Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-27 / 226. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1962. szeptember ti. Dobi István elvtárs átvette Szkcbelcin akadémikustól a Nemzetközi Leóin Békedijat (Folytatás az 1. oldalról) vén barátságnak olyan szívé­lyes kapcsolati, mint ma. Ezek a kapcsolatok a teljes egyenlőség, a kölcsönös tiszte­let és az önzetlen segítség el­veire épülnek. A népi Ma­gyarországgal a szocializmus és kommunizmus felépítésé­ért, az európai és a világbé­kéért folytatott harc közös céljai fűznek össze bennün­ket Magyarország és a Szov­jetunió a szocialista országok nagy közösségének egyenjogú tagja. A szovjet népnek a magyar testvérei iránt táplált meleg érzéseiről minden ná­lunk járt magyar állampol­gár meggyőződhetett. Mérhetetlen örömmel nyúj­tom ma át önnek. Dobi elv­társ, mint a magyar nép hű fiának a Nemzetközi Lenin Békedíjat. — Ön, aki két világháborút élt át, egész lényével gyűlöli a háborút, az emberiség egyik legnagyobb átkát. Mint a bé­Amdkor átveszem öntől a Nemzetközi Lenin Békedíjat, hálámat és köszönetemet leéli kifejeznem az ön elnöklete alatt működő bizottságnak, mely a kitüntetésre engem oly megtisztelő módon érdemesnek talált, és személyesen önnek azért is, mert eljött hozzánk, hogy átadja nekem a kitünte­tést. És hálámat fejezem ki a nagy szovjet nép, pártja és kormánya iránt, mert mi a Le­nin Békedíjban a Szovjetunió békeakaratának, a világ min­den népe javára folytatott bé- kepclitikájának jelképét is lát­juk. Ebben az ünnepi pillanatban megint jelentkeznek bennem és kifejezést keresnek azok az elfogódott érzések, amelyeket május elsejének előestéjén éreztem, amikor a díj odaíté­léséről hírt kaptam., Gondola­tok arról, hogy mekkora jelen­ke és a népek közötti barát­ság szenvedélyes - harcosa, to­vábbra is küzd azért, hogy kiiktassuk a társadalom életé­ből a háborút, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sának eszközét. — Kedves barátunk! Min­den jóakarat ú ember köszönti önt a Nemzetközi Lenin Bé­kedíjjal való magas kitünte­tése alkalmából. Az ön tevé­kenységének nemzetközi elis­merése nemcsak az ön szemé­lyes szolgálatainak méltó ér­tékelését jelenti, hanem az egész magyar népnek a vi­lágbékéért folytatott harc ügyéhez való nagyszerű hoz­zájárulásának elismerését is. D. V. Szkobelcin beszéde után átnyújtotta Dobi István­nak a Nemzetközi Lenin Bé- kedíiat, s melegen gratulált az Elnöki Tanács elnökének a kitüntetéshez. Dobi István D. V. Szkcbelcin akadémikus szavaira válaszolva a követ­kezőket mondotta: tősége van a Lenin Békedíjnak ezekben a nyugtalanságoktól és veszélyektől terhes, de ugyan­akkor számunkra, az emberi haladás e szocializmus táljora számára a legszebb remények­kel teljes időkben. Éppen az idők teszik, a nemzetközi hely­zet. hogy ezt a békeriíjat ko­runk legszebb és legnagyobb kitüntetésének érezzem. Ebben a véleménye nben megerősítettek a népünk kö­réből s a határainkon túlról, a világ minden tájáról általam tisztelt és előttem ismeretlen emberektől a békedíjjal kap­csolatban hozzám érkezett üd­vözletek is. Ügy érzem, a mos­tani alkalommal helyes ezek­ről megemlékeznem, érettük, a bennük kifejezett gondolato­kért szívből jövő köszönetemet és mély hálámat fejezem ki. Minden üdvözlet értékes állás- foglalás volt a béke ügye mel­lett és ösztönzés, hogy fárad­hatatlanul folytassuk küzdel­meinket a háborús fenyegeté­sek ellen és az emberi halódá­sért. i Végig kell gondolnom, mit végeztem életem eddigi folya­mán és különösen sokat kell időznöm a fasiszta elnyomás éveinél', akkori nehéz küadci- meink emlékénél. Érzem, hogy a munkámban voltak eredmé­nyek és azokat jólesik szóm- bavenni. De tudom azt is, hogy voltak hibáim, tévedéseim, a küzdelmek során csügged esek. elernyedések és elmulasztott alkalmak, amelyekért felelős vagyok. S ha mindezt végig­gondolom, arra a következte­tésre jutok: legyen erőm, egész­ségem, mert rnég sokat kell dolgoznom, hogy erre a béke- díjra, a benne kifejeződő elis­merésre életem minden mun­kájának összességével valóban méltó legyek. És gondolok egész magyar népünk erejére, tehetségére, szorgalmára, a haladás és a szocializmus ügye iráni tanú­sított fogékonyságára és hű­ségére, mert tudom, hogy ez a békedíj velem együtt né­pünknek, pártunknak és kor­mányunknak is szól. Dobi elvtárs ezután a béke megvédéséről, az imperializ­mus mesterkedéseiről szólott. Hangoztatta, hogy a most ki­alakult helyzet valamennyi szocialista ország népétől, tő­lünk magyaroktól is éber helytállást, nagy felelősségér­zetet, fokozott munkát és erő­feszítést kíván. A Nemzetköri Lenin Béke­díjat — mondotta Dobi elv- tóira — ilyen értelmű ösztön­zésnek érzem mind a magam személyére nézve, mind egész népünk számára, s a megtisz­telő bizalom kifejezésének, hogy mi ilyen munkára képe­sek vagyunk. Bízom benne, reménykedem, hogy nem le­szünk mélitalanok a bizalom­ra. Dobi István beszéde Ferhat Abbasz proklamálta az Algériai Demokratikus Népköztársaságot Algír (MTI). Algéria történetében jelen­tős állomást jelentett 1962. szeptember 25-e, az algériai alkotmányozó nemzetgyűlés első napja, az egyéves tör­vényhozói ülésszak megnyitá­sa. Ferhat Abbasz, a képviselőik korelnöke tizenöt perces meg­nyitó beszédében a bel- és külpolitika főbb pontjait érin­tette. Hangsúlyozta, hogy az országnak erős és szilárd kor­mány kell, amely élvezi a nem­zetgyűlés és a nép támogatá­sát. Kijelentette, hogy mihelyt a pártot megszervezik, a párt­tagok szabadon nyilváníhatják véleményüket A jövőt —mon­dotta — a nép demokratikus konzultálásával lehet kiépíte­ni. Az európai képviselők felé fordulva Ferhat Abbasz ünne­pélyesen megerősítette, hogy a felépítendő ország éppúgy az övék is lesz, mint az algériaia­ké. — Bár Algéria külföldi tá­mogatást is igénybe fog venni, elsősorban saját magára szá­míthat — mondotta. Körvonalazva az -algériai külpolitikát Ferhat Abbasz ki­jelentette, hogy Algéria, bár él nem kötelezett politikát akar követni, nem állhat egye­dül. A jószomszédi kapcsola­tok kiépítése jelentős tényező a nemzetközi egyensúly szem­pontjából. Beszélt a Francia- országgal való kapcsolatokról. A függetlenség elnyerése után nincs ok — mondotta —, ami szembe állítaná Algéria népét a francia néppel: az eviani egyezményekkel összhangban a lojális és gyümölcsöző együtt­működés lehetséges. A megnyitó beszéd, után a nemzetgyűlés ellenjelölt nélkül Ferhat Abbaszt választotta meg elnökévé. Az első, csaknem hét órán át tartó gyűlésen a nemzet­gyűlés elnöke után az elnökség tagjait is megválasztották. Az ülés végén Ferhat Abbasz az alkotmányozó nemzetgyűlés felhatalmazásával ünnepélye­sen proklamálta az Algériai Demokratikus Népköztársasá­got, >*amely az algériai polgá­rok minden jogát biztosítja, és kötelességeit megállapítja«. Egyidejűleg beterjesztette az ideiglenes alkotmány terveze­tét. Eszerint a nemzetgyűlés hivatott kidolgozni a végleges alkotmányt A felső képen: Ben Bella, amint leadta szavazatát. Az alsó képen: Lefátyolozott muzulmán nők és euró­paiak együtt szavaztak az algériai parlamenti válasz­tásom {MTI Külföldi Képszolg) Az argentin váíság „uiózöngéi“ Humanizmus Buenos Airts (MTI). Argentínában még nem si­multak él a múlt heti kato­nai válság hullámai. .Az AP tudósítása szerint a három fegyvernem tisztikará­nak egy része zúgolódik Guido elnök kinevezései miatt. Guido e kinevezésekkel — meglehet — újabb viszály magvait hintette el. Az elnökhöz hű, győztes ka­tonaság vezetői felhívták a zúgoiódókat és az eddig nem egyértelmű szerepet játszó haditengerészet tisztjeit, köte­lezzék el magukat az elnök mellett. Meg nem erősített hírek sze­rint letartóztattak több Guido ellen fordult tisztet. Szerdán jelentették, hogy erre a sors­ra jutott Silveyra légügyi mi­niszter is. A miniszter nem­sokkal letartóztatása előtt be­nyújtotta lemondását. Az elnök több fontos poszt­ra polgári tisztviselőt helye­zett. Az új kormány abbeli igye­kezetében, hogy megnyerje a nép bizalmát, nem takarékos­kodik ígéretekkel. Alsogaray gazdaságügyi miniszter, aki ideiglenesen a belügyi tárca tulajdonosa is, közölte: lehet hogy az általános választáso­kat a korábban bejelentett időpont előtt tartják meg. Amidőn az ENSZ közgyűlésén újra meg újra szó­vá tették Salazar portugál fasiszta diktátor rémural­mát Angolában, a fogadott és foga- datlan prókátorok kórusban kiabál­ták: »Salazar a jólétet, a kultúrát és a tiszta huma­nizmust honosítot­ta meg Angola földjén!-« Képünk beszédesen illuszt­rálja a Sálazar-fé­le humanizmust. A diktátor egyik katonája éppen tarkón lő egy an­golai hazafit. A kép beszél önma­gáért. Az ezersze­resen kipróbált fasiszta módszer is. És ha a boldogta­lan áldozat jaj­kiáltása eljutna a New York-i Üveg­palotába, ugyan mit szólnának hozzá Sálazar jen­ki patrónusai? Csőmbe »>humaniz­musára« hivatkoz­nának? Vagy arra a szándékukra, amely tömegmé­retekben szeretné gyakorolni ugyan­ezt a «humaniz­must« — Kubá­ban? A CSÉLCSAP Brit nemzetközősség: Nem szégyelled magad, nős em­ber létedre ilyen rosszfélékre kacsintgatsz! 'A gyarmattartókat bírálták az EASZ-közgyíiiés kedd délutáni ülésén New York (MTI). Az ENSZ-közgyűlés politi­kai vitájában kedden délután elsőnek ü Thi Ham burmai külügyminiszter szólalt feL Örömmel állapította meg, hogy véget ért az algériai há­ború, és állást foglalt amel­lett, hogy a Kínai Népköztár­saságot vegyék föl az ENSZ- be. A következő szónok Lansana guineai külügyminiszter volt. Beszédében hevesen támadta Portugáliát gyarmatosító poli­tikája miatt, és követelte a portugál közigazgatás alatt álló területek azonnali felsza­badítását. Bírálta Dél-Afrikát a faji megkülönböztetés és az afrikai lakosság elnyomása miatt, és szemére vetette Nagy-Britanniának, hogy Rho­desiában és Nyaszaföldön gyarmati politikát folytat. Ja­vasolta, hogy a közgyűlés nyilvánítsa ünnepélyesen a gyarmati rendszer befejezése napjának 1963. október 24-ét. Guinea küldötte szintén köve­telte Kína ENSZ-tagságának rendezését, és a gyarmati ki­zsákmányolás újabb formájá­nak minősítette a nemzetközi monopóliumok megteremtését. Kreisky osztrák külügymi­niszter Ausztriának a gazda­sági közösségekkel kapcsolatos álláspontját fejtegetve ismét előhozakodott a sokszor emle­getett állítással, hogy a nem­zetközi gazdasági tömörülé­seknek nincsenek politikai céljaik. Hozzátette, ha Auszt­ria csatlakozni kíván is egy ilyenfajta csoporthoz, akkor is meg akarja őrizni semle­gessége politikáját. A vitában felszólalt még Valesquez, Uruguay küldötte is. Felszólalása után a kedd délutáni ülés befejeződött. Rusk és Gromiko találkozója New York (MTI). Gromiko és Rusk külügy* miniszterek kedden tanácsko­zásra ültek össze. A három­órás megbeszélésből két órán át négyszemközt, csakis tol­mácsaik jelenlétében tárgyal­tak. A megbeszélés után az ame­rikai külügyminisztérium egyik szóvivője határozottan kijelentette, hogy kizárólag Laosziéi és a leszerelés kér­déséről volt szó, ez utóbbi problémakörön belül is fő­leg az, atomkísérletek meg­szüntetésének kérdéseivel fog­lalkoztak. A szóvivő azt mondta, hogy sem Nyugat. Berlin, sem Kuíba kérdése nem volt napirenden. A két külügyminiszter áj« ból találkozni fog, de idő* pontot nem állapítottak meg. Újabb amerikai provokációk Kuba ellen Havanna (TASZSZ). A kubai forradalmi fegyve­res erők minisztériuma beje­lentette, hogy a parthoz kö­zeli vizeken amerikai repülő­gép provokációs mélyrepülést hajtott végre kubai hajó fö­lött. Egy másik lökhajtásos amerikai gép behatolt Oriente tartomány légiterébe. Egy har­madik amerikai kétmotoros repülőgép kubai szigetele fölé repült be. (MTI) Brezsnyev és Tito beszélte a jugoszláv elnök tiszteletére adott ebéden Belgrád (TASZSZ). Kedden a Tito elnök tiszte­letére adott ebéden beszédet mondott Leonyid Brezsnyev. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlá­via nagymértékben hozzájárul ahhoz a harchoz, amely az új világháború megakadályozásá­ért, a béke erősítéséért folyik, s ameiyet napjainkban a szo­cialista országok és a világ va­lamennyi békeszerető országa és népe folytat. — Mind a Szovjetunió, mind Jugoszlávia harcol az ellen, hogy megkülönböztetéseket al­kalmazzanak a nemzetközi ke­reskedelemben; síkraszáll a zárt gazdasági tömbök létreho­zása ellen, mert az ilyen töm­bök ellentétben állnak a világ valamennyi országa közötti ke­reskedelem szabad fejlődésének elvével, és voltaképpen az Im­perialista katonai tömbök gaz­dasági bázisaként szolgálnál:. Brezsnyev hangsúlyozta azt is, hogy a Szovjetunió és Ju­goszlávia népei erélyes harcot vívnak a gyarmati rendszer mielőbbi megszüntetéséért, majd megállapította: — Ily módon kijelenthetjük, hogy egy sor létfontosságú nemzet­közi kérdésben vallott azonos vagy hasonló álláspontunk tel­jes alapot nyújt országaink ba­ráti kapcsolatainak fejleszté­sére és elmélyítésére. Válaszbeszédében Tito el­nök emlékeztetett a jugoszláv népnek a táöerista hódítók él­lein vívott ll-CÜ- Ccil C\. ‘ rí.Í­jelen tette: a Szovjetunió és Jugoszlá ia . viszonyában az­előtt veit bizonyos felhőst! >::éS, ez a felnő azonban sohasem volt olyan sűrű, hogy eltakar­ta volna a Szovjetunió cs Ju- i ávla rí'el közölt n _ evő mély re ke;; zen vet. 1,: f' me­neti jelenség volt, amelynek — véleményem szerint — soha többé nem szabad megismét­lődnie. A jugoszláv elnök vég'.'l ki­fejezte p?t a meggyőződ lsét, hogy f. r jetunió LegfeLőbb Tanács" Elnöksége elnökinek jugoszláviai látogatása »»hatal­mas lépés a két ország kap* csolatatnak fejlődésében-. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom