Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 fentek, 1962, május f. ,U „cÁ o ail kjemhuj,, ü&dL kői ATOTÖ SIKERŰ HANQVERSENY A LATINRA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Több sIvaséHk kérésért Mikor kaphatnak baleseti karta’anitási segélyt a tsz-tagok? ÍZ ettős ünnepnek nevez- hetném a budapesti Ganz—MÁVAG gyár nagy hí­rű »Acélhang« férfikórusának kaposvári vendégszereplését Ügy érzem, hogy nincs ebben semmi túlzás: az élmény su­gallta a gondolatot, s a gon­dolat tartalma nyilvánvaló. Ha nem csalódom, művelődési házunkban először szerepelt ízig-vérig munkásegyüttes! És először láttam zenei rendez­vényen annyi munkásarcot először láttam kérges tenye­reket összeverődni Liszt és Bartók, Verdi és Mihajlov mű­veinek elhangzása után. Keli-e ennél nagyobb ünnep, kell-e biztatóbb kezdet a kulturáló­dón, a zenei műveltségszerzés útján? Lehet, hogy a hallgató­ság egy részét még nem a ze­ne vonzotta: talán az építők­nek ajánlott műsor, a nagy hírű kórus, hetven budapesti munkás látványa s a szolida­ritás csalogatta a közönség egy részét. De a munkáskó­rustól igazi zenét hallhatott a közönség, s az indíték másod­Épftőmunkások ültek a szék­sorokban, s ajándékot kaptak a vasasoktól, nem pénzt, nem érmét, nem dísztárgyakat: ze­nét! S miért kettős ez az ün­nep? Mert olyan magasrendű művészi élményt szerzett az együttes, amilyenben ritkán van része városunk, megyénk dolgozóinak. így hót feltétlenül elismerés illeti a gondolatot, a rendező szerv törekvését, amely min­den gár oskodás fölött is győzedelmeskedett. Ügy érez­tem, hogy ezzel a kórusesttel állt először hivatása magasla­tán a város növekvő munkás- gárdájának kulturális föl- emelkedését szolgáló művelő­dési ház. S ha így vsai, az »Acélhang« szereplése útjelző is: nem csak ezt és csak ha­sonlót, de tíz tartalmában megközelítő rendezvényt vár­nánk egy szokványos esztrád- vagy kabaróesttel szemben, hisz a szakszervezet művelődé­si házának ez s csakis az ilyen hatás lehet célja, lété­nek értelme... Az együttest csupán fegyel­mezett megjelenéséért is lel­kes tapssal köszöntötte a hall­gatóság. S ha nem csalódom, őket is meglepte, meghatotta a fogadtatás. A hangverseny után nem egy kórustagtó! hallottam: »A budapestiek nem tudnak így ünnepelni.« V “-s bajos Erkel-díjas karnagy intésére Liszt A kovács című művével kezd­te műsorát az együttes. Ez a gyújtó hatású remekmű szü­letése után 116 esztendővel a vasasok fesztiválján hangzott el először, s éppen az »Acél­hang« ragyogó tolmácsolásá­ban. Lüktető, lázas sorai "a munkások harcáról és győzel­mes Jövőjéről szólnak; az em­bertelen. nyomort állítják szembe a természet szépségé­vel; erőt sugároznak és báto­rítanak. A vers kezdő sora így hangzik: »A vas kemény, a vas kemény, üsd hát, hát ibd«, s refrénszerűen ismétlő­dik egyre erőteljesebben, fel­szabadultabban. A férfikar zeng; szólisták és kórustagok — érezni — önmagukról, ját dalt, szívükhöz közel ál­lót énekelnek. Liszt műve kezdő szám volt, de egy csa­pásra meghódította a közönsé­get. Tömör, kiegyenlített hang­zás jellemzi az »Acélhang«-ot, szinte meghökkentő erejű basszus, széles dinamikai ská­la és összeszokottság, egység, muzikalitás; éreztem, Vas La­jos, a kitűnő karnagy úgy mu­zsikált együttesén, mintha hangszeres művész volna; minden idegszálánák rezdülé­sére érzékenyen reagált . az együttes. Schumann Rózsája hangzott el szépén, kecsesen; aztán emlékezhetünk Sves- nyikov Ej uhnyem című mű­sa- volt, s a kórus szívből, önfe­ledten énekelt. Mihajlov Doni fiuk című fergeteges műve és Vas La­josnak az ötéves terv kezde­tének hangulatát idéző Tánc­nótája zárta a műsort, s nem csodálkoztunk azon, hogy a közönség tombol, egyszerűen nem hajlandó leengedni ven­dégeinket a színpadróL A művelődési ház csaknem minden rendezvényén ott vol­tam, ilyen falat rengető sikert azonban most ért meg először új létesítményünk. Ügy ér­zem, büszkék lehetünk erre, s büszke az együttes is kiíunő hangú szólistáival, karnagyá­val együtt, M unkások a színpadon, __,___i munkások a nézőtéren, S . näÄJS ton* í, ™»vedéW. dik. Óriási sikert aratott és kellett v^il E»»i ÄSTtsJSSUl című operájának kórusát. Ha rádióból halljuk, nem lehetett volna megállapítani, hogy nem operai együttes szólal­tatja meg Hallottuk Kodály Karadi nóták című művét, s mondhatom, Somogybán így még nem! S ha némelyik mű­ben — mint például a So- mogy-balatomi nótákban — nagyon is egyéni felfogás tük­röződött, elfogadtuk, mert új azok, akik érzik, hogy tanul­ni kell, tanulni érdemes. Ta­lán erőt is kaptak kórusküL- túránk további föllendítéséhez ezen a szép estén, útmutatást az »Acélhang« együttestől, melyet föllelkesített közönsé­günk — bátran mondhatom — mindenkor szívesen lát Ka­posváron, Jávori Béla Ha a termelőszövetkezeti tagot, besegítő családtagot baleset éri, kártalanítási se­gély illeti meg mindaddig, amíg gyógykezelik, s amíg keresőképtelen. A segély ak­kor jár, ha a baleset a tsz- bem végzett munka közben, munkába menetkor vagy munkából jövetkor éri a tsz-tagot, ha foglalkozási betegségben (növényvédő szerek okozta mérgezés, ál­latok gondozása közben fel­lépő betegség) szenved, s emiatt keresőképtelen. A kártalanítási segély összege 585 forint. Ha a segélyt nem teljes hónapra folyósítják, napi 20 forint, kórházi ápo­lás idején napi 10 forint. A kártalanítási segélyben ré­szesülőknek — ha az t^lább felsoroltakra az üzemi bal­eset miatt van szüksége — a következő szolgáltatások járnak: térítésmentes gyógy­szer, gyógyvíz, gyógyfürdő, gyógyászati segédeszköz, műfogsor, fogkorona, fog- hid. A betegnek időbeli korlá­tozás nélkül jár az orvosi kezelés és a kórházi ápolás. Ha a gyógykezelésre utazó beteg 1 forint 50 fillérnél többet űzet odafelé, 3 fo­rintnál oda-vissza. az úti­költségét megtérítik. A bal­eset következtében elhunyó biztosított után temetkezési segély jár. A kártalanítási segélyt az SZTK kaposvári alközpont­jától kell kérni. A segély­ben részesülő minden héten köteles megjelenni körzeti orvosi vizsgálaton és felül­vizsgálaton. A keresőképte­lenséget a kezelőorvos iga­zolása alapján a rendelőin­tézet vezető főorvosa iga­zolja. Amikor a kártalanítá­si segélyre már nem jogo­sult a biztosított, csak ak­kor kaphat további baleseti ellátást, ha a baleset miatt csökkent a munkaképessége. A kártalanítási segély ki­utalásához szükség van a baleseti jegyzőkönyvre, két tanú nyilatkozatára, orvosi igazolásra és táppénzutal­ványra. Ha a biztosított kór­házban is feküdt, a kórhá­zi elbocsátót is mellékelni kell. Néhi ny órája, hogy Ka. posmérőbe érkeztem. Nem so* kát tudok erről a faluról. Né­melyek azt híreszteiik róla, hogy szorgalmas nép lakja, mások meg, hogy lakói keveset törődnek községükkel. Nem tudnám eldönteni most, ami­kor a termelőszövetkezeti iro­dában az esti munkaeiigazítu­son veszek részt, hogy melyik az igaz. Csupán annyit tudok, hogy a nap folyamán sikeresen haladt a munka, s most meg­beszélik a másnapi tennivaló­kat. Az a nyugodt, magas homlo­kú ember, aki középütt ül, Pruckner András, a tsz elnöke. Vele szemben Papp József és Molnár János növénytermesz­tési, valamint Hegedűs Nándor állattenyésztési brigádvezetők foglalnak helyet. A fő gond most nem Hegedűsé, hanem Molnáré és Pappé, nekik szól leginkább az elnök és Mennin- ger Sándor főagronómus (a népszerű Sanyi bácsi) utasítá­sa. Följegyzem a két brigádve­zető másnapi feladatát: Molnár János folytatja a burgonya ve­tését, asszonyokat küld hajnali négykor a spárgaszedéshez. Ezt a föld alatti növényt keresi most a kereskedelem. Ezenkí­vül asszonyokat is verbuvál a trágyateregetéshez. Papp János pedig.,. Noteszomba pillant­va úgy látom, hogy neki sincs több feladata. Öt követem. A Rákóczi út 7-es számú háznál megálL Ötven év körüli asszony lép hozzá. Dezső Jánosnénak hív­ják. A brigádvezető azt mond­ja neki, hogy háromnegyed hétre küldjön tíz asszonyt ku­koricát mérni a magtárba. Aki pedig fel tud reggel négykor kelni, a vontatóval menjen spárgát szedni Az asszony azt SZÓL A DUDA mondja, igyekszik mozgósítani csapatát, azt azonban előre tudja, hogy tíz asszonyt nem tud küldeni a magtárba, eset­leg négyet... Papp homlokán gondfelhő suhan át, aztán megfordítja motorját, s elrobog a Kossuth Lajos utcába. Az egyik ház előtt megáll, megnyomja a mo­tor dudáját. A jelre fölégett karú, jól megtermett menyecs­ke, Major Jánosné jön ki. Vál­tanak néhány szót Papp mici­sapkája ezután Gulyás Józse- fék előtt bukkan fel Miután beszél az asszonnyal, itt is ha­mar berúgja motorját. A kö­vetkező megállónál dudálnia sem kell, mert a kapuban ott áll a legfiatalabb munkacsapat- vezető, a 18 éves Szabó Rózsi. Papp azt mondja végül neki, hogy az első munkacsapat-ve­zetőtől négyet a többitől kei­két asszonyt kap holnapra a magtárba. Ez eddig rendben van. A többiek spárgát szed­nek. Mire a kocsisok istállójához ér, verejtékes a homloka. A kocsisok fő feladata most hogy elvessék a háztáji földeket. Ezt különösen az asszonyok sürge­tik, s a vezetőség egyetért ve­lük. A kocsisok között viszont akad olyan, mint Nagy János iögatos brigádvezető, aki azt mondja, hogy szereti a gyü­mölcsfát, de nem lovakkal meg ekékkel kerülgetni. Persze van­nak, akik ebből és az asszonyok sokféle kívánságából nem csi­nálnak problémát, hanem egy kis borral derűs hangulatba ringatják magukat, mint... No de nevet nem mondok. Ott áll­nak ők hátul, a csoportban, és mosolyogva bóiingatnak min­denre. — Ahá, ti ittatok?! — kiált rájuk az egyik kocsis. A lelep- lezettek nagyokat kuncognak, és a többiek sem állják meg nevetés nélkül. Hanem most komolyra fordul a beszélgetés. Az öreg Máté bácsi lép elő, és odamegy Papphoz: — Te Jósika — mondja neki I—, egyetértünk azzal, hogy a j háztájit meg kell munkálni, és jhogy ki kell hordani a trá- ! gyát, csak aa a baj, hogy ne­kem három nap múlva rokon­I látogatóba kell menni vidékre. ! Arra akarom kérni a brigádot, 1 nyomjuk meg úgy a munkát, ogy addigra elvégezzünk. Nem kap rá választ, mert ’■őzben valakinek eszébe jut, ' .ogy az egyik kocsis másnap piacra akar menni, és valaki­nek át kell venni a lovait. Ha­lueK. ül Ktni venni a lovai i. na- 1 niennj 0» aim mem árt még e&mx affetai » tériket* bam btinr jeaet,' aáwfc sőt abban is, hegy ki lesz az a kettő, ciki kukoricát szállít. — Ronda banda ám ez — nevet az egyik kocsis —, de jól játszik. — Valamennyien mosolyognak, csak az öreg Máté arca komor még mindig. Űjra odalép a brigádvezetőhöz: — Józsi, akkor én megkérem a brigádot, hogy mire rokon- látogatóba kell mennem, min­den rendben legyen ... Valami szorongatja a torko­mat. Mennyit erősödött rövid idő alatt a parasztokban a kö­zösség iránti felelősségérzet! Mátét bármelyik üzemben el tudnám képzelni egyenlő fél­nek akármelyik szocialista cí­mért küzdő brigádban. A brigádvezető motorja ha­marosan belevesz a sötétbe. Befejeződött számára a kinti munka. A házakban az első munkacsapat-vezetőt keresem, aki azt mondta, hogy ilyenkor beszél csapatának tagjaival a másnapi tennivalókról. Farka­soknál találom meg. Panaszko­dik, hogy csak két asszony akadt, aki reggel négykor haj­landó kimenni a spárgaföldre. Farkaséknál is ingadoznak... Meghökkenve állok a sötét falu közepén, és arra gondolok, hogy lesz-e egyáltalán olyan asszony, aki holnap dolgozni fog. Hajnali négykor jön az első asszony kapával, közele­dik a spárgaföldre induló von­tatóhoz. Alig negyedóra múlva negyvenen szállnak föl a jár­műre. Mi történt itt az éjszaka? Ki vagy mi ösztönözte munká­ra ezt a sok asszonyt? Hama­rosan már az egész falu talpon van. A kocsisok az istállóba indulnak, zúgnak a burgqpya- meg a kukoricavető gépek. Felülök egy gumikerekű szál­lítókocsira, amely ládákat visz a spárgaföldre. Az örökifjú Sa­nyi bácsi, az agronómus hajt. Balogh, a két szürke gazdája a ládákra ügyel. Magamban új­ra felülvizsgálom az esti meg­beszélés anyagát. Szeretném bebizonyítani, hogy azért nem minden valósult meg abból, amit este terveztek. De hiába veszem sorra a feladatokat, minden úgy történt, ahogyan megbeszélték. Még azt sem mondhatom, hogy délre nem fejezik be a kukoricavetést, hi­szen már alig van vetetten te­rület. Kénytelen vagyok elis­merni, hogy az idén előbb vé­geznek a tavasziak vetésével, mint tavaly. Megállunk a spárgaföldön. Azt kérdi a tsz- elnöktől az egyik asszony, hogy mennyit kapnak ezért a spár-Y'Wí-yT-á-SrifS, — Tiznapd szedés után úgy negyvenezer forintot. — Az asszony sietve megy tovább ko­sarával a spárgaföldön, és bol­dogan tartja magasra az egyik szép darab csemegét, amely délután már exportra indul. — Rajta, asszonyok! — kiált­ja. E pillanatban értettem meg, hogy mi lelkesíti a kaposmé- rőieket, mi az, ami mégiscsak felköltögette őket. Úgy neve­zik ezt, hogy szorgalom, amely­nek látják a célját. Rájöttek, hogy a pénzt saját maguk csi­nálják. Tavaly harmincnégy forintot osztottak egy munka­egységre, az idén negyvenre tö­rekszenek. Kanyargós úton Baglyas felé tartunk a gumikerekűveL Fenn ül az elnök is. — Ni csak, bújik! — kiáltja egyszerre hátul Baloghgal az elnök. Majd leugranak, és rá­futnak arra a táblára, amely mellett haladunk. Utánuk az agronómus is. — Nem fű, hanem cukorré­pa! — erősítik meg előbbi ál­lításukat, és vizsgálgatják a földet, mintha aranyat találtak volna. — Kikelt, kikelt — is­mételgetik, holnapután már látszik a sor is. Mélyet lélegezve most már a napot nézik, amely húzza föl­felé a cukorrépa csöppnyi szá­rait. Az innen alig ötven méterre levő disznóólban az éjjel száz­harminc kismalac jött a világ­ra. Hegedűs, az állattenyészté­si brigádvezető büszkén kihúz­va magát ott áll az ajtóban. Egy se hullott el. Arcán ugyan­az a mosoly játszik, mint itt, ezekén, akik fölfedezték a ke­lő cukorrépát, s megbűvölte őket az élét sarjadása, amely olyan régi, és mégis minden ta­vasszal új. Motorkerékpár-du­dát hallok. Felkapom a fejem. Papp József brigádvezető jön talán? Nem. Vajon merre jár­hat? De merengésre nincs idő, gyerünk, hiszen mér hét óra van. Néhány óra múlva elmegyek a faluból, amelyről ezt is, azt is mondanak. Mi az én véleményem róla? Mit vá­laszolok magamnak arra a kérdésre, hogy milyen is ez a község? Fölidézem, amit lát­tam, tapasztaltam, a rosszat és a jót. Milyen kép maradt meg bennem a legerősebben? A hajnali négykor várakozó asz- szonyok álmos arca, a brigád­vezető boldog képe az ólnál, a spárgát szedők, a répaföldön térdeplő elnök alakja. És sok­szor vélem hallani Papp János brigádvezető motorjának hí­vogató kürtjét... 8—tü Naodw Az agy oxigénszükségiete Az emberi agy a. szervezet teljes oxigénszük.ségietének 2U— 30 százalékát használja föl, jól­lehet a szervezet teljes súlyá­nak csupán 2—3 százaléka. Az agy oxigénfelhasználása alvás közben sem csökken jelentős mértékben, de a narkózis vagy bizonyos betegségek hatására ennek pontosan az ellenkezője tapasztalható. A felnőtt ember az agy súlyának minden száz grammja után percenként 3,3 köbcentiméter oxigént vesz fői. A gyermekek agyának oxigén­szükséglete jóval több: percen­ként 5 köbcentiméter. A „csúnya" Marion Brando Az »Universal« filmgyár­tó cég áprilisban kezdte meg »A csúnya amerikai« című film forgatását. Az előkészí­tő munkálatok igen nagy gondot okoztak, mert egyet­len filmszínész sem akarta az ellenszenves amerikai fő­szerepét elvállalni. Végül is Marlon Brando kötélnek állt, s így ő lesz a »csúnya« ame­rikai. * * * A világ legkisebb televíziós készüléke A világ legkisebb tranzisz­toros televíziós készülékét egy japán cég készítette el. Nemsokára forgalomba hoz­zák. Méretei: 12 centiméter magas, 19 centiméter széles és 19 centiméter hosszú * * * A pakiszlán lányok többsége nem akar férjhez menni? Karacsiban egy leány-kö­zépiskolában körkérdést in­téztek a felsőbb osztályok tanulóihoz: miképpen i'éle- kednek a férjhezmenetelről? A növendékek 63 százaléka kijelentette, hogy semmi kedvet sem érez férjhez men­ni, önállóan és függetlenül szeretné leélni az életét. 56 százalék a pedagóguspályára készül, 24 százalék ügyvéd akar lenni. A lányok 90 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy helyesebbnek tartaná, ha fiúkkal együtt járhatna is­kolába. Ezeknek a lányok­nak az édesanyjuk még több­nyire mélyen lefátyolozva mutatkozik idegenek előtt. * * * Ebéd á la „Madame Bovary" Május 13-án nagy érdeklő­déssel várt ünnepi ebédre készülnek Honfleur francia városban, a'francia gasztro­nómusok második nemzetkö­ri kongresszusa alkalmából. A kongresszuson nyolcezer étterem-tulajdonos és sza­kács vesz részt a világ min­den részéből. Az ünnepi ebéd egészen különleges lesz: A Flaubert »Madame Bovary« című regényében leírt dús esküvői lakomát fogják a legapróbb részletekig elké­szíteni. A lakoma fejenként körülbelül 400 forintnak meg­felelő összegbe kerül. Somsggik’ég/m _ Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: LISDKAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIHTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László ribor.t Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a beiyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL öoöaetea» dtj ess bixupra m M>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom