Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-12 / 239. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. október R ^Dáf^L&adÁs @ieköLif beit Indulásra készen berreg az autóbusz. Tájélőadásra indulnak a művészek Csökölybe. — Lehet, hogy egészen »csököly« számú közönségünk lesz — hallom a fanyar humorú találgatást. Bizony a tájelőadásokon sok minden előfordulhat. Kicsi a színpad, gyenge a világítás, huzatos, télén hideg az öltöző, vagy éppen korhadtak, be- besüppedmek a világot jelentő deszkák. De a közönség, a faluk eszmélő, kérges tenyerű népe sok mindenért kárpótolja a színészieket. Egy kis szorongást, aggodalmat azonban mindenki érez ilyenkor, útközben, előadás előtt, hiszen sok függ a helyi adottságoktól, körülményektől. Sötétbe borult a táj, amint közeledünk az előadás színhelyéhez. Az úton valaha itt porosakéit az apostolok lován egy sovány, szomorú szemű magyar poéta. Ö is éppen Csökölybe igyekezett. Arra gondolok, vajon szeretik-e, igénylik-e a kultúrát, az irodalmat ebben a faluban. A válasz nem késett sokáig. Az előadás előtt Fággyas János tanácselnökkel beszélgettünk. Nem Ms büszkeséggel említette, hogy Csököly- ben senMt sem kell kötéllel húzni a művelődési házba. Szívesen olvasnak, és szívesen támogatnak minden kulturális megmozdulást az emberek. Ez az új művelődési terem alig egy hónapja készült el. Szép, modem falburkolásai helyiséggé alakították át társadalmi munkával. A faluban még nem volt igazi színházi előadás, ez lesz az első. A 130 személyes terem M- csinefc bizonyult: kilencven- hárman váltottak bérletet, a többi jegyet is elkapkodták. Az est közönsége nagy kíváncsisággal várta a műsort. Talán ez okozta, hogy a hét órára hirdetett előadást szinte percnyi pontossággal megkezdhették. Egy-két későn jövő kivételével mindenki a helyén ült. Közben színészeink kezdeti aggodalma is szertefoszlott. Igaz, Mcsi volt a színpad, azonban a legszükségesebb feltételeket biztosították. Furcsa, egy kissé feszélyezett hangulatú volt a csökö- lyiek első találkozása a színművészekkel Egy kicsit bátortalanul ültek helyükön talán még nevetni és tapsolni sem akarózott amúgy szívük szerint a darab első felében. Pedig a művészek igyekeztek megtalálni a kontaktust velük. Segített ebben Horváth Jenő derűs muzsikája, s a feszültség lassan engedett. Jóízű kacagás hullámzott a zenés vígjáték bontakozó cselekménye során. Egy ünneplős, feketéibe öltözött, idősebb házaspár ült a második hely első sorában. A nénike feszütlen figyelte az előadást, s amikor a zenekar betétszámot kezdett játszani, talpával verte hozzá a taktust Arcok, szemek villannak most elém. Ott ül Kiss Tóth Lajos bácsi, akitől a szünetben a vándorló poéta után érdeklődtem. Ennek úgy megörült, hogy büszkélkedve mindjárt elszavalta Petőfi Egy kálomista pap... kezdetű versét Mert Csökölyben történt az eset , ami kor »... az étel és bor mellett Es a zenének hanginál csapat, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály.-''' S látom a sorok között Kiss György János ácsmestert meg Nagy Ferenc DÉ- DÁSZ-körzetszerelőt, akiknek társadalmi munkája szintén hozzájárult -a terem megszé- püléséhez. Az előadás után az emberek még ott ültek helyükön egy darabig. Fülembe cseng sajnálkozó hangjuk. — De kár, hogy már vége van!... Örömmel emlékeznek, s emlegetik még napokig Németh Ica, Oláh Magda, Kür- thy Ha, Váry Éva, Somogyi Géza, Komlós István, Cseré- nyi Béla és az új szuhrett. Balta Olga alakítását. Abban a reményben, hogy még sokszor találkoznak velük az újjáalakított színházteremben. Wallinger Endre Szüreti felvonulást és bált rendez vasárnap a Kilián György Ifjúsági Ház Október 14-én, vasárnap délután rendezi meg a Kilián György Ifjúsági Ház és a városi KlSZ-bizott- ság a hagyományos szüreti felvonulást és bált. A vidám ünnepség részvevői, a szüreti felvonulók — az Ifjúsági Ház művészeti csoportjai, a tex- tilművek tánccsoportja, a város üzemi, vállalati és középiskolás fiataljai — a 48-as ifjúsági utcában gyülekeznek vasárnap délután. A népviseleti ruhákba és hagyományos jelmezekbe öltözött fiatalok negyed háromkor indulnak el, hogy a fellobogózott lovas kocsikon megkerüljék a várost, és meghallgassák a kisbíró hagyományos rigmusait. A kisbírót — szintén a hagyomány szerint Turk István alakítja. A felvonulás a 43-as ifjúsági utcában kezdődik, útvonala a Kossuth Lajos, Arany János, Füredi, Berzsenyi utcán át a Széchenyi térre, majd innen az Ady Endre, Achim András, Budai Nagy Antal, Tóth Lajos, Dimitrov és a Bajcsy Zsilinszky utcán keresztül az Ifjúsági Házig terjed. A Kilián György Ifjúsági Házba kb. délután fél ötkor vonulnak be, és az Ifjúsági Ház tánccsoportjának nyitó csárdásával megkezdődik a szüreti bál. A bálon egy tánczenekar és egy népi zenekar gondoskodik a talpalávalóról. Tréfás népszokások föleievenítése és tombola teszi majd hangulatossá a fiatalság hagyományos szüreti mulatságát. MezíSsazteigi rza'nnnkásliépzés, tsz-akadéaitók a kapaszán járás oktaiási terveken November elsejétől megkezdődik a szövetkezeti gazdák szakmai képzése a kaposvári járásban' is. A hosszú téli estéken a tsz-vezetők és -tagok ismerkedhetnek meg a nagyüzemi és háztáji növénytermesztés és állattenyésztés tudnivalóival A kaposvári járásban — minit Szlávik József, a mező- gazdasági osztály oktatási felelőse elmondotta — 14 községben indul ezüstkalászos szakmunkásképző tanfolyam. Osztopánban és Gigében a második, öt községben pedig Kiosztottak a szerepek nagy részét a Germinal francia—magyar filmváltozatban Yves ADegret rendező és munkatársai úgy döntöttek, hogy Etienne Lantier-t Jean Soréi kelti majd életre, Cha- val szerepét Claude Brasseur alakítja. Bemard Blier Hen- mebeau maszkját ölti magára. Feleségének szerepében pedig Simone Valérét láthatjuk majd. A Germinal filmváltozatában sok szerepet magyar művészek alakítanak. Mahue — Pécsi Sándor, Bonnemort *— Makláry Zoltán, Souvarine — Koncz Gábor főiskolai hallgató, Mouquette — Krencsey Marianne, Levaque — Agárdi Gábor. Szerepet kapott, a fiiban többek között Gyenge Árpád, Barsi Béla, Siménfalvi Sándor, Végvári Tamás, Kállai Ferenc, Basilides Zoltán, Máthé Erzsi is. (MTI) Barcson nyolc tantermes gimnázium épül 7 millió forintos költséggel. A tervek szerint 1963. augusztus 15-re készülne el, de az építőipar dolgozói határidő előtt egy hónappal előbb szeretnék átadni rendeltetésének az új iskolát. a harmadik évfolyamon folytathatják tanulmányaikat a szövetkezeti gazdák. Nemcsak férfiak igyekeznek ismereteiket gyarapítani, hanem az asszonyok is szívesen látogatják a téli előadásokat. So- magyszilben például az idén 30 nő van az ezüstkalászos tanfolyam harmadéves hallgatói között. Ebben a községben hasonló az érdeklődés a tsz-afcadémia iránt is. Ezen a fokon képezik a tsz-tagokat Általán, Jután, Somogysár- don, Ráksiban és Zimányban is. Megindul az oktatás a mezőgazdasági technikum kihelyezett levelező tagozatán Ka- darkútan, Hetesen és Nagybajomban. Kadarkában 42-en jelentkeztek eddig. Azokban a községiekben, ahol sem ezüst- kalászos szakmunkásképzés, sem pedig tsz-akadémia vagy kihelyezett technikumi tagozat nem működik, ott egyhetes mezőgazdasági tanfolyamot szerveznek a télen. Ezeken a szövetkezed mezőgazdászok és körállatorvosok tartanak előadásokat. A szakmunkásképző tanfolyamokon technikumi tanárok, mezőgazdászok és a járási mezőgazdasági osztály munkatársai, a tsz-akadémiákon jogászok és mezőgazdasági szakemberek oktatják majd a hallgatókat. Nem hallani Az idegenvezető a turista- csoportnak magyarázza: — Ha a hölgyek egy percre abbahagyják a beszélgetést, hallani fogják a Niagara rettenetes zúgását... Magyarázat Az egyik jópofa szomszéd kislány, a Petőfi utcai iskola tanulója elújságolta a minap, hogy náluk is megvalósították a koedukált osztásokat, vagyis ahogy ő fogalmazta: összekeverték az osztályokat. — Miért csinálták ezt? — érdeklődöm nagy komolyan, erre ő a következő határozott választ adta: — Tetszik, tudni azért, mert a fiúk nagyon rosszak voltak, és nekünk kell megjavítanunk őket. — vj — * * * Josephine Baker feladja a harcot... Josephine Baker kénytelen összecsomagolni és elhagyni Miiandés-i kastélyát, ahol 12 fogadott gyermekét nevelte. A francia adóhatóságok any- nyira megnyúzzák a kiváló művésznőt, hogy képtelen fenntartani a birtokot, amelyen a világ minden táján született, »sokszínű« nevelt gyermekeit tartja el. »Belefáradtam a harcba — mondotta Josephine Baker —, nem tudok többé megbirkózni a pénzügyi nehézségekkel.« A művésznő most azt tervezi, hogy Afrikában, az Elefántcsontparton teremt új otthont magának és 12 fogadott gyermekének. * * * a Reuter hírügynökség megalapításának tiszte etére Aachenban, az ősi Rajna menti városban október 19-én kétezer galamb föleresztésével fogják megünnepelni a Reuter hír- ügynökség megalakítását. Julius Reuter, a hírügynökség megalapítója egy aacheni vendégfogadó épületében 1850. október 19-én indította meg galamposta-hírszolgálatát Aachen és Brüsszel között. Akkoriban a két város között még nem volt sürgöny-összeköttetés, s a híreket Reuter galambjai hozták, vitték. A vendégfogadó épületében az évforduló alkalmával emléktáblát helyeznek ei. • * * A telefon megrövidíti az életet »A telefon megrövidíti az életet« — állapították meg az amerikai orvosok beható vizsgálatok alapján. Azt tanulmányozták, hogy különböző napszakokban és éjnek idején milyen hatással van a telefoncsengés az emberi szervezetre. Vizsgálataik során az alábbi főbb következtetésekre jutottak: a telefoncsengés megszakítja az emésztési folyamatot, előidézi a véredények görcsös összehúzódását, tehát megakadályozza a normális vérkeringést, és idővel szívbántalmakat okozhat; az idegrendszert is károsan megterheli. Megítélésük szerint a telefon átlagosan három évvel megrövidíti az ember- életét. elkezdődött. Igaz, másfél órás késéssel... De hát hiába, ma megint annyi a dolga; teljesen megfeledkezett róla, hogy ez a húsz ember itt várja a kultúrteremben. És ez még mind nem volt elég; akkor előállt az egyik asszony, hogy nagyon sajnálja, de mennie kell, mert a gyereke várja a vacsorát, s még be is kell vásárolnia. No de szerencsére nyomban feltalálta magát, s úgy vágta oda a választ, mintha csak előre gondosan átpolitizálta volna: — Hagyjuk a szatyárpolitikát, Kovácsné! Kitűnő, egyre fejlődő üzleteink késő estig nyitva tartanak. Tessék próba után vásárolni! No, erre aztán csönd lett! Hiába: a tekintély, az tekintély! Azt ugyan lesheti a kul- túrcsoport, hogy ő a tömegek uszályába kerül! —• Kezdünk — szólalt meg végre emelt hangon. — Figyelem! Beintek! Már éppen felcsendültek volna az első hangok, amikor nagy robajjal benyitott a terembe Herpai a kovácsműhelyből. — Hát nem, egyszerűen nem hagyják az embert dolgozni! — Sáfrány szaktárs! — kiáltotta már az ajtóból azzal a kovácsüllön edzett hangjával —, Sáfrány szaktárs, a könyvtárban várják! — Jó reggelt! Most nincs könyvtárára! — mondta maró gúnnyal, hogy vegye csak észre ez a Herpai, milyen bárdo- latlan volt az ordítozásával, ám Herpainak fogalma sem lehet az önkritikáról, mert azt mondta: — Szerda van! Négytől hatig könyvtár! — Akkor várjanak! — intett dühösen. — Mindjárt végzek az énekkarral! Ezek is vártak itten. Herpai méltatlankodva távozott. »Különös — gondolta Sáfrány —, az embert nem hagyj&k dolgozni, és még nekik áll följebb!« No és most már végre csakugyan elkezdődhetett a próba. Az első két dal elég jól ment. Igaz, Radnai Öcsi, aki zongorázni is tanul, mondta, hogy egy kicsit hamis; de — őszintén szólva — ezt nem tudja ellenőrizni. Bármilyen sokoldalú is az ember, mindenhez azért nem érthet! — Új rigmusszöveget tanulunk,, leérem, írják le — szólt az énekpróba végén. — Holnapra már tanulják is meg kívülről. Kultúrest szombaton! — Ki írta? — kérdezte a kis Csicseri Márta. Hogy annak iß mindig olyankor jár a pötyögő je, arnikor nem kell! — Titok — mondta kis tűnődés után finom mosollyal, hogy csigázza a kedélyeket. — Meglepetés ... — Kopogott, r— Diktálhatom? Csönd lett. — Tehát kezdem! Tessék írni! A »-Megismerni a kanászt« dallamára. Kezdhetem? »Meg- ismerszik az üzem igazgatójáról — Megismerszik a kult. élt. irányítójáról... — Mi az a kuliéit? — kérdezte az a fantázia nélküli Borsos az öntödéből. — Így ennek semmi értelme... Ránézett. — Kulturális élet — felelte megrovó hangon. — Ennyit a közönség is hozzáképzelhet.. . Ne zavarjuk a próbát! Folytatom. Harmadik sor: »Sej! Termelés és kultélet — Ez aztán az élet! Nem cserélik senkivel, amíg én így élek!« Ügy tett, mintha a papírlapot olvasná, de az arcokat figyelte. Homoródinak, úgy látta, határozottan tetszett a szöveg, mert mosolygott. Helyes gyerek ez a Homoródi! — Folytatom! — szólt aztán. — Második strófa: »Köszönjük e szép műsort az igazgatónak, Aki mindig jó hozzánk, ma, tegnap és holnap! Sej! Nem kérünk mást, csak azt, hogy Míg áll ez a gyár itt, Drága apai szívét Tárttá meg sokáig!« — Körülnézett; az énekkar tagjai lassan készültek el az írással, — Ügyes, nem? — kérdezte aztán elégedetten. — Azt hiszem, az utolsó sor különösen jól van átpolitizálva __ — Igen, de — szólt megint a kés Csicseri (ennek mindig van valami baja!) — megint csak a vállalatvezetésről szól... Jó volna már egyszer valamit a műhelybeliekről is ... — Annak most nincs itt az ideje! — felelte szigorúan. — Itt a kultúrát ápoljuk, szaktársak! Ismét benyitott valaki az ajtón: Mágori, a dekorációs Máson. — Kérjük a vezércikket a faliújságra, Sáfrány kartárs. Most csináljuk, holnapra ki akarjuk függeszteni. Széttárta karját. — Sajnos ... Még nem tudtam megírni... — Mára ígérted. — ígértem, ígértem ... Hát van nekem arra időm? — Akkor miért vállaltad? Te vagy a faliújság-felelős! De most aztán igazán elhagyta a béketűrés, felcsattant. — Hát ki csinálja, a mindenségit?! Sáfrány! Hát ki a felelős itt mindenért? Sáfrány! — Az énekkar tagjaihoz fordult, kétségbeesett mozdulatot tett. — Most legalább látják, szaktársak! Mindent nekem kell csinálnom! Kultúrfelelős? Én vagyok! Könyvtárfelelős? Én vagyok! Sajtófelelős? Én vagyok! Énekkarvezető? Én vagyok! — Kezét végighúzta gyöngyöző homlokán, sóhajtott. — Nem élet ez, higgyék el! zombatan délután ösz- szegyűlteh a művészeti együttes tagjai a kis tanácsteremben. Sáfrány határozott kívánsága volt, hagy előadás előtt kétszer próbálják el az egész műsort. Az előadás kezdetét hét órára tűzték ki, az együttes háromtól hétig próbált. Remekül fújták már az új rigmusszöveget, peregtek a jelenetek, szárnyalt a költemény a versmondók ajkán, libbentek a tánckar leányainak szoknyái — Sáfrány kartárs elégedett volt. Arcán szíves mosoly kel- lemetlenkedett; szinte mindenkihez volt egy jó szava. Csak akkor felhősödött el a tekintete, amikor — fél hét felé — valaki megszólalt, hogy át kellene menni a kultúrterembe megnézni a gyülekező közönséget. — Megtiltom! — kiáltotta hevesen. — Csak semmi izgalom! A közönség látványától lúmpalázt kap a jó előadó. Csak semmi lámpaláz! Gyorsan elénekeltette még néhányszor a rigmusokat, aztán hét óra előtt öt perccel maga küldte át Csicseri Mártát, hogy nézze meg: befér-e a közönség a terembe, vagy tapossák egym,ást az ajtónál. Két perc múltán már jött is vissza a leány. Az ajtóban megállt, lihegett: — Sáfrány kartárs! — pi- hegte elfúló hangon. — Egy lélek sincs sehol! — Hogyhogy? — leérdezte megütközve. — Hol járt maga, Mártusku7 — A nagyteremben. Sötét és üres. Üres? Kong! — Mi történt? — kérdezte holtsápadtan Sáfrány. — Talán nem hirdették meg az előadást? Borsos a homlokára ütött. — Persze! Most jut eszembe, nem láttam sehol plakátokat! Sáfrány felüvöltött. — Hol a közönségszervező? Ki a közönségszervező?! Megölöm! Ki az? Jelentkezzék! Az együttes tagjai egymást néztéli, váUuikat vonogattúk. Sáfrány tajtékozott. — Ha ezt megcsinálta, legyen annyi bátorsága, hogy jelentkezik! önkritiltát akarok hallani, bátor önkritikát! — No — szólalt meg Borsos buzdítóan —, hát szóljon már a. közönségszervező! Szaktársak! Ne járassuk itt Sáfrány kartárssal a bolondját! — Jelentkezzék! — üvöltötte Sáfrány, és homlokán majd megpattan az ér. — Azonnal , jelentkezzék! Bátortalan hang hallatszott. A kis Csicserié: — De hisz a közönségszervező ... az is Sáfrány kartárs ... Sáfrány rámeredt. — Én? — kérdezte megdöbbenve —, ééén?! — S hirtelen még az utolsó csepp vér is elfutott arcából. — Igen. most már emlékszem ... F- vagyok ... az is én vagyok. Megtámólyodatt. heieros- kadt egy székbe. — De hát tehetek róla, szaktársak? — suttog"erí- tékezve. — Ha egyszt— mindent nekem kell csinál min... Bárány Tárná*
