Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-18 / 65. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. márcins IS. Fejlődik a Csurgói Napsugár Ktsz Aiag}obli gondot a balesetek megelőzésire! A Csurgói Napsugár Ktsz-ben készült kabátok és más cikkek nemcsak hazánkban, hanem külföldön is ismertté váltak. A kisipari termelőszövetkezet csaknem háromszáz tagja 21 szakmában dolgozik. A múlt évben mintegy másfél millió forintnyi exportárut készítettek. Ebben az évben már eddig 10 millió forint értékű áru exportálására kötöttek szerződést. Tavaly körülbelül 700 ezer forint értékű beruházást végeztek: felújították az éttermet, a garázst és a tárolószínt, gépeket vásároltak. A múlt év végéig több mint 3 millió forintos vagyona volt a ktsz-nek. 1961- ben mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Átvevőhelyeket létesítettek a járás községeiben; innen gépkocsival szállítják Csurgóra a javításra szoruló használati cikkeket, gépeket és egyéb eszközöket- Ktsz dolgozóinak. Csaknem 100 dolgozó étkezik naponta az ój ebédlőben. A hótorlaszok ellen Modem, tiszta konyhában készül az ebéd a Napsugár A Kaposvári Faipari Vállalatnál sokszor baleset veszélye fenyeget még akkor is, ha a munkavédelmi rendszabályokat a legszigorúbban megtartják. Az irodákba1 a gépműhelyen keresztül vezet az út. Ha bárki belép, elhalad a gépek mellett, a dolgozók odanéznek, s ilyenkor köny- nyen megvan a baj. Olyan zsúfolt a gépműhely, hogy alig lehet közlekedni a sok kész és félkész anyagtól. Egy kis vigyázatlanság, meglöknek egy ajtót vagy egy szál deszkát, az eldől, és sérülést okoz. A vállalat vezetőinek és a munkavédelmi megbízottaknak nagyobb gondot kell fordítaniuk a balesetek megelőzésére. Erre két nemrég történt súlyos baleset is figyelmeztet. A hasító körfűrészgépen dolgozott Juhász László betanított munkás. Egy kisebb fa beszorult, s megakadályozta a fűrész forgását. Juhász úgy akarta a fát eltávolítani, hogy a gépet nem állította le. A fűrész az egyik ujjából levágott, egy másikat megsértett. Nagy Jánost január 10-én a csiszológépen kisebb baleset érte, mert figyelmetlen volt munka közben. Nem vonták felelősségre Egy hónappal később, február 10-én nyomorékká vált. A nagyoló gyalugépen megakadt anyagot kézzel akarta áttolni tolófa helyett. A gép letépte bal kezének ujjait. Mit sem énnek a legbiztonságosabb védőberendezések, az oktatófilmek, a rendszabályok, ha az emberek figyelmetlenek. Az egyik legfontosabb feladat tehát önfegyelemre nevelni a dolgozókat. Hogy ne nézegessenek félre, amikor valaki belép a gépműhelybe; hogy használják a védőberendezést; hogy a mozgásban levő gépbe ne nyúljanak. Drumm Imre sietni akart a munkával: egyik ujja hegyét levágta a marógép. Simon György az ujjába fúrt, mert »elfelejtett" tolófát használni. Beéry Miklóst egyszer már figyelmeztették, hogy szabályN\ i » / Az Ady Endre utcában csö- pörgött a hóié az ereszekről,'s a járdán latyakban jártak az emberek. Szinte blzarmak tetszett a hóekével fölszerelt tehergépkocsi, amint végdgdöcö- gött a városon a textilművek felé. Még mosolyogtak is a járókelők a március közepi havas napsütésben. Igen. A városban szokatlan az efféle ormótlan, megnyúlt orrú ZIM. A textilművek mellett húzott el az acélorrú gépkocsi. Mögötte még látszott a város, előtte azonban nem látszott semmi. Tejfehér porfelhő vette körül a vidéket, s olyan volt, mintha éppen költözködne a határ. A szél takarítgatta a havat, felkapta, s nyargalt veHúavétra, névnapra, a»ül<?ié»napra ajándékozzon márkás töltőtollat Lucky 200.— Stylu 110.— Apolló 75.— Jingxiong 124.— Vénusz 85.— Grácia 56.— Kaphatók minden szaküzletben és kuitúrcikkboltban 1 éves garancia! (865) le. időnként körbeforgatta, aztán imitt-amott leszorította a földre. Buckák, turzások, hóakadályok keletkeztek... A KPM Közúti Igazgatóságán Koppány Gyula szakasz- mérnökkel komoly haditervet készítettek: A gép előbb Juta, Hetes, Mezőcsokonya útvonalat tisztítja meg a hótól, aztán megpróbálja áttörni a Somogy- sórd előtti torlaszokat. Ezután visszamegy Jutába, és innen elindulva felszabadítja Somogy jádot és Osztopánt. Sík területen még erősebben fújt a szél. Ködszerűem go- molygott a fölvert hó, a fáknak csak a koronája látszott. Mindent elnyelt az imbolygó fehérség. Jutánál Hetes felé vette útját a hóeke. A faluban az út jobb oldalán kétméteres hótorlaszok emelkedtek, imitt-amott hosz- szú nyelveket ragasztott rájuk a szél, s .ez belógott az út közepére. Juta utolsó házától nem messze két tehergépkocsi vesztegelt. A Kaposvári Állami Gazdaság sántosi üzemegységének áutója keresztbe állt az úton. Vigasztalanul forogtak kerekei. A hó, ha megfog valamit, nehezen engedi el. Se előre, se hátra. A hóeke munkához látott. Két oldalt messze szóródott a hó, a kisebb darabokba és a felületébe belekapott a szél, s hatalmas felhő vette körül a járművet. Mögötte szilárd talaj maradt, megnyílt az út a gépkocsik számára. Hetesen havazott. A szél már sokfelé összeszedte a havat a mezőkről, s hiába erőlködött, nem sok elhordanivalót talált. Most azonban újabb muníciót kapott... — A Mezőcsokonya—So- mogysárd közötti szakaszt tegnap este már lezártuk. Legalább egyméteres hó fedi az út nagy részét — közölte a hóeke irányítóival Balaton Ferenc, a mezőcs konyái útőr. Valkó Mihály meg Hans László útőrök Somogysárdról jöttek át. S most együttes erővel indult meg a támadás. Leengedték az ekét, és nekilódult a gép. Sípolt, zúgott, dü- börgött a motor, repült a hó, aztán egy rándulás. A száz lőerő kevésnek bizonyult a fallal szemben. Meghátrált, s újra nekifutott. Két métert előre jutott a torlaszban. A hó magasabb volt, mint az eke. Aztán megint hátra, megint előre. És mindig kevesebb és kevesebb utat szakított el a hótól. Végül megrekedt. Előkerültek a lapátok. Folyosót próbáltak vágni a hóban. A szél 60—80 km-es sebességgel száguldott, s az eldobált hó helyébe újat hordott a mezőről. Az emberek szemétszáját telefújta, bepréselte a kabátok, az ingek alá. Vastagon ráfagyott a ruhákra a hó, a munkások arcáról pedig verejték és hóié foly dogált. A vihar majdnem eldöntötte a lapátolókat. Egy utolsó próbát tett a gépkocsi és megállt. A csontig hatoló hideg és a tomboló szél meghátrálásra kényszerít ette az embereket. Vissza! És a fél órával ezelőtt vágott résen már alig jutott hátra a gép. Befújta hóval a szél az utat. Meg kellett fordulni. De hol? »•Itt átjáró van" — mutatták az útőrök. Vajon nem megy-e az árokba a kocsi? Az út széle, az árok és mező egybefolyt. Csak az út mentén gömyedező fák sejtették, hogy merre kellene menni. Mikosi György belegázolt a hóba. Lábával tapogatta ki alatta a hidat. Kiáltani nem lehetett, csak mutatta: — Idáig jöhet. És hátat fordítottak Somogy- sárdnak. Amit meg lehetett tenni, azt megtették, de hiá-1 b: munka volt az is. A "alt i nem szabi iti atták volna ki. Egy-két óra alatt a vágást telehordta az orkán. Egy út szabaddá válik Most pedig indulás Jutába majd Osztopánba. Nem sok munka akadt Osztopánban. Ám itt kiderült, hogy Kürtöspusztát elzárta a hó. Embermagasságban torlódott össze az úton, s ebben nagy nekifutásokkal csak lépésben jutott előbbre az eke, de átvágott valamennyi akadályt. Kürtöspuszta szélső házalnak lakói kiálltak, s csodálkozva nézték, hogy ki az, aki meg meri kísérelni a bejutást. S végül előbukkant a hó alól az acéleke ... Az út pedig szabaddá vált. Magasba húzták az ekét, s a kocsi kissé büszkén feltartott orral elindult hazafelé. Roland Ferenc Sikkasztőkat ítélt el a bíróság Herencsár Andrásáé 1953- tól vezette a mennyei posta- hivatalt; férje ugyanettől az időtől dolgozott mellette mint segédtiszt. A házaspár 1960 januárjában igen szorult anyagi helyzetbe került, és ekkor a postai pénztárból 5000 forintot kivettek. Hogy csalásukra ne derüljön fény, egyik takarékbetét-könyvvel rendelkező szomszédjuk kartonján 5000 forint kivételt könyveltek el. 1960 decemberében hasonló módon ugyancsak 5000 forintot sikkasztottak. A Kaposvári Járásbíróság társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással és csalással elkövetett bűntett miatt Herencsár Andrásnét egyévi börtönbüntetésre és egyes jogaitól 3 évi időtartamaira való eltiltásra, Herencsár Andrást pedig 7 bórani börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte őket a kár mc;' ' 'lékére. Az ítélet nem jogerős. talanul végzi az egyengetést. Nem szívlelte meg az intő szót, továbbra sem vigyázott. A következmény: egyik ujját a gép megcsonkította. Kálózi Imre. bár tudta, hogy a megmunkált anyagot tilos a gép fölött visszavinni, mégis szabálytalanul dolgozott. Ujja hegyével fizetett érte. A baleseti jegyzőkönyvekhez csatolt fegyelmi határozatokban ez olvasható: »A baleset a dolgozó hibájából történt, s ezért szóbeli feddésben részesítem.« Ez azonban véleményünk szerint nem elegendő. Gyakrabban kellene ellenőrizni és felelősségre vonni azokat, akik az óvó rendszabályoknak fittyet hányva, védőkészülék nélkül dolgoznak. Akkor már késő a büntetés, ha a baleset megtörtént. A nemtörődöm, a többszöri figyelmeztetés ellenére szabálytalanul dolgozó munkással szemben szigorúbban kell eljárni. 1960-ban a nyereségrészesedés egy hányadának elvonásával, alacsonyabb munkakörbe helyezéssel büntették a fegyelmezetleneket. Ez hatásos eszköznek bizonyult. Most is élni kellene vele. Még mindig akadnak, akik rászolgálnak erre. Kovács Józsefet például korábban — saját hibájából —már kétszer ért baleset, s újból az előírásokat megszegve dolgozott, amikor az üzemben jártunk. Helyes lenne az is, ha a nyereségrészesedésből, az igazgatói alapból megjutalmaznák a balesetek elfen legeredményesebben küzdő üzemrészt. művezetőt vagy brigád- vezetőt. Szalai László cft kiiidött... / • JJorváthné Budapestre készült, örült, hogy a ter- melőszövetkezetben elismerik munkáját, cs őt küldik fel az országos tanácskozásra. Boldog volt, hogy a fővárosba'mehet. Valamikor régen, amikor még élt az ura, járt ott. Azután már eszébe sem jutott Budapest. Kegyetlenül sokat dolgozott a néhány hold földön, hogy felszínen larisa magát, s taníttatni tudja gyermekét. Sokszor nagyon nekikeseredett. Tudta, hogy tetszik a férfiaknak, hogy öltözködni, társaságba kellene járnia, hiszen még fiatal. Azonban képtelen volt arra, hogy változtasson életén. Ismerősei csak azt hajtogatták, hogy »így nem mehet tovább, nem penészed- hetsz meg otthon", de hogy hogyan törhetne ki súlyos gondjainak gyűrűjéből, arról nem világosították fel. Érthető ez, hiszen önmaguknak sem tudtak jó tanácsot adni. Mert ha nem is annyira, mint Horváthné, de ők is küszködtek a létbizonytalansággal. A falu olyan volt, mintha idegen emberek laknák, akiknek semmi közük egymáshoz. Az estékre süket csönd telepedett, csak a gond virrasztóit reggelig... Amióta a szövetkezet megalakult, megváltozott a község képe. Televíziót néznek esténként a falu lakói, színdarabokat tanulnak, szakköröket alakítanak, bálokat rendeznek. Gond most is van, csak másfajta, mint azelőtt. Közös fejtörés a jobb élet kialakításáért. Ha az ember becsülettel dolgozik, nem fenyegeti a holnap bizonytalansága. Arra is jut ideje, hogy törődjön magával. Horváthné most, hogy Pestre készült, már jócskán válogathatott új, modern szabású ruhái között. A tükör előtt avatott kézzel igazította meg magán a perionkardigánt. Kritikus szemmel szokta mindig megvizsgálni öltözékét. Most is ezt tette, és megelégedetten bólintott. Igaz, hogy o pesti divatszalonokban különbeket készítenek — gondolta —, de azért megteszi az övé is. Már látta magát a Parlament mellett fotóriporterektől körülvéve. Mi tagadás, nem bánná, ha valamelyik újság oldaláról mosolyoghatna az ország lakóira ... A mikor ott állt a Parlament bejáratánál több, ugyancsak csinosan öltözött parasztasszony társával a tanácskozás kezdetére várva, öt fotoriporter és filmes közeledett feléjük. Horváthné torkában érezte a szí ét, s egy pillanatra arra gondolt, hogy megszökik előlük, ha fényképezni aláírják. Mielőtt azonban határozott volna, az egyik riporter megszólította. — Kezét csókolom, ne haragudjon, hogy zavarom, de hova is fordulhatna az ember felvilágosításért, ha nem egy csinos, szemfüles budapesti asszonyhoz. Újságírók vagyunk, parasztasszonyokról akarunk riportot készíteni. Azt mondták nekünk, hogy ezen az ajtón mentek be. Nem látta őket véletlenül? Horváthné hirtelen azt akarta mondani, hogy jó helyen 1 járnak, mi hárman itt parasztasszonyok vagyunk, de gyorsan meggondolta magát, és csak ennyit felelt: — Próbálja megkeresni őket. — Ne haragudjon, kisasszony — mondta az újságíró —, de azt gondoltam, tud valamit róluk... Tovább, fiúk, itt nincsenek — intett társainak. A másnapi újságból egy keszkenős parasztasszeny mosolygott rá. Horváthné. azt gondolta, hogy talán rr.c ak elő kellett volna szedni a szekrényből azokat a rég' őket és bő szoknyákat, akkor a riporternek kérdeznie sem kellett volna, és most ő kandikálna ki az újságból. De hát azok a régi ruhák őt mindig nagyon lehangolták. __ rV etszett a ruhád, Mari? — kérdezték otthon baiátn ői és asszonytársai Horváthnétól. — Amilyen csinos voltál, biztosan feltűntél, mi? — Nem éppen — mondta Mari —, de hát nem is azért mentem. Sokat láttam, tanultam, majd a közgyűlésre felkészülök, és részletesen elmondom. Vettem magamnak egy ruhát, mit szóltok hozzá? — kérdezte, és magára dobva elsétált a tükör előtt. — Jaj, de gyönyörű! — sóhajtottak az asszonyok,_— Hiába, Pest az Pest — mondta az egyik fiatalasszony. — Micsoda ruhák vannak ott! Mikor fogjuk mi a pestieket utolérni?! Horváthné elgondolkozott egy kicsit, s csak ennyit mondott: — Talán nem is olyan sokára... Szegedi Nándor FIGYELEM! TOTO- és LOTTOszelvényeit megvásárolhatja a földmüvesszövetkezeti boltokban. Totczzon! Lottózzon! Nyerni fog! Sok szerencsét! (260i>
