Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-22 / 273. szám
Népművelőkkel a Szovjetunióban Harminckét népművelő látogatott a közelmúltban Kijevbe, Moszkvába és Leningrádba. Néhány benyomásomat, élményemet, megfigyelésemet szeretném elmondani. Már a vonaton meglepett bennünket, hogy milyen tisztaság van mindenütt. Ez a meglepetés továbbkísérte csoportunkat az egész úton. Ragyogó szállókat, tiszta városokat, utcákat, tereket, metróállomásokat, virágos éttermeket láttunk, amerre csak jártunk. Hányszor felsóhajtottunk odakint: Bárha itthon is ilyen rend volna mindenütt! A szovjet emberek udvariassága, finomsága mindnyájunkat elgondolkoztatott. Nemcsak a külföldiekkel, hanem egymással is nagyon előzékenyek, kedvesek. S milyen fegyelmezettek! Megnéztük a Moszkvai Nagycirkusz előadását. A felöltőket a ruhatárban helyeztük el. Amikor vége volt az előadásnak, a nézők kettes sorba álltak, s türelmesen várták, amíg odajutnak a ruhatárhoz. Senki sem akart a másik elé kerülni. Az emberek vidáman beszélgettek, néhányon olvastak. Ugye, hogy lehet tolongás, tülekedés és taézigálás nélkül is! Kijevben az ukrán oktatásügyi minisztérium személyzeti osztályának vezetője fogadott bennünket. Tájékoztatott az ukrán oktatásügy helyzetéről. Egyik társunk megkérdezte, hogy mit kezdenek azokkal a gyerekekkel, akik nem végzik el a nyolcadik osztályt a korhatáron belül. Az osztályvezető meglepődve nézett a kérdezőre: — Nálunk ilyen nincs. A gyerelcek tudják, hogy az iskola elvégzése nélkül sehol sem boldogulnak. A nevelők mindent elkövetnek, hogy a tanulók sikeresen fejezzék be az iskolát. Jártunk a kijevi kultúrpalotában. Egy francia énekesnő adott műsort. Nagy volt az érdeklődés, és mégis csaknem minden teremben volt foglalkozás. Az egyikben a gyermekkar próbált. Néhány ukrán dallal kedveskedtek nekünk. A másikban a zeneszakkör tagjai gyakoroltak. A következőben a festő szakkör kezdő és haladó csoportja tanult. Megmutatták munkáikat. Nagyon tetszettek. A táncosok is próbáltak. Hatvan pár gyakorolt a nagy teremben, összenéztünk és meglepődtünk. Megkérdeztük az igazgatóhelyettest, hogyan érik el, hogy a szakkörök tagjai nem hiányoznak a foglalkozásokról. Hiszen most koncert van, miért nem azt hallgatják? A fiatalok válaszoltak kérdésünkre. Szép a koncert, aki ráér, meghallgathatja, ha nem lesz foglalkozásuk, ők is elmennek a koncertre. Most a szakkör az első. Olvasó népet ismertünk meg a Szovjetunióban. A szovjet emberek nagyon szeretik a könyvet. Néztünk ki a vonat ablakán. Nyáj legelt a domboldalon. A pásztor ült és olvasott. Az utcákon felállított könyvsátrak előtt mindig nagy a tömeg. A fiatalok és az idősek a metrón, a vasúton, a buszon, sőt még a cir- *kuszi előadás szünetében is olvasnak. A könyv nagyon olcsó, néhány kopejkába kerül csak. Nem csoda, ha mindenki vásárolja. Moszkvában elmentünk a Barátság Házába. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői fogadtak bennünket. Megható volt ez a találkozás. Az idős elvtársak elmesélték, hogy milyen kapcsolatban álltak régen, s állnak most a magyarokkal. Nagyon sajnálták, hogy nem vehettünk részt az előző napon megrendezett Kálmán-esten. Meghívták a magyar népművelőket a másnapi vitaestre. Sajnos, nem lehettünk ott, pedig a téma igen érdekes volt: a magyar dráma és film helyzete. Márton György igazgató-tanító, Péterhida Száz méterre vagyunk a transzformátortól A Veszprém utcaiak nevében fordultam a múlt év októberében a Kaposvári Városi Tanácsihoz. Kértem, hogy építsék meg utcánkban a hálózatot. Száz méterre vagyunk a Hegyi utcai transzformátortól, mégis mintha egy eldugott tanyán élnénk. Három oszlop elég vol-, na a rövid ki utcában. A Bajcsy-Zsilinszky utcában fölöslegessé váló légvezetékből biztosan jutna nekünk. Egy év óta fizetjük a rádió díját, a készüléket azonban nem hallgathat- juk. Gyermekeink petróleum- lámpa mellett tanulnak. Ott, ahol még üresek a telkek, előre megépítik a villanyhálózatát. A mi utcánkban két beépítetlen telek van, mégse gyűl ki itt a villanyfény. Bognár Géza, Veszprém utca 2. * * * (A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kaposvári üzletigazgatósága közölte, hogy a vállalat megtakarított bizonyos összeget a megye hálózatbővítési keretéből. Kaposváron 1200 méter hosszú vezetéket építhet mfeg ebben az évben. A Veszprém utcában is kigyullad december 31-ig a villany. A terveket már elkészítette az üzletigazgatóság.) Polányi esték Nemcsak a köszönésről... Az általánosítás szándéka nélkül egy fiatal lányról mondok el egyet s mást. Lehet, hogy azért bánt a viselkedése, mert éveikig tanítványom volt. Nyolc éve tanítok Lengyeltótiban, a szóban forgó kislányt három évig nevel- terjn. Minden nap találkoztunk az iskolában. Amikor Irén elvégezte az általánost, Kaposvárra került; s középiskolában tanult tovább. A kislány csák néha látogatott haza. Meglepett, hogy volt tanítványom elfelejtett köszönni. Először azt gondoltam, hogy nem tudja, mit mondjon. A »kezét csókolom-«-ot szégyellj, »jó na- pot—ot nem mer köszönni. Abban bíztam eleinte, hogy majd megtalálja a helyes köszöntést, s aztán minden rendbe jön. Nem így volt. Irén elvégezte a középiskolát, s most itthon van szüleinél. Minden áldott nap összetalálkozom vele az utcán. Ha nem tanítottam volna meg legelemibb kötelességére, nem is volna olyan kellemetlen ez a találkozás. Mivel nem nyitja köszönésre a száját, mindig szégyellem magam — helyette. A napokban megint megláttam az utcán. Emelt fővel közeledett felém. Biztosra vettem. hogy köszönni fog. Legalább egy fagyos »jó napot«-ot mond majd. Csaknem szoxasra nyii/i a szám, fogadni akartam köszönését. De nem volt rá szükség. Szótlanul ment el mellettem. Nem állhattam meg, hogy utána ne szóljak: — Mondd csak, Irén, nem ismersz te engem? — De igen — mondta halkan a lány. — S nem tudsz köszönni? Erre már nem válaszolt, ment tovább. Megint szégyelltem magam. Lehet, hogy akad, aki így sóhajt fel e levél elolvasása után: »Hát igen, ilyen a mai ifjúság.« Pedig nem ilyen. Ez csak egy kirívó példa. Kovács Margit Lengyeltóti. Segítsen a megyei tanács művelődésügyi osztálya Mostanában szinte minden este világosak a Polányi Általános Iskola ablakai. A polá- nyiak szeretnék gyarapítani gazdasági, politikai és egészségügyi ismereteiket. Mindent megtesznek a faluban lakó nevelők, hogy kielégíthessék a község lakóinak igényét A művelődési tervben több egészségügyi előadás szerepel. Az elsőt dr. Selley Miklós fel- sőmocsoládi körzeti orvos tartotta »Az alkohol és a nikotin káros hatása a szervezetre« címmel. Hatvanan hallgatták meg az előadást. Csapó Ferenc, Viandt János és mások kérdéseket tették föl az előadónak. Az asszonyok örömére több férfi megfogadta, hogy ezután kevesebbet iszik és dohányzik. Hetenként három este tizenkét felnőtt ül a padokban. Az általános iskola hetedik osztályába járnak. A legidősebb Ü;::. Levelekből — levelekről Ötven szülő névében fogott tollat egy kaposvári édesanya. Kifogásolta, hogy a Füredi utcai óvoda bejárata nagyon rendetlen. A szülők rozsdás szögekkel teleszórt úton viszik gyermekeiket óvodába. Olvasónk szerint vagy járdát kellene ide építeni, vagy salakot kellene teríteni az útra, mielőtt baleset örténik. * * * Nádorfalvi Nándor, a Felsőfokú Mezöfazdasági Technikum párttitkára Fehér István tanár segítségét köszönte meg levelében. Munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a technikum 21 hallgatója eredményesen letette a motorkerékpár- és vontatóvezetői vizsgát. Fehér István többi,zör felutazott Budapestre. szabad idejében konzultációt tártott, megszervezte a gyakorlati foglalkozásokat. A technikum hallgatód hálásan gondolnak tm árukra, amiért ilyen sokat tett érdekükben. * * * Idős Fodor József vitya- pusztai levelezőnk arról számolt be, hogy az Alsóbogát! Állami Gazdaság vityapusz- tai üzemegységének kertészei gyümölcsöst te epítenek. Októberben kezdték meg a 100 holdas tábla kitűzését. November 7-én 2200 kétéves kajszibarackfát ültettek el a kertészek. A tizenöt munkás folytatja a telepítést. diák a negyvenkét éves Ro- senbecker János, a legfiatalabb a tizennyolc esztendős Makk József. Ezüstkalászos tanfolyam is indul. Húsz termelőszövetkezeti tag jelentkezett a továbbképzésre. Nagy az érdeklődés a hároméves gazdasági iskola iránt is. A község lakói örömmel vették, hogy a Szövetkezetek Megyei Központja meghallgatta a polányiak kérését. Korszerű bolt épül jövőre. A község telket biztosit, a szövetkezet tagjai társadalmi munkával segítik majd az építkezést. Somfai Sándor levelező. A postás ma utoljára kopogott Több mint húsz évig járta a balatonmáriai házakat Leopold Ferenc kézbesítő. Hol örömet, hol fájdalmat osztott táskájából. Az egyiket vidám szívvel, a másikat szorongó együttérzéssel. Mennyi várakozás teljesedett örömmé, amikor mosolygó arccal kopogott az ajtón, s boldogságosztó kézzel ürítette a postástarisznyát. S Franci bácsi ma utoljára kopogott. Letette a nehéz bőrtáskát, és átadta fiatalabb koL légárának. A sok-sok kilométer megtörte, s az erőt nem pótolhatta a másokért való munka, a derű és a vidámság. Ma utoljára volt az öröm varázslója. A község lakói nem felejtik el Franci bácsit. Azt kívánják a szorgalmas kébesítőnek, hogy békés és boldog legyen öregkora. Bandi Margit Tegyék járhatóvá az utat Minden hónap első vasárnapján látogathatjuk meg gyermekeinket a mos ej ősi iskolaszanatóriumban. Az intézet olyan két és fél kilométerre van a nagyberki vasútállomástól. Sajnos, nem mindegyik vonatnak van buszcsatlakozása. A gyermekeikhez igyekvő szülőknek gyalogszerrel kell elmenniük a szanatóriumig. S az eléggé hosszú út esős időben szinte járhatatlan. Mire a látogatók megérkeznek a gyermekekhez, nyakig sárosak. Beköszöntött az esős idő, vendégmarasztaló a sár. Jó volna, ha az illetékesek gondoskodnának a szanatóriumhoz vezető út járhatóvá tételéről. Karádi Imre Babócsa. » és még 14 aláírás A csurgói járásban is a művelődési otthonokban tartják előadásaikat a filmszínházak. Több panasz érkezett a járási művelődésügyi osztályra, hogy a mozielőadások nagyon hátráltatják a művészeti együttesek munkáját. Különösen a tájelőadások megtartása okoz nagy gondot. Olykor a mozigépészek nyakaskodásán akad el az ügy. Berzencén saját helyisége van a mozinak. Most azonban korszerűsítik, ezért a művelődési otthonban tartja az előadásokat. Ez nem volna baj, csakhogy Vízi Tihamér gépész önkényesen rendezkedik. Előfordult többször is, hogy a művelődési otthon vezetői berendezték a színpadot. Vízi Tihamér pedig szétszedte a kulisszákat, sötétítőnek használta őket. Másnap aztán ünneplőbe öltözve voltak kénytelenek újra elrendezni a színpadot a művelődési otthon vezetői. Az igazgató szóvá tette a dolgot. A mozigépész így vágott vissza: »Amit a művelődési otthon igazgatója mond, az egyik fülemen be, a másikon ki.« Ügy gondolom, Vízi Tihamér nem beszélhet így Tarafás elvtárssal. A két intézménynek sokkal nagyobb egyetértésben kellene dolgoznia. Az Inkéi Községi Tanács szeretné a vasárnapi mozielőadásokat szombat estére áttenni. Sokan vidéken dolgoznak. Szombaton este odahaza vannak, vasárnap azonban már utaznak vissza munkahelyükre. Ez volna a csere egyik oka. A másik a következő: a községbén eddig vasárnap tartották az ismeretterjesztő előadásokat, Egyen-egyen 130—150 hallgató vett részi. Kísérletképpen az első előadást hétköznap tartották meg Inkén. Csak nyolc- vanan gyűltek össze. Az emberek ragaszkodnak a megszokott vasárnapi előadásokhoz. Mozi és ismeretterjesztő előadás azonban nem lehet ugyanazon a napon. A tanács vezetői kérték a Mozi üzemi Vállalatot, hogy egyezzen bele a cseré'oe. A javaslatot azzal utasították el, hogy sokba kerül az előadás időpontjának megváltoztatása. Jó volna, ha a megyei tanács művelődésügyi osztálya segítene a vitás ügyek elintézésében. Peperő Gyula levelező. Felelőtlenség! Amint a képen is látható, romokban hever a Megyei Könyvtár épületének bejárata. Az Építőipari Ktsz SA 13-61 rendszámú tehergépkocsija döntötte ki a té.glaoszloput, görbítette cl a \aska- put október végén. A gépkocsi vezetője nem abba az épületbe hajtott be, ahova kellett volna, s arról sem győződött meg hogy befér-e a kapun járműve. így aztán a kapu ledőlt. A szövetkezet végre megcsináltatja a bejáratot, azonban jó lenne, ha felelősségre vonná a figyelmetlen gépkocsivezetőt! BOSSZANTÓ APRÓSÁGOK Tyúkok a sütöde udvarában Kenyeret Süttettem a múltkor a Honvéd utcai pékségben. Észrevettem, hogy az udvaron valóságos baromfifarm van. A szárnyasok zavartalanul sétálgatnak. A pékek kijárnak az udvarra, s behordják a piszkot a műhelybe. Hát egészséges ez?! Hogyan engedhették meg az illetékesek, hogy baromfit tartsanak egy élelmiszeripari üzem területén? Horváth Sándor Kaposvár O Ki dönti el, hogy mi a „házi szemét”? Egy kis szóváltás támadt köztünk és a Köztisztasági Hivatal dolgozója között október 29-én. Nem akarta elszállítani az edényekben összegyűjtött hulladékot mondván, hogy ez »nem házi szemét«. Én eddig csak egyféle szemetet ismertem. Nem tudtam, hogy szemét és szemét között különbség van. A bajt az okozta, hogy az edényekben falevelek is voltak. Udvarunkban minden ősszel sok a lehullott falevél, valamit tenni kell az egyre vastagodó »avar«-ral. Eddig mindig elszállították a szemetesek, senkinek sem volt kifogása ellene. De mit tegyünk ezután? Még elásni sem tudjuk az udvaron. Vigyük ki az utcára? Az sem megoldás. A szemetes hajlandó lett volna a szemetet elszállítani, ha külön megfizetjük ezt a munkát. Minder^-hónapban befizetjük a szállításért járó összeget, milyen jogon kér hát pénzt a szemetes? Reméljük, hogy a Köztisztasági Hivatal válaszol majd a levélben föltett kérdésekre. Szalai György főkönyvelő Kaposvár, Streit M. utca. $ Szükségtelen lépcsőfokok A tervezők és az építők nem gondoltak a gyermekkocsit toló édesanyákra, az ön tolókocsiban ülő rokkan takra, a bottal járó öregekre, s a fehér bottal kopogó világtalanokra, amikor megtervezték és elkészítették a Május 1. utcai új járdát. Szükségtelen lépcsőfokok nehezítik rajta a közlekedést. A gyerekkocsit a szülők csak akkor tudják le- és feltolni, ha segít nekik valaki. Hát bizony a járókelők kényelmére is gondolhattak volna a tervezők! \ Néhány bosszús kaposvári Miért nincs iszapszén? Naponta jártam október végén a TŰZÉP-hez. Utalványomra iszapszenet akartam rendelni. Sajnos, mindig hiába mentem. Nem volt raktáron. Utalványom október 31-én lejárt volna, kénytelen voltam meghosszabbíttatni. De vajon lesz-e iszapszén az újabb határidő lejártáig? Ingl János, Kaposvár. Vorosilov útra 9 (Szűr Lajos, a Kaposvári Tüzelőszer- és Építőanyag-értékesítő Vállalat igazgatója közölte, hogy különböző okok miatt negyven vagonnal kevesebb iszapszenet kapott a kaposvári telep a tervezettnél. «-November 8Tán személyeden fölkerestük a Pécsi Szénbányák Szállítási Osztályát — írta. — Attól függ, szállíthat-e a bánya, hogy milyen lesz az időjárás. Ha esős, akkor nem lehet szállítani az amúgy is »nagy víztartalmú Iszap- Szenet, mert kifolyik a vagonból. Másfél héttel ezelőtt öt vagon iszapszenet kapott a város. Ha megkapjuk a 125 vagon szenet, ki tudjuk elégíteni az igényeket.«) A Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat a Latinka Sándor utca 2. sz. alól a Kossuth tér 1. sz. alá, a városi tanács épületébe költözött (földszint, Vörös Csillag Filmszínház felőli bejárat.) Felhívjuk hirdetőink figyelmét, hogy hirdetéseiket új címünkön adják le. A telefonszám változatlanul 15-16. *