Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-18 / 65. szám
nap, 1962. március IS. 5 SOMOGYI NÉPLAP ^ Varvara KarbavszJtája: JÁTÉKSZABÁLYOK A legjobb volna nyíltan megvallani: — Szeretlek, Ira. Nagyon! Légy a' feleségem! — íra pedig ezt válaszolná: — Olyan boldog vagyok, Igor! Szívesen hozzád megyek! De Ira ezt nem mondja. ■ Miért? Mi nem tetszik neki? Már az sem jelent semmit, ha két ember a kiránduláson, rő- zseszedés közben csókolózik, vagy összebújva ül a moziban? Eddig bizonyos volt abban, hogy ő tetszik neki. De az utóbbi napokban minden megváltozott Irina felfuvalkodot- tan beszél vele, és túlságosan öntudatos. Az ünnep előestéjén, munka után ezt mondta: — Hát akkor megegyeztünk, barátaim. Holnap mindnyájan nálunk találkozunk Ez azt jelenti, hogy meghívta mind az öt kollégáját, akikkel együtt ül az irodában. Köztük őt is. Neki előbb is szólhatott volna, hogy a többiek ne hallják. A legjobb volna, ha el se menne. De most már késő ezen rágódni: a Leningradi sugárúton utazik és tópelődik. Mi is történt tulajdonképpen? ötödik hónapja szerelmes Irinába. Mégpedig halálosan, erről szilárdan meg van győződve. Régóta ismerik egymást, egy főiskolán tanultak mind a ketten, csak más-más ákultásan. Ott az egyetemen nég nem szövődött köztük . zerelem. Sőt egyáltalán nem törődött ezzel a nyúlánk lánynyal, s az sem sok figyelmet fordított a vállas fiatalemberre, hisz volt körülötte épp elég vállas fiú. De a véletlen úgy hozta, hogy egy irodába kerültek. Asztaluk is egymás mellett áll. Valóban furcsa, hogy azelőtt meg sem nézte, milyen a szeme! Milyen is? Barna, élénk, csillogó. Szóval nem mindnnapd! S milyen szép a keze! Meg a lába! A lábéról egyszer ezt mondta: — Az apró láb már kiment a divatból, örülök, hogy az enyém harminckilences. — Igaz, a ■ nagy láb sokkal stabilabb. A legfontosabb, hogy a viselkedése termeszetek. Az ember jól érzi magát mellette. Hát így volt ez ezelőtt, de most minden bonyolultabbá vált. Még hosszú út van előtte, mindent meg tud még fontolni. j. utasok zajonganak, ő pejig nem érzi jól magát. Szóval Vsszesen negyvennyolc évesek. Tehát elég érettek ahhoz, hogy családot alapíthassanak. Az irodában körülbelül mindnyájan egy korúak, és már valamennyien házasok, öt és Irinát ijréfából már régen össze- x>ronálták. Ha az ilyen tréfa gyakran ismétlődik, az emberek kezdik komolyan venni. Aztán jött az a két nyári ki- .ándulás. Az elsőn nem történt ,emmi, de a másodikon már sókolóztak Jobban mondva csak egyszer csókolták meg egymást, azután úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Ira szabadságra utazott. Aznap, amikor vissza kellett térnie, reggel gondosabban borotválkozott meg, mint máskor, és boldogan méregette magát a tükörben. Mindenki tudja, hogy szerelmesek egymásba. Nem könnyű dolog egész nap tettetni magát, mintha semmi sem történt volna, amikor napi hét órát ülnek egymás mellett. Nem. Döntenie kell valamit, mégpedig ma, amikor meg van híva hozzájuk. Lesz, ami lesz! Csak azt tudná, miért változott meg oly hirtelen, miért tetteti magát oly hidegnek, oly közömbösnek. -Hát akkor megegyeztünk, barátaim ... -« És neki egy szót sem szólt. Vajon miért? ... I rina segített nénjének megteríteni az asztalt. Nénje nyugdíjas operetténekes, szigorú erkölcsű asszony. Irina nem tudja, milyen volt azelőtt, de azóta, mióta nála lakik, az erkölcsösség mintaképe és az életbölcsesség forráséi a számára. És a jó modoré is. Most, hogy Irina mír mérnök, mindenki azt beszéli róla, hogy jól nevelt, ízlésesen öltözködik. Mindez nénje érdeme, ezért hallgatnia kell rá: ismeri az életet, és szereti Irinát. — Szeretlek, és felelek éried a szüleid előtt. Nagyszerű ‘emberek, de szörnyen könnyelműek! Három gyereket hoztak a világra: az egyiket akadémiába adják, a másikát egyetemre, mindent könnyen vesznek. Falun élnek, és a kolhoz- parasztokat kezelik: orr-, fül-, gégespecialisták. De nem tudják, hogy a legfontosabb a nevelés. Igaz, gyermektelen vagyok, de a neveléshez sokkal jobban értek, mint sokan mások ... Hova teszed azt a villát? A villa a tányértól balra, a kés pedig jobbra van. A kenyeret az asztal jobb szélére tedd, a virágot pedig az asztal közepére. legalább mindent tudni fogsz, ha majd férjhez mégy Igorhoz, és százszor hálával gondolsz majd rám. De légy azon, hogy költözzön el a szüleitől. Lakásuk ugyan nagy, de együtt élni a szülőkkel nem élet! Amikor férjhez mentem első férjemhez, Pável Petrovicshoz, én is megköveteltem, hogy nyomban hagyja ott a szüleit — De Ljuda néni, fni Igorral el sém jutottunk idáig. Hisz magad mondtad... — Mondtam. Miért is ne. Mindjárt észrevettem, hogy felcsillant a szeme, és lángra gyűlt az arca, de hát csak nem fogja nyíltan kimutatni érzelmeit? Azt hiszem, második férjembe, Szergej Alekszandro- vicsba szerelmes voltam, de soha nem adtam a tudtára. Sőt, egészen az esküvőnkig úgy érezte magát, mintha csak látogatóba hívtam volna, és minden pillanatban kitehetném a házból a szűrét Egy fiatal lánynak, méghozzá az olyan ntík régitnódiak az elvei? Hogy képzeled! A szerelem egyforma a kőkorszakban is meg az atomkorban is. A fizika és a vegyészet semmi szerepet nem játszik benne. Az atom darabokra hasadhat, de próbáld meg, mondjuk, a féltékenységet kettéhasítani! — Ljuda néni, a hasadás még nem jelenti azt, hogy forgácsokat csinálunk! — Kedvesem, te ezekben a dolgokban jobban kiismered magad, mint én. Én laikus vagyok. De ha az érzelmekről van szó, azokban egyetemi tanár vagyok. Szavaltál neki Biok- és Jeszenyin-verseket, ahogy tanácsoltam neked? — Szavaltam hát. — Helyes. Ha nem egy ütő- dött, rájön, hogy milyen gazdag a lelki világod. A csókolózással pedig várj. Ha nem egy ütődött, rájön, hogy szigorú nevelésben részesültél... Valaki csenget! Menj, nyiss ajtót, és ne felejted el, hogy né- néd csak jót akar neked. Várj! Igorra] ne sokat törődj. Kacérkodj inkább azzal a Knopkin- nal vagy Popkinnal... vagy mit tudom én hogyishívjákkal. Hát akkor menj! A vendégek nyolctól egyig, öt teljés órát töltöttek Iráék- nál. Ettek, ittak, táncoltak. Aztán a hallban így búcsúzkod- tak: — Olyan szép volt, olyan jó volt minden! Köszönjük! Irina győzelemittasan mosolygott. Tulajdonképpen egész este szenvedett, dq. azért Igort is alaposan megkínozta. A háj- lott orrú Natasa mellé ültette, akit csak azért hívott meg, hogy teljes legyen a létszám. Valamikor egy osztályba jár■ WMMW;: >1>••: mSfi*:<y : .«w-v# 11 r, / > ,M Ú\ k/ i i . A a A -M m fi ~ ;;; rf 1 t* H-\ a>- ...4 \-i f i v T"., . • ' ■ - * ■: i •.< ■- i: . < > * >«..v ül. m ..... É f i! ; r < * n. ' js ' i'í,í»».. önállónak, mint te vagy, ismernie kell saját értékét. Azt mondja majd neked: »Szeretem, legyen a feleségem...« — Tegeződünk. — Szörnyű idők: mindenki tegeződik. Mindegy; akkor azt mondja: — Nos, légy a feleségem. — De neked nem szabad mindjárt igent mondanod. Feleld ezt: — Nem, Igor, én még nem gondolok a férjhez menésre. — De Ljuda néni, hisz ez nem igaz! — Ejnye, szivecském, miért ragaszkodsz az igazsághoz? Csak Dosztojevszkij alakjai mondják egymás szemébe az igazságot. A szerelem, a házasság — lutri. A lutri pedig játék. És minden játéknak megvannak a szabályai. Kétszer nemet mondasz neki, s örökre a rabszolgád lesz. — De hát én egyáltalán nem kívánok rabszolgatartó lenni! — Akkor hát rabszolga akarsz lenni?... A krumplisalátát a sonka mellé tedd! A gyümölcsöt egyelőre hagyd a kisasztalkán... Sose légy a férjed rabszolgája! Ha tudtára adod, hogy férjhez szeretnél menni, elvesztetted a játszmát. Azt hiszed, hogy a nénédirt A.V ■ tak. Ira Rolja KnopHnnal táncolt Aztán egyszer csak így szólt hozzá: — Kolja, gyere, segíts nekem a konyhában! Nem, nem, már nem kell több senki. Elegen vagyunk ml ketten! — Jól van, kislány — mondta a néni, amikor a vendégek mögött becsukódott az ajtó. — Láttam, milyen pompásan ját- szottad a szerepedet Bravó! Szenvedett Meet aztán úgy jár majd utánad, mint a pulikutya. Most már nyugodt lehetsz. Az edényeket majd holnap elmosogatjuk. A metróállomáshoz értek, és megkérdezték egymástól, ki merre tart — Én egészen Éápecig utazom — felelte Natasa. — Megengedi, hogy hazakísérjem? — kérdezte Igor. Rossz volt arra gondolnia, hogy ez a kislány egyedül menjen haza éjnek idején. — Köszönöm, de maga itt lakik a közelben. Farkas Béla: SIÓFOKI KIKÖTŐ (akvarell). (A Rippl-Rónai Múzeum »Balaton a festészetben* című kiállításának anyagából.) KÖ1VYVŰJD01VSÁG0K — Nem számít. Hogy ne unatkozzon, mesélek egy ismerősömről, aki szörnyen peches ember. Minden barátja megnősült, de ő még mihdig egyedül van, mint az ujjam. A legszívesebben öngyilkos lenne... — Szegény! öreg már, ugye? — Hogy is mondjam csak: még nem öreg, de nem is fiatal. — Hát akkor mesélje el, nagyon érdekes. Hogy nem figyelte meg. milyen a szeme ennek a kislánynak. Milyen is? Barna, élénk, csillogó. De a legfontosabb, hogy a viselkedése természetes. Az ember jól érzi magát mellette. Mit jelent ez? Talán azt, hogy ő meggondolatlan? Egyáltalán nem, hisz sokáig töprengett, alaposan kielemezte érzéseit. És annyit szenvedett, mint talán még soha. Hogy nem? Egész este úgy ült ott, mint a szégyenpadban. Irina nénje pedig olyan rokonszenves asszony: »Mulassatok jól, gyerekek, hisz ünnep van! S főleg legyetek egyszerűek, természetesek, ami olyannyira jellemző nagyszerű fiatalságunkra.« Okos, értelmes asz- szony. De Irina nagyon lehetetlenül viselkedett. Mindig azzal a Kolja Knopkinnal volt együtt. Ez annyi, mintha szembe köpte volna. De most aztán vége! Milyen szerencse, hogy még nem jegyezte el! Nincs rosszabb, mint ha egy feleség álszenteskedik. De mi lesz majd holnap az irodában? Semmi. Jobban fog tudni dolgozni. Hisz emiatt az ostoba szerelem miatt mindig úgy érezte magát, mint aki parázson ÜL Egyáltalán nem jó dolog, ha az ember a munkahelyén szeret bele valakibe. Jó, hogy vége lett! — Hát én itt lakom, Igor. Köszönöm, hogy hazakísért. Most aztán fusson, mert elmegy az utolsó földalatti. Viszontlátásra! — Viszontlátásra, Natasa! Mi a telefonszáma? — Miért érdekli? — Csak azért, hogy néha felhívhassam, ha megengedi. Mondjuk, akár holnap. Vagy talán kellemetlen? — Egyáltalán. Sőt, nagyon is kellemes. De nem szeretném, ha másvalakinek esne rosszul. — Rendes lány maga. Másokkal is törődik. Csakhogy azok a mások már gondoskodtak magukról, úgyhogy minden rendben van. A metróhoz ért. Végigutazta az egész várost, jobban mondva végigutazott az egész város alatt. Az utasok ünnepi hangulatban voltak. Milyen szerencse. hogy nem tudta megvallani Irinának: »Légy a feleségem!« Milyen szerencse, hogy nem esett bele halálosan! Fordította: Sárközi Gyula Fülöp János: VISSZATÉRNI JÖ Az országjáró Móricz Zsigmond lépteit követi a szerző: meggyőződik róla, hogyan alakultak az évtizedek során Móricz egykori nevezetes riporttémái, ml lett a sorsa mindannak, amit Móricz negyedszázaddal ezelőtt látott, panaszolt, kárhoztatott. Willi Bredel: ÚJ FEJEZET Bredel új regénye erőteljes realizmussal ábrázolja az 1945. május 9-e utáni Németország szovjet megszállási övezetének életét. Szovjet katonák és tisztek, német kommunisták és antifasiszták fognak ösz- sze, hogy a német nép önmagára találjon. Az Író nagyszerű művészettel állít emléket az első napok hőseinek. Versigora: NYUGATI PORTYA A nagy sikerű »Tiszta lelkiismeretű emberek« folytatása a legendás hírű Kovpak tábornok partizánhadseregének utolsó nngy vállalkozásáról szól. A szerző a Ki- jevtől a Visztuláig tartó nagy partizánportya izgalmas eseményeit mondja el. Szalatnai Rezső: JUHÁSZ GYULA HATSZÄZ NAPJA A szerző a tudós alázatával és az író szemléletével rajzolja meg a költő érdekes, színes alakját. Tanúul idézi írásműveit, barátait, tanártársait, egykori diákjait. Szalatnai igényes stílusa vonzó olvasmánnyá teszi ezt az érdekfeszítő kortörténeti és irodalomhistóriai dokumentumot. Komlói Aladár: RÓMAI KALAND Az ifjúsági regény Augustus korában játszódik. Hőse három kisvárosi iskolásfiú, akik tanítóik lelkesítő szavain felbuzdulva Rómába szöknek. Sok kaland után kiábrándultán térnek vissza, csak az a tudat vigasztalja őket, hogy közreműködésükkel egy öreg rabszolga felszabadulhatott. Karsai Elek: A BERCHTESGADEN1 SASFÉSZEKTÖL A BERLINI BUNKERIG Dr. Karsai Eleknek, az ismert nevű, kitűnő kutatónak a Kossuth rádióban elhangzott előadássorozatát tartalmazza ez a könyv — erősen kibővítve, csaknem másfél száz fényképpel és sok térképpel illusztrálva. Hitler és Schuschnigg tárgyalásával kezdődik a mű — Hitler (és Braun Éva) 1945. április 30-án a berlini Führerbunkerben elkövetett öngyilkosságával végződik. Pintér István—Szabó László: A HÖHÉROK NYILATKOZNAK A Kossuth Könyvkiadó a Nép- szabadság hasábjain megjelent népszerű riportsorozatot adta ld könyvalakban. t XX5COOC ocoooooooooooooooooooooooooococooooo SIMON LAJOS: ÚJ ÉNEK Hogy mennyi vér folyt, mikor dúltak itt s kard-kő csaták, már nem emlegetem. A rosszak rosszát mért idézzem vissza, mely annyi bajijai támadt ellenem. Kekem most gyár kell, ahol gombnyomásra dolgozni kezd a gépsorrengeteg, és sok tudás, hogy okos polgártársam, egyenlő ember lehessek veled. Műhely, ahol öt-hat óra múltán ajtókat tár a gyárszirénaszó, s úgy térjek haza testben kisimultán, tisztán, mint most egy gyárigazgató. Elet, ahol már nem örömünnep, mikor színházba indul a család, és könyv, amelyből megtanuljuk végre, hogy folyékonyan szóljunk legalább. í Egy ének, amit énekelünk egyszer, de úgy, hogy beledördüljön az ég, és azt a dalt a gyermekeink írják — de most, míg élünk! — ez a nemzedék. KOPRÉ JÓZSEF: EGY KŐMŰVESLÁNY DICSÉRETE De szép ez a kömüveslány, Lába alatt reng az állvány. Cserepet hord, téglát cipel, Mint a madár, úgy csivitel. Mint a lepke röpül, rebben fönn a magas szédületben. Munka közben nótát dalol, hallgatom a friss fal alól. örül szivem, hogyha látom, napról napra megcsodálom. Barna-piros karja, bőre; szép menyecske lesz belőle! Holnap, hogyha arra járok, az állványra fölkiáltok. Megkérdezem — meg én, tőle: ejtadt-e már szeretőre?
