Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-06 / 130. szám

Szerda, 1962. június 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP PANNÓNIA KINCSI Nagyberki mellett van a szalacskai szőlőhegy. Vala­mikor, nagyon régen vár állhatott ezen a helyen, jó néhány emlék bukkant már elő a földből. Azt mondják a falu öregei, hogy még kincs is akad itt. — Gyula bácsi, keresik. A nagy cseresznyefa tete­jéről egy fiatalasszony kiált­ja világgá Javós Gyula bá­csi nevét. Lement az öreg egy kicsit körülnézni a sző­lőtőkék közé. Üresen áll az 1886-ban épült pince. Aztán jön a kedvesen mo­solygó kis ember, asztalhoz ültet. Először dicsérjük az időt, a jó meleget. Frissen sze­dett cseresznye is kerül az asztalra. — Ne kóstolja meg, mert akkor nem fog ízleni a bor — tart vissza Gyula bácsi. — Majd utána... De előbb nézze meg a birodalmamat — javasolja, és elindulunk a szépen gondozott tőkék között. Amint ballagunk a kerti úton, egy történetet mesél arról, hogy 1946-ban nagy kíséretet végzett, az elsőt, s az milyen balul végződött. Furmintot keresztezett szemilon fajtával, afuzalit kocsisirmával, saszlát meg Cegléd szépével. Megérett az első termés, nagy gond­dal leszedte a fürtöket, tá­nyérra rakta, hogy majd a vizsgálat kideríti a milyen­ségét. Hát nem megtetszett vendégeinek a sok csábos szőlői ült, és megették a hosszas kísérletezés gyü­mölcsét?! Kárba veszett egy év munkája, kezdhette elől- rőL De ma már 100 fajta van a 2200 négyszögöles szőlő­ben, s például a kadarka 9/b innen. Szálacskáról in­dult el hódító útjára. A ki­váló festékanyagú, magas cukorfokú szőlőből most fognak egy hektáron telepí­teni Egerben. S a somogyi gazdák jól ismerik a lé­vait. úgy tartják, hogy ez a jövő borszőlője. És ez is Gyula bácsi munkája. — Honnan a szőlőnek ez a nagy szeretető? — Családi hagyomány. És én is mér harmincöt éve csinálom. o Javós Gyula több évig dolgozott a Fécsi Szőlészeti Kutató Intézetben. Minden kísérletet jól megfigyelt, megtanulta az általános bor- kezelést. Amikor visszajött Nagyberkibe, vasszorgalom­mal nekifogott a kísérlete­zésnek. Z. Nagy Ferenctől többféle vesszőt kapott, ol- togatni kezdett. Az egyik tőke nagyon szépen termett, finom volt. Aztán többé nem hozott termést. Ekkor beoltotta ezt néhány újabb tőkére. Meglepő eredmény született Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlőnemesítő, amikor meg­kóstolta az új termést, így kiáltott fel: — Ezt a fajtát kerestük, ez kell, ilyen még nincs. Ez volt a Pannónia kin­cse. Négyszer bírálták el, négyszer állapították meg, hogy kiváló fajta, e'sőrendű, exportképes szőlő. 1959-ben Gyula bácsi díjat kapott a budapesti borversenyen, és akkor adták át neki a Mat- hiász János emlékérmet is. A Pannónia kincséért. S azóta? A Hungarofrukt megtudta, hogy milyen jó minőségű szőlő terem Szálacskán. Vesszőket kért és kapott. Gyula bácsi ment föl Buda­pestre. és saját kezűleg ol­totta be a tőkéket. Epilógus: most rendelték el, hogy a Pannónia kincsé­ből 20 holdon kell telepíteni a Hungarofrukt telepén. Bor került az asztalira, folytatjuk a beszélgetést. — Itthon mi történt? — Két év múlva fejezzük be a tsz szőlőtelepítését. Most tizenegy holdas a sző­lészetünk. Már csináltam két hold oltványtelepet, hogy legyen elég vessző. Csak... És itt elhallgat, pedig lá­tom, hogy valami nyomja a szívét. Faggatom, mi az a »csak«. — Csali az a baj. hogy nincs szőlészeti brigád, nincs emberem. Pedig itt van már a permetezés is. Azt mondja, hogy ha minden segítséget megkap­na, akkor 1965-re 300 hektó bort adna a tsz szőlészete. A Pannónia kincséből meg a kocsisirmából. Mert az is nagyszerű fajta. Tavaly 160 tőkéről 185 liter bora lett, s a must 20 fokos volt. Gyula bácsi 1944-ben az országos borvesenyen a ti­zedik lett. Most is szeretne versenyre indulni. Nagyberki borral, a tsz borával. Polesz György Terepjáró repülő hajó Első pillanatra talán furcsának tetszik a cím, pedi« tökéletesen fe­di a lényeget. A Szovjetunióban még a nyáron »vízre bocsátják« az első légpárnás terepjáró hajót, amely egyesíti az autó, a hajó és a repülőgép tulajdonságait. A fur­csa gép testének hossza 17,5, szé­lessége 6,5 méter. Gigantikus v£z­esoppre emlékeztet. Tágas szalon­ja 38 utasnak biztosít kényelmes helyet. Nagy teljesítményű Hajtó­művei óriási erővel nyomják majd a levegőt a 12 tonnás hajótest alá, s ezek a »levegőoszlopok« a fel­színtől számított 5—10 centiméteres magasságban tartják a gépet. Se­bessége óránként 70 kilométer lesz. Szebényi György tsz-tsg 17 iio’tl bérei! Wés Potanyban Szebényi György tsz-tagot nem annyira ügyes, mint inkább ügyeskedő, fon­dorlatos embernek tartják. Egyéni gazda korában sok min­dennel foglalkozott, amiből pénzt várhatott. A termelőszö­vetkezetben előbb brigádveze- tői tisztséget kapott, majd ál­latokat hizlalt, később pedig az építóbrigád tagjaként dol­gozott. A múlt év második felé­ben — betegségére hivatkozva — már nem buzgólkodobt a kö­zösben: hat hónap alatt csak 21 munkaegységet írhattak könyvébe. Mégis megélt. Legin­kább abból a pénzből, amelyet négy hízott marhájáért kapott. Az idén is hizlal szerződésesen három növendéket, és tart két tehenet. Van miből abrakolni, hiszen vett az ősszel a tsz-ta- goktól kukoricát. Ssaimát topott Az etetni való nem minden, alom is keil a jószágnak. Szal­mát a potonyi Petőfi Tsz vi­szont csak azoknak a tagoknak ad, akik erejükhöz mérten és rendszeresen dolgoznak a kö­zösben. Szebényi György 1961 második felében hiába kilin­cselt a tsz-irodán. Ügyet sem vetett arra, hogy kérését el­utasították. Befogta teheneit a szekérbe, és hozott szalmát a szövetkezetéből. Engedély nél­kül'. Tehát lopta. A rendőr visszavitette vele. Ezen fene­mód felháborodott, s úgy meg­sértődött, hogy örök haragot fogadott a potonyi Petőfi Tsz ellen. — Az bizony, a szalma miatt hagytam ott őket. A zá- dori tsz-vezetők, azok, látja, talpig becsületes emberek: ad­tak már szalmát is — magya­rázta nagy hangon. Hogyan került kapcsolatba ezzel a Baranya megyei szö­vetkezettel? Története, cifra története van ennek a kapcso­latnak, s most e bonyolult ügy összekuszá 1 ódott szálait pró­báljuk kibogozni Potonyban is, Zádorban is meg az illetékes baranyai járás székhelyén, Sellyén is. Feles dinnyésnek szerződött Amíg szorgalmasan dolgozott a potonyi Petőfi Tsz-ben, ad­dig nem volt baj vele, s járan­dóságát rendre megkapta. Több, mint háromnegyed év óta azonban nem tartják nagy becsben, hiszen feléje sem néz a közösnek. Ahelyett, hogy munkát kért volna, áprilisban orvosi igazolást hozott arról, hogy egy évig csak könnyebb munkát végezhet. Hivatalos ez az írás, Barcson állították ki, s dr. Villax István, a járási fő­orvos helyettese írta alá. Klin- .ger Sándor, a potonyi Petőfi elnöke elfogadta az igazolást. Szebényi György, a beteges tsz- tag mégis munkába állt. De nem szövetkezetében, hanem Zádor­ban. Meghallotta ugyanis, hogy a zádori Petőfi Tsz feles diny- nyést keres, meg olyan vállal kozót, aki hajlandó harmada ból cirkot termelni. Soha visz sza nem térő alkalom: itthon az orvosi igazolás miatt nem kötelezhetik nehéz munkára, Zádorban pedig éppen reá van szükség. Megegyezett hát Ró­zsavölgyi Sándor zádori tsz-el- nötókel. A papírra vetett meg­állapodás érteimében egy pár lovat is kapott. Szántott másnak is Néhányon örültek Potony­ban annak, hogy az újdonsült földbérlőnek fogat van a ke­zén. Kivált azok örvendeztek, akiknek — hozzá hasonlóan — nemigen fűlött a foguk a közös munkához, s így nem kaphat­tak fogatot háztáji teendőik el­végzésére. A legmesszebbmenő támogatásáról biztosította őket Szebényi György. Készségesen felszántotta a zádori tsz lovai­val Begovácz József potonyi tsz-tag kertjét. Másnap Bego­vácz már a dinnyeföldön dol­gozott, felesége meg — éppen látogatásunk napján — ott ka­pált a bérelt földön. Lám, a polcnyiak milyen ha­mar megtudhatták, hogy mi is az az igauzsora. Többen is megtudták volna, ha a zádori tsz lovai vissza nem kerülnek Zádorba. Talán ' már nincs rá­juk szüksége a földbérlő tsz- tagnak? Kellene neki a fogat továbbra is, csakhogy a poto­nyi tsz-elnök sürgetésére a sellyei járási vezetők közbelép­tek. Helyszíni tárgyaláson uta­sították a zádori tsz-elnököt,, hogy ennek a törvénytelen földbérletnek haladéktalanul vessen véget. Ezért kellett a lovakat visszahozni. Átköltözött, de hogyan? Á zádori tsz-elnök május 17-én azt írta Potonyba is és Sellyére is, hogy a bérleti szer­ződést 48 órán belül felbontja. Ezt azonban azóta sem tette meg. Kérdezte tőle dr. Foglyos László, a Somogy megyei Ta­nács V. B. Mezőgazdasági Osz­tályának jogtanácsosa: miért húzza-halasztja a dolgot, miért nem bontotta fel a szerződést? — Nem is bontom fel. Szebé­nyi ugyanis már nem potonyi, hanem zádori lakos, átjelentke­zett hozzánk. A régi tsz-irodá- ban lakik — felelte a zádori elnök. Nem volt élég feörülteikinfő ennek a lépésnek az eltervező- je. Amíg Szebényi kilépését vagy átlépését a potonyi Pető­fi Tsz közgyűlése nem engedé­lyezte, addig Zádorban nem dolgozhat sem munkaegységre, sem bérlői minőségben, füg­getlenül attól, hogy lakhely­ként melyik falu van beírva személyi igazolványába. Egyébként változatlanul Po­tonyban lakik, átjelentkezni csak a látszat kedvéért, meg­tévesztő szándékkal jelentke­zett át. Van egy furcsa feltétele a izerződés megszüntetésének: küldjék vissza Zádorba Szi- nyákovics Pált és feleségét. Ez a fiatal házaspár tavaly kelt egybe, s mindketten a zádori Petőfi Tsz-ben dolgoztak, jól lehet Potonyban, a férj szülei­nél laktak. Átlépési kérelmü két a zádori vezetőség még nem terjesztette a közgyűlés elé Nyilvánvaló, hogy megalapo zott és teljesen indokolt a ké­relmük: lakhelyükön akarnak tsz-ben dolgozni. Ezért Szinyá- kovics ügye is más, Szebényié is más: a kettőt nem szabad összekeverni vagy azonosan el­bírálni. A fiatal házaspár lakó­helyének szövetkezetébe ment, Szebényi pedig földbérleti ma­nipulációját akarja szentesíte­ni azzal az úgynevezett átköl­tözéssel. Napszámosokkal dolgoztat Járási rendelkezés ide, járá­si rendelkezés oda, a bérleti viszony változatlanul fennáll. Próbált ugyan a zádori tsz-el­nök névlegesen egy új vállalko­zót keresni Sándor István drá- vafoki útőr személyében, ő azonban nem adta nevét ilyen kétes tisztaságú ügylethez. A dinnye azonban nő, a cirok is kibújt a lóidból, A szerződésen 'eltüntetett 9 holddal szemben 17 hold az a föld, amelynek megművelésére Szebényi vál­lalkozott. Családjával nem ké­pes erre. Látogatásunk napján .úlencedmagával dolgozott a ..armadas földön. íme a névsor: Junyevácz Józsefné, Sulin Györgyné, Potkovácz Józsefné és Iliásics Márkné tótújfalui asszonyok, Pávivs Márkné és a már említett Begovácz Jó­zsefné potonyi tsz-tagok kapál­tak napszámban, Csokona Jó­zsef zádori fogatos — állítása szerint — munkaegységet kap az ekekapázásért; s ott volt a főbérlővel együtt Szinyákovics György Potony, Petőfi u. 86. sz. alatti lakos, tsz-tag is... Ennyit erről a különös föld­bérletről. A többi már a sely- lyei járás vezetőinek dolga. Be­széltünk velük, tájékoztattuk őket helyszíni tapasztalataink­ról. Peti József, a járási párt- bizottság titkárhelyettese is és Vida Sándor, a járási tanács vb-elnöke is határozottan meg­ígérte: késedelem nélkül rendet teremtenek Zádorban. Kutas József Megérdemli a bizalmat Már többször találkoztam vele. Hol a határt nézegette, hol az emberekkel beszélge­tett, hol meg az istállóban dol­gozott — A legfontosabb — mond­ta — mindenkivel embersége­sen bánni. Egyikünk kevésbé, másikunk jobban, de vala­mennyien érzékenyek vagyunk. Később arról szólt, hogy na­ponta hányán állítják meg se­gítséget, tanácsokat kérve tő­le. Nemcsak szövetkezeti vagy hivatalos ügyekben, hanem sokan személyes dolgaikban is hozzá fordulnak. Míg beszélt, arra gondoltam, hogy Varga József, a tsz párttitkára, aki mindenkivel emberséges akar lenni, megérdemli a porrog- szentkirályiak bizalmát... Március 1-én választották az alapszervezet titkárává. Állat- gondozó volt azelőtt Is, ezután is ebben a beosztásban maradt. De most már részben az övé is az egész falu gondja. Szívesen végzi sokszor bizony megeről­tető munkáját. — Azon vagyok — mondta —, hogy miután ellátom a jó­szágokat, minél többet lehes­sek az emberek között Hetente legalább kétszer vé­gigjárja a határt Mindenről tud, hol, mi történik, melyik táblában hányadán állnak a munkával, kit kell biztatni, ki érdemes a dicséretre. Az elnökkel és a község más vezetőivel a legnagyobb egyet­értésben dolgozik. Ez az egy­ség, ez a szervezettség segíti munkájukat hogy mielőbb el­érjék a közös célt — Hogy mikor érjük ezt el? Nem tudom. Remélem, hama­rosan, hiszen évről évre javul­nak eredményeink, formálód­nak az emberek. Guzi Mihály — Becze Károly: 1 _ES wm égionísíet Gazsó kereste barátját a sürgölődők, a szaladgálok, a sebesültvivők között, majd a kimerült, holtfáradt, elfásult légiósok csoportjában. Nem ta­lálta. Félve közeledett a sebesül­tek felé. Vámos azok között sem volt.. . Remegő kézzel kezdte fel­hajtogatni a páfrányleveleket. Az ötödiknél felordított: — Kálmán! Zokogva bonalt barátjára, sírf mint egy gyerek. Ketten túr1'''' r-ak ra'Tv,'‘"»kára ol-’on- szolnt a halott mellől az 57 081 est... Hamarosan el öltén tették a település egyetlen teherautó­ját. A sofőrt ágyából zavarták ki. A 34 sebesültet egymás he- gyére-hátára rakták a kocsira, a gépkocsivezető mellé beült egy őrmester és az autó elvág­tatott ... — A halottakkal mi lesz? — kérdezte Gazsó az egyik őr­mestertől. — Mi lenne? Eltemetik. — Kik, és hová? — Mit tudom én! Gazsó elsomfordált. Tehát még azt sem fogja majd tud­ni, hol fekszik egyik legjobb barátja... De hát a szülei?!... Azoknak meg kell írni! — Azoknak tojniuk kell, hol van eltemetve a fiúk! ... Nekik meg kell írni!. . . Nekik tud­niuk kell, és mindenkinek tud­nia kell, hogy az élet által megrugdosott Vámos Kálmán igaz emberként, de gazember érdekekért hol halt meg ... Űjra az őrmester elé lépett. — Őrmester úr, mi ennek az átkozott helynek a neve, s a halottakat hol temetik el? — Mondtam már, hogy nem tudom — De nekem tudnom kell. Értesíteni akarom a hozzátar­tozóit. — Ezt majd elvégzik a légió erre hivatott beosztottjai és adminisztrátorai. — Az ő értesítésük nem hi­teles. Én nem mesét, hanem valóságot akarok írni. — Ide figyelj, disznó — or­dított most már az őrmester. — Ha még egyszer elémbe ke­rülsz, szétverem a pofádat. Elrohant. Nyolc ágyúdörgés hallatszott rövid időközökben. Az erdőnek azt a részét szórták meg, ame­lyen — a feltevések szerint — a vietnamiak visszavonultak. A lövések zaja egy ideig vissz­m gzott, aztán minden elcsen­desedett. .. A vietnamiak őserdei útját a légiósoknak még sohasem si­került felfedezniük... Gyors létszámellenőrzés kö­vetkezett. 47 volt a halottak száma. Közülük többet gyors segélynyújtással meg lehetett volna menteni... A 34 sebesült között jónéhány súlyos is akadt. Nyolcán pedig eltűn­tek ... Legalábbis a sorakozolg nem kerültek elő. Megállapították azt is, hogy az éjszakai támadás tulajdon­képpen nem is támadás volt, hanem egy pszichológiai, vagy nyugtalanítási akció. Célja: ha­tás gyakorlása az idegekre, bi­zonyos nyomasztó, nyugtalaní­tó lelki krízis kiváltása. Az ilyesmi az újoncokra különö­sen nagy hatással latiéi és ta­lán egész további tevékenysé­gükben nyomot hagy. S ez a formálás, az emberek [nevelése nagyrészt őrá vár — :s talán ez a legnehezebb mun­Világosan kell erről be-{ka. Mert még akadnak méltat, saétni — magyarázta az őrmes-i lankodók, elégedetlenkedők. S tér —, mert még gyakran tog-| amikor ilyenekkel találkozik, tok ilyesmivel totóikéi j mindi elmondja sz^ Alusztok az erdőben es egy-? “ . . ^ szerre lövöldözés zaja hallat-í vakkal fogalmazott, őszinte szik. Ilyenkor nem kell azon-? meggyőződését, hogy »Szentki- nal a géppisztolyotok után kap- ♦ rályon nincs szegény ember, kodni, ez a lövöldözés mégnemjcsak lusta van Mert ^ dol_ jelent támadást. Egy ilyen lő: . , . „ , völdözésnél a támadók nincse-J™ « nek sokan ... Nem kell tőlük?afcl dolgozik, az nem lehet szé­féin! ... Nem veszélyesek.. .|gény...« Először nevettek Ez az éjszakai támadás még jó| ezen a mondáson néhányan, de is volt... Átestetek a tűzke-; mikor másodszor takoztak, resztsegen...! { , . . — No, köszönöm szépen —? mar nem mosolyogtak rajta. dörmögte az első sorban azt Hiszen van jó példa a faluban egyik jugoszláv. í elég, és türelemmel célt lehet — Átestetek a tűzkeresztsé-{dmj gén — folytatta egyre jobban? belemelegedve az őrmester. —? Mindössze néhány hónapja De ne felejtsétek el, legköze-{ párttitkár, de máris úgy véle- lebb már fegyver lesz a ti ke-; kednek a faluban, hogy jól zetekben is... Éspedig a leg-|döntöttek amikor grá bízták jobb, legkorszerűbb fegyver . ,. . Akkor már nem kell patkány-*ezt a tisztségét A vele való be­ként a földbe bújnotok! légió ?szélgetéskor úgy éreztem, hogy sok! Bosszuljátok meg társai ; jó segítőtársra leltek benne az tok halálát! Któö’-tpik a rokol ; Aranymezt) Tsz vezetői... ba az indokínai banditákat. í (folytatjuk.) • V* M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom