Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. november SH „Jövőre is így bérezünk A pénzbeli munkadíjazás tapasztalatai Homokszentgyörgyön MM — Nem bántuk meg, hogy a ajwmkaegy s égről áttértünk a pénzbeli munkadíjazásira — állította határozottan Csonka Vilmos, a homoliszentgyörgyi Zöldmező Termelőszövetkezet főkönyvelője. Majd így foly­tatta: — A havonkénti garan­tált fizetés növelte a tagok bi­zalmát, s ez a bizalom legin­kább abban fejeződik ki, hogy vannak szövetkezetünkben jő n éh anyai:, akik nem is veszik föl bérüket, hagyják, hogy az az egész közösség hasznára ka­matozzon. Ez a munkadíjazás még nálunk is sokat használt, jóllehet a korábbi negyven fo­rinton felüli egységekkel is elégedett volt a tagság. A homcksaeatgj'örgyiek egy évvel ezelőtt határozták el, hogy áttérnek erre a jövede­lem elosztási formára. Milyen föltételek kellettek a rendsze­res fizetés megvalósításához, hogyan vált be a tsz-hen ez a bérezési mód, erről számolt be nemrégiben Berki József, a Zöldmező Tsz elnöke egy anké­tem, amelyen a járási tsz-fő- könyvelök, s azoknak a tsz-ek- nek a vezetői vettek részt, ahol a pénzbeli munkád í jazás al­kalmazásának megvan az alap­ja. A megye minden részéből érkeztek tsz-elnökök a szent-: györgyi amkéfcra, s mindany­nyian egy dologra voltak leg­jobban kíváncsiak: miiyen ta­nulságokat vontak le a Zöld­mezőben egy év elmúltával. — A mailt év végén Siófok­ra mentünk tapasztalatot gyűj­teni, s megnéztük, hogyan tör- ■ténnek az elszámolások és ki- fizietések a- pénzben díjazó tsz- ben. Idei tervünkben még sze­repelt ugyan az egység: 46 fo- 'lintot állítottunk be pénz- és természetbeli részesedésként. Ezután már csak az kellett, hogy a járandóságot teljes egészében forintosítsuk. Ki­kapcsoltuk a munkaegységet mint az elszámolás alapját, he­lyette normákat, s ezekre díj­tételeket állapítottunk meg. így indultunk az idén. A folyamatos előlegfizetés­nek elengedhetetlen föltétele a jó, megalapozott terv. Enél- •kül nem lehet eredményesen gazdálkodni, ugyanis szándé­kosan vagy tévedésből beírt valótlan tervszámok felborít­ják a garantált pénzfizetést, akadályozzák folyamatosságát. A bankfiók a szerződések mér­tékétől és a tsz tartalékaitól teszi függővé az előlegfizetés­hez szükséges pénz folyósítá­sát. Ha kevés a tartalékolt ter­mény vagy. pénz, s a szerző­dések sem valósulnak meg, megszakad a rendszeres fizetés. A nagyijaié,«nä ZöWmezö Tsz-bcn :>7S malacot ÍO—22 kilogrammos átlagsúlvban választottak «jl. A júniusi elválasztáskor 18, április­iján 1G kilogramm átlagsútyt értek el. Hogy a malacok ilyen szé­pen fejlődtek, az elsősorban az állatgondozók érdeme. Az álla­toknak egyhetes koruktól rendszeresen malactápot és írót adtak. Homokszentgyörgyön nem vol­tak ilyen problémák. Tavaly félmillió forintot tettek félre azzal a céllal, hogy ezzel is biz­tosítsák a garantált munka­bér rendszeres kifizetését. — Közgyűlésen döntötte el a tagság, hogy a munkadíj hány százalékát kívánja ha­vonta fölvenni. Tartalékaink és szerződéseink szerint nyolc­van százalékos előleget adott volna a bank, ám a szövetke­zeti gazdák csak hatvanöt szá­zalékra tartattak igényt mond­ván: inkább év végén kapjuk meg a sok pénzt úgy, mint ed­dig is. így döntöttek, s most harminc forintos előleget fize­tünk egy-egy teljesített mun­kanormára. A Földművelésügyi Minisz­térium által javasolt díjazási tételeket átdolgozták úgy, hogy az adottságoknak megfelelje­nek. Azzal, hogy a munkaegy­ség mint a bérezés alap ja meg­szűnt, nem hagyták figyelmen Idvül a tagok terményszüksóg- letét. A kenyérgabonát a szük­ségletnek megfelelően megvá­sárolhatja a tag a tsz-től. Úgy határoztak, hogy pénzkerese­tük 23 százalékának erejéig kapnak természetbelit. A több termelés érdekében az idén is — és mivel hasznosnak bizonyult —, jövőre is premizálják a mun­kákat. A terven fölül termett kukoricának a felét, prémium­ként kapja meg a tag. Burgo­nyából 30 forint jár a terven föKiü termés mázsája után. Ebből 1 a tarményíéleségből ugyanis többnyire vetőgumót .értékesít a tsz, s ezért nem ter­mészetben, hanem pénzben nremizálják a tagokat, BeaM élvtárs, a termelőszö­vetkezet elnöke a pénzbeli munkadíjazés egyéves tapasz­talatából azt a következtetést vonta le, hogy havznos, köve­tésre méltó bérezési módszer. Véleményét így summázta. — A brigád- és csapatveze­tők jól megfontolják, alaposan szómba veszik a végzett mun­kát, mselCtt az érte járó bért beírják. Mert most már közvet­lenül pénzről van azó. Ezen­kívül könnyebb és egyszerűbb fa tagokkal való elszámolás is. A garantált fizetés megszün­teti a bizonytalanságát, a ta- gok a »fix« kereset révén nem «írják magukat hátrányosabb helyzetben a vállalata dolgozó­inál. Az első év tapasztalatai í alapján úgy döntöttünk, jövő- jne is így bérezünk. Hermész Perem* KIVÁLÓ DOLGOZÓK GYÁRA A »KIVÄLÖ DOLGOZÓ" darabot készítettek. És most? OKLEVELET KAPOTT mun­kások nevének felsorolása hosszan tartott. A gyár csak­nem valamennyi dolgozójának kezében ott ékeskedett az ok­levél, szemükben a munkájuk elismerése nyomán érzett öröm fénye csillogott. »Érde­mes volt jól dolgozni* — mondták magúkban. Nap nap után láttáik szorgalmuk hasz­nát. Mert nem véletlen, hogy a Kőröshegyi Téglagyár har­mincnyolc dolgozója közül hu­szonnyolcnak saját háza van. Alaposan meg kellett dolgoz­niuk az otthonért. Kivált a fél­szabadulás előtt. Kilencen ugyanis még akkor építették. — Nyolc órát a kihordásnál dolgoztam, aztán megint nyol­cat az égetésnél — mondja Földi Lajos. És büszkén mu­tatja: — Ez a mi házunk. Amikor kezébe veszi katona fia fényképét — civilben tech­nikus —elégedettség tükröző­dik arcán, s hasonló mosoly deríti föl, amikor nagylányá­ról beszél, aki ma holnap már orvosnő lesz, hisz utolsó vizs­gájára készül. Ö orvos lesz, másoknak meg mérnök fiuk van, szüleik pe­dig téglások. Téglapor festette vörösre ruhájukat, arcukat, s amint napról napra bevonta hajukat is, lassan megfakul-- tak a szálak. Az értekezleten harmincötén »Kiváló dolgozó« oklevelet kaptak, a gyér vezetője. Föl­di János pedig kiválójelvény- tuiajdomos lett, s hatvanadik évében, negyvennégy munkás év után nyugdíjba vonult. Át­adta helyét öccsénék, Lajos­nak. A búcsúzónak kerámiát, utódjának cikláment vettek a munkatársak. Ünnepség követ­te az értekezletet, s amíg oda­kint a kemencében fehéren iz­zattak a téglák, a kis gyár egyik aprócska helyiségében egyre tüzesebbé vált a hangu­lat... A GYÁR KICSINY, de nagy szernek dolgozói. Ezt bizonyít­ják az innen kikerülő téglák, mintegy igazolva Görög Gyu­la gépész szavait: »Az ember csak végiezze el becsülettel a maga munkáját, a munka majd dicséri az embert« Három esztendeje, hogy nem reklamált senki. Pedig majd mindig jönnek a kocsik, viszik az anyagot. Csak mutatóban marad a gyár udvarán tégla, jóllehet sose termeltek annyit, mint most. Annak idején, ami­kor épült a kemence, az X 500 000 téglát tartották a csúcsnak. 1939-ben X 200 000, 1942-ben meg csupán 960 000 Tavaly hét és negyed millió került ki a kemencéből. Régen két hét is eltelt, amíg körbe­futott a tűz az égetőben, ma már egy is elegendő. Gyorsult a munka, javult a minőség. Tréfálkozva mondta Szántó László kemencemunkás és szb- titkár a gyárvezetőnek: — Jö­vőre már úgysem javíthatunk a minőségen, így legjobban tesszük, ha összetörünk egy rakomány téglát, s azt majd »bázisnak" veszik. És ezt a bá­zist kijavíthatjuk a következő évben... — Az idén ugyanis a gyártmány 99,9 százaléka első osztályú. Nincs munkásvédelmi »bá­zisuk« se. Két év óta nem for­dult elő baleset. Ha jövőre va­laki megsérti az ujját, máris romlik a statisztika. De hogyan értek el ilyen szép eredményeket? — Valamennyien vigyázunk a téglára is meg egymásra is — mondja Dinnyés József, a szocialista brigád tagja. — Ha valamelyikünk hanyagul dol­gozna, a többiek rászólnának. — De erre nem kerül sor — teszi hozzá brigádtársa, Szi- nyéri Béla. — A gyár vala­mennyi dolgozója becsülettel és gondosan ellátja feladatát. A késés, a lógás ismeretlen fogalom. Pál József kivételével valamennyien közelben lak­nak. ö Kerekiből jár be immár négy éve, de még egyszer sem késett. Néha gyalog kellett jönnie, mert sárban, hóban nem boldogult a kerékpárral, de megérkezett idejében. Hi­szen mindenki itt van, ő sem késhet. A TÉGLAGYÁRI MUNKA nagy pontosságot kíván, vala­mennyiüknek egyaránt igye­kezni kell. Mindenért közös a felelősség. & ennek tulajdonít­ható, hogy Kőröshegyen, a jó szőlő és bor hazájában nem­igen isznak a téglagyáriak. Ha néha leülitek egy kis pohara­zásra, tudják, mikor kell abba­hagyni. Ebben a gyárban ez a természetes. íratlan törvé­nyeik vannak, az öregek által lefektetett, láthatatlan, de élő szabályok. Mindezek a munka becsületét, a magánélet tiszta­ságát védik. Ha iszákos, kicsa­pongó ember került a gyárba, előbb-utóbb vagy rossz szoká­sainak, vagy a gyárnak mon­dott búcsút. Régebben itt is voltaic olyanok, akik szombat­tól hétfő reggelig a kártya és az üveg mellett ittak, hétfőtől szombatig meg az üres tányért nézték. De aztán más emberek jöttek ide. Lassan kiszorultak az iszákosok, a kártyások. A munka lett az emberség mér­céje. És ma a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés legjobb üzeme a kőröshegy! Tavaly 18 százalékkal olcsóbban készül­tek itt a téglák, mint az egye- ülés többi üzemében. Az idén további négy és fél százalék­kal lejjebb szállították a ter­melési költséget. A termelé­kenység pedig emelkedett. 1960-ban 69 472 forintnyi árut készített egy-egy dolgozó, ez év végéig pedig várhatóan 97 000 forintra emelkedik az eredmény. A KIVÁLÓ DOLGOZÓK GYÁRA ... Apáról fiúra szállt a téglakészítés mestersége és a munka szeretető. Újítások és nagyszerű eredmények szület­tek. A tavasszal szocialista bri­gádot avattak a kemencénél, j* jövőre talán a nyersgyártás dolgozóival vállvetve megkez­dik a versenyt a szocialista munka üzeme címért is. Roland Ferenc Lesz elég édesség és játék mikulásra K4D.ÍSZ FERENC: Két hét választ el bennünket a mikulástól, a gyerekek vár­va várt ünnepétől. Már készül az ajándéklista, ki milyen cso­koládét és játékot szeretne. De vajon lesz-e mit tenni a kis cipőkbe? — ezzel a kérdéssel fordultunk Temessy Lajoshoz, a FÜSZÉRT édesipari előadó­jához. Az előadó elmondotta, hogy a tavalyi 30 mázsával szemben az idén 40 mázsa üreges miku­lás, valamint 15 mázsa cscko- ^ládéreiief kerül forgalomba, megsemmisíteni a psroletárdik- Miért is haltál meg olyan fco- f Évről évre nagyobb a keres- tatúrál!« A bátorítástól csupán rám, Édesanyám? Ha élsz, min- flet a kész édességcsomagok egy percre forrósodott fei den másképpen alakul. e iránt, ezért több ezret ke&zí­ereimben a vér, aztán újra ha- Igém, Illyés Antal szövetkeze- i lenek belőle 8—12 forintos ár­talmába kerített a kishitűség, tá könyvelő megbízható, pom-? ban. A vásárlók igényesebbek, Mindent étfeüejtettem. »Sem tos ember. Szorgalmas és köte-fs emiatt megcsappant a fan­erő, sem fortély meg nem fé- lességtudó. Dehogy. Még egyél- ?dánt iránti kereslet, inkább a lendít, sem pénz, sem ígéret talán nem öreg. Gitta szereli f csokoládé mikulást vásárolják, meg nem tántorít.».« őt a maga módján. JNagy a választék táblás áru­Feledltena a honvédesküt is. A maga módján. ?ban, étcsokoládéban, 5—10—20 Nagy a bűnöm. Jóváteheiet- Az én ittam most végképp el-idekás tej- és mogyorós csofco- ien-e, vagy jóvátehető? Nem kanyarodott a tiétektől Olyan Mádéban, nugátban is. Csupán tudom. Nem kísérlem, meg: jó- nehéz ezt megérteni? Hát ért- {kis mikulásból nincs elegendő, vátenmi. De innen eknegyék. sétek meg végre. Semmi közö- {viszont annál többféle csoko- Ha elfognak, becsuknak, tök hozzám. Tudni sie akarok {iádé várja a vevőket. Nóra vitás. Akkor is megyek, rólatok. Lehúztok, bizonytalan-{ Az árleszállítás óta hatszo- Vissza nem hoznak, önkent <ná tesz, kétségbeejt minden )rosra nőtt a csokol ádáfogyasz- jöttem, erőszak itt semmit sem emlék. {tás. A kaposvári raktárban 250 ffidegségli kicsi falu, ósdi kedvű: nagy az eíhúöásá arány. ér. Egy heh szabadsagot kerek Nem vagyok semmi, nem va- {mázsa cukoika. 100 mázsa cso­paraszt viskó: olyan távol van, Deficites a befektetés. Nem a és nem jövök vissza. Elmegyek gyök senki. Legkevésbé az, aki- {kóládé, 60 mázsa nugát, lisz­mántha csak mesében találkoz- pénzért kár, abból van elég. olyan messzire, amilyen mész- nék ti gondoltait Minden csak {tea áruiból 200 mázsa van. Dísz- tasn volna vele. Pedig ma is Az idő, az idő nagy úr. Az elő- szíré csak tudok. Ha elerek új- voltam. Voltam. 11. iáltom még az ablakot, amely- készítés végső időszakában, az ra az Egyesült Államokba, el- Megértitek? No, akikor a&- { nek függönye mögül félénken ötéves idegenlégiós szerződés megyek dolgozni egy gépgyár- szolgája, végeztünk. (I sápadt napsugár settenkedett utolsó esztendejében hatból ba. Könnyen nem bukkannak Hagyjatok. f toettő. rám. Ha mégis? Nem baj. Ak- Katona Sanyi kecskeméti t kar se maradok. Nem leszek származású. Budapesten tanulté As­dobozokiból 500 kg a készle­tünk. Benéztünk ’ a város legna­gyobb csemege- és édességbolt­jaiba. Mindenhol azt tapasz­taltuk, hogy az édesipari áruk gazdag választéka várja a fo­gyasztókat. A 120-as csemege- boltnak még »igazi Mikulása« is lesz. Az üzlet előtt sétál majd, elbeszélget a gyerekek­kel. és hívásra a családokhoz) vállalati ünnepségekre megy. A gyerekek édességet és já­tékot kérnék. Csokoládé mér lesz. És játék? Kíváncsi mackószemek, mo­solygós hajas babák »pillant» gatnak« a kirakatból a járóke­lőkre. Kis gazdájára vár a hintaló, a babakocsi is. Lesz elegendő játék mükulásira — mondotta Sziklai Ferenc, a 22-es sz. sport- és játékbolt ve­zetője. A tavalyi árumennyi­ség háromszorosa vár eladás­ra. Bizonyára örömmel veszik birtokukba a gyerekek a fel­húzható mechanikai játékokat, az elemmeghajtású autókat, a szikrázó tankokat, az érdekes, tanulságos társasjátékokat, a magyar és NDK-babákat, hul­ls, mvasutakat, szerszámkész­leteket, a szobába. »Ne menj. ezt néni teheted, Maradj, ne félj!« A győri városháza előtt egy Somogy vári nevű lazító bosz- nzúrói szónokolt. Én elhagy­tam a féltem. fegyveremet. Erzsi már asszony, késett a babakelen gyét Szerelme másé, gyengédsége a születendő gyer­vénengzö málompatkány. Ember akarok maradié. Nagyon meké... Az élet loitan tovább, Igen, vagy nen*? Öreg fiú, hagyj!* a a* zást. önmagádat jó negyedszá­eiektrotechnikus vagyok. Ez — azt hiszem — végképpen és örökérvényűen tisztázódott. Hagyjatok, szétrobban a fe­jem. Senkinek neon döwfhetS e! a Elhatároztam, yeghezviszem: élét" átlép rejtünk. KOtoBot- zada ismered Ne bolondozz, ^ “ nem maradok itt. Egyformán tunk mindenből. Család, ott- mert magadra haragítasz. Már “^tett, undorító a vereseg es a gyoze- ban haza. volt. nincs úgyis unlak, te fesletteletu, velkedett. kik neveltek Onma. lem. Ügylehet, a vereség az olyan^zetesen. Srü Legalább magadhoz légy »a ^Fo^ Némn eisten- olyan jóvátehetetlenül meg- őszinte. ^ímé.4StekelStS’őS mert.,half„t.k!^tot~ Haimincöt?e,;‘ ^et*envf? gy«*. ® «m «»-, e tak rank, mórt kerestek a — mit mondjak — valamifele „kIkor ahova ést azok fölött, akik pénzt ígérnék »aöldávósotoat«, s a mosonma- pokoli csillagzat alatt. Amikor arrF;feor nekem tetszik. ) frankért, győztek önmaguk gyárévá®! utcán társaimat öl- jól ment a sorom, akkor is be- íoJ?t ' Elevenen alkarok meg- emlékszem, egy vérvörös magyaráztam magamnak, hogy szabadulni a Special Warfare röpcédula került a kezembe, nekem semmi se sikerül. Ad- Divisaontol. Repülőgépről szórták, csebszlo- dig elégedetlenkedtem, míg­Ketten vágj unk a vashordó- váklai munkások küldték, nem... Most aztán tényleg ban. Captain Meritek rossz- »Magyar munkás, ne hagyd egyenesben «ngyofa A hangyának ki parancsol? ( A fecske is odarepül, ahová? akar. A halnak senki se jelöli? ki az útját eMamjuki i ÜiÉ WM. Nagy sikert aratott a Mojszejev-együttes műsora a párizsi sport* palotában, A képen a kozák táncosok híres ugrása. (MTI Külföldi Képszolgálat#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom