Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. május íft, A tsz megkérdezése nélkül, vagy akarata ellenére? Partosfán Kovács József, a Búzakalász Tsz elnöke mondta el az alábbi esetet: »Naponta 150—200 liter fölözött tejet hordtunk a csarnokból a választott malacoknak. Április végén egyik napról a másikba megszűnt a reggeli szeparálás. Benke Béláné tejkezelőt a Tejipari Vállalat kiküldötte utasította erre. Benkéné mondta neki, hogy a tsz-nek szüksége van reggel is fölözött tejre, a vállalat embere azonban hajthatatlan maradt. Sőt, amikor küldte hozzánk, hogy beszélje meg velünk a dolgot, azt válaszolta, nincs beszélni- valója a tsz-vezetőkkel. A fö- löaés tehát abbamaradt. Mivel a malacoknak nem volt elég az esti szeparálásból való fölözött tej, ezért kénytelenek voltunk reggelenként teljes tejet adni nekik. így van, ahogy mondom: a nyolc napig tartó fölö- zési tilalom azt vonta maga után, hogy teljes tejet kellett etetnünk a malacokkal A megyed mezőgazdasági osztály közbenjárásával sikerült elérni, hogy a reggel kifejt tejet ném a vályúba kell önteni, hanem közfogyasztásra adhatjuk.-« Az Állami Biztosító megbízottjára panaszkodott Mika Lajos, a kébhelyi Aranykalász elnöke: »Sokallottam az idei biztosítási díjat A főkönyvelővel alaposan megvizsgáltunk minden tételt Rájöttünk, hogy például a szőlőnél csaknem tízezer forinttal többet számolt, mint amennyi járna. — Az idén telepítendő húsz hold szőlőt — megkérdezésünk nélkül — úgy vette, mintha már termőre fordult volna.« A Sárvári Cukorgyár répaátvevője az ősszel meg akarta károsítani a holládiakat Megközelítőleg sem volt annyi föld a répán, mint amennyi súlyt levont ezen a címen az átvétel első napján. Másnap aztán rend reutasí tóttá W einhoff er István f ü nők. Tavaly történt, de a minap beszélte el a megyei mezőgazdasági osztály egyik munkatársa: »A csurgói járásban tartattam vizsgálatot. Az egyik szövetkezetben találkoztam a MÉZÖMAG Vállalat körzeti felügyelőjévé!, aki vöröshere- ma-got jött átvenni. A tsz-iro- dióh végezte el a minősítést. Amikor elkészült, kijelentette: 72 százalékos a mag tisztasága. A tsz-vezetők szerényen, bátortalanul megjegyezték: jobb minőségre számítottak. Én meg kifogytam a béketűrésből. Látszólag ugyan semmi közöm sem volt a dologhoz, mert más megbízatást teljesítettem, de nem tudtam nem Beavatkozni. Erélyes szóváltás után a vállalati ember szeme láttára én is minősítettem a vörösherema- got. S hogy mi lett az eredmény? A mag 94 százalékosnak bizonyult. Ez a beavatkozás körülbelül 57 000 forint hasznot hozott a tsz-nek. Vagyis ennyivel csapta volna be a körzeti felügyelő a szövetkezeti tagságot, ha személyemben nincs jelen olyan ember, aki észreveszi és leleplezi a magminősítési csalást.« Ez az utóbbi példa mutatja a szövetkezetekkel szerződéses anyagi kapcsolatban álló szervek dolgozóinak munkájában fölielhető hibák legsúlyosabb- ját. Becsapásról, csalásról van szó. Miért fordulhatnak elő ilyen esetek? A többi között azért, mert a tsz-t be lehet csapni: nincs ugyanis minden szövetkezetben annyi és olyan ember, aki értene valamennyi szerződött portéka minősítéséhez. Ezt a helyzetet egyes lelkiismeretlen ügynökök, felügyelők arcátlanul kihasználják. Addig rendben van a dolog, hogy vacak árut egyetlen átvevő sem hajlandó átvenni; az is helyes, ha a vállalat megbízottja jottányit sem enged a vállalat jogos anyagi érdekéből. Ott kezdődik a baj, ahol az átvevő kellő hozzáértést és ellenőrzést nem tapasztalván, szabad prédának tekintve a szövetkezet eladásra kínált terményét vagy termékét a vállalat javára, a tsz rovására nyomja meg ceruzáját. Az ilyen emberek úgy intézkednek, mintha különös kegyet gyakorolnának azzal, hogy hajlandók a termelőszövetkezettől megvenni az aprómagot, a zöldséget vagy a hízott marhát. »Örüljön a tsz — mondják —, hogy pénzt kap vállalatunktól.« Ha egyébből nem, legalább a közmondásból tudhatnák: kettőn áll a vásár. Kettőn bizony, a két szerződő félen. S egyikük sem csinálhatja meg, hogy önkényesen, a saját szája íze — — vagy pénztárcájának érdeke — szerint diktálja a feltételeket a partnernek. »Adod vagy nem, magasabb árat nem fizetek érte« — ez éppolyan helytelen, mintha a termelő ezt követelné: »Vedd meg, de olyan minőségben, amilyent mondok.« Igen, a minősítésnél ütközik össze a leggyakrabban a szerződő partnerek érdeke, s ebben a kérdésben támad a legtöbb vita. Ezért is határozott az országgyűlési képviselők megyei csoportja a legutóbbi ülésen úgy, hogy erre a problémára felhívja az érdekelt és illetékes főhatóságok figyelmét. Ám a várható országos rendelkezés megjelenéséig is tehetünk és kell is tennünk egyet s mást a további csalások megakadályozására. Jelöljenek ki a tsz-ek olyan embereket a vezetőség, a tagság soraiból, akik a termény vagy jószág minősítésének tudnivalóit már ismerik, vagy rövidesen elsajátítják. Ök tárgyaljanak a jövőben a szövetkezet képviseletében az egyes vállalatok megbízottaival. A vállalatvezetők pedig járjanak el szigorúan azzal a beosztottjukkal szemben, aki csalást kísérelt meg valamelyik tsz-ben. Ne engedjék, hogy bárki is megkárosítsa a szövetkezetét, és ezzel a szocialista vállalatot kompromittálja. A termelőszövetkezeti vezetők ugyanis nem vállalatokra, hanem az adott vállalat egyik vagy másik alkalmazottjára panaszkodnak. És nemcsak a minősítéssel elkövetett csalás esetében, hanem minden olyan esetben is, amikor vállalati emberek a szövetkezetei anyagilag érintő ügyekben a tsz-vezetők tudta, beleegyezése, megkérdezése nélkül, vagy éppen akaratuk ellenére, róvá- sukra intézkednek. Kutas József Már nem megbántott... A sérsekszöllősi házak között találtam rá társadalmi megbízatásának teljesítése közben. Arca nyugodt, kiegyensúlyozott életű ember arca. Harmincöt évesnél seníki sem gondolná idősebbnek, pedig már negyvennél is több év suhant el fölötte. Négy gyermeke van: a legidősebb tizenhat, a legkisebb nyolcesztendős. Fizetése 1560 forint. Két hónapja kapott százhatvan forintos emelést. Nyolctagú családot tart el ebből a keresetből, s amint hallom, példát lehetne venni róluk: hogyan lehet ennyi pénzből tisztességesen kijönni. Magamban hirtelen arra gondoltam, hogy milyen emberek lehettek azok, akik évekkel ezelőtt mindenáron rossz hírét igyekeztek kelteni Kovács Istvánnak, s megpróbálták befeketíteni. Azt is mondták róla, hogy iszákos. Csak rá kell nézni: nem ilyenek az alkoholisták, s élhet-e beosztással az, aki rendszeresen áldoz Bacchus isten oltárán? Negyvenkét éves féljél, tisztán a szorgalomtól fűtve, a sok gond mellett is beül a középiskola padjaiba, s két kézzel kap a fiatal korában elérhetetlen tudás után. Csak igyekvő, nagyon céltudatosan élő ember képes erre. Ilyennek tartják őt a mostani járási pártvezetők is. Feddhetetlen életűnek, szókimondónak. Különben hogyan is tartanák meg a pártvezetőségben a tabi kommunisták? Mégis akadtak, akik félreismerték Kovács Istvánt. Rásütötték a bélyeget, hogy izgága, összeférhetetlen természetű. Csak az igazságot védelmezte, azért hadakozott mindig. A földnyilvántartóknál dolgozott az ellenforradalom leverése utáni napokban. Itt gyűlt meg a baja néhány emberei. Mert Kovács István olyasmit is észrevett, amit némelyek szerettek volna eltussolni, titokban tartani, ö erre nem volt hajlandó, s személyre való tekintet nélkül feltárta, kimutatta: a vezetők közül kinek van úgynevezett feketeföldje. A bírálónak mennie kellett. Szép finoman tudtára adták: jobban teszi, ha elhallgat vagy Hreáll. Kovács elvtárs megütendő dolognak tartja a megalkuvást, ezért inkább az utóbbi tanácsot fogadta meg. Máshová ment dolgozni. Az igazságra közben fény derült, s azt, akinek leginkább érdekében állt a bíráló elhallgattatása, elmozdították vezető posztjáról. Kovács elvtárs ma újra Taton dolgozik. Az AKÖV ki- rendeltségének vezetője. Még egy esztendeje sincs, hogy a járási pártbizottság vezetői javasolták neki, jöjjön haza Tab- ra. A róla keltett híresztelésekről megállapították, hogy rágalmak, semmi közük a2 igazsághoz. A területi pártszervezetben titkárhelyettes, népi ellenőr, elnöke a Magyar Honvédelmi Sportszövetségnek. Nem ismer fáradtságot és nehéz feladatot. Mindig azt vallotta, hogy nem szabad elcsüggedni sohasem. »Engem az elveimtől semmilyen rágalom sem tudott eltántorítani. Nem dicsekvésből mondom, de sértődöttség sohasem élt bennem, tudtam, hogy a párt végül is igazságot tesz« — mondja. A tsz-szervezésből lelkesen kivette részét. Olyan emberek írták alá neki a belépési nyilatkozatot. akikkel mások nem boldogultak. Azt mondja, hogy aki széreti az embereket, s akit viszontszere+nek, annak nem kell félnie. Öt szeretik ... Varga József ítélet a Hantot—Dócziné ügyben Csaknem nyolc hónapon át foglalkozott a Kaposvári Járásbíróság dr. Mózes Gábor tanácsa Hantal József és Dóczi Andrásné ügyével. Hantal József mint a Somogy megyei Tanácsi Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés szervesrészlegének vezetője — összejátszva Dó- czi Andrásné munka- és bérügyi előadóval — 129 859 forintot sikkasztott. A bíróság pénteken délelőtt —az ügy harmincadik tárgyalásán — hirdetett ítéletet. Hantal Józsefet sikaksztás, csalás és okirat-hamisítás bűntette miatt háromévi és négyhónapi, Dóczi Andrásnét háromévi és nyolchónapi börtönbüntetésre ítélte, és mindkettőjüket öt évre eltiltotta egyes jogok gyakorlásától. Kötelezte a bíróság a vádlottakat a teljes kár és a 18 000 forint bűnügyi költség megtérítésére is. Fekete Istvánné adminisztrátort, az ügy hármadrendű vádlottját bűnpártolás miatt tízhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A főszereplők Hantal József részlegvezető hosszú évekig közmegbecsülésnek örvendett az egyesülésnél. Komoly embernek és ió vezetőnek tartották a vállalat dolgozói. Dóczi Andrásné múltja már nem ilyen tiszta. 1944-ben lopás és gyújtogatás bűntette miatt 14 hónapi börtönbüntetésre ítélte a Szegedi Járásbíróság. Később normástanfolya- mot végzett, és a kaposvári, majd a csurgói koporsóüzem normása lett. Utóbbi munkahelyén normalazítást követett el, s hogy ne vonják felelősségre, összeköttetései révén áthelyeztette magát Kaposvárra. Itt rövidesen olyan vélemény alakult ki róla, hogy kiváló munkaerő. Megbecsülését bizonyítja az is, hogy tagja lett a HVDSZ megyei, majd pedig országos választmányának, és a népi ellenőrzési bizottság megszervezésekor őt választották meg a NEB megyei elnök- helyettesének. Hantal és Dócziné 1958. január 1-e és 1961. május 1-e között követte el a sikkasztást. Hantel a vállalattól kilépő dolgozók részére végkifizetésként minden hónapban vett föl pénzt Dócziné engedélyével. Erről kezdetben semmilyen, később pedig hamis bérlapokat állított ki. Fekete Istvánné adminisztrátor feladata lett volna a bérelszámolás, de Hantal ezt minden esetben maga végezte el. Mire ment el a pénz? Eleinte nem tűnt föl senkinek sem, hogy Hantal és Dócziné rendszeressé tette a központ irodáiban a mulatozást. Gyakran már munkaidő alatt megkezdték az italozást. Egy alkalommal a vállalat 3 nő- dolgozóját is meghívták. Azok szívesen maradtak, de amikor beesteledett, haza akartak menni. Az ajtókat azonban zárva találták, kulcsot pedig nem kaptak, így az ablakon keresztül szöktek meg. Hantal szenvedélyesen kártyázott is. Állandó törzsvendége volt a Béke kártyatermének. Dócziné feltűnően csinosan öltözködött, és egyre-más- ra vásárolta a festményeket. Futotta az állam pénzéből. 1958-ban 23 906 forinton osztoztak. 1960 májusában Hanta! nyolcezer forintot kért »kilépő dolgozók«-nak végkifizetésként. A pénzügyi előadó utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy egyetlen kilépő sem volt. Az év első öt hónapjában összesen 30 000 forintot vett föl Hantal ilyen módon. A vizsgálat elakad A pénzügyi előadó jelentette az esetet a főkönyvelőnek. Az berendelte a szabadságon levő Dóczinét, és megbízta, hogy vizsgálja ki az ügyet. Dócziné egy pillanatig sem tétlenkedett. Azonnal munkához látott, és rövid idő alatt elkészítette a hamis kimutatásokat. Megbízta Fekete Istvánné adminisztrátort, hogy másolja le az általa készített bérlapokat. Feketémé, bár sejtette, hogy itt valami nincs rendjén, mégis mindent Dócziné utasítása szerint csinált. Dócziné arra is megkérte Feketénét, hogy az 6 eredeti kimutatásait lemásolásuk után égesse el. A főkönyvelő néhány nappal később Varsányi Ferenc ellenőrt kirendelte Dócziné mellé. Varsányi ekkor már csak egy hibát találhatott: hiányoztak az egyéni teljesítménylapok. Följegyzést készített erről, és jelentette az esetet Dóczi And- rásnénak. Dócziné elvette a följegyzést, és lelkére kötötte Varsányinak, hogy egy szót se szóljon erről senkinek, mert »könnyen betörheti a fejét«. Mindent tagadnak Amikor ügyükben a vizsgálat megkezdődött, rágalomnak tartották az egészet, és hosszú ideig félrevezették a hatóságokat. Hantal és Dócziné körmön- fontan tagadott, és minden tanút azzal vádolt, hogy hazudik. Végül is kiderült az igazság. Levonhatják ebből az esetből a tanulságot mások is. Az ellenőrzés csak akkor tölti be feladatát, hogyha egyformán kiterjed mindenkire. Nem sza- ban megfeledkezni a vállalat, a közvagyon védelméről. N. S. Hogy ne menjen veszendőbe a hulladék Néhány évvel ezelőtt így májusban rendszerint vasgyűjtő kampányokat szerveztek a MÉH vállalatok. Mivel azonban bebizonyosodott, hogy ésszerűbb a hulladékot folyamatosan gyűjteni, az úttörők és a KISZ-fiatalok egész éven át gyűjtik a háztartásokban keletkező hulladékanyagokat. A KISZ-istáknak nagy szerepük van abban is, hogy az üzemi hulladék ne menjen veszendőbe, hanem a MÉH útján a papírzúzdákba vagy a martinkemencékbe, kohókba jusson. A Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat az első negyedévben 188 vagon ócskavasat gyűjtött össze. Ebből 137 vagont az üzemek adtak. Számottevő összeget fizet a MÉH annak az üzemnek, vállalatnak, intézménynek, amely a hulladékot osztályozva adja át. Jó példát mutat erre a textilművek, a cukorgyár, a legtöbb állami gazdaság, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. A felsorolt helyeken az összegyűjtött hulladékanyag árából igazgatói alapot képezhetnek, s azt felhasználhatják többek között a dolgozók jutalmazására is. Az iskolaév végének közeledtével aktívabbá válnak az úttörők is. Csak Kaposváron például hatezer pajtás verseng a hulladékgyűjtésben. A győztes csapatot a MÉH Vállalat buszkirándulásra viszi. A múlt héten 10 mázsa vasat és 2 mázsa rongyot gyűjtöttek össze a Heresznyei Általános Iskola alsó tagozatos diákjai. 70. évforduló Ma ünnepli fennállásának 70. évfordulóját az iharosi önkéntes tűzoltóegyesület. A tűzoltócsapat veteránjai a fiatalokkal együtt részt vesznek az új klubhelyiség avatásán, ezután megkoszorúzzák az egyesület alapító parancsnokának sírját, majd ünnepi gyűlésen Vesznek részt a kultúrteremben. Délután majálist rendeznek a kastély parkjában. ! I Megnyílt BAEATONLELLEN a belvárosi üzemi vendéglátó vAllalat kezelésében A BECSAL! CSÁRDA f K KÜLÖNLEGES HA LÉTE LEK! TÁJJELLEGŰ BOROK! zenét sállái misi nótaköltő és népi zenekara szolgáltatja! ■■■’ • umw "5,* Nyitva este 10 órától éjjel 2 óráig! i I (2755)