Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
ÍW?. március H« 3 SOMOGYI NfiK-A» NEMZETKÖZI SZEMLE A szocializmus a mezőgazdaságban is legyőzi a kapitalizmust Az SZKP Központi Bizottságának plénuma a XXII. kongresszus után első ízben ült össze a minap a kommunista építés konkrét feladatainak megvitatására. A plenum előtti hetekben a mezőgazdaság dolgozói területi értekezleteket tartottak; ezeknek az értekezleteknek az volt a céljuk, hogy feltárják a falvakban tapasztalható folyamatokat, és helyes következtetéseket vonjanak le a szocialista mezőgazdaság további fejlesztéséről. A kommunista építés alaptételei már régóta ismeretesek, de most, mikor ez az építés gyakorlati tervfeladattá vált, akkor mutatkozik meg igazán, hogy a nép mit tanult meg abból, amire nem lehet mindig konkrét választ találni a könyvekben. A gyakorlati tapasztalatok bőségéről, az ideológia alkalmazásának lehetőségeiről és általánosításáról tanúskodnak a plénumon elhangzott felszólalások. Azok a káprázatos számok, amelyek a mezőgazdaság föllendítésének mutatói, bármennyire káprázatosak is, reálisak. Miközben érkeztek a hírek a plenum eseményeiről, harci jelentések futottak be a mezőgazdasági munka különböző front- szakaszairól. A kommunizmus építésének nagy távlatai és a közvetlen feladatok nagy lelkesedést váltottak ki a falu dolgozóiból, hogy gyorsan befejezzék a tavaszi vetés előkészítését, és azt szervezetten bonyolítsák le. Nem vesztegetnek időt; napról napra kitartó munkával, állhatatosan gyorsítják a földművelés és állattenyésztés továbbfejlesztésének ütemét. A kommunizmus építése egyik fő feladatának, a mezőgazdaság tíz- és húszéves távlati tervének teljesítése közben elénk azt is, hogy még az idén minden gazdaságban következetesen biztosítják az összes mezőgazdasági termékfajta hozamának jelentős növelését. A szovjet mezőgazdaság kimeríthetetlen tartalékai, a XX. kongresszus óta felszabadult alkotó, kezdeményező erő bő áradása a biztosítéka annak, hogy a plénumon meghozandó határozatok valósággá válnak. A szovjet valóság nemcsak a Szovjetunió népei, hanem a világ valamennyi népe érdeklődésére tart számot, mint ahogy Hruscsov rámutatott: a kommunizmus építésének programja iránt megnyilvánuló lankadatlan érdeklődést annak a világ fejlődésére, az emberiség sorsára gyakorolt hatása magyarázza. A kommunizmus fölépítése a Szovjetunióban és ennek egyik döntő összetevőjének, a mezőgazdaságnak hallatlan magasságokra juttatása érdeke mindazoknak- az egész világon, akik a kommunizmustól az emberiség jobb jövőjének megvalósulását várják. »A kommunizmus építése hazánkban nemzetközi kötelességeink teljesítése a világ összes forradalmi erői iránt« — ezekkel a szavakkal kezdte Hruscsov beszámolóját a plénumon. Az ellenforradalom erői világszerte félelemmel szemlélik a kommunizmus építését, így a mezőgazdasági határozatok valóra váltását is. A nyugati reakciós sajtó dühödt magatartására mi sem jellemzőbb annál, mint hogy azokon a történelmi okokból adódott nehézségeken csámcsognak, amelyeket a plénuin őszintén fölvetett. A meglévő hiányosságok és nehézségek fölvetése teszi viszont egyedül lehetővé azok megszüntetését és a termékbőség, a jólét megvalósítását a Szovjetunió minden részében. Az algériai békéért Minden je! arm mutat, hogy Afrika térképén egy új, független ország neve jelenik meg: Algéria népe elnyeri független állami létét. Algéria hős népe nyolcesztendős fegyveres harcban vívja ki szabadságát. Néhány nappal ezelőtt Evianban elkezdődött a döntő ütközet a békéért Az algériai nép képviselői töretlenül békét akarnak, de nem akármiféle békét. Csak olyan fegyverszüneti szerződést hajlandók aláírni, amely biztosítékul szolgál a valóságos békére. Mint a Combat című francia lap rámutat, a francia küldöttség határozott és magabiztos ellenfelet ismert meg az algériai kormány- küldöttség tagjaiban. Az algériai küldöttség részt kér a rendfenntartásban a fegyverszüneti szerződés aláírása és a függetlenség kikiáltása közötti átmeneti időszakban, különös tekintettel arra, hogy a francia hadsereg túlságosan gyengének bizonyul az OAS-terroristákkal szemben, vagy éppen szabotálja az erélyes föllépést — állapítja meg a New York Times —, és bár a New York Herald Tribune valószínűnek tartja, hogy az OAS elsütötte utolsó lövedékeit, hangsúlyozza: mindenképpen akad még probléma, amíg az eviani kézfogás algériai tettekre válik. A Figaro azzal fenyegeti az algériaikat, hogy ha sokáig tétováznak, csak növelik az OAS tevékenysége fokozódásának kockázatát. Az algériai kormány nem ijedt meg a fenyegetéstől, mint ahogy nem ijedt meg ezelőtt egy esztendővel sem az akkori tanácskozások ultimátumszerű hangjától. Annál kevésbé teszi ezt, mert az események azóta az algériai népet igazolták. A tavalyi eviani értekezleten a francia küldöttség nem volt hajlandó másról tárgyalni, mint a fegyverletételről, az algériai nép megadásáról. Azóta a francia kormánynak tudomásul kellett vennie ultimátumának irrealitását, és a jelenlegi tanácskozásokon már biztosítékokat kell nyújtania az algériai hadsereg részvételét illetően a rendfenntartásban, az algériai nép önrendelkezési jogáról, Algéria területi egységének megvalósításáról. A hírügynökségek szinte egybehangzóan a helyzetet úgy ítélik meg, hogy a francia kormány újabb engedményeket ad majd, és a legközelebbi napokban lehetővé válik az algériai fegyverszünet kihirdetése. ÓNODVÁRI MKLÓS: rA SÍufqa dosszié — Ma ugyan azt mondta, hogy munka után siet haza... Ezért tűnt fel, és... ugye megért, őrnagy elvtárs... megszólalt bennem az ördög. Kíváncsi voltam, hová megy, hogy tisztázzam a gyanút. Bevallom, nagy vihar dúlt bennem, szörnyű perceket éltem át: a féltékenység és a harag érzete keveredett a szívemben. De most már kigyógyultam, őrnagy elvtársi Ön jó volt hozzám, végighallgatott, atyai tanácsokat adott először, kötelességemnek tartottam tehát, hogy most is önhöz jöjjek* Bocsásson meg, hogy ilyen indulatos vagyok, pedig igyekszem uralkodni magamon. Azonban a csalódás, amely ért, olyan fájdalmat okoz, hogy legszívesebben nyüszítenék, mint a horogra akadt kutya. Láttam, hogy bekukkant a Jázmin-bárba, de aligha volt ott, akit keresett, mert megfordult, és a szálló flőtt taxiba ült... Az őrnagy nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. — S maga? ... Maga nem követte? — Nem volt a közelben másik taxi... — Mit csinált hát? — Barangoltam az utcákon, és visszajöttem ide, hogy beszélhessek önnel. Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de megfulladtam volna, ha mindezt «A nem mondhatom... — Rendben van — mondta az őrnagy —, megértem magát De... egy kicsit haragszom. — Miért? — Mert... ha ehelyett maga is bepillant a Jázmin-bárba, láthatta volna azt az embert, akit ma este letartóztatunk. ISTVÁNT MEGELŐZIK A zongorista ujjad végigfutottak a billentyűkön. A feketére lakkozott hangszerből elővarázsolt dallamok körbeszár- nyalták a bárhelyiséget Végigszaladtak a falak mentén, belecsendültek az üvegpohárba, visszaverődtek a mennyezetről. Felsírt a régi nóta: »•Hol van, az a nyár?« Fehér kabátos pincérek suhantak nesztelenül az asztalok között. A párolgó-gőzölgő feketekávé illata ünnepi hangulatot árasztott Lám, egyszerű, szimpla hétköznap, és mégis milyen ünnepi! Horváth doktor körbehordta tekintetét a vendégseregen. Ma is jobbára a szálló lakói töltötték meg a füstfoltos bárhelyiséget, akiket már a haliból és a folyosókról ismert. Persze nem mindegyiket. Egyik-másik arc új volt számára. csak most tűnt fel. A Bükk Hotelben gyrkran cserélődtek a vendégek, s már lassacs kán törzs lakónak szár mított Figyelte az embereket, és halkan dúdolta a dallamot. — Hol van az a nyár?... Mikor énekelte utoljára? Tizenöt éve is van talán. Egy házi mulatságon. A barátja zongorázott. S ő... halálosan szerelmes volt a háziasszonyba, egy falusg körjegyző feleségébe. Klára szép, barna asz- szony volt Azóta már bizonyára ráncos az arca, festi a haját, hogy eltüntethesse az ősz szálakat, és gyermekeket szült Azóta talán már meg seni ismerné. Elza jutott eszébe. Micsoda ellentét! Klára barna volt, Elza szőke... Hát ilyen az élet! Egyik végletből a másikba. A Klárának ígért szerelmet Elza kapja meg... A másik... valóban kaland volt... Két *.é- tig tartó futó kaland, ifjonti szerelmes fellobbanás. Elza a felesége lesz!... Délelőtt cigarettázva, ingujjra vetkőzve állt az ablaknál. A szállóval szemközti teret nézte, gyönyörködött a virágba borult japán cseresznye- fákban, amikor megszólalt szobájában a telefon. Rose volt a vonal másik végén. — Hogy kerülsz ide! — kér dezte tőle. amikor lefutott hozzá a hallba. Rose megütközött. — Nem hívtál? A Siófoki Halértékesítő Vállalat a mólt évben kapta ezt az uszályt, melynek tartályában mintegy 200 mázsa élő halat tárolhatnak egyszerre. rr Az igali kérdés Amikor kimentem Igalba, mindössze egy járási KISZ-bi- zottsági vélemény volt a tarsolyomban: az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalható a fiatalok munkájában, érdemes megnézni, és írni róluk. Antikor a termel öszövetke- aet vezetőitől megtudtam, hogy egyetlen húsz éven aluli fiatal sem tagja a közös gazdaságnak, húsz és huszonhat év között csupán tizenhat ifjú ember van a szövetkezetben, és a 413 tag közül 102 nyugdíjas, a többi pedig a nyugdíjaztatás határát súrolja, okkal döbbentem meg. Amikor a statisztikai adatokat böngészve olyan számokra bukkantam, hogy a falu lakossága immár tíz év óta majd minden évben 40 fővel csökken, mepróbáltam kutatni az okokat, és választ keresni az igali kérdésre: mi lesz öt év múlva, mi lesz Igái jövője? számmal. Most már nyolcadikosok — és mindössze 30-an vannak. 18 »eltűnt«, elköltözött. A KISZ-alapszervezetnek ugyan 51 tagja van, de helyben húszan-huszonketten vannak a földművesszövetkezet és főleg az Áramszolgáltató Vállalat alkalmazásában. A többiek Kaposváron dolgoznak. A nyolcadik osztályt tavaly végzettek túlnyomó többsége középiskolába jár, vagy szakmát tanul, s az a néhány fiatal, aki nem tudott sehol sem elhelyezkedni, otthon éJ, de nem dolgozik sem a tsz-ben, sem másutt, csupán szüleinek segít a házköriili munkákban. Érdekes tapasztalatokat szerezhet az ember, ha bemegy az általános iskola két nyolcadik osztályába, és megkérdezi a gyerekeket: mit csinálnak az iskola elvégzése után? Még véletlenül sincs egy sem, aki azt mondaná, hogy itthon marad a tsz-ben. Általános gimnázium és édesipari technikum, gyorsós gépíróiskola és szakmatanulás — ezt tervezgetik a gyerekek. Hol vannak hát az igali fiatalok? Kezdjük a számokkal. Legjobb összehasonlítási alapul az általános iskola nyolcadik osztálya szolgál. Ez az osztály az 1954—55-ös tanévben kezdte meg a tanulást 48-as lét— De... igen, igen! A távirat ... igazad van. Emlékszem. — No hát, furcsa kérdéseid vannak! Mi újság? Mire van szükséged? — Átmenetileg semmire. Azóta megoldódott a probléma. Sőt: nemsokára megnyílik a kiállítás... — Örülök. Már azt hittem, lustálkodással töltőd napjaidat ^ — S te? Mit csinálsz? — Mit gondolsz? Én sem korzózom! Ott is lesz egy kiállítás. ... Jó dolog az, hogy ilyen magabiztosan beszélnek terveikről? Jó dolog. Benne van ezekben a kijelentésekben a felnövekvő generáció tudatos akarása. De ha például azt nézzük, hogy a nyolcadik A osztályban három fiú akar szerelő lenni, Í három pedig gépipari technikumba kívánkozik, rájövünk: | lehet irányítani ezeknek a gye- * rekeknek pályaválasztási elképzeléseit A termelőszövetkezetben azt hallottam, hogy a teljes gépesítés előtt állnak. És akkor szerelőre szükség lesz. Ezt a három fiatalt (és bizonyosan akadna még más jelentkező is, ha megtudnák, hogy miről van szó) a tsz el tudja küldeni társadalmi ösztöndíjjal mezőgazdasági szakmunkásképző iskolára. Ugyanígy lehetne tenni a gépipari technikumba kíván- ikozókkal is. Ez mindenképpen ’ megérné a tsz-nek. Suttogva beszéltek, bér a portáson kívül senki sem tartózkodott a hallban, az is a, _ rádiót hallgatta. ♦ — Őszintén meg kell monda t«+ __ |nunk: a szövetkezet egyelőre — Itt maradhatnál estére... jnem tud olyan megélhetóst — Nem lehet. Feltűnhet. A | biztosítani a fiataloknak, hogy következő vonattal visszame- ♦ vonzó legyen. Mindössze gyek. Most pedig sétáljunk ki 121 forint 37 fillért osztottunk valamerre, és mondj el min-1 egy munkaegységre. Nem cso- dent. Tudsz valami jó helyet? ; dúljuk, ha ez nem lelkesít sen— Kimehetünk ide, a szálló «kit — mondta a főkönyvelő, előtti parkba. $ Pálfi Sándor. — Nagyon otthonosan moz- ♦ A 21 forint 37 fillérből nem goL. I lehet túlsókat venni. A föld— Miért ne! A kutya sem • művesszövetkezet áruházában törődik velem |a vásárlók nagy része a körRose elégedett volt. Horváth tortán- +/U.T i,;f_.. . , *ból kerül ki. Miért? Mert Rak s * SÄS ő: fer “=ESESS , . »fizet a fiataloknak. akciót, mnyomebganhaSd fel| Vajon IgaJb£m nem lehetne Pestre. Két-három nappal | valamit tenni? előbb jelentkezz ki a szállódé-| — De igen. Szövetkezetünk bői, elég meleg az idő, töltsd »számos fiatalt tudna kertésze- az éjszakát a szabadban vagy í ti, állattenyésztési és egyéb ahol tudod... fszakiskolákra küldeni. A szakElza felől nem kérdeze" í iskolákról visszatérők brigád Rose maga hozta elő- l •'agy munkacsapatvezrtok le Ehetnének. Csakhogy ide nincs {FolytaijukJj £ jelentkező.«« Hosszasan beszélgettem erről Gaál László iskolaigazgatóval és Ágoston Károly KISZ» titkárral. Gaál elvtárs megemlítette, hogy a továbbképző iskolába pillanatnyilag kilenc lány és 1 fiú jár. Nos a kilenc lány közül egészen bizonyosan akadna olyasvalaki — talán nem is egy —-, aki vállalkoznék, hogy elmenjen ilyen kertészeti vagy állattenyésztés» szakiskolára. Mert a tsz tervei között szerepel egy nagyméretű kertészet létesítése, ott szükség lesz a jó szakembereikre. — Azt csináljuk, hogy sorra látogatjuk ezeket a gyéreiteket, beszélgetünk velük, igyekszünk meggyőzni őket — mondta Ágoston Károly. — Nem lesz könnyű, de segítséget kérünk a pártszervezettől és a tanácstól. Közösen próbálunk valamit tenni. És vajon tudják-e az igaE fiatalok, hogy 1400—1600 forintos keresethez juthatnának a faluban? Az általános iskolában nem hallottak róla. A tsz- közgy üléseken se nagyon említették meg. Pedig a tehenészetben dolgozók ennyit kereshetnének. És ami lényeges: készpénzben kapnák meg bérüket. A többi helyen — a növendék- és hízóállat-gandozásnál — a kereset 1200—1400 forint — A szövetkezet vagyonának háromnegyed részét az állatok teszik. Itt sem kell nyolc óránál tovább dolgozni senkinek: sem, csupán az osztott munkaidő okozhat gondot — állítja a főkönyvelő. © Mit tudunk meg válaszolni am igaii kérdésre? A helyzet nem rózsás. Nincs iiaíaA. Ez tény, ezen szépíteni nem áenet. Tíz év alatt négyszáz fővel csökkent a falu lé- lekszáma, és ez a folyamat »»pg minüig tart. — Legyen jobb a tsz, fizessen többet... — ez volt a visszatérő refrén, ha fiatalokkal beszéltem. — Akkor nem megyünk el... Engedjék meg, hogy megkérdezzem: — Hogyan tud a tsz többet produkálni, ha majd hatvan év az átlagos életkor? Hogyan adhat többet, ha pont azok, akiknek tenniük kellene valamit, ölbe tett kézzel néznek, és csak sóhajtoznak: majd ha több lesz a munkaegység .... Miben bíznak a község vezetőt? Az idén megkezdik a gyógyfür« dő építését, ezzel egy időben me* legágyi hajtatókertészetet létesítenek. 1963-ban ismét működik a sajtgyár, ott újabb 18—20 fiatalt tudnak foglalkoztatni. S maradnak a szakiskolára küldendő és addigra visszatérő lányok és fiúk . .. Mindehhez idő kell, nem megy egyik napról a másikra a vált©“ zás. Az emberek egyelőre csak azt látják, hogy egy tagra 13 és fél hold szántó int a tsz-ben. s ba — orvmond — megszakadnak ;s. nőm i~ífaor£»i több eredménvt, érniük. fend^kra nem vár *i7dh?k, hi>"rv o1r/>c iA*; frinorf-ontnlt t?vdr*t©S van CT.vkcÄ«*, Az igali kérdőcro maoriiknak a* daliaknak kell vá1"1-—'»ubik. Poiesz GyörgV
