Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

Kedd, 1962. július 10. 5 SOMOGYI NÉPLAP Testvérvárosunk, Kalinyin K alinyimnal már Ka­posvárott ismerked­tünk, az ottani elv­társak szívét, lelkét levelük hozta, a város képét lexikonok szűkre szabott is­mertetéséből rakosgattuk ki. Kaünyint — a régi Tvert — 1182-ben alapították Novgorod szabad állam ellenében. A XIII. században a növgorodi fejedelemség részekre szakadt és ekkor született meg a rnár korábban álló város központ­jával a Tver-i hercegség. A hercegséget 1484-ben Moszk­vával egyesítették. A város az itt 213 méter széles Volga mindkét partján terül el, s a folyók anyja itt veszi, fel a Tverca és Tj makát folyókat. Kalinyin Fétervár alapításától jelentős kapocs vélt a két fő­város között, korftiányzósági székhely, ipari, kereskedelmi centrum, kulturális góc. II. Ka­talin cárnő kedvelt tartózko­dási helye volt. 1763-ban tűz­vész pusztította el, de hamaro­san újjáépült. Az első világhá­ború előtti adatok lakosságát 65 415-re teszik. Pamutszövő, fonó iparát, vagongyártását, malmát, szesz- és viaszgyer- tya-gyárát említik. Az Októbe­ri Szocialista Forradalom után megyeközpont. 1930-ban Kali- nyinről nevezik el. Ipari bázi­sai egyre jobban erősödnek, bővülnek. A második világhá­ború alatt a náci hadsereg martaléka a Volga jobb parti — nagyobbik — városrésze, fosztogatás, emberirtás, ember­rablás, égetés, kímélet nélküli bombázások ennek a fél esz­tendőnek kísérői. A fél város összes középületeivel rom, ofn- ladék. Az 1945-öt követő évek az újjáépítés lázas, sietős üte­mét jelzik. Aztán ipari létesít­ményeivel egyre jelentősebb szerepet játszik a szocialista haza építésében. Ma lakóinak száma 280 000. Körülbelül ennyit tudunk a városról. Az ember az adato­kat hasonló magyar város ké­pére rajzolgatta, Debrecen, Miskolc, Szeged fotográfiáira illetsztgettük. Hasztalan. Nem­csak azért, mert nekünk egyet­len hasonló nagyságú váro­sunk sincs, hanem azért is, mert ez a város más. Más mé­reteiben, elrendezésében, köz­épületeinek formájában és arányaiban, kiterjedésében, sőt a régi és az új kompozíciójá­ban is más. Milyen? Tolsztoj, Turgenyev, Gorkij írásaiban láttuk sziluettjét. A régi váro­sét, Tverét. De ez csak a régi településre mondható. F elfokozódik kíváncsi­ságunk, amikor meg­érkezésünk másnap­ján a városba me­gyünk. Széles utcákon visz bennünket a gépkocsi. Talán Budapesten a Népköztársaság útjának tágasságához hasonlít­hatók. Csak a szín kevesebb itt: hatalmas középületeiken hiá­nyosabb a formai elem, az egy­más mellé sorakozó épületek sárgára uniformizáltak. S kira­katok. Nem látjuk az üzletek portáljainak fényes csillogását, tarkaságát, látványosságát. Ki­csit olyan zártnak, begombolt- nak hat ez. A széles úttesten gyorsan és könnyedén suhan­nak a gépkocsik, míg középen piros-sárga villamos kocog. A vezetők — nők és férfiak — polgári ruhában, ez nekünk szokatlan kép. (Általában az utcákon mindenütt kevés az uniformis.) Jóleső, a nagy tá­gasságban is levegőt adó a sok park, fás, bokros tér, imponá­ló a művészi bronzszobrok lát­ványa. De hiányzik a virág. A gonddal művelt, kerek, szög­letes ágyúsokban most merít virágzáshoz erőt a sok kiülte­tett palánta. Hiába, északon vagyunk, hiszen az orgonabok­rok is most fesletik lila bokré­táikét. A város főközlekedési útjai­ba torkolló mellékutcák képe más. Kőház váltja a sört egy-, kétemeletes faházakkal. Bar­nára érett bordáik érdekes, rit­musúé képet adnak az utcának. Oszlopos tornácaik, homlok­zataik, ablakszegő kereteik a Híres orosz faragóművészet tárlatai. De azt is látjuk, hogy egyik-másik múzeumba illő faház sarkára, oldalára ros- kad, s jobbra-balra dőltében szomszédjára támaszkodik. A külterületekben földszintes épületek sorakoznak, két-, há­rom-, négyszemes ablakos. Gondosan, takarosán állnak, de már mögöttük — úgy mondhat­nánk nálunk, a kertek végében — ott magasodnak az épülő blokkházak. Fehér burkolótég­la a fala mindnek. Ahogy a toronydaruk karcsú gólyanyaka le-felbillen, úgy hat, mint ezek­re a faházakra mért kemény fenyegetés. — Az is — hagyják helybe megállapításunkat kísérőink. — Ezek a házak eltűnnek. A többi is. A városban új faház nem épül. A város északnyugati részében már egé­szen új városnegyed magasodik. Negyed? Kalinyini méretekben, a mi vi­szonyainkban égy egész város. Modern háztömbök piros, s fe­liért téglaköntösben, új intéz­mények sora, s üzletsorok nagy ablakszemekkel, kirakatokkal. És az eleven élet lüktet már itt. Kalinyin keleti részén is új városrész falai magasodnak. Most épülnek. Az építkezés centrumában vaslábon álló nagy tábla mutatja a terveket, az épületek, parkok elhelyezé­sét, építkezési ütemét. Egy átadás előtt álló kétemeletes épületbe bekíváncsiskodunk. Lépcsők, lakások méretei, ará­nyai akár nálunk a Latinka házban. Padozatuk parkett he­lyett műanyaglapokra húzott gumis linóleum. Praktikus. A falak azonban nekünk túl élénk színűek, s szokatlanul cikor- nyás mintázásúak. Régi és új mindenütt, néha kissé disszonánsán is, de a gyorsan pergő, nagy távlatok, a kommunizmus felé való terv­szerű haladás igazolása ennek. S ez nemcsak a lakónegyedek­re, az utcákra, terekre áll, a munka, az építés műhelyeire is. A T'C'Pfi V^öon crv^ r kanrtAmo'hr. ságú építményei között friss, úi arcú szerelőcsarnokok kul­turális és szociális építmények magasodnak. Azt is láttuk, hogy egy régebben épült szere­(ii.) lőcsarnok körül mint maga­sodnak a falak, félig már tető is ível felette. Bent megállás nélkül folyik a munka, s mi­kor az új elkészül, akkor ke­rül sor a régi lebontására. Ennyi és ilyen a város? Nem, mindennél több, masabb Kali­nyin. Hiszen nem esett szó a Volga két partjának hangula­táról, a rakpartokról, sétányok­ról, pedig mindebben annyi, de annyi a hazai, a pesti íz. S a hidak. Az egyik a mi Margit- hídunkat mintázza, még az sem feltűnő, hogy hosszában kurtább, keskenyebb is, s de- rékját nem döfködi a sziget csücske. A másik híd a Sza- badság-hidat formázza. A két pillér vassodronya tartja a két gyalog, és az öt méter széles kocsiút padlóját. Szó szerint ezt, szálas és erős deszkák a két part közötti élet szőnyegei — A németek lebombázták! — magyarázza készségesen a partról ránkcsodálkozó egyik pecás. Köszönjük felvilágosítását, s biztatjuk, hogy horgaival vi­tézkedjék. Halászok, vadászok zsákmányfogás előtti pesszi­mizmusával legyint, s visszaül a parti kőre, fogja, szorítja a bambuszbotokat, és igézi a vi­zet. S le-fel, itt és a túlsó par­ton kuporgó emberek, vízbe nyúló sárga botok: horgászok, pecások, miként a Duna part­ján, Balatonunk szegélyén, vagy a vizesárkok sásai között. Ez is internacionalizmus. A város Vidám Parkjáról sem esett szó, pedig szélesen, nagy területen nyújtónk, a főutca és a Volga között. S szombat dél­után, vasárnap egész nap a szórakozni vágyók, elsősorban gyerekek és fiatalok serege nyüzsög ott. Meglepetés bejá­ratánál piros transzparensen a fehér írás: Köszöntjük magyar vendégeinket. Úttörők szalad­nak itt elénk, s két kezünk máris teli virággal: orgona, tu­lipán, sok-sok menyasszonynak illő csokra. Itt látjuk az isko­lák kisállattenyésztésének ki­állítását, s úgy. elbámészko­dunk, hogy gondos útimarsa- lunk, Szorokán belédzzad, hogy elkéssük a további programot. Még kétszer látjuk viszont a fák zöld sátorába bújtatott vi­dámságot: egyszer a cirkusz es­ti előadását néztük meg, más­szor pedig az óriáskerék hin­tés kosaraiba ültetnek bennün­ket, hogy fentről, a magasból láthassuk a város panorámá­ját. E nnyi és ilyen a város? Nem, mindennél több, másabb Kali­nyin. S most, hogy emlékeinket, benyomásainkat rendezzük, elővesszük a képes­albumot, s belélapözunk. Az első kép patkó alakú, orosz építészeti elemekbe ve­gyített barokk kastély. A pat­kó két végében kiszélesedik és a záró épületrészek az ortodox templomok sajátos kiképzését mutatják. — II. Katalin szívesen és sokszor felkeresett vidéki pi­henőhelye volt — magyarázzák vendéglátóink. A templomok rendeltetése az voüt, hogy fel­váltva vigasztalják és mosogas­sák a felséges asszony lelkét görbére csúszott esték és éjsza­kák tusája után — teszik hoz­zá mosolyogva. Visszanevetünk, mi is ismer­jük Katalin álhatatosságát, mely talán még a mi Mária Te­réziánkon is túltett. Úgy vél­jük II. Józsefnek, a kalapos ki­rálynak is része lehetett ben­ne. A kastély most múzeum, az előtte levő tér tágas, a felnőt­tek kedves pihenője, a gyerme­kek játszótere. A második kép a városi szín­ház neoklasszikus épülete. Kár, hogy nyugati oldalához a múlt század utolsó éveiben egy mé­reteiben is duzzadt épületko­losszust ragasztottak, s emiatt •'em érvényesül önállóságában a nagy és impozáns építmény. De lehet, hogy ez csak a mi szemléletünkben torzít, kísé­rőink nem tesznek erről emlí­tést. A vaskos oszlopokon nyugvó timpanon alatt a színház igaz­gatója fogad ben­nünket, szerényen, csendesen és nyugodt elenganciával. Ügy vezet, kalauzol végig az elő­csarnokon, a nagyméretű tár­salgó magas, oszlopos, freskós falai alatt, a színházterem széksorai között, mint orvos vezeti kórteremről kórterem­re látogatóit. — Mit játszottak ebben az évben? — tesszük fel a kér­dést. — Csak mai tárgyú, szovjet darabokat — Klasszikusok? — A moszkvai kollégák re- petoárjában vannak. — Magyar darab? — Szeretnénk, de nincs for­dításunk. — Bercht, Miller, Dürematt? Nálunk ők eléggé divatosak. — Nem szeretjük, nem ért­jük ... Nincs alkalmunk a további gondolatcserére és kíváncsis- kodásra, tolmácsunk nem bír­ja gőzzel, s a program is más­ra kötelez. A harmadik kép a Volga bal partján, a széles kőmellvédről a víz felé nyúló régi. csikófe­jes, bronzba munkált hajó­orr, s mögötte süveges, kaítá- nos szobor. Afanasi Nikitin tveri kereskedő a XVI. század­ból, aki bárkájával minden más ország felfedezőit meg­előzve hajózott Indiába. Éppen olyan büszkén beszélnek róla a kalinviak. mint arról a má­sik szoborról, mely a követ­kező képről néz szembe velünk. Krylov, a nagy orosz meseíró emlékét öntette bronzba a vá­ros. A szobor körében négy csonka, szögletes oszlop relif­jein mesealakjai, az állatok élik, játsszák beszédes ember­életüket. Szobrok, terek váltják egy­mást a kézbe kerülő képeken. Lenin a főutca fás térbe széle­sedő öblében, mögötte azoknak a szovjet hősöknek szerény, részútosan a virágágyra fekvő emléktáblája, akik a honvédő háborúban a fasiszták elleni harcban vesztették életüket. Tábornokok, főtisztek, rang nélküli katonák neveit olvas­suk. Kegyelettel helyezzük el itt koszorúnkat, A másik utca terén Puskin, a harmadikon Csajkovszkij, a negyediken a Béke szimboli­kus szoborcsoportja. Megkapó látvány ez mind a történelem, az irodalom, a művészet, az építő jelen és a béke szimbó­lumai városszerte. r j kép, a városi kór-| U ház egyik épülete. A századeleji épületi külső komorságát I egyszerre feloldja a folyosok,! kórtermek kínos tisztasága, s, ámulatból ámulatba kerget mindannyiunkat modem fel­szerelése. Kedveskedve mutat­nak elektronikus műszereikre,' melyek már majdnem gépek: — Magyar, önök készítették.] S a megyei könyvtár? Elő­csarnokában még most is lát- [ juk könyvért — igen, nem té­vedés, könyvért — sorbanállól emberek kígyóját (hétköznap délelőtt), látjuk olvasótermeit: itt a szépirodalmi, ott a mű-j szaki, amott az agrártudomá­nyi, az angol, a francia, a né-| met olvasószobákat. Mindenütt, olvasók, jegyzetelgetők, tanu-j lók. Két csinos lánykát megszó­lítunk. Tanárjelöltek, vizsgá­ra készülnek. — Kalinyiniak? — kérdez-1 zük. — Igen, igen — kuncognak össze. — S ha a vizsga sikerül, mi a további cél? — Falura megyünk tanítani. | — Nem lenne jobb Kalinyin- ban? — Nem, nem — mondják j egyszerre, kicsit elcsodálkoz­va is. A következő kép a sportsta­dion fotográfiája. A Vidáml Park tőszomszédságában a Vol­gáig nyúlik. A gyermeknapi ünnepélyt láttuk itt őszinte örömünkre. A köralakú lelátók lépcsős ülőkéi tele fiúkkal, lánykákkal. A felnőttek itt-ott tarkítják a sorokat. Üttörőze-| nekar, felvonulások, tomabe- mutatók, atlétikai számok, a pálya közepére leereszkedő helikopter. nyitott teherautó-1 kon körbehordott élőképek szí­nes emlékeit idézzük fel. Nincs I agyonrendezettsége ennek az ünnepségnek, vidám, hangula­tos, az irányító felnőtték diszk­réten végzik munkájukat, ke-| vés a parádé, de annál több tartalma, értelme. Pionír nyak­kendőt kapunk, virágot, szava- lőkórus köszöntését, de min­denekelőtt ott-tartózkodásunk egyik legkedvesebb emlékét. Egy másik kép: Hotel Selin- ger, a város főutcáján. Mére­teiben körülbelül azonos a mi Béke Szállónkkal. Lilásan bor­dó vakolása nekünk kissé szo­katlan. De az épület helyes arányaival gazdagítója a vá­rosképnek. Kétszer ebédeltünk itt, s egy alkalommal úgyne-.—. vezett magyar vacsorán vet-l tünk részt. A vacsora magyar | jelzője nem az ételekre vonat­kozik, hanem arra, hogy Ka- linyinban tanuló magyar elv-j- társakkal jöttünk itt össze be-l. szélgetésre. ök az otthoni dol­gokról, eseményekről kérdez­gettek, mi aziránt érdeklőd-1 tünk, hogy s mint szok ták meg j az itteni életet. K épek fényes kártyái | csúsznak ki ujjainkl közül, ki tudná szó-l val, írással győzni a! magyarázatot. Ügy véljük, azj eddigiekkel be tudtuk mutatni I a várost, s úgy is véljük, nem.l Kalinyint látni kell, magyaráz-1 ni nem lehet. Más, mint Kapos­vár, más, mint Székesfehérvár,! más, mint Veszprém; se Kecs-| kéméihez, se Miskolehoz nemi hasonlít, még Moszkvához! sem. Kalinyin nagy múltú I orosz város, a szovjet hatalom I frissítette, izmosította, nyúj-l tóztatta. A kommunizmust épí­tő 280 000 szovjet ember ott- j hona, városa. C-j-ilm jj Arcismeret PADOS JÓZSEF mmm ' 1 ; :--rí Vittorio de Sica, az ismert filmrendező hamisítatlan I gengszter-szereplőt keresett L egyik produkciójához. Olyan valakire gondolt, aki­nek arcvonásai maszk nél­kül is megfelelnek a szer- ző elképzelésének. Sica órák hosszat rótta a római utcá- j kát, amíg végre célhoz ért. Egy utcakereszteződésnél Lombroso-tipusú betörő- | alakkal került szembe. Olyannal, akinek az útjábol önkéntelenül is kitér az ember. Vittorio de Sica azonban elállta az idegen | útját, és alaposan szemügy­re vette. A homorúan ívelt, visszaugró homlok gonosz tetterőt fejezett ki; a bi­zonytalan nézésű, vizenyős, zöld, pillátlan szem alatto­mos ravaszságot. Testalka­tának asszimetriája oktalan, vad kegyetlenséget árult el. — Maga az én emberem! — kiáltott fel a filmrende­ző, a barátságosan vállon veregette a férfit. Mekkora volt a meglepe­tése, amikor rövid szóváltás után kiderült, hogy a római ügyészség egyik vezetőjét I szemelte ki a gengszter-sze- repre. * * * Hamarosan hazánkban is bemutatják a Karlovy Vary-i fesztivál néhány díjnyertes filmjét. Az Egy csepp méz című fő- dijat nyert angol, a nagydíjat nyert Egy év 1 kilenc napja című szov­jet, a Napfény és árnyék című, a filmkritikusok díjával kitüntetett bol­gár, és a Pedro a Sierrá- ba megy című díjnyertes kubai film kerül a ma­gyar közönség elé. * * * Oj magyar—csehszlo­vák kooprodukciós fil­met forgat Máriássy Fé­lix, a Budapesti tavasz, az Egy pikkoló világos, az Álmatlan évek alkotó­ja. A Pirosbetüs hétköz­napok írója Máriássy Ju­dit. A film középpontjá­ban egy magyar és egy \ csehszlovák házaspár áll. A főszerepeket Gá­bor Miklós, Ruttkai Éva, Tana Breichova, Jaros- lav Marvan és Tvan Mistdik alakítják. * » * Hatalmas összegeket keres Jack Chen Hong Kong-i szobrász azzal, hogy meg­mintázza az ismert holly­woodi filmsztárokat. A viaszbabák frizuráját a szobrász felesége szálanként tűzi be a viaszkoponyába egy speciális tűvel. Egy fér­fi sztár 1200, egy női 1500 dollárba kerül. Hogy miért drágábbak a nők? Mert sok­kal több viaszt használnak fel mintázásukhoz. A ruhá­_ b ól kilátszó testrészek j I I ugyanis mind viaszból ké­szülnek. * * • Henri Spade rendező filmre viszi Gustave Flaubert Bouvard és 1 Pécuchet című regényét. A két főhőst Bourvil és Fernande! alakítja. Bour- vilt a Nyomorultak, a | Huszárok, A világ min- | den aranya című filmek­ből jól ismeri a magyar közönség. Chaplin új burleszket ir Az oxfordi egyetemen a közelmúltban disz- | doktorrá avatott Charlie ~ Chaplin bejelentette, hogy rövidesen befejezi új burleszkjének forgató- j könyvét. Ebben az alko­tásban együtt lép fel Sydney nevű fiával. A hetvenhárom éves világhírű művész az utóbbi években nem fil­mezett, idejének nagy részét emlékiratainak rendezésével töltötte. ... A 20th Century Fox ame­rikai filmvállalat Olaszor­szágban forgatja Cleopatra című produkcióját. Az olasz szakszervézetek hevesen tá­madják a vállalatot, mert vétett a vendéglátó ország szabályai ellen. Háromszáz külföldi technikust vitt Olaszországba, s ezzel meg­sértette a hazai technikusok szakmai tekintélyét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom