Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-13 / 136. szám
Szerda, 1962. június 13. 3 SOMOGY’! NÉPEiWP „A helyi igényeknek megfelelő“? LABOD ÉS MIKE nyolc kilométerre-, Kúntelep hat és fél kilométerre van Rinyabe- senyőtől, s e három falut csak fald úton közelíthetik meg a besenyőiek. Az 526 lelket számláló község úgy elzárkózott a külvilágtól, hogy az erdőkön át vezető girbe-gurba íöldutakon csak azok kísérlik meg a bejutást, akiknek halaszthatatlan dolguk van itt. Nyáron a homokban, télen a sárban reked meg a kerék vagy a lábbeli..: A kereskedelem az embereket úgy osztályozza, mint termelőket, eladókat és fogyasztókat. Rinyabesenyőn tehát 526 fogyasztó él, akiktől elvárja az eladó, hogy vásároljanak. No de fordítsuk visz- szájára a dolgot: az öt és negyedszáz ember viszont azt várja el a kereskedelemtől, hogy kerítse elő az árut. Mindkét fél követelése jogos. Ám a községben levő egyetlen bolt vezetője arról panaszkodik, hogy csökken a kereslet, a vásárolni szándékozók meg, hogy nincs elegendő áru az üzletben. Kénytelenek Lábodra, Kuntelepre vagy máshova járni, ha valamire szükségük van. Reggelente, mikor a. tejeskocsi viszi a friss fejést Lábodra, vagy más nekivág a homoknak azt meglesik az úton, s hozatnak vele ezt-azL Mivél a nyári dologidőben se cipekedni, se leselkedni való idejük nem akad az embereknek, érdemes volna szétnézni a lábodi fensz portájának e csücskében, ,s rendbe tenni mindent, mielőtt a legközelebbi tanácsülésen megint föl nem zúdulnak a besenyőiek. Soltra Lajos vb-titkár mondta, hogy mái- többször kérték az fmsz-t, ne tegye rendszeressé e rendszertelen (vagy legalábbis rendszeresen rossz) ároeöátást. Kaptak is ígéretet, de ennél többet nem, s néha mér arról esik szó a faluban, hogy nwnek az ilyen üzlet, HA EGYS2EK VALAMI MEGYEI ELLENŐR eljutna a besenyői boltba, akadna min csodálkoznia, s rögvest megértené a boltvezető meg a vásárlók panaszát. Irdatlan rendetlenségre bukkanna, akár a boltot, akár a raktárt, akár az udvart tekintené meg Tépett, kopott és ragacsos tapéta a pulton, rajta aprópénz, dobánytönmeíék. papírdarabok, néhány szem cukorka és kideríthetetlen eredetű hulladékok. A polcokon rendetlen összevisszaságba dobált áruk. kibomtóf* eokorkászacskők és pons-*. Szennyes törülköző lóg a falról, mellette a mosdótál, lépni is nehéz a pult mögött. A kockacukorból sárgán mered ki egy tenyérnyi rész: valami megnedvesítette... A raktárban kibontott liszteszsákok, néhány lépéssel odébb matadaroszsák meg sertéstáp. Egyazon mázsán mérik (kilós tételenként) a Matadort meg a lisztet. Az ember először ezeket pillantja meg. JOBBAN SZEMÜGYRE VÉVE az árut 12 parádi vizes és néhány keserűvizes üvegen akad meg a szem. (Parádi vizet egyetlen ember fogyaszt a faluban.) Kenyér csak minden második nap van, mint a boltvezető mondja, ekkor jön a sütőipar. (Vajon a tejeskocsi nem hozhatna ki kenyeret meg süteményt minden nap?) Élesztő sincs mindig. Vaj, sör, bor nincs, a szódásüvegek üresek, van azonban parkettkefe (parkett nincs a faluban, a lakások felében padló sincs), és akad ipari áramkörhöz való konnektor a kirakatban. Nem kapni viszont kerékpárkülsőt, jóllehet 80 bicikli van a községben. Érthető, hogy a nagy rendetlenség meg a zavaros ösz- szetétélű árukészlet miatt csökken a vásárlás. Ezen elsősorban az fensz és a boltvezető segíthet. Ritkán jár ide ellenőr, ezért olyan a bolt, mint egy csatatér — gondoltuk. Elővettük az ellenőrző könyvecskét. Május 28-án ezt írta be az fensz egyik igazgatósági tagja: »Ellenőrzésem során megállapítottam, hogy a bolt tisztasága, rendje„ és higiéniája a helyi igényeknek megfelelő... A bolt árukészlete a helyi igényeknek megfelel.« Aligha volna értelme vitába szállni a »helyi igények« miatt. Hogy megfelel-e az üzlet az i gényeknek vagy . sem, azt maguk a vevők döntik el, amikor a szomszéd községek boltjaiba mennek vásárolni. Csupán a szemlélettel hadakoznánk: vajon rend van-e, tisztaság van-e ott, ahol mindent por borít? Ahol a boltos köpenyének széle előbb a matadoroszsáfcba lóg bele, aztán meg a liszteszsákba? Vajon mikor járt utoljára tisztiorvos az üzletben ? 526 EMBERT KELLENE ELLÄTNIA e boltnak. Az üzletre szüksége van a lakosságnak. Az fmsz-nek kötelessége lenne a valóságos igények után igazítani a bolt munkáját, nem pedig fordítva. I ::rt az igények ma már sokkalta nagyobbak, mint ahogy az ellenőrző könyvibe beírták, «megállapították«. Roland Ferenc Működésben az öntözőberendezés a tótújfalui Határőr Tsz kertészetében. A 269 000 forintért vásárolt mozgatható csőhálózattal nemcsak a kertészet földjét, hanem a Dráva-parton elterülő szántóföldeket is tudják öntözni. ,vő/v,, ,v5' ..................... A nagyüzemi szőlőtelepítés terve Kőröshegy (1 1—\ 1 ft till. . 1 + ! 1 rt , r\n r-rri /Ifi fvl rttt l'fvl TY — — —1 —3 - —’ MüUlfy —Becse fSárofyí ?*++*+*** *»*♦♦*•**♦ églonísf a — Dehogynem —. Nagyon rendes fiú. Rár más században volt, barátkoztunk egymással. Sókat beszélt egy illetőről... Mutasd csak magad? Igen, a leírásból rád ismerek. Ugye, te vagy Gazsó Miska? Gazsó bólintott. — Én meg Vargás Péter vagyok — folytatta a rabali. — Jóska nem jött velünk. Legalábbis egyelőre. Századunk Afrikában maradt. De lehet, hogy hamarosan áthajóznak ők is Vietnamba ... — Az bizony könnyen lehetséges — komorodott el a mosolygós arcú —, nagyon puskaporos itt a helyzet... Ojabb és újabb erők szükségesek a rend helyreállításához ... Ha egyáltalán helyre lehet valaha állítani ... Arcán kesernyés mosoly suhant át. — Na de nem szomorítalak benneteket ilyesmivel — vi- dult fel az arca —, hanem meghívlak a kantinba egy pohár borra. Én egyébként a 28 625-ös vagyok ... Vagy hogy a nevemet is mondjam: Nagy Péter... Bort rendelt a nyüzsgő kantinban, majd karon fogta társait, és elhúzódott velük egyik sarokba. — Téged hol képeztek kid — fordult Gazsó felé. — Nuvronban. —Ä!... Akkor te kemény legény vagy... A »Colomb- béchari hős« neveli a legkegyetlenebb légiósokat... Gazsó az örökké mosolygó legény arcát kémlelte. Hízelegni akar vagy gúnyolódik? De amannak szeméből semmit sem tudott kiolvasni. A fut.ing- rai fiú nyugodtan, mosolyogva töltött a poharakba, koccintott a másik kettővel, és egy hajtásra eltüntette az italt. Gazsó hirtelen Vargás felé fordult, és hogy másfelé terelje a beszéd fonalát, megjegyezte. — Nem értem ... Téged Rába tban képeztek ki, engem Nu- vionban, sőt hallom, vannak itt casablancaiak is. — Hát persze — mosolyodéit el Nagy. — A kiképzés minde- nütüt egyszerre kezdődött, és egyszerre fejeződött be. Azután a legjobb századokat mindenhonnan összeszedték, Órámba vitték, onnan pedig ide, Távol-Keletre. — Te a karaván hányadik kocsiján ülsz? — fordult Vargás felé Gazsó. — A kilencediken. De majdnem egész úton aludtam. Még a tank dübörgése sem zavart. — Ilyen kell ide — nevetett Nagy. — Ilyen nyugodt ember. Mert ha valaki izgulós termé____í, fft nagyon kiizgulhatja m agát. A nyugalom, a jó idegállapot itt aranyat ér... No de igyunk ... Nem akarlak ilyesmivel untatni benneteket... Gazsó mereven nézett Nagyra. — Mondd el a fufingral erőd ostromát. De úgy, ahogy volt! — De miért? ... Nem ... nem... inkább igyunk. Töltsük el kellemesen azt az egy órát, amely még ebédig hátra van. — Mondd ed — kérte a másik határozott hangon. — De minek?... Hatvan ember itt marad, a többiek mennek tovább. "Cehet, hogy ti is utaztok tovább, és a büdös életben nem emlékeztek majd Futingrára. — Tévedsz, nagyon is sokszor emlékezünk majd rá, hiszen Vietnamban ezen az erődön lengett először a francia zászló helyén vietnami lobogó. — Rendben van. Elbeszélem. — Még csak azt mondd meg, láttad vagy hallottad az eseményeket? — Láttam? ... Ugyan .. .1 Hisz magad is tudod, hogy itt minden légiós elesett... azaz Somogyi Gyuszi honfitársunk, aki megsérült (gerinctörést szenvedeti) a földön fekve akaratlanul is végiglátott mi«Kőröshegy 1959-ben lett szövetkezeti község. A munkaegység értéke évente 10—20 forint között váltakozott. Tavaly elérték ugyan a 20 forintos részesedést, de csak állami segítséggel. Hogyan? Hát a köröshegyiek nem mennek semmire híres borukkal? Erre a kérdésre csak azt válaszolhatjuk, hogy bizony eddig nem sokra mentek vele. A múlt évben érték el a legnagyobb eredményt, ugyanis ekkor több, mint 1000 hektoliter bor került a szövetkezet pincéjébe. S az idén történt meg először, hogy előbb permetezték a közöst és csak azután a háztáji szőlőket. Hogy gazdálkodásuk kevés eredménnyel járt eddig, annak főként a szőlőterületek tagoltsága és hanyag kezelése az oka. Bödök Lajos tsz-elnökhelyet- tes így látja a jelenlegi állapotokat: — A tagok nem viselik szívükön a szőlő sorsát, s elvárják, hogy minden lépésüket mi irányítsuk. Pedig legtöbbjük kiváló szőlősgazda volt egyéni korában. Az is baj, hogy a családtagokra nem számíthatunk a közös munkában, inkább a közeli üdülőkbe mennek dolgozni ... Kőröshegyen arra volt szükség, hogy hozzáfogjanak a nagyüzemi szőlészet kialakításához. Ezzel felszámolhatják a szántófölddel körülvett szőlőterületeket, és géppel művelhetik meg a talajt. — Körülbelül száz hold közös szőlőnk van szétszórtan a határban — magyarázza Honti István tsz-elnök. — Ebből azonban csak hetven holdról szüretelhetünk az idén, mert harminc hold másod- és harmadéves telepítésű. A tavasszal harmincegy holdon kivágtuk a tőkéket, és kukoricával vetettük be a megüresedett földet. A szőlőt azért vágtuk ki, mert akadályozta a tábla kialakítását. Az elnök jól ismeri a Jobblét Termelőszövetkezet helyzetét, pedig mindössze két hónapja került ide. Azelőtt a Balaton- boglári Állami Gazdaságban dolgozott, de gyakran tartott ismeretterjesztő előadást Kőröshegyen, és ezüstkalászos tanfolyamon is találkozott a tsz tagjaival. Az idén tavasszal őrá hárult az a feladat, hogy elkészítse a gazdaság szőlőtele- pítésd tervét. Miután később elnöke lett a tsz-nek, az előző munkahelyén szerzett gyakordent... Egyedül S menekült meg az erődből és egy német, az viszont megbolondult... Szinte egyetlen tanú tehát Somogyi Gyula. Szavaiban én hiszek... — Mi is.— — válaszoltak Gazsóék szinte egyszerre. ♦ — Háft akkor igyunk ésJ kezdem... Ebédig talán meg: is leszek.», **♦ ♦ ♦ Néhány hónappal ezelőtt: történt... I 1947 szilvesztere volt. A jó-: kedv tetőfokára hágott. Bo-| rosüvegek dugója klattyant, sőt* egy-egy pezsgősüveg is dur-t rant. A futringrai erőd lakói: az óévet búcsúztatták, s ké-f szültek az új esztendő köszön-- lésére. : Az erődben 29 magyar tel-* jesített szolgálatot, akik együtt| voltak már valamennyien a| kis Kovács kivételéveL — Te Jóska — szólt a sarok-1 ban szöszmötölő fiúhoz Almá-: si Pali, aki a legidősebb volt? a magyarok között —, miért: nem jössz már asztalhoz? | Kovács fölegyenesedett. t — Mert még dolgom van —* válaszolta határozott hangon! —, meg kell látogatnom vala-| kit. : lati tapasztalata és elméleti fel- készültsége alkalmassá tette arra is, hogy hozzálásson az általa készített terv megvalósításához. — A borszőlő termesztéséből eredő jövedelem lesz szövetkezetünk fő bevételi forrása — jelenti ki határozottan. Elmondja, hogy nagyobb hozamot csak úgy érhetnek el, ha nagyüzemi módon művelik a szőlőt. Azért is vágták ki 31 holdon a tökét, mert beleesett a táblába, és nehezítette volna a talajművelést. A tsz vezetői úgy számítják, hogy 1963-ban megkezdik és 1967-ré befejezik az új szőlő- telepítést. Évente 50—60 holdon végeznek ezzel a munkával. Augusztusban hozzálátnak a talaj forgatáshoz, és jövőre megkezdik a nagyüzemi telepítést. De addig, amíg a szőlő termőre nem fordul, más üzem* ágak bevételét kell fokozniuk. Juhászat tál régebb óta foglalkoznak, s most az állomány növelését tervezik. A hízósertések és kertészeti termelvények értékesítéséből is szép jövedelemre számíthatnak. Bíznak abban, hogy az állattenyésztés és a növénytermelés együttes bevétele fedezi majd kiadásaikat a következő években. Az) évközi költségekre és a tervezett 20 forintos részesedésre azonban nem elegendő ez az összeg, állami támogatásra van szükségük. Az idén több, minit egymillió forintot kaptak a szőlészet fejlesztésére, korszerűsítésére, arra, hogy Kőröshegy talpra álljon, s méltó legyen régi hírnevéhez. H. F, Megérné az áldozatot Fejlődő mezőgazdaságunknak művelt, gépekhez értő szakemberekre van szüksége. Ezért indították meg 1960 őszén Tabon a megye egyetlen mezőgazdasági gépszerelői szakközépiskoláját. Tanulói négy év után szakmunkás-bizonyítványt kapnak, és érettségit tesznek. Heti négy napot elméleti, kettőt pedig gyakorlati tanulással töltenek az iskola növendékei. Ez a kettős feladat igen nagy munkát ad a fiataloknak. Sok szülő tévesen -azt hitte, hogy ez valamilyen továbbképző szaktanfolyam, ezért az első évben nagy számban jelentkeztek gyenge tanulók is. Emiatt a fölvett 40 fiatalból csak 24 jár a második osztályba. Sokat segíthetnének a mezőgazdasági üzemek — elsősorban a termelőszövetkezetek — ösztöndíjak adományozásával abban, hogy az iskolára jól tanuló fiatalok kerüljenek. A jelenlegi 59 hallgató közül mindössze három, az ősszel kezdők közül pedig öt kap ösztöndíjat. Érdekük a termelő- szövetkezeteknek, hogy minél több képzett fiatal dolgozzon náluk. Megérné az áldozatot, melyet az ösztöndíj fizetésével hoznának. De nem mindenütt értik meg ezt. Ilausz Gyula iskolaigazgató például javasolta a komiósdi tsz-nek, hogy a kiválóan tanuló Daru Jánosnak adjanak ösztöndíjat. Arra való hivatkozással, hogy nem elég erősek, anyagilag nem bírják, visszautasították az iskola indítványát. Az iskolában minden feltétele megvan az eredményes tanulásnak. A gépállomáson jól berendezett tanműhelyek, gépek állnak rendelkezésükre. A tanműhelyeket az idén bővítik, újabb gépeket vásáro Inak. Erre 200 000 forintot biztosított a megyei tanács. A kollégium azonban nem felel meg a követelményeknek. Nincs fürdője. S bár tervezik a hálóterem bővítését, ez is csak ideiglenes megoldás lesz. A tanulók többsége vidéki. Az 59 tanulóból 50 távol lakik Tabtöl. Ä 40 új jelentkezőből 38 kért kollégiumi ellátást. Szükséges, hogy mielőbb megfelelő kollégium álljon e fontos iskola hallgatóinak rendelkezésére. Sz. L. ÉRETTSÉGIZŐK Álmási felugrott. — A szentségit neki, fiúk! —j mondotta. — Szégyellhetjük] magunkat. Leültünk volnai nyugodtan ünnepelni, amikor] egyik társunk súlyos sebesült] Öt meglátogatni nemcsak baj-i társi, hanem honfitársi köte-t lességünk is. ♦ Valamennyien feíszedelőz- f ködtek, és elindultak Bató Mi-| bály szobája felé, aki két nap- óta fekszik mozdulatlanul. : (Folytatjuk,! — Tessék, menjenek be az osztályba... A folyosón hét kislány áll izgatottan, s egymást biztatják, hogy ki lépjen be először a terembe. Négy év óta készülnek erre a pillanatra, és most mégis. Ijesztő a hosszú asztal, ijesztőek azok az apró fehér cédulák, a tételek is. Aztán Merő Nóra kihúzza a kérdést, leül az asztalhoz. És sorra utána a többiek is. Hosszú csend következik, csak a tollak percegése hallatszik. Érettségizik a Munkácsy Mihály Leánygimnázium IV/D osztálya. „Mi jut eszébe Borogy ináról?“ Móricz Mária nagyon szépen elmondja történelemtételét. Mindenki elégedetten bólogat: ebből jeles lesz. Az elnök még föltesz egy pótkérdést: — Mi jut eszébe Borogyinó- ról? — Napóleon. 1812-ben Kutuzov csapatai a Moszkva alatti Borogyinó-síkságon... — Köszönöm, elég ... És már jön a következő felelő, Nagy Klára. Lenin nemzetiségi politikájáról és a második világháborúról beszél. Szabatosan, szépen ismerteti a történelmi eseményeket. Amint lefelelt, az elnöki asztalhoz lép, és kihúzza az irodalmi tételt: József Attila élete és munkássága. A többiek irigykednek: szerencséje van Klárinak, nagyon szép a tétel. Alig telik el fél óra, máris kezdődhet az irodalmi vizsga. Merő Nóra Petőfiről tart ügyes kiselőadást, Ress Piroska pedig Solohov Üj barázdát szánt az eke című regényei ismerteti. A most érettségiző csoport derekasan helytáll. Mondja is Horváth László, a vizsgabizottság elnöke, hogy a szép eredmény a lelkiismeretes nevelőt munkát dicséri. A IV/D osztály 15 százaléka előreláthatólag kitűnően érettségizik, és ez nagy szó. Igaz, az osztály négyévi munkája is azt bizonyítjas hogy szorgalmasak voltak « lányok. Sims és cosinus Kint a folyosón a már »érett« lányok izgulnak a többiekért. Hogyne izgulnának< amikor most következik a »rettenetes« matematika és fizika. De itt sincs semmi baj. Mind Nagy Mária, mind pedig Sütő Piroska jól elmondja tételét. Gyors vázlatok a táblán, sinus és cosinus számolás, másodfokúi egyenlet, aztán egy nagy sóhaj: ezen *s túl vagyunk. Sánta Margit igazgatóhelyettes azt súgja nekem vizsga közben, hogy az érettségi ideje alatt igen sok közepes vagy még gyengébb tanuló szerepelt várakozáson felül. Határtalan akarással tanultak imlamennyien, és ez meghozta az eredményt. Az első, aki befejezi az érettségit, Móricz Mária. Ösz- szeszedi jegyzeteit, boldogan mosolyog. Pedig reggel... Kis idő múlva már kint álénak valamennyien a folyosón, a még várakozók között. — Milyen volt, nehéz? — érdeklődnek. — Hát... Nem is olyan veszélyes ez az érettségi... De azért még egyszer nem mennék be^~, B. Gy.
