Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

Saerda, 1962. november M­3 SOMOGYI MßraftP Reméljük, használ A kaposvár—balatonboglári ütőn, Vár da közelében egy T—28-as traktort akartunk előzni. M&r-már beértük, ami­kor hirtelen, ahelyett, hogy kitért volna, az út közepére fordult. Hátramaradtunk egy kissé, hogy megvárjuk az elő­zés újabb lehetőségét. Ám a traktor hol jobbra, hol balra, egyik árok szélétől a másikig »tántorgott«. Amikor végre si­került mellette egérutat nyer­nünk, s hátrapiUantva a veze- |; tő arcát is megláthattuk, ki- j derült, hogy a volán mellett ülő fiatalember erősen ittas. Nagy nehezen megállítot­tuk. Megtudtuk tőle, hogy Varga Józsefnek hívják, s a Kaposvári Gépállomás dolgo­zója. Elhatároztuk, hogy út­ban hazafelé beszólunk a gépállomás igazgatójának, kö­zöljük vele az esetet, s meg­kérjük, menjenek ki Varga elé, és segítsenek rajta. Valaki ekkor azt mondta, hogy gondoljuk meg jól a dol­got, mert ha a gépállomás vezetője megtudja, hogy a traktoros milyen állapotban dolgozik, akkor fegyelmi elé állítja, s esetleg elküldi a vál­lalattól, akkor pedig mi lesz Varga József családjával? Tudtuk, hogy v nem fogják megdicsérni a traktorost. Biz­tosak voltunk benne, hogy legalábbis fegyelmi eljárás lesz tettének következménye, mégis bekopogtunk az igazga­tóhoz. S tettük ezt azért, mert j mi is elsősorban Varga csa­ládját tekintettük. így gon­dolkodtunk: ha továbbvezeti ittas állapotban gépét, árok­ba fordul, s vagy életét veszti, vagy börtönbe kerül, kereső I nélkül marad a család. Ha vi­szont szólunk az igazgatónak, | s Vargát fegyelmi elé állítják || vagy elbocsátják, családja ! csak rövid ideig sínyli meg, | hisz más munkahelyen, ha j nem is ebben a beosztásban, de dolgozhat. Az igazgató és a főmérnök azonnal motorra ült, és ki­ment Vargáért. Néhány nap múlva fegyelmi elé állították a traktorost. írásbeli megro­vással sújtották, s utoljára fi­gyelmeztették. Ez a fegyelmi, ha Varga okul belőle, a jövő­ben megóvja őt attól, hogy sú­lyos veszélynek tegye ki ma­gát, családját és a társadalmi tulajdont. (Szegedi) _______J S zedik a káposztát a balatoniéi lei Balatongyöngye Tsz kerté­szetében. A három hold másodvetésű káposzta 72 000 forintot hoz a közös gazdaság kasszájába. Képünkön Blaskovics Ilona és Hencz Mihályné. Technika és a társadalmi haladás Az atomenergia felszabadítá­sa olyan »-ipari forradalom«, amelynek jelentősége felül­múlja a tűz és a gőz fölfedezé­sét. A burzsoá közgazdászok, szo­ciológusok és gazdaságtörténé­szek is észrevették a »-két A« — az atom és az automatizálás — hatalmas jelentőségét, azon­ban hamis következtetésekig jutnak el, amikor — a technika automatizálásával és a társa­dalmi tényezők képének eltor­zításával — azt állítják, hogy a technikai fejlődés automati­kusan új (nemzeteket, osztá­lyokat megszüntető) »politikai egység«-et hoz létre. Oszipov szovjet közgazdász és technikatörténész érdekes könyvében főleg a »technokra­ta« elméleteket elemzi beha­tóan, és meggyőzően mutatja ki, miként vergődik a burzsoá szociológia (és a »szocialista« mezben fellépő reformizmus) a technikai fetisizmus hálójában. Nem kevés érdekes és értékes cikket olvashattunk már ar­ról, hogy miként szolgálják a különféle technokrata »érvek« a háborús hisztériát; Oszipov könyve — nem csupán az ezzel a problémával külön is foglal­kozó fejezet! — összefoglalja eddigi ismereteinket erről, és ráébreszt az említett »tanítá­sok« különösen veszedelmes voltára. Annak ellenére, hogy a szov­jet kutató könyve már 1959- ben készült, s így hiányoznak belőle bizonyos legújabb ada­tok, a »Technika és a társadal­mi haladás« meggyőzően küzd az említett hamis nézetek el­len. Sőt módját ejti, hogy po­zitív kifejtését is adja annak, hogy miképpen értelmezi a marxista társadalomtudomány a technikai fejlődés legújabb, a maguk nemében forradalmi változásait. Igényeltük volna a problémák körének kiszélesí­tését, de amit a szerző mond, nem kis részben önálló kuta­tások új, gondolatébresztő eredménye így is. Ábrahám András jól, élvez­hetőén fordította a technika és társadalom kapcsolatának problémakörét korántsem ki­merítő, mégis több mint hasz­nos munkát, amelyet a Kos­suth Könyvkiadó jelentetett meg. A. G. Amikor kiszedtük őket, egyik-másikukat teljes apátiá­ban találtuk. De azért el kell ismerni, karakánul tartották magukat Huszonkettő közül egy beszélt. Az is csak akkor, amikor lábujjánál fogva a fá­ra akasztottuk. Ez Pollach öt­lete volt. Több mint negyvennyolc órán át tartottuk őket fogva. Akkor fedezett fel bennünket az ellenség és kiszabadította őket. Mindjárt a helyszínen megvizsgálták a viselkedésü­ket. Egy ezredes elnökölt a zsűriben a saját parancsnoksá­gukról. Arra, amelyik vallott, mindjárt ki is mondták az íté­letet: nem repülhet többé. Há­borúban sem kerülhet bevetés­re. Figyeltem ennek az egynek az arcát: nem láttam rajta kü­lönösebb megrendülést. Meg­vonta a vállát. Ügy látszik, nem voltak különösebb ambí­ciói, hogy alkalomadtán hősi halottá avassák. Minket megdicsért a colonej. Csoportunk parancsnokával, captain Merriek-kel kezet rá­zott. All right! — mondotta. Ördögbe is. Még alig de­reng, s máris kelni kell. Ro­bert Don lan vezényel? »Group hatt! Foward march!« * » • »Legyetek elsők az életért, a halál ellen küzdők soraiban.« Talán vannak, nem is talán, egészen bizonyosan vannak, akik ezt megtehetik. Hol, ho­gyan, milyen körülmények kö­zött? Nem is tudom, olyany- nyira összekuszálódott bennem minden. Sokan vannak. Ilyen igéket otthon is hallottam a 'békéről, nem Nobel-díjas vi­lághírességektől, csupán egyik, másik tanártól az István gim­náziumban. Olykor egy-két fenkölt DISZ-szónoklat is ma- gábafoglalt ilyen felhívásokat. Amikorra megértettem ezek­nek az értelmét, akkorra már teljes volt bennem az ellenál­lás szándéka: ha fehéret mon­danak, gondolj feketét, ha pá­rost kívánnak, te kívánj párat­lant, ha hidegre esküsznek, te meleget niondj — biztattam magam. Mosolyogtam: béke­harc. Úristen, mekkora frázis. Itt van a kezed ügyében a tör­ténelemkönyv, lapozz bele. Még így is, ahogy a kommunisták az iskolásgyerekeknek tálal­ják, minden sora arról tanús­kodik, hogy évszázadokon át háborúztak a népek, irtották egymást az emberek. Görögök, macedónok, perzsák, törökök, poroszok, fehérék, feketék, sárgák, északiak és déliek. Bé­keharc ... Te állítsd meg szá­nalmas legyecske a történelem forgószelét? Tiltakoztam ma­gamban: hiábavaló, céltalan dolog az egész. Aztán ki- mondtam, kimondták a töb­biek is, nyíltan, hangosan, ami­kor már lehetett S Lénárt dü­höngött: Ez a ti korszerűség­iek, a defitizmus, a hitetlen­ség. Tetszelegtek, hogy önál­lóan gondolkodtok? A tévely­gők önállósága ez. Éppen a legfontosabbat nem értitek, hogy a kor, amelyben élünk, más, mint az előbbiek. Más, más. Értitek? Fenéit értitek! Majd rájöttök, de későn... Más, ezt én is látom, de nem úgy más, ahogy ők, a kommu­nisták értelmezik. Quassimodo vajon melléjük áll? Komolyan gondolja, amit mond? Tényleg hiszi, hogy az otthoni fiatalok tehetnek vala­mit az emberiségért? Akár igen, akár nem, nekik mondta, Budapesten. Nekem itt Okina- wán hiába mondta volna. Én az elsők között vagyok, a ha­lálért, az élet ellen küzdők so­raiban ... Undorodtam a hadgyakorla­ton. Magamtól, tőlük, minden­től. Amazok legalább katonák voltak: mi settenkedő kútmér- gezők. Emberrablók, kínzók. A szánalmas legyecske nem tudja megállítani a történelem forgószelét. Forgószél? Mi vol­nánk az az elemi erő, amely felkavarja? Legyecskék va­gyunk mi is, akárcsak amazok a túloldalon. Legyecskék cow­boy nadrágban és vassisakban a szabadságért vívott keresz­teshadjárat pojácái. Díszme­net: Attention! About face! — mögöttünk a gyászkocsi. Katona Sanyi story kát me­Iparfejlesztés Marcaliban »A párt a vidék iparosítását a népgazdaság további egészséges fejlődése egyik fontos feltételének tartja...« — hangzott el a VIL pártkongresszuson a gazdasági feladatok megoldását és a második ötéves terv előkészítését tartalma­zó irányelvekben. Városok, községek lakóihoz, tanácsaihoz, pártszervezeteihez jutottak el ezek a szavak, és sokfelé mér­legelni kezdték a lehetőségeket: miképp fejleszthetnék iparu­kat. Tervek készültek, s ezek nyomán új üzemek, üzemrészek épültek, s indult meg bennük a munka. A mintegy 7900 la­kost számláló járási székhelyen, Marcaliban is így történt. Néhány ipari üzeme már volt a községnek. Malom, ke­nyérgyár, sajtüzem és fűrészüzem adott elfoglaltságot a la­kosság egy részének. Ez azonban kevésnek bizonyult. A me­gyei és járási párt- és tanácsvezetők célul tűzték, hogy Marcaliban is fejlesztik az ipart, s az eddiginél több ember­nek biztosítanak megélhetést az üzemekben. . • * * 1959 előtt döcögve ha- nyúlt. Három új csarnokot ladt ezen a vidéken az ipa­rosítás. Jellemző, hogy az ál­lamosítás idején 140 embert foglalkoztatott a járás ipara, 1959-ben pedig 450—460-at, tíz év alatt tehát csupán 310—320- szal gyarapodott a járásban az ipari munkások száma. És mi­lyen mérvű volt az emelkedés az utóbbi három évben? A já­rási pártértekezleten nem kis büszkeséggel adhattak számot arról, hogy a járás üzemei már 739 embernek adnák munkát. Tehát a két kongresszus kö­zötti időszakban majd annyival növekedett az ipari dolgozók száma, minit az 1959-et meg­előző tíz évben. Főleg a járás székhelyén, Marcaliban fejlő­dött az ipar. Bővült a fűrész­üzem, és egy új létesítmény­nyel, a Finommechanikai Vál­lalat telepéivel gazdagodott a község. 1960. június 1-én 13 dolgozó és három ipari tanuló kezdte meg a munkát a Finommecha­nikai Vállalat telepén. Fokoza­tosan növekedett a létszám. 1961 májusában 51 fizikai dol­gozót (a tanulókkal együtt) és hét alkalmazottat foglalkozta­tott a telep, jelenleg pedig összesen 99-en dolgoznak itt. Ök látják el a környék szol­gáltató munkáinak nagy ré­szét Rádió-, autószerelő és órásrészlege van itt a vállalat­nak. Kezdetben nyugágyakat, istállóablakokat készítettek. A múlt év májusában kezdték meg Marcaliban a háromkere­kű gyermekkerékpárok gyár­tását az idén mosdóállványok­kal és gyermekbabakocsikkal gyarapodott a profil. Új gé­pekre, új üzemépületre volt szükség. A régi gazdasági gépműhely már szűknek bizo­sélt az indián Ernyőkről. Et­nográfia és folklór Fort Bragg- bóL Nem nagy kedvvel kény-i telenségböl, hogy elűzzük a < hosszú esték unalmát — á dzsungelben más szórakozá­sunk nem akadt — Andrással Fort Jaokson-i »élményekről« beszéltünk. Ott szombat estén­ként volt kimaradásunk. Nem szolgáltunk együtt, de kide­rült, hogy Columbiában a Ha-1 way-bár volt körünkben a •legkedveltebb. Bambusznád i fedte a falát. Függönyét lyemszálakból szőttek, Peggy, Märy és a többiek fürdőruhá-, ban, rendszerint shortban jár­emeltek, s így 650 négyzetmé­ter alapterületű üzemrésszel bővült a telep. Híg a Finommechanikai Vállalat új üzemet létesí­tett Marcaliban, addig az Észak-somogyi Állami Erdő- gazdaság a fűrészüzemét bő­vítette. Korábban sok gazda kezén ment keresztül a fűrész­telep. Az ötvenes évek elején előbb az erdőgazdaságé volt, majd a Barcsi Fűrészüzemé. Az utóbbinak az idejében le­szerelték a korszerűtlen gépe­ket, újakat azonban nem állí­tottak be. 1956-ban az egyik I kaposvári üzem telepe lett, s bérfűrészelést vállalt. Az el­avult, öreg gatter azonban rá­fizetésesen dolgozott. 1958-ban laz Észak-somogyi Állami Erdő­gazdaság vette át. Félmilliós beruházással fagyártmány- üzemmé fejlődött a telep. 1959- ben újabb beruházásokra ke­rült sor. Egy porelszívó beren­dezést, egy függőleges és egy horizontális gattert szereltek föl (az utóbbit az erdőgazda­ság üzemében készítették), s új szalag- és körfűrészek kezdték meg a műnkét. A gépesítés eredményeképpen a munkás­létszám azóta 70 százalékkal, a termelés pedig 300 százalékkal emelkedett. A fagyártmány- üzem kereskedelmi faárut, bányadeszkát, bányafát készít. S nem sokkal ezelőtt hajópad­lót kezdtek gyártani exportra. Marcali iparának termékei­ből régebben is vásárolt a kül­kereskedelem. A sajtüzem ké­szítményei jutottak először a határsorompókon túlra. Trap­pista sajtjuk ma már a Német Demokratikus Köztársaság, Nyugat-Németország, Egyip­tom és Görögország üzleteiben is kapható. Az idén különösen szépen emelkedett az export­képes termék részaránya. A terv szerint az áru 65 százalé- 1 kának kell exportra alkalmas­nak lennie. 1961 első felében a termelés 73,4 százaléka, ez év első hat hónapjában pedig 92,4 százaléka volt első osz­tályú. Az új és a bővülő üzemek néhány kisebb lemaradást nem | számítva — megvalósították az lidén eddigi tervfeladatukat. A 'sajtüzem amellett, hogy javí­totta termékeinek minőségét, ,122,8 százalékra teljesítette el- iső félévi tervét, és számotte- •vően csökkentette az előállítá­si költségeket. Jó szervezéssel ,a tej literjének fuvardíját a imúlt évi 17,11 fillérről 14,59 tak, apró levélzöld köténykét ^ fillérre nyomták le. A fa- viseltek. Fejüket füzérkoszorú fsyártmányüzem 1961 62-es díszítette. Német export sört J gazdasági éve szeptember Sü­tettek elénk, gint, Coca-Colét fejlődött be. Feldolgozási és Pepssy-Colát. Két szakszo­fonos, egy tangóhairmonikás és egy dobos muzsikált a Haway- bárban. A vendégek rock-and- rollt táncoltak, olykor tangót. Akinek volt kocsija, messzebb­re is elment. Columbiától északra, az országúton volt Diamond Club. Ott mindenkit tervét 106 százalékra teljesítet­te. Ez igen nagy jelentőségű, hisz termékeire — a bányájá­ra, a hajópadlóra és a parkett- frízre — nagy szüksége van iparunknak. Csupán a Finommechanikai Vállalat telepe maradt el a tervtől. Jóllehet az első ne­gyedévben 105 százalékot ért fel lehetett kérte táncolni. Ak- Jel, a félév végéig 96 százalék­koriban, kilencben, a legvé­gén kétszáz dollárt kaptunk havonta. Olykor a vasárnapot is kint tölthettük. A Hotel Jef- fersonban jártunk. A portás ott albumot nyomott az egye­dül érkező férfivendég kezébe. Akinek a fényképére rámutat­tunk, az a lány kopogtatott be étellel a szobánkba. Ott is ma­radt. Húsz dollárba került a két személyes szoba és a két adag vacsora. ra csökkent a teljesítmény, a harmadik negyedévben pedig már csak 94 százalékról adha­tott számot. Mi az oka ennek? Új cikkek gyártásához fogott a telep, új dolgozókat vettek föl, s nagyrészt a költözködés meg az új munkaerők betanítása okozta a lemaradást. Ráadá­sul sok félkész termék is ma­radt a negyedév végén, s eze­ket — bár sok munkát rejtet­tek magukban — nem vehet­ték számba az értékeléskor. iErősen össze kell fogniuk a ivállalat és a telep vezetőinek }meg a dolgozóknak a 100 szá- tzalék elérés centi A bővülő üzemek dolgozói egyre nagyobb sikereket ér­tek el a munkában. A sajt­üzemben például a felajánlót^ 50 000 forint helyett 100 000 fo­rintot takarítottak meg. Fel­buzdulva az eredményeken ez év októberében két brigád in­dította meg a küzdelmet a szo­cialista címért. A fagyárl- mányüzemben szocialista bri­gádokat avattak. Egy éve nyolc kollektíva kezdte meg a ver­senyt, s november 6-án öt bri­gád tagjainak adták át az ok­levelet. A marcali járás ipara egyre gyorsabb ütemben fej­lődik. 1959-ben még csak 42 250 000 forint értékű árut termeltek, az idei várható ter­melési élték pedig 75 millió forint. A gépesítésnek, a dol­gozók nagyobb gyakorlatának és munkaszeretetének s a jobb szervezésnek köszönhető, hogy az egy főre eső termelési ér­ték az 1959. évi 73 560 forint után ez év végéig eléri a 85 000 forintot. De nem csupán a ter­melés emelkedett, hanem a dolgozók bére is. A VII. párt- kongresszus idején 1282 forint volt, jelenleg pedig 1425 fo­rint a marcali járás iparában dolgozók havi átlagkeresete. Olyan eredmények ezek, me­lyekről érdemes számot adni pártunk VIII. kongresszusa előtt. Ez csak egy kis részecs­kéje annak a nagy fejlődésnek, amely az ország életében vég­bemegy. Persze nem volt zök­kenőmentes Marcali iparosítá­sának eddigi útja, és koránt­sem tehetünk pontot a végére. Kezdetben épület-, anyag- és szakemberhiány gátolta a ter­melést. Ezeket az akadályokat jórészt megszüntették, s a kö­zelmúltban a marcali járási pártértekezleten célul tűzték: az ipar további fejlesztését. »Bővíteni kell a fűrészüzemet. Meg kell ragadni minden aj­kaimat arra, hogy még ez év­ben 25—30 fővel növelhessék a munkáslétszámot-« — hangsú­lyozta a beszámoló. És a fű­részüzem mellett rövidesen egy 200 méteres iparvágány épül, a Szovjetunióból pedig 8—10 vagon fenyőrönk érkezik majd naponta. Feldolgozására sok ember szükséges, s köny- nyen lehet, hogy a járási párt- értekezleten javasolt létszám megduplázódik. Figyelemre méltó fejlesztési programot ál­lítottak össze a tejüzemben. Mivel a tejmennyiség emelke­dése várható, 1967-re új fel­dolgozó épül, s a jelenlegi na­pi 20 000 helyett 40 000 liter tejből készítenek majd sajtot Marcaliban. Bővítik a Finommechani­kai Vállalat telepét is. Az üzem területén utak épülnek. Két épületrészt még az idén összekötnek egy új csarnokkal* s megszüntetik a műszaki ve­zetés megjavításának eddigi akadályát, a lakáshiányt. No­vember közepére két lakást ad a tanács a vállalatnak. Csu­pán szociális épületek nincse­nek még, mostoha körülmé­nyek között tisztálkodnak, ét­keznek a telepen, s emiatt gyakran panaszkodnak a dol­gozók. Ez év végén jutna pénz effajta beruházásra, de az építőipar nem vállalja a kivi­telezést. Remélhető, hogy egy év múlva már nem kell az öl­töző és étkező hiányáról be­szélni a Finommechanikai Vál­lalat marcali üzemében. Ezek addigra minden bizonnyal el­készülnek, s helyettük új gon­dok vetődnek majd föl. A ter­melés növelésének, új gyárt­mányok bevezetésének, új munkások betanításának prob­lémáival birkóznak tán akkor a telep dolgozói és vezetői. Roland Ferenc Több milliárd tonna kokszolható szén Ukrajnában, a dnyepropetrovszki területen a felszín közelében több milliárd tonna kokszolható szenei tartalmazó lelőhelyeket fedeztek föl. Kiaknázásukra 15 szénbányát építenek. Az elsőt már az idén üzembe helyezik. 1963-ban meg­kezdik a Szovjetunió legnagyobb, évi 2 100 000 tonna kapacitási'1 szénbányájának építés ét. Az új lelőhely vidékén két várost fognak építeni. Lakosainak száma 150—200 000 lesz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom