Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

Szerda, 1962. augusztus 29. 3 SOMOGYI NfiPMT AZ ELNÖKCSERÉKRŐL A zárszámadási összesítőben olvashattuk annak idején: 43 elnököt váltottak le me­gyénk termelőszövetkezeteiben a télen. Zár­számadást a múlt esztendő gazdálkodásáról 271 szövetkezet készített. E két adat egybe­vetéséből látszik: elég nagy mérvű a sze­mélycsere. A somogyszobi Béke Tsz nem a zárszámadáskor, hanem most, augusztusi közgyűlésén választott új elnököt. A szövet­kezeti vezetésben a személycsere megszűnt tehát teljes mértékben téli akció lenni, ja­nuár 1-től december 31-ig tartó folyamattá vált. Korábban adtak ki egy országos rendel­kezést, e szerint az egész vezetőség vagy az elnök évközi leváltását előzetesen tudatni kell a megyei tanács mezőgazdasági osztály- vezetőjével. Az indokolatlan vagy elhamar­kodott személycserék megelőzésére való ez a ma is érvényes rendelkezés. Ha májusban vagy augusztusban, kivált pedig ősszel ke­rül új elnök a szövetkezet élére ez a válto­zás törést okozhat az időszerű munkákban, az éves gazdálkodásban — ebből indul ki az említett rendelkezés. Az újabb tapasztalatok viszont miről győznék meg? Arról, hogy kár abból ered, ha a tehetségtelennek bizonyult vezetőt nem váltják le időközben, hanem megvárják vele a zárszámadást. Érett poli­tikailag ma már annyira a tagság, van olyan egészséges a szövetkezet közvéleménye, hogy meg tudja ítélni: mikor, miből származik haszna a közösségnek. Ezt mutatja az is, hogy az esetek többségében az év közben tartott elnökválasztó közgyűlés utóm sem akad meg, sőt jobban megy tovább a mun­ka. Mégis, 'vagy éppen ezeknek a tanulsá­goknak az alapján hangsúlyozzuk: alaposan meg kell gondolni az elnökcserét .év végén is, káváit pedig év közben. Ha elmondhatjuk — mert elmondhatjuk. —, hogy a mintegy 50 gyenge szövetkezet többsége szemlátomást erősödik. akkor el kell mondanunk azt is, hogy ezek közül 22 tsz-ben a kedvező fordulat éppen az új el­nök megválasztásával kezdődött meg. Bala- tonendréd, Somogydöröcshe, Lakácsa, Mesz- tegnyő, Táska, Zákány, Berzence, Csököly és más községek tapasztalata ezt bizonyitja. Termelőszövetkezeteinknek csak egy részé­ben vetődik fel most vagy a zárszámadás­kor az elnökcsere gondolata. Akadnak ugyan-» is némely vezetők, akiket már régebben le kellett volna váltani. Nem tesz rosszat a közgyűlés, ha mielőbb pótolja ezt a mulasz­tást. A somogyszobi példa erre tanít. A közös gazdaságok zöme — a néhány éve működő szövetkezetek többsége is — bizta­tóan fejlődik^, mert már kialakult vagy egyre javul vezetésük. Ha az elnök beletanult az irányításba, vezetőként, emberként egyaránt élvezi a tagság bizalmát, dehogy gondolnak leváltására. Aki járatlanságból vagy egyéb okból hibázik, de nem súlyosan, nem jóvá­tehetetlenül, azt is kár volna lecserélni; se­gítsék, támogassák — jó szándékú bírálattal is — az ilyen vezetőt abban, hogy a tagság teljes megelégedésére tölthesse be tisztét. K. J. CSATANYERÉS MÄR TISZTA A SZEME, s nem szédeleg munkahelyén. Csaknem fél éve volt elvonó­kúrán. Hogy került oda, mi előzte meg ezt a döntő lépést? 1946—47-ben feltűnt az egyik kaposvári sporttelepen egy fiú: Igen jól kezelte a labdát, gyors volt, veszélyes, remegett az ellenfél kapusa, ha ő vezet­te a labdát a kapu felé. Nagy jövőt jósoltak neki az edzőkés a szurkolók. Akkor még sport­szerűen élt, szorgalmasan ké­szült minden mérkőzésre. — 1948-ban tagja voltam a vidéki ifjúsági válogatottnak, sőt bekerültem a magyar if­júsági válogatottba is —mond­ja büszikén. Ez a válogatottság forduló­pont volt életében. Az addig szerény fiúnak fejébe szállt a dicsőség. Engedett az alkohol csábításának. Édesanyja re­ménykedett, hogy talán majd a katonaságnál leszokik az italról. Más városban teljesí­tett szolgálatot, de az egyik NB II-es sportkör minden mérkőzésre elkérte őt fölptte- seitőL Egy-egy meccs után 6— 8 fröccsöt is megivott, s min­dig jobban kívánta a bort, sőt a tömény szeszt is. De még jól ment neki a fodL Leszerelt, sportolt, s udva­rolt egy csinos szőke lánynak. No, talán, ha megnősül, ak­kor abbahagyja az ívást és az éjszakába nyúló dorbézolást — gondolta a mama. De tévedett. Fia most már nemcsak este ürítgette az üveget, hanem nappal, munkaidőben is. Egyik üzemünk csapatában rúgta ek­kor a. labdát; a szurkolók vitték neki az italt, s 8—10 korsó sör is lecsúszott a torkán egy-egy délelőtt. Az üzem vezetői hely­telenül értelmezett sportszere­iéiből elnézték ezt, s nem aka­dályozták meg a züllést. KÖZBEN MEGNŐSÜLT. Feleségével, kisfiával nem tö­rődött, sokszor napokig nem látták otthon, viszont annál többet a talponállók pultjánál. Am felesége megunta a sok durvaságot. Ekkor fogadkozott, hogy megváltozik, de ez a fo­gadkozás csak addig tartott, míg felesége vissza nem tért hozzá. Már csak akkor volt nyugta, ha több litert meg­ivott naponta. Megtörtént, hogy vasárnap reggel elment a piacra bevásárolni, s csak ebéd utón került haza — ré­szegen. Már az sem izgatta, hogy nem került be a csapat­ba. ^ szesz megtámadta szer­vezet, sárgaságba esett. Hét hétig nyomta a kórházi ágyat. S ekkor belátta, hogy tarthatat­lan, amit csinál Elment egy idegorvoshoz. — Nyolc és fél hétig tartott a kúra. De nem kell félni tőle. Az orvosok, ápolók, kedvesek, s mindent megtesznek, hegy rendes ember legyen azokból, akik odakerülnek. Külön szo­bánk volt, rádióztunk, kártyáz­tunk, sakkoztunk, olvastunk, engem még a könyvkötésre is megtanítottak az elvonókúra alatt. A lelkiismeretes kezelésnek és az erős elhatározásnak meg­lett az eredménye. Csaknem fél év óta nem iszik, úgy él, mint a többi rendes családapa. — Házasságunk első hetei­ben sem voltunk ilyen boldo­gok — mondta a kezelőorvos­nak a feleség. Az asszonynak teljesült régi vágya: tanulhat az esti iskolán, mert férje munka után haza­jár, s vigyáz a kisfiúra addig, amíg ő az iskolában van. NYÄRI SZABADSAGA ALATT feleségének szülőfa­lujában volt Ott aztán ugyan­csak jó bor terem! Ez volt a legnagyobb próbája. De kiáll­ta. Megnyerte a maga csatáját a most már nem fiatal csatár. F. L. &uzi Mihály — Becze Károly: égíonísía Gazsó az asztalhoz ült. A nő­vér mosolyogva, melegen né­zett a fiúra. Néhányszor meg­simogatta a légiós homlokát, aztán hirtelen lehajolt és meg­csókolta. Fülig pirult s szinte futva kisietett a szobából. Gazsó csak ámult Mi volt ez? Nem értette. Hiszen egy francia hölgy szoba sem áll egy légióssal. Valósággal gyűlöli, még akkor is, ha a kezét vagy lábát vesztette el valamelyik gyarmaton. Vajon kalandot ke­res a hölgy? És pont ővele? Nem tudta megérteni... A nő­vér nagyon csinos, de megfon­toltnak, rendesnek látszik, nem valószínű, hogy kalandot ke­res ... Hát akkor? ... Nem töp­rengett sokat, jóízűen megva­csorázott. De aztán újból elő­jöttek korábbi gondolatai. És... igenis várta, hogy a nővér visz- szajöjjön... Nem kellett sokáig várnia... A hölgy jött, hogy elvigye az edényeket... Gazsó némán nézett rá. A hölgy arcáról eltűnt a jellegze­tes, kedves mosoly, s kissé szo­morúan tekintett a fiúra. Mi­előtt összeszedte volna az edé­nyeket, megállt a légiós előtt és csak nézte, nézte, közben gon­dolatai messze szálltak. A fiú mozdulatlanul figyelt. A nővér ekkor gyorsan odalépett hozzá és megcsókolta homlokát... Aztán ismét és ismét, miköz­ben megeredtek könnyei... Gazsó hagyta. Nem zavarta meg a nővért. Amikor a nővér félegyenese­dett, a fiú meglepődött. Telje­sen másvalaki állt előtte; egy megtört, sokat szenvedett asz- szony. — Ne haragudjon viselkedé­semért — mondotta elcsukló hangon. — kérem, bocsásson meg... Gazsó szóhoz sem tudott jut­ná. — Talán néhány szóval hadd magyarázzam meg — kérte a nővér. Nyakában aranyláncon egy amulett függött. Azt kinyitot­ta és odalépett a fiúhoz. — Nézze — mondta —, a kép volt férjemet és kislányomat ábrázolja. Gazsó odahajolt az amulett fölé, aztán elképedt a megle­petéstől. Mintha ő, saját maga mosolygott volna a kislány mellett. A nővérre nézett, aztán is­mét a képre. Igen, szinte töké­letes a hasonlatosság. — Most már megért engem? — kérdezte halkan a nővér. A fiú némán, meghatódva bólintott. . — Nem, nem ért meg telje­sen ... De nem is érthet... Ta­lán majd holnap délután ... Akkor szabad leszek. És hozok egy vendéget is... Gazsó izgatottan várta a másnap délutánt. Akkor be­teglátogatási idő volt, a kór­házba tódultak a hozzátarto­zók. Csupán a légiósokat nem­igen látogatta senki.., ... Nyűt a kórterem ajtaja és a nővér jelent meg az ajtóban kislányával. A beteg azonnal felismerte a fényképről. A kislány szétnézett a szobá­ban, s hamarosan felfedezte a fiút. Ekkor váratlan dolog tör­tént. A mintegy 5—6 éves kislány arcán olyan mosoly jelent meg, amelyet nem lehet egyhamar elfelejteni. Odaszaladt a beteg­hez és a boldogságtól ujjongva nyakába ugrott, arcát, kezét, ás mindenhol, ahol érte, Tizenhét év döröcskei történelem éj a esalád. Ezerki lenc- száznegyvenöt tájékán kétszer esküdtek Sza­bó Lajosék. Elő­ször az anya- könyvvezető előtt, egymás­nak, másodszor negyvenöt szep­temberében amikor belép­tek a Magyar Kommunista Pártba. ÁgróL- szakadt szegé­nyek voltak mind a ketten, szépen összeil­lettek hát, és persze szerették egymást. — Amikor férjhez men­tem, megfogad­tam, hogy min­denhová köve­tem az uramat, ahol ő lesz, ott leszek én is. Hát így lettünk negyvenötben kommunisták — mondja nemes egyszerűséggel Szabó Lajosné. S a férj hoz­záteszi: — Bár sok megpróbál­tatás ért bennünket a tizenhét esztendő alatt, sok mindenen keresztülmentünk — ötvenhat­ban rám szakadt a part, s kis híján a sárga föld alatt talál­tam síromat — a kettőnk éle­tét összekötő szálak sohasem lazultak meg. — S ugyanezt mondhatnák el Szabó Lajosék a párttal való kapcsolatukra is. Hamar megtalálták a szívük­nek tetsző utat, s amihez as ember ragaszkodik, arról nem mond le semmi áron. Negyvenötről mi jut eszükbe Szabóéknak? A földosztás, a viharos politikai élet, a válasz­tások. És igen: otthonra leltek Somogydöröcskén. Egy végte­lenül rendes ember, Rácz Fe­renc agrárproletár volt az éle­Szedik a burgonyát a Lábodi Állami Gazdaságban (Tudósítónktól.). Megyénk legnagyobb vetőburgo­nya-termelő mezőgazdasági üze­mében, a Lábodi Állami Gazda­ságban megkezdődött a termés be­takarítása. A nagykorpád! és . a somogytamócai kerületben össze­sen nyolc burgonyaszedő gép és kombájn dolgozik. Gazdag a ter­més. A nagykorpádi kerületben például egy 60 holdas gülbabatábla holdanként majdnem 140 mázsát ad. A gazdaság a számítások szerint az idén először eléri a 100 mázsás átlagtermést. Ez azt jelenti, hogy több mint 1370 vagon burgonyát takarít be, s annak mintegy 60 százaléka vetőgumó lesz. dező, alakuló kommunista pártszerveret titkára — em­lékeznek. Ö ke­reste föl az ak­kor még ifjú házaspárt, Sza­bó Lajósékat is: jönnének-e a pártba. Nem [kérkedni akar Szabó elvtárs, amikor elmond­ja, hogy őt nem nagyon kellett kérlelni, ösztö­ne. tudata azt súgta, hogy ne­ki csakis itt le­het a helye, a pártban, kommunisták között. Be is lépett ó is meg a felesége is s rajtuk kívül még tízen. Ez a tizenhárom em­ber jelentette akkor Dö rücs­kén a pártot, ök hívták életre a földigénylő bi­zottságot, végezték el a föld­osztást, ők alakították meg az újgazdák és a földmunkások érdekvédelmi szervét, az UFOSZ-t és a DÉFOSZ-t Hogy közmegelégedésre dol­goztak, s bizalmat szereztek, arra világos választ kaptak a választásokon. A kommunista párt elsöprő győzelmet aratott, már az első választáskor meg­szerezte a döröcskei szavaza­— Mit titkoljuk, elégedette» nek voltak ezzel az em­berek. Ennyi pénzből tény­leg nem lehet rugdalózm — magyarázza Szabó La­jos, a párttitkár, aki saját bő­rén is érezte: nem lehet meg­békélni ezzel az állapottal. Nem is békéitek meg vele. Leváltották a régi vezetőre-' get, s erélyesebb, céltudato­sabb embereket bíztak meg a tisztségekkeL Reális terveket készítettek, s az anyagi érde­keltségre is jobban adnak. Aki többet nyújt a közösségnek, az prémiumot kap. A vezetők ha­tározottabban irányítják a kis közösség sorsát. A tagok el­ismerték, hogy ők is mulasz­tottak, ők is felelősek a hi­bákért. Azt is megértették,- hogy rajtuk múlik, mit hoznak ki a döröcskei földből. Ma már nem zúgnak az emberek, a jö­vedelem is jobbnak ígérkezik, az idén például 26 forint osz­talék szerepel a tervben. Meg is vannak elégedve vele am emberek. Határuk a legutóbbi három év alatt egyszer sem volt ilyen szép tiszta. Persze van értelme a gondos munká­nak hiszen a többlettermés 70 százaléka a tagoké. Ez a pré­mium. Ez már tetszik az em­bereknek, nem úgy, mint ta­valy az egyenlősdi — vallja határozottan a párttitkár fele­sége. nimmun ..................................„„un j toknak 97 százalékát. Más párt j nem is talált itt talajt magá- elihalmozta gyermeki csókjai- ína^ > 3 szociáldemokrata párt val. ; nyolc taggal működött, a kis- — Apukám... drága jó apu- j gazdapárt meg sem alakult, kánt... hal voltál ilyen so-$nem js beszélve más reakciós káig? — kérdezgette köziben. Miért nem jöttél haza? De| ugye most már velünk jössz?... f Gazsó meglepetten nézett a kislányra, aztán az anyjára. A nővér elfordította fejét és köny- nyerett. A kislány odaszaladt hozzá. — Anyukám... anyukám | pártocskákróL Ez az erőviszony határozta meg a továbbiakban a négy és fél száz lakosú kis község útirányát. Negyvenkilencben 13 család — köztük természe­tesen ott voltak Szabó Lajosék Ugye most már hazavisszük | is — megalakította az első kö- apukát? — kérdezte tőle túl- J 7,ös gazdaságot, 1950 nyarára aradó örömmel. ____„ , A z asszony összecsókolta j már szövetkezett község gyermekét, aztán könnyes sze-1 Dörócske. ötvenháromban mekkel, kérdőn, könyörögve | semmi sem tudta megingatni fordult a fiú felé. ♦ a kis közösséget, senki sem Annak szívébe belenyilalt a | gondolt a kilépésre. _ ötven- fajdalom. Legszívesebben ma-4 ga is elsírta volna magát. Néz­te a könnyes anyát és lányát, akik most tőle várják a vá­laszt. Valami részvétfélét és egy kis szánalmat érzett, de valami megmagyarázhatatlan. melegség is ott bujkált a szível hangadó, újra bele hatban olyan erősek voltunk, hogyha nem jön közbe valami, akkor ma már egy gondunk sem volna. De sajnos az ellen- forradalom idején itt is akadt táján. Némán intett fejével. [kellett kóstolni az egyéni gaz- í dálkodásba. De csak egy évre. A nővér szeme felcsillant, | ötvenkét novemberében már majd felemelte lányát és is-J -• .... . , .. , mét végigcsókolta, miközben! ^ aUta tez>, sket ev sem újra megeredtek könnyei. Igen kislányom — men­teit el, megindult a tömeges belépés. Mit szépítsük a dol- dotta elcsukló hangon —, ha-1 got, ötvenhat előtt jobb volt a zavisszuk majd apukát, de most nagyobb osztalékot fizetett. még beteg, nem jöhet velünk... A nővér alig tudta legyőzni Igaz, kevesebbet, jóformán alig felgyülemlett érzéseit és emlé-í költöttünk akkor építkezésre, keit, ezért hamarosan távozni I viszont a munka, a vezetés is akart. Kezet nyújtott a be-{ jobban ment, mint az ötvenki- tegnci; oki megcsókolta azt. Jlenc utáni idöben. Tavaly ^ A In*1 nV csodálkozva nezettl , . , ? 1ö fAt*ín+/\f óc fíllűrt óié TiD rajuk. (Folytatjuk^ ♦ 18 forintot és pár fillért ért ná- -iuafc e& munkaegység. Márpedig ó tudja, hogyan vélekednek az emberek, mi tetszik nekik, mi nem, hiszen naphosszat együtt dolgozik ve­lük a mezőn. Akárcsak a tsz* nek mind a 16 kommunistája. Jól dolgoznak, mindegyikük megállja a helyét a maga posztján, előjogokat sem köve­telnek maguknak. Csak egyet kifogásol Szabó elvtárs: nem szeretnek beszélni és olvasni az elvtársak. Ahogy a pártüt- kár mondja: — Nemigen jön vissza hozzánk az emberek vé­leménye, esetleges sérelme. Többen azt tartják: tesszük nri a dolgunkat, elég ez. Ezen kell még változtatnunk — vallja Szabó elvtárs. — Mi nem hor­gonyozhatunk le soha egy he­lyütt, formálnunk kell a mi Somogydöröcskénk jövendő történelmét... Varga József Rakodó­munkásokat IvesziÉ. 13. ez. Autóközlekedési Vállalat, Kaposvár. (66522)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom