Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. JdiHns 1®. r Erid, aki Ausztriából jött a Marcali Sütőipari Vállalat jonyódi új üzemébe összesze­relni a nagy telje­sítményű kemen­cét, hallatlanul szorgalmas. Először szaktudása keltett feltűnést. Arany­keze van — mond­ták a mi munká­saink —, mestere a szerelésnek, a csavarhúzók, ha­rapófogók, kala­pácsok kezelésé­nek. Számára nincs megoldha­tatlan műszaki fel­adat. Frici jó gyerek, barátkozó, egysze­rű. szerény. Sokáig azt gondolták ró­la, hogy hármat sem tud szólni. Egyszer azonban kiabálni kezdett. Először akkor, amikor az egyik FRICI munkás, aki vele dolgozik, öt percet késett. Frici kikelt magából, füle ki­vörösödött, és jól összeszidta az él- későt. A munká­sok eleinte azt gondolták, hogy Frici tréfál. De amikor valaki má­sodszor is elkésett, kiderült, hogy Fri­ci nem tréfál. Nem kellett hoz­zá sok idő, hogy a munkások megért­sék, miről van szó. Rájöttek, hogy Fri- cinél miért nem lehet elkésni egy percet sem, hogy miért nem áll meg munkaidó alatt két percre sem, miért jár úgy a keze, hogy álig le­het követni. Azért, mert megszabták neki, hogy a kemencét mi­korra kell elké­szítenie, és ebből ö nem engedhet egy jottányit sem. Ha eljön az idő, csomagolnia kell, és jelenteni ott­hon, hogy a ke­mence készen áll. Ezért siet, ezért nem tűri a késést, ezért nem lehet nála időt húzni. Valaki elképzel­te, mi lenne Frici sorsa a kp'~!,a- lista vállalat­nál, ha azzal ál­lítana haza, hogy a kemencét nem tudta határidőre elkészíteni. Nem nehéz kitalálni, hogy elbocsátó le­véllel a kezében új munka után nézhetne. ö ugyanis nem gyakorolhat ön- ritikát. (Szegedi^/ A gyöngyviráglevéltől a füstölt sonkáig ISKOLÁK, LAKÁSOK JELZIK NYOMUKAT... Tudósítónktól.) Kévésén tudják, hogy mit csinálnak a Szövetkezetek So­mogy megyei Értékesítő Köz- pönt.iának »vegyes* osztályán. Valóban vegyes itt a munka. A többi között 47 millió tojás felvásárlását irányítják innen, s ők gondoskodnak 31 vagon baromfi megvételéről is. A má- koskalács kedvelői talán nem is sejtik, hogy a mák termelte­tésével is ez az osztály foglal­kozik. A házán yúltenyésztés szorgalmazása is munkakörük­be tartozik. 4 234 000 forint értékű gyógy­növényt kell felvásárolniuk az idén. Egyaránt foglalkoznak a termesztett és a vadon termő gyógynövényekkel. 529 holdon termeltetnek anyarozsot. Gon­doskodnak róla, hogy legyen elegendő digitalis is. A hosszú- vízi Petőfi Tsz 26 holdon ter­meli ezt a szívbetegségek gyó­gyítását segítő növényt. Me­gyénkben 7 és fél hold men­Régen volt már, a húszas évek közepén, amikor mint cse­csemő édesanyja karján elhagy­ta Kaposvárt S ment, mene­kült az anya, apa és a kislány a rettenetes munkanélküliség elől országról országra, míg csak Argentínában le nem tele­pedtek. Több, mint harminc éve élnek Buenos Airesben. Nagy Dezsőnét még Stadler Ilonkának hívták, amikor 1934- ben hazajött, hogy magyar is­kolában járjon két osztályt, s ne veszítse el magyar állam- polgárságát. Aztán visszament Argentínába. Ennek a két év­nek az emléked olyan nyomot hagytak benne, hogy mindig hazavágyott. Akkor látott életé­ben először havat, s még most is eszébe jut, hogy milyen jó volt akkor ródlizni. Most is­mét hazalátogatott. A csinos, jó megjelenésű asz- szonnyal nagynénje Róma-he- gyi lakásának udvarán beszél­getünk. Kiejtésén nem érezni, hogy 27 évvel ezelőtt hagyta el másodszor a várost, és azóta odakint él. Meg mindig jól be­szél magyarul. Ezeket mondja. * * * — Furcsa, a maguk számára érthetetlen fogadalmam volt. Megfogadtam, hogy hazajövet az első embert, aki magyarul szól hozzám, megcsókolom. Mi­kor Hegyeshalomra értünk, egy vámtiszt nyitott be kupénk aj­taján, s így szólt: ».Jó napot kí­vánok! Szabad az útleveleket?* Én megfogtam a tisztet, s jobb- ról-balról arcon csókoltam. El­öntötte szememet a könny. A tát, 10 hold édes köményt, 15 hold koreandert termelnek. A siójuti Búzakalász Tsz pedig 5 holdon mustárt termeszt. Egy­két vadon termő gyógynövény felvásárlásáról, szállításáról is gondoskodnak. A kamilla gyógyhatása mindenki előtt is­mert, de hogy gyógyszer lesz a pipacssziromból, a gyöngy­viráglevélből, az apróbojtor- jánfűből, a bábakalácsgyökéir- ből és a gyermekláncfű-gyö­kérből, azt kevesen tudják. Ez az osztály foglalkozik az éticsiga-gyűjtés megszervezé­sével is. Az idén már több, mint három vagonnal küldtek az ínyenc külföldieknek. A füstölt hús felvásárlását is ők végzik. Korántsem mondtunk el mindent, ami a »vegyes* osz­tály feladatai közé tartozik. De valószínűleg ez a néhány adat is bizonyítja, hogy mi­lyen sokoldalú munkát végez­nek az osztály dolgozói. velem együtt utazó édesapám is csak fátyolos hangon tudta megmagyarázni a zavarban le­vő vámtisztnek, hogy ez volt az én fogadalmam. * * * — Mindig vágytam haza, ar­ra, hogy újra láthassam szülő­hazámat, hogy ismét járhas­sak azok között a házak kö­zött, ahol mint kislány játsza­doztam, hogy sétáljak annak a pataknak a partján, ahol va­lamikor papírcsónakokat eresz­tettem pajtásaimmal. Itthon nem is tudják elképzelni, hogy milyen erős a honvágy. Édes­apám is-kint éh Tavaly itthon volt Kaposváron, s amikor visszatérve elmondta élmé­nyeit, bennem is megérlelő­dött: hazajövök látogatóba. Mi­kor leszálltam Kaposváron a vonatról, könnyek szöktek a szemembe. Az állomáson és környékén ugyanaz a kép fo­gadott, amelyet ott őriztem emlékezetemben. Mivel itt nem láttam változást, azt gondol­tam, hogy a város is ugyan­olyan maradt, mint amilyen volt. De aztán láttam, hogy mégis sokat változott Rá sem ismerni a külvárosra, a kórház környékére, a Latinka tér pe­dig gyönyörű. * ♦ * — Mondok valamit a hon­vágyról. Igen nehezen halljuk Argentínában a Kossuth-adót. Egy vasárnap többen összejöt­tünk magyarok. Egy 1958-ban disszidál! fiatal fiú, aki itthon Fradi-drukker volt, arra kért bennünket, hogy próbáljuk Az ital juttatta börtönbe őket A Gálos fai Községi Tanács két volt adóügyi előadóját, Máté Ist­vánt és Tomcsányi Mihályt az al­kohol vitte romlásba. Máté már régebben is rabja volt az italnak, és ez még fokozódott, amikor a meglátogatott parasztok egy-egy pohár borral megkínáltál?. Amikor Tomcsányi 1958 novembe­rében a tanácshoz került, és Máté lett a «-rangidős« főnöke, eleinte csak fizetési napokon hívták meg egymást poharazgatni. Aztán egy­re rendszeresebbé váltak a kima­radások. Emiatt családi bonyodal­mak támadtak. És mi sem meg­felelőbb a bánat feled te tésére — gondolták —, mint az ital. Csak­hogy az 1100 forintos fizetésből er­re nemigen tellett. Máté 1959 nyarán 300 forintot vett föl az egyik adóstól, de az összeg befizetését igazolni nem tudta. Emiatt fegyelmit kapott. Figyel­meztették, hogy a legközelebbi ha­sonló alkalommal elbocsátják. Ez­után égy ideig rendben ment a munka. Csakhogy annyira hozzá­szoktak már az íváshoz, hogy nem tudták abbahagyni. Ehhéz persze ismét pénz iccllett. Máté, a »főnök« 1959 szeptembe­rében egy nem létező főkönyvi számlára hivatkozva adót vetett ki egy gazdára. Tomcsányi vette föl a pénzt, és a két cimbora megosz­tozott rajta. Valahogy persze pa­lástolni kellett mesterkedéseiket, ezért elhatározták, hogy az adózók befizette összegről a hivatalos nyugtatömbnek csak egyik példá­nyát állítják ki, a másikat üresen hagyják, vagy más névre írják. Mivel persze nekik is tudniuk kel­lett, hor.’ mennyi pénz folyt be, ezért külön listát vezettek az adó­lapra befizetett és a be nem fize­tett összegről. A vizsgálat megállapította, hogy 89 esetben vettek föl pénzt ilyen módon, összesen 48 000 forintot. Első fokon a Kaposvári Járásbí­róság foglalkozott a sikkasztó tiszt­viselők ügyével, s Máté Istvánt 4 évi börtönbüntetésre, egyes jogai­tól 5 évi időtartamra való eltiltás­ra, Tomcsányi Mihályt pedig 2 évi börtönbüntetésre és egyes jogaitól 3 évi időtartamra való eltiltásra ítélte. A vádlottak és védőik megföl- lebbezték az ítéletet. A Megyei Bí­róság Fellebbezési Tanácsa azon­ban jóváhagyta az első fokú bíró­ság döntését. A rádió vasárnapi sportközvetítései A Magyar Rádió vasárnap a Kossuth-adón három nemzetközi labdarúgó-mérkőzésről ad helyszí­ni közvetítést. A Bp. Honvéd—Bologna KK- mérkőzésről 16.25 órai, a Ferenc­város—Juventus KK-találkozóról pedig 18.25 órai kezdettel ad köz­vetítést, míg a Magyarország— Csehszlovákia labdarúgó világbaj­noki negyeddöntő mérkőzés máso­dik félidejének közvetítése 20.15 órakor kezdődik. (MTI) meghallgatni a vasárnap dél­utáni sportközvetítést. A hang hol bejött, hol elment, de azt éppen hallottuk, hogy a Fe­rencváros gólt rúgott ellenfe­lének, s zúgott a közönség: »Hajrá, Fradi/* A fiú kezét ar­cába temetve zokogott, mikor ezt hallotta, s csak azt hajto­gatta, hogy a legjobb barátai ott állnak a lelátón, ő meg itt van, tőlük sok ezer kilométer­re távol. Alig bírtunk vele, szinte őrjöngött. ... — Nálunk nincs gyöngyvirág, itthon meg tele van a szobám vele. Ott nincs pünkösdi rózsa, tőlünk ezer kilométerre terem meg a cseresznye, meggy es pa­radicsom. így aztán frissen nem fogyaszthatunk belőle. Alig váram a cseresznyeérést, hogy szakíthassak a fáróL ... — Magyarországon sok mű­velt ember lesz egypár év múl­va. Bárhova megyek látogató­ba, s megkérdezem a gyereke­ket, hogy milyen iskolába jár­nak, vagy gimnázium, vagy technikum a válasz kérdésem­re. Itt könnyen tanulhatnak a. fiatalok. Nálunk csak a tehe­tősebbek engedhetik meg ma­guknak a tanulást. ... Mindennek nagy az értéke a kint élő magyarok között, ami Magyarországról származik. Mint említettem, tavaly itthon volt édesapám, s visszatértekor két kis üveg tokajit hozott ma­gával. Egy nagyon régóta Ar­gentínában élő honfitársunk SZEMMEL LÁTHATÓAN nem sokat törődtek azzal, hogy közéjük csöppentem. Et­ték, falatoztak, mert éppen ebédidő volt. Én meg egyik lábamról a másikra álltam, s a meszesgödör süppedős ho­mokfelületét dagasztottam. Nehezen találtam megfelelő »kérdést, amivel szemrehányó tekin tetek nélkül zavarhat­nám az építőmunkások ebéd­jét, így aztán inkább türel­metlenül figyeltem, mikor fogy el a kenyér meg a szalonna, vagy mikor ürül ki a máj- pástétomos konzervdoboz. Szokványos feleletet vártam a szokványos kérdésekre, de az­tán, hogy belejöttünk a beszél­getésbe, csakhamar kirajzoló­dott á brigád élete. Mindenekelőtt az kapott meg, hogy ezek az emberek nem várnak különösebb elis­merést munkájukért. Ügy tartják: azért kapják a pénzt, mert dolgoznak, s ha többet dolgoznak, többet kapnak; az azonban fontos, hogy amit elkészítenek, arra bátran mondhassák, hogy az ő kezük munkája van abban. Tallósi Mátyásé kot, a Tatarozó és Építő Vállálat másik brigád­ját is azért hívták ki verseny­re Nagy György ék, mert így biztosan még jobb lesz a munka niinősége. Csupán a munkájukért érzett felelősség serkentette őket, ámbár meg kell hagyni, hogy e felelősség­érzetnél jobb versenytársra alig akadhattak volna. Küz­denek a szocialista brigád cí­mért is, de nem annyira az elismerésért, inkább a maguk munkájának megjavításáért. Persze azért — amikor a brigádvezető megmondta, hogy oklevél jár, ha megszerzik a címet — felcsillantak a sze­mek, s Túrná r János hozzátet­te, hogy »de szép lenne az*. Januárban ültek össze meg­beszélni a vállalásokat. Nagy György brigádja akkor még Somogyesicsóban dolgozott, csaknem sírva könyörögte el tőle az egyik üveget. Néhány doboz cigarettát is hozott apám. Ezekre csak nagy ünnepen gyújtottunk rá. s szótlanul szív­tuk a Kossuthot. Nem azért, mert olyan jó ez a cigaretta, hanem azért, mert magyar. * * * — Magyarországon sokkal kevesebb a lakbér, mini oda­kint. Egy kétszobás lakásért 3000 pesót (1000 forint) is el­kérnek havonta. Ezt csak a jól keresők tudják megjizetni. Egy átlagmunkás órabére 21—23 pesó. Egy doboz közepes minő­ségű cigaretta 15—20 pesóba, egy kiló kenyér 13 pesóba, a jobb hús kilója 8Ó pesóba ke­rül. Egy valamire váló női cipő 800 pesó. Viszont olcsó a 'ká­vé, a rizs és a déligyümölcs. Nálunk nem lehet elválni, ha a férj és a feleség nem érti meg egymást. A terhesség meg­szakítását igen szigorúan bün­tetik. Üdülni a munkás nem mehet. Táppénzt csak 3 hónap­ra fizetnek. * * * — Siófokon egy munkás, aki rossz nadrágban dolgozott egy építkezésen, megszólított, ami­kor megtudta, hogy argentínai vagyok. Ezt mondta nekem: »Maguknál biztosan nem ilyen foltos nadrágban dolgoz­nak a munkások!* — Azt válaszoltam neki: *A munkaruha itt is, ott is lehet jó is meg rossz is. Dol­gozni mindenütt kell, a jólétet nem adják ingyen.* — Láttam, hogy nem akarta megérteni. amit mondtam. Majd megértené, ha annyi éven át távol élne a hazától, mint én. ’ s az iskolaépület külső mun­káit végzi. Gyökeres változá­sok nem történtek a felaján­lás megtétele óta, hiszen ré­gebben is mindig vigyáztak a minőségre, azelőtt is* példás volt a fegyelem köztük, és csak igen ritkán fordult elő baleset Ellenben azt teszik azóta, hogy vigyáznak egy­másra, nehogy most történjék valami baj, és esténként min­dig megbeszélik a másnapi feladatokat, hogy reggel ki-ki ismerje a maga tennivalóit, ne kelljen időt vesztegetniük az eligazítássaL TIZENNÉGY TAGJA VAN a brigádnak. Mind a tizen­négynek egyformáin jól kell dolgoznia azért, hogy becsüle­tes munkát végezhessen a bri­gád. Barátai, kollégái ők egymásnak. Nagy György bri­gádvezető felesége is itt dol­gozik. Az asszony Nagy Jó­zseffel keveri a spricceléshez szükséges festéket, a férjepe­dig társaival együtt széppé va­rázsolja vele a falat Másutt maltert kevert, vagy téglá* hordott a féleség a férjnek és a kőműveseknek. Lassan három esztendeje, hogy együtt dolgozik a bri­gád. Háromfán az iskolaépít­kezésnél találkoztak először ezek az emberek. Somogycsi- csóból, Taranyból meg So mogyacsáról valók. Azóta mindig együtt vannak, s is­merik egymást, akár saját magukat. Mikor Plecskó Györgyöt más munkahelyre akarták helyezni, az egész brigád kiállt érte. »Azt sze­Nágy gondban volt a tsz ve­zetősége már napok óta, de a nehéz problémára csak nem találtak megoldást. Az elnök, a brigádvezetők, meg a mező­őr törték a fejüket, latolgat­ták a lehetőségeket, azonban okos dolog sehogyan sem aka- ródzott eszükbe jutni. Pedig már mindent fontolóra vet­tek ... — Tönkretesz bennünket ez a rezervátum. Nem lesz kuko­ricánk, ha így megy tovább! — fakadt ki keserűen az elnök. De ennél a megállapításnál egy lépéssel sem jutottak tovább. Ezt viszont mindenki mond­ta, aki csak tudott arról, hogy vaddisznók dézsmálják a ku­koricát. Az előző év őszén ke­vés kukoricát kellett törniük a tagoknak az erdőszélen, ugyan­is a nagy becsben tartott va­dak megelőzték őket. — Védett terület. Nem lő- hetjük le a vaddisznókat az erdőben — mondta akkor az agronómus. Rongyot égettek a kukoricatáblán, arra gondoltak, hogy annak szaga visszariaszt­ja majd az állatokat. Ám hiába volt minden igyekezet, hasz­talan vezényelték ki az egyik kanászt, hogy alkonyaitól vir­radatig durrogtassa ostorát az erdő mentén: a vaddisznók to­vábbra is vígan lakmároztak a termésből. így volt ez történe­tünk idején is. Hosszú darabon üresen állt a kukoricaszár, nem Szombaton — a szakközépisko­láit kivételével — országszerte vé­get ért a tanítás az alsó és közép­fokú oktatási intézményekben. A búcsúzáshoz érkezett száznegyven­ezer általános iskolást — nyolcadi­kost — kisebb társaik virággal dí­szített tantermekben fogadták. Ün­nepi hangúlat töltötte be az isko­lákat a városokban, a falvakban, a tanyai településeken. Diákok és szülők mondottak köszönetét a pedagógusoknak áldozatos oktató­nevelő munkájukért. Sor került a Kommunista Ifjú­sági Szövetségbe már felvett nyol­retnénk, ha velünk marad­na.* S a fiatalember ma is itt van.. az imént még ott ült a meszesgödör szé’én, de már nekiindult az állványok felé. Mindjárt egy óra... És las­san mindenki az állványok körül sürgölődik. Szétbontják, mert végeztek ezzel a falrész- szel. A három fiatal kőműves, Lovretics László, Boti Jó. zsef és Bo-dó Lajos is odafönn áll, engedi le a pallókat. Büszkék rájuk az idősebbek. Mondják, hogy nagyop szor­galmasak, és hallgatnak a felnőttekre. Lovretics meg Bo- dó tanulni akar, az idén sze­retnék megkezdeni az építő­ipari technikumot. Mindezt a többi kolléga mondja el oly büszkeséggel, mintha saját fiukról beszgjjnének. A PALLÓKRÓL PORFEL­HŐK FUTNAK LE, amint egyenként a földre csúsztat­ják őket. Állást bont a bri­gád. Messziről nézem, amint a hosszú létrákat döntik. Egy óvatlan mozdulat, s. elzuhan­hat a tízméteres álláslétra. De ők valamennyi611 összeszoktak, ki tudja, hányadszor bonta­nak állást... A Dráva men­tétől Nagyatádig sokfelé jár­tak. Háromfán iskolát építet­tek, Lakócsán, Rinyaújlakon istállót, Lábodon és Betrzencén. iskolát, Barcson pedig lakást. Sokáig sehol sem maradtak. Ha valahol elkészült az épü­let, máshol kezdtek újat. Ezt tartják feladatuknak. Ez a hí­vóit rajta cső, mert a vadak megették. Nos, ezt a tarthatat­lan állapotot akarták mielőbb megszüntetni a szövetkezet ve­zetői. Egy nap egy idegen ember állított be a szövetkezet irodá­jába, s mint a mesékben szo­kás, azzal kezdte, hogy 6 tud segíteni a bajon. Eleinte kétel­kedtek az ismeretlen szavahi­hetőségében, de csakhamar megállapodtak vele. Arra a kérdésre, hogy ugyan milyen módszerrel és eszközzel kíván­ja szolgálatát ellátni, csak mo­solygott, és felmutatott egy konzervdobozt. A doboz alján keskeny nyílás látszott, egyéb­ként semmi különleges vagy rendkívüli nem volt benne, olyan volt éppen, mint egy át­lagos konzervdoboz. Még azon a napon estefelé, amikor az emberek hazafelé igyekeztek a mezőről, puskaro- pogásfélét hallottak, mintha kisebbfajta vadászat lett vol­na a környéken. A vaddisznók attól tarthattak, hogy puska­végre kerülnek, ha kimerész­kednek a kukoricatáblára, és nem is jöttek ki. Megmaradt a termés, rhe. - nyugodtak a szövetkezet veze­tői. A durrogató ember pedi;, egy községgel arrébb vándo­rolt, ott hasznosította tudomá­nyát: riasztotta a közös táblá­ról a kotnyeles vaddisznókat. cadik osztályos úttörők ünnepélyes fogadalomtételére, s egyidejűleg átadták nekik a KISZ-tag könyvet- Az általános iskolákban a most záruló tanévben csaknem másfél millió, a középiskolákban pedig 170 000 diák tanul. Már csak az összefoglalók vannak hátra. Ezek 11-én, a szakközépiskolákban pe­dig 18-án kezdődnek. Az általános iskolákban 20-án, a középiskolák­ban 23-án rendezik az évzáró ün­nepségeket, s ugyanakkor osztják ki a bizonyítványt és a legszorgal­masabb diákoknak a jutalmakat, az elismerő okleveleket. (MTI) P. L. azóta már Nagyatádira került, válásuk. Roland Ferenc A durrogató ember Száznegyvenezer nyolcadikos búcsúzik Utolsó tanítási nap az iskolákban

Next

/
Oldalképek
Tartalom