Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

Vasárnap, 1962. június 24. 3 SOMOGYI NßFta» (BalagJi 3$hnui M ÉLETÚTJA Egy dollárral a kikötőben IL — Láttáik a Fekete Or­feusz című filmet? Azt a vidéket én bebarangol­tam ... A Duilio szeptember köze­pén megérkezett Monfcevideo- ba, és Balogh Istvánnak mind­össze egy dollár volt a zsebé­ben. Munka kellett volna, de nyelvtudás nélkül gond volt a szállás és a kenyér is. És a pénz még aznap elfogyott. Jószívű penziósnő fogadta be az elkeseredett fiatalembert. — Kérem, higgyen nekem, mindenért megfizetek, csak ke­resni tudjak egyszer... Aztán jött az alkalom. Megkezdték a motevideoi sta­dion építését. Emberre, sok emberre volt szükség. Balogh István is csákányt és lapátot kapott. Kemény munka volt, de csak két pesót fizettek. Sok ezer ember dolgozott az építkezésen. Az egyik napon nagy felhőszakadás zúdult a vidékre. És beomlott a már föl­épített rész. Sebesülteket és halottakat emeltek ki a romok alóL Balogh megrémült, vette a kabátját és elment. Még a fi­zetését sem kérte el. Akkor hirdettek meg egy fűtői állást egy kereskedelmi hajóra. Aláírta a szerződést. Négy hónapot töltött a vízen, a hajón tanult meg spanyolul a barátságos matrózoktól. Ami­kor ismét a szárazföldre lé­pett, már eredeti szakmájában — villanyszerelőként — dol­gozhatott a Regiisi y Voimmot olasz cégnél. — Hogyan fogadta az uruguayi szervezett munkásság az olcsó munkaerőt, a külföldieket? — Bizalmatlanul. Attól fél­tek, hogy elvesszük a kenyerü­ket. Ebben az időben törvény korlátozta, mennyi külföldit al­kalmazhatnak a gyártulajdono­sok. Sajnos, közöttünk nagyon sokan akadtak olyanok, akik még a szervezett sztrájkokat is veszélyeztették. Ezért aztán az ottani munkásság jelentős ré­sze gyűlölte a bevándoroltakat — És mikor oldódott fel ez a fagyos hangulat? — Akkor, amikor látták, hogy közöttünk is akadnak ke­mény emberek. 1933-ban álta­lános sztrájk tört ki. Mi, ma­gyarok vállaltuk a plakátra­gasztást. Kezdett engedni a lég­kör, hiszen látták, hogy van gyakorlatunk az ilyesmiben. Balogh ek­kor már az Uruguayi Kommunista Párt tagja volt. Azt a megbízatást kapta, hogy a magyar munkás­egyesületben a legmesszebbme­nő kommunista propagandát fejtse ki. — Nehéz voífc? — Igen. — Miért? — A magyar kolóniáiban mű­ködött egy Honthyék támogat­ta magyar kör és egy munkás­egyesület. Kezdetben mi vol­tunk kevesebben, hiszen sem­mink sem volt. De előadásokat kezdtünk rendezni, könyvtárat létesítettünk. És megszervez­tük a magyar nyelv tanítását, hiszen lehetetlen _ állapotnak tartottuk, hogy a kint született kis magyarok ne tudjanak anyanyelvükön beszélni. Fényképeket tesz Balogh elvtárs az asztalra. Az egyiken rozoga Ford autóbusz látszik. Oldalán a felirat: »Esculea ob- rera Hungária.« »Magyar mun­kásgyermek iskola.-« Vagy ötven gyerek mosolyog a másik képről, ötven olyan ap­róság, aki a spanyol pan szó mellett most már magyarul is megtanulta a kenyeret és a li­bériád mellett a szabadságot. — Ez volt a jégtörő akció. Győzött a munkásegyesület. Volt időszak, amikor az egyik nagy sztrájk alatt az egész nemzetközi sajtó az urugayi hatóságokat kacagta. Csúnyán megtréfálták a montevideoi rendőrséget. Ketyegő vekker- órát csomagoltak egy eipősdo- bozba, és letették az egyik gyár kapujába. Kivonult a tűzoltó­ság, a rendőrség és a tengeré­szet tűzszerészei. Négy nap múlva mertek csak hozzányúl­ni az ártatlan órához, a »po­kolgéphez«. Ez meg a »Balogh-akció« volt... 1936. jú­lius 18-án Spanyolor­szágban el­dördülnek egy csak­nem három­éves háború első lövései. Augusztusban megindul a né­met és az olasz fasiszták áram­lása. 20 000 német és 35 000 olasz áll a lázadó Franco tá- 'bornók oldalán. Dolores Iba- rurri kiadja a jelszót: »No pa- sarán!« »Nem törnek alti« És 54 országból özönlenek hispan földre a szabadság sze­relmesei. 1936 október végén megalakulnak az első nemzet­közi brigádok, november 9-én pedig már a tűzkeresztségen is átesnek. Miért alkar Spanyolország­ba menni? — kérdezik Balogéi­tól elvtársai. — A fasizmus ellen akarok harcolná. Az önkéntesnek jelentkező fiatalembert a párt elengedi. 1936. augusztus 20-án az As­turias gőzös Montevideoból Európa felé indul. Fedélzetén ott van Balogh István is. A kö­vetkező állomás Párizs Balogh útlevelében most már ez áíl: »Esteban Balongomes.« Á forradalom katonája lett. Németh S.—Polesz Gy. Folytatjuk} NEMZETKÖZI SZEMLE Mozgalmas hét a kölpalitihábao A nemzetközi életben moz­galmas hétre tekinthetünk vissza. A kommunizmus építői­nek, a szovjet párt- és kor­mányküldöttségnek lelkes sze­retettől kísért romániai kőrút­jával szemben éles kontrasztot jelent Rusk amerikai külügy­miniszter európai utazása so­rán tett sikertelen kísérlete, amely arra irányult, hogy eny­hítse a Párizs—Bonn és Wa­shington között fennálló ellen­téteket. Nagy jelentőségű volt az NDK Nemzeti Frontjának Ber­linben tanácskozott német nemzeti kongresszusa, mely Németország jövőjének prog­ramját körvonalazta. A prog­ram magában foglalja többek között a két német állam kon­föderációjának megteremtését, leszerelését s lemondását a nukleáris fegyverekről. Az OAS vereségét és szakadását mutatja a Rocher Noir-i meg­állapodás az algériai ideigle­nes végrehajtó szerv ég az OAS között. A hét krónikájá­hoz tartozik; a békeharc jelen­tős állomását képez» Accrában megnyílt »Bomba nélküli vilá­got« értekezlet és a világszer­te folyó készülődés a moszkvai leszerelési és békekongresz- szusra. Barátság és együttműködés Ez a két tényező domboro­dott ki a Hruscsov vértté szovjet párt- és kormánykül­döttség romániai útjának min­den állomásán és a tárgyalásoi- kon. Békeakarat, az általános leszerelésnek, a vitás nemzet­közi kérdéseknek a népek ér­dekeinek megfelélő megoldás­ra irányuló törekvés hatotta át a beszédeket és megbeszélése­ket egyaránt. Mind a két or­szágot érintő kérdéseket, mind a nemzetközi problémákat il­letően a szocialista országok vezetőinek az emberiség sor­séért aggódó, felelősségteljes hangja csendült meg. A szov­jet küldöttség fogadására özön­lő egyszerű emberek tízezrei, a nagy©» ülések részvevői ezért érezték, hogy a szocialista tábor országai a szovjet néppel az élen erejük, fölényük tudatá­ban is változatlanul békét akarnak. A szovjet kormány mindent megtett és megtesz ezért, hogy a leszerelés meg­valósuljon, hogy ne kerüljön sor nukleáris fegyverkísérle­tekre, s a fegyverkezésre for­dított összegeket a népek jólé­tére kívánják fordítani. A kommunizmus építőinek a ro­mán néppel való találkozása azt a szilárd egységet, maga­biztos erőt sugározta, amely a szocializmus sikereiből, ered­ményeiből táplálkozik. Rikoltó ellentétet jelentett ugyanakkor Rusk amerikai külügyminiszter eu­rópai körútja, melynek be nem vallott célja a Kennedy és De Gaulle, illetve Adenauer közöt­ti nézeteltérések rendezése volt. A francia államfőnél tett lá­togatást beárnyékolta az a lé­nyeges ellentét, amely De Gaulle-nak a francia atom­fegyver megteremtésére irá­nyuló erőfeszítése és a NATO jövőjére vonatkozó álláspontja az Egyesült Államokban ki­vált. De Gaulle az Egyesült Ál­lamok európai szövetségesei feletti védnökségét az USA és Európa közötti, egyenlő jogo­kon alapuló kapcsolattá kí­vánja változtatná. Mind a Franciaországban, mind az NSZK-ban folytatott tárgyalá­sok arra mutatnak, hogy az, amit Rusk finoman álcázott beismeréssel a NATO-ban je­lentkező erjedésnek nevezett, már inkább bomlásnak mond­ható, és az angol sajtó nem alap nélkül kételkedik abban, hogy az amerikai külügymi­niszter toldozó-foltozó kísérle­te alapján előmozdította vol­na a marakodó szövetségesek közötti nézeteltérések rende­zését; ,A német kérdés Guzi Mihály — Becse Károlyi: 1 57081-ES i légionisf a vvv.v:»»; (49) lm Oda osztottak be. Semmi kedve nem volt fekvőhelyet eszkábálni. Leterítette pokró­cát a földre, és végighevert raj­ta. A mennyezet egy pontjára nézett és gondolkozott. Egyszerre futár érkezett a toronyhoz, aki hangosan elor­dította magát: — Mihály Gazsói Gazsó meglepetten fordulta hang irányába. Mi ez? Miért nem a számát mondják? Itt, az idegenlégióban nemigen használják az illető nevét... O is talán másodszor hallja légióskodása alatt... A torony előtt másodsaor is felhangzott a kiáltás. — Gazsó! Az újabb felszólításra a hí­vott felugrott és a futárhoz sietett. — Azonnal jelentkezned kell a kapitánynál. Gyere velem! Gazsó kissé megrettent. Mi akar ez lenni? Alig teszi be a lábát, máris hívatják? A futár kemény haptákban jelentette, hogy a parancsot végreb aitotta. A kanitány ér­deklődve fordult Gazsó felé, aki «•-'»tán leielentkezett. — Már vártuk önt — mond­ta a parancsnok barátságosan a feszes vigyázzba álló közle­génynek. Gazsó nem hitt a fülének. Hogyhogy várták? S mit jelent ez az egész fogadtatás? Értet­lenül bámult a kapitányra, aki mosolyogva folytatta: — Ugye. ön kórházban dol­gozott? — Igen. valamikor Budapes­ten, az Üj Szent János kórház­ban. — Nagyszer® Az erődkór­házban teljesít majd egészség- ügyi szolgálatot. Most pedig jelentkezzék főnökénél, az or- vos-kapitánynáL Néhány perc múlva az or­vos-kapitány elégedetten cset- tintett. — Azt hiszem, a mai naptól kezdve lesz egy megbízható munkatársam... Egyébként két némettel dolgozik majd együtt, és van a kórházban egy fiatal tolmács is ... Honfitár­sak ... A 16 esztendős Szalai Tamás örömmel fogadta a kórház új alkalmazottját, a két német már kevésbé örült Gazsó meg­érkezésének. Hűvösen biccen­tettek, s unottan magyarázták a kórház házirendjét, mutatták meg az orvosságos szekrényt és a műszereket. Végül beteg- látogatás következett. Gazsó is fehér köpenyt vett magára, és követte a némete­ket. A két német beadta az injekciókat azoknak, akiknek az orvos elrendelte. Egy 40 fokos lázban fekvő beteg került sorra. Vénája alig látszott Az egyik német fogta az injekciós tűt, és belevágta a beteg karjába... A szúrás nem jó helyre tamilt, a beteg felordított... A második és harmadik si­kertelen kísérlet után a másik német a tizedes próbálkozott. Erősen fogta a beteg kezét, mégsem bírt vele, az hányko­lódott, rángatta kezét és ordí­tott; ... a szúrások nem sike­rültek ... Ga»ó csöndben megszólalt. — Tizedes úr... engedje meg, hogy én adjam be az in­jekciót. Az meglepetten nézett rá, aztán megengedte. A beteg már előre ordított. Gazsó halk szavakkal pró­bálta megnyugtatni, közben kitapogatta vénáját, és ponto­san, biztosan oda illesztette a tűt. — No, készen is vagyunk — nézett mosolyogva a betegre. — Ugye, nem fájt? Annak arcán fáradt mosoly suhant át. — Köszönöm — suttogta. A két német egymásra né­zett. Szemükben furcsa fény villant. Amikor visszatértek a kötö­zőbe, Gazsó személyesen tisztí­totta meg a fecskendőket, majd sterilizálta is azokat. A munka közepette lépett be Szalai. — Te Miska — fordult Ga­zsóhoz. — Ez nem a te dolgod volna. — Hanem? — Van nekünk egy nővérünk is. Annak kellene mindezt el­végeznie. — És hol a nővér? Még nem láttam itt. — Hát... azt valójában na­gyon ritkán látni a kórházban. Viszont annál többet dorbé- zol éjszakánként a két kapi­tánnyal ... Másnap aztán csak délben kel föl... Délután teni­szezik, este pedig kezdi elölről az egészet... A kórházra rá se fütyül... — Szén ... És hol a hivatás- tudat, a kötelességérzet, amely­re Párizsban tanították? ... — Eh!... hagyd! Közönsé­ges ringyő lett belőle!... No,| rendezésének perspektíváit gyere! Megmutatom a szálláso- ♦ vázolta fel a nemet nemzeti | kongresszus kétnapos tanács­— De hiszen tudom, hol a?^^ ™ely megvitatta -Az bástyatoronyi t NDK torteneürm feladata es-Csak nem gondolod, hogy »Németország jövője« című ott fogsz lakni? Itt lesz a szál-í nemzetl, dokumentumot. A lásod, közvetlenül a szomszéd- ? naSy Jelentőségű kongresszus, ban. Egyedül laksz majd. Es?™;1?«31 Nyugat-Nemetorszag- ágy is van benne, nem kell!***“5 számosán vettek reszt - fekhelyet készítened... ?határozottam rámutatott, hogy — Tomi, ez igaz? — élénkült!32 NDK-nak jelentős szerepe fel Gazsó jvam a német kérdés megoldá­— Perezel... Máris lőhetsz LsábaiI\ szuverenitása és terű velem új lakosztályodba... !letl serthetetlensege pedig ma Gazsó új barátja nyakába f™ar ,a nyugati államok előtt is ugrott, s körültáncolta vele a ♦ kétségbevonhatatlan tény. szobát, aztán megnézte új lak- ♦ Ugyanakkor azt is^ megallapí- osztályát, amely igen megnyer-több felszólaló, hogy te tetszését Kis szoba, de ba- J Nyugat-Németországban vége rátságos. Asztal, két szék, a! az adenaueri korszaknak, a már egyre szélesebb tömegek keresik egy új, ésszerű politi­ka kibontakozásának útját. A német nép az NSZK-ban is fölismerte azt a veszélyt, me­lyet a bonni vezetők politiká­ja jelent a békére. Egyre tisz­tábban látják, hogy a provo­kációk helyét tárgyalásoknál«, a kapcsolatok normalizálásá­nak kell felváltania, hogy a két német állam megtalálja a háború maradványainak meg­szüntetéséhez vesető, járható utat. Az OAS kudarca Dr. Mosztefainak vasárnap este elhangzott rádióbeszéde az algériai ideiglenes végre­hajtó szervnek az OASZ-szal kötött megállapodásáról a ter­roristák kétségtelen vereségét jelenti. A titkos szervezet, melynek vezetői mindent meg­tettek az evíami fegyverszüneti egyezmény meghiúsításáért, végül is elvesztette az Algériá­ban élő európaiak töredékének támogatását is. Hasztalan til­totta meg, hogy elhagyjál«; Al­gériát, naponta ezrek özönlöt­tek Franciaországba. A »fel­perzselt föld« taktikája, a na­ponta ismétlődő merényletek, gyilkosságok, a szüntelenül megújuló terrorhadjárat sem tudta megtömd a függetlensé­güket kivívott algériaiakat. Üjabb jelek arra mutatnak, hogy a Rocher Nöir-ban az al­gériai ideiglenes végrehajtó szervnek az európai telepesek képviselőivel, köztük az OAS algíri vezetőivel kötött meg­egyezéséhez az OAS orani ve­zetői is csatlakozni kénysze­rülnek. S ez a gyilkos szerve­zet kudarcát, teljes széthullását jelenti. A megállapodás ugyan nem jelenti még a veszély tel­jes megszűnését, de reményt nyújt arra, hogy a szavazások nyugodt légkörben folyhatnak le Algériában, és a szabad Al­géria megszületésével teljesen véget ér a banditák uralma is a nyolc éven át véres háború­val, terrorral gyötört algériai nép fölött A szabadság és a béke csak áldozatok és kemény harcok érán valósul meg. Ezt igazol­ja az algériai nép példája, és ennek a harcnak áj állomását jelzi a »Bomba nélküli világ- jelszavával Accráiban megnyílt békeértekezlet Erre int egy fi­gyelmeztető történelmi dátum: június 22-e, annak a napnak évfordulója, melyen a hitleri hordák hitszegő módon megro­hanták 21 évvel ezelőtt a Szovjetuniót, hogy négy évvel később véresen, tönkreverve tántorogjanak vissza Berlinig. Ennek a küzdelemnek lesz fontos állomása a moszkvai leszerelési értekezlet, melyre világszerte folynak az előké­születek. sarokban szekrény, jobboldalt! az ágy. Igaz, vaságy, de háti kell-e ennél jobb? Légiós korá-| ban még nem aludt ágyban. ♦ A nap folyamán ismerkedett! a betegekkel. Bejárta mind az? öt kórtermet, beszélgetett, kér-? dezgetett. Megállapította, hogy ? a betegeknek mintegy BO szá- ? zaléka maláriában szenved, 30! százaléka pedig dizantériában, j azaz vérhasban. Jellegzetes ke - ? leti betegségek... Sokáig foglalatoskodott a be- f tegek körül, észre sem vette, f hogy elérkezett a vacsora ide-! je. ? Szalai lépett melléje. — Miska, itt a vacsoraidő! * De ha nem akarsz elmenni, a ? szobádba vitetem. ; Gazsó meglepődött, szinte } még most sem tudta elhinni,} hogy sorsa egyik óráról a má-? síkra ennyire megváltozott! Sa- } .iát szobája van. s ha akarja, ? ott vacsorázhat! Oda viszik! neki. í Igyekezett nyugodt hangon ? válaszolni. } — Ha megteheted, vagy mó- I dódban van. küld a szobámba} a vacsorát. Nagyon megköszön- ♦ ném ... Csak még egy pillanat. J Úgy látom, kollégáim már szál-1 láshelyükre ment°k. A gyógy- ! szerezekrb"- 'mlr-sa viszont! kellene. Kérlek, vezess hozzá-} ,iuk... i 'Folvta&itdeO i­Vasgyűjtés Az utóbbi időben gyakran, Ebből aztán furcsa dolgok panaszkodtak es mérgelőd- adódnak. A tanulók egy része tek az általános iskolai ta- először otthon, a lakásban nulók szülei. Gyermekük gyűjt. Elég gyakori, hogy ugyanis ezzel állt elő oda- használatban levő mák- és haza: »Öt kiló vasat kell vin- húsdaráló, rézmozsár kerül nem, ha nem viszek, rossz hulladékba. A temetők krip- jegyet kapok.« Az előbbi ki- távról a közelmúltban isme­szabás igaz volt, az utóbbi rétién tettesek leszerelték a csak a nyomaték végett rézfogantyúkat. Az Április 4. hangzott el. utcában folyó csövezés anya­Egy bizonyos: az iskolai gából többször is próbálták vasgyűjtés jelenlegi forrná- »gyűjteni«. A különböző ján változtatni kell, méghoz- építkezések vasanyagát gyak- zá sürgősen. Nem az iskola ran megdézsmálják. Értékes, a hibás — mondják a peda- néha pótolhatatlan alkatré- gógusok. Az intézkedés felül- szeli kerülnek így az ócská­ról jött. Valóban így van. vastelepre. A tanárok a körlevelek elő- Tévedés ne essék, nem a írásait követik. Ezek szerint vasgyűjtés, hanem annak kö- ugyanrs azok az úttörőcsapa- telezővé tétele ellen emelünk tok kapnak több pénzt ki- szót. Könnyen megvalósítha- rándulásra vagy táborozásra, tó feladatokkal kell az isko- amelyek teljesítik a vasgyűj- lásokat megbízni. így remél- tési normát. Az egy tanuló- hetöleg csökken a mérgelődő ra kiszabott vasmennyiség szülők száma, és töo: ha- igy elég tetemes, és ezt ősz- szonnai jár a vasgyűjtés. keH gyűjteni! M. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom