Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

Vasárnap, 1962. augusztus 12. # 5 SOMOGYI NÉPLAP CSURKA PÉTER: cfMSi A Rózsa villában, ab­ban a Balaton mel­letti tizenkét szobás üdülőben, amelynek a kissé malett Baba asszony volt a vezetője, pár napja nagy volt az izgalom. Baba mama bejelentette, hogy két nap múlva egy előkelő külföl­di úr érkezik. írásban kapta az értesítést a KEBÜK-től (Külföldieket Elhelyező Bala­toni Üdülők Központjától). A KEBÜK elrendelte, hogy azt a kétszobás appartmant, amely­ben jelen pillanatban még Vladimdrék laknak, ürítse ki. Vladimi rókát máshova helyez­ze el, akárhova, nagyobb vi­torlásba a Balaton tetejére (hadd lengesse őket a Balaton vize, úgyis vitorláznak egész nap), a háztetőre, a padlásra, pincébe. Mindegy. Kell a hely. Balaton-kultuszt hirdetünk, prospektusainkkal elárasztjuk a nagy világot, hogy festene, ha a külföldi jelentkezőket a Balaton mellett nem tudnánk elhelyezni. Nincs is hely má­sutt. Ezt az érvet mindenki elfo­gadta. A Rózsa villa lakói ugyanis fiatal lányok, asszo­nyok voltak. Mimi, a nyúlánk szőke lány, a »Sáfrán és Egyéb Füvek Behozatali Vállalat« fő­könyvei őr. ője megérkezésekor összecsapta a kezét: — Atyaisten... A tizenegy szoba lakója mind nőnemű? A hollőfekeite hajú, fekete szemű Margó másnap vissza akart utazni haza, Szemlőúj- várra. Nincs férfi, akivel há­rom hétig szórakozzon? Elve­szett az ábránd, hogy már mint mennyasszony utazik vissza... Rozália két nap múlva ki­mondta: nincs unalmasabb hely a Rózsa villánál Közép- Európában. A hamvas arcú, szemüveges kis Viola, ábrán­dos leűkü gépírónó, olvasásba merült. Kurts-Mahlereket kért táviratilag hazulról. Még ha papíron is, de szerelem kell, szerelem, elteng vele három hétig. Csöpike, a pesti Virág Esz­presszó bájos kávéfőzőnője reggel belevetette magát a Balatonba, addig úszott, míg napozó vagy horgászó férfira nem talált. Iyenkor kiúszott, lefeküdt a parton, várt, míg belé nem kötnek. Ha nem, to­vábbúszott. Vagy ő kezdte a flörtöt... A vörös hajú Verát, akinek a fogai mintha gyöngyből let­tek volna, akinek a már kissé pocakos Vladimir a felesége füle hallatára sokszor elmond­ta: »Nevessen csak, édes Ve- ruska, legyen valami mara­dandó emlékem a Rózsa villá­ból«, Veruskát is kora reggel kifújta a szél az üdülőből, öreg este vetette haza. (Egy­szerre ette meg az egész napi kosztját.) Az előkelő külföldi érkezé­sének csak Vladimír nem örült. — Baba asszony, adja en­nek a jenkinek a maga szobá­ját. — De lakhat vele együtt is! — tréfálkozott. — Az én szobámat maguk­nak adom át arra az öt napra, míg még itt lesznek. .. És fent alszom a domboldalon a szőlő­ben. .. A külföldi érkezése előtt va­laki azt a hírt vetette be, hogy egy angol diplomata. Diploma­ta? Egyedül jön? ... A diplo­maták többnyire titkárnő had­dal járnak... Alig lehet meg.- állapítani, melyik közülük a titkárnő. Ezt a hírt egy másik követ­te. Inkognitóban szeretne a Balaton mellett tartózkodni. Fél az újságíróktól, hogy meg­rohanják. És hogy egy titkár­ral érkezik. Titkárral? Bravó! Titkár! . . Karcsú, szőke tit­kár. .. Norfolki brit diploma­tával együtt, derűs, száznyolc­van centiméter legalább. De milyen nyelven beszél­nek vele? Ki tud az üdülőben angolul? Az ennivaló, gyöngy- fogsorú kicsi Verőn gagyog franciául. A szőke, nyúlánk Mimi a némettel birkózik. Ba­ba asszony, szlovákul beszél még egy keveset, amit gyerek­natokra. Beszélhet egy nő ango­lul vagy franciául, ha magya­rul meg csúnya. Nem a nyelv­tudással lehet meghódítani egy férfit, hanem szépséggel, gráciával, kedvességgel. koréból és Árva vármegyéből A két férfi áhítatos csönd- varrott csontból, gyöngyház- hozott magával. Azért nem ben lépkedett föl a balkon ból és műanyagból készült biztos, hogy a diplomata szlo- lépcsőjén. A hallban a várako- gombfélék. A kartonokra egy vákul beszél, viszont nem dip- zás nagy izgalmában ültek, angol világcég neve volt rikító lomata az, aki franciául vagy álltak a nimfák. Elöl jött a piros betűkkel rányomtatva, németül legalább nem beszél, kocsivezető, a kocsi hátuljá- Nagy, háromszínnyamatos Verőn és Mimi között meg- bői kibukkant férfi pedig könyvárjegyzékek ömlöttek ki indult a néma harc. Bár ne megállt a tornác ajtajában, belőle. tudna a diplomata németül. Tehát az úr vezette a kocsit. a lányok odaszaladtak, kö­Bár ne tudna franciául... De Jobbra, balra bólogatott. rülállták, mindegyik felkapott aki bírja, marja... Csupán a %— Direktor? — szólalt meg. egy guruló spulnit, egy-egy csak magyarul beszélők ked- Baba asszony arcán áttörte műremek gombkartont. Moz- vetlenedtek el. De csak pilla- a pirosság a vastag rűzszo- dulataikból nyilván az eltulaj­máncot. donítás szándékát olvashatta — Én vagyok. Iá a sofőr, mert azonnal visz­A diplomata írást nyújtott szakéregette, és bosszúsan át. Baba olvasta. Intett néki. mondta: — Tessék utánam jönni. — No, no... Kollekció! A férfiak követték. Eltűntek A lányok úgy néztek egy­Mici és Bertus a diplomata a mély folyosón. A lányok ki- másra Baba mamával, mintha dA+t hekeréknározta rohantak, körülállták az autót, bűbájos álomból ébredtek vol- fSS városkákat, angol- Az autó tetején és bent a bel- na fel a fénytelen reggelbe, magyar szótár után kutattak, sejében rengeteg bőrönd. Ku- A gépkocsivezető elszaladt Kaptak. Két. nap alatt, még ha ku csaltak be a függöny résein. az autóval. Fél óra múlva kiönt is a Balaton nyögdécse- Mimi. a fürdődresszes fel- visszajött. A kocsiból két csi- lésüktől, akkor is'megtanulják szisszent: nos hölgy szállt ki, majd az a legelemibb kérdés-felelete- — Ni, gyerekkocsi — esett eayik e;gy két-két és fél évés két. Hogy van? Hány éves? ki a száján. — Gyerekkocsi! — göndörszőke kislányt ölelt ki Nős? Nőtlen? Csók. Csókolóz- Látjátok! Két nagy bőrönd ni. Szerelem. Szeret? van rajta! Ami szükséges... Ahova gyerekkocsit hoznak Akkor reggel, amikor a dip- °da gyerek is érkezik. Ahol lcmatát várták, Csöpike, az gyerek van, többnyire feleseg eszpresszós csodálatosképpen is szokott lenni. nem úszott ki a »nagyvizekre«. Baba mama kiáltott. ........ mamcia«=v, R ozália végleg elvetette min- — Veronka, Mimi, jöhetek mérült 33^ mamának iepat­dennapos hazautazás! tervét, csak! Se szlovákul, se magya- arcáról a zománc. Veronka se utazott ki »tájol- rul nem értenek ezek egy szót ni«. Az ábrándos Viola beeső- sem. magolta a Kurts-Mahlereket, Verőn és Mimi felandalog- a szoba sarkába vágta. Rozália taik. Bemutatkozás után egy úgy érezte, hogy nem is olyan szerre szóltak hozzájuk fran- unalmas ez a penzió. ciául és németül A egyszerre válaszoltak a belsejéből. — A, még a gyerek se flú! — fitymált Csöpike, és azonnal kiúszott a »tengerre«, Rozália feltette szemüvegét. Viola visszacsomagolta a Kurts- Mahlereket, ismét olvasásba Margit odaszólt neki dühösen: — Azonnal utazom haza Szemlőkisújvárra. Mimi levette a dresszt. Hir- férfiak télén úgy érezte, hűlni kezd a ango- levegő. Verőn elindult »tájol­Mit vegyenek föl? Nagyon mert & ^ ango]ul be_ nK fontos ez az első impresszió! _ széltek Mici & Bertus - ha már Mimi úgy határozott, hogy ő — Brit gőg — jegyezte meg megvették az angol—magyar csak azért is fürdődresszben yeron. — Mintha a világ szótárt — lefeküdtek a park­várja. Alig van olyan alakú minden népének kötelessége ba, tovább tanultak. Hátha nő a Balaton partján, mint ő. lenne megtanulni angolul... egyszer hasznát veszik... tol- Ö fürdődresszben minden Qk neTn ereszkednek le, hogy mácsok lehetnek... nyelven beszél... Verőn izga- egy kisebb nép nyelvét megta- ^————————— tottan válogatott a magával nujják hozott ruhák között. Arra már Kuba tisztelettel adózik Ernest Hemingway emlékének A nagy író születésének 63. évfordulóján Cojimar- ban, a havannai tartomány egyik festői halászfalvjában bensőséges ünnepségen emlékezett meg a kubai nép Hemingway-röl. A múlt évbsn elhunyt író szerette a ku­bai embereket, vezetőjüket, Fidel Castrót, és lelkes híve volt a kubai forradalomnak. Számos művet írt Kubában, igy az egyik legismertebb regényét is, az »öreg halász és a tengert«-t. A képen: E. Hemingway és Fidel Castro találkozása 1960. nyarán. (MTI külföldi képszolgálat.) nincs idő, hogy a selyem zsor­Azután Mici és Bertus sze- .... „ ... , , , „ ... Ténykedett elő kezükben az setjet Pestről letelefonálja. angoi—magyar szótárral.. A Rozalia letette szemüveget, ár napos közhelyes kifejezé- hogy szokjon a szemüvegnél- gek betaTluiásávai szerzett küliségbez. (Neki is ment sze- ny.eivtu<iásuk segítségével, gény egy pásztor a hall nagy melyhez kezük> iábuk; fejük, fehér oszlopának!) Baba mama csaknem a felé­re csökkentette negyven esz­tendejét gazdag rúzsozással. Mindenki tett valamit bája, ba*j^ant szépsége gyarapítása érdeké­ben. Úgyhogy a diplomát tün­dérkert várta. Tele lett a bal­kon, a hall igézetes nimfák­kal. egész testük »rock and roll— szerű mozgatását is hozzáad­ták, megértették, hogy az an­golok keveslik a kétszobás ap­— Kérdezd meg, kettőjük közül melyik a diplomata? — súgta a fürdődresszes Mimi. — Jes thoeo diplomat? — Non... — Sir, Diplomat? — fordult a másik felé. — Non... Soffeuer! — A diplomata csak ezután H atalmas túrakocsi _ Ste“ Diplomat? - fordult litikai ellenérzéseik vannak az , surrant be a bal- a másik felé. 1951-ben Nemzetközi Lenin kon felé. Az első — Non... Soffeuer! Békedíjjal kitüntetett kommu­nista íróval szemben. Az ol­vasók széles tömegei azonban nemcsak a világ békemozgal­mának az emlékezetes alapító wroclawi kongresszus óta te­vékeny részvevőjét becsülik Jorge Amadéban, hanem az írót, a kitűnő szocialista mű­vészt is. Magyarországon is sok regénye jelent, meg száz­ezres kiadásokban. OOOOCOOCOOOOOOOCQOOCOOCOCQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC OOOOOOOOOOOOOO tál férfi szállt ki elegánsan, érkezik? — halászták ki nagy kesztyűsen, az igényelt száz- nehezen a kérdést a szótárból, nyolcvan centimétert mégha- A két angol bámult egymás- ladoan. Nyílt a kocsi hátsó aj- j-a Nem feleltek. Otthagyták taja is, délceg férfi bújt ki a lányokat, a kocsihoz siettek, azon is. Angol esd búk volt a szedegették ki a bőröndöket, szájában, skótszövet-ruha sí- hordták fel a balkonon keresz- mult izmos testén. tül a szobájukba. Az egyiknek Most melyik * a diplomata, a bajj közepén kinyílt a fede- melyik a sofőr? Gyakori, hogy Je, érdekes dolgok bomlottak az úr vezeti a kocsit, a sofőr ki belőle. Cémaspulnik a szí­hatni utazik. nek ezerféleségében. Kartonra A REMÉNYSÉQ LOVAQJA" Jorge Amado ötvenéves Sokan elfelednék, hogy az élő világirodalom ^vonalában van a helye e nagy brazil írónak: Nyugaton különösem divatos ez a feledékenység ... Igen, akik ezt tennék, hajla­mosak arra, hogy munkássá­gában ne lássanak egyebet, mint a századforduló európai naturalizmusának, többek kö­zött Zola művészetének egy kései utánzóját. Másoknak po­SZÜTS LÁSZLÓ: HAGYAKOZÁS Ö Ültünk a pince homályában, én s apám, a hagyakozó. össze-össze koccant két pohár, össze-össze koccant a szó. — Jó itt! — mondta. — De jó ám! A gyerek játszott odakint. S valamit egyre kerülgettek, kerülgettek a szavaink. — Nyaranta majd ide jöhettek. — Igen!--------Nézd: micsoda falak! É píthetsz föléjük.--------Építek. — Mert az, fiam, már rád marad. Rád marad, amit én szerettem volna elérni valaha, de jött a világháború, ínség s újra háború... — A szava elakadt, mintha nem a múltról,_ jövőnkről félne vallani, s egyszerre elkerülhetetlen elénk állt az a valami. — Mondd csak, te mégis jobban tudod hát háború készül megint?!... — Ültünk a pince homályában, a gyerek játszott odakint, és én hirtelen megértettem, hogy mit hagyott rám az apám, hogy az ő múltja népem múltja, hogy az a pince a hazám; s odakint a napfényben fürdő szőlőhegy a világ maga, mondtam,h0i játszanak a gyerekek, s este ballagnak a kapások haza; s mit annyian el nem érhettek: fölhúzni formás falakat, otthont és békét teremteni, az most már ránk, miránk marad. Ültünk a pince homályában. És éppúgy ültek valahol, az ezemyelvü Babilonnak tornyában, de mint egy akol, olyan egyetlen akaraton volt az a modern Babilon: Soha többé háborút! Soha ne rombolhasson az atom! Épüljön fel a torony végre, az egeket ostromló — ezt hagyja reánk örökségül múltunk, a nagy hagyakozó . .. Ültünk a pince homályában, a gyerek játszott odakint, s szóltam: — Ne félj, valóra válnak, a terveink, az álmaink. Jorge Amado 1912. augusz­tus 8-án született. Húszeszten­dős, amikor első regénye, a Karnevál országa megjelenik. Már ebben a művében is ha­zájának, Brazíliának sajátos levegőjét idézi meg: a nége­rek népművészetét, életörömé­nek elementáris megnyilvánu­lását, az embertelen, minden érzést és gyengédséget meg­fojtó nyomorúságot. Ettől kezdve évenként jelennek meg új regényei. 1933-ban je­lenik meg a Kakao, 1934-ben a Verejték és 1935-ben a ma­gyarra is lefordított Zsubiabá. Eddig úgy látszott, mintha az írót csak a négerek egzotikus világa érdekelné, mintha hír­nevét úgy szeretné megala­pozni, hogy az európai és amerikai olvasó számára egyaránt újdonságként ható életüket krónikás módjára megörökíti. Amado nemcsak a valóság ] hű feltárója, hanem hamaro- > san a rossz világ megváltoz­* tatóinak aktív harcosa is lesz. 1 Kora ifjúságától kezdve a 1 kommunista párt tagja, egyik * vezetője. A megtorlás persze. 1 nem várat sokáig magára: 1 Vargas fasiszta diktatúrája I emigrációba kényszeríti az 1 írót. Ekkor írja egyik legna- I gyobb sikerű regényét — 1 mintegy dokumentumként — I a Brazil Kommunista Fárt ! főtitkáráról, Prestesről A re- 1 ménység lovagja címmel. Ez J a mű nem egyetlen személy- 1 ről szól, nem a vezető min- j denhatóságát dicséri, hanem a 1 brazil munkásság, a brazil I nép előítéletek nélküli önma- 1 gára eszmélését ábrázolja a * tényékhez híven. A regényes 1 biográfia 1942-ben. jelent meg. Ezután következő regényei- I nek mintha kitárulna látóha- itára: a Végtelen földek, . az J Arany gyümölcsök földje és I az 1946-ban napvilágot látott 1 Vörös vetés mintegy a brazil társadalom keresztmetszetét nyújtja. Természetesen újra OOOOODOOOOOOQQQQOQOQOOOOOOOOOOOOOOOOOQQOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOQ nem hagyhatjuk számításon újra kívül Amado pártos indulatáig kommunista állásfogSalását. Amadót vezérli a fplfedezés vágya is. Általában a brazíliai portugál irodalomban (amely­ből a magyar olvasó csak egy kötetre való verset ismerhet Rónai Bál tolmácsolásában Brazília üzen címmel — és Amado regényeit...), igen, ez a literatúra olykor már tudo­mányos igényű néprajzi le­írásokkal szolgát Akkor is, ha a kiveszőiéiben levő ősla­kosság életét örökíti meg, ak­kor is, ha a mai brazil való­ság mélységeit akarja meg­mutatni. Ez Amado állítóla­gos naturalizmusának egyik magyarázata is. Rövid ideig úgy Iáts*zik, mintha kiderülne Brazília fö­lött az ég: az író is hazatér­het. Szép színművet ír Castro Alvis szerelméről, s mikor_ e »könnyed« témát örökíti meg, akkor is a négerek felszabadí­tásáért küzdő nagy elődjének emlékét ébreszti. A bemuta­tó évében azonban már külföttdre kényszerül: a nők Vargas után Dwtra dikta­túrája teremt a kommunisták számára elviselhetetlen hely­zetet. Megjárja Párizst, Olasz­országot, 1948-ban Moszkvát is. Immár világhírű író, aki meglepő termékenységgel ontja műveit. Jóllehet távol él földjétől, mégis ismeri és sze­reti; bár honában üldözik kommunista eszméi miatt, fel-1 fogósán, meggyőződésén mit sem változtat ez a tény. Újabban arról érkeztek hí­rek, hogy Amado ismét sze­repet vállalt Brazília politikai életében: Quadros elnök dip­lomáciai beosztásiban vélte leg­jobban felhasználni képessé­geit. ötvenedik születésnapján a »reménység lovagját«, a kom­munista politikust a szocia­lista világirodalom egyik je­lentős képviselőjét köszöntjüto személyében; E. Fehér Fái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom