Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-06 / 260. szám

&NYV> i: A YTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KAP$ ÁRA; 50 FILLÉR Somogyi Néplap 1SZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 260. SZÁM. KEDD, 1962. NOVEMBER 6. Mai számunk tartalmából: A vasárnap sportja (4. O.) Olvasóink írják (5. o.) Farkastörvény (6. o.) Egy hét alatt 9500 hold búzát vetettek el termelőszövetkezeteink Interjú Molnár Imre megyei főmezőgazdásszal Napjaink legfontosabb me­zőgazdasági munkája az őszi kenyérgabona vetésének mi­előbbi befejezése. Megkérdez­tük Molnár Imre megyei fő­mezőgazdászt, hogy hányadán állnak közös gazdaságaink ez­zel a tennivalóval, a múlt hét végi esős időjárás ellenére mennyit haladtak előre a ve­téssel. ' ■ — A 90 200 hőidből 74 325 holdon van földiben a búza — mondotta Molnár Imre —, en­nél valamivel jobb az inten­zív búzák aránya; Ezt a fel­adatot 86 százalékig végezték el tsz-eánfe A múlt hét végi eső miatt — amely egyébként igen hasznos volt a mér ki­kelt gabonáknak •— szövetke­zeteink egy hét alatt .mind­össze 9600 holdat tudtak el­vetni búzával. Viszont befe­jeződött a burgonya szedése; a kukorica több mint felét le- takarították, így bőségesen van szabad terület, vetésre előkészített talaj. — Mire hell ügyelnünk a •novemberi vetéseiméi a tsz- ebnek? . — A mostani vetések ké­sőieknek számítanak, nehe­zebben indul meg a növény bokrosodása, ezért igen fon­tos, hogy a tsz-ak a korábbi­nál legalább 10—15 kilóval emeljék a holdankéntd vető­magmennyiséget. Az időjárás most már .bizonytalan, így lé­nyeges, hogy a vetőgépeket összpontosítsák a gazdaságok, & ha szükséges, vonják be a tennivalókba a fogatos vető- gépeket is. Szántás után gon­doskodjanak a megfelelő ta­lajtömörítésről elsősorban gyűrűshenger alkalmazásával, és azonnal vessék el a fris­sen előkészített területeket. Egyes helyeken már észleltek mocskospajor-kártételt. A fez­ek figyeljék a friss vetéseket, és gondoskodjanak a kellő vé­dekezésről. Mintegy 16 000 hold vetnivaló van még hát­ra. Szövetkezeteink helyes szervezéssel, a gépek jó ki­használásával és úgy, ha no­vember 7-ét munkával ünnep­ük meg, egy hét alatt el tudják végezni a még hátra­levő sürgős tennivalót. Véradó ünnepség a színházban Tegnap este 6 óraikor a Csi- ky Gergely Színházban rendez­ték meg a véradók megyei ün­nepségét. Mintegy 700 kapos­vári és vidéki véradó jelenlé­tében dr. Berend Ernő, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezetője üdvözölte az elnökség tagjait, a pártbizott­ság; a megyei tanács, a Vörös- kereszt és a tömegmozgalmak, tömegszervezeteik képviselőit; s 'köszöntötte az ünnepség al­kalmából egybegyűlt véradó­kat. i Ezután az úttörő vöröske­resztesek nevében a Hárnán Kató iskola két tanulója mon­dott köszöntést, majd dr. Tar­ján László, a megyei véradó­állomás vezetője lépett a mik­rofonhoz. Ünnepi beszédében szóit a véradó-mozgalom mint­egy tízéves fejlődéséről, a je­len feladatairól, a felvilágosító munkáról. Megyénkben két éve indult meg a térítés men­tes véradás, és évről évre te­rebélyesedik, erkölcsi súlya nö­vekszik. 1960-ban mindössze két ilyen jellegű véradónapot, az idén pedig már tizenhatot tartottak. ■ A mozgalom fejlődé­se i az általános fejlődéssel, a betegellátás, a műtétek növe­kedésével is magyarázható. Ma már senkinek nem kell meg­halnia vérhiány miatt. Mégis, ha a felnőtt egészséges lakos­ságnak csak a negyede adna néhány évenként egyszer vért, ez nagy fejlődést jelentene. (Jelenleg mindössze 150 000 véradó van az országban.) — Elismerés, társadalmi megbecsülés illeti derék vér­adóinkat — mondotta befeje­zésül. A továbbiakban az egészség- ügyi szakiskola növendékei és a Vöröskereszt országos köz­pontja képviseletében Kárász Győző főtitkár-helyettes mon­dottak köszöntő szavakat, majd 22 véradó részére kiosztották a »•Kiváló véradó« kitüntetést. Az ünnepség második felé­ben a BM Somogy megyei Fő­kapitányságának művészeti csoportja adott műsort. • • Ülésezett az országgyűlés Hétfőn délelőtt 11 árakor összeült az or­szággyűlés. Részt vettek az ülésen Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai; Gáspár Sándor, Komócsin Zol­tán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagjai; Csergő János, Czatt- ner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Ilku Pál, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Re­zső, Pap János, Péter János, Tausz János, dr. Trauttmarm Rezső miniszterek, dr. Ajtai Mik­lós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülés­szak óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentését, majd Rónai Sándor javasla­tára elfogadta az ülésszak napirendjét. A na­pirend a következő; 1. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakartában 1961. augusz­tus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvény- javaslat tárgyalása; 2. a villamos energia fejlesztéséről, átvite­léről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. a tanácstagok választásával összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat gy diósa; 4. a legfőbb ügyész beszámolója. tár­A magyar nép őszinte baráti érzelmeket táplál az indonéz nép és vezetői iránt Az országgyűlés ezután meg­kezdte a tárgysorozat megvi­tatását. Kiss Károly, a kül­ügyi bizottság elnöke, az első napirendi pont előadója emel­kedett szólásra. — Megtisztelő feladatnak tartom — mondotta —, hogy a külügyi bizottság nevében az országigyűlés elé terjeszthe­tem törvénybedktatás céljából a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek ratifiká­ciós okmányait a napokban cseréltük ki. — AZ indonéz—magyar ba­rátság szilárd alapját képezi, ho'gy a nemzetközi politika alapvető kérdéseiben azonosaik nézeteink. — Kapcsolataink a baráti Indonéziával örvendetesen fej­lődtek az utóbbi időben, és együttműködésünk kiterjed a politikai, gazdasági és kulturá­lis élet számos területére. Kormányunk és népünk együtt érzett és támogatást adott az indonéz népnek és kormányá­nak abban az igazságos harc­ban, amelyet Nyugat-Irián felszabadításáért folytatott. — Gazdasági és kulturális kapcsolatainkat szintén egyez­mények szabályozzák, amelyek fontos kiegészítései a barátsá­gi szerződésnek. Kormányunk nagy gondot fordít az orszá­gaink közötti egyezmények következetes végrehajtására. — A magyar nép őszinte baráti érzelmeket táplál a sza­badságszerető indonéz nép és vezetői iránt. •— E gondolatok jegyében kérem a tisztelt országgyűlést, emelje törvényre a magyar— indonéz barátsági és együtt­működési szerződést. Péter János külügyminiszter felszólalása — Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársai?.! Ne­vezetes államközi szerződést iktatunk ma törvénybe. Ez az első barátsági és együttműkö­dési szerződés, amely a Ma­gyar Népköztársaságot egy nem szocialista országgal köti össze. Első, de bizonyára nem & Tizenkétezer fo­rint költséggel fel­újították a mar­cali községi szesz­főzdét. A főidé­ben naponta 100 liter pálinkát ké­szítenek. m utolsó. Amilyen mértékben erősödik a különböző rendsze­rű országok békés egymás mellett élése, olyan mérték­ben növekszik majd a külön­böző rendszerű országok együttműködésének alapelveit és kereteit meghatározó szer­ződések száma. — A magyar—indonéz ba­rátsági szerződés nemcsak a Magyar Népköztársaság nem­zetközi kapcsolataiban jelent kiemelkedő eseményt, hanem jelentős esemény általá­ban is a különböző rend­szerű országok együttmű­ködésének fejlődésében. A volt gyarmatokat nem múlt­beli gyarmati sorsuk, hanem jelenlegi és jövendő nemzetkö­zi szerepük tükrében kell szemlélnünk. Indonéziára ne­künk ma nem úgy kell tekin­tenünk, mint Hollandia egy­kori gyarmatára, hanem mint a földkerekség egyik legna­gyobb országára. Indonézia — arányait tekintve — a földke­rekség ötödik országa. — Indonézia a gyarmatosí­tás maradványai ellen vívott harcában megmutatta, hogy mintegy százmilliós lakossá­gával, barátainak és szövetsé­geseinek támogatásával volt gyarmatosítóit és azok szövet­ségeseit tárgyalóasztalhoz tud­ja ültetni. Hollandia képviselői Október 1-ével elhagyták Nyu- gat-Iríént, átadták helyüket az Egyesült Nemzetek Szerve­zete képviselőinek, s 1963. má­jus elsején, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünne­pén — amely Indonéztóban sajátságosán nagy népi ünnep — veszi át Indonézia Nyugat- Irián közigazgatását. — A Magyar Népköztársa­ság és Indonézia között nagy távolság és a különbségek el­lenére — folytatta — a ba­rátság és az együttműködés sokféle területe és formája alakult ki — mind a két ál­lam egymáshoz való viszo­nyában, mind a nemzetközi életben, a nemzetközi szerve­zetekben. — A barátsági és együtt­működési szerződés aláírása óta kapcsolataink tovább bő­vültek mind egymáshoz való viszonyunkban, gazdasági és kulturális együttműködésünk­ben, mind pedig nemzetközi vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. A Magyar Népköztársaság és aa Indonéz Köztársaság delegációi a nemzetközi szervezetekben a legfontosabb nemzetközi kér­désekben együtt foglalnak ál­lást, itt. az országgyűlés előtt is ki szeretném fejezni kö- szönetünket kormányunk és népünk nevében Indonézia kormányának azért, hogy a hidegháború élesebb idő­szakaiban is Indonézia delegációi bátran álltak ki a nemzetközi fórumokon a magyar delegációk mel­lett. Az úgynevezett magyar kér­désben is — annak hideghá­borús jellegét leleplezve é9 megbélyegezve — mellettünk! foglaltak állást. — Ennek a barátsági és együttműködési szerződésnek a neve és tartalma egyaránt kifejezi, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem­csak a különböző rendszerű országok békében vaJó egy­más mellett létezését követeli, hanem ennél sokkal többet« alkotó együttműködést a gaz­dasági és a kulturális, sőt al politikai élet területein is. — A Magyar Népköztársa­ság külpolitikai alapelveit jól tükrözi ez a szerződés. — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között) kötött 'barátsági és együttmű­ködési szerződésről szóló tör­vényjavaslatot elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek el­fogadásra ajánlom. (Taps.) Az országgyűlés a Magyajff Népköztársaság és az Imcto- néz Köztársaság között Dja­kartában, 1961. augusztus 23* án aláírt barátsági és együtt­működési szerződés törvény- beiktatásáról szóló törvényja­vaslatot egyhangúlag elfogad­ta. Czottner Sándor nehézipari miniszter beszéde Ezután következett a villa­mos energia fejlesztéséről, át­viteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Czottmer Sándor nehézipari miniszter bevezetőben megál­lapította, hogy a népgazdasá­gunk előtt álló rendkívüli nagy feladatok megoldásának égjük alapvető feltétele a vil- lamosemergia-ellátás megfejelő biztosítása. — 1950 óta M erőművet1 építettünk, s a most épülő százhalom­battai erőmű egyedül is több villamos energiát szolgáltat majd, mint a felszabadulás előtti Ma­gyarország valamennyi erőműve. Ma már ötször annyi yplamos energiát tudunk az országnak adni, mint amennyi 1938-ban a fogyasztás volt A fejlődés továbbra is töretlen lesz, s például a második ötéves terv időszakában, 1965-ig erő­műveink teljesítőképessége 1960-hoz viszonyítva 700 me­gavattai emelkedik — az im­port megfelelő fokozása mel­lett. — A kapitalista váTflalko- zóktól átvett villamos hálóza­tot az elmúlt másfél évtized­ben szinte teljesen ki kellett cserélni, korszerű és biztonsá­gos nagyfeszültségű vezeték- és kisfeszültségű elosztóháló­zatot kellett létrehozni. Jel­lemző adatként említhetem, hogy az ország jelenlegi villa- moscnergiatávvezeték-há- lózatámak hossza mintegy hetvenezer kilométer. Ez a vezetékhálózat 1963. jú­lius 1—ig — tehát éppen e törvényjavaslat hatálybalépé­sének napjáig — Magyaror­szág minden közigazgatási egységéhez kiépül. További feladat a közsé­geken belüli villamosítás és a mezőgazdaság foko­zottabb villamosítása. — A falvak ' vatemosífáHSfs lényegéiben befejeztük. Ezzel kapcsolatban érdemes megje­gyezni, hogy a felszabadulást megelőzően 57 .év alatt éven­ként átlagosan 22 falu villa­mosítására került sor, ezzel szemben 1945 után évenként átlagosam 107 faluban gyul­ladt ki a villanyfény. Ma mán a rádió, a televízió, a mosó­gép és a műszaki fejlődés sok más vívmánya a legtávolabbi falvakban is jóformán ugyan­olyan keresett, mint a nagy­városokban vagy akár Buda­pesten. Érthető tehát, hogy nagy feladatot ró népgazdasá­gunkra a háztartások gyors ütemben növekvő villamos- energia-i gényének kielégítése. A húszéves távlati terv elő­irányzatai szerint 1980-ra az egy háztartás­ra jutó villamosenergia­fogyasztás a jelenleginek nyolcszorosára nő; a me­zőgazdaság villamos ener­gia-felhasználása pedig ez alatt az idő alatt több mint tízszeresére emelke­dik. — A nagyarányú fejlesztés­sel egyidejűleg azonban olyan problémák is felmerülnek, amelyeket államunk jognemd­tF-oiyfatás a 2. oldalon} •F

Next

/
Oldalképek
Tartalom