Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-22 / 195. szám

SOMOGYI NtTÉAP 2 izertla, 1982. ffiSHI Sajtóértekezlet Moszkvában az első csoportos Űrrepülésről (Folytatás az 1. oldalról.) Vosztok—l. repülése révéin szerzett adatok nyomán még tökéletesebb és nagyobb telje­sítőképességű űrhajókat lehet készíteni, s ezek segítségével űrhajós pilótáink még bonyo­lultabb feladatokat tudnak majd megoldani.-« Ezután Pavel Popovics kez­dett beszélni. Popovics tájékoztatója örömmel tölt el az a tu­dat — mondotta —, hogy az űrhajók, amelyeken csoportos repülést végeztünk, a szovjet tudomány és a szovjet műsza­ki gondolkodás nagyszerű al­kotásai. Az is örömmel tölt el, hogy mi alkottuk a világ­űrben az első szovjet kollek­tívát. Popovics kijelentette, hogy folytathatta volna a repülést, mert nagyszerűen érezte ma­gát, és az űrhajó berendezései kifogástalanul működtek. »Az űrhajó kabinjában nagy­szerű viszonyok uralkodtak — jelentette ki Popovics. — A kondicionáló berendezés ugyanolyan éghajlati viszb- nyokat teremt, mint a tenger­parton: a levegő tiszta, a lég­nyomás és a levegő nedvessé­ge normális. Az űrhajó kabin­jában saját belátásunk szerint szabályozhatjuk a hőmérsékle­tet. Ezek a viszonyok biztosí­tották, hogy az egész űrrepü­lés alatt munkaképességünk csökkenése nélkül teljesíthet­tünk a ránk bízott feladato­kat.« »A kozmoszban jól éreztük magunkat, és az életöröm egy percre sem hagyott el ben­nünket.« Kötelékrepülésünk kedvező választ adott arra a kérdésre, vajon élhet-e és dolgozhat-e több napig is az ember a vi­lágűrben. »Már most is van sok kér­dés, amelyre vonatkozólag egyesíteni lehetne hazánk erő­feszítéseit más országok erő­feszítéseivel — folytatta Popo­vics. — E kérdések közé tar­tozik például a különböző or­szágok megfigyelő és távközlé­si állomásainak felhasználása mind a szovjet, mind az ame­rikai űrhajók és kozmikus re- pfRőapparátusck útjának biz­tosítására, a kölcsönös tájékoz­tatás az űrrepülések eredmé­nyeiről«. Kötelékben végzett repülés sühh megmutatta, ogy elvileg lehetséges különböző országok úrhajócsoportjainak együttes repülése — mondotta Popo­vics —, hogy úgy mondjam, nemzetközi kozmikus expedí­ció. Az űrhajós kifejezte szilárd meggyőződését, hogy eljön az az idő, amikor a különböző országok tudósai, tervezői, űr­hajósai egyesítik erőfeszítései­ket. »Ez lehetővé teszi majd olyan feladatok megoldását is, amelyekről ma még csak áb­rándoznak. Nem szükséges el­mondani, hogy minél hama­rabb jön él ez az idő, annál jobb lesz a Föld népei számá­ra.« Ezután Popovics megkezdte a válaszokat az újságírók kér­déseire. isilsi^Kok a* újságírók »A kozmoszban mindent úgy csináltam, mint a földön: munkát végeztem, amelyet a repülési program írt elő, jó étvággyal ettem, tornásztam, jól, mélyen aludtam, s nem ál­modtam semmit.« »Egyes óceánon-túli urak tagadni próbálták űrrepülé­sünket, s bizonyítékot követel­nek arra, hogy mi valóban vég­rehajtottuk azt. Mit lehet mondani ezeknek az emberek­nek? Repüljenek fel az űrbe, uraim, kövessenek, érjenek utói bennünket, hogy lássák, hogyan repülnek a szovjet űr­hajók.« Popovics elmondta, hogy Nyikolajev rádió útján közöl­te vele tapasztalatait, miután az első nap alatt ö már telje­sítette a repülés egyes elemeit. Például azt rádiózta, hogy már kiszállt az ülésből, és sza­badon, szinte úszva közleke­dik kabinjában. »Ezt én is sikeresen végre­hajtottam. Micsoda érzés volt: gondolják el, nem volt sú­lyom, szabadon járhattam- kelhettem, foroghattam anél­kül, hogy kellemetlen érzé­seim lettek volna« »Mennyire örültem, amikor hallottam e szavakat: Szirti­sas, itt Sólyom, hallasz en­gem?« — mondotta Popovics, majd hozzátette, hogy az örömtől elfelejtette, hogyan kell kezelni a távközlési esz­közöket, és így válaszolt: »Andrusa, nagyszerűen hal­lom a szavad, látlak,1 hogy érzed magad?« Popovics kijelentette, hogy a Vosztok—3. űrhajót úgy lát­ta, »mintha egy kis hold lett volna«. Áz űrhajózás során sok tu­dományos kísérletet végzett, többek között észrevette, hogy érdekes kísérleteket lehet vé­gezni egy olyan lombikkal, amelyet nem teljesen tölt meg víz. »Míg a földön a víz lent foglal helyet, a levegő pedig fölötte van, addig a világűr­ben nem így van: víz van fö­lül és víz van. alul is, és kö­zépen van gömb alakban a le­vegő. Bármennyire is felka­varjuk a vizet, a levegő is­mét gömb alakot ölt a víztéte- gek között.« Repülése során Popovics gyakran látott világító ré­szecskéket, amelyek az űrha­jó mellett szálltak el. Gaga­rin és Tyitov is megfigyelt ilyeneket. Ezek a részecskék a hajtómű munkája nyomán maradnak az űrben. A sajtóértekezlet részvevői megtudták, hogy Popovics volt az első ember, aki a világ­űrben lakástakarítást végzett. Bekapcsolta a porszívót, hogy megszabaduljon a portól, amely a papírszalvéták hasz­nálata következtében keletke­zett a kabinban. Az űrhajósok a kozmoszból a Földre tekintve jól látták a városokat, a folyókat, a hajó­kat-, a hegyeket. »Erős hatást tett ránk az a gyönyörű látvány, amelyet a Hold nyújtott. Ezt holdtölte idején figyeltük meg. A Hold nem olyan volt, amilyennek a Földről láttuk, nem tányér­alakú, hanem fekete űrben le­begő fénylő gömb.« Az élelmiszer, amelyet kü­lön az űrrepüléshez készítet­tek, tubusba és polietilén gön­gyölegbe csomagolt élelmiszer volt. Mindegyiknek kiváló volt az íze, ilyen adagból még a Holdon is meg lehet élni. Több tudósító kérdezte: ho­gyan ért földet a két űrhajós? Popovics úgy válaszolt, hogy miként Tyitov és Nyikolajev, ő is ejtőernyővel ért földet, te­hát nem az űrhajóval együtt, hanem a Vosztok mellett, az­zal párhuzamosan ereszkedett le a földre. A Vosztok—3. és a Vos2lok—i. pilótái egymástól körülbelül 200 kilométernyire ereszkedtek le. Derültséget keltett a BBC tu­dósítójának kérdése: arca kér­te Popovics alezredest, hegy énekeljen el néhány szakaszt abból a dalból, amelyet a vi­lágűrben énekelt. Az alezredes mosolyogva vágta ki magát: — Nem énekelhetem, mert nincs zenekíséret. A kozmosz­ban a csillagok voltak a hang­szerek. Nyikolajev barátom pe­dig énekével kísért Ezután is egy tréfás kérdés következett: — Szeretné-e, ha az ön Na­tasa lánya lenne az első női űrhajós, vagy úgy véli, hogy amíg Natasa felcseperedik, már más nő is elindulhat a vi­lágűrbe? Popovics alezredes így vála­szolt: Natasa még nem nő fel addig, amikor már nők is a vi­lágűrben fognak repülni. Egy újságíró megkérdezte, fel lehet-e használni a Vosz­tok—4-et további űrrepülésre, vagy tönkrement-e az űrhajó? Az alezredes azt felelte, hogy a Vosztok—i-gyel még igen sokszor és nagyon szívesen a világűrbe emelkednék, ha er­re utasítást kap. Egy másik kérdésre válaszol­va elmondotta, hogy a két űr­hajó között a világűrben a minimális távolság körülbelül öt kilométer volt. Ez a bejelentés csodálkozó felszisszenést váltott ki a te­remben. — A vezérlés és az irányítás pontossága valóban elképesztő — mondotta több újságíró. Egy nyugati újságíró zavar­ba akarta hozni Popovics al­ezredest, és a következő »fo­gas« kérdést tette föl: — Miért nem közük a Vosz­tok űrhajók súlyát? Popovics egyszerű hangon válaszolta: — A Vosztok súlya körülbe­lül 5 tonna. Igen sok újságíró érdeklődött az űrhajózás apróbb technikai vonatkozása iránt. Volt, aki megkérdezte, hogy Popovics milyen tomagyakorlatokat vég­zett az űrhajóban? Popovics azt válaszolta, hogy igen sokféle tomagyakorlatot végzett, elsősorban az izomerő megfeszítésével, s csak futni és ugrani nem lehetett a ha­jóban. Az egyik amerikai újságíró azt kérdezte, miért nem lehet ugrálni a súlytalanság állapo­tában? Popovics általános de­rültség közepette válaszolt: — A kozmoszban való ugrá­lás örömét meghagyom az új­ságíróknak. Érdekes kérdés következett ezután: az űrhajósok program­jában szerepelt-e a két űrhajó egybekapcsolása vagy azonos időben történő felbocsátásuk? kérdéseire Popovics azt felelte, hogy a két űrhajó, bár igen közel járt egymáshoz, sohasem érintke­zett a világűrben, mert ez nem szerepelt a programban. Ugyancsak nem volt szó arról, hogy a két űrhajót azonos idő­ben bocsássák fel. A felbocsá­tás tökéletesen és kifogástala­nul történt, minden a prog­ram szerint ment. Egy amerikai újságíró meg­kérdezte: fenyegeti-e a Nyuga­tot Fopovics és Nyikolajev űr­repülése? Popovics vidám mosollyal így válaszolt: — Amint láthatják, Andri- jan Nyikolajevvel együtt bé­kés emberek vagyunk. A világ­űrből rádió .útján üdvözöltük a föld népeit, és azt üzentük: érjenek el minél nagyobb si­kert a béke és a barátság meg­szilárdításában. Mi senkit sem fenyegetünk. Arra a kérdésre, van-e va­lami köze a szocialista rend­szernek a szovjet űrhajósok sikereihez, Popovics így vála­szolt: — Hazánkban a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom előtt is igen sok tehetséges em­ber volt, de a szovjet nép csak az októberi forradalom után mutathatta meg a világnak, mire képes. Az én apám egy­szerű munkásember, fűtő volt. Hogy én, az ő fia űrhajóssá válhattam, ezt csak a szocia­lista rendszernek köszönhetem. Nem véletlen, hogy a Szovjet­unió az Egyesült Államok előtt áll a világűrkutatásban. A mi szocialista rendszerünk az a biztos kilövőhely. amelyről el­indultak űrhajóink, hogy min­denkit megelőzzenek. Ezután Andrijan Nyikolajev válaszolt a kérdésekre. Az egyik tudósító azt kér­dezte, hogy az irányítást és a vezérlést a földről végezték-e, vagy az űrhajósok kézi irányí­tást is alkalmaztak? Nyikolajev azt válaszolta, hogy a földről is irányították az űrhajókat, de Popeviccsal együtt ő maga is vezette hajó­ját. A csehszlovák sajtó tudósí­tója azt kérdezte, hogyan érté­keli saját teljesítményét a Holdba irányuló űrrepülések lehetősége szempontjából? Nyikolajev azt válaszolta, hogy feltétlenül pozitív jelen­tőségűek az eddigi űrrepülé­sek, mert a most szerzett szám­talan adatra szükség lesz a Holdba irányuló repülések elő­készítéséhez. A Moscow News című angol nyelvű szovjet hetilap tudósí­tója megkérdezte, hogy az űr­hajósjelöltek között csak piló­ták vagy esetleg tudósok is vannak, továbbá, hogy mikor lehet külön tréning nélkül vi­lágűrutazásra vállalkozni? Nyikolajev azt felelte, hogy az űrhajósjelöltek között kü­lönféle szakemberek, is vannak, és nincs már messze az a nap, amikor különleges edzés nél­kül is vállalkozhatnak embe­rek biztonságos űrrepülésre. Ezután a Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda moszk­vai tudósítójának két kérdése következett: az első kérdésre válaszolva Nyikolajev elmon­dotta, hogy a világűrben fény­képezte a Holdat, fényképezte a napkeltét, napnyugtát, és fel­vételeket készített a Föld leg­szebb pontjairól, különösen a partvidékekről. — Nem tudom — mondotta —, milyenek lesznek a fölvé­telek, mert ez csak az előhívás után derül ki. Ha a képek jók lesznek, majd együtt gyönyör­ködünk bennük. A másik kérdés így hang­zott: »Tudta-e ön, hogy mikor ad közvetítést a televízió az űrhajóból?« — Valahányszor televíziós közvetítésre került sor, értesí­tettek, hogy készüljek jel. Be­kapcsoltam az űrhajó belső vi­lágítását, és igyekeztem bemu­tatni a nézőknek, milyen is a súlytalanság. Ezért különböző tárgyakat eresztettem le, hogy azok szabadon lebegjenek. Né­zőimnek jeleket is adtam, pél­dául hüvelykujjamat fölemel­ve orosz szokás szerint mutat­tam, hogy milyen jól érzem magamat. — Milyen volt a rádióössze­köttetés Popovics és Nyikola­jev között? — kérdezte egy új­ságíró. — Kifogástalan volt a kap­csolat — válaszolta Nyikolajev. — Különösen a déü féltekén, az 35—60. szélességi fok kör­nyékén olyan volt a beszélge­tés, mintha egymás mellett áll­nánk. Egy másik kérdésre vála­szolva azt mondotta, hogy a földi adóállomások műsorát is igen jól vette, a rádióamatő­rök adásait viszont nem hal­lotta. Az UPI amerikai hírügynök­ség tudósítója azt kérdezte: volt-e valamilyen katonai cél­ja a két űrhajó repülésének, szállíthat-e nukleáris fegyvert az űrhajó? Nyikolajev válaszában kije­lentette, hogy ez az űrrepülés kizárólag békés célokat szol­gált. A Vosztok nem szállít semmiféle bombát, ezeket az űrhajókat csak békés célokra használják. — Ha valahová bombát kell szállítani — mondotta —, erre a célra tökéletes rakétánk van, amely a Föld bármelyik pont­jára elszállíthatja a nukleáris töltetet. A szovjet kormány azonban minden erejével azért dolgozik, hogy általános és tel­jes leszerelést érjen eL Ugyancsak az UPI tudósítója tette fel a következő kérdés- sorozatot: »Nem tervezi-e, hogy a kö­zeljövőben megnősül? Ha igen, ki a választottja? Ajánlott-e önnek házasságot bármilyen lány vagy nő a világ bárme­lyik részéről? Voltak-e közöt­tük külföldiek?« Nyikolajev kissé zavarba jött, és mosolyogva így vála­szolt: — Ez a legnehezebb kérdés. Nem sok külföldi leányt lát­tam életemben, de azt hiszem, hógy a mi szovjet leányaink a legszebb*#. Az űrihajósok válaszai után Vlagyimir Jazdovszkíj pro­fesszor felelt több kérdésre. Az egyik újságíró azt kér­dezte, milyen sugárdózist ka­pott a világűrben a két űrha­jós. Jazdovszkíj professzor azt felelte, hogy Nyikolajev 50 milliröntgennék megfelelő, Po­povics pedig 36 milliröntgen mennyiségű sugázásnak volt kitéve. A Vosztok—3. és a Vosztok—i. mérete megegye­zik Gagarin űrhajójának mé­retei, súly körülbelül öt ton­na, és annyiban különbözik a két utolsó űrhajó a két első­től, hogy belül tágasabb és belső berendezése kényelme­sebb. Az angol rádió tudósítója azt kérdezte Keldis akadémi­kustól, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökétől: Várha­tó-e, hogy a legközelebbi szov­jet szputnyik felbocsátásához nyugati tudósítókat is odaen­gednek? Keldis akadémikus így vála­szolt: — Azok a rakéták, amelyek a Vosztok űrhajókat pályá­jukra viszik, békés célokat szolgálnak. De amíg Nyugaton háborúval fenyegetőznek a Szovjetunió ellen, addig eze­ket a tökéletes rakétákat tér- mé szét esen honvédelemre is fel lehet használni. Ezért kér­jük önöket, kedves amerikai tudósítók: győzzék meg kor­mányukat, hogy még a követ­kező felbocsátásig írja alá az általános és teljes leszerelés­ről szóló egyezményt és akkor mi, szovjet tudósok és űrha­jósok talán meg tudjuk győz­ni a mi kormányunkat is, hogy tegye nyilvánossá a fel­bocsátásokat Keldis akadémikus szavait taps és derültség fogadta. Egy másik tudósító az ame­rikai magaslégköri nukleáris robbantások következményei felől érdeklődött. Keldis akadémikus azt fe­lelete, hogy a Johnston-szige- ten végrehajtott kísérleti rob­bantások következményeit hosszú ideig vizsgálták. Sok önműködő szputnyik kering most a világűrben, és az eze­ken elhelyezett műszerekkel igen jól észlelhető a sugárzás nagysága. Ha ez a sugárzás veszélyes lett volna, nem en­gedtük volna Nyikolajevet és Popovicsot a világűrbe — mondotta. — Magasabb pályá­ra most sem lehet embert kül­deni, de abban a magasság­ban, ahol Nyikolajev és Popo­vics űrhajója keringett, már eloszlottak a káros sugázást okozó nukleáris robbantási termékek. Mindenesetre az amerikai robbantás igen rossz szolgálatot tett a világűrkuta­tásnak. Keldis ezután egy francia újságíró könnyed stílusban fel­tett kérdésére válaszolt. A kérdés így hangzott: »Van-enő a szovjet űrhajÓ6je!SH>efc zött. Hajadon vagy férjeaett ez a nő? Van-e lehetőség «*­ra, hogy egyszerre küldjenek férfit és nőt a világűrbe?« Keldis akadémikus nirei solyogva válaszolt: — A Szovjetunióban a férc­fiák és a nők teljesen egyen­jogúak, és ez az űrhajózást« is vonatkozik. A kérdéste ta­lán így válaszolhatnék: bará­tom, a szovjet világűrrakéták konstruktőre többször mon­dotta nekem, hogy nemsokára olyan űrhajót tervez, amely­ben bárki utazhatok, mint a vízibuszon a Moszkva-folyón. Egy ilyen űrhajóban a férfi és nőutasok bármilyen kombiná­cióját el lehet képzelni'— tet­te hozzá nagy derültség kö­zepette. Keldis akadémikustól ezután megkérdezték, hogy mikor in­dulnak -szovjet űrhajók más bolygók felé, és melyik boly­gó lesz az első úticél? Az akadémikus azt felelte, hogy ezzel a problémával most foglalkoznak a szovjet tudó­sok. — A Szovjetunió találta el először rakétával a Holdat — •mondotta —, majd egy másik rakétája a Venus közelében is járt. A bolygóközi utazás hosszú és bonyolult vállalko­zás. Vannak különböző ter­vek. Ezek egyik csoportja azt irányozza elő, hogy egy boly­góközi közbenső állomásról közelítsék meg a kiszemelt égitestet, de van olyan terv is, hogy egyenesen az illető bolygóra repüljünk. Nehéz lenne most megmondani, hogy melyik lesz az első bolygó. Mindenesetre az ember előtt automatikus űrállomást fog­nak a kiszemelt bolygóra kül­deni, mert a tudósok évezre­dek óta kutatják a csillagos eget, még mindig nem ismer» jük például a Venuson ural­kodó klímát, az ottani hőfo­kot, légnyomást stt>. Először önműködő bolygóközi állomás jut el a többi bolygóra, és csak azután teszi az ember a lábát az ismeretlen égitestek­re. — Annyit hozzáfűzhetek — folytatta Keldis —, hogy az első szputnyik felbocsátása idején, 1957-ben a tudósok megmosolyogták volna, aki azt mondja, hogy négy év múlva mór ember indul a világűrbe. A szovjet űrkutatási tervek sokkal gyorsabban valósulnak meg, mint ahogyan ez előre látható volt. Popovics, Nyikolajev és a szovjet tudósok még igen sek kérdésire válaszoltak. A Vosztok—3. és Vosztok 4. űrhajók hőseinek és a szó- jet tudósoknak sajtókonferer ciája mintegy négy óra hos ­szat tartott. (MTI) A román nép munkasikerekkel köszönti felszabadulásának 8. évfordulóját Bukarest (MTI). Románia népei augusztus 23-án ünnepük az ország fel- szabadulásának 18. évforduló­ját. A főváros, az egész ország már ünnepi díszbe öltözött. A román nép nagy nemzeti ünne­pén Bukarestben katonai pará­dét rendeznek, majd a főváros dolgozóinak ezred vonulnak fel a párt és a kormány vezetői előtt. Hasonlóképpen az ország minden városában és falujá­ban a dolgozók milliói ünnep­ük meg felvonulással és gyű­lésekkel a felszabadulás évf- dulóját. A román nép lelkes han latban készül a nagy ünne, Az ország felszabadulásán, előestéién megtartandó kö ponti ünnepségen kívül a de! gozók már e napokban kivétő nélkül valamennyi üzembe, vállalatnál, hivatalban és me zőgazdasági egységben gyűli seken emléke- ’• meg augus:- tus 23. jeleni érői, s ossz gezték az évi ló tisztelet re indult munkaverseny ere- menyeit. Rusk és Dobrinyin kedden a berlini helyzetről tanácskozott Washington (MTI). Mint jelentettük, Rusk ame­rikai külügyminiszter kedden délelőtt magához kérette Ana­toli j Dobrinyint, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét, és megbeszélést folytatott vele. Dobrinyin, amikor eltávozottá külügyminisztertől, csupán annyit mondott, hogy a jelen­leg előállott berüni helyzetről tárgyaltak. A szovjet nagykö­vet minden további kérdésre elhárította a választ kijelentve, hogy a Szovjetül*» álláspontja közismert, nincs szükség tehát annak további kommen .állásá­ra. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője is nyilatkozott a Fu&k—Dobrinyin tanácsko­zásról. Azt mondotta: Rusk küli gyminiszter javasolta a szovjet nagykövetnek, hogy a jelenleg’ feszült berüni hely­zetet a legjobban úgy lehetne megoldani, hogy a négy nagy­hatalom parancsnoka a hely­színen találkozzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom