Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. március ti Lemaradásért jutalom ? Államunk anyagilag is ösztönzi a termelőszövetkezeteket arra, hogy minél több árut termeljenek. A járási mező- gazdasági osztályok évről évre meghatározzák az áruértékesítési mutatókat, s azo!,-, teljesítéséért, túlteljesítéséért a közös gazdaságok állami kedvezményt kapnak. Jutalom ez, a jó munka, az állam iránti kötelezettség teljesítésének jutalma. Amelyik közös gazdaság erre nem szolgált rá, az nem is kaphatja meg — így szólnak a rendelkezések. Ám a járási pártbizottság munkatársai, vezetői mit tapasztaltak Répáspusztán? Azt, hogy az Első ötéves Terv Tsz rosszul gazdálkodott tavaly, mérleghiánnyal zárta a múlt évet, mert a tervezettnél gyengébb hozamot adtak a növények. Állatállományukat kölcsönvett abrakkal teleltetik át. Sem hízott sertést, sem hízott marhát nem adtak annyit a népgazdaságnak, mint amennyit kellett volna. Zárszámadási mérlegükben mégis — érthetetlen okokból — az szerepel, hogy áruértékesítési előirányzatuk túlteljesítéséért mintegy 76 ezer forint állami kedvezményre jogosulták. Jutalom járna hát a lemaradásért? Ez lehetetlen, ilyen számszaki manővert nem szabad megengedni. A répásiak szerint a számok a valóságot mutatják. így viszont a járástól kapott áruértékesitési előirányzatban kell keresni a hibát. Az ugyanis visszájára fordítaná az anyagi ösztönzést, ha a járási mezőgazdasági osztály leszállítaná a követelményeket azért, hogy a tsz minden áron — érdemtelenül is — részesüljön állami kedvezményben. K. J. Az én munkaköröm ... EGY FŐ MŰSZAKI VEZETŐ NÉZETEI BEOSZTÁSÁRÓL Szerecz László 1948 óta dolgozik a Kaposvári Cukorgyárban. Tíz évig műszaki vezető volt, 1958 óta pedig fő műszaki vezető. Azóta nagyobbrészt vállal a‘ műszaki szervezésből. Mivel ennyi idő alatt tapasztalatok sokaságát gyűjthette össze, megkérdezhetjük tőle, hogy mit tart elengedhetetlennek az irányító munkában. A vezető legyen munkatárs — Elsősorban a dolgozókká' való jó kapcsolat kialakítását. Elérni azt, hogy a dolgozók barátot, munkatársat is lássanak a műszaki vezetőben. Az ilyen légkör megteremtése nehéz, hiszen a vezető beosztás tekintélyét is meg kell őrizni. Szerecz elvtárs meg’elte ennek módját. Nem úgy, mint néhol még megesik, hogy a vezető a »népszerűség« kedvéért mindenkinek igyekszik kedvében járni, mindenkinek helyesel, hanem azzal, hogy mindig körültekintő a véleményalkotásban, a gyár és a dolgozók érdekeit egyaránt figyelembe veszi, és igazat csalj annak ad, akinek az valóban megjár. — Az olcsó népszerűség nem tartható sokáig —mondja Szerecz elvtárs. — Fersze nem biztos, hogy mindig az én véleményem a helyes. Az ember vall egy álláspontot, s ha beszélget róla, kiderül, hogy jó vagy rossz az. Es ha rossz, akkor az a jó, ha megváltoztatja .; . Vidéken is lehet boldogulni A cukorgyárban, láváit kampány idején igen egybe. hangoltan kell dolgozni. És mert mindenhez kell valamit érteni, nem specializálódhat a fő műszaki vezető sem egy- egy szakterületre. Igen változatos, érdekes a cukorgyári mérnökök teendője. Gőzgépek, kazánok, turbinák, elektromos gépek és más berendezések között kell otthonosan mozogniuk. — A fiatal műszakiak között még divatos az a nézet — mondja Szerecz elvtárs —, hogy Budapesten kívül nincs üdvözülés, hogy vidéken nem lehet fejlődni. Kétségtelen, hogy ha valaki egy pesti gépgyárban dolgozik, és újabb ismereteket akar szerezni, bejárhat az egyetemre. Azonban itt is képezhetik magukat, sőt nálunk — a munka sokrétűsége miatt — szinte kötelező is, hogy tanuljanak. Addig, amíg Kaposváron kevés üzem volt, ez nehezen ment. Ma azonban, amikor egy sereg új üzem létesül vidéken is, ha az embert érdekli valami, ellátogathat egy másik vállalathoz, tanulmányozhatja az üzemet vagy a munkafolyamatokat. Emellett rengeteg szakkönyv és folyóirat áll a műszakiak és a dolgozók rendelkezésére a cukorgyárban, s valószínű, hogy más üzemeik is igyekeznek műszaki könyvekkel segíteni dolgozóik továbbtanulását. A fiatal műszakiak egy részénél azonban észrevehető valami tespedésféle. A munkaköri teendőkön és esetleg a szórakozáson kívül nem foglalkoznak semmivel. Járatla2 millió paradicsom-, I millió paprika-, és I millió 600 ezer karfiolpalántát ültettek el a Balatonújhelyi Állami Gazdaság melegágyaiban A Balatonújhelyi Állami Gazdaság melegágytelepén 17 ezer négyzetméternyi területen termelnek zöldségfélét. A fontosabb munkákat géppel végzik. A kertészetben ún. permetező öntözéses gazdálkodást folytatnak. Az Sz. 1-es, Sz. n-es szórófejekkel ellátott vezetékék 64 méter átmérőjű körök mentén öntözik a talajt. — Fő termékünk a paradicsom *— mondja Marci Ferenc zöldségtermelési brigádvezető. — A talaj összetétele, az éghajlati viszonyok érmék kedveznek legjobban. A múlt évben 60, az idén 80 holdon termeljük ezt a növényt. Tavaly holdanként 32—35 ezer forintot jövedelmezett a paradicsom. Régebben a magot vastag trágyatalpakkal ellátott korai ágiakba tették, újabban úgynevezett szaporító ládákba vetik. A szaporító ládákban megfelelő hőmérsékleten tartott növény sókkal rövidebb idő alatt — a paradicsom 4—6, a paprika 8—10 nap alatt — kel ki, míg ez a folyamat a melegágyakban egy hónapig is eltartott. Amikor a mag kikel, melegágyakba ültetik ki a palántákat, nfrjd tavasszal a földbe tűzdelik őket. Viszonylag kisebb területen, 00 holdon termesztenek paprikát. Tavaly a cecei fajta 30 ezer, a paradicsom alakú 26 ezer forintot hozott holdanként. Eddig 2 millió paradicsom-, 1 millió paprika- és 1 millió 600 ezer karfiolpalántát ültettek el. összesen mintegy 7 millió palántát tűzdelnek ki majd a tavasszal a kerti földbe. Pscher Margit és Magyar Teréz a melegágyakban helyezett palántákat öntözi elnök a politika, a különböző tudományágak és művészetek berkeiben: megesik, hogy társaságban a munkájuknál egyébről alig tudnak beszélni. Kínos perceket szereznek ezzel maguknak és a társaságnak is. S hiába hivatkoznak aura, hogy vidéken nem lehet efféle ismeretekhez jutni, ez nem így Van, hisz ez koránt sincs a fővároshoz kötve. Az aktabástya... A műszaki dolgozó égjük legnagyobb problémája a rengeteg adminisztráció és ügyintézés. Ha valaki teljesen átadná magát az ilyesféle teendőknek, amellett, hogy rengeteg elfoglaltsága volna, nem jutna ideje a műszaki feladatok elvégzésére. — Legjobb, ha ennél kevesebb adminisztrációs ügyet intéz maga a műszaki vezető — mondja Szerezz elvtárs. — Amit csak lehet, ki kell adni az ügyintézőknek. Így megoszlik az adminisztráció. Eleinte nincs nagy időnyereség, mert meg kell magyarázni az elintézés módját, s ennyi idő alatt talán magam is végeznék az üggyel. De idővel a magyarázat szükségtelenné válik, s akkor eleget tehetek feladatomnak, mely sokkal inkább a termelés irányításában, szervezésében rejlik, mint az irodai munkában. Szerecz elvtárs fontosnak tartja beosztását; munkakörének gondjai sok idejét elveszik, több mellék elfoglaltsága is van (bírósági szakértő, szemináriumvezető, képzőművészetekkel foglalkozik stb.) Sokfelé megfordul, s a másutt látottak és a saját munkaterületén tapasztaltak alapján ismeri a műszaki vezetők gondjait és a műszaki fiata- lofc problémáit. A dolgozók és a vezetők közötti jó kapcsolatok megteremtése, a vidéki és a fővárosi munkahelyek közötti különbség áthidalása, és az adminisztrációs terhek csökkentése sok műszaki dolgozónak okoz gondot Roland Ferenc flz aifa»feWno7fct Is „gépesítik“ a mezőgazdaságban A Földművelésügyi Minisztérium épületében most rendezik be az FM gépi adatfeldolgozó és számító központját. A központ első és legfontosabb teendője a termelőszövetkezeti adatszolgáltatás és feldolgozás szélesítése lesz. Tavalyi és idei kísérletek tapasztalataiból már nyilvánvaló, hogy a zárszámadási adatok gépi — tehát gyorsabb és részletesebb — feldolgozása jóval hatékonyabbá teszi a szövetkezeti gazdálkodás elemzését és a tervkészítést. Az adatfeldolgozó központ nemcsak a zárszámadáskor, hanem egész évben vizsgálja majd a szövetkezeti gazdálkodást, s így hozzájárul ahhoz, hogy az Irányító szervek »-menetközben-« is minél megalapozottabb intézkedésekkel segíthessék a közös gazdaságok munkáját. (MTI) Anyag és energia nélkül nincs tervtelj esités A Kaposvári Faipari Vállalat még tavaly szeptemberben elkészítette idei tervét. Azt a Könnyűipari Minisztérium és a Tervhivatal jóváhagyta. Ezek, után azt hihetnénk, hogy teljes lendülettel megindult a munka a terv teljesítéséért. De már januárban és februárban jelentősen elmaradtak egyebek között a heverők gyártásával, mert nem kaptak elegendő afrikot. Kénytelenek voltak kölcsönkérni a Komlói Faipari Vállalattól, így készülhetett el 87 darab heverő. De az első negyedre tervezett 783 heverőt nem tudják a kereskedelemnek átadni. A vállalat vezetői döntőbizottsághoz fordultak panaszukkal. De az nem nekik, hanem a szállítás elmaradásáért felelős LENKER Vállalatnak adott igazat. Az ugyanis arra hivatkozott, hogy a nagy tengeri viharok miatt a hajók nem tudták a spanyol partokat megközelíteni, s ezért nem importálhattak afrikot kellő időben. A készletből pedig elsősorban az exportra dolgozó vállalatokat, szövetkezeteket kellett ellátni. Senki sem kifogásolhatja, hogy a készletből először az exportra dolgozók részesüljenek. Az azonban megengedhetetlen, hogy egyes vállalatok fél évre elegendő tartalékkal rendelkezzenek, mások pedig dolgozni se tudjanak anyaghiány miatt. A Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztályának sokkal határozottabban kellene képviselnie az Ilyen fontos anyagok elosztásánál a vidéki vállalatok érdekeit, nehogy a belkereskedelemnek dolgozó üzemek leállása következtében zavar keletkezzék a lakosság ellátásában. A főosztály mással is jelentősen tudná segíteni a Kaposvári Faipari Vállalat munkáját, ha akarná. A gépek üzemeltetéséhez, a világításhoz naponta 32 kilowattóra energiára volna szükség. De csak 20 kilowattórát kapnak, noha 40 kilowattórára kötöttek szerződést az áramszolgáltatóval. Csakhogy ezt a szerződést az illetékesek nem hagyták jóvá. Emiatt nem tudják például a szárítógépet rendesen üzemeltetni, s ez csak fokozza a nedves faanyag okozta nehézségeket. A Kaposvári Faipari Vállalat az eddiginél szebb, modernebb bútorokat akar adni a belkereskedelemnek. De erre csak úgy képes, hogy ha segítséget kap munkájához. Sz. L. — CH&qíiár Cfertne! — QtLe.fi! Reggel fél nyolc. A járási kiegészítő parancsnokságra csoportonként érkeznek a környező községekből az 1942— 1943-bain született fiatalok. A kapun felírás: »A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának szent kötelessége.« Megkezdődik a névsorolvasás: — Bognár Ferenc! — Jelen! — Horváth Károly! — Jelen! Hangzanak sorban a nevek. Egy tiszt kérdőíveket oszt ki a fiatalok között Kitöltésük után Bakai János, a kaposvári járási KISZ-bizottság titkára beszélget a katonajelöltekkel. — Kérem, hogy a KlSZ-mun- kából bevonulásuk után is legalább olyan lelkesen vegyék ki részüket, mint eddig — mondja. Köszönti a fiatalokat az MHS járási titkára is; arra kéri őket, hogy becsülettel készüljenek a katonaéletre. Közben elhangzik egy-egy név: — Molnár János, Va/rjas József. .. A szólítottak egy másik terembe vonultak, ott orvosi vizsgálaton esnek át, majd az összeíró bizottság tagjainak kérdéseire felelnek. — Mit tud a franciaországi helyzetről? — teszik föl a kérdést Molnár Jánosnak. És Jancsi — aki rendszeresen látogatja az MHS lövészkor próbáit — nem marad adós a válasszal. Politikai tájékozottsággal elemzi a franciaországi helyzetet Majd családi gondokra terelődik a szó. — Nősülni szándékozik-e? — kérdezi a bizottság egyik tagja. — Egyelőre nem, majd ha leszerelek — mosolyog a fekete fiú. — Köszönöm, mehet A következő: Szokol Károly. Kint a folyósón a benti eseményeket tárgyalják a fiúk. Van, aki vidám történetekkel szórakoztatja társait Délután négy órára vége a vizsgálatoknak. A fiúk ismét együtt hallgatják a parancsnok szavait. A katonaigazolvány megőrzéséről, a kiegészítő parancsnokság rendelkezéseinek megtartásáról ejt néhány szót, majd búcsúzik a fiataloktól. «■Viszontlátásra, elvtársak!« A köszönésre a fiúk katonás vigyázzban, kemény hangon válaszolnak: »Viszontlátásra, százados elvtárs!« K. I. Fogkefe helyett — alma! Az amerikai fogorvosok egyesülete hosszú megfigyelések után arra a következtetésre jutott, hogy az alma kiváló fogtisztító eszköz: fogyasztása a szájban levő baktériumok 96,7 százalékát eltávolítja. 1 SESE5E5E5E5E5E5E5ESE5E5E5E5E5E5ESE5E5E5E5E5E5ESE5E5E5E5E5E5E5E5E5E5E5ESÍ SESE5E5E5E5E5ESESE5E5EF SESESESESESESEFESEEEj A kikelt paprikapalántákat cserépedénybe ülteti Erdélyi Edit és Illés Mária. 1 •3 .0 3 3 3 ] 1 1 ] ] 3 Rib aneknek iszonyúan sokáig tartott a »szárazság«. Mármint az az idő, míg egy korty szeszes italt sem engedhetett ie a torkán. Ugyanis megígérte ezt feleségének meg azoknak, akik legutóbb fegyelmileg vonták felelősségre, amiért Budapesttől hazáig elitta az áruért kapott pénz egy részét. Azzal indokolta ezt, hogy túlságosan fűtötték a vonatot, s megszomjazott, és hogy túl erős a szeszpropaganda, ő pedig a jó propagandának sohasem szokott ellenállni. Az előbbit még csak elfogadták valahogy védekezésül, az utóbbit azonban nagyfokú könnyelműségnek tartották a vállalatnál, és felelőtlen fickónak nyilvánították Ribaneket, mivelhogy nem az alkoholellenes, hanem az alkohol mellett szóló propagandának engedett. Miért a faiborokat és miért nem a csipkeszörpöt ajánló feliratokat vette észre? — kérdezték. Végül is egy szigorú határozattal örökre eltiltották az alkoholtól. Ribanek könnven mondott igent; mert fogalma sem volt még arról, hogy milyen nagy sivatagba száműzte ezzel önmagát. Hosszú heteken át úgy érezte, hogy a Szaharában vánszorog, sehol egy oázis. »Mi lesz velem?« hajtogatta éjjel, nappal. Tegnapelőtt álmában bort ivott, és a napi hírek közül csak a Tokaj fejlesztésére tett erőfeszítések, az irodalomból pedig a badacsonyi mesék érdekelték. Egyik hajnalban * azt álmodta, hogy olyan országban jár, ahol hadat üzentek a csipkeszörpnek. Almában beszélt, izgalomba jött, s arra ébredt, rólag feketét fogyasztott meg a vendéglőben, ahol málnát ivott, arra lett figyelmes, hogy valóban itt a járvány, sok az influenzás, náthás ember, meglepetésére azonban egyikük sem csipkeszörpöt ivott, hanem rumot, teapuncsot, konyakot, meggylikőrt, pálinkát és így tovább. — A — villant át a gondolat ) Járvány r hogy valaki ráütött a szájára. Résen van az asszony — gondolta Ribanek, s abban a reménytelen, lemondó hangulatban nyúlt el az ágyon, hogy sohase lesz vége gyötrődésének. Nem sokkal később hozták a reggeli újságot. Ebből megtudta, hogy az országba betört az influenzajárvány. S hogy leküzdésére leghatásosabbak a gyümölcslevek. Az asszony délben öt Almuskát és hét üveg meggylét hozatott a boyjal. Ribanek még aznap bejelentette, hogy étvágytalan, s lemond evésről, ivásróL A cukrászdában, ahol kizáRibanek fejében —, hiszen ez a kalapkúra. — Használ, ugye? — kérdezte ismerősétől. Hiába, mégiscsak ez a régi jó módszer a hatásos. Még az öregektől maradt ránk. Ez a sok csipke meg mit tudom én, milyen szörp nem öli meg a baci- lusokat; a régi öregek, azok jobban tudták, mi kell nekik, nem is volt annyi influenza meg földrengés .. . Ribanek feltűnően jókedvű lett. Este elmondta a feleségének, milyen mérhetetlenül nagy az influenzajárvány. Rámegy a vesére, az ízületekre, az idegekre, nagy lázzal kezdődik, s állítólag semmi más nem használ ellene, csak a szesz. Ezt isszák az emberek úton-útfé- len. — Jaj, csak el ne kapjam — sóhajtozott —, mert engem aztán levesz a lábamról. — Te anyukám — mondta reggel a feleségének Ribanek —, mintha bedugult volna az orrom, azt hiszem, influenzás leszek. Talán le kellene mennem a söntésbe, légy szíves, adj egy százast. Ribanekné végtelenül szereti az urát, és semmiképp sem bírná elviselni, ha az influenzából eredően valami komoly bait kapna. Így hát százötvenet adott. Egy órával később a söntés- ben Ribanek már olyan állapotban volt, hogy semmiféle járványtól nem kellett tartania. Egyre csak azt hajtogatta. hogy neki hosszú ideig kell kúráz- nia, mert amilyen hamar megbetegszik, olyan sokáig tart, míg meggyógyul. Erre mindenki sírva fakadt. Ribanek azonban nem szereti a könnveket, és tudtára adta hallgatóságának. hogy ne sajnálják őt, a kúrában jól érzi magát. Csak egv kicsit, különc beteg . .. Némelyek azt mondják, hogy azért párját nem ritkítja . .. SZEGEDI NÁNDOR [n R JiE5aSE5ESESESHSESE5SSESE5E5ESESE5E5E5E5E5ESE5a'5E5E5E5ESESEEESESE5ESESESESE5ESESE5E5ESE5ESE5ESESE5E5E5ESEfSESE5ESESE5Ei.7 /
