Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-14 / 87. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 i Stornifeat 1962. április SK, ^JHőzm't- éP Ojejdkßim'i-nitiß-ek. a szimfonikus zenekar hangversenyén Stílusosan válogatott műsor­nál lépett pódiumra hétfőn es­te a Közalkalmazottak Szak­szervezetének Szimfonikus Ze­nekara Ünneprontásnak és közhelyszerű ismételgetésnek hathat, hogy ezúttal is az ér­dektelenségre kell szót fecsé­relni, s megállapítani minde­nekelőtt, hogy ez a hangver­seny is — mint az utóbbi idő­ben annyi más — sokkal na­gyobb publikumot érdemelt volna. Amilyen örömmel és megelégedéssel láttam, hogy ifjú tanító jelöltjeink egyre na­gyobb számmal és fokozódó intenzitással érdeklődnek a zeneművészet iránt (csaknem megtöltötték az erkélyt), a földszint széksorai bántóan kongtak az ürességtől. Az az érzésem, utolsó figyelmeztetés volt ez az est, figyelmeztetés mindazoknak, akik közönség- szervezéssol foglalkoznak, vagy kellene foglalkozniuk, s azoknak, akik hirdetik és propagálják zenei rendez­vényeinket A kultúra terjesz­tése nemcsak abból áll, hogy műsort biztosítunk! Miért nem jön a közönség? Rossz a ze­nekar? Nem kielégítő a mű­sor? Csalódóssorozat érte a hallgatóságot? Nem! Azért, mert egyszerűen nem tud ró­la, mert a falragasz élvész a plakátrengetegben, mert a Kö­zönségszervező rendszer, úgy látszik, csak arra jó, hogy ju­talomüdülésben részesítsünk néhány embert »jó« munká­jáért Gondoljunk az ellenpó­lusra is. Képzeljük el azt az öt­ven embert, aki a színpadon muzsikál, próbáljuk felidézni munka utáni fáradozásait, a felkészülést, s a letargiát, amelybe egy üresen ásítozó nézőtér taszítja a muzsikuso­kat. Azt hiszem, soha nem volt időszerűbb ilyen vonatkozás­ban is napirendre tűzni a leg- iffletékesebbek munkáját! A hangverseny tartalmas volt és szép, csupán néhány nehézséget nem tudott legyűr­ni zenekarunk. Mozart Cosi fan tutte nyitányával — Kása Sándor vezényelt forrna- és stílusérzékkel, lendületesen -f- hangulatteremtő bevezetőt kaptunk. Lehota Dezső, a városunk­tól Mozart G-dúr hegedűver­senyével búcsúzó kitűnő mu­zsikus játékában csaknem ki­zárólag a mű technikai meg­oldásaira összpontosítottta fi­gyelmét. Zeneileg volt némi kifogásunk. Érdekes kettősség jellemzi Mozart e fiatalkori művét. Egyik-másik tételében már az igazi, a kiforrott Mo­zart szólal meg, másutt, így a harmadik tételben azonban különböző stíluselemeket al­kalmaz. A zeneszerző zsenia­litásából fakad, hogy mégsem érzünk szakadékot az útkere­sés egyes fázisai között, ha így is, néha félszegein is, de Mozart egyénisége, stílusa, kedves könnyedsége, játékos­sága húzódik meg minden hang mögött. S a megszólalta­tásból éppen ezeket a min­denki által ismert és köny- nyen felfedezhető stílusjegye­ket hiányoltam. Kitűnő zongorista mutatko­zott be városunkban. Szend- rey Imre, több zenei díj nyer­tese megragadó fölénnyel ját­szotta Beethoven c-moll zon­goraversenyét. Az L tétel pa_ tetikus, hősi témája már ava­tott pianistára utalt, zeneileg azonban a természetfestő II. tétel tetszett leginkább, ebből ismertük fel, hogy Szendrey — aki fölényes technikájával (néha szinte elkápráztatja az embert — ennél jóval többet rejt magában. A zenei gondo­latok mélységének, hangulatá­nak is avatott tolmácsoló ja. Kitörő taps köszöntötte az ócska, bár új zongorán szinte hősi tettet véghezvivő mű­vészt. Ráadásként Liszt Rigo- letto-parafrázisát játszotta új­ból virtuóz technikáját csil­logtatva. A ráadás azonban se­hogy sem simult az est műso­rához. Zenekarunk összeforrottan, a harmadik téteííbeli botlások­tól eltekintve szinte hibátla­nul, egyenrangú félként ját­szott, méltán osztozott az el­ismerésben. " Kosa Sándor nagy gonddal és hozzáértéssel készítette föl zenekarát Beethoven II. D- dúr szimfóniájának bemutatá­sára. Egységes volt a zenekar, harmonikus kiegyenlítettség érződött az egyes hangszercso­portok között. Bár a szimfó­niát egészében egy kissé le­lassítottalak éreztem, ezt a tudatos vagy véletlenszerű tempóvéltozást feledtette a szép hangzás s az a nem min­dig tapasztalható erény, hogy zenekarunk most együtt mu­zsikált a karmesterrel, s Beet­hoven életszeretetét, tragédiá­jának láttán is feltörő életörö­mét, szerelem utáni vágyát idézte. Hangzásbelileg az I. tételt indító Adagio mottóra emlékszem vissza szívesen, amelyet nagyon szépen oldott meg a zenekar, az egész mű­ből pedig a II. tételt tartat­tam a legsikerültebbnek; a mű kecsességének, bensőséges líraiságának, szépségének hi­teles visszaadása ragadott meg. Jávori Béla Végig az Április 4. utcán Kilenc méterre szélesítik az úttestet — Új vízvezeték és csapadékvíz-csatorna épül — Higanygőzlámpákat állítanak fel Terelőút — jelzi a Kossuth téren egy piros szegélyű tábla. Az Április 4. utca bejáratát sorompó zárja el. Az úton vé­gig fölszedték a kockaköveket. Miért zárták le az utcát, mi készül itt? — kérdezgetik egymást a járókelők. Ezzel a kérdéssel fordultunk mi is Viffh Sándorhoz, a Közúti Üzemi Vállalat mérnökéhez. — Vállalatunk — mondta a mérnök — a DÉDÁSZ-szal és a Hídépítő Vállalattal kar­öltve augusztus 20-ig teljesen átrendezi az Április 4. utcát. Jelenleg három dömper és két gépkocsi követ hord. Ha ez­zel végeznek, lebontják a ré­gi villany- és vízvezeték-háló­zatot. Az utca mindkét olda­lán kábelvezetéket fektetnek le, majd a jobb oldalon hi­ganygőzlámpáikat állítanak fel. A DÉDÁSZ és a Hídépí­tő Vállalat előreláthatólag május végére fejezi be a munkálatokat, ezután megkezdődhet az útépítés. Az úttestet kilenc méter­re szélesítik. Előbb tizenöt centiméteres ho­mokréteggel terítik le; s erre huszonhárom centiméter vas­tagságú betonréteg jön, majd négy centi durva és három centimétemyi öntött aszfalt. Az út szélesítése természe­tesen nem megy a járda rová­sára. A gyalogjárda mindenütt legalább két és fél méter széles lesz, csupán a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca két sarokháza előtt szűkül másfél méterre. Nehézségek máris adódnak. Az utca lakódnak gondot okoz például a szeméthordés, a tüzelőszállítás. Ezt egyelőre csak hétfőn, szerdán és pénte­ken. reggel 7—8 óra között bo­nyolíthatják le. Ha megkez­dődnek majd a betonozási munkák, kénytelenek lesznek a kukákat kihordani a Latin­ka Sándor utcába. Nehéz lesz majd az ivóvíz- és áramszol­gáltatás is. De számítunk az utca lakói­nak türelmére, hiszen az ő érdek®: is, hogy városuk, utcájuk szebb, kor­szerűbb legyen. Magyar delegáció utazott a Komszomol XIV. kongresszusára A Komszomol ápriü^ 16-án kez­dődő XIV. konresszusara pénteken Pullai Árpádnak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vezeté­sével küldöttség utazott a Szov­jetunióba. A delegáció tagjai: Nagy Richárd, a KISZ Budapesti Bizott­ságának első titkára, a Központi Bizottság intézőbizottságának tag­ja és Vajó Péter, a KISZ Hajdú megyei Bizottságának titkára, a Központi Bizottság tagja. (MTI) A Szovjetunióban megünnepelték az űrhajósok napját Ünnepségek voltak csütörtökön Dusanbeben, Tádzsikisztán főváro­sában, Bakuban, Kijevben, Asha- badban és Türkménia más városai­ban, valamint Minszkben és Le- ningrádban. Moszkvában és a többi szovjet köztársaság fővárosaiban és a hős városokban tüzérségi díszsortüzek dördültek, majd a lakosság tűzi­játékban gyönyörködhetett. (MTI) 110 mázsa füstölt árut készít a Somogy megyei Húsipari Vállalat húsvétin. A soo­kák, lapockák, karajok nagy része már az üzletekben van. Képünkön: Elszállításra várnak a sonkák az üzem füstölőjében. OC)OOC<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>3COOCXDOOOOGCXXXXXXXXXXXOOOCXXXXXXXXXXXXXX>DOCOOCOOOCCOCOOCX300C030CXXOCXX)OCOa Két férfi lépett be: Bákr sa brigádvezető és Csávics műszaki. Bocskainé a megle­petéstől alig tudott szóhoz jut­ni. — Bejöttetek, gyerekek? — kérdezte. — örülök, hogy nem kerültök el, ha a mi utcánk­ban jártok. A két brigádtag összenézett, és azt mondta a harmadiknak, Bocskainénak: — Hol a faház? — A faház? Odakint. De hát... — Azért jöttünk, hogy meg­csináljuk — hangzott ellent­mondást nem tűrően. És a Sallai utca 30. számú ház udvarán sokáig csattogott a kalapács. A fejszeütések nyo­mán ékek szaladtak mélyen a földbe, hogy megóvják a desz­kát a kidőléstől. Ez a segítség nagyon jólesett Bocskainénak. Régen volt már, hogy megkí­méltek őt a férfiaknak való munkától. Most úgy érezte, hogy az az idő1 jött vissza, hogy nincs egyedül. Ezután még jobban vágyott a brigád közösségébe. Egészen fiatalnak érzi magát, amikor előjön a szó arról, hogy a brigád ki­rándulni megy. Nézni, látni akar ő is, pótolni, amit fiatal korában el kellett mulasztania. Amikor a brigád ezer forint jutalmat kapott, megkérdezték a tagokat, hogy kiosszák-e, vagy takarékba tegyék, hogy majd kirándulásra költsék a pénzt. Habozás nélkül vála­szolta ő is a többiekkel, hogy tartalékolják kirándulásra. Tizenegyen indultak (3) Nemsokára újabb összeggel' gyarapodott a »-Brigád« jeligé­re váltott takarékbetét-könyv: Baksa újított. Igaz, csak száz­ötven forintot kapott érte, de nem saját céljaira fordította, hanem hozzátette az ezer fo­rinthoz. Ez az egyszerűnek lát­szó cselekedet annyi sok más jellel együtt azt mutatja, hogy a brigád tagjai formálódnak, s egyre inkább közösségi ember­ré válnak. Teltek-múltak a hetek. A brigádnapló tanúsága szerint a varrodában csökkent a selejt. (A vasalók tudniillik azt is följegyzik, hogy hány rosszul varrt ruhát küldenek vissza.) Voltak már olyan napok is, amikor egyetlen öltönyt sem kellett visszaadniuk a varró­nőknek. Talán dacból ügyeltek most jobban odaát a minőség­re? Nem lehetett pontosan tudni. Egyszer hire kelt, hogy egy másik csoportnál is foglalkoznak a szocialista cí­mért küzdő brigád megalakítá­sának gondolatával. Nem sok­kal ezután az egyik üzemrész­ből látogatók érkeztek tapasz­talatcserére Baksáékhoz. Bak­sa azt mondta nekik, hogy a brigádnapló mindenki számá­ra nyitva áll. Ha belelapoztak a varrodások, a visszaadott ru­hák számát figyelve saját munkájukról is képet alkot­hattak. Mint kiderült, sokan csak' hallattak a szocialista brigá­dokról, de nem tudták, milye­nek is azok. Baksáék eredmé­nyeit figyelve egyre többen ju­tattak arra az álláspontba, hogy a ruhaüzemben is van létjogosultsága a szociálisul brigádversenynek. Amikor a kubai—magyar barátsági esten megjelent a Baksa-brigád, hogy ismét lás­son, tanuljon, már nem ők vol­tak az egyedüliek, akik a szo­cialista címért küzdöttek a ru­haüzemben. Nemsokára kettő­re, hatra, majd nyolcra ugrott fel a számuk. Április 6-án Preiszberger Jenöné vezetésé­vel ismét újabb brigád alakult. Tagjai, ha példaképről beszél­nek, a Baksa-brigádot emle­getik. Tízüknek ez a brigád adott biztatást, ez a brigád mutatta meg, hogy lehet és ér­demes is a kitüntető címért dolgozni. Nemcsak Baksáék bátor kez­deményezésének, helytállásá­nak, hanem az üzem gazdasá­gi, műszaki vezetői figyelmes­ségének is köszönhető, hogy ma versenylázban ég az üzem. A mag kikelt, fává terebélye­sedik ... Tizenegyen indultak neki a brigádversenynek, és ma már több, mint százan küz­denek a szocialista brigád cí­mért. A Baksa-brigád tagjai szív­ből őrülnek ennek, ök az újak­nál jobban összekovácsolódva, nagyabb biztonsággal telje­sítik célkitűzéseiket. Köny- nyebben megtalálják a módját annak, hogy segítsenek magu­kon, ha felbukkan egy-egy akadály. Akkor is találnak el­foglaltságot, ha a varrodából nem kapnak folyamatosan va- salnivalót. De azért nem bíz­zák el magukat... Ott vannak sorban egymás mögött, a virágos cse­repek mellett. Elöl Baksa, a bri­gádvezető, mögötte Egri, aztán a fiatal Péterfai, majd Csorba György, Vörös Jánosné, Ma­gyar Géza, Hartman Aranka, Forró Béláné, Bocskai József- né és ősz Jánosné, a pártatlan minőségellenőrző következik. Baksa, mint valami karmester hirtelen megfordul, szól Egri­nek, s az továbbítja a hallot­takat Talán éppen a kazsoki termelőszövetkezetnek ígért társadalmi munkáról, az óvo­da körüli parkosításról mon­dott valamit, vagy ismét újítá­si ötlete támadt? A hangosbe­mondó szólal meg: Baksa Gyu­la brigádjának két lemezt kül­denek jó munkájáért. Az ala­csony termetű, peckes tartású, piros képű, bajuszos Baksa ar­ca egy árnyalattal pirosabbá válik. Megcsuklik a hangja, és nagyot nyel... ... Aztán halkan megszólal a dal a földszinten és az eme­leten... Hallatára felvillan azoknak a napoknak az emlé­ke, amikor elhatározták, hogy a tavalyi sikertelenség ellené­re újra kezdik a versenyt. Most jóleső érzés arra gondolni, hogy érdemes volt legyűrni a nehézségeket, hogy sikerült összekovácsolódni, példát mu­tatni ... Ám e percek elsősorban mégsem az emlékezés, hanem az előretekintés percei. Hiszen a brigád története nem ért vé­get. Sokat kell még tenniük, amíg a kitüntető cím birtoká­ba juthatnak. Gyakran kell még megzabolázni önmaguk­ban azokat a gondolatokat, amelyeket régi énjük sugall néha, s amelyek arra kísérte­nek, hogy nem kell a minőség­re ügyelni, elég csak a meny- nyiséget növelni, hogy nem számít, teljesíti-e mindegyikük a tervet, hogy képezik-e magu­kat, beváltják-e ígéretüket. Vigyázniuk kell arra, hogy lel­kesedésük ne lohadjon le. A brigád tagjainak szeme az előttük álló úton van. Az okos megfontolt előrenézés nemcsak saját versenyük sike­re érdekében való. Hiszen so­kasodik azoknak a brigádok­nak a száma, amelyek főleg az ő példájukra lendülték neki a versenynek, és szükségük van a tapasztaltabbak segítségére. Hogy a szocialista brigádmoz­galom iájának minden ága, még a legtávolabbi is kilom­bosod jék. „Biztos" nyerés A megyei ügyészség egyik előadóját valaki a minap »csodálatos« ötlettel kereste föl. — Van egy találmányom, de mielőtt megvalósítanám, tanácsot szeretnék kérni. Ugyanis nem akarom meg­égetni a körmöm..; Arról van szó, hogy a börtönben megfejtettem a lottó titkát. Kiszámítottam, hogy 18 800 szelvénnyel én aratom le a hasznot. Most meg akarom kezdeni kísérleteimet... Az ügyész megnyugtatta, hogy nem követ el törvény- sértést, s érdeklődött, hogy hány embert fogad a szelvé­nyek kiállítására. Az ügyfél erre is azonnal Válaszolt: — Tizenkét ember három­napi munkájába kerül... Aki nem hiszi, számoljon utána. • • • „A nyugodt Hap esztendeje" A szovjet tudósok felké­szülnek »Ä nyugodt Nap esz­tendeje^ témakörben végzen­dő széles körű kutatásokra. 1964 ugyanis föltehetőleg a minimális naptevékenység esztendeje lesz. A Szovjet­unióban »A nyugodt Nap esztendeje« egybeesik »A fel­hőzet évének« kutatásaival, amikor szovjet tudósok szá­zai fogják sokoldalúan tanul­mányozni és vizsgálni a fel­hőzetet és a csapadékot. Az új kutatási módszerek ellen­őrzése és az új műszerek el­készítése folyamatban van. • * • Különös színű csapadék A március 24-rc virradó éjszakán Cserkesszk város­ban (Eszak-Kaukázus) sár­ga eső hallott. Az eső meg­szűntével a város utcáit fi­nom porréteg borította. Ezen a vidéken most figyelték meg először ezt a jelenséget. Ugyanezen az éjszakán a penzai területen narancsszí­nű hó esett. A szakemberek mindkét jelenséget annak a ciklonnak hatásával magya­rázzák, amely március 21-én Észak-Afrika felett alakult ki. Ez a ciklon hozta az afri­kai sivatagból a port, amely oly szokatlan színt adott a csapadéknak. Karajan összetűzése egy norvég fotóriporterrel Karajan a közelmúltban Oslóban hangversenyezett. Előzetes kérése ellenére az egyik fotoriporter nem vet­te figyelembe a karmester határozott kívánságát, és di­rigálás közben fölvételeket készített. Az- egyik szám be­fejezése után Karajan felszó­lította a riportert, hogy adja át neki a filmet, erre azon­ban az illető nem volt haj­landó. A karmester azzal fe­nyegetőzött, hogy mindaddig nem folytatja a bécsi filhar­monikus zenekarral a hang- versenyműsor előadását, amíg a riporter nem tesz ele­get kívánságának. A fotori­porter tagságát a norvég fo­tóriporterek oslói klubja egy évre felfüggesztette. , Somogyi Héßhm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: RISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Szegedi Nándor Előfizetési díj egy hónapra 11 W.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom