Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. f&nftts S. Képek Mesterházi Lajos TIZENEGYEDIK PARANCSOLAT című drámájának előadásáról A meghittnek induló születésnapot és házassági évfordulót vá­ratlan vendég érkezése zavarja meg« Vagy nemcsak ő? A dráma bonyolítójának és főszereplőjének, az Írónak új utat nyit meg ez » váratlan találkozás .«• (Takáts Anna, Baranyai László és Fill ár István.) íme, a neandervölgyinek nevezett ifjú, akit mai rádió-előadásá­ban látott el ezzel a névvel a mester. S most, amikor azért jött, hogy a szerelmes fiatalok között helyreállítsa a rendet, fölfedezi, hogy Kadács Jóska izig-vérig mai fiatal, hogy korán ítélt a fiú fölött, holott segítenie kellene inkább. (Fillár István és ##oll Jánosi A fiú apjával itt sikerült megismerkednie az Írónak a buzgárt vendéglőben. Az átérzett férfifájdalom már-már az elhagyott apa mellé állítja, de még nincs vége az igazság keresésének. Erre ftzok a végleges ítéletek figyelmeztetnek, amelyeket a boros fér- JKtársaság tagjai mondtak ki a férjét elhagyott asszonyra. (Fillár István, Szokolay Ottó, Szabó István és Tóth Béla.) ften minden egyensúlyát vesz­tett házasság Vég­ződik szükségsze­rűen válással. Az lró a maga át­szenvedett válsá­gának tanulsága­ként mondja ki ezt az igazságot. Már világosabban látja az embert, mélyebben azo­kat az erkölcsi problémákat, amelyek húszévi házasság után az © otthonába is betörtek . .. (Ta­káts Anna és Fii- lár István.) & mm IiIPp Mire vitte a „legkisebb" fiú? Jegyzetek a megyei bábbemutatóról Somogy műkedvelő művé- szeli életében évék során át olyan szerep jutott a bábmű­vészeinek, mint a mesebeli család legkisebbik fiának. Emlékezünk még rá... Ö volft az, aki szerencseprólbáló út­jára nem vihetett egyebet, csak a maga emberségét, élni akarását. Hogy a hasonlajtoál maradjak: a remény hamuba sült pogácsáit. Csupán a tényt idézem, a bálbjátszás * két-három évvel ezelőtti mostoha helyzetét. Időközben fölengedett az a merevség, amely gazdag bá­bos hagyományainkat háttér­be szorította. Sot a bábosok is elfogkAatták helyüket a nyári továbbképzésben. Érde­mes volt-e segítséget nyújta­ni e méltánytalanul háttérbe szorított művészeti ág műve­lőinek? Igen, érdemes volt. Bábosaink jói kamatoztatták azt a csekély támogatást is, amelyet kaphattak. Visszaka- nyarödva a fentebb elmon­dottakhoz, a »-legkisebb fiú« vitte valamire. Ez a több, mint négyórás bábtoemutató még a kulturá­lis szemléhez tartozott. Ennek ellenére a zsűribe meghívot­tak közül csak hárman jelen­tek meg. Még jobban hiá­nyoztak a megye és Kaposvár kulturális életének vezetői. A bábművészet rangfosztottsá­gára vall ez. Pedig lett volna mit összegezni. Talán néhány adatot. Ebben az évben már körülbelül ötven a bábegyüt­tesek száma. Kevés híján har­minc együttes vett részt a La­tinka Sándor kulturális szem­le bemutatóin. A legjdbbak részvételével megrendezett megyei bemuta­tóra is több csoportot hívtak meg, mint amennyi megjelent. De a megyei szemlén sziene- pelt hét együttes több érdéig lődést érdemelt volna a nép­művelésért hivatásuk, hiva­taluk szerint felelősek részé­ről! A bemutató a Latinlka Sán­dor Művelődési Ház színház- termében zajlott le a leghálá- sabb és legkritikusabb kö­zönség előtt. Vajha ilyen tö­meges érdeklődés nyilvánulna meg más művészeti ágak me­gyei bemutatkozása iránt is. A műsort — melyet a rende­zőség igen helyesen két rész­re osztott — <i törökkoppányi óvoda szülői munkaközösségé­nek bábegyüttese nyitotta meg. A nemrég alakult cso­port nem prod utcáit ugyan nagy szavakra ragadtatót a Vidám medvébocsok című da­rab előadáséval, de túl azo­kon a hibákon, amelyekkel valahány kezdő együttesnek meg kell küzdenie (süllyed­nek, dőlnek a bábuk, a ját­szók egyelőre csak a karrnoz- gást ismerik, ebből adódnak ezek a hibák), biztató igyeke­zetről tettek tanúbizonyságot. Művészi fejlődésüknek biz­tos alapja lehet az eddigi munka. Ugyanez vonatkozik A kiskakas gyémánt Mikraj­cárjával bemutatkozott mor­caii bábosokra is. Nekik a ibeszédkultúra kimunkálása lesz a legközelebbi feladatuk. Most még rontotta a bemu­tatkozás összhatását a he­nye vagy az érthetett enségig felgyorsult szövegmondási. Vi­gyáznunk kell arra is, hogy a bábok ne legyenek arányta­lanok. Pompás teljesítményt nyúj­tottak a IMinka Sándor Mű­velődési Ház úttörőbábosai az Elátkozott malom című vásári komédia előadásával. A kis művészek inkognitóját híven őrizte meg a paraván^ amely mögött életet kölcsönöztek a holt bábuknak. Érdemük sze­rint vesznek majd részt a csillebérci nemzetközi úttörő- táborozáson. Műsorválasztáséval a tabi Zichy Mihály Művelődési Ház bábegyüttese üzent hadat an­nak a balhiedelemnek, hogy a bábművészet csak a gyer­mekeké. Ők egy csehszlovák szerző Keoafám és Hacaíán című szatirikus komédiájának előadására vállalkoztak. Lé­nyegesen több és tiszteletre méltóbb szándékká!, bátorság­gal, mint sikerrel. Kidolgozat­lanul hatott a produkció, s nemcsak rendezőileg. A sza­tíra elemeit egyedül a király­lányt »-játszó« bábos értéke­sítette. ígéretnek mindeneset­re szép a tabi bábosok elő­adása. A barcsiak A félig nyúzott bakkecskét mutatták be. Ta­lán náluk vol t legs zembeöt­lőbb a szövegtudós hiánya. A közismert mese bábfeldolgo­zását, a Piroska és a farkast láttuk a Kaposvári Űttörőház kis bábosaitól. Könnyen ki­javítható hibája az együt­tesnek, hogy bábui sokat mo­zognak fölöslegesen. Talán az ő játékukban érvényesül­tek legjobban az óvodai báb­játszás nyugodtan elfeledhető rossz hagyományai. A bemutató műsorát a La­tinka Sándor Művelődési Ház felnőtt bábcsoportjának elő­adása zárta A három kisgida hangulatában megkapó, ren­dezésben és játékteohnikában sok művészi értéket tartalma­zó bemutatásával. Kitűnő ez az együttes. Neki sikerült egyértelműen művészi rangra emelni a báb­játszást A »legkisebb fiú«, a báb­művészet talpra állt, és vitte valamire. Kifogott közönyön, háttérbe szorítottságoe, annyi próbán. Kísérjük a műkedve­lő bábművészet útját a jövő­ben nagyobb figyelemmel. A megyei bemutatón ez a mű­vészeti ág rászolgált a figye­lemre és az eddiginél nagyobb támogatásra. László Ibolya Két somogyi vadász szakember a most meg dent Vadgazdálkodás című könyv szerzője (Tudósítónktól.) A Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat kiadá­sában megjelent a 300 olda­las, több, mint 180 ábrával és képpel illusztrált vadgazdálko­dási szakkönyv. Az igen ér­tékes tanácsokat adó könyv szerzője két somogyi szakem­ber: Eördögh Tibor, a Bala- tomnagybereki Állami Gazda­ság vadgazdaságának vezető­je és Szállási József, a me­gyei tanács erdészeti és vadá­szati felügyelője. A két szak­ember több, mipt 30 eszten­dős tapasztalatait rögzíti köny­vében, A mű foglalkozik töb­bek között a vad esztétikai szerepével a természetben, a vadgazdálkodás népgazdasági jelentőségével, a természet­es madárvédelemmel, a hiva­tásos vadászok feladataival. A könyv öt fejezetben él- ményszerűen mutatja be a vadászati állattant, a vádgaz­daság kártevőit, a védett ra­gadozó madarakat, és megis­merteti olvasóival a korszerű vadgazdálkodást és vadásza­tot, a műszaki fölszereléseket, a vadászkutya nevelésének, idomításának titkait, a fegy­verek és lőszerek típusát, használatát. Százévesek kongresszusa Június 2-án összegyűltek Ró­mában Olaszország legöregebb férfial és női, valamennyien 100 év körüliek. Az »öregek kongresszusa« igen érdekes problémákat vetett föl a bio­lógiai kutatásokkal foglalkozó tudósoknak. A százesztendős férfiak valamennyien dohányo­sak, sőt a nők feie szintén do­hányzik, bár legtöbben csak ke­veset. A férfiak, nők egyaránt tekintélyes mennyiségű bort fogyasztanak, és kijelentésük szerint szeretnek jól és sokat enni. Olaszországban csaknem 700 ember száz év körüli korú, őket képviselte a Rómában ösz- szegyűlt 17 nő és 10 férfi. Az érdekes összejö vetélt az olasz biológiai kutatóközpont szer­vezte meg. A részvevők túlnyo­mó része faluról jött, so­kan életükben először jártak a fővárosban. A csoport legöre­gebb tagja Micheio Latino, a szicíliai Messina környékén élő pásztor. Százikét éves, 22 fia és lánya van. Békaemberek kincset találtak Barcelonától 40 km-re dél­re a tengerparton, mindössze két és fél méter mélyen a víz alatt sportbúvárok ötszáz da­rab arany- és ezüstérmet ta­láltak. Az érmék 111. és TV. Fülöp spanyol király idejé­ből valók, és eddig nem si­került megállapítani, hogy annak idején elrejtették-e ezt a kincset, vagy egy el­süllyedt hajóval került a tengerbe. Őgörög templom a tenger mélyén A szicíliai Siracusa kikötő kö­zelében egy tenger alatti kutatá­sokat végző hajó fehér már­ványból épült templomot talált a tenger fenekén. A templo­mot, amely 14 évszázad óta fek­szik a mélyben, valaha az an­tik Görögországból darabon­ként szállították át Szicíliába. A darabokat most kiemelik, s a templomot Szicíliában ismét fel­állítják. Egy különleges berendezéssel fölszerelt amerikai kutatóhajő szicíliai régészekkel együtt ta­lált rá e páratlan érdekességű leletre. Az i. e. a VI. században rakták hajóra és szállították a szicíliai görög településre a csodálatosan faragott pelopo- nézoszi márvány tem plom da­rabjait. A mostani lelet, mely­ből az ősi bizánci templom szinte hiánytalanul helyreállít­ható, alátámasztja a régészek­nek azt az elméletét, hogy a Szicíliában található régi görög templomok nem a helyszínen épültek, hanem Görögországból szállított »elemekből« rakták össze őket. PÁLÓCZI HORVATH ADAM, a népies epikus irányzat is­mert, jó nevű dunántúli köl­tője 1800 körül tíz éven át nagyrészt Szántódpusztán élt A major 2—300 éves épületei között ma is megtalálható az a kasznárhóz, illetve az egy­kori térképéken »Edelhaus«- nak feltüntetett épület, amely­ben Pálóczi Horváth Adóm la­kott, s amelyet ő »remeteház«- nak nevezett Pálóczi Horváth korántsem tartozott nagy költőink közé, de azért értékes poéta, eredeti, sokoldalú egyéniség volt, akit a költészet mellett a termé­szettudomány, a jog, a filozó­fia, a nyelvészet és a vallás­ügy Is érdekelt Olyan férfiú volt, akinek emlékét érdemes felidézni Pálóczi Horváth Adám 1760. május 11-én született a Komá­rom megyei Komlódon. Refor­mátus papfiú lévén 1773-tól Debrecenben nevelkedett, majd mint a kollégium tógátus diák­jára nagy hatással volt a hí­res tudós, Hatvani professzor. Ö ugyan nem ment papnak — annál inkább, mert élénk ter­mészete miatt ellentétbe ke­rült a kollégium vezetőségével —, hanem Debrecenben hites mérnök, »inzsellér« lett majd 1780-ban Miskolcra ment tör­vénygyakorlatra, ott patvaris- táskodott, s rövidesen ügyvéd­nek, »prókátor<*-nak is feles­küdött Először az Országos Földmé­rő Hivatalban működött, majd Pápán telepedett le, és ott mér- nökösködött E munkától azon­ban hamarosan visszavonult, és 1785-től első feleségének Ba­laton menti birtokain kezdett gazdálkodni. Később, 1795-ben, hogy gazdálkodását kibővítse, bérbe vette a tihanyi bencés apátság Somogy megyei birtok- részeinek központját, az ak­kor átmenetileg kaínari bir­tokot képező Szántódpusztát. Ezután, mint említettük, vagy tíz éven át részben Szántód­pusztán, részben Balatonfüre- den élt, szorgalmasan gazdál­kodott és írogatott, ö is olyan gazdálkodó poéta volt tehát, mint Kisfaludy Sándor vagy Berzsenyi Dániel. BÄR MINT AMBICIÓZUS, JÓ GAZDÁT a gazdálkodás erősen lekötötte Pálóczi Hor- váthot, közben azért mindig igyekezett a múzsáknak is hó­dolni. Szántódpusztán 1789- ben, majd Nagybajomban 1791- ben nagy nyelvújítónk, Kazin­czy Ferenc is meglátogatta. Hányatott életű nagy költőn­ket, Csokonai Vitéz Mihályt mint Pálóczi Horváth Ádám egyik tanítványát, ez idők so­rán mint poétatársát és jó ba­rátját tekinthetjük. Csokonai szintén többször meglátogatta főleg későbbi nagybajomi ott­honában Horváthot, aki ifjú tartotta, és a legjobb somogyi házakba bevezette. 1798—99- ben valóban sokat vendégeske­dett Csokonai főleg Horváth sógorsági viszonyban levő ba­rátjánál, az irodalomkedvelő Sárközy István alispánnál, an­nak nagybajomi kúriáján, ahol különben 1734-ben Bél Mátyás is megfordult, s ahol otthonos volt ifjú korában Virágh Be­nedek, és ahova később bejára­tos volt Horváth Ádám is. Csokonai különben itt, So­mogybán írta híres balatoni, illetve Lilla-költeményeit. Itt találkozott Csokonai és Hor­váth Nagyváthy Jánossal, a híres haladó mezőgazdával, és a nagybajomi kúriában gyak­ran komoly beszéd folyt e fér­fiak között. A költészet mel­lett az ország közügyei, gazda­sági ügyei is foglalkoztatták azokat, akik Pálóczi Horváth körében megfordultak. A KÖLTŐ FELVILÁGO­SULT TÄRSADALOMSZEM- LÉLETE elítélte az előjogok­kal való visszaélést, a jobbá­gyokkal való rossz bánásmó­dot, s mindig és mindenben ésszerűséget és emberséget hirdetett. Megemlíthető az is, hogy Horváth a nők emancipá­lásáért európai viszonylatban is úttörőmunkát végzett. Ezt külföldön is elismerték. Mint követ egyik idevágó röpiratát a híres 1790—91. évi országgyű­lésbe is bevitte. Emberbaráti tbHÚtjat igen tehetségesnek intézmények megalkotását is lelkesen pártolta. Népszerűsé­ge ez idő tájt hamarosan olyan nagy lett, hogy Zala, Veszp­rém majd Somogy és Baranya vármegyék táblabírájukká vá­lasztották. Horváth ezenkívül komolyan részt vett egyháza közügyeiben is éveken át fő­gondnoki minőségben. II. József császárnak, a »ka­lapos király«-nak reformtörek­véseit kívánta támogatni, en­nek ellenére — szélsőséges nacionalizmusa, németgyűlöle­te miatt — mindig gyanús, ku­ruc szellemű magyarnak tar­tották Becsben. Horváth később újra megnő­sült. Petri-Keresztúron lakott, de élete alkonyán ismét Nagy­bajomban élt. Innen kereste föl a keszthelyi Helikon-ün­nepségeket, így az 1817. évit, ahol a házigazdán, az irodalom és gazdasági ügyek lelkes tá­mogatóján, gróf Festetics Györgyön kívül Berzsenyi Dá­niellel, Virágh Benedekkel, Dukai Takách Judittal is ta­lálkozott. Nagybajomban halt meg 1820. január 20-án. Emlékét csak a Balatonfüre- den 1906-ban, a református egyházépület homlokzatába il­lesztett emléktábla örökíti meg, sírján azonban talán még fejfát sem találhatunk. MOST JÓ ALKALOM NYÍLNA ARRA, hogy a Szán­tódpusztán, esetleg éppen Hor­váth volt lakóházában létesí­tendő kis házi irodalmi múzeu­mot róla nevezzük eL Dr. Szabó Miklós, a Mezőgazdasági Múzeum tudományos kutatója ÍVéoaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom