Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
Vasárnap, 1963. szeptember 9. s SOMOGYI NfiPtAP 1 HH A z asszonyok a veranda ablakait törölték. Erzsi már nem volt köztük. Az előkészületekért feleli» erdész a tenyerébe verte a pipáját, és az erdős hegyhátat nézte. Mégis rendes asszony, kevés szóból értett. De így van jólAfíiányzik, már szinte meg- í Wta. Nem erdészbe] eségnek való. A mérnök majd nagyot néz, J0*rt ugyancsak terelgette a házasság felé. Nem is iqpllemes a ház azzal a nagy csendjével, különösen télen. Nagyon elképzelte bele az asz- ízonyt Jó lesz forralt borra betérni, szokta mondogatni a mérnök. Jókedvű, derék asz- szony, de! És esz a de, ami elrontotta a dolgukat. Egy szóra befészkelte magát, rendben. Nagyszájú, rendben. Sok beszédű. Majd leszokott volna róla a sok egyedüllétben. De hogy kiszedte a fácánfészkek tojásait, és azzal a rántottéval várta! Hurokkal fogott nyulat,. így csinálta az öregapja is, nem tagadta. Elámítottá az a nagy húsú féhémép. Elcsente a puskáját. Törtetett utána a \ lemosásban, majdnem nyakát törte, mire rátalált, özet akart lőni. Húst akart! Néki csak hús az éted, Micsoda egy asszony. Még gondolni se jó, mi lehetett volna ebből. Nem szabad, ezt a szót nem ismerte. Csak viho- rászott, hogy jól van, jól van, csak legyen egyszer bent hivatalosan az erdőben. Ez nyakára hozta volna az egész vadorzó pereputtyát. Más febémépet a hideg leli a puskának még a I átására is, de ez még a pákosz- tos macskát is fégyverdurro- gáseal akarta elkergetni. Hát szép vagy, Eraei, szép vagy, de ha már távol vagy, még jobb. De csak álldogált egyik lábáról a másikra. Nehéz volt a szíve. Járt az asszonyok keze, de a szemük is. Lesték alamuszian. Majd beszámolnak Erzsinek híven, hogy töri a nyavalya. Nem baj, ennyi vigasztalása legyen meg szegénynek. Hát 5 rr»ár csak megmarad magnak. Ha addig kibírta, ezután már meglesz asszony nélkül. Az emeleti ablakokkal még nean végeztek, és a jobb oldali szobák valamennyi kályhája befelé füstölt, mikor a külföldiek anted a vadászház elé sorjáztak. Az erdész elkerítette magában az egész szervezést. De nem tehetett egyebet, eléjük indult a falépcsőktöl eléggé visaolyogva. Ha már korábban megjöttek, és a háziak közül még senki sem tolta ide az orrát a fogadásukra, valakinek csak helyt kell állni. Azonban nem volt semmi baj. A kölcsönös üdvözlések, a kisüsti hagyományos és könnyfakasztó kortyolgatása után virágzott a jókedv még a füstben is. Az egyik osztrák asszony ragyogó szemmel bizonygatta a mord erdésznek: »-Baj nem van, füstölt hús tovább tartja!« Voltak itt franciák, többségben osztrákok, svédek, németek meg egy angol két flegma kutyájával. Az erdész megnézte azokat is, aztán csak a kutyáira pislántott. Pityke és Tejföl is megemelték a fejüket, szimatot vettek, aztán újra lábukra hajtották jól nevelt fejüket, legalább olyan flegmán, mint az angol kutyák. Az erdész szíve belemelegedett a viselkedésükbe. Valamennyien pakolni kezdtek az autókból. Az egyik osztrák házaspárt figyelte. Erősen kese volt a két ember. Pakoltak nagy szakértelemmel, hihetetlen pergő fecsegéssel. Különösen az asszony. Rövid, gyér haja közt látszott a fejbőre. Bőrkabátjában, nadrágjában olyan volt, mint egy kamasz fiú. Az erdész ellenszenvvel figyelte. Minek ennyit beszélni, ficánkolni. Az asszony azonban csak nevetett, csodálkozott és lelkendezett Hej, Erzsi, Erzsi, a beszédben egyek vagytok, de abból a csuda húsából kétszer is kitelne ez a keseasz- saony, nem beszélve arról, hogy biztosan különb vadász is valamennyinél, csak ne szorult volna bele az a vadorzó természete. Az erdész egészen ntefr ecetese*!«; hogy sehogy sem tudott a gondolataitól megszabadulni. Végignézte az egész kipeko- lást Megállapította, hogy az angol az ritka vérbeli vadász lehet, és nem csodálkozna, ha kisülne róla, hogy már Afrikában is járt nagy vadra vadászni. Az angol Mihályi Margit: cserzett volt és száraz bőrű. Ügy festett, mint egy olajoshal, mert mióta megérkeztek, állandóan olajjal kemegette magát, pedig a napnak már hol az ereje. Ez is valami ángilus bolondéria lehet, vélte az erdész, és undorral köpvén egy dó fák teteje, ködös színe lett a völgynek meg a vízmosásnak. Az asszony fázni kezdett, ösz- szeütödtek a fogai, elfordult, félt, hogy sírva fakad, mert a homályos, megtört barna szemeknek olyan fájdalmas, arca mellett. Az erdész látja az asszony kezét, alig mozdul, és a golyó magasan a fák ága között süvít el. A bika abban a pillanatban ugrik, és eltűnik, mint egy jelenés. Üjra csend van. De milyen csend! Az erdészben elakad a lélegzet. A mérnök arcát fürkészi. Mozdu- várakozóan, hamiskás mosoly* latlan az. és a puska az öléA falu felé meg most indul egy menyecske a konyháról* Kosár van a kezében. Az erdész nézi, vörösük a nyaka* és utánakiált. — Te! — Az visszafordul, és szépet beballagott a házba. Mert legyen a vadász kevés emberi kifejezésük volt. Senki beszedű, férfias, és ne pácol- sem vette észre, csak az ergassa magát, mint egy Putifár- né. Estére minden rendben volt, a vacsora is. A birkapörkölt mindenkinek ízlett. Ezen megint elmorfondírozott az erdész, hogy németnek, angolnak is lehet egy gusztusa a magyaréval. A köd felszállt, megindult a szél, újra kezdődött a hulló levelek neszezése, szokatlanul erősödött a hideg. Tíz óra felé megérkezett az igazgató, az amerikás Balogh és az erdő- mérnök egy szép szőke asszonyben, mintha semmi sem történt volna. Asszonyok, asszonyok, gondolkodik el az erdész. Az egyik túlságosan bátor, a másik meg gyáva!? De így se jó, úgy se jó. Az összegörnyedt asszonnyal érez. Szeretné megsimogatni. Mi mehetett végbe benne, hogy meg merte tenni? Csak érinthette a csövet, de nem volt véletlen mozdulat. Az állatot akarta védeni, vagy a férfit visszatartani, hogy a gyönyörűségből ne legyen gyilkosság? Megrendítette már az " TTf" nyal kocsin. Balogh azonnal szóba elegyedett az angollal. Ügy forgatta nyelvét a szájában, mintha rághatatlan galuskák közt próbált volna rendet teremteni, de azért jól megértették egymást Az angol desz. Nézte a megdöbbent asz- szonyt, és igen megsajnálta. Hát ezen át kell esni, hiába. Majd megszokja. Egyszer-két- szer még el-elpityeredik, ha ennyire gyenge szívű, aztán egyszer csak maga is kedvet pedig nem szól. Hallgat. És ez kap rá a férje mellett. Mert a Nagyobb baj. most már, hogy összeházasod- * * * nak, az biztos A mérnök úgy . . ajmlodik> A kocsi kéel van lágyulva az asszony J—I szeT1 A ]ovak mellett, mint egy kamasz. Es kodják a fejüket, zomjkor ósszemosolyognak, az rög a szerszám. Az erdész a tennivalókat sorolja erdészt ársá nak, aki a városba megy az ilénkor mindig adódó megbízatások elintézésére. Végül a cédulát is átadja. Ekkor lép ld az asszony a hájból, és bőröndjével a kezében jön a lépcsőkön lefelé. Tehát ez a vége. Megy szegény, mint Erzsi. Rettentően dühös lesz a mérnökre. Elengedi csak így. De nem szól. Nincs joga beleszólni. Csak betakargatja az asz- szony lábát jól, lyal néz. Az erdész irgalmatlan zavarban van. — Mondd az Erzsinek, érted* azonnal jöjjön, kell, izé, még egy asszony — és hogy kimondta, meg is könnyebbül. Erzsi jönni fog, nem kéreti az magát szegény. Az asszony elmegy, ha küldik, és visszajön, ha hívják. A férfi meg mind gálád vele együtt. Az egyik ezért nem jó, a másik meg őzbak. Szegény, talán nem is azért, de hogy bennük mennyi tudta, mit csinál. A mérnök (Szekeres Emil rajza.) a hiba, azt csak az asszonyok tudják, akik meg mégis szeretik őket, és hallgatnak a hibákról. A férfi azért férfi, hogy nevelje meg azt az asszonyt* nem elküldeni kell, nevelje magához. Erre lép ki a mérnök. Gyűrött és fésületlen, kabátja másik gombolatlan. Most ébredhetett; és kapkodhatta fel a ruháját A kocsinyomokra mered. AZ erdész kárörömmel figyeli* mert ő már túl van rajta. Nem hagy időt a gondolkozásra. Beindítja a motorját egy pillanat alatt, és int a mérnöknek. — Ha az okút felé megy, még elébük kerülhet, felszikkadt az út A kerekek sugárban vetik széjjel a leveleket. Az erdész meg már ott tart, hogy feldobja a levegőbe a sapkáját mikor megpillantja az angolt már pipázik, és mintha megro- vóan nézné, mert elég furcsán festhet ebben az állapotában. Azonban észreveszi, hogy amaz már megint fényes a vastagon kent olajtól, és ez a szerinte utálatos férfiatlanság helyrebillenti a lelki egyensúlyát a sapkát mellyel mintha csak asszony szeme olyan kéken ragyog, mint ^legszebb nyári ég. * * * F oszlányokban lappang a köd, aztán az irtás felé el is tűnik. A hold fátyolos. Hullanak a leveKAíASZ MARTON: RENDET! Rendet rendet magunkban! Ab ének ilyen sűrű évszázad kölykének önmagában már nagyon kevés. Habzanak a napok, mint a hátak, s villogunk, hol éppen belevágták, mint páncélos izmokban a kés. Mi legtöbbször sebezni tudunk csak érzékei, álmai agyunknak olyan bonyolultak, olyan kuszák. De hiába üt érte, hiába kemény-kéz, ha végső oltalmára rá nem nyitja szemünk, a világ. Ezerszer a termékeny makacsság, a rosszallóét tűz jelezze inkább eszménket, mint hamis fegyelem. Hogy többé ne a szájunkra vert pőrt fölfedjük a rejtőző aranykort, s ne pislogjunk benne dicstelen. De rendet! Mostantól ne a játék — belül szítson szigorú irányzék vadságunkra nemet mondani. Mámorból a kor igazi hősét meggondolt, tudatos felelősség zajtalan férfivá bontsa ki. STMON LAJOS: ÖRÖKSÉG Apám Hegyálján serdült férfivá, és még most is büszkén elmeséli százszor: Mikor legény volt, bortól bíborán ó, hányszor húzott kést a csizmaszárból. Gyönyörű kedve most is véle ét csak a csizmaszárban hagyja már a kését, de néha, hogyha bolond-bort iszik, még túlzengi a húrok r emegését. Fejét felkapván búsan rám tekint, ha nem kísérem. Halk bánattal kérdi: — Mért nem danolsz? Tán kedved elfogyott.. A véremből a szép Hegy alját félti. Ne búsulj, apám: nem nőtt korcs fiad! Bátor ő, mint itt, közöttünk bárki, mert megtanít e század engem is M-ha kell, hát éppen értetek — kiálltul még el is mosolyodon na nem lek N J bb u ütödik ág, nagyon, eppen mosolygásnak 6 ■' ^ lehetett nevezni. Az erdész ismét megdühödött rá, miféle ember az ilyen, aki még egy kis kedélyes röhögést sem bír megereszteni. Aztán segédkezett a mérnöknek a pakolásnál. Leginkább azért, hogy ki öntse a szíve bánatát. Meg is köny- nyebbült azonnal, mégiscsak más, ha az ember férfival hánytorgatja meg a dolgát. Most már a mérnökön a sor és az asszony felé nézett, aki fölment az emeletre. Még annak a múmia angolnak is megállt a szeme rajta. Hát ha van esze a mérnöknek, nem halogatja. Már évek óta járnak ide, és sehol semmi. Az asszonyoknak nem tesz jót a várakozás, sohasem lesz jó abból. ♦ * * A vadászszerencse a beszédes osztrák asz- szonynak kedvezett először, özbakot lőtt. Lelkendezve járt körülötte. Boldogságában fecsegett, mint egy szajkó. A mérnök akkor ért oda . az asszonnyal. Az avaron egy pár csepp vér. A többit felitta a feltúrt sötét föld, amit a végvonaglásban vergődő állat rugdalt fel maga körül. Az asszony nézte a futásra termett vékony, kecses lábakat, a durva szálú, mégis fényes szőrt, aztán az agancsot; ehhez nem értett, de kereste rajta a gyöngyöket, mert úgy hallotta, hogy az az érték. És ekkor észrevette, hogy az állat szeme könnyes. Szeme sarkában vizes csomókban állt össze a szőr a lepergett könnyektől. Iszonyat fogta el, félelem és utálat. Sír, mint az ember. Köny- nyezni tud. mint az ember. Az osztrák asszony most fényképezte elölről, oldalról, felülről. Ügy nézett rá, mint egy gyilkosra. Hogyan tudott rálőni ez a nő? Levelek keringtek a fákróL Megszürkült a kopaszétól ágig. Már órák óta ülnek ilyen csöndben. A mérnök és az erdész azért, mert lesen vannak, az asszony pedig azért, mert még ilyen szép éjszakát sohasem látott, és telve a szíve gyönyörűséggel, és éberen figyeli az éjjel állandó neszét. Az erdész mögöttük ül, és legelteti a szemét rajtuk. Tetszik neki a hallgatásuk, nemcsak azért, mert ehhez ő is jól ért, hanem mert ez a hallgatás jó jel. Érik, forr ott mindig valami, ahol ennyire érthetően hallgatnak. Valósággal meghatódik, bizsereg a vére. Régi emlékek asszonyi arcokat hordoznak meg körülötte, és legközelebb hozzák Erzsit. Ettől elmegy a jókedve azonnal, érzi az éj hűvösét, a csontjaiban érzi. öregszik. Komoran nézi a fák közti homályt. Az asszony a holdat nézd. Mosoly ragadt a szája szögletére. Tehetetlen ennyi szépséggel szemben, ennyit már nem lehet felfogni. Ekkor a távolban bőgni kezd egy szarvasbika. A csöndben olyan váratlan ez a hang, hogy az asszony teste összerándul, és a szája elé kapja a kezét. A hangot még el sem nyeli az erdő, már kezdődik a másik. Az asszony bor- zongva figyeü, és csodálatosnak találja. Elnyüik a szája, és a mosoly újra kiül a szájára. Olyan valószínűtlen minden, a fény, az árnyék, a hang, és hogy még hihetetlenebb legyen, minden nesz nélkül eléjük lép egy bika. Mese az egész, mert a holdat a szarva ága-bogaiban tartja, büszkén figyelve. Egyenesen rájuk néz, pár. lépést tesz előre, és hozza a holdat, aztán megáll, mozdulatlan. Az asz- szony szeme kápránk, és rebben a keze, hogy a szívére szorítsa, mikor meglátja a két férfi arcát, és a mérnök puskájának csöve lassan emelkedik az és int a kocsisnak. Mehet sze- köszönni akart volna, visszate- gény az állomásra. Könnyedén szí a fejébe, és a ház mögé balfut a kocsi, zaj nélkül, szinte lag pipázni, hogy egyedül le- a leveleken. gyen gondolataival. ZALKA MIKLÓS: AKNAMEZŐ (Második kötet) Hazánk történelmének egyik legtragikusabb korszaka, az 1956-os év eseményei még frissen éltek emlékezetünkben, amikor napvilágot látott Zalka Miklós »Aknamező- című regényének első kötete. A könyv osztatlan sikert aratott. Mi volt a siker titka? A szívszorítóan szép, az érzelmeket mélyen megrendítő mese magában véve aligha: Az almaszedés közben megsérült határőr tizedes elveszti szeme világát. Szerelmese, a határmenti falu tanítónője szerencsétlenségében sem hagyja ed. A második kötetben a korábban megismert szereplőkkel, a néphadsereg és a rendőrség magas beosztású vezetőivel találkozunk, s megtudjuk, hogyan állnak helyt a drámai sorsforduló döntő óráiban. Ekkor már nincs »magas vezetés«, amely szájba rágja a tennivalót. A »magadra maradtál, most mutasd meg igazán, ki vagy« korszaka jött ed. Hol vannak a kommunisták, hova lettek az igazi hazafiak? Menekülni vagy mindent újra elölről kezdeni, hogy a becsületes emberek bizalmát újra visszaszerezzék — számukra ez a két út maradt. A néhány napja még zavartan töprengő, a természetes élet- ösztöntől űzve a menekülés útját kereső Garák és Maró k az utóbbit választják. Hcrias elszántsággal párosuló prőv .í - kozásuk, hogy fegyveres r » portokat szervezzenek az ellenforradalom letörésére, ew évtized drága vívmányair-:: megvédésére, ez akkor nW:- teljesen reménytelennek látsz' vállalkozás. Csak a szovieí csapjatok testvéri segítsége aj az erő, amely a fasiszták megfékezésére képes. Az 1956-oe ellenforradalom történetének ezt a legdrámaibb időszakát öleü fed a regény második kötete. D. I. RAFFY ADAM: A MÁQLYA A könyv írója földeríti azokat az okokat, amelyek Giar- dani Bruno egyéniségét alakították, s elvezették őt a hősi sors vállalásáig. Az író végigvezeti Bruno nyomában szinte az egész akkori Európán, a vallási viták és a tudomány új korszakát érlelő küzdelmek színterén, ahol a bölcsek kövét keresők és aranycsinálók szomszédságában már ott él a jövő nagy tudósa, Galilei is. BÁRSONY ISTVÁN: ERDŐN, MEZŐN A híres vadászíró ebben i könyvében az erdő csodálat« világát írja le. Megfigyelése a természetről és a vadon éli hazai állatokról egyszeri-' szórakoztatnak és tanítanak Olyan világba vezeti el fiatal olvasókat, ahol a magé nyos szemlélődés szokatlai élmények varázslatával vesz körül. A könyvet Csergezái Pál rajzai gazdagítják.
