Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

Pántét:, 1962. június 1, 3 SOMOGYI NÉPLAP Kétféle tekintély PUSZTAKOVÁCSIBAN él egy ember, Szabó Józsefnek hívják. Tehenész. Stanics Jó­zseffel és Szőke Jánossal dol­gozik egy épületben. Fejen­ként 13 jószágot gondoznak. Mindennap fél 4-kor kelnek, s a sötét hajnalban együtt lépnek az istállóba. Üdvözlik egymást, aztán szó nélkül hoz- látnaik a munkához... Egyéni gazda korában is korán kelő ember volt Szabó József. Akkor még fiatalosabb fürgeséggel ugrott ki hajna­lonként az ágyból, s ment a jószághoz tenni a dolgot. Míg apja ki nem hajtotta a lege­lőre az állatokat, ott szorgos­kodott. S nemcsak otthon, a 17 holdon dolgozott, ha­nem gyakran ment át Boron- kára segíteni a testvérének is . . . Bámulták a munkabírását. A faluiból kevés olyan szép jószág került ki, mint az ő házukból. Tekintélyük volt Szabóéknak, s ez kivált vo­natkozik Jóska bácsira. Hi­szen mindent ő intézett. Még az adót is ő vitte el a tanács­N emegy szer szóvá tettük már, hogy érthetetlen az a kö­zömbösség, nemtörődömség és felületesség, ahogyan egyes helyeken az üzemi balesetek­ről beszélnek. Termelési ta­nácskozásokon, egyéb gyű­léseken, megbeszéléseken gyakran hallani, hogy ennyi meg ennyi nap esett ki a ter­melésből, s hogy ez mennyi­re hátráltatja a vállalat mun­káját. Esetleg még azt, hogy ennyi meg ennyi táppénzt fi­zettek ki a balesetet szenve­dett embereknek. Sok üzem­ben csak formálisan hajtják végre a balesetek megelőzé­sével és a felelősségre vonás­sal kapcsolatos rendeleteket. Jegyzőkönyvet vesznek föl, szóbeli figyelmeztetéseket gyártanak. Megtartják ugyan a munkavédelmi szemléket, növelik a munkavédelmi őrök számát, a szó igazi értelmé­ben mégsem érvényesül az az elv, hogy »a legfőbb érték az ember«. De nemcsak az üzemekben talákozunk ezzel a szemlé­lettel, hanem néha az irányi- ló szervek egyes intézkedé­seiben is. Erre vall például azoknak a prémiumfeltéte­leknek egyik pontja is, ame­lyeket a megyei tanács ipari osztálya állapított meg erre az évre az ipari vezetők ré­szére. Ez a pont pedig így hangzik: »50 százalékkal csökkentem az 1961-ben a ba­lesetek következtében kiesett munkanapok számát:.-« Köz­házéra. Mindig pontosan. A gond, természetesen, az is az övé volt. A sok jószág — a hat fejőstehén, a számos ser­tés —, a gazdaság minden per­cét lekötötte. A birtok rabja volt, a birtok pedig' nagy úr. Ma ezt mondja: — Nem kívánom sohasem vissza azokat az időket. Pedig a rengeteg fáradság jól fizetett. 1959 tavaszán pél­dául hat göbölyt és öt hízót adtak le — ez magában is szép pénz. Hát még a 17 holdas gazdaság többi jövedelme... Jóska bácsi tenyere kérges, arca szikár, napszítta; szol­gálta a birtokot alázattal, tö­rekvéssel, így lett tekintélye a faluban... 1959-BEN ÉDESAPJÁVAL EGYÜTT 32 000 forint értéket bevitt a közösbe. Kesergett-e akkor vagy sem, erről nem beszél. De szavaiból az érző­dik, hogy minden akkori lel­ki vívódás ellenére felszaba­dulást jelentett neki a szövet­kezet. Más lett a kötelesség, más a feladata, megszűat a érthetően: a helyiipari veze­tők, igazgatód, főmérnökök és főkönyvelők az idén csak akkor kaphatnak prémiu­mot, ha az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma fele lesz a tavalyinak. Nesze neked, emberről va­ló gondoskodás! Mert az idé­zett prémiumfeltételből azt látni, hogy nem az ember, ha­nem a munkanap a fontos. Néhány üzemünkben ennek az utasításnak az alapján má­ris ilyen kongesszusi felaján­lást tettek: »Az üzemi bale­setek számát az idén 1961- hez viszonyítva 50 százalék­kal csökkentjük.« S ha ez megvalósul, akkor nyugod- tabbak lehetünk? Ha — mondjuk — nyolc ember he­lyett »csak« négy hal meg, s húsz helyett »csupán« tíz munkás sérül meg? Mikor szűnik meg már az a helytelen, szemlélet, hogy balesetek mögött csak a táp­pénzt, a kiesett munkanapot és a termelés csökkenését lát­ják?! Igaz: fontos, hogy mi­nél kevesebb idő essen ki a termelésből. De még fonto­sabb, hogy minél kevesebb legyen, sőt egyáltalán ne történjék üzemi báleset. Mert baj ugyan, ha csökken a termelés, de a legfájdalma­sabb az, hogy a balesettől em­berek szenvednek, emberek válnak nyomorékká, vagy súlyosabb esetekben csalá­dok marodnak árvám. Sz. k családi föld acéJkemény pa­rancsszava ..; Az emberek nem feledkez­tek meg Jóska bácsi régi te­kintélyéről, s mint megbízha­tó, jó gazdaembert brigádve­zetőnek választották. — Rossz brigádvezető vol­tam — mondja nevetve —, mindent igyekeztem megadni brigádom tagjainak, ezért ké­sőbb elnöknek választottak. Mikor aztán egyesülték fa­lunkban a szövetkezetek, s új elnökre szavaztunk, akkor kértem, tegyenek engem az állattenyésztéshez. Teljesítették a kérését, így lett tehenész... Miért kíván­kozott ide? Az újhoz, a nagy­gazdasághoz már ijpzzá szo­kott, de a régi időkből »magá­val hozta az áülatnevelés sze- retetét. Könnyebb az élete, mint akkor volt, de a sok munkához szokott ember ma is keresi a tennivalót. Egyfü- zetecske van az istállóban, önszorgalomból jegyezget be­le. Fölír mindent, mi munkát végeznek, mennyi a tejhozam, hogyan, nevelkednek a borjúk. Olyan ez a füzet, mint egy napló. Nincs beleírva, mégis kiderül belőle, hogy a három emlber a legnagyobb egyetér­tésben dolgozik. S bár az ál­lattenyésztés sok munkát ad nekik, mást is vállaltak. Meg- hányták-vetették maguk közt a dolgot, és ötéves szerződést kötöttek a Dimitrov Tsz-szed, elvállalták két hold gyümöl­csös ápolását, gondozását. SZŐ, AMI SZÓ, Jóska bá­csinak neve van a faluban és tekintélye. Ez a tekintély azonban más, mint amaz, a régi. Az elismerés alapját ak­kor a birtok szolgáltatta, ma pedig a közösségért végzett fáradozás, a szorgalom ered­ménye ez a tekintély. Jósika bácsit szeretik, megbecsülik. Rászolgált. V. M. Szerencsétlenségek éjjele A csütörtökre virradó éjsza­ka a közlekedési szerencsétlen­ségek éjjel volt. Az olaszországi Voghera köze­lében egy hetven kilométer se­bességgel száguldó tehervonat belerohant a vágányon veszteg­lő személyvonatba. A tehersze- relvény mozdonya a szó szoros értelmében kettévágta a külön­legesen zsúfolt utolsó személy- kocsit. Eddig 24 holttestet szá­moltak meg, de félő, hogy az összetört kocsiban még több ha­lott van. Hetvennyolc ember megsebesült. Indiában, Ahmedabad váro­sában egy teljes sebességgel ha­ladó társasgépkocsi átszakította a Mahor-folyón átívelő híd kor­látját és lezuhant. 69 ember ször­nyethalt, 18 pedig megsebesült Detroit közelében furcsa bal­eset történt. Egy üres személy­autó tulajdonosa nem fékezett be, és a jármű legurult a rak­partról — egyenesen a folyó­parton kikötött luxus jacht tete­jére. Az autó és a kis liajó el­süllyedt. (MTI) Furcsa prémiumfeltétel Mihály — Becze Károlyt 1 HM*», AZ 57081-ES égionisf a — Kelj fel, gyeue. — De hová? — Ne törődj vele. Gazsó kelletlenül lekászoló- dott függőágyából, s Vámos után indult. Körülbelül ugyanott álltak meg a hajó korlátjánál, mint délben. — Most pedig nézz le a ten­gerbe. — Mit nézzek rajta. Sötét van. — Nézd meg jobban. — Valamit látok... de mi ez? Mintha fények villanná­nak, a vízben? Mik azok? — Halak. — Halak? — Igen. Foszforosak. És most nézd meg őket egészen a hajó mellett. — Látom. Ha közel jönnek, nem is tudnak elmenni... a hajó oldalához csapódnak. — Igen ... Testükben bizo­nyos elektromosság és mágne­sesség van ... Ezért nem tud­nak a hajó vonzerejéből kitör­— Csodálatos!. — — Ugye, szép? ... — Nagyon szép természeti tünemény... — Most pedig erre nézz ... Előttünk a kivilágított Algír, az ország fővárosa... Gazsó arrafelé nézett. A parton ezernyi fény csillogott a szivárvány minden színében, önkéntelenül is felkiáltott. — Gyönyörű! És milyen ha­talmas területen fekszik a vá­ros! — Igen, Algír nagyon szép, de szerencsétlen, mint az az egész ország, melynek mi hí­vatlan vendégei voltunk. Ez a sok fény, pompa, amit itt látsz, algériaiak verejtékéből készült európaiak, franciák számára... Gazsó elhallgatott, gyönyör­ködött a szép látványban. Az ezer és ezer fényt a tenger tük­re megduplázta. — A kivilágított Algír órák hosszat látható lesz erről a ha­jóról ... A csengő a vacsoraidőt jelez­te, de ők nem mentek le. Több, mint egy óráig nézték az ezer­fényű Algírt... ... Másnap délelőtt 10 óra­kor szemlén kellett részt ven­nie mindenkinek, a civil uta­soknak is, éspedig mentőövük­kel együtt. A kapitány — egy magas, pirospozsgás arcú fran­cia — megszemlélte az utaso­kat. Utána elkészítették a men­tőcsónakbeosztást. Mindenki­nek megmondták, melyik csó­nakba kell szállnia veszély ese­tén. Reggeli szemle a következő napokon is volt, s ezeken min­denkinek részt kellett vennie, még a hajó személyzetének is. Utána mindenki úgy gazdálko­dott idejével, ahogy akart. A légiósok nagy része moziba vagy a büfébe járt. Moziba is lehetett menni a napnak szin­te minden órájában, no meg a büfébe is. Néhányan három nap alatt teljesen elverték a távol-keleti szerződ»ésért addig kapott ezer frankot, és türel­metlenül várták, mikor fizetik már a második részt.... Megszilárdult a vezetés, jobban megy a munka Inkén AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KIEMELKEDŐ KÖNYVEI Mesterházi Lajos négylábú kutya Veres Péter: TISZÁNTÚLI TÖRTÉNETEK Németh László: l Any aim Ady Endre: ÖSSZES NOVELLÁI Illyés Gyula: EBÉD A KASTÉLYBAN Tímár Máté: SZAZTŰ HOSSZA Fodor József: EMBERSÉG TANÚJA Jankovich Ferenc: TAVAS ZIDÉZÖ Thúry Zsuzsa: A TŰZPIROS ÜVEGGÖMB Kaphatók a földművesszövet­kezeti könyvesboltokban és a könyv­bizományosoknál. (2772) Az idén tavasszal történt. Az inkei Rákóczi Termelőszö­vetkezet felső brigádjában Hordási Györgyné és tíz tár­sa sürgős mezei munkát ka­pott. Reggel Lomniczi István tsz-elnök megígérte, hogy es­tefelé kocsit küld értük. Az asszonyok arra számítottak, hogy 6 órára végeznek. Délu­tán sötét felhők gyülekeztek. A tsz-elnök gyorsan kocsiba fogatott, s elindult az asszo nyakért, hogy behozza őket a határból. Ám alig ért ki a fa­luból, megeredt az eső, s csak­hamar bőrig ázott. De az asz- szonyokat hiába kereste az er­dőszélen arra gondolva, hogy hátha oda húzódtak az eső elől. A karám mellett sem ta­lálta őket. Meglepődve látta, hogy valamennyien ott szor­goskodnak a burgonyatáblán. Az egyik menyecske moso­lyogva jelentette ki: — Meg­ígértük, hogy hat órára vég­zünk. Az inkei asszonyok áll­ják szavukat... így kezdődött a közelebbi ismeretség az elnök és a tag­ság között. Március közepén egyesültek az inkei tsz-ek, s új elnököt választott a tagság: Lomniczi Istvánt hívták meg vezetőjük­nek, aki azelőtt a kaposvári vasútállomáson dolgozott, de jól ismeri a mezőgazdaság minden csínját-bínját. Új me­a múlt óvök gazdálkodásának eredménytelensége a nagyará­nyú munkaegység-hígításból is fakad. — Tavaly az év első három hónapjában 16 000 munkaegy­séget tartottak nyilván a köz­ség három termelőszövetkeze­tében — mondja az elnök. — Az idén áprilisban mindössze hatezer egységet használtunk föl, pedig ebben a hónapban igazán szorított a munka. A megtakarítást úgy értük el. hogy nem alkudoztunk: a szerint Előző munkahelyén nagy tapasztalatokat szerzett a földmérésben, s egyszeri ha­tárjárás után csak a térképre kell pillantania, máris tudja, hol és mekkora táblában mi­lyen vetése van a szövetkezet* nek. Az állatállomány elhelyezé­se eddig nagy gondot okozott A közeljövőben két, egyenként 100 férőhelyes szarvasmarha- istállót vesznek át a szomszé­dos állami gazdaságtól, s kap­nak dohánypajtákat is. Az elnök Toponáron lakik, a mezőgazdász családja Ka­posváron él, kevesett lehetnek otthon. Idejük nagyobb részét az inkedeknek szentelik. Ami­kor Lomniczi elvtárs estére kelve fáradtan az irodához ér, s ott néhányan a várható jö­vedelemről beszélgetnek, nem állja meg szó nélkül: — Meglátják, hogy az idén lesz eredménye a munkának. Legalább tíz forinttal több jut egy munkaegységre, mint ta­valy. — Ha az igyekezet nem hagy alább, és az időjárás is kedvez, akkor bizonyos, hogy év végién nem is csalódnak. Hermész Ferenc Szentiványi Győző gépcsoportvezető, Czippán József el­nökhelyettes, Lomniczi István tsz-elnök és Tüske Já- nosné dohánykertész a brigádvezetői eligazítás után még egyszer megbeszéli a másnapi feladatokat. zőgazdász is érkezett: Csutak Pál mezőgazdasági mérnök. Ezelőtt a Földmérési és Föld- nyilvántartási Felügyelőségen dolgozott. Jócskán akadt tennivalója a két új vezetőnek. Némi vizs­gálódás után fény derült több hibára. Megállapították, hogy A negyedik nap hajnalán a| Pasteur befutott Port-Saidba.| A kikötőben sok kereskedelmi | és még több tartály ha jó tartóz-1 kodott. A tartályhajók olajat! tankoltak. A Pasteur a kikötő-! tői kissé távolabb vetett hor-| gonyt. Hamarosan két nagyi uszály közelítette meg a hajó-i óriást. Egyik üzemanyagot, a| másik élelmiszert és ivóvizet* hozott. Megkezdődött a rako-I dás. | A bét barát kíváncsian néze-f gette a várost, a Szuezi-csator-i na kapuját. Port-Said kisebb! város; mint Oran, de sokkal na-! gyobb jelentőségű. Gazsó egyszerre felkiáltott. Í — Nézd, polip! ­Valóban, egy szép, rózsaszí-1 nű polip lebegett a szennyes,! olajos víz színén. Mellette egy; másik. Odább még egy. 01ya-| nők voltak, mint egy szál őszi-! rózsa szár nélkül. — Nagyon szép — mondotta! Vámos elragadtatással. . Azután elmosolyodott. : — Ott — mutatott a kikötő! felé —, ott is van polip, de! annak sokkal több karja van.| Most éppen az afrikai olaj után; nyújtogatja ki csápjait. Nézd,! hogy nyelik ezek a hajók az| olajat... A legtöbb hajón an-! goi felségjel van. : (Folytatjuk megállapított egységnél töb­bet nem engedtünk beírni. A tavasszal több, mint 400 holdat trágyáztak meg, s most már szarvasokba hordják a trágyát Mintegy 50 vagon burgonya válogatása maradt hátra tavalyról, s ez csak sza­porította a feladatokat A munkákkal mégsem maradtak el: kapálják az előhajtatott burgonyát, porozzák a 24 hol­das dohányültetvónyt Pap­rikájuk szépen fejlődik. A mezőgazdász elkészítette a közös gazdaság térképét, s minden brigádvezetőnek adott egy-egy példányt Felülvizs­gálva a háztáji kimutatást rá­jött, hogy több szabálytalan, a megengedettnél nagyobb terü­let szerepel benne. Észrevéte­leit megbeszélte a vezetőség­gel, és a tavasszal újra, de most már a törvényes mérték szerint adták ki a tagok háztá­ji földjét Űj módszert dolgoztak ki az ideiglenes munkavállalás engedélyezésére. Májusban például hat napot kellett a szövetkezetben dolgozniuk azoknak a tagoknak, akik az erdészetnél is szoktak mun­kát vállalni. Különben nem kaptak erre engedélyt a tsz- tőL Március óta minden nap tartanak megbeszélést a bri­gádvezetők. Délutánonként összejönnek az irodában, s az elnök és a mezőgazdász irá­nyításával elkészítik a más­napi munkatervet. Beosztják a fogatokat, a munkaerőt, a gépeket. — Szeretnék több időt tölte­ni a tagok között a földeken. Sajnos most még sok az inni­való, s ez az irodához köt — panaszolta a mezőgazdász. — De ha csak tehetem, végigjá­rom a határt. <5 irányította a háztáji föl­dek kimérését és a kapások kijelölését a családi vállalások A brigádvezetők Csutak Pál mezőgazdász vezetésével kimérik a kapásterületeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom