Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

Szerda, 1962. november 7. 3 SOMOGYI STfiPtosM* Kitüntetéseket adtak át tegnap a megyei pártbizottságon A Népiköztársaság Elnöki Ta­nácsa eredményes munkássá­gáért kitüntetésben részesített több somogyi pártmunkást. Születésének 80. évfordulója és 60 éves párttagsága alkalmából Szocialista Munkáért Érdemér­met kapott Völgyi Lajos elv­társ, a munkásmozgalom régi harcosa. Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki to­vábbá Fass Domonkos elvtár­sat, a bonnyapusztai termelő­szövetkezet tagját; Hegedűs Ferenc elvtársat, a csokonyavi- sontai tsz párttitkárát; Laskai János elvtársat, a pusztaková­csi tsz párttitkárát és Tobak István elvtársat, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának helyettes vezető­jét. Munka Érdemérem kitünte­tést kaptak: Drankooics József eivtárs, a batéi tsz párttitkára; Brabecz Alajosné elvtárs, a Csurgói Járási Pártbizottság munkatársa; Karlicsek Ferenc elvtárs, a munkásmozgalom ré­gi harcosa, múzeumőr (Siófok); Zsifkó György elvtárs, a boí- hói tsz pérttitkára; Keresztes József eivtárs, a marcali járási munkásőrség parancsnoka; Tóth Lajos elvtáirs, a Kapos­vári Városi Pártbizottság tag­ja, az ÁKF szakfelügyelője. Szolgálati Érdemérem kitün­tetésben részesítették Marosi József elvtársat, a nagyatádi járási munkásőrség parancsno­kát és Zsák György elvtársat, a barcsi járási munkásőrség parancsnokát. Több eredmé­nyesen dolgozó pártmunkás kapott jutalmat. A kitüntetéseket Németh Ferenc elvtárs, a megyei párt­bizottság első titkára adta át a pártbizottság nagytermében rendezett meleg hangú ünnep­ségen. A kitüntetések átadásá­nál jelen volt dr. Nagy Lajos elvtárs, a megyed pártbizottság tátikára. Illés Dezső elvtárs, a megyei párt-vb tagja és Ora- vecz Ferenc elvtárs, a munkás­őrség megyei parancsnoka. • A kitüntetettek nevében To­bak István elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezető-he­lyettese mondott köszönetét. A bedegkéri főkönyvelő Az íróasztalon, számlák, ki­mutatások halmaza, felbontott levelek sokasága. Több, mint hatvan vállalattal, gazdasággal és üzemmel tartja a kapcsola­tot a bedegkéri Egyetértés Ter­melőszövetkezet, s a postával érkezett ügyiratokat elsőként Szabó József főkönyvelő ol­munffcája. — Szeretem a fogteHcoiaáso­nxat, és éppen olyan gonddal bánok a számoikkal, mint ko­rábban a traktorral. Akkor azt bízták rém; most meg a tagság akaratából a főkönyvelői ten­nivalókat látom el — mondja Szabó eivtárs. Az út, amit a traktortól a könyvelői íróasztalig megtett, vassa át. Ezzel kezdődik napi- hosszú volt. Visszaemlókezése­Kádár János elvtárs Moszkvába utazott Kádár János elvtársi, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács el­nöke a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió kor­mányának meghíváséra rövid látogatásra Moszkvába utazott. (MTI) Kossá István elvtárs Svédországban Gösta Skogiund svéd közle­kedésügyi miniszter meghívá­sára Kossá István elvtáirs, közlekedés és postaügyi mi­niszter hétfőn este egyhetes hivatalos látogatásra Svédor­szágba érkezett. Svédországi látogatása során Kossá elvtárs ellátogat Trollhsetanba, az ot­tani Diesel-mozdonygyárba. (MTI) Csaknem 500 millió forint kiadással elfogadták a megye jövő évi költségvetését és községfejlesztési tervét Tegnap délelőtt ülést tartott a Somogy megyei Tanács. Dr. Kassai János, a megyei tanács vö-ti fkára beterjesztette az 1963. évi költségvetési tervja­vaslatot, amelynek összege 418 millió forint, s 11 százalékkal haladja meg az ideit; A költségvetési összeg 66,8 százalékát szociális, kulturális, egészségügyi célokra fordítják. Kaposváron. 16 tantermes közgazdasági technikum, Mar­caliban 8 tantermes gimná­zium, Somogyváron, Szentba- lázson és Hátrányban 4 tan­termes általános iskola épül. Befejeződik jövőre a kaposvá­ri, a nagyatádi, a tabi, a fo- nyódi és a barcsi gimnézáu- mök építése is. Kaposváron elkezdik az északnyugati városrész kiala­kítását. A Marx Károly, a Tanácsház és a Szántó Imre utcában összesen 180 —• na­gyobb részben szövetkezeti — lakást adnak át. Nagyatádon 24, harcson 12 lakást építenek, Fonyódon és Barcson 8—8 pe­dagóguslakás épül. A kórházi ágyak számát 99- cel növelik. Megkezdik a 400 ágyas? siófoki kórház és ren­delőintézet építését. Jövőre adják át a kaposvári kenyér­gyárat, bővítik a húsüzemet, a kefegyárat, s hozzálátnak az autójavító vállalat, a közfürdő és a fedett uszoda építéséhez. Az 1963. évi községfejleszté- sd alap költségvetésében 67 millió forint szerepel, a lakos- ság öt és fél millió forint ér­tékű társadalmi munkát vál­lalt. A községekben a többi között 110000 folyómétemyi járdát, 17 új óvodát, 46 új általános iskolai tantermet, valamint hat úfj művelődési házat építenek. Találkoztam a gyárral Ügy vezet át az udvaron Terus néni, mintha a lánya volnék. Közben azt mondo­gatja: »-Nagyon érdekes ez a gyár, majd meglátja, ha be­megyünk. Onnan úsztatják a répát, nézze!« — mutat balra. A kíváncsiság hozott ide. Sokszor meg-megálltam a füstölgő kémények előtt. Kü­lönösen esténként ragad ma­gával a látvány, amint a négy kémény a világosszür­ke, de a villanyfénytől sok­szor rózsaszínűvé váló fel­hőt ontja. Innen is, onnan is gőz- és füstcsíkok imbolyog- nak fölfelé. Zúg, sistereg minden. Itt benn izgalom fogja el az embert az óriási gépek, kerekek láttán, a nagy zú­gás hallatán. Csingelly elv­társ már magyarázza is: »Az úsztatóból ide kerül a répa, a mosóba, aztán a víz lerázó- dik róla.« Szűk lépcsőn hala­dunk fel. A Kronosz mérleg éppen most télt meg. Hatal­mas szája kinyílik, s kiönti terhét. A szeletelőgépben fo­rog már a répa. Állandóan élesítik a »fogait«. A »fésű­kön« fut a szelet a diffúző­rökbe. Egymás után telnek meg a tartályok. Ott fönn mérlegelik és mésztejjel ke­verik a nyers lét, hogy az idegen anyagok lecsapódja­nak. Innen a szaturálóba ke­rül. Most már a fölösleges mész eltávozhat. Hosszú úton haladunk á széles, fehér csövek között. A dobszűrők finoman bevont oldalain gyűlik össze a mész- iszap. Figyelem, hogyan emelik le az aláfújtatott gőz hatására. Az iszap jó talaj- javításra. A kilúgozott sze­let közben utazik kifelé a szeletszárítóba. Így haszno­sítják a felszabadult gőzt. Innen száll ki az a gyönyö­rű gőzfelhő s benne a sok apró szelet. No de hol a cukorlé? »Menjünk csak föl ezen a lépcsőn.« Itt vannak a be- párlók. Az egymáshoz kap­csolt üstök egymást fűtik. Ügyesen takarékoskodnak a fűtőanyaggal. Megnézzük a sárgás folyadékot, majd egy másik helyen sötétebb színű mintát vesznek ki. A lépcső tetején kétoldalit újabb min» tát látunk. »Mutasd csak meg a kristályosodást, Ja­ni!« — és a mindig jó kedvű Laci bácsi megveregeti a fiú vállát. Lefelé vezet ismét az ét. Hű, de meleg van! »Nézzen bele ebbe a centrifugába.« Nem akarok hinni a sze­memnek! Fehér kristálycu­kor lett az előbb még sárga, formátlan anyagból. A fino­mítóknál csökken a zaj, de szépül a cukor. Ismét lépcsőkön haladunk. Ismerős arcok tűnnek fel: kis tanítványaimnak, Zoli­nak és Marikának az édes­anyja helyezi a tolókocsira az alulról fölpréselt puha rúdcukrot. »Ezt már meg kell kóstolni!« — mondja Szatori elvtárs. »Hogy tet­szik a gyárunk?« — kérdi. »Igaza volt Terus néninek! Csodálatosan szép!« Hosszú termen haladunk át. Fejünk fölött szalagon fut a cukor. A levegő is édes. Felülről »édes eső« perme­tez. Sejtelmes félhomályban ismét automata mérlegelő tá- tog, és ontja le a hatalmas terembe a cukrot. Jobbról, balról cukorhegyek. A mok- kacsomagolöban Decsvné, Fü- löpné és a többiek fehér kö­penyben, csöndben dolgoz­nak. Egyre szaporodnak a piros kockás dobozok. A la­boratóriumban is szorgos- kodnak, telik a »nagy könyv«. Visszamegyek a nagy fe­hér csövek, a zúgó gépek kö­zé. Tíz óra. Jön a váltás. Né­hány szó, egyik öltözik, má­sik vetkőzik, átadják a munkát. Itt mennek el mel­lettem. Nem is tudom, me­lyiküket csodáljam jobban: akik most hazamennek, vagy akik éjszakára jönnek be? S amint ezen gondolkodom, azt sajnálom, hogy lejárt a lá­togatási időm. Nemhiába vágytam ide! Olyan jó volt találkozni a gyárral! Kovács S and ómé tanár kor a Balatonnagybereki Álla­mi Gazdaságtól indul el, ott dolgozott traktorosként. Innen vonult be, s katonaidejének le­töltése után jóformán még meg sem szokta- a civil ruhát, márts megválasztották főkönyvelőnek a bedegkéri szövetkezeti gaz­dák. Ez 1959 elején történt. Egy évvel később a Magyar Tudományos Akadémia megbí­zásából a megyében az elsők között önköltségszámítást vé­gezték. A kettős könyvviteli képesítést is ékkor szerezte meg. kiosztott terménynek. A taetej- munkák, a vetőmag, a műtrá­gya és az üzemanyag árának egy része már a jövő évet ter­heli, tehát föltétien mentesíte­ni kell alóla az idei esztendőt. Éppen ezért Szabó elvtárs kü­lön nyilvántartja ezeket a számlákat. A szövetkezet ügyfeleinek számvitelével elégedett a fő­könyvelő. — A velünk kapcsolatban ál­ló állami és szövetkezeti szer ­veknek szinte kivétel nélkül egyező számlakivonatot kül­dünk, s mi is hasonlót kapunk tőlük. Korábban előfordultak kisebb-nagyobb eltérések, ma már azonban számláik fillémyi pontossággal azonosak a mieinkkel — magyarázza. Az önköltségszámításnak kö­szönhető, hogy pontosan tud­ja, milyen terményből mennyit és milyen célra használtak föl. A számlák mindenről tájékoztatnak — mondja Sza­bó József. VADÁSZ FERENC : dóka, álmában äs Sopron ut­cáin sétál __ » Gratia tibi Domine?­fát. Tudom példától, hogy egy­szer egy soproni professzor azt Haj- mondta a diákjának: akkor $javíthassák. — Járásunk egyik legjobb, leghozzáértőbb tsz-könyvelője — mondják róla Tabon. Elége­dettek munkájával, szorgalmas embernek tartják. Igyekezeté­re jellemző, hogy most is ta­nul, mérlegképes könyvelői ok­levelet akar szerezni. Még egy vizsgája van hátra, most arra készül. Munkáját derekasan el­végzi : naprakész, szinte kifo­gástalan a tsz könyvelése. — Sikerült olyan irodai ren­det teremteni, amely lehetővé teszi a pontos munkát, öten látjuk el a tennivalókat. Mind­egyikünknek meghatározott feladata, külön reszortja van, amiért felelősséggel tartozik — mondja a főkönyvelő. Szabó eivtárs naponta megvizsgálja ’az anyagkönyvelő, a pénztáros, a bérelszámoló és az adminiszt­rátor munkáját, hogy az eset­leges hibákat még idejében ki­AJebemyeg az aszfaltra hullott üresen, s mint H. G. Walls fantasztikus regényhőse, a Lát­mon, fütyülök a világra, az emberiségre. Mi köze a néhai Illyés Zol­hatatlan ember, az imperializ- tannak Katona Sándor gondo­mus e gátlástalan, mindenre elszánt ügynöke is levegővé változott.« No, látja, főnök? Hogyan lehetne másképpen: Illyés Zoltán megszűnt, ergo nali harang kondul a Domon­kosok templomában. A Hunya­di utca kis térbe fut, közepén kőhattyú, fej nélküL Ott van-e vajon a kőhattyú? »Na, ott van-e, vagy nincs? Ha soproni vagy — mondja az ávós tiszt—, tudnod kell. Fe­lelj, egy, kettő, három. _ Nem tudod?« Szakad rólam a verejték. Ennyi bonyodalom egy letört fejű hattyú-szobor miatt... Persze ilyenkor nappal, kel­lemes napsütésben, amikor a tenger felől friss fuvallatok nyargal ásznak, könnyű tréfál- mondja a nyomozó, kozni, de az ilyen álom olyan, mintha ház nagyságú kőkockát eresztenének rád, lassan a ma­gasból, rafinált kiszámítottság­engedem át magát, majd haj Most különösen a termény- odakint az a hattyú kitollaso-J értékesítések könyvelése és az dik. Másnapra aztán kitollaso-Jelvégzett munkák hovatairto- dott. Éjszaka csínytevő diákok J zásénak eldöntése okozza a kulim ásszal bekenték, s ráta-J legtöbb gondot. Havonta ké- pasztottak egy vánkosnyi liba-J^i a főkönyvi kivonat, ebben tollat... Hogy ne kedélyeskedjek? j Hogy ez nem segít rajtam? ( Miért kellene, hogy segítsen? Tiltakozom! Nem vagyok ha-j zaáruló! Én kém? Senki se( küldött Illyés Zoltán nincs, ( nem ismerem, sose hallottam) róla...« Ne okoskodjon velünk — i Magát i szerepelnie kell a betakarított és értékesített vagy előlegként Az egyes növényfélék jövedel­mezőségéről csak év végén ala- kul ki tiszta kép, de a-nyilván­tartásokból annyi már most is kiderül, hogy például az Egyet­értés Tsz állatállománya az idén több, mint egymillió fo­rint értékű takarmányt fo­gyasztott el eddig. Tehát a szá­mokkal teleírt papírlapokról a szövetkezet egész gazdálkodá­sa, a bevételek és a kiadósok alakulása leolvasható. Szabó elvtárs nemcsak a jelenlegi pénzügyi helyzetet látja, ha­nem a várható bevételekből következtetve arra is válaszol­hat, ami most legjobban érdek­li a bedegkérieket, hogy hány forintos munkaegységre szá­míthatnak. És a kapott válasz megnyugtató. — A legutóbbi fölméréseik szerint az idén prémiummal együtt 33—34 forintot ér majd a munkaegység. Ez több a ter­vezettnél. Megérdemlik az em­berek, hiszen szorgalmasan dolgoznak — mondja. És megérdemli a főkönyvelő is, hiszen neki is része van a terv túlteljesítésében. Hermész Pereme Ifjúsági vezetők kitüntetése Tegnap ünnepélyes külsősé­gek között kitüntetéseket , ad­tak át az ifjúsági mozgalom­ban kiváló munkát végző fia­lataihoz, tetteihez? Az égegy'gal. Úgy ereszkedik, mint a világon semmi. Katona Sándor nem a félegyházi könyvelő fia, nem Gitta kedvese. Nem, nem! Nem is volt soha. Az a Zoltán nem is létezett, Katona Sándor azt tesz, ainit ej0gzj0t;t mint a pára, vagy a akar. Neki sémim köze Illyés régi dolgaihoz. Hagyjanak ne­ki békét! 26. A lelkem a régi? Azt tet­szett mondani? Fenét. Külsőm, hangom más. A lelkemet is ki­cserélték. Mit, kicserélték? El­dobták. fojtó gáz, felszívódott, mint a méreg. Katona Sándor, a Special Warfare Division önkéntese a Fort Bruckner nevű rezervá­tumban, ismeri az előírásokat. Fegyelmezett, engedelmes ka­tona. A főnök parancsára Sop­ron szerelmese. Leküzdhetet­len vágyat érez Sopron iránt. Azt teszek most már, amit Már-már valóságos lokálpat­lift, de lassabbán, centiről cen­tire, s te a párnádon hányko­lódsz, várod, hogy rétestésztá­vá lapítson. Hiányosak asz ismereteim, főnök! Nem lesz baj ebből? Ha lesz is. csak nekem lesz, nem igaz? Nekem? Nen nekem, ha­nem Katona Sándornak. De ha Katona Sándort szorítják, én szorulok. »Egyezséget ajánlok — mon­dom a kihallgatónak. — Azt ugyan nem tudom, hogy pilla­natnyilag helyén van-e a kő- hattyú, mert szórakozottan já- rok-kelek a hazában, de egyet- mást azért tudok róla. Maguk odaátrói küldték... az ameri-{tatoknak, kaiak ... feladattal. .. nem? Tanai Imre, a megyei KISZ­saéevelli magát’ « {bizottság szervező titkára a szegyem magat----- {fővárosban vette át a Szocia­» Idevaló vagyok. Katona^ Munkáért Érdemérem Sándornak hívnak...« { kitüntetést. Micsoda színjáték! Köszö­nöm, főnök, köszönöm. A jövőm, hogy eljussak oda. Onnan pedig tovább. Ez a jö­vőm. Múltam nincs, miért legyen jövőm? Eladtam maguknak: áll az alku. Sámuel Beckett- nek, a drámaírónak van igaza. Ö mondja: A szülők becsap­ják a fiaikat, szemétládába a szülőkkel! Addig míg nem csapják be végleg a világot. akarok: kívül vagyok önmaga- nóta. A facsádi Kajettnok ivar pagtóek, értik, szeretik a tré­flMytaijuk) { KISZ Érdemérmet kapott {Kubacska András, a textümű- { vek dolgozója és Lengyel Gyu­la, a Kaposvári Gépállomás KlSZ-titkára. Osváth Ferenc­nek, a Közgazdasági Techni­kum tanárának a Testnevelés és Sport Kiváló dolgozója ki­tüntető jelvényt adományoz­ták. Arán y koszorús KISZ-jel­vényt kapott Berta Árpád so- mogyegresi KISZ-titkár; Go­lub Lajos patosfai KISZ-tit- kár: Honfi Elek, a Balaton- boglári Állami Gazdaság mun­kaügyi előadója; Kollárovics József, a Csurgói Járási Nap­sugár Ktsz KISZ-titkéra; Lá­zár István, a marcali rendőr­őrs párttitkára; Sándor János pamuki KISZ-titkár és Szőnyi Lajos cukorgyári KISZ-titkár. Az aranykoszorús KISZ-jel- vény sportfokozatát Karancz László, a Nemesvidi Községi Tanács elnöke kapta meg. Kitüntettek több úttörőveze­tőt is. Bakó Béla somogysámsoni csapatvezetőségi tag, Berta Tibor, a Tabi Járási Úttörőel­nökség titkára, Erdélyi József balatonszentgyörgyi csapatve­zető, Franciszti Margit csurgói csapatvezető, Horváth Ferenc bábonyrnegyeri csapatvezető Kálmán József ladi csapatve­zető, Pető Gyula, az igali út­törőcsapat kultűrfeleüőse, Suszter Gyuláné kaposvári csapatvezető és Szél János kutasi csapatvezető »Kiváló úttörővezető« kitüntetést ka­pott

Next

/
Oldalképek
Tartalom