Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 50 FILLER SomomlNéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Xtl. ÉVFOLYAM 160. SZÓM SZERDA, 1962. JÚLIUS U. Mai szórnunk tartalmóbSM Szombaton este (3. oj Olvasóink írják (5. Oj Életmentők (6. o.) lUIMlUIMIIMIlUUlUIUIUU AZ ALTALANOS ES TELJES LESZERELESi minden nép békéjének és biztonságának záloga Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-vUágkongresszus július 10-i ülésén Moszkva (TÄSZSZ). Hruscsov beszéde elején üdvözölte a kongresszust, rámutatva, hogy a leszerelési és béke világkongresszus összehívása korunk egyik legkiemelkedőbb eseménye. Földünk majdnem minden népének küldöttei félretéve mindent ami elválasztja őket, összegyűltek, hogy megvitassák korunk legha- laszthatatlamabb kérdését: hogyan akadályozzuk meg*a háborúit. Az emberiség figyelemreméltó korszakot él át, — folytatta beszédét Hruscsov. — A társadalmi haladás meggyorsulása, a tudomány és technika terén, a természetre vonatkozó ismereteinkben bekövetkezett óriási fordulat a legnagyobb jótéteményeket eredményezheti minden emíber számára. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni egy pillanatra sem arról, hogy az agresszió és a rosszindulat sötét erői azzal fenyegetőznek, hogy az emberi lángelme felfedezéseit az emberiség és az emberi civilizáció ellen fordítják^ 1. A leszerelés korunk parancsoló követelése A szovjet kormány köszönettel fogadta él a meghívást és kötelességének tartja, hogy tájékoztassa a kongresszust a leszerelés kérdésével kapcsolatos nézeteiről, — mondotta a szovjet államfő, majd így folytatta: Szembe kell nézni az igazsággal. Fennáll egy új világháború veszélye. Az emberiség belesodródhat ebbe a háborúba, ha nem történnek határozott intézkedések. Meg kell látni, hogy szakadatlanul tökéletesítik a termonukleáris fegyvert Egyre több országban helyeznek el atomfegyvereket, egyre nagyobb számú katonai alakulatot szerelnek fel' ilyen fegyverekkel. Ezzel együtt fokozódik az a veszély, hogy kalandor csoportok kirobbantják az új világháborút. A háborús készülődések még soha sem öltöttekt olyan óriási méreteket, mint napjainkban. A hadiipari monopóliumoknak — a »halál kereskedődnek« és a mindentől elrugaszkodott katonai klikknek — a szövetsége, mint Eisenhower volt amerikai elnök nevezte: ez a »■hadiipari komplexum« szakadatlanul fokozza a fegyverkezési hajszát. Tekintélyes nyugati atomtudósok becslése szerint a mai világban »az atomhálál potenciálja« 250 000 megatonna, vagyis 250 milliárd tonna tmf rabbanóeneje. Ilyenformán földünk minden egyes lakosára a már most átlag több mint nyolcvan tonna robbanóanyagot tartalékoltak. Ezek szerint ebben a termekben már biztosították a bőséget a föld lakossága számára. 120 milliárd dollár fegyverkezésre Még hivatalos adatok szerint is évenkint az eeész világon 120 milliárd dollárt költenek katonai célokra. Ez az összeg körülbelül fele a világgazdaság valamennyi ágában eszközölt összes beruházásoknak. Kétharmada a gazdaságilag gyengén fellett országok nemzeti jövedelmének. Elvedül a NATO-országok minden tíz percben egy milhó dollárt fordítanak háborús készülődésre. A katonai készülődések mérvét tekintve az Amerikai Egyesült Államok van az első helyen. Az líM6-tól 1962-ig eltelt 17 év alatt közvetlen ős közvetett katonai kiadásai körülbelül kiűencszáz milliárd dollárra rúgtak. Majdnem ugyanekkora összeget adtak ki az öszszes kapitalista országok a második világháborúban. A NATO más tagállamai szintén a katonai tékozlás végzetes útján haladnak. Ezeknek az országoknak a katonai gépezete hihetetlen arányúvá nőtt. A fegyverkezési hajsza óriási mértékben emészti fel a nép munkájának eredményeit. Manapság több mint húsz millió ember szolgál a fegyveres erőknél. A háborús célokra végzett munka több mint százmillió ember enegiá- ját emészti fel, s a világ tudományos téren dolgozó lakosainak hetven százalékát használják fel valamilyen formában katonai téren. A nyugati országokban kezd reálissá válni az a veszély, hogy a mili- tarizmus elnyeli a polgári társadalmat. Az utóbbi időkben a nyugati sajtó egyre határozottabban hajtogatja, hogy a termonuk- láris háborúnak és következményeinek veszélyét eresen eltúlozzák. Nem változtak meg az erőviszonyok az Egyesült Államok javára Annak idején Eisenhower volt amerikai elnök és Kennedy, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke realista álláspontra helyezkedett, amikor kijelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonailag egyenlő erős. Kennedy elnök ezt az álláspontját Becsben velem történt találkozója idején fejtette ki. Most viszont az Egyesült Államok vezető személyiségei azt a gondolatot kezdik bevinni népük és szövetségeseik tudatába, hogy az erőviszonyok állítólag megváltoztak az Egyesült Államok javára. Világos, az efféle megnyilvánulások célja: az amerikai militaristák azzal az állítással, hogy ők nyernék meg a háborút, bátorságot akarnak önteni fegyveres erőikbe és szövetségeseikbe. Felmerül a kérdés: hogyan mérték meg az amerikai személyiségek az erőviszonyok megváltozását és hogyan állapították meg, hogy az a javukra változott. Erre vonatkozólag nincs semmiféle adatuk. Ha pedig tárgyilagosan nézzük, hogyan állnak a dolgok, akkor egészen más kép alakul ki. Biztonsága érdekében a Szovjetunió kénytelen volt az utóbbi években ötven, száz és még ennél is több megatonnás nukleáris fegyvereket, interkontinentális rakétákat készíteni és létrehozta a globális rakétát, amely ellen gyakorlatilag nincs védekezés, valamint a rakétaelhárító rakétát. Az amerikai kormánykörök nem rendelkez- nek ilyen hatalmas haditechnikával és így nincs meg a- legcsekélyebb alap sem, hogy azt állíthassák, hogy az erőviszonyok az ő javukra megváltoztak. Közismert dolog, hogy az» erőviszonyokat hadműveletek során, sőt háború eredményed alapján mérik fel. Annak idején Hitler a végtelenségig mondogatta, hogy óriási erőfölényben van, mégis a Szovjetunió és szövetségesei szétzúzták. Most, amikor atomrabéta- fegyverek vannak, a népekre nézve mérhetetlenül veszélyesebb egy számítási hiba az erőviszonyokat illetően. Az amerikai vezető személyiségeknek az az állítása, hogy az Egyesült Államok az erőviszonyok terén fölényben van a Szovjetunióval szemben, rendkívül nagy veszélyt rejt magában más országok népeire ás az amerikai népre nézve egyaránt. Az amerikai személyiségek az utóbbi időkben egyre gyakrabban beszélnek termonukleáris háborúról, valóságos kultuszát teremtik meg egy ilyen háborúnak. Ebben a vonatkozásban rendkívül jellemző McNamara amerikai hadügyminiszter június 1-i beszéde. A miniszter azt mondta, meg lehet egyezni abban, hogy a nukleáris fegyvert csak a fegyveres erőkre mérendő csapásokhoz használják, nagy városok ellen azonban nem. Az amerikai sajtó azt állítja, hogy McNamara kijelentését a Fehér Ház jóváhagyta és ez javaslat a Szovjetunió felé a nukleáris hadviselés »szabályaira«. Mit mondhatunk egy ilyen »javaslatra«? E szörnyű javaslatot elejétől végéig az emberek, az emberiség gyűlölete hatja át, mert törvényesíteni próbálja a nukleáris háborút, s ezzel az emberek millióinak elpusztítását. A támaszpontokat érné az első csapás Ez a javaslat azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei azokat az országokat akarják kitenni a fő csapásnak, ahol amerikai támaszpontok vannak és amerikai fegyveres erők állomásoznak: Olaszországot, Törökországot, Angliát, Nyugat-Németorszá- got, Japánt, Görögországot és sok más országot. Végül ez a legszemérmetlenebb becsapása az Egyesült Államok lakosságának is. Talán a nagyvárosokban és közelükben nincsenek fegyverek erők? Talán azok az atombombák, amelyek McNamara »szabályai szerint« mondjuk New York külvárosaiban robbannának, nem lennének halálosak erre a nagy városra? De vajon azoknak a közepes városoknak vagy falvaknak a lakossága, amelyekre McNamara véleménye szerint atombombákat lehet zúdítani, nem ugyanolyan kedves, mint a nagyvárosok lakossága? Véleményünk szerint nem arról kell egyezséget kötni, hogy viseljünk nukleáris háborút, hanem arról, hogy kizárjuk még a lehetőségét is e háború kitörésének és épségben maradjon minden falu, község és tanya. A továbbiakban Hruscsov rámutatott; a haditechnika gyökeresen, minőségileg megváltozott, mérhetetlenül megnőtt a hadviselő eszközök pusztító ereje, ifiben nyilvánul ez ■ meg? L Az új fegyvereket még csak összehasontítani sem lehet a régiekkel. Egy hatalmas hidrogénfoarníba robbanóereje sokszorosan felülmúlja mindazoknak a harcászati eszközöknek a robbanóerejét, amelyeket a történelem eddigi háborúiban használtak, beleértve az első és a második világháborút. 2. Az atomháborúban teljesen megszűnik a határ a front és a mögöttes országrészék között. Sőt, éppen a polgári lakosság esne elsősorban áldozatul a tömegpusztító fegyvereknek. Ilyen háborúban néhány termonukleáris bombával teljesen meg lehet semmisíteni nemcsak sok millió lakosú hatalmad ipari központokat, hanem egész államokat is. Amerikai szakértők kiszámították, hogy egy húsz mega tonnás hidrogénbombának a levegőben való felrobbantása huszonnégy kilométeres körzetben a robbanás középpontjától számítva a földdel egyenlővé tenne minden lakóházat, lobogó tűztenger elégetne minden éghetőt, minden élőlényt olyan körzetben, mint például New York-tói Philadelphiáig. Ma vi- szint már ötven, száz, sőt ennél is több megatonnás bombák vannak. A tudósok hozzávetőleges számítása szerint a világon felhalmozott atomfegyverek ereje már tizenkét és fél millió olyan bombával ér fel, aminőket Hirosimára dobtak le. És végül, tekintetbe véve a mai erőviszonyokat és az újtípusú fegyverek létét, a termonukleáris háború, amelyet az amerikai militaristák propagálnak, nem korlátozódna csupán két ország területére, általános jellege lenne, rombolásokat és az embermilliók pusztulását okozná a világ minden részében. Mit jelent ez az emberiség számára? Linus Pauling, ismert amerikai tudós, az atomhalál elleni harc egyik kimagasló alakja »Soha többé háborút« című könyvében 800 millióra becsüli az atomháború valószínű áldozatainak számát. Ez a zord igazság, ilyen a termonukleáris háború valódi jellege. És ha ezt az igazságot a Nyugat államférfiai ma eltagadják a népek elől, bűntettet követnek el'äz emberiséggel szemben, beleértve saját népüket is. Felelőtlen játék az emberiség jövőjével Azok, akik, a háborús szakadék szélén balanszíroznak, azt állítják, hogy a béke fenntartásának biztos záloga, úgymond, maga az atomrakéta- fegyver. Ez a koncepció — nyugaton »a félelem ellensúlyának« nevezik — ellentmond a józan észnek, s az emberek égbekiáltó becsapását jelenti. Az igazság az, hogy az »egyensúly-doktrína« alá rejtik a preventív háború kiróbban tásárrak terveit. Egyes felelős amerikai államférfiak nyíltan kijelentik, hogy készek magukra vállalni »a kezdeményezést a Szovjetunióval való nukleáris konfliktusban«. Gondolkozzanak ei ezeken a szavakon. Ez nemcsak a termonukleáris háborúval való fenyegetés, hanem egy olyan baljós versengésre való erőszakos kihívás, hogy ki kezdje meg elsőnek ezt a háborút Mivel azt mondják, hogy képesek elsőnek kirobbantani a háborút ezzel mintha azt sugalmaznak a töb- bi áBammak: siessetek, előzzétek meg az ellenséget. Nem akarunk katasztrófát Miihez vezethet ez? Mindenki számára világos; katasztrofális következményekhez. Csak meglepődni lehet ezeken a kijelentéseken. Azok, akik ilyen kijelentéseket tesznek, nem gondolnak arra, milyen következményekkel járna a háború az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Az amerikai politikusok egyre maka- csabbul hajtogatják népeiknek, hogy a termonukleáris háborúban az Egyesült Államokat kevesebb veszteség érné, mint a Szovjetuniót, s állítólag az USA kerekedne felül. Mindez alaptalan illúzió. A kérdés ilyenforma értelmezésének erőszakolása azt a célt szolgálja, hogy előkészítsék az Egyesült Államok és szövetségeseinek közvéleményét a háború kirobbantására: úgymond, sietni kell a háború kirobbantásával most, mert a helyzet megváltozhat. Ez nem más, mint az embereknek a háború elkerülhetetlenségére való előkészítése, az atomháború kirobbantását siettető agresszív erők igazolása. Mi pedig a leghatározottabban kijelentjük: ha az agresz- szorok kirobbantják az atomháborút, elkerülhetetlenül ők maguk is elégnek annak füzében. Számítási» kell vermi, hogy a nemzetközi feszültség körülményei között még egy kis hiba is előidézheti az általános háború villámgyors láncreakcióját. Vegyük például Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légierők főparancsnokának intézkedéseit, aki 1961. novemberében egy vaklárma következtében parancsot adott, hogy az összes amerikai támaszpontokon elhelyezett bombázógépeket indítsák el a Szovjetunió felé. Power még azt sem tartotta szükségesnek, hogy ezt tudomására hozza az Egyesült Államok elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának. Tizenkét és fél percig az amerikai stratégiai légierők lényegében hadiállapotban álltak a Szovjetunióval. Hol van annak a. biztosítéka, hogy a legközelebbi vaklárma alkalmával a túlbuzgó amerikai tábornokok előbb fújnak takaródét, mint ahogyan a katasztrófa kitört? A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy nagy a háború véletlen kitörésének veszélye műszaki számítási hibák miatt is. Majd arról beszélt, hogy addig, amíg az államok fegyvertáraiban őrzik és növelik "a halált hozó fegyverek készleteit, a háború veszélye mírtd jofbban növekszik. A valódi békéhez vezető út: az általános és teljes leszerelés. A szocialista országok következetesen harcolnak a békéért Hruscsov a következőkben kifejtette: Ezen a vSágfórumon lehetetlen nem beszélni arról, hogy az agresszív erők a Szovjetunió és a többi szocialista állam részéről fenyegető háborús veszélyről való szóbeszéd leple alatt folytatják fegyverkezésüket, az új világháború előkészületeit. Nem mehetünk d szó nélkül e rosszindulatú koholmány mellett. Olyan tényeket említek meg, amelyeket senki sem töd megcáfolni — mondotta. Az első világháborúban tízmillió ember pusztult el, húszmillió vált nyomorékká. Vajon a kommunistákat, a szocialista államokat terheiK a felelősség ezért a háborúért? Hiszen amikor ez a háború kirobbant, szocialista állam még nem létezett a földön, kommunisták egyetlen országban sem voltak hatalmon. _ A második világháború alatt közel ötvenmillió ember pusztult ei. Vajon a kommunisták, a szocialista államok kezdték ezt a háborút? Ezt a háborút a német, az olasz, a japán fa« sizmus robbantotta ki. A Szovjetunió volt az az ország, mély a legtöbb áldozatot hozta, hogy megmentse az emberiséget a fasizmus barbárságától. Éppen a Szovjetunió járult hozzá a leginkább ahhoz, hogy szétzúzzák a fasizmust, megmentsék a népeket a haláltáboroiktól, Majdanek és Auschwitz gázkamráitól, a fasiszta rabságtól. És vajon a Szovjetunió tette korunk Pompeijóvé Hirosimát és Nagaszakit? Akik ezt tették — mint ahogyan önök is tudják — a világ mésfis lészén élnek. < Nézzük a világ mai arcát. A katonai támaszpontok fekélyei borítják ezt az arcot. Kinek a támaszpontjai ezek? Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek létesítményei. És hol folytatnak háborús propagandát? Hol hangzanak el felhívások arra, hogy atombombázás célpontjává bel! tenni az egyik vagy másik országot, »akár egyetlen nap leforgása alatt« el kell pusztítani lakosságának felét és ipari potenciáljának háromnegyedét? Lenin, a szovjet állam megalapítója szenvedélyesen arról ábrándozott, hogy lehetetlenné váljék a háború. A világháborút a legnagyobb gonosztettnek, a jelenkori civilizációtól és kultúrától való teljes elrugaszkodásnak nevezte. Lenin figyelmeztetett arra, hogy a hatalmas technikai vívmányoknak sok millió emberi élet tömeges elpusztítására való felhasználása és az összes termelőerőknek a háború szolgálatába való állítása »az emberi társadalom létfeltételeit áshatja alá és elkerülhetetlenül alá is fogja ásni. (Lenin műved 4. kiad. 27. köt. 386. old. oroszul.) A szocialista államok felhívják az emberiség figyelmét erre a veszélyre és aktívan harcolnak, hogy elhárítsák azt. íme, ez a íFolytatás a 2. oldalanj
