Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

Kedd, 1962. április 3.

3

SOMOGYI NÉPLAP

folt termekben végzik munkájukat a dolgozók. Néhány helyen még fürdő és öltöző sincs. Minderről nem az illető vállalatok vezetői tehetnek. Amikor ezeket az üzemeket építették, még igen kevés embert foglalkoztattak. Azóta fejlődtek az üzemek, megnövekedett dolgozóik száma, új gépeket állítottak be. Minden más azonban maradt a régiben.

— Alapvető változtatásra volna szükség — mondotta egyik ilyen vállalatunk főmérnöke. — Pénzkérdés az egész! Néhány millió forint kell, és lesz tágas, korszerű, egészséges üzem.

De ki adja a pénzt? — Az állam! — mondják mindazok, aikik ilyen gondokkal küzdenek.

Előbb vagy utóbb természetesen meg kell oldani ezeket a problémákat. Néhány kaposvári üzemben igen nehéz körülmények között dolgoznak, s hovatovább nem tudják ellátni feladataikat. Államunk azonban képtelen egyszerre — bármilyen sürgős is — az összes szükséges pénzt biztosítani. Apránként, fontossági sorrendben korszerűsíti, fejleszti az elmaradott üzemeket.

De mi legyen a munkásokkal addig? Dolgozzanak. amíg egészségük bírja? Nem erről van szó. Mindent meg kell tennünk, hogy javítsunk helyzetükön, megkönnyítsük munkájukat, megteremtsük legalább az alapvető egészségügyi feltételeket. S ez nemcsak pénzkérdés! Sok függ attól is, hogy vállalataink, üzemeink vezetőd mennyire becsülik munkásaikat, mennyire törődnek velük. S függ attól is, hogy dolgozóink mennyire igényesek magukkal szemben. mennyire akarják óvni egészségüket.

Dr. Stamucz József városi tiszti főorvos, miután néhány üzemet meglátogatott, ezt mondatta:

! — A tanácstitkárt keresem I

1— mondám a vörsá tarrrácshá- za udvarán. A hivatalsegéd tagadóan rázza a fejét.

— Éppen most ment eä ebédre. Ott latok abban a padatetős háziban — mutat az utca végére.

Kopogok a ház ajtaján. — Itt laknak Haldosiék?

Kedves fiatalasszony nyit ajtót. Ahogy betessékel, tudakolni kezdi:

— Mi végből keres bennünket?

— A fényéről szeretnék írni.

Közbevág: — Nem tett az semmi különöset.

— Hát a tanulás? Leérettségizett, elvégezte a tanács- akadémiát, és most a jogi egyetem. Ez nem kis dolog...

Elmosolyodik, látszik rajta, hogy büszke az urára.

A szobában együtt van a család, a három gyermek meg az apa, Haldosi Rudolf. Fiatalnak látszik, de sötét hajában már árulkodik néhány ezüstös szál. Amikor közlöm jövetelem célját, csak ennyit mond:

— Pedig nehezen szántam rá magam.

— Mégis megtette;. 5

— Muszáj volt.

— Valaki kötelezte rá?

— Nem erői van szó, nem erre gondoltam — tiltakozik. — Magam éreztem, hogy kell. Csak elemi iskolám volt... És nem akartam lekicsinylést látni az emberek szemében.

Visszafelé pergetjük az éveket ...

— Amikor kilenc évvel ezelőtt tanácstitkár lettem, tudtam, hogy azért választottak meg, mert becsülnek. Akkor még sokan megszólták a hozzám hasonló újdonsült vezetőt. És olyan maró gúnnyal tudták mondani: »Mihez ért ez, még a nevét is alig tudja leírni.« Én is hallottam ilyen megjegyzéseket. Akkor elhatároztam, hogy tanulni fogok.

— Azon a belenyugváson, nemtörődömségen, igénytelenségen kellene elsősorban változtatni, amely még sok helyen tapasztalható. S akkor nagyot léphetnénk előre üzemegészségügyünk fejlesztésében.

A kefeüzemben például még senki sem tette szóvá, hogy az alsó szőrműhelyben dolgozó asszonyok a munkateremben tartják utcai ruhájukat, élelmiszeres csomagjaikat. A petróleum szaga áthat mindent. Jóllehet a. kultúrterem színpadját ideiglenesen öltözőnek jelölték ki, mégis alig egy-két személy használja. Néhányan, ahogy felállnak munkájukból, úgy mennek ebédelni, hogy előzőleg nem mosnak kezet. Az udvaron levő mellékhelyiség piszkos, elhanyagolt.

Nem rózsás a helyzet a Finommechanikai Vállalatnál sem. Az üzemegészségügyi ellenőrök terjedelmes jegyzőkönyveket készíthetnének a hiányosságokról. Elrettentő a zsúfoltság, a koi'szerűtlenség', s elszomorító az igénytelenség. A festődében jókora halom szemét bűzlött ottjártunfckor. A babakocsi-műhely emeleti részén ki tudja, mikor söpörtek utoljára. Az itt levő kis kézi raktárban a rongytól kezdvé a huJladókpapírig minden megtalálható. A férfi- & nőöltöző is a gazdátlanság képét mutatja. Deszkával, papírral »beüvegezett-'- ablakokat találni itt és több hetes' piszkot, szemetet. Az öltözőszekrények hátuljára még jutott festék, ele- jütere már nem. Ha a dolgozók igényesebbek volnának, itt is lehetne rendet, tisztaságot tartani, mint például az üzem lakatosműhelyében vagy az írógépjavító műhelyben.

Nemcsak pénzkérdés tehát, hogy üzemeinkben rend uralkodjék, hogy egészségesebb körülmények között dolgozzanak a munkások. Csak egy kis tisz- taságszeretetre van szükség.

Szalai László

— És az egyetem? Mit szól hozzá a felesége?

Egyszerre válaszolnak.

—• Szeptemberben megkezdődik . H

— A titkárkisasszonyTi

Bent van az irodájában.

Tüskés Istvánné balatonszentgyörgyi tanácstitkár arcáról talán soha nem tűnik el a mosoly. Mosolyog, amikor az ügyfelekkel tárgyal, Mosolyog kérdéseimen, és bizonyára mosolyog oxlahaza is, hiszen családi élete példa, a faluban.

— Hogy mit sízól a férjem? Énre csak azt tudom mondani, hogy ö a legjobb támogatóm. Mindenben segít, nagyon megértő.

A ceruzával játékosan vonalakat húz a papínra, és elgondolkodva mondja:

— Tanultam korábban is. Először a képesített kettős könyvelői tanfolyamot végeztem él, aztán megkezdtem a mezőgazdasági technikumot. Már túl voltam az első vizsgákon, amikor szóltak, hogy menjek tanácsakadémiára. S mivel erre nagyobb szükségem volt, oda kerültem. Nemrég voltak az első félévi vizsgák. Csak most látom, hogy milyen nagy szükség van az elméleti tudásra. És ez erőt ad a további tanuláshoz. Tudom, hogy van értelme..;

* * *

__________\

1

24 évvel ezelőtt 1

így tavasztájt egy szöszke kisfiút kísért a tanító a büssűi úton. Az egyik ház előtt megálltak, a _ tanító megfogta a gyerek kezét, és odavezette a szülők elé. Nézte a munkában megfáradt, beteg apát, és csak ennyit mondott neki: »Balogh bácsi, ennek a gyereknek tanulnia kellene.«

A tanulásiból persze nem lett semmi. Jancsi -12 éves koA Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a múlt héten háromnapos ülést tartott. Az ülés egyik napirendi pontjaként a mezőgazdaság helyzetét és a további feladatokat vitatták meg. Az erről szóló határozatott vasárnapi számában ismertette a Népszabadság.

A határozat bevezetőben emlékeztet arra, hogy a Központi Bizottság 1958 decemberében közvetlen feladatként jelölte meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termelés ezzel egyidejű emelését. Most Központi Bizottságunk, pártunk jelentheti az egész magyar dolgozó népnek — hangsúlyozza a márciusi határozat —, hogy az 1938 decemberében kitűzött célt a tervezettnél jóval hamarabb elértük: hazánkban befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, egész népgazdaságunkban oszthatatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, és az átszervezés három esztendejében egyidejűleg emelkedett a magyar mezőgazdaság termelése is. A munkáshatalom megvédése és megszilárdulása az ellenforradalmi támadással szemben, a szocialista népgazdaság fejlesztésében elért gazdasági eredmények általában és a mezőgazdaság szocialista átszervezése: ez a magyar nép 1956 novembere óta elért kiemelkedő, egymással összefüggő történelmi jelentőségű három győzelme.

Miben van a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésének különleges jelentősége? Abban, hogy ezzel megerősödött népi demokratikus államunk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Dolgozó népünk még szorosabb egységbe forrt össze, társadalrábam napszámosnak ment. Kara hajnalban kelt, és késő estig dolgozott. Így volt ezhat éven át. És akkor történt valami. A jegyző behívatta a 18 éves fiút, és megkérdezte, hogy eljönne-e hivatalsegédnek. Persze, hogy ment örült, hogy a betűk közelébe került. Akkor, a dob és a szép kerek betűk között indult el a közigazgatási pályán hat elemivel.

Amiről tanítója álmodott, az a felszabadulás után megvalósult. Balogh János tanulhatott. Az általános iskolát kitűnően végezte. A közgazdaság! technikum négy éve: kitűnő. Az évzáró banketten egy boldogságtól könnyező fiatal- asszony állt a toponári tanácstitkár mellett, örömében sírt, amikor hallotta az igazgató szavait. »Most pedig engedjék meg, hogy az évfolyam legjobb tanulójának adjam át elsőnek az érettségi bizonyítványt. Az eredmény kitűnő. Arra kérem Balogh elvtársat, hogy további tanulmányai során is ilyen becsülettel álljon helyt.«

Abban az évben három kitűnő bizonyítványt kapott a család. A két gyerek és az apa.

— Azon a nyáron alig pihent valamit a férjem — mondja a feleség, és nagyot sóhajt. — Ügy izgultunk, hogy sikerül-e az egyetemen a fölvételi vizsga.

És sikerült, mégpedig kitűnőre. Balogh János tanácstitkár azóta mór a második évfolyamot végzi. Miért? Gyakran kérdezik ezt tőle a faluban. Munkáját azelőtt is kiválóan ellátta. Miért gyötni magát, miért nincs soha szabad ideje? Érdemes?

Azt mondja, igien, és még hozzáteszi:

— Ügy érzem, szükség van erre. 'Nein a bizonyítványra, hanem a tudásra...

Németh Sándor

műnk hatalmas lépést tett afelé, hogy a munkásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság és az értelmiség egységes szocialista társadalmává váljék.

Visszatekint az 1962.

márciusi határozat a megtett útra. Számba veszi a Központi Bizottság azokat a feltételeket, amelyek biztosították a tsz- mozgalom teljes kibontakozását. A párt marxista—leninista politikájának, a szövetkezet- szervezés lenini elveinek érvényesítése; a tez-tagok személyes anyagi érdekeltségét biztosító intézkedések — a földjáradék fizetése, a társadalom- biztosítás bevezetése, az öregekről való intézményes gondoskodás; a tszódemokrácia messzemenő megtartása és megtartatása a vezetők megválasztásában és a gazdálkodás irányításában — mindez együttesen eredményezte a szocializmus győzelmét falun. Ez a történelmi folyamat a dolgozó tömegek, az egész társadalom — elsősorban a munkásosztály — hathatós támogatásával ment végbe. Nagy érdemeket szereztek a közös gazdaságok szervezésében és megszilárdításában a szocialista eszme állhatatos falusi képviselői! azok a városi munkások, értelmiségiek, alkalmazottak, kommunisták és pártonkívüliek, akik fáradtságot nem ismerve éveken át áldozatos munkával és türelmes felvilágosító szóval segítették a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gazdálkodás útjára.

Döntően új és jellemző hazánk mezőgazdaságában az, hogy az ország szántóterületének 95,5 százalékát állami gazdaságok és termelőszövetkezetek művelik. Áz 1961-es év volt az első, amelyben már egész dolgozó parasztságunk szövetkezetben gazdálkodott. A viszonylag kedvezőtlen időjárás ellenére is jó eredményeket ért el mezőgazdaságunk a múlt évben. A termelés összértéke az előző átlagos időjárású év szintjén volt, a kenyérgabona országosan az eddigi legmagasabb hozamot adta. A felvásárlás több mint 6 százalékkal növekedett az 1960. évihez képest. Az átszervezés időszakában, 1959 és 1961 között a termelés 8,5 százalékkal meghaladta az előző három évit, a felvásárlás pedig tavaly 13,3 százalékkal magasabb volt, mint 1958-ban. Meggyőző bizonyíték mindez. Arról tanúskodik, hogy helyes és érdemes volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi feladatát megoldani. Nem veszett kárba, a jövőben még bőségesebben kamatozik majd pártunk, munkás- osztályunk, parasztságunk, népünk munkája, amely győzelemre segítette a tsz-mozgal- mat. A ma még fiatal szocialista magyar mezőgazdaság eredményei máris mutatják: nagy erő rejlik a termelőszövetkezeti rendszerben. Végérvényesen a terméshozamok, a termelékenység növelésével kell bebizonyítanunk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényét a kapitalista nagyüzemi és a kisparaszti gazdaságok fölött. Az átszervezés befejeztével most minden erőnket erre a feladatra összpontosíthatjuk. Üj fejezete ez mezőgazdaságunk fejlődésének. Az előrehaladást akadályozó néhány lényeges ellentmondás az átszervezés befejeztével és a tsz-ek megszilárdulásával feloldódott, illetve megszűnőben van. Űj vonása a jelenlegi helyzetnek, hogy a szocializmus általános érdeke, a munkásosztály és a parasztság érdeke, az egyéni és csoportérdek a mezőgazdaságban is egy irányba, a termelés föllendit"sének irányába hat. A termelés általános fölvetkezeti tagság közösségének és az országnak egyaránt érdeke.

A márciusi párhatározat rámutat, hogy a termelőszövetkezetek további megerősödése és fejlődése szempontjából a politikai munka változatlanul elsődleges és döntő jelentőségű. Valamennyi politikai lépés célja és hatása a termelőszövetkezet gazdálkodása eredményességének előmozdítása kell hogy legyen. Viszont a termelőszövetkezetek gazdasági fejlődése, eredményessége az, ami politikai céljaink megvalósulását a leghatásosabban mozdítja elő. A politikai és a termelőmunka a legszorosabban összefügg egymással.

A mezőgazdaság termelési feladatait

a párthatározat részletesen ismerteti. A termelést a múlt évihez képest az idén 9,2, a felvásárlást pedig 11,5 százalékkal kell növelni. A második ötéves terv egész időszakára a megelőző öt év átlagához képest a mezőgazdasági termelés 22—25 százalékos növelését irányoztuk elő; a felvásárlást nagyobb arányban emeljük: a népgazdaság 1965-ben az 1960. évinél 55 százalékkal több árut vár a mezőgazdaságtól. Fontos célkitűzés, hogy a kenyérgabonaszükségletet hazai termésből elégítsük ki. Nagy gondot igényel fejlődő állatállományunk takarmányalapjának megteremtése. Legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica átlagtermése a tervidőszak végére országosan érje el a holdanként! 18 mázsát; termeljünk az idén egy-egy holdon legalább 14,5 mázsa kukoricát. A pillangós takarmányok átlagtermésének növelése, a korszerű betakarítási módszerek elterjesztése, a rét- és legelőgazdálkodás megjavítása mindmind olyan feladat, amely állattenyésztésünk gazdaságosságát segíti elő.

Az állattenyésztés hozamait a második ötéves tervben 20 százalékkal kell növelnünk. Ehhez szükséges az állomány minőségének, takarmányozási, tartási és állategészségügyi viszonyainak megjavítása. A legnagyobb mértékben a sertés-, a baromfihús- és a tojástermelést növeljük. A szarvasmarhatenyésztésben a tehénállomány növelése a legfontosabb. Az egy tehénre jutó évi te j hozam 1965-ben haladja meg a 2500 litert. A termelési költségek csökekntése céljából több figyelmet kell fordítani az állattenyésztés gépesítésére, elsősorban a majorok belső gépesítésére. Mindenekelőtt; az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közös állatállományát és állattenyésztését kell fejleszteni. A szükséges feltételek biztosításával gondoskodni kell arról is, hogy a háztáji gazdaságok saját szükségleteik kielégítése mellett az állam részére is termeljenek árut.

A mezőgazdasági termelés növelésének legnagyobb tartaléka a gyakorlatban már bevált alapvető termelési, tenyésztési, állategészségügyi és üzemszervezési eljárások általános alkalmazása, továbbá a tudomány és a technika legújabb vívmányainak elterjesztése.

Második ötéves tervünk mezőgazdasági célkitűzései döntően a termelőszövetkezetek eredményesebb működésén alapszanak. A közös gazdálkodás eredményességének javulása a tagok szorgalmas, fegyelmezett munkája mellett főként a közös vagyonnak saját erőforrásból való állandó gyarapításától és védelmétől függ. A jövedelmező gazdálkodás a legfontosabb feltétele annak. hogy növekediék a tsz-ta- gok jóléte, fejlődjék a szövetkezet belső élete, és tokovácso- lódiék a szövetkezeti parasztkezeti közös gazdaságok erőteljes fejlődése mellett a tagság és az ország ellátása szempontjából is jelentős marad a háztáji gazdaságok szerepe.

A termelés célszerű területi kialakítására és fokozatos szakosítására irányuló munkát az állami gazdaságokban és elsősorban a területileg kialakult, megszilárdult termelőszövetkezetekben tovább kell folytatni. Megnövekedett feladatai megoldásához a mezőgazdaságnak az eddigieknél lényegesen több és többféle nagy teljesítőképességű gépre, berendezésre, vegyi és építőanyagra van szüksége. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a gyártó üzemek vezetői és dolgozói tervük határidő előtti teljesítésével és a mezőgazdaság számára gyártott gépek, berendezések korszerűsítésének meggyorsításával, a gépek minőségének javításával is segítsék elő a mezőgazdasági feladatok végrehajtását. A mezőgazdaság dolgozói használják fel gazdaságosan a rendelkezésükre bocsátott műszaki és anyagi eszközöket, olyan gazdasági épületeket létesítsenek, amelyek a távolabbi célkitűzéseknek is megfelelnek. A munkák gépesítésének elősegítésére a gépállomásokat a legközelebbi években még tovább kell erősíteni, ugyanakkor kívánatos, hogy tovább növekedjék a termelőszövetkezetek saját gépparkja is.

A Központi Bizottság

határozata nyomatékosan hangsúlyozza: a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása az egész társadalom ügye. Jelentős szerepük van ebben a falusi pártszervezeteknek, tanácsoknak, tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak. Együttes tevékenységüknek mindenekelőtt a termelés tervszerű és gyors fejlesztésére, a nagyüzemi lehetőségek kihasználására kell irányulnia, harcoljanak azért, hogy mindenütt a tagság megbecsülését, bizalmát élvező, irányításra alkalmas, hozzáértő emberek dolgozzanak a termelőszövetkezetek élén. Törekedjenek a megfelelő vezetők megerősítésére, tehetséges új erők nevelésére. Ne engedjék, hogy alkalmatlan emberek baráti, rokoni kapcsolatok révén a vezetésbe kerüljenek. A pártszervezetek és tsz-ek vezetőinek legyen szívügyük a tsz-tagok mindennapi problémáival való rendszeres foglalkozás. A felsőbb párt- és tanácsi szervek az eddiginél is nagyobb figyelemmel foglalkozzanak a gyengébben működő termelő- szövetkezetekkel, segítsék elő, hogy mielőbb az átlagosan gazdálkodók színvonalára emelkedjenek. Az állami gazdaságok és az erősebb termelőszövetkezetek segítsék hathatósabban a környékükön működő, gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeti gazdaságokat. A pártszervezetek és tömegszervezetek képviseljék következetesen azt az álláspontot, hogy a tsz-ben az embereket a közösségben végzett munka, az emberi magatartás és nem a korábbi vagyoni helyzet alapján kell megítélni. Legyenek szószólói annak, hogy érvényesítsék a tsz-ekben az anyagi érdekeltség elvét, úgyhogy az a közösségi vagyon gyarapítására, minőségi munkára ösztönözzön, és megfeleljen a tag egyéni érdekeinek, segítse elő a családtagoknak a munkába való bevonását.

Fejlődésének új szakaszába lépett mezőgazdaságunk. A helyzet sok tekintetben könnyebb, a munka feltételei ;obbak. Mindnyájunkon, e~ s t'r'ad lmunkon áll, kö- zö « őtesz tévéinktől függ, f o« termel’ sző et~ ezeteink az e1 HgieknéH is nagyobb eredményeket érjenek el.

lendítés", az árutermelés evnrs növelése az egyes termelőszövetkezeti tagnak, a termelőszöság egysége. A termelőszövetNEMCSAK PÉNZKÉRDÉS

Több üzemünkben szűk, zsú"S

Tanuló tanácsi vezetők