Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. szeptember % „Iskolások, sorakozó!44 Hetipiac Tabon Üf? Harminc-e gynéhány szekér hozott eladni való malacot, süldőt ezen a napon a tabi hetipiacra. Zsibon- gás, vásári hangzavar üti meg az ember fület Vásárolni szándékozók, érdeklődők állják körül a kocsikat. Komoly alkudozást még sehol sem látni, vevők és eladók afféle helyzetfölméréssel vannak elfoglalva, tudni akarják, mit érdemes kérni, illetve ígérni. Hízónak való süldőjét dicséri az egyik zalai tsz-tag. Tízhónapos, és »-ugye, milyen gyönyörű«, ajánlja a portékát. Aztán egy kis vita támad. A nézegelő- dők százon alulinak becsülik, a zalai ember pedig köti az ebet a karóhoz, hogy megvan az száztíz kilós is, hiszen odahaza megmérték — állítja. Hogy mi az ára? — Kétezer forintot kérek érte, de lehet alkudni — mondja Valaki ezerhatszá- zat egyből beígér, az ember ránéz s azt mondja: — Ugyan, ne tréfáljon, lelkem, hiszen ennél többet adott volna érte odahaza az Allatforgalmi. BESZÉLGETÉS az úttörőcsapatok munkájáról sorban a jelennel és a jövőA jélszó szombatonként hangzik el a Kőolajvezeték Vállalat siófoki telephelyén. A hangsúlyban talán van némi haverkodó irónia, nem kell mindig komolyan venni. A so- rakozót sem — szó szerint. Mégis, valami nyomja a munkások lelkét. Méltánytalanságot éreznek mögötte ... Az irodában vagyunk, s itt minden nagyon szép, minden nagyon jó. Büszke volna rá az ember, ha hihetne, s hazug, ha beérné ennyivel. Tanuló munkásokról kérdezői k ödöm, s a hatodik érzék jelzi: egy kissé' kényelmetlen a szituáció. A beszélgetés azért nyugodt légkörben, barátságosan folyik. — Sokan tanulnak nálunk, a statisztikával igazán elégedettek lehetünk — így kezdi Punyi István elvtárs, a párt- titkár. Nézzük a papírt., valóban. A vállalatnak Siófokon és környékén lakó dolgozói közül 46 általános iskolába, 6 gimnáziumba, 24 technikumba és 1 egyetemre jár. A szám persze nem egészen pontos. És egyáltalán, semmi sem egészen pontos. Feltűnő egy kicsit? Most még nem tulajdonítok különösebb jelentőséget ennek. Kár, hogy az igazgató, a főmérnök távol van, s a személyzetis is szabadságon. Egyedül ő tartja nyilván a tanuló munkások adatait. Vörös Vendel elvtárs, az sab-elnök azért beszerzett néhányat... Tehát tanuló munkásokról beszélgetünk, s úgy érzem, lá- tószervünfc előtt egy kissé rózsaszín a szemüveg. — Hogyan gondoskodik a vállalat ezekről a munkásem- bcrekről, figyelemmel kíséri-e előmenetelüket, vezetőik törődnek-« gondjaikkal, segítik-e őket, nfacs-e panaszok, elégedettek-e? — A vállalat jellege nehezíti munkánkat — így Punyi elv- társ. —'17 munkahelyen dolgoznak az emberek... Rögtön eszembe jut, hogy valahányszor eljöttem ide érdeklődni, ez volt a fő érv. És függetlenül attól, hogy a munkások helyzetiéről, a műszaki értelmiség gondjairól, a kulturális munkáról, az ismeretterjesztésről vagy éppen Siófok általános értelmiségi problémáiról akartam képet kapni. A válasz azonban igaz, mit tehetünk ellene. Hallgassuk csak tovább. — Beiskoláztuk a munkásokat, meggyőztük őket arról, hogy tanulni kell, szakképzettségüket, műveltségük fejlesztését igényli az üzem s maga az élet. Biztosítottuk, hogy aki Fehérvárra jár iskolába, ne kerüljön orosházi munkahelyre. Tanulmányi segélyért havonta általában négyen, öten jelentkeznek, s kapnak 4—500 forintot. Rendszeresen biztosítunk járművet a más városban tanulók számára. Panaszuk? Nem volt. Rendkívül érdekelne, hogy a mérnökök, a műszakiak segí- tenek-e. Hisz könnyen elképzelhető, hogy a munkások nehezen értenek meg egy-egy matematika példát vagy más egyebet — A műszakiak készséggel segítenek, ha hozzájuk fordulnak. — És van erre példa? A kérdés nyitva marad. Az üzem, a mérnökök részéről nincs ilyen kezdeményezés. De hát sok a vidéki munkahely... — Ügy tudom, a gépipari technikumba járók hetenként egyszer Székesfehérvárra utaznak. — No, igen. Ha munkaidő alatt van az iskola, a kiesést le kell dolgozniuk. Ha például pénteken mennek iskolába, s szombaton nagyobb munka van, itt az alkalom, hogy ledolgozzák ... juk talált a telepvezető. Meglepd őket a kérdés, így hát másként kezdem. Nevük? Maradjon most ismeretlen. Én tudom, hogy nem lehet baj abból, amit elmondtak, mert igazat szóltak. Ök tartanak tőle. Van okuk rá? Lehet, nem tudom. Elmondok mindent, amit odafönt hallottam. Néha fölnézek, és kesernyés mosolyt látok az arcokon, oldalba bökik egymást, elkomorulnak. Nos, mi a véleményük? Egyikük megszólal: — Nem elég ez az el. társnak? Odafönt mindent tudnak. — Ha elég volna, nem lennélt itt. Ebben megnyugodnak. De nehezen jön a szó, pedig látom, van mit elmondaniuk. — Kérem, 18 művezetőnek és csoportvezetőnek kellene szakképesítés. Munkájuk, beosztásuk megkívánja. Csak egy tanul, a többi nem tud bejárni... De beszéljünk magunkról. Hogy «-beiskoláztak« minket? Hát igen, javasolták, miután mi elhatároztuk, hogy tanulunk. Mert érezzük, ho.gy kell. De így egy kicsit másként hangzik, nem? — Hát igen, a munkaidőt ledolgozzuk, ez törvény. Csakhogy mindig szombaton. És sokszor előre. Egy óra sincs még, halljuk ám: iskolások, sorakozó. Ezek mi volnánk. Egyetlen szombatunk sincs, pedig nem víkendre, tanulásra kellene... — És a tanulmányi segély? Igen, mindenki kap, aki kér. De év elején, és 150 forintot, tanszerekre. Így is kapóra jön, örülünk neki... — A gépkocsi igazán hasznos lenne, pénzbe kerül a beutazás. De a múlt tanévben »rendszeresen« mindössze háromszor kaptunk. „ Érdeklődéssel hallgatom. Nem panaszkodnak. Csak válaszolnak azokra, amiket az irodában mondtak nekem. Egy kicsit más a nézőpont, és más a valóság is. »Idáig csak ráfizettünk« — hallom egyiküktől, s a másik ezt mondja: — Nem várunk mi előnyt, nem kell dajkálni, kinőttünk belőle. A tanulást magunk vállaltuk, elbírjuk. Nem mondják, de érzem> maguk között ezt vallanak: hátrányuk származik a tanulásból. S igazuk van. Emberségre hivatkoznék, megértésre, hisz a vállalat hasznára fáradoznak. Jobb esztergályosok lesznek, jobb munkások, képzettebbek. Mégsem. Konzultáció vagy szakmai segítés? A mérnököktől? — Nem fordulunk hozzájuk, nem is lehet. Gyorsok István, a telepvezető segít, tavaly végezte a technikumot. De ő közénk való. És Hámos Géza is. Más? A főmérnök? Ugyan, kérem ... Valami letargikus belenyugvás érződik hangjukból, s mintha bánnák, amit elmondtak. »Én nem akarok senkivel sem szembeszegülni, nem vagyok illetékes« — mondta az egyik, s ez a tartózkodás, talán félelem kifejeződik akkor is, amikor ide hívom Punyi elv- társat. Mert tisztázni kell, mi az igazság. S az emberek az ő jelenlétében hallgatnak. Ismét kellemetlen a helyzet, de egyre tisztábban látok. A párttit- kár sem tudhat mindent. S nem érti, hogy hátrányos az örökös szombat délutáni »pótmunka«. Az érv ismét a vállalat jellegéből táplálkozik. Ezért nem jut idő arra sem, hogy a tanuló munkások erezhessenek valakit maguk mögött, s ne többet, de megbecsülést kapjamunkaidő alatt tartsa a konzultációt? Furcsa dolgok ezek. A munkások látják: ők megdolgoznak azért, amiért tanulhatnak. A szellemi dolgozókkal senkinek sem jut eszébe ledolgoztatni az iskolában töltött időt. Társadalmi igazságtalanság ez? Az. Megértem, a vállalatnak is terve van, sokan tanulnak a munkások közül. De miért nem mérték föl a helyzetet, miért nem irányították úgy a beiskolázást, hogy túlságosan ne érezzék meg? S ha már így van, becsüljék azokat az embereket, akik igen nagy erőfeszítést tesznek. Nem lehet teher a vállalatnak, hogy jobb szakmunkásokat kap, s nem szabad büntetni azokat, aMk többet akarnak tudni... — Beszélgetünk még, találkozhatunk? — kérdem tőlük. Nem válaszolnak, csak eny- nyit: megvárják, milyen lesz a hatás. Hogy egyáltalán érdemes-e szólni, s aztán mi lesz a következmény. Kezet szorítunk, s biztatom őket: igenis van értelme, kell az őszinte szó. Különben nem változik a szemlélet, különben sokáig lesz még »Iskolások, sorakozó!«. Jávori Béla Bulgária nemzeti ünnepére készül Szófia (MTI.) Bulgária lakossága nagy lelkesedéssel készül megünnepelni szeptember 9-ét, Bulgária felszabadulásának 18. évfordulóját. A bolgár főváros ünnepi díszbe öltözött. Az üzemekben, hivatalokban és termelőszövetkezetekben ünnepi gyűléseken emlékeznek meg az 1944. szeptember 9-i fegyveres népi felkelésről és arról a hatalmas segítségről, amelyet a szovjet hadsereg nyújtott Bulgáriának a hitleri megszállás alól való fe Iszabadításához. Lezajlottak már a csapatvezetői értekezletek, s a járási úttorötitkárok elkészítették munkatervüket az 1962—63-as tanévre. Megkértük Tanai Imre megyéi útoörőtitikárt, hogy ismertesse az elnökség álláspontját az úttörőcsapatok ez évi fontosabb feladatairól. — Milyen módszerekkel kívánják csapataink még inkább az életre nevelni a pajtásokait? — Fő törekvésünk, hogy kimozdítsuk csapatainkat a múlthoz fordulásból. A haladó hagyományokat természetesem megbecsüljük, de elsővel kell megismertetni a gyerekeket Ezt segíti elő az iskolareform is. Nem arról van szó, hogy elvetjük a KIMSZ vagy a munkásmozgalom történetének sok-sok példaképét. De szeretnénk, ha csapataink megtalálnák a ma kiválóságait, a termelőmunka hőseit is. Egy Gagarin vagy Nyiko- lajev természetesein nagyszerű ideál lehet. Miért ne állíthatnánk azonban az üzemek vagy termelőszövetkezetek élenjáró dolgozóit, fiataljait is a pajtások elé követendő példaként? — Ehhez, úgy gondoljuk, nagy segítséget tudnának nyújtani a KlSZszerveze- tek. Azt nem lehet vitatni, hogy helyes-e nyolcadikos tanulók átvétele a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Mi legyen azonban a követ- j kező lépés? — Szeretnénk elérni, hogy a KISZ-szervezetek jóval nagyobb segítséget adjanak az úttörők tartalmi munkájához, mint tavaly. KISZ-eseinknek érezniük kell a felelősséget a pajtásokért, hiszen egy-két év múlva együtt fognak dolgozni. Éppen ezért nem mindegy, hogy az úttörők milyen véleménnyel vannak az alap- szervezetek munkájáról, ismerik-e egyáltalán a KISZ tevékenységét. Már most gondolni kell arra, hogy a pajtások megismerjék a KISZ-munkát, •j és megfelelő fölkészítés után 1 belépjenek az ifjúsági szövet- ! ség saraiba. A múlt tanévben sok helyen kifutottak az időből a csapatok és a KISZ- szervezetek, ezért ezután már februárban megkezdjük a nyolcadikosok KISZ-be való fölvételét. Ez persze az IfjúBorbás Ferenc szentborbási lakos, a Sütőipari Vállalat szakmunkása özvegy Novák Józsefnénél lakott Kaposváron. A fiatalember fölfedezte, hogy szállásadónőjének nagy összegű takarékbetétje van, s ellopta a 38 000 forint értékű betétkönyvet. A pénzt kiváltotta, és becsomagolva elrejtette, majd később menyaszalapoe feldolgozását követeli meg csapatainktól. — Az irányelvek kimond jak, hogy az úttörőcsapatoknak segíteniük hell a tanulmányi munkát. Hogyan ér. telmezzük ezt? — A tanulás erkölcsi követelmény. Előfordul azonban hogy egyik-másik pajtás objektív okok miatt elmarad társaitól. Azt szeretnénk, ha a közösségekben kialakulna a? egymás segítésének szelleme, és ilyen esetekben az őrsök támogatnák az elmaradókat Nem helyeseljük az állandó jellegű tanulópárokat, és elvetjük a pontozásos jellegű tanulmányi versenyeket is. A tananyag megszerettetését a szakköri foglalkozásoknak, a tárgyhoz kapcsolódó színes programnak kellene elősegíteni. __ — Ügy tudjuk, hogy szó nan a csapatvezetőségek munkájának megreformálásáról is. — Széles társadalmi alapra kívánjuk helyezni elnökségeink és csapat.vezetőségeink tevékenységét. El akarjuk élni, hogy a csapatvezetőségek ne csak papíron létezzenek, s hogy vita és közös döntés előzzön meg a munkát érintő minden határozatot. Kezdve a megyei és járási elnökségektől mindenütt megerősítjük a szakbizottságokat olyan pedagógusokkal és egyéb foglal- kozásúakkal, akiknek ötleteit, javaslatait felhasználhat juk, Szeretnénk, ha ezek a bizottságok az elnökség elvi irányításával teljesein önállóan dolgoznának, kezdeményeznének, és bátran megvalósítanák elképzeléseiket — mondotta befejezésül Tanai Imre. szonyának akarta átadni azzal, hogy majd csak később lehet felbontani. A lány azonban nem fogadta el a csomagot, erre Borbás újra elrejtette. Novákné feljelentése után megkezdődött a nyomozás, cs akkor kiderült, hogy ki lopta el a pénzt. Borbás rövidesen bíróság előtt felel tettéért. Lakberendezési kiállítás és vásár Csurgón, szeptember 15—24-ig Barcson, szeptember 23—29-ig Marcaliban, szeptember 26—31-ig Igáiban, október 7—14-ig ság a szociaüzmusért-próba P. Gy. Lopott a szállásadónőjétől A megfogalmazás szöget üt a fejembe. Mert a rendelkezés így szól kétségtelen, középiskoláknál nincs munkaidő-kedvezmény. De vajon mindig szombaton jön a nagyobb munka? És az emberség... ? Búcsúzunk. S a telephelyen járok már, amikor eszembe jut, hogy jó lett volna még egy találkozót megbeszélni Puny, e’ "társakkal. .. öt olajos kezű emberül az irodában, öt munkááciák. Válogatóé nélkül, ahogy éppen rának azért is, amit nem mindenki vállal.... Kérdezem itt is, ott is: Nem lehetne több napra felosztani a heti négy órát? Elképzelhetetlen, hogy néha nem tanuló munkások dolgozzanak szombat délután? Meg szabad engedni, hogy az iskola miatt egyszer-kétszer vasárnap reggel 10 órakor érjenek haza az öregdiákok? És meg lehet engedni egyáltalán, hogy a székesfehérvári technikum a törvényes rendelkezések ellenére A kiállítássál egyidejűleg y terítési bemutató: új összeállítású készletek, egyes darabokból tetszés szerint összeválogatható terítékek, modern formájú és díszítésű készletek stb. (3014) Kerékpártolvajt ítélt el a bíróság Kolompár Kálmán Gige, Gigei-hegy 3. szám alatti lakos elhatározta, hogy kerékpárjához pótolkatrészeket sze réz. Egy este a vasútállomás mellett járt, és észrevette, hogy az iroda falához támasztva egy kerékpár áll. Odasettenkedett, és sikerült is észrevétlenül elvinnie. Otthon szétszedte, az alkatrészeket elrejtette, a vázat pedig Kaposváron akarta értékesíteni, akkor azonban leleplezték és letartóztatták. A Kaposvári Járásbíróság első fokon négyhónapi fel- _ függesztett börtönbüntetésre j ítélte Kolompár Ká’mánt. A I megyei bíróság fe’lehbezést : tanácsa az első fokú ítéleti 1 jóváhagyta.
