Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. július 1«. Á májusi kapuzárásról Miért kell mindig újra kezdeni? Nyáron nagyon nehéz a nép­művelés helyzete. Csak a könyvtári munka zavartalan. De embercsoportokat megmoz­gatni, előadásokat, vendégsze­repléseket, majálisokat, kirán­dulásokat szervezni ... nem és nem megy! Lehet, hogy nem szó szerint így hangzott el az érdeklődé­semre megfogalmazott válasz. A lényeg mindenesetre ez volt: Nyárra tervezhetünk bár­mit, az írott szó írott szó ma­rad. _ w , A közelmúltban a tabd járás néhány népművelőjével volt alkalmam beszélni a népműve­lési munka problémáiról. A tervek elkészülteik ugyan az irányelvek szellemében, de nem sok a biztosítéka annak, hogy ezekből a tervekből való­ság lesz. A magam részéről nem lennék ilyen borúlátó! Már csak azért sem, mert nem hagyna bekén egy közmondá­sunk, mely minduntalan bele- sarkantyúzna a nyugalmam­ba: Nem akarásnak nyögés a vége... Ne vegyék sértésnek azok, akikkel beszéltem a nyári népművelési tervekről és a tervek megvalósításának gond­jairól. De meggyőződésem, hogy míg nékik fáj a fejük a »nem megy« miatt, addig nem fáj sok más emiber feje. Akik- néfc pedig bízvást fájhatna. Mert országosan folyamatossá keß tárni a népművelést. Sza­kítani keß végre azzal a bal­hittel, hogy a műveltség pallé­rozása afféle idénymunka, ami összeköthető az iskolaévvel. Akkor művelődjünk, szórakoz­zunk tehát, amikor ősszel ki­nyit az iskola, s fejezzük be ismereteink pallérozását, küld­jük nyári szabadságra kulturá- Bs igényeinket az iskolaév vé­gén? Nem akarok túlságosan visszakalandozni, elég, ha a májusi kapuzárás »hagyomá­nyát« néhány évre tezetem vissza. Csak abban a szemlé- . létmódban keresem a »hagyo­mány« kialakulásának össze­függéseit, ami általánosan megnyilvánult gazdasági, ál­lami vezetők részéről a népmű­velés iránt. Ezelőtt négy-öt év­vel még elképzelhetetlen volt, hogy egy-egy járás vagy köz­ség állami, gazdasági és tö­megszervezeti vezetői részt vállaljanak a járás, a község kulturális gondjaiból. Ma az az elképzelhetetlen, hogy e veze­tők nélkül készüljön él bármi­féle kulturális terv. Megnőtt az aktivitásúik, a művelődés­politika irányelvei fceßo fény­nyel világítottak rá a művelt­ség állandó mélyítésének tár­sadalmi fontosságára. Akkori­ban, amikor hozzáfogtunk a társadalmi felelősségérzet eb resztgetéséhez, voltak bőven aggályoskodók. Voltak, aikfk azt mondták: Lehetetlent kí­sértő munka ez. Nem volt le­hetetlent kísértő! Eredménye­képpen nemcsak a népművelési tervek elkészítésének, hanem a tervek megvalósításának is gazdái lettek a tanácsok, tö­meg- és pártszervezetek. Most a népművelési munka folyamatosságát nevezzük le­hetetlennek? Nem lehetetlen ez sem, hiszen a feltételek hol szerényebben, hol gazdagab­ban, de rendelkezésünkre áll­nak. Csakhogy manapság még a nyári népművelést szívesen tennénk félre, hogy több idő, energia jusson a gazdasági te­endőkre. De hiszen jut arra fontosságának megfelelően ak­kor is, ha közben nem feled­kezünk meg az emberekről. Azokról, akik számára a gaz­dasági tennivalók elvégzése anyagi jólétet teremt. De akik­ben nyáron sem »szünetel« az igény az emberibb élet, a mű­velődve szórakozás iránt. Az, hogy a tahi járásban nem romlott a könyvtári munka, hogy a könyvtárakban nem po­rosodnak, pókhálósodnak a könyvek olvasatlanul — arra mutat, hogy a munkán kívül igenis van igény többre, más­ra is. Jut idő az olvasásira. Márpedig ha erre jut, juthat akkor egyébre is. Érdekes, filmekkel kísért szórakoztató jellegű ismeretterjesztő elő­adásokra. vendégszereplések fogadására, kirándulásokra, Tsajáüisokra. Nem véletlen, hogy azokban a községekben, ahol a tanács nemcsak a tervek elkészítésé­ben működik közre, hanem a tervek megvalósításában is (Andocson, Bedegkéren, Nagy- barényben és Kányán), időben készülnek el a nyári tervek. Nincsenek ezekbén úgyneve­zett »nagy fának« mondható tennivalók. De okosan a lehető­ségekre épülnek, arra az erőre, ami nyáron is rendelkezésre álL Ezekben a községekben nem is lesz olyan nehéz az új­rakezdés. Szinte egyedüli gyakorlat­ként ismertük el néhány esz­tendővel ezelőtt a májusi ka­puzárást. Nem számoltunk az­zal a veszéllyel, hogy a szünet időszakában elszoknak az em­berek a művelődési háztól. Érthető, hogy nehéz volt újra kezdeni, elhitetni az emberek­kel, hogy a művelődési otthon nyitva van ismét, érdemes is elmenni, mert érdekes dolgok történnék a falai között. Kivált nehéz volt a művészeti csopor­tok munkájának megindítása, mert mindig az újjászervezé­sen kellett kezdeni. Nem szaporítom tovább a szót. Ha nem beszélne róla ha­tározat, akkor is meggyőződ­hettünk volna arról, hogy ká­ros dolog idényekre szaggatni a népművelési munkát. Ahogy az ember nem élhet meg ke­nyér nélkül, a szellem sem nél­külözheti az önművelésben kí­nálkozó szellemi táplálékot. László Ibolya Sárköz és Kalocsa hírnökei Szombat este ■— sajnos igen gyér közönség előtt — mutat­kozott be városunkban a decsi és a kacsai Népművészeti Háziipari Szövetkezet tánc- csoportja a Latinka Sándor Művelődési Házban. A kapos­vári népművészeti hetek alkal­mából jöttek városunkba, és műsorukkal a tízéves Agyag­iparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Hitsz-ét köszön­tötték A vendógegyűttesiek tájegy­ségük táncait, dalait hozták el Somogyba. Bár műsoruk egé­szét tekintve erősen a heve- nyészettség érzését keltette, mégis örömmel láttuk és szí­vesen hallottuk a magyar táncfolklór és népdalkincs friss, üde — s főleg nekünk 50 ÉVE ÉPÜLT KAPOSVÁRON AZ ELSŐ MUNKÁSOTTHON (Tudósítónktól.) Kaposváron fél évszázada van munkásott­hon. A századforduló idején a különféle szak­mák szervezkedő munkásai a város különbö­ző vendéglőiben tartották összejöveteleiket. A nyomdászok a donneri Böhle féle vendéglő­ben, a kőművesek a Petőfi utcai Hegyi ven­déglőben, az asztalosok a Fehér ló vendéglő­ben, míg a többiek az Ipar és Bárány ven­déglőben jöttek össze a szervezeteket érintő kérdések megtárgyalására. Amikor egyre töb­ben látogatták az összejöveteleknek már ki­csi városszéli kocsmákat, a szakmaközi bizott­ság tárgyalásokba kezdett a Bárány vendéglő (most a Kaposvári Ruhaüzem működik a he­lyén) tulajdonosával abból a célból, hogy en­gedjen a vendéglő udvar felöli részéhez egy munkásotthont építeni. A szakmák abban az időben igen nagy összeggel, mintegy tízezer koronával járultak hozzá az első kaposvári munkásotthon építéséhez. Az 1912-ben fölépült otthonban egy 600 sze­mélyt befogadó gyűlés- és színházterem, egy olvasó- és játékszoba, párt- és szakszervezeti iroda kapott helyet. A színházteremnek kar­zata is volt, ide is 100—120 személy fért be. Ebben az időben élénk politikai élet folyt a munkásotthon falai főzött. Bokányi Dezső, Garben Sándor, Gárdos Mariska és Várnai Zse­ni is ott áUt az előadói asztal mögött, s biztat­ták, lelkesítették az otthonba járó munkássá­got. 1922 szeptemberében innen indult el a ka­posvári munkások addigi legnagyobb tünte­tése az általános titkos választójogért. A mun­kásotthontól a megyeházáig szuronyos kato­nák sorfala között meneteltek az osztályharc akkori zászlóvivői. A megyeház előtt Kovács Miksa párttitkár szólt a tüntetőkhöz. A politikai munka mellett élénk kultúrte- vékenység is folyt a munkásotthonban. Szín­játszó csoportjuk, dalárdájuk és természet- barát körük alakult, sőt működött már akkor az otthonban az alkoholellenes kör is. Egyi­ke volt a legjobban működő csoportoknak a 21 tagú munkás szalonzenekar. 1912 nyarán önálló estet adott a zenekar a színházban, s ekkor készült róluk ez a kép is. A képen Ko­vács Miksa, Muráth Ádám, Brückli karmes­ter, Egerszegi János, Borovszki Ernő, Gotlieb Imre, Hencz Ferenc, Hotter Jenő, Ház József, Gimesi (Gur) Aurél, Szita Lajos, Polgár De­zső, Bezur Kálmán láthatók. Az ötvenedik évforduló alkalmából fölvető­dik a gondolást, nem volna-e illő a ruhaüzem falán egy szerény emléktáblát elhelyezni, hogy ne merüljön feledésbe az a hely, ahol otthonukra találtak 1912-ben a szocializmus kaposvári úttörői. új — motívumait, dallamait. Külön meg kell említenünk a két csoport kosztümjét. A kalocsai hímzésű mellények, kötények káprázatos színeivel, s a decsi lányok keményített sok szoknyája fölött a Sárköz tarka hímzéseivel nem győz­tünk betelni. A kalocsai lányok a Párna« tánc és a párostánc után csak a befejező Leánybúcsú tánc­képben tudtak teljesen felöl dódni. Népi hangvételű, ízes »őző« kiejtéssel előadott nép- dalcsokrukat szívvel és nagy daloló kedvvel énekelték. A dal végigkísérte táncaikat is. Azonban népi zenekaruk az önálló számokban nyers, sok­szor hamis és teljesen ritmus- tálán játéka nem színpadra való. A decsdek lánycsoportja egy táncjátékot (Patakparton) és egy sárközi lánytáncot muta­tott be. Előadásukat igényes­ség, összehangolt, pontos lé­pések és mozdulatok jellemez­ték. A verbunkos szóló szám tehetséges, rutinos táncosra vall. A két együttes közül a decsiek előadásmódja volt színvonalasabb. W. E. 1b 1 1 m ' 11 m Hetvennégy éves asszony a hedrehelyi népi együttesben (Tudósítónktól). A közelmúltban hatvan tag­ból álló népi együttes indult él Hedrehelyről Nagykőrösre, hogy részt vegyen az ottani táncfesztiválon. A hedrehelyi- ek a Duna mentén élő népek táncait és dalait mutatták be Dutatáji szvit címem Amikor a Dunatáji szvit ma­gyar témájú részéhez értek előadásukban, a nagykőrösiek vastapssal jutalmazták a szó­lótáncost, aki nem volt más, mint a 74 éves Dorhbai Pásbné, a hednehelyiek kedvenc Zsófi nénije. A fehérhajú, ráncos arcú, de fürge láfbú Zsófi néni több mint 10 éve vesz részt a népi együttesben. Igen érde­kes emiber ő. Idős kora ellené­re naphosszat kapál a mezőn, de este akár éjfélig is ott van a próbákon, táncol, szórakoz­tat és tanít egyszerre. Ismét megnyitják Barcson a drávai strandot (TBdösltónktól.) A barcsi tanács kérelmére ille­tékes szervek engedélyezték, bogy ismét megnyissák a drávai stran­dot. Máris hozzáfogtak a terület rendezéséhez. A vízparton irtják a füzest, kabinokat építenek, a fürdési határt ászé bójákkal je­lölik meg. A íöldmüvesszóvetke- zetre vár az a feladat, hogy büfét és cukrászdát létesítsen a rövide­sen megnyíló strandon. A KISZ- fiatalok jelentős értékű társadal­mi munkával segítenek. A kicsiny várószobátsm Z L már csak öten üldögél­tek. Lassan peregtek a per­cek, egy fiatal legény az ablak­ban állt, onnan figyelte a szomszédos iskolaudvarban labdát rugdosó gyerekeket. Nyílt a rendelő ajtaja, vadtbajuszú öreg lépett ki raj­ta, mögötte az orvos: — Kérem a következőt. Feketekendős néni állt fel a pádról, kicsit eligazgatta a JŐ ÉRZÉS a magáé. Nincs ómnak semmi baja, ha félóráig tudja kergetni a csirkét az udvaron. Húszéves világbajnokok is li­hegnek, ha annyit fútnak egy­— Drága doktor úr, amikor csit még most is sajog. De az fh7- Zs4^oí her- mé'a fize*ni kellett a gyógyi- semmi. Kukoricát morzsedgat- Jj? „í0"" yde­hr^v,. „„»v, íaJZZ. a* . ____ . . . oda- ™ert az nem maganák f ősért, bizony nem jártam és tóm tegnap tár egyszer ingyenbe van az orvos ide sohanapján. Dehát ha már ® Ä szcre?csé>ére mea­egyszer ingyenbe van az orvos legyen nekl tcít>b rwPra’ “szta egy kts tzomUazaL Ami a téesztől, hát ami jár, az jár. s léültem a sámlira, úgy esi- pedig a lábát illeti, egy kis Nekem is. Azért, mert én már náltam. Hanem egy jó óra zsibbadás volt az, amitől úgy szoknyáit és indult befelé. Az fEhagytam a hatvanét, lehetek múlva fel akarok kelni, hogy megijedt, allergiáról szó sincs — beteg, nem igaz? József napkor „ , . ’ voltam itt utoljára, azóta me- 0d!°fc mar vaUm't “ kacsak- az egeszen masfajta betegség, orvos rácsodálkozott: gint Ut<lvanfnÍ’ ma9° m^r me~ gint érzek valamit. 7Nk' aztán képzelje, vissza jobb, ha nem is tud róla, mert De a néni csak egy piJXan- A z orvos sóhajtott, s kezd- jAhnmvJ* ^ bírtam a még megjön hozzá a kedve, tással jelezte, hogy hallotta a te beírni a könyvbe { aUe<riabeteasé M<tri néni merőn nézett az kérdést, elment az orvos mel- Mari néni adatait. Már fejből orvos szemébe lett, megállt a rendelő köze- tudta. Aztán rávillantotta sze- ÄLT „ \ P aÍTT , . pén, s szó nélkül vetkőzni kéz- müvegét Mari nénire. a mdl,oho1. hogy ez -Azt akarja mondani, hogy Pétervár és Leningrad között?! Meghökkentő földrajzi csodára bukkantunk a »Testvérvárosunk, Kalinyin« című írásban. Úgymond, a forradalom előtti Tver »ke­reskedelme is jelentőséggel bírt, hiszen Pétervár és Le­ningrad között közvetített«. Ami azt illeti, olyan meg­hökkentő ez a mondat, mintha hazai viszonylatban Dunapentcle, Sztálinváros és Dunaújváros közötti keres­kedelemről olvasnánk. * * * Nyáron egészségesebbek vagyunk? Sokan azt állítják, hogy meleg időben nem tudnak jól aludni. Az orvosok sze­rint ez a megállapítás- konk­rét tényekkel nem bizonyít-) ható. Sőt, az emberek nyá­ron általában jobban alsza­nak mint télen, mivél eb­ben az évszakban egészsé­gesebbek: többet sportol­nak, kevesebbet esznek, és testileg fáradtabban feksze­nek fe. * * * Házi hamvasztó berendezés Egy clevelandi vállalat rozsdamentes acélból készült szabadtéri hamvaszstókohót hoz forgalomba, s azt állít­ja, hogy a kis kohóban bár­milyen időjárás mellett, még a legnedvesebb házi jaülla- dék is finom hamuvá emészthető. A kis kohónak leemelhető teteje van, amely megakadályozza, hogy a per­nye esetleg tüzet okozzon. * * m Tessék maradni, bekapcsolom a zenét Az Egyesült Államokban telefonkészülékre kapcsolha­tó, villával éüátoitt dobozt hoztak forgalomba, amely azt a célt szolgólja, hogy ha valakinek a telefonnál vár­nia kell míg a hívott fél a készülékhez jön, közben a hívott oldalán a kagylót rá­helyezik a »mélodifon«-ra, amelyből há-rompercig zene szók Ilyenformán a telefon­nál várakozó ügyfél nem idegeskedik, mert egy Mo­zart menüett, vagy éppen­séggel a legújabb csa-csa- csa hangjai szórakoztatják várakozás köziben. • • « Illatosabb illatok Dr. Eric C. Kvnz, ameri­kai feltaláló új eljárást dol­gozott ki és szabadalmazott, hogy a parfőmök illatát utt- Tahanghullámakkál beha­tóbbá és érettebbé tegye. A feltaláló szerint az illatszer kezelése ultrahanghüllámok- kál egészen különleges be­rendezést és szakképzett sze­mélyzetet igényel. Ügy lát­szik megéri, mert az ilyen eljárással előállított illat­szer mindig teljesen azonos erősségű illatot terjeszt. * * * Feudális előjogok Az angol közlekedésügyi bizottság ez évi jelentésé­ből kiderül, hogy az angol nemesség előjogai még a vasúti közlekedésre is ki­terjednek; egy nemesi föld- birtokosnak például jogában áll a birtoka előtt elhaladó vonatot megállítani, ha arra fel akar szállni. dett. Az orvos becsukta az aj­tót. — Várjon csak, Mari néni, ne vetkőzzön még. Előbb hadd halljam, mi a panasza. Mert hiába nem vizsgálom meg, tud­ja. Hiszen maga egyebet se valami igen divatos városi nincsen semmi bajomi nyavaja biztosan, elhozták fa- „ ■ , . lura is 1 — Pontosan, Man nem. Ma­A doktor elnyomott egy m °lyan . ^észsé^s> ™*nt a _ mosolyt, aztán tessék- makk! Ezért nem tudom meg­lássák nekifogott a vizsgálat- érteni, hogy egy ilyen erős, kor csirkét akartam sütni nak. Megkopogtatta az öreg há- remek szervezetű asszony mint ebédre, egy félórát hajkurász- tot, meghallgatta a szívet, meg­— Akkor hát halljuk, mi a panasz? Mari néni rákezdte. — Nehezen kapok leveaő■*. doktor úr. A múltkor is, ami­csinál egy év óta, minthogy tam azt a büdös dögöt,’'míg eí- ny^náe^'°d^éktójmís. literi miérí jár nV°lc-tiz ™­idejár a rendelőbe, pamaszko- kaptam a szárnyát, hát utána néni nyögés nélkül ál.lta. Kis konkint hozzám. Nem akarja dik erre-arra, aztán kiderül, bizony hevesen dobogott a szí- kalapáccsal megütötte a. térdét elhinni, hogy magának semmi hogy kutyabaja. Az orvosok- Gondoltam, itt nagy baj is, de félre kellett ugrani, baja nincs? nak a betegekkel kell törőd- ^het Mari, ha neked már úgy kirúgott Mari néni. Majd . , . egy félóra szaladgálás után is visszaült az íróasztalához, s nie, Man néni! kapkodni kell a levegőt. Me« amíg Mari néni felszedte a A néni pillantása, amely ed- aztán három napja a kamara- ködmönöket és lélekmelegítő­dig nyugtalanul repdesett a ban odébb hajintottam eay öt két, megadta a diagnózist, csillogó műszereken, most venkilós zsákot, liszt volt ben- — Jól figyeljen rám. Mar megpihent a röntgen fogan- ne, aztán képzelje doktor úr, néni. Örülnék, ha nekem tyűién, megroppant a derekam, ki- olyan hibátlan lenne a szívem. Marthy Barna A z öregasszony hálásan pislantott a doktorra. — Dehogyisnem, drága dob- *or úr, dehogyisnem. Tudom én azt magam is. De mikor olyan jól esik haliami! SmmiMémim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztős WJRTH LAJOS. Szerkesziöség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Lafinka S. u. Z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II W%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom