Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-13 / 162. szám

Péntek, 1962. július 13. s SOMOGYI NÉPLAP Az ország négyszáz legjobb traktorosa vesz részt a szántóversenyen A gépállomási, állami gazda­sági és termelőszövetkezeti traktorosok körében rövid idő alatt nagyon népszerűek lettek a szántóversenyek. Az idén an­nak ellenére, hogy az időjárási viszonyok kedvezőtlenek vol­tak, ötven járásban rendezték meg a szántóversenyt. Szabolcs megyében például minden já­rás megtartotta a vetélkedőt, s Komárom, Hajdú és Fejér me­gyében is módot találtak a ver­senyek megrendezésére. A következő hetekben a ga- bonatarlókon folytatják a já­rási szántóversenyeket, ame­lyek után augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén kerül sor a megyei döntőkre. A megyei versenyeken az ország 400 leg­jobb traktorosa vesz részt, s a teljesítmények alapján közü­lük választják ki az országos mezőgazdasági kiállítás ideje alatt megrendezésre kerülő or­szágos verseny 38 részvevőjét (MTI) Rövidesen megkezdik az Aranyember című film forgatását Romániába utazott a stáb egy része Utolsó szakaszához érkezett az Aranyember forgatásának előkészítése; Gertler Viktor rendező és a stáb egy része Ro mániába utazott motívumkere­sésre. Bejárják majd a Vaska- pú környékét, az Al-Duna fes­tői szépségű szakaszát, hogy megtalálják a filmbéli Senki­szigetét. A Jókai regény első jelenetei előreláthatólag július második feléiben kerülnek filmszalagra. (MTI) A Toponári Növényvédő Állomás előrejelzése Védekezzünk a lucernamag kártevői ellen A lucemamag termésered­ményét sokféle kártevő ront­hatja. Ezek rejtett életmódot élnek, és emellett igen aprók. Kártételük rendszerint már csak akkor észlelhető, amikor segíteni nem lehet rajta. A kár­tétel sokszor mutatkozik med­dőség formájában, s ezt sok­szor időjárási vagy rossz táp­anyag-ellátottsági okokra ve­zetik vissza. A védekezés ellenük 3 idő­szakban történhet. Az első véde­kezést megelőzésképpen az első kaszálás után, tarlóporozás for­májában végezzük. Ezzel nem­csak a magkártevőket, de az olyan zöldhozamkárosítpkat is elpusztíthatjuk, amelyek köz­vetve szintén befolyásolják a magtermést. Tarlóporozásra DDT és HOH keveréket hasz­náljunk holdanként 10—16 kg mennyiségben. A magkárte­vők elleni közvetlen védeke­zésnek az ideje akkor érkezett el, ha a lucerna a zöldbimbós állapot kezdetén van. Ilyenkor egy alkalommal este kell po­rozni, egy holdra számítva 12 kg DDT és 13 kg HCH keveré­kével vagy 20—25 kg Hungária DL 40-es porozó szerrel. Ha a termelőszövetkezetek megkés­nek a védekezéssel, még min­dig van lehetőség a magtermés megmentésére. A virágzás ele­jén méhkímélő szert — ilyen a Malipax vagy a Toxafen — használjunk. Bármelyikből 15— 16 kg-ot számítsunk egy-egy holdra. r Qjt'aiui Sr) a leán íjtábű r Babot gyomlálnak a lányok. A gyomfálástól zöld a tenye­rük, pedig még csak két napja csinálják. Egy pillanatra eífin- tarítják orrukat, mikor ránéz­nek a munka 1 emoshatatlan bi­zonyítékára. Aztán hamar el­felejtik, és titokban a sátor mélyén kipróbálják, hogy mi­lyen a kézen a körömlakk. Kedves, aranyos, kíváncsi lá­nyok. Izgalmas a körömlakk, mert még egyelőre tiltott, nem való nekik, de lehet bosszan­kodni ezért a türelmetlen kí­váncsiságért?! Tele vannak lüktető lendülettel, amit még csak táplál, gyarapít ez a tá­borozás ... Azokról a lányokból beszé­lek, akik elsőként érkeztek meg megyénk új, önkéntes munkatáborába, a kiskorpáéi Braun Éva leánytáborba. Mi­kor megérkeztek, a dombtetőn néhányukból akaratlanul is feltört a közismert versidézet: »Öh természet, óh dicső ter­mészet, mely nyelv merne ver­senyezni véled!« A festői kör­nyezetű halastavak mellett, a domboldalban sorakozott a ti­zenhat sátor, s az egykor ko­pár dombot homokos út, vil­lanyoszlopok szelték keresz­tül... Nemigen látott még ennyi pezsgő vidágságot ez az öreg vidék, s nemigen hallatszott er­ről a tájról ennyi szárnyaló dal. Száznegyvennyolc közép- iskolás lány a kaposvári gim­náziumból, a közgazdasági technikumból, a fonyódi, a marcali, a barcsi gimnázium­ból. Tizenöt brigád. Első . nap ismerkedtek, bebarangolták a vidéket, megnézték a fürdőt, az ebédlőt, amit a Kutasi Ál­lami Gazdaság épített nekik, megismerkedtek. a táborrend­del, és megszervezték önkor­mányzatukat ... Ami kis csekély izgalom volt bennük, azt jó kedvvel takar­ták, mikor másnap háromne­gyed hétkor, kék munkaruhá­ban, kékpettyes kendőben elin­dultak munkahelyükre, az ál­lami gazdaság gyümölcsösébe. Az új munkatábor lakói meg­kezdték a munkát. Ott voltak a gazdaság vezetői, a szakmun­kások, és segített, fáradozott a Kassai Mária és Komáromi. Mária gyümölcsfákat kötőn. — Már az első nap megin* dúlt a verseny — meséli a ta­nárnő, s bár a lányok teljesít­ménye meglehetősen alacsony volt, a minőség ellen nem le­hetett semmi kifogás ... S mire fél kettőkor abba­hagyták a munkát, zöld volt a tenyerük. Elpityeredtek, mert hiába mosták, nem jött le. Éj; este a zászlólevonásnál elhang­zott az első dicséret: Az 5-ös brigád érte el a legjobb ered­ményt, egyénileg Kassai Mária és Komáromi Mária érdemelt dicséretet. Nosza a lányokban méginkább felébredt a versen­gő kedv. Mikor velük voltam, csak egy panaszuk volt: több kis ké­zikapa kellene, mert kézzel nem tudnak minden gazt fel­húzni, bennmarad a gyökér, no és szaporátlan is a munka. Amikor végeztek, egyikükön se látszott fáradtság. Gazdag program, sok szórakozási lehe­tőség várja őket. S hiába esik az eső, kedélyük tiszta kék ege nem borul be. Van, aki a röp­labdapályára igyekszik, a kis­korpád! kiszesek készítették nekik, van, aki könyvet olvas. Néhány lány a parancsnoki sá­torhoz salad. — IM néni, egy idegen cso­port érkezett látogatóba, itt ebédelnek, mehetünk tálalni? — kérdik egymás szavába vág­va, — Hát ha vádi aljátok, ter­mészetesen. S már szaladnak Is. — Mi egy önkéntes sátor va­gyunk — mondja nevetve Ki­rály Marianna, önkéntes a tá­bor, önkéntes a brigád. „ A Szepi és a Rozi nevű mac­kó, a kis négerbabák szerteszét, hevernek az ágyon. Restellke- dő nevetéssel kíséri a választ Horváth Veronika, Takács Emília, Porga Erzsébet; — Mindenki hozott magával valami kis kabalát™ — Ma mi leszünk ám a heg- jobbak — vág közbe ismét Ma­riann —^ 702 fát kötöztünk meg; 178 százalékot teljesítet­tünk. Ügy igyekeztünk! Egyi­künk sem tízóraizott, hogy ne teljen azzal is az kíő. Azt mondtuk, a gyomrunknál töb­bet ér az iskola, mert mi sze­retnénk a zászlót elvinni!™ A végszóra belép testvére, Zsuzsa, ő a másik sátorban la­kik, másöc brigádba tartozik, de egy kis tercierére ide is, oda fi**» Mihály — Becze Károlyt A 1 ÁZ 57081-ES I léglonísf a í. Hangosan koppantottá asz­talán az üres poharat, aztán akadozva folytatta: — Pantenier ... Hatra.— A hadászathoz én is értek annyit, mint ő... Én is ugyanúgy fél- holtca tudom korbácsolni a bennszülötteket, mint ő... De meggyógyítani már csak én tudom,.. Pantenier nem! Haha __ Viszont Nicoie-náí e lőnyben van, a fene egye meg!... Nicole... Tudja, hogy tud ölelni ez a lány?... Ügy szeretném megtartani, mindig itt. magam mellett, de hát Pan­tenier részt kér belőle ... Tud­ja... az én feleségem már öreg, kedvetlen és... messze van ide __De ez a lány!. — Ú jra töltött és ivott. Gazso megvetően nézte — Ide figyeljen, kolléga úr — folytatta az orvos. — Maga ügyes ember... felterjesztem előléptetésre... Megérdemli .. Sőt, várjon csak... nem is így ... Tudja, énnekem már nem sok távol-keleti szolgála­tom van hátra, mindössze hat hónap ... Lehet, hogy külde­nek ide orvost, lehet, hogy nem... Mert azt bizonyára tudja, hogy nagyon kevés az orvos a légióban... Becsüle­tes, jónevű orvost nehéz ide elcsalni... No, mindegy ... Mit is akartam mondani? Ja, igen... Szóval, Pubikám... De igyuk meg a pertut, mit vacakolunk itt... Szervusz! Odakoccintotta poharát Ga­zsóéhoz, ivott, aztán folytatta. — Szóval... ide figyelj.. . Nekem nemsokára letelik itt a szolgálatom ... Elmegyek ... és rád hagyom a Bá-Kán-i kórhá­zat, ha nem küldenek orvost... El tudod te ezt végezni... De ■úvef orvos csak tiszt lehet.. . felterjesztelek alhadnaggyá. — Nos, jó lesz, Bubi? Gazsó undorodva nézte a ka­pitányt, s nem szólt semmit. — No, ne félj__— folytatta a z orvos —, ebben a kórházban nincsenek súlyos betegek... Ha valaki nagyon súlyos beteg, telefonálsz a központba... jön a repülőgép és viszi .— A köny- nyetob betegeket meg biztosan el tudod látni... De ha nem tudod, az sem baj... Elteme­tik, valahol meg kiveszik a nyilvántartóból kartotéklapját, összetépik és kész... Egy lé­giós ide vagy oda, nem szá­mít ... Nos? — Kapitány őr, vissza keü mennem a beteghez... Szeret­ném, ha az operáció után nem lenne semmi komplikáció __ — Rendben van... Ebből is látom: kötelességtudó, igyekvő ember vagy... Előléptetésed­ről meg majd még beszélge­tünk. Gazsó valóban a beteghez sietett először, majd — miután meggyőződött róla, hogy az nyugodtan alszik — szobájába sietett A történteken, kü­lönösképpen az orvoskapi­tány furcsa viselkedésén töprengett. Undorító ennek az embernek az erkölcse, lelkivilága. Pedig orvos — te­hát művelt ember, és tiszt Közvetlenül az operáció után úgy berúgni, mint a disznó! Az sem érdekli, hogy van a be­teg... S minden bizonnyal az sem érdekelte volna különös­képpen, ha az operáció nem si­kerül és a beteg meghal... Hogy is mondta? ... Egy lé­giós ide vagy oda, nem szá­mít ... Ha valaki meghal, va­lahol a nyilvántartásból elő­veszik a kartotéklapját, szétté­pik és kész... Úristen! Ilyen züllött, fedeíőtten, er­kölcstelen volt ez az orvos mindig, vagy csak itt, a körül­mények hatására vált ilyenné? Gazsó nagyoannagyon meg­gyűlölte közvetlen főnökét... Elhatározta, hogy a napokban nagyobb mennyiségű »szeny- nyest- küld. Az orvoskapitány­tól már nem tartott annyira, mint két nappal .korábban. A tiszt érteke nagyot esett előt­te.« Volt ugyan egy gondola­ta, amely szerint az egyenes embernek a gazembertől kü­lönösen félnie kell, de aztán elhessegette magától az aggá­lyokat... Zsitvai és Maronics hadnagy szavai jutottak eszé­be ™ »A nép a hívó szóra jön és harcol. De a harchoz nem­csak ember kell ...« »A te dol­god elsősorban nem a hírszer­zés lenne. Ez is, de főleg gyógy­szerekről kellene gondoskod­nod...-« »Orvosunk a hegyek­ben kevés van, gyógyszerünk még kevesebb ...« Gazsó lázasan gondolkozott... Az orvosságon, kötszeren kívül minden bizonnyal orvosi mű­szerek is kellenének, hiszen bi­zonyos gyógyításokat, műtéte­ket csupán gyógyszerrel nem lehet elvégezni, ahhoz műszer kell... Eddig még nem küldött műszert, mert a tartalék lenn van a raktárban ... Vajon tud­ja-e az orvos, hogy miből meny­nyi a készlet? ... Hiszen ezt könnyebb számon tartani, mint a gyógyszert... Malária-láz el­leni gyógyszerből szinte meg­számlálhatatlan mennyiség van, s ugyanez a helyzet más gyógysszereknél is, de például egy operációhoz szükséges kés­ből, ollóból, csipeszből vagy egyéb műszerekből már nincs j olyan sok, hogy ne lehetne- nyilvántartani... De vajon- nyilvántartja-e ezeket valaki! egyáltalán? Az orvos nem...- Az biztos.« És a németek?! Valószínűleg azok sem, hiszen í csak azt lesték, mit' lophatnak! el olyasmit, amiből nekik hasz-J nuk van ... Nyilván nem in-! jekciós tűre specializálták ma-| gufcat, hanem ételemre, italra.- cigarettára j Meg kell tehát próbálni».. | Meg kell tenni mindenkép-! pen!.« Holnap küld műszere-! két is... Feltétlenül!.« Este, amikor Ti-tí behozta a! vacsorát, közölte vele; | — Ti-tfkém, holnap tesz! szennyesem. ♦ i A 3-as sátorban: a kultúrfelelös részt a szavaié — Nagyszert?! __Még hcí-j n ap este kimosom. — De most sok összegyűlt. több ^ máskat, I lányok között Komáromi Ilona Annál jót» mondta ne-| tanárnő, a tábor parancsnoka, vetve a lány —, bármennyit ki-| (A lányok egy része babot mosok ... Egyébként, hogy tud-! gyomlált, mások a gyümölcsös­JS1 rótes három hét múlva ér­kezik a karaván, — Üjoncok is Jönnek: véle? — Nem, csak életem és lő­szer utánpótlás. — És gyógyszer? — Az séma, azt hozza. — Ügyes Khy vagy te, TS-tt.: •— Köszönöm — nevetett! a: lány —, még sohasem dicsér­tél meg. — Nem? Hát akkor most pó­tolom. Te vagy a világon a; legügyesebb, a legkedvesebb, a: legszeretetreméltóbb lány. Én pedig a legszerencsésebb fiú . — Miért? — No, mit gondolsz? A lány elpirosodott. A fiú kedvtelve nézegette a piruló, zavarral küszködő lányt, aztán,, hogy másra terelje a szót, hal-| kan megkérdezte: — A hegyekben tudnak már­a karaván érkezéséről? ! (Folytatjuk) * ben fákat kötöztek^-Drága Édesanyám! Bőröndön írom a levelet, de csuda jé itt fenni! Király Marianna összeírja, KI «ess és énekvers enyeu, te bekukkant. HäheteQenä! tud lelkesedni. — Én csak azt mondom, hogy a balatoni táborok elbújhatnak emögött Voltam Üjhelyen ta­valy, de ott nem volt ilyen fe­gyelem; valahogy itt minden jó. — Nem beszélve a társaság­ról. — szakítja meg az egyik lány —■, este alig tudunk el­csendesedni. Aztán szinte minden átme­net nélkül énekelni kezdenek, egy, az ő ajkukon szüle telt kedves diákdalt. Zajos a tábor délután. Az egyik sátorból német szavak szűrődnek ki — nem iát egy kicsit föleleveníteni a tanulta­kat S aki olvasni akar, az ta­lál a kultúrsátorban egy szek­rényre való könyvet, a megyei könyvtár ajándékát.« Kilenc órakor elalszanak a villanyok, sötétség borul a tá­borra. Néhány sátorból egy da­rabig még kuncogás, halk sut­togás hallatszik, aztán teljes lesz a csönd. Erőt kell gyűjteni a másnapi versenyhez. S mire rájuk köszönt az első napsu­gár, újra eleven a domboldal Aranyosak, kedvesek, szorgal­masak. Sokáig hallom azt az őszinte, lelkes mondatot: — Nagyon szeretünk itt len­ni—^ Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom