Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-14 / 163. szám
Szombat, 1962. július M. 3 SOMOGYI NfiPMF Nem jutottunk előbbre! Választ kérünk és várunk az illetékesektől a cikkeinkben fölvetett panaszokra. Célunk az, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét, ösztönözzük őket a hibák kijavítására. És tájékoztatni alkarjuk olvasóinkat arról, hogy mi történt a cikk megjelenése után, hogyan hozták helyre a hibát. Az olvasók figyelemmel kísérik cikkeink hatását... Április 17-én a Kaposvári Mezőgazdasági Ktsz egyik csőszerelő brigádjának gondjairól írtunk. Bérezési panasszal álltaik elő a brigádtagok, s jóllehet a szövetkezet a rendeleteknek megfelelően fizetett, elmarasztaltuk a btsz-t. A dolgozók ugyanis hiába mentek panaszukkal a főszerelőhöz, nem tudták meg, hogy miért menynyi fizetést kapnak, vagy mit miért nem kapnak. Ez aggodalmat keltett bennük, érthető. Meg kellett volna nyugtatni a dolgozókat. Már »bércsalás«-ról is beszéltek, s mert nem tudtak kiigazodni a tekervényes bér- számfejtésen (a főszerelő, a párttitkár és a műszaki vezető sem igazodott el a bérszámfejtő nélkül), meg voltak győződve igazukról. Megírtuk mindezt, s a választ a KISZÖV-töl vártuk. Három hónap múlva, július 27-i keltezéssel megérkezett a válasz. Az első részben az OKISZ vezetőségi határozatára hivatkozva közlik, hogy a szövetkezet megfelelően bérezte a dolgozókat. Ezt magunk is tudtuk. Csupán azzal nem értettünk egyet, hogy a Grill átalakításánál, ahol használt anyaggal dolgoztak az emberek, miért vállalta el a ktsz új anyagra vonatkoztatva a munkát, hisz a dolgozóknak ilyen esetben norma szerint kell fizetni. Toldozással viszont nem lehet a normát teljesíteni. Szerettük volna, ha a KISZÖV utána néz; volt-e mód arra, hogy a ktsz órabérre vállalja el az átalakítást. Így folytatódik a levél: »Szerintünk a szerkesztőség által közölt cikk nem alappl alapos vizsgálaton, és nem tartjuk jogosnak a panaszos bejelentését... A szövetkezet elnökének, illetve az általa megbízott dolgozónak joga, hogy az egyes dolgozók munkabeosztását szakmai tudásuk és a munka- körülmények figyelembevételével határozza meg. Nem tartjuk jogosnak az olyan panaszt, amely arra hivatkozik, hogy a szövetkezet nem biztosít megfelelő munkafeltételt, mert a szövetkezetek munkavállalásaikat a szükségleteknek megfelelően végzik, nem pedig a termelő dolgozók egyéni igényeit veszik alapul.» A vizsgálat alapossáigát lehetne vitatni, kivált, ha a KISZÖV cikkünk megjelenése után egy negyedévre küldött válaszát megnézzük. Ha már megfelelően nem néztek is utána a megjelent panaszoknak, legalább az újságot olvasták volna el tüzetesebben. A cikkben ugyanis egy betű sincs arról, hogy a szövetkezet elnöke vagy megbízottja helytelenül járt el a munkahely kijelölésével. Nem hibáztattunk mi senkit azért, hogy az embereknek fagyban meg sárban kellett dolgozniuk. De azt nem hallgathattuk el, hogy ezek az emberek semmiféle melegítő italt nem kaptak a legnagyobb hidegek idején, jóllehet a ktsz- ekre is vonatkoznak a munkás- védelmi rendelkezések. Jő volna tudni, hogyan értelmezik a KISZÖV-nél azt, hogy a kfsz-ek a szükségleteknek, nem pedig a »termelő dolgozók egyéni igényeinek* megfelelően vállalják el a munkát. Az egyéni igényeket valóban nem lehet mindig figyelembe venni. Vannak azonban olyan igények, melyek valamennyi dolgozót érintik, s melyeknek kielégítését törvények írják elő. Addig a munkát aligha kezdheti meg dolgozóival a szövetkezet, amíg az előírt feltételeket nem biztosította. A KISZÖV válaszából viszont az tűnik ki, hogy nem a dolgozó, hanem a munka bármi áron való elvégzése a fontos ... Cikkünkben az ellen emeltünk szót, hogy a dolgozókat bizonytalanságban hagyták. Kérdezzük: végezhet-e jó munkát az, aki hónapok óta úgy érzi, hogy megkárosítják? A munkafeltételek között erkölcsi tényezők is akadnak, s ezeket figyelmen kívül hagyni károsabb, mint például az anyaghiány. Ez ugyanis az emberek munkakedvét szegi, a munkamorált bomlasztja. Megírtuk, hogy a munkák vállalásához és a kivitelezéshez képest helyesen bérezett a szövetkezet. De megkérdeztük: ki a felelős azért, hogy a beton- koszorúkat, s á 45—50 cm-es vasbetonfalakat a dolgozóknak kellett áttörniük? Az építők ugyanis nem hagyták ki a csövek helyét, s egy-egy embernek néha fel napját vette igénybe, amíg átvéste a majdnem félméteres vasbeton alapot. Viszont folyóméterben fizették a szerelőket, s így félnapi munkával pár forintot keresték. Ezért ki a felelős?Ha a tervből is hiányzott a cső helye, akkor a tervező, ha az építők hanyagsága miatt maradt ki, akkor az építő. Jó lett volna, ha erre is választ kapunk. (Még a Mezőgazdasági Ktsz is károsodott, hiszen az ő termelésüket akadályozták a vasbe- tanfalak.) Van a levélnek egy bekezdése: »Egyébként a panaszos próbaidős tagsági viszonyban állt a szövetkezettel, mely munka- viszony mindkét fél részéről különösebb indoklás nélkül megszüntethető.-» Mit akarnak ezzel a közibe- szúrt bekezdéssel mondani? Csak nem azt, hogy jobb hallgatnia a panaszosnak, mert bármikor fölmondhatnak neki? ... Az ilyen nézet idegen a mi társadalmunktól. Jobbára példálózni szoktunk, hogy azelőtt nem szólhatott a dolgozó. Könnyen kirúgták, a »próbaidő« alatt kénytelen volt hagyni, hogy emberi önérzetétől megfosszák, mert ha felemelte szavát a létező vagy vélt igazságtalanságok ellen, akkor az utcára került. Nem volt értéke a munkásnak, mert nem ismerték az ember értékét! Most azonban ismerjük! És ezért meglepő, hogy egy megyei szerv ilyen célzásokat tett. De itt nem egy dolgozó, hanem egy egész brigád panaszkodott, méghozzá nemcsak az újságíró, hanem a szövetkezet párttitkára, műszaki vezetője és főszerelője jelenlétében. Másfél délelőttjük ment el a brigádtagoknak, míg résziben tisztázódott a panasz, noha mindezt egy óra alatt elintézhette volna a szövetkezet, ha időben lelkiismeretesen hozzáfog. A KISZÖV válasza nem adott feleletet a cikkre, aligha mutatta meg a bajok megoldásának lehetőségét, vagy a bajok okát. Egy lépés nem sok, de levelükkel annyit sem jutottunk előbbre! Roland Ferenc Sasi Mihály — Becse Károly: AZ 57081-ES VV«*»!»-*.. _ I égíonísf a & — De még mennyire! Már készülnek is a fogadására. S ez a fogadás nem olyan lesz, mint az, amelyben érkezésiekkor volt részetek. Emlékszel rá? A tank megállt, a kocsikban csak öten maradhattatok. Az út körülbelül egy kilométer hosszúságban, két-három méterenként teljés szélességben át volt vágva ... — Emlékszem ... S mi előre mentünk... Ott csoportosultunk a tank körül... Az erdőből néhány géppuskával alaposan megtizedelhettek volna bennünket — Most már örülök, hogy így történt... ' Lehet, hogy az a géppuskatűz téged is leterített volna ... És akkor... akkor ... Elakadt.. . Gazsó meghatot- tan lépett melléje. Átkarolta derekát, és gyengéden magához vonta. — Ti-tikém — súgta —, nagyon szeretlek... A lány kifejtette magát a fiú karjaiból. — Ne mondj nekem szép szavakat... Igaz, európai vagy... Az európaiaknál a szerelem látványos, csillogó, nálunk viszont őszinte, mély .. ‘ Mi, vietnamiak azt tartjuk, hogy szeretni nem a szájjal, hanem a szívvel kell... — És teljesen igazatok van... Szeretni a szívvel kell... Ti-tí megenyhült. — No, nem leckéztetni akartalak,. ne haragudj... de olyan jó azt érezni, ha.. Elhallgatott, mert Szalai lépett a szobába, szinte észrevétlenül. — Ö, pardon. Nem zavarok? — kérdezte meglepődve. — Szervusz, Tomi! Gyere csak, gyere! Akkor legyen szíves, kérem a vacsorás edényeket kivinni — mondta Ti-tinek — és holnap odaadom a szeny- nyes ruháimat kimosni. — Igenis, uram — mondta meghajolva Ti-ti, majd összeszedte az edényeket és kihátrált a szobából. * Szalai mosolyogva nézett utána. — Csinos kislány! — csettin- tett. — Nem rossz az ízlésed, Miska. Gazsó elengedte a megjégy- zést. Minden különösebb érdeklődés nélkül tudakolta: — Mi járatban vagy? — A nyilvánosházban voltam, de már mindjárt kilenc óra, el kellett jönnöm._De neked, komám — nevetett szemtelenül — még oda sem muszáj elmenned, itt van helyben. — Tomi! — ordított rá Gazsó, és keze ökölbe szorult. Mozdult egyet, hogy ráveti magát a másikra és leüti, mint a kutyát, de aztán megtorpant. Az ő számára most minden botrány kellemetlen lenne. — No, jól van, jól — közeledett feléje békítőén a másik —, nem kell mindjárt úgy felpattanni. Csak tréfáltam... Gazsó kiengedte öklét, aztán fei-alá kezdett járni a Szobában. Idegesen cigarettára gyújtott. Szalai az asztalhoz ölt, töltött magának. — Tudod — kezdte —, unom már ezt is. — Mit? — Hát a nyilvánosházba járást. — Akkor nősülj meg. | — Ne hülyéskedj ... Kit lehet itt elvenni? ... De különben sem ilyesmire gondoltam, hanem arra, hogy az anomita lányok után jöhetne már másforma is ... — Távol-Keleten!... A tűz kellős közepén egyéb problémád nincs? ... Csak a nők? .... — Hát mi legyen? ... Fiatal vagyok ... Egyszer élek ... Tudod mire gondoltam, Miska? — Nos? — Arra, hogy itt van ez a szőke tündér... A mi nővérkénk. — Nicole? — Igen. Jaj, te!... A napokban néztem meg jobban ... Én mondom neked, hülye voltam, hogy eddig a nyilvánosházba jártam Csicskóné tanácsát figyelmesen hallgatja Simon Mária, a fiatal segéd. OTTHONA a szövetkezet Így vélekednek munkatársai, felettesei Csicskó Jánosnéröl, a Csurgói Napsugár Ktsz konfekció osztályának egyik szalagvezetőjéről. Ezt a véleményt, s munkatársai szeretekét, megbecsülését sokéves szorgalmas, becsületes munkájával vívta ki. 1951-iben a ktsz alapító tagja volt. Mindössze húsz emberből állt ekkor a szövetkezet. Rajta kívül csak két női szabó dolgozott. Az eltelt 11 esztendő alatt megnőtt, megerősödött, a megye legnagyobb kisipari termelőszövetkezetévé vált a Csurgói Napsugár Ktsz A tagak száma háromszáz, gyármányaikat nemcsak a megyében, hazánkban, hanem számos baráti államban is ismerik. S hogy ezek a gyártmányok jó hírnevet szereznek a magyar szövetkezeti iparnak, abban jelentős érdeme van Csicskó Jánosnénak is. Szalagjában 28-an dolgoznak. Igen jó kollektív szellem alakult ki. Igaz, néha előfordul, — főként a fiataloknál —, hogy elhamarkodják a munkát, s ez a minőség rovására megy. Az ilyen munkáit bizony vissza kell adni. A két szalag két műszakiban dolgozik. Csicskóné azonban kora reggeltől késő estig bent van munkahelyén. Dolgozik és tanul, hogy megismerje és alkalmazni tudja a modem, új vonalakat; Hatan kapták meg a ktsz dolgozói közál a könnyűipar, illetve a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója jelvényt. Csicskó Jánosné az elsők között Ennek már jónéhány éve. De ma is éppen olyan szorgalom• mai, odaadással dolgozik, mint amikor huszadrangúval létrehozta a Napsugár Ktsz-t Mozgósítják az aratókat a marcali járásban Több, miint két hete, hogy megkezdődött megyénkben az aratás. A múlt heti eső azonban megállította a munkát. A kényszerű pihenő jó volt arra, hogy a szövetkezetek vezetői még egyszer átgondolják, megtettek-e minden szükséges előkészületet, s ha kimaradt valami, akkor sürgősen pótolják. Pontos, gondos szervezés 21 000 hold kalászost kell betakarítani a marcali járásban. A szövetkezetek a 25 szovjet kombájnnal, a 16 kévekötő aratógéppel és a 6 magyar kombájnnal 12 930 holdat tudnak learatni. Nagy terület maradt tehát a kézikaszásoknak. A szervezés fontosságát csak növeli, hogy az őszi. ár— És mit szól elgondolásodhoz a lány? — Tegnap és ma már elkezdtem az ostromot Azt hiszem: menni fog a dolog. — Az orvos viszont nem ve-J szí majd jó néven. 1 — Ha megtudja. De nem tud-? ja meg. Különben is fütyülök» rá! Elcsapom a nőt a kezéről; és kész... Ott van neki a fele-; sége. Menjen ahhoz. Egyéb-? ként is a kapitány 38 éves, én{ meg 20. És ezt a nővérke is; igen-igen értékeli. Gazsó nem tudta mit vála-; szóljon a pökhendi, magabiz-f tos szavakra. Azon gondolko-? zott, hogy szabaduljon meg; vendégétől. Végül is kórházit elfoglaltságára hivatkozott,? amit a másik kelletlenül; ugyan, de tudomásul vett. Fel-; hajtott még egy pohár bort és? távozott. ? Gazsó már az ágyban volt,; amikor az esti lövöldözés meg-? kezdődött. De már megszokta :| nem ugrott fél, s nem kapott- fegyvere után. ; j A torony egyik földszinti szobájának ajtaja csendesen? kinyílt. Két alak lopakodott ki? rajta. Bár az éjszakai fegyver-; dörrenések elég nagy zajt csap-? tak, ők hangtalanul igyekeztek? a falak mentén meghúzódni. ; Óvatosan, lépésről lépésre ha-? ladtak tovább, vigyázva, hogy? az őrök észre ne vegyék őket. t Éjfél volt. A vietnami szabadságharcosok fegyvereinek dörgése távolodott az erődtől. — Sietnünk kell — súgta Török Feri társának, az olasz Belloninek. — Mindent előkészítettem — i súgta vissza az olasz —, menj! nyugodtan. (Folytatjuk J pa túlnyomó többségét géppel vágják járásszerte, tehát főként a kenyérgabona aratásában vesznek részt a szövetkezetek tagjai. Az intézkedési tervek elkészítése után tájértekezleteket tartottak. Az intézkedési tervek elemzésén túl megállapították, melyik termelőszövetkezet mennyi gépet kap, mi vár a kézierőre, s ezeket hogyan tudja mozgósítani a szövetkezet. Ügy szeretnék a közös gazdaságok, hogy 12—13 nap alatt lefogyjon az aratás. Előkészítették a szerszámokat Amikor a somogyzsitfai Hunyadi és a kéthelyi Aranykalász Tsz-ben jártunk, már valóban csak az órát várták, hogy aratni indulhassanak. Mindkét községben brigádgyűlésen beszélték meg a tennivalókat. Zsitfán azt kérték a tagok, hogy két kaszapár dolgozhasson együtt, mert így jobban össze tudják hangolni a munkát. Kérésüket teljesítették a vezetők, és jó előre kimérték a kézikaszákra váró parcellákat. Kéthelyen 65 kaszapárt szerveztek, s egy-egy brigád együtt dolgozik. A legtökéletesebb előkészület mellett is gondolni kell arra, hogy munka közben gyors intézkedésekre lehet szükség. Kéthelyen például az őszi árpát géppel akarták vágni, a sok esőtől azonban igen felázott a talaj, s ezért úgy határoztak, hogy hozzáfognak, és a 166 holdat levágják kézzel. Két és fél nap alatt el tudják végezni ezt a munkát. A nagy aratásig még lesz annyi idejük, hogy a még kintlévő réti szénát behordják, s a növény- ápolást befejezzék. Somogy- zsitfán ugyancsak ebben az időben akarják befejezni a hátralévő kapálást. Mindenki tudja, hol fog majd aratni, naponta vizsgálják a gabonák érését, s előkészítették a kaszákat, sarlókat ahhoz, hogy az adott pillanatban munkához láthassanak. A kocsisok is kaszát fognak Tizenhét hold jut egy kaszaerőre Niklán. Ez a járási átlagnál is jóval magasabb. Még Horvátkúton is — ahol mindent kézzel aratnak — kevesebb terület esik egy kaszaerőre. A niklaiak géppel mindössze 164 hold őszi árpát és 70 hold külföldi búzát vágnak, ugyanis a gépállomási kombájn nemcsak náluk, hanem Csömenden is dolgozik. Sok a 12 hold, dt a szövetkezet tagjai vállalták. Tavaly ugyanennyi jutott egy kaszaerőre, és szépein lefogyott. Igaz, nemcsak a gyalogmunkások, hanem a kocsisok is aratnak, s a lovak gondozását rábízzák egy-két idősebb emberre. A brigád- és csapatvezetőknek megtartották a balesetelhárítási oktatást, s ők ismertetik a tudnivalókat az aratókkal. Nemcsak a gépi, hanem a kézi aratás is sok balesetveszélyt rejt magában, a szövetkezet ügyel arra, hogy lehetőleg senkit se érjen baleset. Ösztönző javadalmazási rendszer Több községben lehetett hallani: igen várják az aratás megkezdését, mert ez a legszebb munka. A jövő évi kenyérről van szó, ezért ilyenkor minden dolgozni tudó ember a tarlón fáradozik. Szívesen jelentkeztek minden szövetkezetben aratni, és nem sokallják a területet sem. Ebben közrejátszik az is, hogy igen ösztönző javadalmazási rendszert dolgoztak ki. A kézierővel levágott minden hold után — a gabona dőltségétől függően — öt-hét munkaegységet írnak jóvá. Ezen felül holdanként 30 kiló gabona jár, prémiumként. A javadalmat a kaszapár tagjai a saját belátásuk szerint osztják el maguk között. Horvátkúton például a kaszás két egységet kap, a marokszedő is és a kötöző is másfelet. A prémiumgabonából ki-ki munkaegysége arányában részesül. Niklán úgy döntöttek, hogy a prémiumból a kaszapár minden tagjának azonos mennyiséget adnak. A részintézkedések egy célt szolgálnak: azt, hogy minél gyorsabban lefogyjon a lábon álló gabona a marcali járásban. V. M. Marokkói szövetkezeti delegáció Budapesten Pénteken a SZÖVOSZ meg hívására marokkói szövetkeze ti delegáció érkezett Budapest re. A vendégeket pénteken délután fogadta Szirmai Jenő. a SZÖVOSZ elnöke. A találkozón a két ország szövetkezet’ központjának vezetői tájékoz tatták egymást a szövetkezetek munkájáról, fejlődéséről. A marokkói szövetkezeti küldöttség négynapos magyarországi tartózkodása alatt a földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek munkáját tanulmánnyozza. (MTI).
