Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök. 1962. jnfftts FILMSZÍNHÁZAINK műsorából MÉGISCSAK NYÁR VAN Vörös Csillag A nagy olimpia Magyarul színes olasz filmen elevenedik meg az 1960-as nagy római olimpia — 84 ország 5400 versenyzőjének részvételével. A régi görög hagyományt szépen példázza Pin- daros, az ókori olim­piai játékokat di­csőítő költő, aki már kétezer-ötszáz évvel ezelőtt hir­dette: »►Szűnjön meg a szomorúság és a harc, hogy a fiatalok a játékok békés ver­sengésében álljanak szembe egymással.*- S amikor tizenheted­szer gyullad meg a szent tűz, felvonul­nak, és megkezdik küzdelmüket az újkor leghíresebb atlétái. S csodálatos új ered­mények születnek. És meglepetések is— Szabad Ifjúság rmmammmmmaBmmmma Lányok Különös vonzerőt kölcsönöz ennek a filmnek már a kör­nyezete is: a hóborí­totta tajgába, a fe­nyőerdők fenséges birodalmába visz el a felvevő kamera. Itt, egy erdőkiterme­lés munkásai között játszódik Csuljukin fiatal rendező új víg­játéka. öt barátnő ke­rül a szibériai telep­re. öt különböző jel­lem, megannyi apró, de nagyon jellemző emberi tulajdonság mozaikja. Friss, de­rűs levegőt áraszt a film. Vígjátéki mon­danivalója a mai fia­talság komoly erköl­csi problémáit hor­dozza. Emlékezetes figurája ennek a filmnek az öt lány egyiké: Toszja N. Rumjanceva alakítá­sában. A fiatal mű­vésznő ezért a sze­repéért a legjobb női alakítás díját nyer­te el a Mar del Pla- ta-i filmfesztiválon. CXXXKXXKXXXXXXyDCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Elkészült a magyar artézi kutak első „anyakönyve* A múlt héten mindenütt mindenki az időjárást szid­ta. Nem ok nélkül. Hol a nyakunk közé csörgött az ég minden csatornájának áldá­sa, hol metsző északi szél hasított ruhánk alá, mialatt pajkos bárányfelhők kerge- tőztek ott fönn. Akár ápri­lisban. Néhány nap óta is­mét szép és meleg az idő. Vajon most merjünk-e re­ménykedni? Mégis lesz igazi nyár az idén?... A meteo­rológia újabban ismét csak a hónap végére ígéri... De van egy csalhatatlan biztató jelenség. A napokban az utcákon nézelődtem. Jobb híján plakátokat szemlél­tem. Íme, az összkép: A mo­zihirdetések mellett egy barna testű »szexbomba.« uszít: vegyek új fürdőruhát! Odébb: már most szerezzem be őszi iskolaszereimet. Fö­lötte egy vízfejű kisgyerek egészségemre kívánja az At- máskát, baracklét, miegye­bet. »Megjelent a Somogyi Írás-*; »Soproni Ünnepi He­tek«; »Szegedi Szabadtéri Játékok« s más »helyi ak­tualitás« harsog a hirdető­oszlopokról. A plakátok mö­gül kivillan egy-két szép em­lékű est hirdetése: Davide Wilde zongoraestje, a Nép- művészeti hetek színvonalas műsora s más hasonló. Balsejtelmem támadt. A telefon mellé ültem, és tár­csáztam, kérdeztem: — Kérem, lesz-e mostaná­ban valami kulturális ren­dezvény, hangverseny, mű­soros est, ilyesmi Kaposvá­ron? Kissé egyhangú válaszo­kat kaptam. A városi műve­lődésügyi osztálytól, a me­gyei művelődésügyi osztály­tól, a Latinka Művelődési Háztól egyaránt ezt válaszol­ták: semmi, semmi... Ta­lán augusztus második felé­ben... Még egy árva köny- nyűzenei est, ORl-műsor sincs kilátásban. A teljes­ség kedvéért: egyetlen ese­ményünk augusztus végéig a vasárnapi ifjúsági találkozó lesz Kaposváron. Az az érzésem, hogy azért mégiscsak nyár van. Bár az Atlanti-óceánról érkező hű­vösebb légtömegek még meg- megostromolják a vén Euró­pát; a Kárpátok felől újabb zivatarfrontok felhőzik ha­zánk egét, azért mi nyugod­tan lehetünk: itt Kaposvá­ron nyár van. Most már egészen biztos... Sokéves, megcsontosodott hagyományokból eredő, tu­nya, tespedt nyár, amikor semmi smcs, és semmi sem lesz^, W. E. A víz az egész világon egy- re értékesebb nyersanyaggá válik. Mindenütt igyekeznek tiszta képet kapni a rendelke­zésre álló vízkészletről, amely­nek jelentős részét az artézi kutak hozzák fel a mélység­ből. Hazánkban mindeddig hiány­zott az artézi kutak megbízha­tó katasztere. E hiány pótlásá­»Ml a békét akarjuk, mert sokan vagyunk.-« (A moszkvai béke-világkongresszus kiált­ványából.) ra az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat szakemberei vál­lalkoztak a közelmúltban. A különböző listákból kiindulva felkutatták az ország egész te­rületét, és „helyszíni ellenőrzés alapján írták össze a kutak pontos adatait. Munka közben elég sok meglepetés érte a szakembereket. Kiderült pél­dául, hogy Bács-Kinkun és Fe­jér megyék területén kétszer annyi kút van, mint ameny- nyiről a nyilvántartások tud­tak. Az országos fölmérés adatai­ból kiderül, hogy az ország­ban — Budapestet is beleértve — az elmúlt száz év alatt több, mint 34 000 artézi kutat fúr­tak. (MTI) Botlás avagy tréfa? A közelmúltban jelent meg a Panoráma-sorozat IL szá­mú füzete Budapest—Somogy—Zala címmel A könyv azt írja, hogy Nagyatádon annyi uborka terem, hogy a hely­beli konzervgyárak (többes számban) nem is tudják feldol­gozni, jut belőle a Nagykanizsai Konzervgyárnak is. A való­ság az, hogy Nagyatádon nagyon kevés uborka terem; ha csak ezt kellene feldolgoznia a konzervgyárnak, akkor tervü­ket még 3 százalékra sem teljesítenék. A másik tévedés pe- <fig az, hogy Nagykanizsán nincs konzervgyár. Ugyancsak ebben olvashattunk arról is, hogy a muzeális értékű kdtes- tor emeletén a Hazafias Népfront, a nőtamács és a- KISZ könyvtárat rendezett be. Hát ha valaki ebből a könyvtárból akarna kölcsönözni könyvet, akkor egy sort sem olvashatna, mert a kolostorban nincs semmilyen könyvtár. Az Üj Magyar Lexikon 5. kötetének 95. oldalán a Nagy­atádról szóló ismertetésben többek között arról szerezhetünk tudomást, hogy Atádnak sörgyára is van. Atádnaik nincs sör­gyára, csupán a Nagykanizsai Sörgyárnak van a községben lerakata, raktára. Egy jó tanács: csak a valóságnak megfelelőén, körülte-: kántően írjuk te azt, amit sok emberrel akarunk közölni. D. S. SOHA TÖBBÉ! p Iső látásra megkapott. J Azóta valahol az Egyesült fölkavart és elgondol- Államokban vándorol kézről koztatott a Lityeratumaja -őzre ez a felvétel. Művészek Gazetta július 14-i számában -s munkások, egyszerű ame- közölt amatőr kép. Minél to- Akai polgárok nézik döbben- vább néztem a fölvételt, an- :©n a lövészárok falára ború­nál jobban elhatalmasodott rajtam a megdöbbenés; Egy középkorú férfi zokogva bo­rul a lövészárok oiaaiara, u.;- jai a fűvel benőtt földibe mé­lyednek, jobbjával görcsösen hónaljához szorítja mankóját. Mögötte négy komor arcú em­ber áll, tekintetük a távolba mered. Szokatlan története van en­nek a fényképnek. Mihail Anyányin volt belorusz par­tizán, a Nagy Honvédő Hábo­rú rokkantja készítette ta­valy a breszti erődben. A Bug-parti város hajdani vé­dői találkozóra gyűltek össze a hősi harcok színhelyén. Megnézték a tüzelőállásokat és a lövészárkokat is. Boldog, megható s egyben szomorú ta­lálkozó volt ez. Sokan sírva fakadtak. Vlagyimir Ivano- vics Furszov se bírta vissza­folytam könnyeit: húsz évvel ezelőtt itt vesztette el fél lá­bát. Ezt a pillanatot örökítet­te meg a volt belorusz parti­zán. Amikor megkezdődött a moszkvai leszerelési és béke- világkongresszus. Anyányin elküldte a képet Rockwell Kentnek, az ismert amerikai képzőművésznek és békehar­cosnak. A mellékelt levélben arra kérte, írassa alá a »So­ha többé!-"1 feliratú képet a kongresszus küldötteivel, s vigye haza Amerikába mint e hatalmas fórum részvevőinek .'aenetét. '.ó Alma-Ata-i egyetemi do­censt. A látottak nyilván őket is fölikavarják, akárcsak Rock­well Kentet. A látottak bizo­nyára fölébresztik lelkiisme­retűket, akárcsak Rockwell Kentét, s ugyanazt a gondola­tot ébresztik bennük is, akár­csak Rockwell Kentben: »So­ha többé!« JT gy másik kép is megra­gadott a Lityeratuma­ja Gazettában. Az Egyesült Államok esztelen nukleáris kísérletei ellen tiltakozó lon­doniak egyik csoportját ábrá­zolja. Több, mint fél óráig fe­küdtek a fölháborodott ango­lok holtakat utánozva a Westmimster-irakpant lépcsőin. Ahogy néztem a L’Unitából átvett fölvételt, Iri Maruki és Tosicö Akamacu Hirosima- sorozatának egyik képe öt­lött agyamba: eltorzult gyer­mekek, férfiak és asszonyok hevernek a földön szerteszét. Csak egyetlen emberpár — talán az utolsó — térdel még.;. Hirosima ..; 80 000 halott. S az atomsuigérzási kórházban még mindig, tizenhét évvel a szörnyű katasztrófa után is fekszenek atomsugárzástól megbetegedett férfiak és nők. Hirosimában nyolcvanezren pusztultak el. Egy atomhábo­rú — a tudósok számítása szerint — 800 millió áldoza­tot követelne. Tízezerszer annyit, mint Hirosima. Az emberiség ma puskapo­ros hordón ül. Elegendő egy szikra, s levegőbe repül a vi­lág Levegőbe repül, ha nem fogjuk le a kanócot meggyúj- tand szándékozók kezét Az emberiség aggódva tekint az égre: ma még tiszta. A vész­jósló, gomba alakú felhők azonban napról napra szeny- nyezik. Az utolsó öt évben több millió curie radioaktív anyag került a levegőbe. A jelenleg folyó amerikai kí­sérletek veszélyeztetik az em­berek egészségét. S a Penta­gon tovább játszik a tűzzel: újabb robbantást tervez a vi­lágűrben, atomhadgyakorlato­kat a nevadai kísérleti tele­pen. Mivel az Egyesült Államok nem volt hajlandó befejezni a robbantásokat, a Szovjetunió airra kényszerült, hogy vá­laszként felújítsa az atom­fegyver-kísérleteket. A szov­jet kormány a szocialista or­szágok, a békeszerető emberi­ség érdekében kényszerül er­re a lépésre. A kísérletek el­végzésénél azonban minden szükséges intézkedést meg­tesz, hogy a radioaktív csapa­dék minél mdmmálisaibb le­gyen. A Szovjetunió azért újítja fél kísérleteit, hogy az emberiségnek ne kelljen ag­gódva tekinteni az égre, hogy a kanócot senki ne tarthassa a puskaporos hordóhoz, hogy 800 millió ember életben ma­radjon. U ogy milyen veszélyes já- ' tékot űznek az ameri­kaiak, kiderül a, Mon’s Maga- ane-ben megjelent »szenzá­ciós« riportból. írója, Bér-- nard Rubin, a kaliforniai egyetem vegyészeti karának vezetője nemrégiben azt a feladatot kapta, hogy szerelje le a nevadai kísérleti telepen bedöglött atombombát. Rubin részletesen beszámol az elő­készületekről: »Amíg a bom­ba készül — írja —, hatal­mas acéltomyot készítünk, en­nek csúcsán helyezzük el a szerkezetet. A torony egy szempillantás alatt porrá és hamuvá lesz, mégis a leggon­dosabban építik. Mintegy 350 000 dollárba kerül, építése több hónapig tart.« A szerző bevallása szerint a bomba sok máMió dollárba kerüL A szóban forgó veszélyes szer­számot Diablónak, Ördögnek nevezték éL »Dr. Beröld Johnson, a kí­sérlet irányítója elrendelte, hogy végezzük el az utolsó bekötéseket, vagy ahagy mi mondjuk, »fegyverezzük fél a bombát«. Aztán a lifttel le­ereszkedtünk. Néhány mun­kás még ott maradt, hogy le­szerelje a felvonót. Takaré­koskodni kellett, mert a lift 25 000 dollárba került.« De miért a bagateU felvonóval? Miért nem a sok, millió dől« lános bombával?! A riport szerint a Diablo csütörtököt mondott, mert el­szakadt az egyik vezeték. Bemard Rubin gyalog indult el tudóstársaival a 165 méter magas acéltorony tetejére, hogy a kiszámíthatatlan szer­kezetet ártalmatlanná tegye. Az öt ember nem tudhatta, hogy melyik pillanatban re­pül tornyostul a levegőbe. Rubinéknak végűi sikerült szótszereiniük a bombát. Ti­zenhét nappal a veszélyes vál­lalkozás után mégis felrob­bantották a Diablót: tűzgömb­je 350 mérföldre látszott. A moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus napjai­ban jelent meg V. Bruszkina békét és egységet követelő plakátja az utcán: egy fehér, egy fekete és egy sárga kéz darabokra töri a halálfeje» bombát. Kifejező és cselekvés­re ösztönző grafikai mű. A bombát széttörő kezek micso­da mérhetetlen távolságra es­nek a Diablót összeszerelő ke­zekhez! Bemard Rubin beval­lotta, hogy társaival az ösz- szeszerelésre specializálta ma­gát A szétszerelést csak el­méletben értették. Pedig az emberiség érdeke azt kívánja, hogy a tudósok az utóbbira specializálják magukat. Csak erre, hogy Hirosima ne ismét­lődhessen meg. V gy középkorú férfi * • • zokogva borul a lö­vészárok oldalára. Emlékeze­tes és figyelmeztető kép. A parlament előtti ülőtüntetés­ben részt vevő angolok, a Se­nator Petersen hajón utazó nyugatnémet békeharcosok, a húsvéti aldermastoni békeme­net tagjai, a Bagdadban. Fi­renzében felvonulók, a Nash- vüle-ből, Hannoverből és Chi­cagóból elinduló amerikai fia­talok, a hobbyk durvaságával dacoló londoni lányok nem is­merik Vlagyimir Ivanovics Puszovot, mégis azt kiáltják: Soha többé! Azt kiáltják, mert ismernek Vlagyimir Ivano- vicshoz hasonló angolokat, né­meteket, amerikaiakat, olaszo­kat. Lajos Géza Végét ér a rövid szoknya divatja Négy nagy párizsi divatcég bemutatta az 1962—1963-as év téli modelljeit. Valameny- nyi cég bemutatója azt bizo­nyítja, hogy véget ér a rövid szoknya divatja. Minden be­mutatott ruha térden aluli, az estélyi ruhák legnagyobb része a földet súrolja, vagy legalábbis bokáig ér. Nyúlánk vonalú, karcsúsí­tó, testhezálló ruhák lesznek divatosak. Sok a rakott szok­nya, amely fordított V ala­kú gloknikba szélesedik, il­letve barázdált. A ruhák de­reka szoros, kevés az öv, a derekat inkább a ravasz sza­bás emeli ki vagy pedig egy kis pánt a kabáton. Ha van öv, az könnyedén megkötött. Ami a színeket illeti, mind a négy cég bemutatóján igen sok ruhát lehetett látni a pír ros és a vörös minden árnya­latában. Az anyag halszálka mintás, a szövetek szemcsés gyapjúszövetek, vékony fe­kete tüli, tweed, twill, és sok a flanelt Nyúlkergetés Az egyik gazdaság bekerí­tett gyümölcsösébe belopa­kodott négy vadnyúl, s el­kezdte rágni a kis fákat. A kertészeti dolgozók megha­ragudtak rájuk. Vadászati ti­lalom lévén botot fogtak ki­űzésükre. Egy munkacsapat erejű egység — élén a főker­tésszel — fél napig zavarta a rágcsálókat. Dobálták, haj­szolták őket, de eltalálni egyet sem sikerült. Deltái­ban végre mind kiszaladt a nyitott kapun. Üthették hát az üldözők bottal — a négy nyúl nyomát. Felár magyarázattál Sült keszegért áll sorban vagy harminc-negyven bala­toni üdülő. Innen, a sor vé­géről is jól olvasható az ár­jegyzék: 1 kg ára 19 forint. Egy halra éhes vendég el­unja magát, nem várakozik olyan sokáig, szerencsét pró­bál másutt. Itt kisebb a forgalom. Megkapja az egy kilót. Fi­zetne. Húszast ad. Nem elég. Kell még hozzá három fo­rint. Hogy amott olcsóbb a sült keszeg? Az teljesen ért­hető, hiszen állami szektor. — Én meg maszek vagyok — jelenti ki önérzetesen a 4 fo­rintos felárral dolgozó ke­szegsütő ... * * * Gondoltunk egyet — kettő lett belőle A napokban elromlott a szer­kesztőség Unipressz kávéfőző­je. Gondoltunk egyet, s elvittük a Kaposvári Vasipari és Mű­szaki Kisipari Szövetkezetbe javítás végett. Tegnap délelőtt érdeklődtünk, elkészült-e. Vi­gyünk 48 forintot, megkapjuk a gépet. Megkértünk valakit, fi­zesse ki és hozza el. Nagy cso­dálkozásunkra az illető két Unipressz géppel állított be. Persze egyik sem a mienk. A mellékelt kísérőjegy és a meg­rendelőlap arról tanúskodik, hogy elcserélték a gépeket. Megeshet bárkivel, de — teßmt- ve, hogy az átvételt nem kellett aláírással bizonyítani — egy ki­csit több gonddal, figyelemmel esetleg nagyobb kellemetlensé­get lehet megelőzni .. . SímmiWéntmi Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. 9 Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: « Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítökné’ Előfizo* t'~i d»i hón''*-'—, n Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom