Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
Vasárnap, 1982. október 21. 3 SOMOGYI NSPLA9 NEMZETKÖZI SZEMLE A múlt hét esemánytnaptárá- ban a margó is megtelt. Említsünk meg néhányat, és foglalkozzunk a legjelentősebbekkel. A legfiatalabb ENSZ-tag- állam küldöttségének vezetője, Ben Bella algériai miniszterelnök Kennedy elnökkel folytatott megbeszélése után Kubába látogatott. Százezres tömegek éltették őt s az algériai népet. Arábia déli szegletében, Jemen körül még tart a középkor és a gyarmatosítók ádáz akciója a fiatal köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia az intervenciós csapatok pénzelésével, felfegyverzésével ismét lelepleződött, az olaj szaga ezúttal is átható volt. A front egyre távolabb került a fővárostól, s ott már a konszolidáció tervein dolgoznak és a miniszterelnök a törzsi vezetőkkel tárgyal az új berendezkedés kialakításáról. Törökországban új válság robbant ki, az országos méretű vita a Menderesz-híveknek adott amnesztia körül zajlik, de a baj gyökere mélyebben van: az ország anyagi romlásában, a katasztrofális munkanélküliségben van. Csupán a mezőgazdaságban 3,5 millió a munkanélküli, s ezek csak a nyomor vagy a kivándorlás között választhatnak. A Vatikánban összeült zsinat igen figyelemre méltó híre a pápa egyik kijelentéséről számolt be, amely tulajdonképpen a Vatikán részéről az első elismerése volt a Odera—Neisse-határ- nák. János pápa -visszatért lengyel területekről« beszélt. Ez Bonnban nagy nyugtalanságot váltott ki, s a kormány nem is késlekedett emiatt tiltakozni a Vatikánban. Dupla vagy semmi Franciaországban megkezdődött a népszavazási kampány. De Gaulle elnök a népszerű »dupla vagy semmi—játék szabályait állította fel csütörtök esti tv-beszédében, amikor kijelentette: ha az október 28-i szavazásnál bebizonyosodik, hogy »erősen« kívánja a francia nép az ő politikáját, akkor marad; de ha csak közepesen vagy netalán éppen hogy többséget kap, otthagyja posztját Ám nyomban hozzátette, hogy ha megy, akkoj zűrzavar, polgárháború, nemzeti katasztrófa sújtja Franciaországot. De Gaulle mindenképpen szét szeretne zúzni a személyi hatalom eben kialakuló egységfront törekvéseket. Ezért is próbálja kiélezni az ellentéteket, megosztani a köztársasági erőiket, mert úgy reméli, hogy népszerűsége az ő javára billenti a mérleget. A rendelkezésére álló hatalmas propagandagépezettel a »nem—mel szavazókat az OAS-terroristákkal szeretné azanosáttatni a közvélemény előtt. Ezek a mesterkedések csak részben járnak eredménnyel. A köztársaság hívei minden erőfeszítésükkel meg akarják védeni demokratikus vívmányaikat. Míg például a szocialisták és a radiká- sok vezetői elutasítják az együttműködést a kommunistákkal, s inkább a jobboldalon keresnek szövetségeseket, addig az alsóbb pártszervezetek több helyen együtt lépnek föl a kommunistákkal, vezéreik tilalma ellenére. Maurice Tho- rez, a Francia Kommunista Párt főtitkára felhívta a francia közvélemény figyelmét a személyi hatalomból származó veszélyekre. Ha De Gaulle megkapja a szükséges »-igen—t, a pártoktól és a parlamenttől !függetleníteni akarja Francia- ország politikáját, s ez veszélybe sodorhatja a köztársaságot. Ujrt O Nyugat-Berlin! A hét elején hirtelen megélénkült nemzetközi diplomácia középpontjába ismét a német kérdés került. Persze figyelembe kell vermünk, hogy ezt egyúttal a tetőpontjára hágott amerikai választási hadjárat erősen befolyásolta* hiszen a Kennedy-kormány sokat bírált »kubai politikáját« egy tetszetősebb »berlini politikával« szeretné korrigálni. A két párt egymást túlharsogva a »berlini jogok védelmének« szükséges garanciáról papol választóinak. A rálicitálás azonban veszélyes; egyre újabb agresszív hangokat ütnek meg felelős politikusok. McNamara hadügyminiszter után McGeorge Bundy, Kennedy külpolitikai tanácsadója is kijelentette: az Egyesült Államok szükség esetén nukleáris fegyvereket is igénybe vesz »nyugat-berlini jogainak védelmére.« Ebbe a kategóriába tartoznak a »frontvárosban« megtartott célzatos amerikai hadgyakorlatok is. Csaknem négy esztendeje, VADÁSZ FERENC: »Így hát tényleg ismerheti Columbiát — kanyarodtam vissza — az az orvos az üzleti negyedben lakik. Ha jól emlékszem, Franklin Avenue. Shmitb, vagy ... nem vagyok benne bizonyos, de most úgy tűnik, hogy ez volt a neve.« »Ah, Shmith! — élénkült fel Frank. — Ismerem. Magas szőke férfi. Christian Shmith.« »Christian?« »Azt hiszem« — mondta Frank. Erősen figyeltem: mintha a zavar egy amyálatát fedeztem volna fel rajta. »H. Ch. Schmidt — betűztem. — Shmith. vagy Schmidt?« — kérdeztem nevetve, kötekedően. »Természetesen Shmith« — mondta és megnyomta a név angolosan sziszegő végét. Amire számítottam, bekövetkezett. Frank PoMack taktikai hibát követett el: hirtelen befejezte a beszélgetést. Néhány nap múlva — amikor «Imént mellettem, mintha véletlenül jutott volna az eszébe, minden bevezetés nélkül megkérdezte: »Doktor Shmitnek magyarországi ismerőse van?« »Igen« — feleltem s újabb kérdését megelőzve hozzátettem: »Egy híres budapesti orvosprofesszor. Sebész. Shmith doktor is az, nemde?« »Azt hiszem« — felelte kurtán és vállat vont. Vártam jó ideig, hogy szóba hozza közös ismerősünket, de nem tette. Ellenkezőleg: mintha került volna, az volt az érzésem. Gondolkoztam: folytassam tovább a játékot? Érdemes? Tulajdonképpen csak afféle »fun« játékos tréfa az egész. Oly mindegy, hogy kicsoda Frank Pollack és kicsoda Shmith doktor. Én sem vagyok az, aki voltam, miért kutassak mások után? De szórakozásnak megteszi... Tovább mentem egy lépéssel. hogy a Szovjetunió a világ edé tárta javaslatait a nyugat-berlini kérdés megoldására és a német békeszerződés megkötésére. Rapacki lengyel külügyminiszter a minap New Yorkban rámutatott, hogy a szocialista világnak fogytán a türelme, a nyugat-berlini kérdés megoldását nem lehet az idők végezetéig elodázni. Természetes tehát, hogy összefüggés van a nyugat-berlini helyzet rendezésére irányuló erőfeszítések és a Gomulka vezette lengyel kormányküldöttség NDK-beli látogatása között. A nyugati diplomaták is a német kérdés megoldására előterjesztett javaslatokról folytatnak eszmecseréket de — mint a nyugati sajtó ismételten aláhúzza — nincsenek konstruktív javaslatok a diplomatatáskákban. Willy Brandt nyugat-berlini polgármester és Schröder külügyminiszter után most Adenauer kancellár készül az Egyesült Államokba. Az Adenauer—Kennedy találkozás hátterében mind nyugatnémet, mind pedig amerikai részről kül- és belpolitikai meggondolások egyaránt meghúzódnak. Adenauer biztosítékokat kíván a Egyesült Államoktól, hogy nem módosítja politikáját, továbbá pontot szeretne tenni a kellemetlen »trónutódlási« - vita végére. Kennedy pedig így akarja megcáfolni azt a republikánus vádaskodást, hogy »elhanyagolja« a kapcsolatot a legfontosabb európai »partnerrel«. Hírek szerint Adenauer követeli majd, hogy ha a szocialista tábor országai békeszerződést kötnek az NDK -kormányával, akkor gazdasági szankciókat léptessenek életbe a szocialista országok ellen. Sürgetni akarja a NATO újjászervezését, méghozzá »nukleáris társasviszony« létrehozása útján, hogy atomfegyver kerüljön a Bundeswehr kezébe is. A nyugat-berlini kérdés körül mesterségesen keltett hidegháborús hangulat nem forgatta ki nyugalmából a szovjet kormányt. Ez a propagandacélokat szolgáló akció olyan kérdést tolt előtérbe, amely akut volta ellenére sem értékelhető válságos gócként. A szovjet- kormány — korábbi ígérete szerint — az amerikai kongresszusi választásokig nem tesz egyoldalú lépést, de folytatja a tárgyalásokat az amerikai kormány vezetőivel. Ezt a célt szolgálta a csütörtöki Kennedy —Gromiko találkozó is. K. M. Aszfaltozok Perne ez István két énje VIHAROS SZÓCSATÁK dúltak az idén. több egymást követő balatonienyves! párttag- gyűlésen. Pémecz István, akinek a személye körül zajlott a szenvedélyes vita, végül is bejelentette: lemond pártvezetőségi tagságáról. Lemondását a párttaggyűlés elfogadta, s azon nyomban válaszoltak is helyette mást a vezetőségbe. Mi váltotta ki a balatonfeny- vesi párttagokból a szenvedélyes vitát s Pemecz Istvánból a fenti elhatározást? — ez a későbbiekből ki fog derülni. Előbb azonban, úgy érzem, érdemes szót ejteni arról is, hogy hogyan fogadták, miként értelmezik a történteket azok, akik meghozták, illetve ismerik a döntést. Egyszóval: egyetérte- nek-e a kérdésben mindazok, akiknek a véleménye mérvadó? A közvetlen rokoni körön kívül mindenki egyetért azzal, hogy Pemecz István ilyen körülmények között nem maradhatott a pártvezefcőségben. Végtére is — mondják az elv- társak — ő választotta ezt a megoldást. Választhatott volna más utat is? Nekem is vannak ismerőseim Columbiában. Magyar disszi- densek: P. Stark és fia. Ott alapítottak céget. Hallókészülékeket szállítanak az Egyesült Államok minden részébe. A zsinór és a fülgomb nélküli rejtett készülék a specialitásuk^ szemüveg szárába építették be a hangerősítőt. Megírtam Stark Lacinak: apró szívességre kérem egy barátom részére. (Most már benne vagyok a játékban, csináljuk végig) Menjen él doktor H. Ch. Shmith orvoshoz — úgy tudom sebész — írtam —, a Franklin Avenauen van a rendelője Mondja el neki: egy régi páciense, Karl Fischer, akinek családja Dominieában él, néhány évvel ezelőtt — valószínűleg ötvenegyben, vagy előbb — járt a rendelőjében — sajnos nem emlékszik pontosan az időre — egy akkor történt bőrplaszikai műtéttel kapcsolatban most a tanácsát kéri. A baj ugyanis kiújult. Mondja az orvosnak — kértem Stark Lacit —, hogy a csúnya, kellemetlen kiütés megint látható. Kiújult. Mr. Fischer most nem tud Columbiába jönni, ezért egyelőre így kér tanácsot: mit csináljon? 18. Két hétig vártam a válaszra. Figyelmeztettem Lacit — Na- hában adattam postára levelemet —, hogy ne írja ki sem az orvos, sem Fischer nevét, hanem csak »doktoi<«-t és Char- liet emlegessen. íme: »Jártam a doktornál. Eleinte nem emlékezett. De nagyon kíváncsi tett a közlés után. A fenyvesi elvtársak más lehetőséget is felkínáltak neki, vártak is. Pernecz elvtárs szóban el is fogadta a párttagság érveit, ígérte is, ám a változásra nem tudta komolyan elhatározni magát. Mindezt csak a légközelebbi rokonai nem akarják elismerni, s elfogultságukban igazságtalanságról, túlzásról, a pártdemokrácia megsértéséről beszélnek. S közben Pemecz elvtárs érdemeire hivatkoznak. Pernecz Lajos elvtársat különösen fájdalmasan érintette a testvérét ért bírálat, s arra kért bennünket, nyugtassuk meg arról, hogy néki és nem a bátyja ellen szavazó húsz-egynéhány kommunistának volt és van igaza. Szükség van erre — mondja —, hogy »vissza tudjunk vágni az ellenségnek«. Sajnos, semmiképp sem adhatunk igazat Pernecz élvtársnak, no de erről majd később. Ügy láttam, hogy Pemecz István bírálói sokkal tárgyila- gosabban, reálisabban ítélik meg a helyzetet és magát Pernecz elvtársat is, mint azok, aMk sértődöttségről, állítólagos méltánytalanságról beszelnék. A falu kommunistáinak nagy többsége áldozatkész, feltétle- .. „ , rnül párthű elvtársnak ismeri *tvánt. A Pemecz nötei €S azt mondta: néni érti & _ Mégis lázasan lapozni kezdett # estédből mar 30 néhány forra- az orvosi naplóban. A »Diary«} dalmár került ki. ö maga is feliratú vaskos kötetek katonás 5 fiatalon lett a párt tagja Az pontossággal évek szerint so- <> idősebbek elismerően említetrakoznak a polcán. Az első kft- i ___ t ét 1949-ből való. Méláit derekasan, bátrán lámát, az 1950 jelzésű könyv- ? fáradozott a párt ifjúsági szerben. Furcsán nézett rám s mi-övezetében, amikor még az él- előtt válaszolt volna, minden- jhenséges erők a nyüt porondon {«“»«** neki, hogy magyar dissziden- ? Évekig volt partbtkar Fenyvesek vagyunk, barátom is az, ? sen, az elsők között jelenBke- aki a kérést közvetítette, sjzett a munkásőrségbe, s ott nwst a Távolkeleten teljesít J szintén derekasan helytáll. Elkatanai szolgálatot. Erre a köz- \ ■ ■ , _ lésre barátságosabb lett. T ismeréssel szóltak elvtársai arMilyen kapcsolat van az ön \ró1 is> ho^y Pernecz elvtárs barátja és Charlie között? —V megértette: a kommunisták élkérdezte. $ engedhetetlen kötelessége, hogy 1 <l”Jtuclom “ feleltem. ^ képezzek magukat, tartsanak mert tényleg tudom. Céloztam pePe»1 a fejlődéssel, a rohano arra, hogy valószínűleg együtt 4 élettel. Elvégezte az általános katonáskodnak. (Ezzel, azt hi-1 iskolát, s beiratkozott a mező- szem nem követtem el hibát.) J daségi technikumba. Mind- A doktor csóválta a fejét és* ismételgette: — Nem értem ai kérdést. Charlie-nak tényleg I volt egy kisebb műtété — egy' csúnya folt — morogta, s ide-' gesen felnevetett. — Az ilyes-1 mi nem újulhat ki. — A dok-( ezért elismerik, tisztelik őt ÁMDE VA^í EGY MÁSIK ÉNJE IS Pernesz Istvánnak, s ez az, ami ellenérzést vált ki az emberekből, s elhalványítletkezett a mendemonda, amh kor Pemecz István spekulálni kezdett. Ügy gondolta: többre megy, ha maga mellé íogad valakit gyorsabban, könnyebben halad így a nehéz anyagok rakodása, többet kereshet. »Mások is ezt teszik, meg aztán nem keresett ő az emberén, inkább ráfizetett«; »Nincs ebben semmi különös, hiszen megosztoztak a kereseten« — próbálják védelmezni némelyek, s nem veszik észre, hogy milyen sután érvelnek. Amit szabad másoknak, nem biztos* hogy mindazt megengedhetjük magunknak. Erkölcsi felfogásunk, igazságérzetünk nem engedheti meg, hogy másokkal dolgoztassunk, mások munkájából éljünk. »Hiszen Pemecz együtt dolgozott a napszámosával, (mert napszámot fizetett néki, s tévedés, hogy a kereseten osztozkodtak), így nem jutott meg nem szolgált jövedelemhez« — vetik ellen megint mások. Ám az emberek azt is látták, hogy Pemecz később kezdett »elura- sodni«, s hol az italboltban, hol otthon (volt, amikor betegsége miatt) töltötte a napot, a fogatot meg rábízta emberére, a az csak este számolt él neki a pénzzel. Persze, hogy nem érthették meg ezt, s nem érthettek egyet ezzel a község kommunistái. Ha szó nélkül hagyják, végtére is milyen erkölcsi alapon léphetnek föl másoknál hasonló jelenséggel szemben? S hagyják, hogy a falu előtt megté- pázódjék a pártszervezet tekintélye? Hogy az emberek azt mondhassák: ni, ezek csak szavakban hirdetik a kizsákmányolás elleni harcot? Nem, nem hallgathattak. ELŐBB CSAK FIGYELMEZTETTÉK Pemecz Istvánt; hogy adja el a lovakat, hagyjon föl a fuvarozással, s ne tartson alkalmazottat. Időt, lehetőséget kínáltak fel számára. Majd közölték vele, hogy ha nem fogadja meg a jó tanácsot, nem maradhat a pártvezetőségben. Pernecz István lemondott, de ezzel a föltett kérdés még nem oldódott meg. Válaszolnia kell. Varga József tor úgy vélekedett, hogy a te?ja előttük érdemeit, erényeit, tisztelt Charlied feltehetően \ pedig a másik ember kámegbolondult. Kérem, tessék?, ,,, közölni — mondta végül H. Ch. ? nasznalasa’ Shmith —-, hogy üdvözlöm volt J paciensemet, de gyanúja a műtét okát kéoező elváltozás ki-5 az önzés. Pemecz István örökölt apjától két rossz gebét. Befogta őket, és fuvarozni kezdett, ű jutására: nonszensz! Mondja j Föld je nem volt, a nagy csa ■ meg neki az ön barátja, hogy képzelődik. Egyébként, ha egyszer alkalma lesz Columbiába jönni, keressen föl. mert ez az eset engem is érdekéL. (Folytatjuk.) 1 Iádnak kellett a betevő falat, (kapóra jött hát a lehetőség. Ezt senki nem rótta föl neki, hiszen ismerték anyagi és csalá- >di helyzetét, s tudták: ipar- 1 engedélyt kapott. Akkor keAutomsfck szemelik össze a házat A moszkvai városépítészeti hivatal legnagyobb építőszervezetének tudományos kutató intézete rádióirányítású elektronikus berendezésekkel felszerelt daruk segítségével érdekes kísérletet, automatikus házszerelést végez.-4 szerelés helyességét és a daruk munkáját fénytablón regisztrálják.
