Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. október IS. Eladtak egy gyereket Nem, nem a távolabbi múltban, hanem alig egypár héttel ezelőtt. A kicsi most ötéves, és a »vételárat« a vér szerinti szülő kikötése értel­mében a nevelőszülők fizetik ki 1963. december 31-ig. A nevelőszülők két éve nevelik Erzsikét, és örökbe kívánják fogadni. így hozták ki 1960 novemberében a Nagykanizsai Gyermekvédő Otthoniból. Az időközben előkerült édesapa hosszas huzavona után pén­zért tépi szét azokat a szála­kat, amelyek Erzsikéhez fű­zik ... Olyan ez, mint egy kieszelt történet, aminek a célja az, hogy felkavarja az indulato­kat, és az ítélkezés egész lánc­reakcióját idézze elő. Hangszórók harsogták Nagykanizsán 1960 októberé­ben, hogy egy szó ke hajú, kék szemű, három év körüli kis­lány keresi az édesanyját. Az anya nem jelentkezett. Hi­szen nem véletlenül vitte Er­zsikét a városba Pacsáról, és nem véletlenül bízta egy idős asszony felügyeletére a kislányt addig, amíg ő »el­intézi ügyes-bajos dolgait«. Leszállt az este, a néniké várt. Várt másnap is. Nem ismerte a fiatal nőt, aki gondjaira hagyta a gyereket. Aztán megsej tve, hogy mi tör­tént, hivatalos szervekhez for­dult. S ettől kezdve harsog­ták a hangszórók, hogy Erzsi­ké várja az édesanyját. Hiá­ba várba. Az akkor mórmesz- sze járt azzal a férfival, aki miatt egyhagyta családját. Nagyon valószínű, hogy ez az ember bírta rá arra, hogy el­veszítse a gyereket. Nem sok­kal ezután az anya életével fizetett a kalandért. Az ölte meg, aki miatt az ország má­sik végére futott Az apanem mentette föl jogos haragja alól a semmiben sem vétkes gyermeket sem. Részben ezzel magyarázható, hogy sokáig nem érdeklődött Erzsikéről. Később pedig jó ideig nem is tudott volna érdeklődni, ugyanis vasúti baleset érte. Elveszítette egyik karját sú­lyos belső zúzódásokat szen­vedett 1960 augusztusától 1961 februárjáig feküdt a kór­házban. Ezután tudta meg, hogy felesége meghalt. Kis­lányát csupán 1961 májusá­ban kezdte keresni, és kérte, hogy szüntessék meg a gyer­mek állami gondozásét íróasztalnál döntöttek| és lelketlenül az egyre-másra megkeresett szervek. írásos dokumentumok szálnak arról, hogy a bolhása nevelőszülők, Sülé Istvánék nem nevelésre, hanem örökbefogadásra kér­ték Búzás Erzsikét. Sürgették a Gyermekvédő Otthont. Egy 1961. május 29-i keltezésű le­irat türelemre inti Sülééket igy: »... Búzás Erzsébet kis­korú örökbefogadási ügyében történt érdeklődésükre köz­löm, hogy a gyámhatóság ér­tesítése szerint, mivel egyik szülőjének a lakhelye sem is­meretes, és így meghallgatha­tóak nem voltak, az örökbe- adhatóságva nézve tájékozta­tást adni egyelőre nem tu­dunk ...« Persze, hogy nem tudtak, mivel a Zalaegerszegi Járási Tanács, az I. fokú gyámható­ság meg sem kísérelte a gyer­mek szüleinek felkutatását! Foglalkozott az üggyel a Ta­Megérkezett Londonba a magyar újságíró küldöttség London (MTI). Csütörtökön este egy magyar új­ságíró küldöttség — a magyar- angol kulturális munkaterv alap­ján a brit külügyminisztérium meghívására — kéthetes angliai lá­togatásra Londonba érkezett. A de­legáció vezetője Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója, tagjai: Bak- tai Ferenc, a Népszava, Bebrits An­na, a Népszabadság és Pamlényi Ervin, a Magyar Nemzet munka­társa. Fogadásukra a londoni repülőté­ren megjelentek az angol külügy- tnir-térium képviselői. (MTI) polcai Járási Tanács Igazga­tási Osztálya, a Gyermekvédő Otthon, a Nagyatádi Járási Tanács gyámhatósága, a Vesz­prém megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága, és úgy ösz- szekuszálódtak a szálak, aho­gyan csak a lelketlen bürok­rácia tudja összekuszálni. A betegségéből felgyógyult Búzás Ferenc 1961 májusálban kezdte keresni a kislányt. Míg folyt a hivatalok között az aktatolcgatás és a soroza­tos átiratváitás, a földerített vér szerinti hozzátartozóra kirótták az állami gondozás havi hozzájárulását visszame­nőleg is. A későbbiek alapján kimondhatjuk azt a gyanún­kat, hogy Búzás Ferenc e nélkül a fizetési felszólítás nélkül már nem kérte volna Erzsikét, hiszen időközben rendeződött az élete, megnő­sült, második ffcilesége — akinek első házasságából szin­tén van egy gy ermeke — kis­lánnyal ajándékozta fneg; rendeződött anyagi helyzete is, havi 1100 forint nyugdíjat kap. Ebből és 1100 négyszög­öl szőlőjéből, 600 négyszögöl rétiéből. 900 négyszögöl szán­tójának megműveléséből meg tud élni. Karhatalommal! | Sülé Istvánt és feleségét szüleiként ismeri a kislány, mégis kétévnyi nevelés után visszakövetelték volna a do­lognak csak a felszínét látó hivatalos szervek. A Gyer­mekvédő Otthontól érkezett az a levél is, amelyet ezúttal idézek. (A levél a nagyatádi járás gyermekvédelmi fel­ügyelőjének szólt, és utasítás­ként könyvelhető él.) Az át­irat közli, hogy a felügyelő 1961. július 18-án reggel a 8.52-es vonathoz .vigye ki az állomásra Búzás Erzsikét. A gyermeket be kell szállítani Nagykanizsára, mert a tapol­cai gyámhatóság határozata értelmében a vér szerinti apá­nak kell átadni. Határozatra föllebbezés, föl- lebbezésre határozat. Hozassa el a felügyelőnő a kicsit — aki a körülötte folyó harcról mit sem tudott — karhata­lommal az örökbe fogadni kí­vánó szülőktől, mert külön­ben fegyelmit kap. Máig is folyna talán a huzavona, ha Búzás egyik fivére föl nem keresi a nevelőszülőket Bol­háson. Nem sokkal ezután el­jött ide Búzás Ferenc is, az apa. Körülnézni. Az egész fa­lu felzúdult, mert először ek­kor hangzott él, hogy ő tulaj­donképpen itthagyná Erzsikét, mert második házasságából van egy másik kislánya, de hát tudják-e, mennyibe került neki a gyermek nevelése majd hároméves koráig, meg aztán az állami gondozásba- vétefl. tartásdíját — havi 100 forintot — is neki kellett megtérítenie. Ügy kellett kilopakodnia az állomásra. Süléék köztiszteletben álló emberek. Egyetlen boldogsá­guk a ma mér ötéves Erzsiké, aki úgy tudja, hogy itt az ott­hona, Süléék az édes szülei. Eladott apaság \ 1962. szeptember 17-i kelte­zéssel érkezett meg Sülééknek a Veszprém megyei Tanács V. B. 13.637/1962. számú határo­zata, amely elutasította a ne­velőszülők korábban beadott föllebbezését, és lezárta az ügyet azzal, hogy Erzsiké ne­velése biztosított az apánál. A határozat már ott volt, ami­kor Tapolcáról érkezett egy levél. Az apai nagyanya hív­ta magához Sülénét megbe­szélésre, hogy ha hajlandók lennének anyagi áldozatot hozni, a fia lemond javukra Erzsikéről, hozzájárul az örök- befogadáshoz is. Süléné eluta­zott Tapolcára. Az időköziben Szigligetire költözött apa is itt volt már. Megszületett az egyezség. Búzás 4000 forint készpénzt kap, és további 6000 forintot 1963. december 31-ig. Részletekben. A fecni- papírra ceruzával rótt magán­okirat záradékában olvasható, hogy Búzás messemmisítteti az örökbefogadást, ha a fize­tésre kötelezett nem fizeti meg az egyezségben kikötött össze­get. Bolháson, ebben a kisded faluban, ahol olyan nagyon összetartozóak az emberek, nem lenne tanácsos megje­lenni az apának, aki tízezer forintért elszakította azokat az érzelmi szálaikat, amelyek­re annyit hivatkozott, míg­nem a rendelkezésihez görcsö­sen Ragaszkodó hivatalos szer­vek lerakták ennek a nagyon felháborító adásvételnek a le­hetőségeit. Paragrafus és emberség Az »üzlet« létrejött. 1962- ben eladtak egy gyermeket! És az a legszomorúbb, hogy ahány hivatal csak szerepelt ebben az ügyben eddig, mind paragrafusokra, hivatali ügy­rendre hivatkozhat. Valahány viselheti a hivatali ügyintézés tisztaságának a palástját.' Pe­dig van folt ezeken a palás­tokon! — A tény felháborító, meg­felelő időben majd közbelé­pünk ! — szó szerint ezt mondta dr. Kelemen János, a Nagyatádi Járási Tanács gyámügyi előadója. Nem késedelmeskedtünk ed­dig is eleget? Nem hagytuk magunk mögött a »megfelelő időt«? Annak a szülőinek lehetnek törvény adta jogai a gyerek­hez, akit vér szerinti apának tüntethetnek fel az anya­könyvben, de miféle emberi joga van a gyerekhez az olyan apának, aki tízezer forintért áruvá alacsonyít egy leendő embert, eladja az apaságát? Búzás Ferenc eladta. Kíváncsian várjuk, hogy ebben a sötét időket idéző eseménysorozatban szerepet vállalt hivatalos szervek mint teszik jóvá — és mikor —, amihez akarva-akaratlan se­gítőkezet nyújtottak! László Ibolya Ohméini fa élet címmel nyelvművelő sorozatot indítunk lapunk vasárnapi számában. Eddig is közöltünk rövidebb-hosszabb glosszá- kat, cikkeket, amelyek a helyes nyelvhasználatra hívják fel olvasóink figyelmét. Ügy érezzük azonban, hogy ezek a szórványosan megjelenő írások már nem elégítik ki az ér­deklődőket. Az »Édes anyanyelvűnk« című előadássorozat kapcsán a rádióhoz érkező levelek tömege bizonyítja, hogy az emberek igénylik a nyelv ápolását, gondjuk a nyelv­szépítés, szeretnének helyesen írni és beszélni. Lapunk ol­vasóinak kívánunk segíteni a havonta egyszer megjelenő írásokkal. Hogy megkönnyítsük tájékozódásukat, rávilágí­tunk egy-egy élő. sok embert foglalkoztató nyelvi helyte­lenségre, eloszlatjuk a nyelvi babonáikat, tanácsot adunk, hogyan lehetne szebben, izesebben 'beszélni és írni. Hogy miért kell jól ismerni anyanyelvűnket? Erre ta­lán Lőrincze Lajos szavaival válaszolnánk: >-A nyelvi hely­telenségek egyes emberek nyelvhasználatából indulnak ki, és válhatnak a rossz szokás terjedése folytán általánossá, társadalmi érvényűidé: nyelvromlássá, de ennek az ellen­kezője .is igaz: minél több embert tanítunk meg nyelvünk rwntosabb, helyesebb, árnyaltabb használatára, annál job­ban megnő az általános nyelvi igényesség, annál magasabb, tökéletesebb lesz a közösség nyelvi eszménye, ezek következ­tében nyelvünk jobban ellenáll a rossz hatásoknak, jobban biztosítva van helyes fejlődése.« Sorozatunkban mi is minél több embert szeretnénk megtanítani »nyelvünk pontosabb, helyesebb, árnyaltabb használatára«. A Nyelv és élet c. rovatban neves nyelvészek tollából jelennek meg írások. Remél üik, hogy olvasóink hozzászól­nak majd ezekhez, a cikkek kapcsán újabb kérdéseket tesznek föl. A legérdekesebb kérdésekre sorozatunkban adunk választ. A rovat bevezető cikkét dr. Ferenczy Géza, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudo­mányos munkatársa írta »Mire való ' a nyelvművelés?« címmel. 1 Ülésezett a Nagyatádi Járási Tanács (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács legutóbbi ülésén elfogadták a járás 1963. évi költségvetési tervezetét A költségvetés ösz- szege az ez évihez viszonyítva 4 millió forinttal emelkedik. A Segesdi Szociális Otthont bőví­tik, Kisbajomban óvodát, Lá- bodon, Kutason és Segesden ál­talános iskolai napközit létesí­tenek. Utak javítására csak­nem félmillióval költenek töb­bet, mint az idén. Második napirendi pontként Palotai Károly, az egészség- ügyi állandó bizottság elnöke tett jelentést a bizottság ed­digi munkájáról. Megállapítot­ták, hogy a járásban minden körzeti orvosi állás és ápolónői állás be van töltve. Az állandó bizottság a jövő év tavaszán egészségügyi kiállítást és tsz egészségügyi napot rendez. Baleset a vonaton Tpelsőmocsoládnál majd- nem teljesen kiürült a kocsi, csupán négy utas maradt benn. Látszólag be­lefásullak a véget nem érő utazásba. Kitekingettek az ablakon, de alig láttak vala­mit. Néha megvillant a hold ezüstje, a völgyekben lom­hán terpeszkedett szét a köd. Gondolataikba merültek, s egy-egy pillanatra hazakép­zelték magukat. Üjhelyi Mihályné elbóbis- lcolt, a vonat meg egyre előbbre fúrta magát a sö­tétben. Memye, Somodor, So- mogyaszaló, Répáspuszta... tJjhelyi néni Répáspusztá­ra igyekezett. A vonat megállt, kettejv- hárman leszálltak, fütyült q kalauz, és indult tovább a gőzös. Üjhelyi néni meg aludt, ki tudja, hol járt ál­mában. Kosarában szőlő volt, alighanem ajándékba vitte. Toponár... Az ajtó kivá­gódott, mikor fékezett a sze­relvény. Újhelyi néni fölxez- zent. »Már le kellett volna szállnom!■* — ijedt meg, az­Az igaH gyógy- fürdőt hamar megismerték és megszerették a környékbeli községek lakói. Legalább olyan híre van már, mint a csoko- nyavisontainak. Vasárnaponként valósággal özönlenek ide a betegek. Ha sokáig tart a »vénasszonyok nyara-«, több ezer öreg és fiatal fürödhet még a gyógy­vízben. A köz­ségi tanács terv­be vette, hogy tetőt emel az egyik medence fölé. Az öltözőt és a medencét üvegfolyosóval kötik össze. Ha megvalósulna ez az elképzelés, télen is elzarán csókolhatnának Igalba a gyó­gyulást kere­tán gyorsan felkapta kabát­ját, kosarát és kiment... Orsolits Gyula, a kalauz fölemelte a kezét, hogy indít­sa a szerelvényt. Még egy­szer végigfuttatta tekintetét a kocsisoron. Keze visszaha- nyatlott. Az egyik kocsi mel­lett egy mozdulatlan alak feküdt. Oda iramodott. — Jaj, menjen innen! Ne nyúljon hozzám — mondta egy keserves hang. — Mi történt?! — És ösz- szeszaladtak a vasutasok. — Siettem... Magas a lép­cső, lebicsaklott a lábam. El­törött. Ne, ne nyúljanak hozzám — tiltakozott Újhe­lyi néni. Gondolkodásra nem voit idő. A szerelvénynek men­nie kell, itt viszont egy sérült fekszik. Óvatosan vissza­emelték a nénikét a kocsiba, valamelyik vasutas beszaladt az állomásra mentőkért te­lefonált. Néhány perccel ké­sőbb indult el a vonat októ­ber 9-én este Toponárról, de pontosan érkezett Kaposvár­ra. Szinte robogott a máskor oly döcögős szerelvény, hogy mihamarabb orvoshoz kerül­hessen Üjhelyi néni. Orsolits Gyula ugrott le el­sőnek a vonatról. A mentő­ket kereste. Sajnálta a néni­két. Amíg Kaposvárra nem értek, ott állt mellette, pró­bálta megnyugtatni. Segíthetek valamit? — kér­dezte a mentőszolgálat em­bereitől. — Köszönjük, nem kell. Egy kicsit elszomorodott, hogy ö már »fölösleges«, az­tán végigjárta a kocsikat. T Jjhelyi'néni a saját ká- rán tanulta meg, hogy nem szabad leugrani a lép­csőről, még alckor sem, ha áll a vonat. De — minden fájda­lom mellett — jólesett neki a kalauz vigasztalása és az, hogy oly nagy igyekezettel próbáltak segíteni rajta a vasutasok. Nekik is köszön­hette, hogy a baleset megtör­ténte után húsz perccel már a kórházban volt. (Roland) „Jószívűség‘ — Szép termés lesz! — szólítjuk meg a bőséges szüretet ígérő szőlő mellett dolgozó asszonykát. Igen — áll meg egy pilla­natra munkájában, majd hozzáteszi: — Kóstolják meg, ha szeretik ... Nem tudunk ellenállni a szíves kínálásnak, eszege­tünk, dicsérjük a mézédes szőlőt. — Hát a szüret mikor lesz? — kérdezzük távozóban. — Azit már nem tudom — hangzik a válasz... — Nem a mienk, a szomszédunké ... — szí — Vizsga Akad még ma is, aki nem szorgalma, tanulása, hanem állása révén szeretne egy- egy vizsgáján sikeresen át­jutni. Így tett az a jogász­jelölt is, aki egyenruhában és e szavak kíséretében állí­tott be a vizsgabizottsághoz: Professzor elvtárs, X. Y. százados vizsgára megjelen­tem. — Tessék húzni egy tételt — felel a kissé meglepődött vizsgabizottsági elnök. Megtörténik, majd újabb katonás jelentkezés követke­zik: — Professzor elvtárs, je­lentem, nem tudom. Űjabb tételhúzás, újabb szomorú jelentés. A vizsgát vezető professzor gondolko­zik egy kicsit, végül feláll, katonásan tiszteleg, és ezeket mondja: — Százados elvtárs, jelen­tem megbukott... fi bosszú élet titka — a házasság G. Picheiaurinak, az orvos- tudományok doktorának véle­ménye szerint Grúziában a hosszú életű embereknek az a jellemző sajátosságuk, hogy csaknem valamennyién családo­sok, és ötven-nyolcvan éve há­zasságban élnek. Grúziában jelenleg körülbe­lül hatvankétezerre tehető a nyolcvanéves és ennél idősebb emberek száma. Közülük 2100-an már túljutottak a 100. életévükön. A nagy életkort megért emberek között kétszer annyi a nő, mint a férfi. Pichelaurin véleménye sze­rint figyelemre méltó a hosz- szú életű grúziai emberek táp­lálkozási rendszere. Általában naponta 3—4-szer esznek, meg­határozott órában, de sohasem annyit, hogy megterheljék a gyomrukat. Ételeiket húsból, zöldségből, tejtermékbői készí­tik. Bőven fogyasztanak grúziai babot, kukoricalisztből készült ételeket, sajtot, aludttejet. Az öregek táplálkozásának jelleg­zetessége az erős fűszerek fo­gyasztása, ezek fokozzák az ét­vágyat és ízletesebbé teszik az ételeket. Napi táplálékukban je­lentős helyet foglal el a gyü­mölcs és a méz. Pótolja Pisát Egy olasz városka a követ­kezőképpen ajánlja magát a turisták figyelmébe: „Nálunk nincs ugyan pisai ferdeto­rony, de garantáljuk, hogy helyi vörösborunk fogyasztá­sa után a mi templomtor­nyunkat sem fogja egyenes­nek látni!« Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrztink meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft, Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe«* Kaposvár, Latinka S. «, 4»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom