Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. július & / Viíézek tanyáján A 150 esztendős szilfa, a balatonszentgyörgyi Csillagvár 300 évesre becsült falai ma már csak emlékeket őriznek, s ha egy pillanatra elfogja is az álmodozás a szemlélőt és romantikát leeres, hamar rájön, hogy itt történelmet talál. Mintha éppen most indultaik: volna rövid portyára a végvári vitézek. Az asztalon ott a malom, félbemaradt a játszma, a babszemük várják, hogy visszajöjjenek a kardforgató névtelen hősök, folytassák a szórakozást De odakint »nem babra megy a játék, ki tudja, hányán térnek vissza __ ü res a vár parancsnokának szobája is. A bölénybőrön most nem a terveket szövő, vagy a császárt meg a törököket szidó vitézek pengetik sarkantyúikat, hanem látogatók lépkednek, S a vár mai parancsnokának, Mazzag Vince gondnoknak az előadását ballgatjät Érdeklődők imncEtg akadnak. hatnak a sok összecsapást látott szablyákkal, a kovás muskétákkal, meg a vitézek legnagyobb fegyverével, a szakállas puskával. A vár pincéje a börtön. Egyik-másik vállakozó szellemű látogató beleül a kalodába, még a hegedűt is a nyakába engedi akasztani. — De mekkora csuklód lehettek a harcosoknak!^ — kiált föl a »fogoly-. Kezet ugyanis megerőltetés nélkül kiemeli a hegedű lyukaiból. A bilincsek vasgolyóbisai már sajnálkozást ébresztenek a szemlélő- dőkben. Micsoda súlyok! És milyen nyirkos itt minden ... Senki sem megy ed szó nélkül a kút mellett. A falakon belül, az épületben van a 31 méter mély kút. Kitűnő a vize. Egy régi följegyzés azonban szomorú tragédiát árul ét: 1820. augusztus 23-án egy Bojtár Antal nevű kőműves belezuhant. Társa próbált segíteni, de az is bennmaradt. Mire rájuk találtak, megfulladtak. Egyik kíváncsiskodó társaság elmegy, jön a másik. Naponta ki tudja hányszor hangzik él a vár és a vitézek története. A kirándulók szalonnát sütnek a vár udvarán, s ha ünnepélyre kerül a sor, malacpecsenye is illatozik a nyárson... R. F. ívűi a raion nemi. soKan próbálják megforgatni a nyikorgó kerekeket, Bizony nehéz. Csoportosan vagy egyenként jönnek ide a Balaton-menti, a keszthelyi vagy a hévízi üdülőkből, Tavaly 13 000-en tekin- tették meg ezt az országiban egyedülálló vitézi tanyát. Sokakat vonz a végváriak szinte titokzatos Sete, a nehézségék, a harcok színhelyé Itt aztán életre kelnék az olvasott események; szemtől szembúi állA kockajáték kedvenc szórakozása volt a végváriaknak. A régi falak között, a régi asztalnál tréfáskedvű látogatók utánozzák a vitézeket. A vitézek kapitányának a szobája. Mazzag Yincae Mesél a múltról az érdeklődőknek. A a kék úton* emui fibnsóe&zal második tívzél focaatiák a CsecUái is Atyjtelek vidékén csehszlovák határnál levő nagymilíd-csúcstól indul ki a turisták »országos kék- jelzésű útvonala, amely mintegy ezer kilométernyi hosszúságban vonul végig az ország legszebb tá jain. A Budapest Filmstúdió tavaly a »kék- útvonalon haladva filmsorozat készítését kezdte meg »Barangolás a kék úton- címmel. A már elkészült első részben »A zempléni hegység- című 15 perces színes filmben a nagymdlíci-csúcstól indulva Boldogkőváraljáig, a mintegy száz kilométeres útvonal természeti szépségein, történelmi nevezetességein kívül megörökítették az ott élő emberek életét, munkáját is. A második rész forgatását az idén kezdték meg, s ebben a részben a Cserhát, az aggteleki karsztvidék és a Galyaság vidékét örökítik meg a Hemád völgyétől a borsodi iparvidéken keresztül egészen a Bükkig. A »Barangolás a kék úton« című filmsorozat első két részének forgatókönyvét dr. Paulis Alajos írta, rendező Mö- nich László, operatőr Szabó Árpád. A tervek szerint a hónap vé- gefelé befejezik a második rész felvételeit és jövőre a Bükk fest® környékén, a kék útvonal harmadik szakaszán folytatják munkájúkat. (MTI) Jól megmondta! Macmillan lakásgondjai! I 7* peruit? .'í.; ..." ^.4 Macmillan ftnjiol ‘mjw-íwAz egyik műxtelődési otthon beküldte filmért a gondnokát Kaposvárra, a megyei fümitárba. — Ajánljanak valami jót az elvtársak, mert én bizony nemigen ismerem itt ki magamat ... — mondta a gondnok. A filmtáros elővett a szék- rényből egy dobozt, s a gondnok elé tette: — Ez igen érdekes fűm... Minden községben tetszett a közönségnek. Válassza talán ezt. A gondnoki föltette a pápaszemet, s fennhangon betűzni kezdte a doboz felirat tát: — A..j kétezer... éves... Pécs..; A gondnok nagyot nyelt, vakarni kezdte a feje búbját. •— Ezt én még ajkkor se viszem el, ha fizetnek! —- De miért? s-t hökkent meg a filmtáros. — Meghagy kétezer éves Pécs? Hiszen még csak 1962- őt írunk*.. Macmillan angol miniszterelnöknek lakásgondjai vannak! A Downing Street 10. sz. alatt az angol miniszterelnökség palotáját átépítik.: a miniszterelnök »szükséglakást« kapott az angol admiralitás épületében. Időközben kiderült, hogy a miniszterelnökségi palota helyreállítási munkálatai erősen elhúzódnak, és körülbelül kétszer annyiba kerülnek, mint az eredetileg előirányzott összeg. A renoválást mindaddig felfüggesztették, amíg a parlament nem hagyja jóvá a többletköltségeket. * * * Költséges a „halhatatlanok“ egyenruhája Nem tehetünk kivételt! Viccnek is beilHk, ami a népművelési tanfolyam első napján megesett. Mivél a tanfolyamon, is együtt voltaik a nők és a férfiak, misem természetesebb, mint hogy a-• ebédnél is egy asztalhoz ültek. Ekkor következett a meglepetés. — A férfiak fáradjanak át a másik terembe, nem étkezhetnek együtt a nőkkel — közölték a teremtés megszeppent koronáival. Legjobban a házaspárok rökönyödtek meg (sok ilyen is volt a tovább képzésen). — Mi férj és feleségek vagyunk — próbáltak kibújni a szabály alóL — Sajnáljuk, kérem, senkivel sem tehetünk kivételt — han^ott a válasz. Mit volt, mit tenni, a többszörös családapák és családanyák elbúcsúztak egymástól. Estéire aztán kiderült, hogy nem valami tréfa áldozatai voltak a tanfolyam részvevői. A személyzet egyszerűen azt gondolta, hogy a felnőtt hallgatókra is vonatkoznak a kollégiumi előírások. A Francia Akadémia nemrégiben tagjai közé választotta Jean Guittont, akinek ez alkalomból el kellett készítenie a »halhatatlanok« hagyományos díszegyenruháját, az aranypasszomán- tokkal gazdagon díszített zöld frakkot. A frakkért a szabó 6 ezer új frankot kért, mondván, hogy elkészítéséhez 350 munkaóra szükséges. Költséges dicsőség! * * * Gorkij múzeum Marianské Laznéban Marianské Lazné fürdőhelyen megnyílt a Gorkij múzeum aibban a házban, ahol a világhírű szovjet író 1923/24-ben lakott. A múzeumban több más dokumentum mellett bemutatják az Artamanovök-hoz készült vázlatokat. Gorkij e művé« nek megírására Marianské Lázneban készült. A múzeum érdekességei közé tartoznak azok a levelek, amelyekkel cseh gyermekek keresték fel a nagy szovjet írót. *.* * Megalakult a türelmesek klubja Chicagóban megalakult a »türelmesek« klubja. A tagok legfontosabb feladatuknak a XX. század fokozott élettempója elleni küzdelmet tekintik. A klub összejövetelein az ebédet csak este 9 órakor szolgálják fel, az egyes fogások között pedig 30 perc szünetet tartanak. Az est fénypontja és befejezése képpen csigaversenyt rendeznek. TJ anyait feküdtüufe a fűben: ő meg én. Feküdtünk némán, félig lehunyt szempilláink, mögé bekúsztak a megtépett testű bárányfelhők, nem az ég magasságában, hanem pupilláink mélyén hajtották egymást valahonnan, valahová. A föld meleg volt és fülünkbe belezsongott a füdzsungel élete, azt hallgattuk és saját szívverésünket. A szerelem legszebb pillanatai ezek. Talán csak a vágyakozás szebb énnél. Nem szebb. Vadabb. Az harcra buzdít, ez ringató békét önt végig egész testünkön. Az O testén és az én testemen. — Alszol? kérdezte. — Nem. — HalloS? — Igen... Madár kiáltott valahol, riadtan. És mégis szép volt. — Hová mennek a felhők? — kérdezte. — Nem kutatom a felhők titlcait. Tiszteletben tartom. Talán éppen ők is nászra gyülekeznek Tapintatlanság lenne. — Nagyon megértő vagy — kuncogta, és megfogta a kezem. Kicsi volt a keze, izmos és forró. Megcirógattam ujjal hegyét, megkarcolgattam tenyerem a körmein. Elnevette magát. — Játszol? r- Miért? — Mikor kicsi voltam, min«8 anyám ujjaival játszottam. Ez eiment vadászni... ez Vftt egy nyulat... és hazavitte ... Ismered? —.... ez megsütötte, ham, ez mind bekapta, és mégis erre szalad a nyulacska — csiklandoztam meg, hogy aprókat sikongatott. — Ha nekem is lesz gyermekem, az is — biztos — játszani fog az ujjaimmal — szólalt meg egy pillanatnyi ernyedt csend után. Megtanítom a nyulacskára is, meg a bölcsőre is... Tudod az milyen? Ö, a kézzel nagyon sokat lőhet játszani... — Simogatni is fűztem hozzá. — Ütni is r— mondta most komolyan. — Most a kézről akarsz filozófiai előadást tartani? Adok egy címet is hozzá, jó? — Jó — nevette el magát megint. — És mi lenne a címe? — A kéz szerepe az ember állattá válásában ... J-T irtelen felült, kicsit fő- lém hajolt, hogy eltakarta a felhőket, és haja megcsiklandozta az arcom. — Cinikus vagy? — Csak tréfáltam ... Visszadőtt mellém, éreztem karja hűvösét. — Mindig mondasz valamit, ami elszomorít. Nem tudom miért, de valahogy mindig elszomorít. Ez is. Hiszen a kéz olyan szép és olyan jó. Azzal simogatsz, azzal simogatlak, azzal vetik a magot... — ... géppel... — ne légy hangulatrontó! Igenis kézzel, a magot, kézzel gyógyít az orvos, kézzel formálják végeredményben a szerszámokat is, és kézzel sütik a kenyeret. Nem igaz? Nem válaszoltam. Nem akartam megint mondani valamit. Hogy kézzel ölni is lehet. Nemcsak építem, de pusztítani is. Vetést. Házat. Embert. — Miért hallgatsz? Vagy megint valami olyan jár az eszedben.— Felültem. Ott feküdt mellettem, keze kicsit ökölbeszorítva, szemöldökét összehúzta, hogy haragos lett az arca, mint mikor a nap elbújik egy bodor felhő mögé és egy pillanatra árnyék borul mindenre. — Most mit akarsz ezzel? Itt vagyok melletted, szeretlek, te is szeretsz, nincs titka testünknek egymás előtt, s ami szépet, jót adhat, azt mind KEZEK — Olyan... — Ha a férfiaknak női lelkűk lenne, sohasem lenne háború — jegyezte meg váratlanul és kicsit élesen. — S a nőknek férfilelkük ... Szép kis felfordulás lenne a természet örökös rendjében — próbáltam tréfával elütni a választ, pedig nem is kérdés volt, amit mondott. És mégis az. őzzámfészkelődött, s egy kicsit remegő hangon kérdezte: — Te tudnál ölni? Embert? — "Rém tudom, ezen még nem gondolkoztam, s különben is ez a körülményektől függ. . Csattant a szó a száján: — Egyértelműen beszélj. Tudnál ölni, vagy nemi. H° megadja másikunknak. Hál most mit akarsz te a halállal? Rám nézett és egy pillanatra elfordította a fejét, úgy mondta: — Ne haragudj, nem akartalak megbántani... Csak ... nő vagyok. S most az jutott eszembe, hogy itt benn — mutatott szégyenlősen testére — talán élet sarjadzik. Tőled. Kicsit megcsúnyulok, kicsit megszenvedek, és egy emberkével több lesz a földön. S akkor megöli valaki. Egy másik ember, egy olyan ember, mint te. S te is megölsz valakit, annak a másik embernek a gyermekét, aki talán éppen így fogant az ég alatt, amikor bárányfelhők futottak, és te nem tudtad, hogy hová. Érted már? D ólintottam. Értem. ■*-* — És most se válaszolsz? — Miért akarsz az én válaszomtól más, soha nem ismert embertől garanciát kapni egy születő élet védelmére? — Ez szofizma — legyintett dühösen, és most már Ö is felült. Ült velem szemben és nézett. Idegenül. Ellenségesen. Láttam a tekintetében, hogy a gyilkost figyeli bennem, akitől most kellene megvédenie a holnap születő életet. — Te meg tudnál ölni egy embert, ha tudod, hogy az arra készül, hogy megölje a gyermekedet? Láttam, meghökkent egy pillanatra a kérdéstől, arcára most meghatóan mulatságos töprengés ült ki, aztán dacosan villant a szeme ... — Azt meg ... Az olyan embert, aki arra készül, hogy megölje a gyermekem, azt meg tudnám ölni! — Ezzel a két kezeddel? — Ezzel a két kezemmel — folytattam most már következetesen. — De hát ezzel a két kezeddel simogattál engem, ezzel a két kezeddel játszottál anyád uiiaival, s ezzel a két kezeddel tanítod meg majd őt is, a holnap születőt, hogy játsszék a te Híjaiddal is ... És mégis? Hallgatott egy pillanatig. Nem nézett rám. A fűszálakat nézte, amelyek a naptól meg- s-rnvlva. de kövek, elszántságod kavnszkod.t'’i~ iúthrjfotJnn gyökereikkel a földbe, hogy élA jenek, hogy szaporodjanak, hogy mindig fúpázsitot tudjanak borítani Ó alá és Én alám. z arcán végigfutott egy könnycsepp. A föld rögtön felitta. — Nem tudom ... nem tudom — rázta kétségbeesetten a fejét, és hozzám simult, hogy éreztem, oly riadtan ver a szíve, mint a kalitkába fogott madár szárnya. Átöleltem, megcsókoltam a száját, amely most sós volt a könnyektől és puha, mint a keze, amellyel az imént még ölni akart. — Ne beszéljünk erről. Most ne. És reméljük, hogy soha nem kell erről beszélni. Csak simogass, csókolj, s játssz az ujjaiddal, meg süssél kenyerei. Hidd el, én is inkább simogatlak ujjaimmal, én is inkább magot vetek ... ... Rám nézett, nem gúnyolódom—e most véle, aztán elmosolyodott: — ... géppel, ugye? —... nem, kézzel — mosolyogtam én is vissza. T edőltünk a fűre, nézni még egy kicsit a felhőket, érezni egymást, élvózni ezt a csendes, békés nyugalmat, amely duruzsolva fészkelődik a kora nyár zöld palástja alatt. — Szeretsz? — kérdezte halkan és megfogta a kezem. — Nagyon — súgtam vissza, és megcirógattam ujjai hegyét, megkarcolgattam tenyerem a körmein. Elnevette magát. Gyurkó Géza
