Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

▼*s£map, 19«2. július 8. Ráadás — Semmi izgalom uraim, egy kissé bizonytalan a mes- ■ * tér... ' ­Lólengés &a£gt — Apü már igazán megtanulhatnád megkötni a nyakkendődet! Életunt indián Divat és szerelem BÖLCSEK MOSOLYA Bohémélet Henri Murger, a Bohémélet írója, egy napon a következő levelet kapta Gérard de Ner­val költőtől: Kedves barátom, ma este vacsorára szeretnék elmenni Valakihez. Légy szíves kölcsön­adni a kabátodat, ha neked van egy. Murger azonnal válaszolt: Kabátom van, és azt nagyon szívesen köiesönadom. De légy szíves elküldeni a nadrágodat, hogy elvihessem hozzád a ka­bátomat. Legalább az egyiket Mikór Stendhal öregedni kezdett, barátai meg akarták házasítani. Nem lehet — mondta az író —, életemben kettőt sze­rettem: a szépasszonyókat meg az agglegénységemet. Most leg­alább az agglegénységemet akarom megtartani. Egy kis adósság Balzacnak rengeteg Volt az adóssága. ■ Nem is értem — mondta az írónak egyik barátja —, egyáltalán hogy mersz az ut­cára lépni? Hiszen minden pil­lanatban beleütközhetsz vala­melyik hiteleződbe! Balzac közelebb hajolt ba- átjához és megsúgta: Ki van Zárva. Miért lenne kizárva? Hi­szen tele van velük a város! Balzac elmosolyodott és büszkén felélte: — Az igaz, de én kocsin já­rok, ők pedig gyalog Toíózzunk — loíí ózzunk L Biztosa« rést* veaz * lottó tárgynyeremény-sor- eolásán* aki ilyen szelvénnyel ját­szik- 16. Állott, romlott, 17. Elsza­ladt tóle. 18. Bicepsze. 19. Arany­műves teszi. 20. ÖNV. 22. Algériai Felszabadítás! Front. 23. ALA. 25. Egy fajta fizetési előleg. 26. Fordí­tott személyes névmás. 27. Női név tárgyesete. 29. Nyugati olajmárka. 31. Juttat. 32. Belsőrész névelővel. 34. Ilye« ember a hizelgő. 36. Mo­sogatószer neve. 37. Nehézfém öl­tözék! 38. Királyi helytartó. 39. Meghatározhatatlan személyt. 41. Így »jár« egy erdőpusztitó hernyó­fajta. 43. Rangjelző szócska. 45. Itt soisolják 1962. július 20-án a lot­tót. 46. Lángéi. 47. Bizonyítást ki­fejező szócska. 49. Jegyző idegén szóval. 50. Fekete franciául. A szó elején fölösleges L. 51. A nagy francia romantikus regényíró neve fonetikusan. 52. Szájvíz. 5$. Me­dália. 54. Időhatározó. 55. Pelyhes csirkék eledelét, a kukorica ... 38. ASAPÉ. 61. Verte régiesen. 62. Sa­ját kezűleg. 63. Férfinév. 64. Ló­név. 66. Vigyázó. 67. A harmadik személy szálfát szállít a folyón. 68. Napilap közimert francia szóval, fonetikusan. 70. Ezzé válik egy vá­ros súlyos bombázás után. 71. Lot­tó- és totószelvényt árul. 72. A lé­lek mémöknője. 73. Győztest, kát­váltra fektetőt. 75. Engem jelöl örköséül. 77. Allatlakás. 79. Bolygó- rendszerek központjai. 8L Mi emészt? 82. Asszony. 83. Baráti ál­lam pénze. 85. A nak párja. 86. Szakmunkás az élelmiszeriparban. 88. TTD. 89. A hét vezér egyike. 90. Félig kész asztag! 92. Olasz fo­lyó. 93. Görög betű. 95. Élete. 96. A Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság rendezi a nyári idényben a Balaton partján. (Ezeken a verse­nyeken horgászengedély nélkül foghatnak nagyhalat az indulók.) FÜGGŐLEGES: 1. Minden hó el­ső pénteken van ennek a napja. 2. AVÉT. 3. Fontos fém. 4. Erősítő szócska. 5. Hamlet híres monológ­jának kezdőszava. 6. A vas vegyje- le. 7. Osztap Bender egyik szülő­atyja. 8. Szín. 9. Elnöki, röviden. 10. Személyes névmás. 11. Munkás 1 H 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 L lé m m 17 m fi 18 19 *r* BS 20 21 m 22 m 23 24 Mg ifi 25 26 m 27 28 Mg Jm m 29 30 Mg sn 31 m 32 33 Mg 34 35 m 36 m 37 m 38 m 39 40 m 41 42 m 43 44 m 45 Mg jss 46 4? 48 m 49 m 50 Mg SS? 51 SS fi Mar EK m fi m S3 m 53 S4 55 56 57 Mg *« 58 59 60 m 61 62 Mf S3* 63 Mg sts 64 65 66 fi 67 Mg Sfí 68 69 S3 70 m 71 m 72 * 73 74 m 75 76 Mg Sas 77 78 m 79 Mg säst 80 *** 81 82 83 84 85 Mg 86 87 m 88 Mg jKH 89 90 91 fi fi 92 m 93 94 Mg ifi sag 95 96 , S­K jassznyelven, fordítva. 12. TéliJ sporteszköz. 13. Mondat kellék. 14.* Női név. 15. Ezeken dől el a 12 ta-p lálatos totószelvény sorsa. 20. Ez^ lehetett a bíró első kérdése az OASÍ volt vezéréhez a tárgyaláson. 21. \ Szőlőterület részei. 23. Házról-ház-T ra járó ember, névelővel. 24. Süte-f> ményféie névelővel. 27. Fogoly mu-i tátószóval. 28. ötös lottó -|- tizenkét-\ tes totó. *29. Minden pénteken ötöt* húznak. 30. Tálon betűi keverve. 7 32. A televízió röviden. 33. Villany- i motor forgórésze. 34. Eric Knight 1 vidám művének főhőse (Sam). 35. \ Old betűi keverve. 40. A hátasló r gondozója. 42. Vasúti talpfa köz-(? használatú idegen szóval, kiejtés J szerint. 44. Göngyölegek. 46. Láng, parázs tulajdonsága. 48. Bóráról! híres község, járási székhely Fe-f jér megyében. 51. Ivartalanított fia-J tál kos. 55. Durvára őrölt kukori-3 cában. 56. Filmcsillagok (ék. * hiány). 57. Különösen a sportbara- tok szeretik (de azért a sporthoz^ nem értők is nyernek rajta). 58. ] Karóz keverve. 59. Finnországot! névelővel. 60. Két szó: létezni és f második személyre. 63. A fény ( mértékegysége. 65. Fordítva: Az< obsitos című vers szerzője. 67. Fé-^ lig ömlött. 69. Bibliai alak. 74. Nyu- gat-flandriai város, az első világhá­borúban több csata színhelye. Itt^ alkalmazták a németek először fúvott gázt (Y * I). 76. Csapás ; erdőben. 78. A jövőben kapható. J 80. Folyadék. 82. Agresszív katonai f tömb. 84. Zamata. 86. Amerikai ( költő és író a múlt század első fe-^ lében (Edgar Allan). 87. Fordítva] angyalrang. 89. Fogadási műszó lóversenyen, ügetőn. 91. Fordítva:< részvénytársaság. 92. P. S. 94. Mintj a vízszintes 77. 95. Éneklő hangocs- , ka. , . . Kordován Gyula? Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., 45., 71., 96. és a függőle­ges 1„ 15., 28., 29., 57. Beküldési határidő 1962. július 13-a, péntek délig. Kérjük olvasóin­kat, hogy csak a szükséges soro­kat küldjék be. A levelezőlapra vagy borítékra feltűnően írják rá: »REJTVÉNY-«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Gagarin könyve: »Uta­zás a világűrbe«-«; Lajka; Carpen­ter; German Tyitov; Ciolkovszkij; Vosztok; Rakéták; Glenn; A Hold. Juríj Gagarin Utazás a világűr­ben című könyvét nyerték: . Miha Béla Kaposvár, Iszák u. 29. Czeibert Izabella Kaposvár, Kia­gát u. 14. Kovács Dezső Bolhás, Kossuth L. u. 2. Gundy Lászlóné Nagyatád, Er­dőgazdaság. Gergelics Anna Gyékényes, Sző­lőhegy 12/a. A könyveket postán küldjük el* DARVAS SZILÁRD: HIÚSÁG Ideges, türelmetlen, mozgékony ember lévén nem szí­vesen járok borbélyhoz. Egyébként unom a várakozást és a hajtalanítási műtét alatti ücsörgést, épp ezért rendszerint összegyűjtöm fejemen a hajat, és úgy viszem a műhelybe, mint mosásba a szennyest, gondosan ügyelve, hogy az elő­írt öt kiló meglegyen. Talán azért is van, hogy eddig a borbélyok bizonyos tartózkodással kezélték, egyszer a fülembe is belenyírtak, de ez már rég volt. Ilyen előzmények után léptem át az elmúlt hetek egyikén a körúti szövetkezeti bolt küszöbét, ahol a kiváló szakemberék megszámlálhatatlan sora csattogtatta az ol­lót halálra ítélt hajzatok felett. Imponáló gyorsasággal cse­rélődtek á fejek, bebizonyítva itt is a nagyüzemi gazdálko­dás előnyeit. Annál inkább módomban volt ezt értékelni, mert legutóbb könnyelműen egy maszek borbélyhoz tér­tem, be, aki a legkezdetlegesebb módon maga gazdálkodott öt hold kundsafton. Először engem kezdett nyírni, azalatt a felesége beszappanozott egy másik áldozatot, miért is gyorsan átszaladt ahhoz borotválni. Közben lebonyolított még vagy négy fejmosást, időn­ként visszatérve rám, mert az én fejem jelentette neki a pi­henést a rumliban. Körülbelül ötször kezdett hozzám, de mindig elfelejtette, hol hagyott abba, az ő feje se volt káp­talan, és az enyém se lett rendesen megnyírva. Szóval, itt mindennek nyoma sem volt, percek alatt felszántottak vagy negyven fejet, olyan keresztsoros nyí­rás folyt, hogy öröm volt nézni. Engem is igen hamar mű­sorra tűztek, s az egész ügy miben som különbözött volna a szokványos fodrászán műveletektől, ha a hozzám beosz­tott mester munkája végeztével a következő meglepő kije­lentést nem teszi, szeretettel simítva végig megmaradt fürt­jeimet: — Ilyen hajjal szívesen indulnék a májusi versenyen, ha rá tetszene érni... Hadd jegyezzem meg közbevetöleg, hogy külsőmet il­letően dicséret dolgában nem vagyok túlságosan elkényez­tetve. Épp ezért érthető, ha a szemben levő tükör tanúsága szerint büszke pír öntötte el arcomat, s meghatott zavarom­ban csak ennyit tudtam dadogni: — Miért? Milyen hajak vannak? — Ö mondta könnyed mosollyal —, önnek némi szak­értelemmel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ezt megma­gyarázhassam. De — tette hozzá — ez az a haj, amibe az embernek ákkor sincs szíve belevágni, ha nagyon siet... Utána elgondolkozva ballagtam a szerkesztőség felé. Hajamra gondoltam, melyet lassan negyvenhat éve hordok, anélkül, hogy tisztában lennék valódi értékével. Művész kezébe kellett kerülnie, aki az első pillantásra meglátja a különbséget a hamis és a drágakő közt, megnyitva előttem az utat a dicsőség, hír és népszerűség felé. Szinte láttam már magam a fodrászok májusi versenyén izgatott szemek kereszttűzében, amint csodálatos copfom egy-egy loknija a földre hull, miközben magam is megbabonázva nézem a szemembe szitáló szálakat. S gőgösen emelem díjat nyert tipikus és mégsem sematikus fejemet... Ily gondolatok közt értem munkahelyemre, megemelve a kartársak előtt a kalapom, s felfedve azt a hajat, amely még ki se hűlt a rászórt hajszesztől és dicséretektől. S lám, az ármány máris dolgozni kezdett. — Mi az, birkanyirás volt? — kérdezték kórusban. Végignéztem a sok tucathajon, egy sem akadt köztük, amely akárcsak az elődöntőig jutna. Próbáltam megmagya­rázni nekik a nagy felfedezést, hogy miként a zenei zsenik­nek abszolút hallásuk, nekem abszolút hajam van, idéztem a fodrász szakszerű véleményét, s hogy komolyan latolga­tom a versenyben való indulás esélyeit... Ostoba kacajra fakadtak. Az irigység és meg nem ér­tés valóságos orgiát ült. Ez idő tájt kezdtem kalap nélkül járni, fittyet hányva magamban a hajvágási maradványok ellen folytatott harc­ban a télvég dühének, s a járókelők közkincsévé téve mindennapi hajamat. Búsan Alapítottam meg, hogy a szél­ben nem mutat olyan jól, az érdeklődés teljes hiányát pe­dig hajkultúránk kezdetlegességének és az idevágó szak­könyvek elégtelenségének tudtam be. Sűrűn álltam meg egy-egy kirakat tükörüvege előtt, mintegy ellenőrizve azt a hajad, amely immár nem az enyém volt, hanem az egész emberiségé. Fáradozásaimat siker koronázta, csakhamar olyan hu­rutra tettem szert, hogy nem annyira hajammal, mint in­kább hörgésemmel vontam magamra a járókelők figyelmét. Kalaphoz szokott fejem nem bírta ki a hajam népszerűsí­téséhez elengedhetetlenül szükséges fedetlenséget. Ágynak estem, ahogy mondani szokták, s míg felesé­gem ápolónői minőségben tett-l ett körülöttem, s szidalma­zott, hogy biztosan megint alulról fáztam fel, mert nem vagyok hajlandó két zoknit húzni, én ráemelve láztól csil­logó tekintetemet, megkérdeztem: — Milyennek találod a hajamat? — Piszkos — mondta habozás nélkül. S hogy megszabaduljak a láztól, egy ronda, nagy, barna kendővel dunsztba kötötte, teljesen láthatatlanná téve azt a hajat, amelybe egy borbélynak akkor sincs szíve bele­vágni, ha nagyon siet. Áa/iAafó áx/i&Zxé&fe/ítítyfi Ái az

Next

/
Oldalképek
Tartalom