Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
Csütörtök, 1962. szeptember 21 3 SOMOGYI NÉPLAP SZÓRA ÉRDEMES EMBEREK Amikor a KiSZ-vezetőség azonnal összeül És a KISZ-vezetőség azonnal Elcsuklifc a kislány hangja, aztán összeszedi magát és folysz. Magdolna ügyét jól ismerik a hűtőházban, ott zajlott és zajlik le minden esemény az emberek szeme .előtt. Ö az a kislány, aki nemrég került a vállalatihoz, halk, szerény, sokszor talán egy kicsit elesettnek is látszik. Ö az, akinek érdekében megmozdultak az emberek, a fiatalok, a KISZ-esek. Halkan kopognak az igazgatói iroda ajtaján. — Tessék... — Igazgató elvtáxs... efey nagy kérésem volna. Nem lehetne valami segélyt kapni, mert... Szóval nagy szükségem van a pénzre..; Sz. Magdolna alig hallhatóan elrebegi kérését, aztán vár a biztató válaszra, a jó szóra. Vajda János igazgató ránéz a kislányra. — Gyermekem, hiszen még csak egy-két napja, hogy itt dolgozik nálunk. Nagyon sajnálom, de a rendelkezések értelmében erre nincs lehetőség.. . — Nincs? Akkor köszönöm. Elnézést a zavarásáért. És olyan halkan, ahogy érkezett, visszatér munkahelyére, rámolja tovább a ládákat, takarít, söprög®. Gyomrát néha mardosö éhség szárítja össze, ilyenkor el- sötéfcedik előtte minden. Mert az a kevéske pénz, müvei Kaposvárra érkezett már régen elfogyott, szállását sem tudja kifizetni, nemhogy ennivalóra teljen. Dolgozik, csak dolgozik, és area gondol, hogy nem akad senki, aki segítene rajta. Stem tudni mér, ki szaladt először a hánrei a csoportvezetőhöz, hogy az új lány rosszul lett, összeesett. Felbolydult az egész társaság, mindenki sietett, hogy lásson vajamat vagy segítsen. — Mi történt? — Éhes... vágyót™, Hatom napja nem ettem... — hallatszott Magda hangja. A vállalat vezet® nyomban tanácskozni kezdtek. Ilyen eset még nem fordult elő. Az igazgató már-már kiadta az utasítást, hogy a saját felelősségére fizessenek ki a kislánynak 500 forint segélyt, amikor valakinek jó ötlete támadt. — Itt vannak a fiatalok, a KISZ-esek. Segítsenek ők. Ez nekik való feladat... összeült. Zolnay Sanyi, a titkár eleinte húzódozott: — Azt se tudjuk, ki ez a lány... Pénzt bízzunk rá? — Most nem szabad azt néznünk, hogy kicsoda ő. Segítségre van szüksége, segítenünk kell, ez a kötelességünk — vetette föl valaki, aztán megszületett az ötlet: megbízzák dr. Papp Tamásnét a kislány támogatásával. Kifizetik az ebédjegyét, a szállását, és naponta még bizonyos összeget is adnak neki reggelire meg vacsorára. * — Nem tudom, hogyan köszönjem meg a segítséget... tatja. — Fogalmam sincs, mi lett volna velem nélkülük. Mert nekem.,. senkim sincs... Itt a munkahelyen olyan kedvesek a lányok, szívesen segítenek mindenben. Majd egyszer valahogy meg szeretném hálálni jóságukat ... És a KISZ-esek? Jót cselekedni mindig nemes tett volt. Olyan jóleső érzés tudná azt, hogy valalá hálásan gondol a meleg emberi szavakra, a segítségre. Ezt érzik s hűtőház fiataljai; és valami kellemes érzés járja át szívüket Talán még egy kicsit büszkék is. Folesz György Vörös József, a szuloki Petőfi Tsz traktorosa tiszta géppel szeret dolgozni. Ezért esténként, munka után az az első dolga, hogy gépét rendbe hozza. VADÁSZ FERENC: Harminckettőben születtem egy borsodi faluiban, Mezo- nyárádon. Ott szolgált az apám a csendőrségmél. Nagyra törő volt, kevesellte az őrs forgalmát.. Nagyobb helyre kívánkozott. Ezért került Pécsire, s ott nyomozó lett. Végül a tisztheíyettessógig vitte. Erélyes csendőmyamozó volt. A háború éveiben sok munkát szerzett a vezérkari főnökség különbíróságainak. Ezreket vallatott a Felvidéken, Erdélyben, a Bácskában, Budapesten és a vidéki városokban. A Nemzeti Számon- kérő Különítménynél szolgált utoljára a Hárshegyen. Volt vagy egy tucat plecsnije. Az oroszok bejövetelétől kezdve évekig bujkált a szülőfalujában. rokonoknál. Csak éjszaka járt. ki friss levegőt szívni. meg ezalatt Pesten hányódtam. Tizennégy éves koromtól kezdve »alkalmi munkás« voltam. Hamar meguntam. Tagbaszakadt, kajakos legény lett belőlem. Bevallom őszintén: előfordult, hogy megszorultam, és a lányok pénzeltek. Először emiatt kerültem a Mosonyi utcai »jerglibe«. A harmadik ügy után kimeszeltek Pestről. De visszaszöktem — mi egyebet tehettem volna? A lebukásig Pesten éltem. A főnök alighanem ismerte az apámat. Nem mondta, de az az érzésem. Nem tudok pontos részleteket az öreg pályafutásáról, csak annyit tudok, hogy sok izgalmas heccben benne volt. Jó, hogy ezek itt most alszanak, egyik sem mocorog. Ilyenkor tudok gondolkozni. A főnök azt mondja: --Tartsd a Fehér Sasokat. Azt mondd, amit leírtunk. Ismételd. Tarts ki mellette. Abból ne engedj. Ez az Illyés Zoltán egy senkiházi. Idétlen vidéki ipse. Egyetemre járt. Azzal dicsekszik, hogy orvosnak készült. El se hiszem. Honnan tudhatta meg ezt a gellérthegyi izét? A harmadik, aki az idegeimre megy, ez az ifjú miszter: Vándor Pityu. Húszéves. Nemrég élelem nélkül két napig gyalogoltunk, leúsztunk, bukdácsoltunk, undorító lápos, ingoványbán szuszogtunk. Ez még nem volt elég: műszaki zárral, szöges drótsövénnyel sűrűn teleszőtték. Káromkodtam cefetül, pedig legjobban én bírtam. »Igaz, vacak dolog ez — szól egyszer csak Vándor —, de hát ha komolyan gondoltad, hogy ezt a küldetést vállalod, akkor ne ugass, éppen te, aki a legerősebb vagy!« Nem csoda, hogy ekkora pimaszságtól megbokrosodik az ember. — Unlak — mondtam neki. — Utálom a fogadatlan prókátorokat. Néked talán szükséged van arra, hogy hozzászoktassanak a kínlódáshoz, mert jó anyád tejszínhabon tartott, de nekem nincs rá szükségem. Én az ilyen balhét csak akkor bírom, ha komolyan megy a játék, sportból nem stapá- lom magamat. Nincs igazaim? Senki se tud PUSZTIl EIMSROZSS YKY IÍR1ÉRELMI SZÍlSEKZBfSEí? A magyar újságolva- sóknak,, de főként a falusiaknak meg kellett ismerkedniük egy újabb csodabogárral, az egységes parasztosztály fogalmával« — szellemeskedett nemrégen Bálint gazda, a Szabad Európa Rádió (SZER) botcsinálta ideológusa politikai közéletünknek kétségtelenül egyik legtöbbet vitatott témájáról. Mert ők is fölfigyeltek rá, és máris szorgalmasan ha- jigálják politikai ködbombáikat. Persze a SZER ideológusaitól nem várhatjuk el, hogy történelmi folyamatokat marxista módon elemezzenek. Azon sem csodálkozhatunk tehát, hogy napjaink egyik legfontosabb jelenségét csodabogárnak nézik. E gyermeteg és csekély politikai és történelmi ismeretekről tanúskodó következtetésre kár is volna több szót vesztegetni: az egységes paraszti osztály számukra maradjon csak csodabogár. Számunkra azonban társadalmi életünk egyik legfontosabb jelensége, amely nem azért került napirendre, mert a pártinak egyszerűen úgy tetszett, hanem azért,, mert társadalmunk politikai és gazdasági fejlődése mint történelmi szükségszerűséget napirendre tűzte. á/f indjárt vitatkozni is keü azokkal, akik az egységes paraszti osztály kialakítását pusztán elhatározás dolgának tekintik. Ügy vélik, hogy mivel az egységben nagy erő rejlik, a párt célszerűségi ókból egyszerűen elhatározta kialakítását. Ehhez közel álló nézetet képviselnek azok is, akik valamiféle taktikáról beszélnek. Az ilyen nézetek képvisel® legjobb szándékuk ellenére is megfeledkeznek arról, hogy bizonyos társadalmi változásokat nem lehet csak egyszerűen tetszés szerinti időben napirendre tűzni, mondhatnék megrendelni. A változásokra csak akkor van lehetőség, ha a szükséges feltételek már létrejöttek. A mi esetünkben is arról van szó, hogy pártunk — mint minden más marxista-leninista párt — tanulmányozta fejlődésünk objektív mozgását, fölismerte a történelem időszerű követelményét, és azt fogalmazta meg helyesen. De nemcsak megfogalmazta, hanem cselekvő módon mozgósította is a társadalom legkülönrávenni, hogy örüljek, amikor hentergünk a sárban, iránt a disznók. Később aztán négyszemközt megmondtam neki: a »ne ugass«-ért majd számolunk. Még néhány mérföldet kellett másnap gyalogolni nagy forróságban. Az útra térképet kaptunk, rádió adó-vevőt. Pénz nem maradhatott senkinél. Anélkül kellett élelmet szerezni, hogy bárkivel szóba- állhattunk volna. Édes burgonyát zabáltunk. Pfuj. Itt csupa olyan növény van, ami nekünk ismeretlen: batáta meg basó, pizangrozs és már furcsaságok. Nyakon csíptem egy kacsát, fozőcskéztünk. De nem volt sónk, ízetlen, ehetetlen lett a lakoma. Még jó, hogy volt a zsebemben egy kevés csokoládé. Az is szétolvadt. Hogy az a...-. Vándor Pityu »csillapított«. Finomságra intett. ő akar okos lenni, aki negyvenben jött a világra. Annyit már tudok róla, hogy valami tudósféle volt az apja, negyvenkettőben büntetőszázadban veszett el a Donnál. Gyanítom, hogy vagy zsidó, vagy kommunista, vagy valami ilyesféle lehetett. De a fiúcskát ez nem zavarja. Művészettörténész — így szólítjuk, mert most folytonosan egy ilyenfajta könyvet szorongat a kezében. Az Andrássy úton eszpresz- szóban dolgozott az anyja. Akkor — azon a puskaporos ni* bözőbb erffit e célok elérésére. Amikor ugyanis egységes paraszti osztályról beszelünk, nemcsak a szó köznapi értelmében beszélünk egységről. Az egységes paraszti osztály mindenekelőtt kizsákmányolástól egyszer s mindenkorra egységesen megszabadult parasztságot jelent. Egységet jelent továbbá a föld és a megműveléséhez szükséges korszerű munkaeszközök birtoklásában, a jövedelem megszerzésének és elosztásának módjában, a szocialista módon szervezett közös munkában, egységet jelent a politilcai, világnézeti. erkölcsi arculatban. ft/I ár ebből is kitűnik, hogy az egységes paraszti osztály kialakításának alapvető gazdasági-politikai feltételei vannak.. A kapitalizmusban a parasztság nem egységes osztály. Nem is lehet az, a mi parasztságunk sem volt az. A magántulajdon, a Msárutermelés, a tőkés piacok gyilkos törvénye rétegékre bomlasztja. Nálunk is másként dolgozott és élt a mező- gazdasági proletár, mint a fél- proletár; megint másként a kisparaszít, mint a középpa- rászt, és megint másképpen a kulák. Ez a belső tagozódás egyszersmind látástól vaku- lásig tartó munkát jelentett, vagy henyélést, odavetett ala- mizsnaikenyeret, vagy bőséget a javakban, jogtalanság® vagy előjogot. Az uralkodó osztály szinte kérkedett az égbekiáltó egyenlőtlenséggel. »Az európai kul- túrközösségben nincs állam, ahol a felső osztályok jobban érvényesülnének, több előjogot élveznének, mint nálunk« — írta Weiss István a »Magyar Társadalom« című 1930-ban megjelent könyvében. A felszabadulás a magyar falut is a széttagoltság állapotában érte. A földosztással. tettük meg az első lépést parasztságunk majdani egyesülésének irányában, amennyiben megszüntettük a nagybirtokot. Ez annyit jelentett, hogy a dolgozó parasztság egy csapásra megszabadult legnagyobb falusi kizsákmányolójától, a finánctőkét is súlyos csapás érte, s a paraszt saját sorsának intézője lett. Abban az értelemben is megkezdődött a falusi osztályviszonyök leegyszerűsödésének folyamata, hogy módosultak a korábbi rétegek. Az alsó határon levő mezőgazdasági proletár rétege voltaképpen megszűnt, és megkezdődött a középparasztosodási folyamat. Mivel azonban a kis- árutermelés változatlanul fennmaradt, ha lényegesen megváltozott körülmények között is, de a rétegeződésnek fenn kellett maradnia, amint fenn is maradt. Akkor hiába adta volna ki a párt az egységes paraszti osztály megteremtésének jelszavát. Felhívása pusztába kiáltott szó maradt volna, mert senki sem értette volna meg. Nem volt meg az egységes paraszti osztály kialakításának semmiféle feltétele sem. Először győznie kellett a proletárdiktatúrának, az iparnak köztulajdonba kellett kerülnie, a parasztságnak föl kellett ismernie a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, s csak azután érlelődhettek meg az egységes paraszti osztály létrejöttének objektív és szubjektív feltételei. V| a viszont, a falun lezaj- lőtt forradalmi átalakulás után, a termelőszövetkezeti gazdálkodás uralkodóvá válása után a paraszti osztály szerkezete is gyökeresen megváltozott. Az a tény, hogy az ország szántóterületének 95,5 százalékán termelőszövetkezetek és állami gazdaságok művelik a földet, és több, mint egymillió parasztcsalád tömörült szövetkezetbe, egyúttal azt is jelenti, hogy létrejöttek az egységes paraszti osztály kialakulásának döntő feltételei. A : öldet a parasztság szövetkezeti tulajdon formájában mint szocialista tulajdont műveli; a parasztság® eladdig rétegekre bontó kisárutermelést felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás; az osztály-viszonyok máris leegyszerűsödtek, megszűnt a korábbi rétegeződés, megszűnt a kis- és középparasztok, a kulá- kok rétege, helyében létrejött a termelőszövetkezeti parasztság, amelynek egységes politikai és erkölcsi arculata egyre markánsabban rajzolódik ki. Ez a parasztság természetesen még nem tekinthető minden vonatkozásban egységesnek. Korábbi rétegeződésének nyomait nem leh® egy csapásra eltüntetni. Éppen emiatt vannak még bizonyos különbségek az osztály egyes tagjai között mind gazdasági, mind felfogásbeli értelemben. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nem a különbségek a jellemzők, hanem az azonosságok, amelyeket mindenekelőtt a közös gazpon, november elsején — az eszpresszó zárva volt. A srác — így mesélte — lakásukból lement kenyérért. Akkor is könyvet vitt magával ez a nyápic könyvmoly; hátha sokáig kell állni a sorban. Valahol a Szinyei Merse utcában laktak. Teherautó jött fiúkkal. Köztük volt egyik osztálytársa az István gimnáziumból. Csak Bács mellett szálltak le a kocsiról. Az anyja féltette, utánaeredt. Persze a hadsereg gyorsabban mozog. Ott már nem tudta követni. Valahová Brooklynba került a jóasszony, rokonokhoz. Leveleznek. Hol is hagytam abba? Ja, igen. Iszonyatos volt a nyomás a pokoli mocsárban. A fölszerelés: egy iránytű, a patentkés és az alumínium edény. A sár mégis húzta az embert lefelé, mintha vasov lett volna a derekán. Az átkozott szúnyogok meg csíptek, akár a moszkitók. Lehet, hogy zsákban szállít® ták őket ide, kizárólag a mi kedvünkért... dálkodás fejez ki. Az tehát, hogy parasztságunk idáig ért, egy történelmi fejlődés következménye. Éppen emiatt azonban osztályhelyze- ének jelenlegi állapotát is csak o fejlődés egy szakaszának szabad tekinteni, és az egységes paraszti osztály tényleges kialakulása további fejlődés következménye lesz. Tj1 cikknek nem feladata, hogy a jelenlegi helyzetet részletesebben elemezze, és részletesebben szóljon azokról a feladatokról, amelyeket még meg kell oldani ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály végleges, teljes kialakulásáról beszélhessünk; így a nagyüzemi gazdálkodás további megszilárdításáról, a termelés szüntelen korszerűsítéséről, a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek »mind teljesebb kihasználásár®, iaz emberek szocialista tudatviÉjszaka lett, amikorra ki-(Hágának kilakításáról. Csupán kecmeregtünk az ingoványból farra vállalkozott, hogy bernu- A száraz terepre aknát telepi-itassa: az egységes paraszti ősz- tettek . f lógj an kutassuk nem íeís2^s dolga, hanem történelmi szükségszerűség. A benne csodabogarat látó (SZER-nek pedig ajánljuk fi- Igyeimébe e népi mondást: »Ha •hallgattál volna, bölcs marad- ,tál volna!« tFalytatjufc> * Katona Istva* ezek®? — tudakoltuk. A félsz már benne volt mindenkiben. »A patentkés mire való?« — méltatlankodott Doulan őrmes- te, a kiképzőnk.
