Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-22 / 195. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! <0 au *AP OS^ ARA: 50 FILLER Somogyi Néplap • Ä Z MSZMP MEGY El BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVfOLYBM 195. SZÁM ★ SZERDA, 1962. AUGUSZTUS 22. .Aal számunk tartalmából: A% Irányelvek (3. o.) Losonczi Pál földművelésügyi miniszter adta át Ráksiban a Minisztertanács vándorzásziajá! (5. o.) ÚTAVATÁS POLÁNYBAN (6. o.) Sajtóértekezlet Moszkvában az első csoportos űrrepülésről Moszkva (TASZSZ). A szovjet fővárosban kedden sajtóértekezletet tartottak, s azon Nyikolajev őrnagy és Popovics alezredes beszámol­tak sikeres űrrepülésükről. Andrijan Nyikolajevvel és Pavel Popoviccsal, a csopor­tos űrrepülés hőseivel együtt az emelvényein tartózkodott két »űrtestvérük«, Jurij Gagarin és German Tyitov is. Az űrhajósok mellett neves szovjet tudósok foglaltak helyet. A hatalmas terem dörgő tapssal fogadta a koszmosz hőseit. A díszemelvényt a foto- és filmriporterek szoros gyű­rűje vette körül. A sajtóértekezletet Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke nyitotta meg. Nyikolajev él meny beszámolója Andrijan Nyikolajev űrha­jós pilóta, akit a hallgatóság nagy tapssal fogadott, kijelen­tette, hogy »a szovjet nép, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy figyel­met fordít a világűr békés cé­lokra történő feltárására«. »Különösen nagy örömmel állapíthatom meg — fűzte hoz­zá —, hogy kozmikus repülé­seink tudományos, békés célo­kat szolgálnak, és megfelelnek az egész emberiség érdekei- nefc.« Közölte, hogy a Vosztok—3. és a Vasztok—4. szputnyikűr- hajó »tökéletesebb és kényel­mesebb«, mint a Vosztok—1. és a Vosztok—2., »habár az űr­hajók elvi fölépítése ugyan­az«. Andrijan Nyikolajev foglal­kozott a repülést megelőző elő­készítő munka két nagy, ön­álló fokozatával. Egyikük ma­gában foglalja az űrhajós pi­lóták kiképzésének általános rendszerét, a másik pedig az űrrepülés előtti konkrét elő­készítési időszakot. Az előkészítés általános sza­kaszában az űrhajós pilóták számos elméleti kérdést tanul­mányoznak, valamint különle­ges fizikai, orvosi, biológiai, technikai ós repülési előkészü­letet hajtanak végié. German Tyitov tapasztalatá­ból kiindulva gyakorolták a kézi irányítást, a pilótaülés el­foglalását, illetve az ülés el­hagyását, hogy lehetővé váljon a »szabad úszás« megvalósí­tása az űrhajó kabinjában. »Az edzőberendeziés lehe­tővé tette a feladat emez ele­meinek teljes mértékű kidol­gozását, és így a repülés során végrehajtásuk nem okozott ne­künk gondot. Mindent a földi előkészítésnek megfelelően tet­tünk.« Az összeköttetés konkrét elő­készítése és a rádiőbeszélgeté- sek programjának tanulmá­nyozása lehetővé tette, hogy az űrrepülés során az űrhajók és a földi megfügyelőállomások között fenntartsák az állandó kapcsolatot. »Tudtuk, hogy a repülés kü­lönböző mozzanataiban kivel kell kapcsolatot tartani, mivel a repülést irányító állomáso­kon elvtársaink, űrhajós piló­ták tartózkodtak. Az ismerős hang növelte erőnket, és fo­kozta kedvünket, valamint a feladat teljesítésébe vetett hi­tünket. Tudtuk, hogy azok az elvtóinsak, akik rendelkeznek a repülés valamennyi adatával, bármelyik pillanatban segítsé­günkre siethették volna.« Az előkészület ma;gában fog­lalta a súlytalanság! repülést és az ejtőernyővel, valamint a teljes fölszereléssel, így az űr­hajós ruhában, a tartalék élel­miszerrel és az * összeköttetést biztosító berendezésekkel, va­lamint más műszerekkel együtt történő földet érés elemeinek kidolgozását. »A konkrét és céltudatos előkészület biztosította szá­munkra a repülés programjá­nak sikeres teljesítését« — han­goztatta az űrhajós. »Felemelő érzés — jelentet­te ki' Andrijan Nyikolajev —, hogy a Vosztok—3. és a Vesz­tek—4. űrhajót mind az idő, mind pedig a hely tekintetében eszményi pontossággal bocsá­tották az előre megjelölt pá­lyára.« Az űrhajók rendkívül kis tá­volságra tartózkodtak egymás­tól, és »mi készek voltunk ke­zet szorítani egymással és gra­tulálni az első sikerek alkal­mával«. Mint Nyikolajev megjegyez­te, az űrfiajő pályasíkjának az Egyenlítő síkjával bezárt je­lentős hajlásszöge lehetővé tet­te az űrhajósoknak, hogy »gyö­nyörködjenek« bolygónk vala­mennyi szárazföldjében. Az űrrepülés alatt szerzett benyomásairól szólva Nyikola­jev kijelentette, hogy a Vosz­tok—3. négy napon át olyan volt számára, mint »a szülői ház«. »A szovjet emberek, a párt és a kormány részéről megnyilvánult meleg együtt­érzés és gondoskodás megtíz­szerezte erőmet.« Szivük mé­lyéig ■ meghatották az űrhajóso­kat az üdvözlő táviratok, vala­mint a Nyikita Hruscsovval rá­diótelefonon folytatott beszél­getés. »Üjabb energia költö­zött belém, megsokszorozódott győzelmi akaratom.« Nyikolajev kijelentette, hogy egész repülése alatt »állandó megbízható kapcsolata volt a földdel«, hallotta űrhajós ba­rátainak hangját, akik közöl­ték vele a szükséges adatokat. »Milyen nagy volt az örö­möm, amikor űrrepülésem el­ső napjának végén az én űr­hajóméhoz hasonló pályán megjelent a Vosztok—4., ame­lyet barátom vezetett — mon­dotta Nyikolajev. Majd hozzá­tette: — Azonnal kétoldalú rá­diókapcsolatot teremtettünk, érdeklődtünk egymás hogylété- ről, és szerencsés repülést kí­vántunk egymásnak.« »Nehéz elmondani, milyen jó kettesben repülni az űrben, barátot érezni magunk mel­lett. Repülésünk pontosan a földön kidolgozott tervnek megfelelően — mint mondani szokás —, percnyi pontosság­gal folyt le. Repülési felada­tunk minden elemét feldolgoz­tuk, és jól előkészítettük a föl­dön. Munkánkban ezt az elvet követtük: »Nehéz, amikor ta­nuljuk, de könnyű lesz, ami­kor repülünk.« Nyikolajev kijelentette, hogy sem az első fordulóban, sem ké­sőbb, a négynapos repülés vé­géig sem ő, sem Popo vics nem érzett semmiféle kellemetlen­séget egyensúlyszerveiben. »A Vosztok—3. és a Vosztok —4. űrhajók pilótáinak a re­pülés folyamán nem voltak semmiféle egyensúlyérzéikd zavarai« — állapította meg Nyikolajev. »Nem szenvedtünk étvágyta­lanságban sem — jelentette ki ezután az űrhajóst — Szigorúan az előírásnak megfelelően ét­keztünk. Hasonlóképpen az előírásoknak megfelelően dol­goztunk, végeztünk megfigye­léseket és pihentünk. El kell ismernem, hogy nagyon jól le­het aludni a világűrben. Sehol nem nyom semmi, nem kell egyik oldalról a másikra for­dulni. Élvezettel teljesítettük a programban előirányzott torna- gyakorlatokat. Ily módon nem­csak izmaink rugalmasságát tartottuk fenn, hanem munka- képességünket is.« Nyikolajev elmondotta, hogy ha minden benyomásáról rész­letesen akarna beszámolni, eh­hez 95 órára lenne szüksége, ugyanannyira, mint amennyit a világűrben töltött. Hangsúlyozta, hogy neki és Popovicsnak ízlésüknek meg­felelő élelmet adtak az útra. »Amikor enni kezdtünk, rá­dión jó étvágyat kívántunk egymásnak — mondotta. — Egyszer Popovics megjegyezte, hogy szereti a voblát (volgai, kaspi-tengéri halfajta), és »most falatozza«. Nekem nem volt voblám.« »A víz friss volt, hideg, nem ittam belőle többet, mint a gyümölcsnedvekből.« Nyikolajev közölte, hogy & repülés első napjaiban alvás idején háromszor felébredt. A második, a harmadik és a ne­gyedik nap éjszaka két órakoi mindig felébredt. »A felkelés időpontja a tervek szerint négy óra volt. Megnéztem az órát, és újból lefeküdtem.« Űrrepülése alatt Nyikolajev igen könnyen hozzászokott a napirendhez. »A második na­pon — mondotta — két perc­cel a kitűzött időpont előtt éb­redtem fel. A harmadik napon nyolc órát aludtam, a negyedi­ken 10 perccel később ébred­tem fel az előírtnál. Ennek kö­vetkeztében már nem a Szov­jetunió területe fölött jártam, mint ébredésemkor kellett volna, hanem Észak-Amerika fölött.« Az űrhajós elmondta, hogy a világűrből jól megkülönböz­tette a partvonalakat, a váro­sok körvonalait, különösen éj­szaka. Ilyenkor még a főútvo­nalakat is ki lehetett venni. A csoportos repülés idején holdtölte volt. A belső világí­tás eloltásakor a holdfény mel­lett is meg lelhetett különböz­tetni a kabinban a műszereket. Az űrhajó ablakán át Nyiko­lajev Popoviccsal egy időben megfigyelte az Orion-csillagké- pet. Nyikolajev közölte, hogy a repülés idején a földön külön kidolgozott toroagyakorlato- kat végzett. Különösen inten­ziven végezte e gyakorlatokat az utolsó előtti fordulóban, és így készítette elő szervezetét a leszállás során bekövetkező súlynövekedésre. Kijelentette, hogy négyna­pos repülése során igen érde­kes volt az utolsó forduló, ami­kor működésbe léptek a le­szállás műszerei és eszközei. »Arra gondoltam, hogy hama­rosan a földön leszek. Meg­mondtam ezt Popovicsnak, ő viszont hat perc múlva közöl­te, hogy nála is működésibe léptek a leszállás eszközei.« — Ezután dolgozni kezdett a fékező berendezés, és meg­kezdődött a leszállás. — Amikor az űrhajé eresz­kedni kezdett — mondotta Nyikolajev —lassan érezni kezdtem a súlynövekedést, és ez az érzés fokozatosan erősö­dött. Az ablakon keresztül eleinte füst látszott, majd később láng, vörös, narancssárga, sár­ga,' zöld, kék színek jelentek meg a lángban. Amikor a láng megjelent, recsegés hallatszott, de az űrhajó konstrukciójának ismeretében Nyikolajev — mint mondta — nem jött izgalom­ba, hanem ezt mondta magá­ban: »Nyugalom, csak égjen, normálisan folyik a leszállás.« A megjelentek viharos tap­sa fogadta az űrhajós e sza­vait. Mint Nyikolajev elmondta, ilyenkor olyan benyomása tá­mad az embernek, mint ami­kor egy kocsi rossz úton megy, és nagyon ráz. A további le­szállás folyamán csökken a rá­zás, és az út végül egész si­mává válik. Nyikolajev közölte, hogy ejtőernyővel ereszkedett le, és Karaganda közelében ért föl­det. »Amikor földet értem, az első gondolatom az volt, hogy megcsókolom földanyánkat« — mondta Nyikolajev viharos taps közepette. Az űrhajós kijelentette, hogy »büszke a szovjet tudósokra, tervezőkre, mérnökökre, mun­kásokra, akik létrehozzák az űrhajókat. A szovjet tervezők különösen nagy gondot fordí­tanak az űrrepülés biztonságá­ra.« »Repüléseink ismét meggyő­zően bebizonyították — mon­dotta —, hogy az űrhajó min­den felszerelése pontosan mű­ködik, űrhajóink biztosítják a legkülönbözőbb űrfeladatok tel­jesítését. A Vosztok—3. és a (Folytatás a 2. oldalon*) Dili István elvtárs ünnepi nyelésen adta át a Minisztertanács vániirzászlajá! a barcsi Veres Csillái Tsz-ften (Tudósítónktól.) Az előző napi esőzés után ragyogó, napsütéses vasárnap köszöntött Barcsra. A Vörös Csillag Tsz központjának ud­varán a termelőszövetkezet­nek úgyszólván valamennyi tagja ünnepi hangulatban vá­rakozott a nagy esemény meg­kezdésére. A tagok brigádon­ként foglaltak helyet az asz- talsorok mellett. Külön és fő hely illette meg a szövetkezet »öregjeit«, a nyugdíjasokat. Vendégekként megjelentek a környező községek termelő­szövetkezeti küldöttei is. A kora délelőtti órákban megérkezett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Ter­melőszövetkezeti Tanacs elnö­ke, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak tagja. Űttörőfc, KISZ-ések és asszonyok virágcsokrokkal köszöntötték az államfőt. Ber­ki cs Mihály, a szövetkezet el­nökhelyettese nyitotta meg az ünnepi gyűlést, majd Dolhi elvtárs emelkedett szólásra. — Örömmel jöttem a barcsi Vörös Csillag Tsz-be, a tava­lyi országos versenyben győz­tes szövetkezetbe most, az al­kotmány ünnepe alkalmából — mondotta a többi között. — Egy évtized óta hirdeti meg évenként a kormány a tsz-ek országos versenyét. A barcsi Vörös Csillag ötször ért el helyezést ebben a vetélkedés­ben, s múlt évi termelési ered­ményei alapján most harmad­szor szerezte meg az elsőséget. Ez a töretlen fejlődés büsz­keséggel töltheti el a tagságot és a vezetőséget. De ne feled­jek, hogy a kitüntetés kötele­zettséggel is jár. Ezt röviden úgy fejezhetnénk ki: segítsék a helyes módszerek átadásá­val, elterjesztésével a kör­nyék termelőszövetkezeteit. Dot» elvtérs beszélt .az egy­séges paraszti osztály kiala­kuláséinak folyamatáról; né­hány számadattal ismertette a tsz-mozgalom országos fejlő­dését, s példálózott bulgáriai tapasztalataival; éppen ezek alapján felhívta a barcsiak fi­gyelmét. az öntözési lehetősé­gekre, azok kihasználására. Beszéde befejeztével lelkes taps közepette adta át a Mi­nisztertanács vándorzászlaját és a vele járó 100 000 forint pénzjutalmat. Majd átnyújtot­ta Losonczi Mihály tsz-elnök- nek és Berkics László trakto­rosnak a Szocialista Munkáért Érdemérem és Vinkler Imréné tsz-tagnak a Munka Érdem­érem kormánykitüntetést. Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte a termelőszövetke­zet asszonyait, akiknek nagy részük van a kiváló eredmé­nyekben. Dr. László István, a megyei tanács vb-elnöke a földművelésügyi miniszter megbízásából Kiváló Termelő­szövetkezeti Tag kitüntetést adott át 1<1 tsz-dol gozórnk, köztük Kiss Györgynének, Li­szik Ferencnének, ifj. Schulz Jánosnak és Fevgli Ferencné­nek. Nevükben Brüsszel Gyu­la brigádvezeto mondott kö­szönetét. A Minisztertanács vándor- zászlaját és a pénzjutalmat Losonczi elvtárs, a Vörös Csil­lag elnöke köszönte meg. — Eddig is támogattuk a tsz- eket például takairmányköl- csönneL Ígérjük, hogy a jövő­ben tapasztalataink és mód­szereink átadásával még in­kább segítjük a környék szö­vetkezeteit. De azon is rajta leszünk, hogy a vándorzászlót megtartsuk — mondotta. Az ünnepség befejeztével a Vörös Csillag Tsz tagsága kö­zös ebéden látta vendégül Do­bi elvtársat és a meghívott párt-, állami és termelőszö­vetkezeti vezetőket. A bar­csiak a jól végzett munkáért kapott magas kitüntetést ze­nével, tánccal is megünnepel­ték,

Next

/
Oldalképek
Tartalom