlamentet. Egy többségében ellenzéki nemzet- gyűléssel szemben De Gaulle- nak két fegyvere marad: az egyik az alkotmány 16. parag­rafusa, amely »rendkívüli helyzetben« teljhatalmat bizto­sít a köztársaság elnökének, a másik a népszavazás. A tábor­nok televíziós beszédében az utóbbira célzott, amikor ki­emelte: az alkotmánymódosí­tás jóváhagyásával a nemzet felhatalmazta a köztársaság el­nökét, hogy bármilyen problé­mát közvetlenül népszavazás­sal oldjon meg. A Mars—1 önműködő bolygóközi állomás útvonala 1962. november 1-én a Szovjetanáőbasi fel­bocsátották az első marsrakéfcát. A Mars—1 elnevezésű, 893,5 kg súlyú önműködő bolygó­közi állomást Föld körüli pályáira feljuttatott nehéz mesterséges holdról inctítatiák útjára a szovjet szakemberek. A marsrakéta feladata, hogy a naprendszer — a Naptól való távolság tekintetében — negyedik bolygóját, a Marsát lefényképezze, a fényképeket a Földre továb­bítsa, a világűrt hosszabb ideig tanulmányoz­za, és a Földdel kozmikus rádió-összeköttetést létesítsen. A rakéta több, mint 7 hónapos útja sarán mintegy 500 millió kilométernyi utat tesz meg a kozmoszban, hogy elérje a Mar- sót. A Mars 1,88 földi év — azaz 687 nap — alatt kerüli meg a Napot, melytől átlagos tá­volsága 228 millió kilométer (a Föld naptávol­sága 149 millió kín). A legújabb szovjet interplanetáris rakéta a szovjet tudósok és rakétaszakemfoerek nagy­szerű munkájának újabb bizonyítéka. Térké­pünk a marsrakéta útvonalát ábrázolja. Heidelberg! diákélet Nyugat-Németország vá­roskája, Heidelberg ősi egye­teméről híres. Több százezer diák mélyedhetett el az Idők folyamán a tudományokban, de legtöbbjüket a különleges diákélet vonzotta, a »Bruder­schaf tok«, ahol elméleti elő­adások helyett a sörivásban, kardesörtetésben és a nyers erőszak alkalmazásában edz- hették magukat. Az vált az igazi legény közöttük, aki a legtöbb kardvágástól ékteleni- tett arculattal dicsekedhetett. Természetes, hogy az ilyen szellem neveltjei kesz+jges kiszolgálói lettek a hitleri őr­jöngésnek. De Németország tragédlájá, dicstelen Összeom­lása sem gyógyította ki a vérgőzös heldelbergi diákélet mai szereplőit. Amint a szo­ciáldemokrata Neue Rhein Zeitung megírja, a heldelber­gi egyetem a fasiszta diákok gyülekezőhelye lett. Itt ala­pították meg a »Nemzeti diá­kok szövetségét«, amely prog­ramjában olyan szemérmet­lenül ismételte meg a hitleri eszméket, hogy. még a bonni kormány is megsokallta, és feloszlatta a díszes Bundot. Ezután alakult meg a »Schiller Jugend«, amely utá­nozva az olasz fasisztákat, fe­kete inget választott egyen­ruhájául. Heidelberget sze­melték ki találkozóhelyül, és felvonulásuk alkalmával han­gosan hirdették: »Elő a ké­sekkel, legények/« Kiáltozá­suk. ordltozásuk kísértetiesen hasonlított a Horst Wessel in­duló hangvételéhez. »Zsidó és kommunista vért akarunk'.« harsogták. A szocialista lap mindezt megírta. Hogy mi lett az eredménye? Az, hogy figyel­meztetést kapott a heldelber­gi rendőrségtől: ne tulajdonít­son jelentőséget az esetnek. A gyerekek hadd szórakozza­nak ... N. J. Akik semmit sem tanultak az elmúlt háborúkból Washington (TASZSZ). Vlagyimir Vasedcsenko, a TASZSZ tudósítója jelenti: Az Egyesült Államokban hétfőn volt a háborús veterá­nok napja. Az amerikai nép tisztelettel adózik az élső és második világháborúban el­esett honfitársai emlékének. A hagyományoknak megfelelően Washingtonban, az -arlingtoni temetőben hivatalos ünnepsé­get rendeztek, s azon McNa­mara hadügyminiszter mon­dott beszédet. A történelmi tapasztalatok és az amerikai népnek az elmúlt háborúikban hozott áldozatai azonban lát­hatólag semmire sem tanítot­ták meg a Pentagon vezetőjét. McNamara úgy beszélt, mint az agresszió és a kalandorko­dás, a termonukleáris háború peremén való táncolás bűnös politikájának képviselője. Amikor megemlékezett az el­esettekről, főképpen új hábo­rúkról, új áldozatokról be­szélt. Emlékeztette az ameri­kaiakat Kennedy elnökinek ar­ra a kijelentésére, hogy »ál­dozatok nélkül, kötelezettség­vállalások és kockázatok nél­kül nem lehet megőrizni a szabadság határait«. A múlt tanulság i — jelen« tette ki McNamara — minde­nekelőtt az erő jelentőségét emelik ki. »Két világháború arra tanított meg bennünket, hogy a gyengeség és nem az erő teremti meg a háború ki­robbanásának föltételeit«. Az amerikai hadügyminisz­ter úgy véli, hogy az Egye­sült Államoknak a termonuk­leáris konfliktus kockázatát is vállalnia kell. Ugyancsak a mílitarizmus és az agresszió dermesztő hi­dege áradt Gilpatric amerikai hadügyminiszter-helyettes no­vember ll_i televíziós nyilat­kozatából, Gilp>atric e nyilat­kozatában főképpen az úgyne­vezett »kuibai problémával« foglalkozott, s egész sor kö­vetelést támasztott Kubával szemben. Amíg nem teljesítik az Egyesült Államok követe­léseit — jelentette ki — nincs szándékunkban valóra váltani azt az ígéretünket, hogy megszüntetjük a bloká­dot, és nem adunk biztosíté­kot arra, hogy az Egyesült Ál­lamok csakúgy, mint a nyuga­ti félteke más országai, nem hatóinak be Kubába. (MTI) Adenauer elutazott Washingtonba Bonn (MTI). Adenauer kancellár kedden délután — magyar idő sze­rint 15.50 órakor — elindult háromnapos washingtoni lá­togatására. Elutazása előtt nem nyilatkozott az újság­íróknak. A kancellárt elkíséri útjára Schröder külügyminiszter, va­lamint Von Hase és Carstens külügyi államtitkár. Úgy volt, hogy Krone tárcanélkűli mi­niszter is^ vele utazik, de Adenauer kifejezett kívánsá­gára a Spdegel-ügy miatt Bonn­ban maradt. Adenauer magyar idő sze­rint 23.30 órakor érkezik Washingtoniba. A szerdai na­pot tanácskozásokkal tölti Kennedy elnökkel. Csütörtö­kön délelőtt Rusk külügymi­niszterrel tárgyal, majd bú­csúlátogatást tesz Kennedynél. Pénteken tér vissza Nyugat- Németországba. Mint* az MTI bon- dósi- tója rámutat, az üde r ti­zedik amerikai látó? savai foglalkozó kommentárok em­lékeztetnek arra. hogy a kan-1 cetlár rendszerint akkor re­pült Washingtonba, amikor a nemzetközi politikában az enyhülés körvonalai látszottak kibontakozni, és eddig még mindig meg tudta akadályoz­ni azt, hogy ez az enyhülés frontáttöréssé szélesedjék és fellázítsa a hidegháború front­ját. A Neue Zeitung kedden hangoztatja, hogy »a kancel­lár kemény vonal követésé­re akarja szorítani a Nyuga­tot« és úgy véli; Adenauer feltehetően azzal szé"-,/',-.ozik érvelni az Egyesült A űrmok­ban, hogy Kuba példája meg­mutatta, az erőpolitika kifize­tődik. Menedékjogot kért Kairóban a jordániai légierők főparancsnoka Kairó (MTI). A keddre virradó éjszaka Kairó repülőterén leszállt egy négymotoros jordániai .katonai repülőgép. A repülőgép piló­tája, Szál Mohammed Hamza alezredes, a jordániai légierők főparancsnoka megérkezése után politikai menedékjogot kért az Egyesült Arab Köztár­saság hatóságaitól. Elmondotta, hogy Jordániá­ban titkos megbízatást kapott, s ez a feladat a fiatal Jemeni Arab Köztársaság ellen irá­nyult. Hamza megtagadta a parancsot, és úgy döntött, hogy l elmenekiái, Kijelentette, hogy a jordániai nép elviselhetetlen tehernek érzi a királyi rend­szert. A jemeni forradalom óta, amelynek mind Jordánia, mind Szaúd-Arábia esküdt ellensé­ge, több szaúd-arábiai repülő is menedékjogot kért az Egye­sült Arab Köztársaságban. A közép-keleti hírügynökség, a MEN jelentése szerint hétfőn Kairóban ünnepélyes keretek között átadták a jemeni ható­ságoknak azokat a fegyvereket, amelyeket az egyik ilyen gépen Szaúd-Arábia a monarchist» lázadóknak akart küldeni. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom