Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Seerda, 1962. március 1. este nyolckor Este nyolc óra. A legtöbb családban ilyenkor otthon ül­nek az emberek. Vacsoráznak, s közben fölelevenítik a napi eseményeket, élményeket. Vagy tanulnak, az iskola padjaiban birkóznak az elsajátítandó anyaggal. Megtelnek a mozik, sokan a színházban vagy a rá­dió, televízió előtt ülnek önfe­ledten. A megérdemelt pihe­nés, szórakozás órái ezek a legtöbb ember, a napi köteles­ségteljesítésen túllévők számá­megyei pa­rancsnoka ezekben a pillana­tokban lép be az ügyeletes szobába. Katonaemberre jel­lemző tömörséggel kiadja a parancsot: »örparancsnok! A kaposvári és marcali járási, va­lamint a városi munkásőr- zászlóalj számára riadó. Intéz­kedjem!« A szolgálat intézkedik. Gyor­san átismétlik, mit kell ilyen­kor tenniük, s a kéznél levő telefonkészülék útján továb­bítják a parancsot. Először az ügyeletet értesítik, azok vissza­hívással ellenőrzik a parancs valódiságát és vételét, majd a kaposvári munkásőr-zászlóalj telefonon elérhető tagjait hív­ják fel: \A közlés szűkszavú, csak a lényegre szorítkozik. »Eívtárs, riadó! Készülj föl, és értesítsd a hozzád tartozó­kat.« Sok helyről azonban a nagy­mama, a feleség vagy a gyerek válaszol a telefonba rendsze­rint így: »-Nincs itthon«; »Mo­ziba ment«; »Iskolában var.«; »Dolgozik az üzemben«; »Még nem jött haza vidékről«. Ilyen­kor a szolgálatnak meg kell keresnie a módját, hogy eze­ket az elvtársakat más úton értesítsék. Még nehezebb a dolguk a járási munkásőrség ügyelete­seinek. Munkásőredket 45 köz­ségből kell összeszedniük. Van község, ahova telefonálni sem lebet, s az összekötőnek kerék­páron vagy gyalogszerrel kell odamennie, hogy értesítse a riadóról az ottlakó munkásőrt. Intézkedni kell, hogy a gép­járművek összeszedjék és a riadó színhelyére vigyék a vi­déken lakó munkásőröket. A legtöbb munka az egység parancsnokára és törzsére vár. Egymás után kapják a megyei parancsnok utasításait, s azok végrehajtására azonnal meg kell tenniük a szükséges intéz­kedéseket. Gyors, megfontolt elhatározásra van szükség, hi­szen ettől függ, hogy az egy­ség hogyan teljesíti kötelessé­gét. Nincs vesztegetni való idő, hiszen a parancs arról tájékoz­tat, hogy »az N. község mellet­ti erdőben ellenforradalmi erők csoportosulnak; a környező fal­vakban ellenséges elemek rend- szerellenes röplapokat szórnak, jelszavakat írnak; a tsz-ekben gyújtogatnak; az éjszaka folya­mán pedig az ellenség újabb ejtőernyős erőket dob le az említett községben.« A pa­rancs a következőképpen szól: »A megyei munkásörparancs- rtok a kaposvári és a marcali járási munkásöregységet a ka­posvári járási munkásőrpa- rancsnok alá rendeli, s e há­rom egység az erdőben rejtőző ellenforradalmi erőket számol­ja fel, az ellenséges személye­ket élve fogja el, mindenkép­pen akadályozza meg, hogy az ellenség az erdőből kitörjön.« A feladat nagy. A járási pa­rancsnoknak — törzsének se­gítségével — a harcparancs alapján meg kell rajzolnia a rendelkezésre álló térképen a csapatok harcrendjét; ki kell jelölnie a különböző egységek feladatait; el kell osztania az erőket; gondoskodnia kell az utánpótlásról, a híradás meg­szervezéséről és még egy tu­catnyi feltételről. Az operációt irányitó pa­rancsnokot — miközben elv­társaival a térképen dolgozik — gyakran szakítja félbe tele­foncsengés. Marcaliból várják az újabb parancsot Az ügye­letesek jelentést tesznek a ria- dóztatás menetéről, utasítást várnak a lőszer- és élelemföl- vételezésre. Nehézség is adó­dik: ez vagy az a gépkocsi el­romlott. Nem csodálom, hogy izgatott és ideges a parancs­nok: elvégre nem kis próbaté­telről van szó. Az idő gyorsan telik. A já­rási ' parancsnokságon egyre szaporodnak a fegyveres em­berek. Az első perctől fogva itt látom a munkásőrök között ba­kancsban, pufajkában Szikszót elvtársat, a járási titkárt. Időnként érdeklődik, s közben az irodájában dolgozik. Hiába várja az ágy odahaza ezen az éjszakán Németh elvtársat, a városi pártbizottság titkárát is. A városi munkásőr-zászlóalj- nál hajtották végre leghama­rabb a riadót Csak az ágyban fekvő betegek hiányoznak. Mindenki magához vette már fegyverét, sürgetik, hogy mi­előbb gépkocsiba szállhassa­nak. Menetkészen vannak a marcaliak is, ők azt a paran­csot kapják, hogy N. községben várják a kaposvári egységeket. Közben az operáció vezetője, Tóth György elvtárs ismerteti elképzelését törzsével, és kéri, hogy mondják el róla vélemé­nyüket. Ezután készítik el a harcparancsot, s a térképre raj­zolják a végleges vonalakat, je­leket, harcálláspontokat. Ami­kor ezzel készen vannak, el­határozásáról jelentést tesz Oravecz elvtársnak, a megyei parancsnoknak, s az némi vál­toztatás után elrendeli a vég­rehajtást. Még néhány intézkedés, pa­rancsosztás, s a munkásőrök gépkocsira szállnak, hogy a ko­romsötét éjszakában nekivág­janak az útnak. Megérkezve gyors egymásutánban ugrálnak le a gépkocsikról, kinyújtóz­tatják végtagjaikat, lehelik hi­degtől meggémberedett ujjai- kat, aztán parancsnokaikkal az élen elindulnak a különböző irányokba. Mire világosodik, már minden oldalról körülke­rítették a hatalmas erdőséget, a kijelölt egység pedig hozzá­foghatott az erdő átkutatásá­hoz. * * * Sokan bizonyára más képp is el tudták volna képzelni est­jüket és éjszakájukat. Oravecz elvtgrs céloz is erre reggel, amikor végigjártuk harcállá­saikban az embereket, de sen­ki sem panaszkodott. Számol­tak azzal, hogy sok nehézség­gel lesz dolguk, amikor a pro­letárhaza oltalmazására ma­gukra öltötték az acélkék szí­nű egyenruhát és a vörös csil­lagos Lenin-sapkát Voltak, akik láztól kicserepesedett ajakkal is eljöttek, mert »nem tudni, hogy hol van szükség a fegyveres munkásokra«. Or­bán István, az egyik nehézgép- puskás raj harcosa is betegen jött, mert »hátha pont ő hiány­zik az öt éve együtt levő, ösz- szeforrott közösségből«. A párt­iskoláról éppen itthon tartózko­dó Merkei Lajos mozdonyve­zető munkásőr barátjánál ér­tesült a riadóról, neki nem lett volna muszáj jönni, mégis je­lentkezett: »Mert bajban szük­ség van minden harcosra.« Ko­vács Lászlót nem találták ott­hon a riadóra szólítok, hiszen vidékre szólította a kötelesség, hajnalban azonban, ahogy ha­zaérkezett, első dolga volt, hogy ha késve is, jelentkezzen, hát­ha szükség van őrá is. Munkásőreink derekasan teljesítették kötelességüket. Bátor, edzett, minden eshető­ségre felkészült harcosai, fegy­veres védői ők a szocialista ha­zának. Varga József Hivatásos népművelők továbbképzése Hétfőn és kedden továbbképzésen vettek részt a járási népművelési felügyelők és a járási művelödéarl- otthon-igazgatók. A továbbképzé­sen a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának munkatársai tar­tottak előadásokat a többi között A szocialista realizmusról, A szo­cialista és társadalmi ünnepek módszerei, nevelőhatása, valamint Az öntevékeny művészeti munka szerepe a tudatformálásban cím­mel. Honfi István, a megyei mű­velődésügyi osztály helyettes ve­zetője tájékoztatta a részvevőket a nyáiri program kidolgozását elő­segítő javaslatokról« ZENEKARI MÜVEK — ARLÍK szimfonikusaink legutóbbi hangversenyén Érdekes,-hogy a kiváló ké­pességű, neves vendégművé­szek jöttének híre most nem korbácsolta úgy fel az érdek­lődést, mint korábban. Kez­dem magam is elhinni, hogy a januári, februári túlzsúfolt ze­nei program — minthogy szé­lesebb rétegeket még nem sikerült megnyerni a zenének — anyagilag kimerítette, szel­lemileg már korábban kielé­gítette közönségünket. Nem. telt meg tehát a művelődési ház barátságos színházterme, a hangulat azonban — külö­nösen a második részben — artra utalt, hogy a hallgatóság elégedett, s a szellemi ado­mány gazdagsága élményt nyújtott. Zenekarunk — Kása Sándor vezetésével — a Don Giovan­ni nyitányával kezdett. A mű­sor-összeállítás érdekes és szokatlan volt, hisz a hang­verseny első részéiben zeneka­ri műveket, később operaáriá­kat, duettet hallottunk. Kö­zönségünk igénye jóllehet in­kább ez utóbbiak felé hajlik, mégis azt kell mondanom: az ilyen párosítás, ha műfajilag nem egységes is, a tartalmat, célkitűzést tekintve feltétlenül hasznos. A zenekari művek közül ki­váltképp Mozart utolsó, nagy szimfóniája, a C-dúr, Jupiter szimfónia állította nagyobb feladat elé zenekarunkat. Az első tétel ellentétes gondola­tait kifejező bensőségesen lírai és komor, drámai motívumok tiszta értelmezésében, kifogás­talanul és egységbe formáltan szólaltak meg. Az Andante cantabile lágy és mégis drá­mai dallamainak visszaadásá­val nem ért fél a második té­ma tolmácsolása, itt ütköztek ki leginkább a zenekar, külö­nösen az első hegedűk felké­szültségben gyengeségei. A friss, lendületes menüett után érezhetően a leggondosabb kidolgozásban és kitűnő ér­zékkel interpretálta Kosa Sán­dor a zeneirodalom egyik leg­jellegzetesebb fináléját, mely a forma és tartalom mozarti egységbe kovácsolásának leg­szebb példája. Nagyon szép volt — s a második, operai rész méltó bevezetése — a művészi át­éléssel, érzélemdúsan tolmá­csolt Prelüd Debussy Tékozló fiú című operájából. Zeneka­runk és karmestere ebben a műben is biztatóan csillog­tatta meg képességeit. A Beethoven nyitány nem tart­hatott igiényt osztatlan elis­merésre, s talán egy kissé ki is vált a második rész egysé­géből. László Margitot, Operahá­zunk fiatal büszkeségét, akit nemcsak a rádióból, hanem a kaposvári hangversenydobo­góról is jól ismerünk, kitörő lelkesedéssel ünnepelte a kö­zönség. És méltán. Nehéz sza­vakat találni az ő kifinomult művészetének méltatására. Énekstílusa szinte egyedül­álló, s a mesterségbeli tu­dást, a technikai felkészültsé­get oly szigorúan és követke­zetesen rendeli művészi kon­cepciójának szolgálatába, hogy áriái közben nem is gondol­hat az ember ragyogó techni­kájára, csak a zenét hallja szívhez szólóan, töretlenül. Gondoljunk csak Lia áriájára vagy még inkább Gildára, a Bohémélet Mimijére! Valóban élmény feloldódni művészi alázattal átnyújtott zenei ajándékában. Simándy Józsefet is régi ismerősként, szeretettel fo­gadta a közönség, s szinte fel- morajlott örömében, amikor a híres Virág-áriát kezdte éne­kelni Bizet Carmen című ope­rájából. Osztatlan sikert ara­tott. Bár az ő szereplésén ez­úttal valami fakó árny vonult végig, fáradtság érződött, de niég így, betegágyából fölkel­ve is szép perceket szerzett. Művészetének méltatása köz­hellyé válna s unottá, hisz Simándy neve, tenoina fém­jelzett, a magyar operaművé­szet kiemelkedő egyénisége ő. Nem tartom Wag ner-ériekes- nek, mégis oly meggyőzően, stílusosan és zenei tartalmá­ban gazdagon énekelte Walter dalát Wagner Nürnbergi mes» terdalnokok című operájából, hogy általános meglepetést és elismerést szerzett. A Rigolet- to duett László Margittal för- geteges sikert aratott. Zene­karunk ennél az egy műnél vétett súlyosabb hibát az in­dításnál, különben mindvégig jó érzékkel, stílusosan kísért. Jávori Béla A Zakopanéi északi sí világbajnokság A tízki]oinéteres női sífutás világbajnoka, a Alevtina Kolesina. CM.T1 Külföldi Képszolg.) MIÉRT KELL KISZÁLLNI? JTérdi a feleségem, hogy: mi az, te már soha­sem szállsz ki? Azzal elém tesz egy cédulát, hogy mi kel­lene a háztartás föllenditésé- re. Másnap bementem Gubics aligazgatóhoz, és előadtam, hogy atkapadkai fiókunkban valami nincs rendjén, már két napja nem kapok tőlük élet­jelt, még egy akkorácska ki­mutatást se, mint a Szondi két apródja. Gubics kartárs is nagyon fontosnak vélte a kivizsgálást, s csak arra kért, szerezzek neki vidéken haty- tyúnyakat, mert azt nagyon szereti. Kívánságát felírtam a noteszomba, és a titkárságon kértem egy kocsit Atkapad­kára. Ilonka, a titkárnőnk zsenge hagymát és■ búbos kemencét kért, aztán Timót jött a könyvelésből, hogy neki meg— Minek soroljam, délutánra már úgy éreztem, hogy nem vagyok fölösleges ember, rám mindenki számít a vála Hat­nál. Először leszaladtunk Ma­kóra, ott megvettem egy má­zsa hagymát, és szépen elhe­lyeztük a csomagtartóba. Minthogy zacskót nem ad­tak hozzá, a guruló hagymák menet közben olyan hangot adtaik hátul, mintha bölény­csorda kergetne minket az országúton. Ütközően benéz­tünk Szegedre is, ott papu­csot, paprikát és négyszemé­lyes kávéfőzőt vettünk, utób­bit az igazgatónak, mert az Budapesten kifogyott. Ti. a kávéfőző. Lajosnak, a sofő­rünknek a Tisza-parton pu- tott eszébe, hogy megvett az ángyikájától egy fü disznót, el kéne hozni. Itt lakik a szomszédba, Baján, nem tá­volság, benne van a napidíj­ban. IX/Tásnap délben már egy fél disznóval több volt a kocsiban. Hátratettük az ülésre, de nem fért el, így a fejét a vállunk közt helyez­tük el, fél szemével ravaszká­san pislogott rám. Nézem a cédulát, mi kell még. Felesé­gem papírhéjú diót kér. Elő­kotortuk az ország térképét, kiterítettük a hűtőre, és ta­lálgattuk, merre terem a dió. Eszembe jutott, hogy Rákóczi Ferenc valahol egy diófához kötötte a lovat, a fa még meg­van, de hol? Megvan: Barka­falván. Két óra alatt ott vol­tunk, őt perc alatt kiderült, hogy az nem diófa. Ilyen a szerencsénk. Egy bajuszos bá­csi felvilágosított, hogy Hegy­kemencén híres dió terem, s annyi, hogy a falubeliek a kultúrházban reggeltől estig a Diótöröt játsszák. Megkö­szöntük a jó tanácsot, de előbb még vettünk egy kis jo­gét a folyóból, mert Kropa- cseknének elromlott a frizsi­dere, s nagyon kért, hogy sze­rezzek neki valódi jeget, mert a budapestit vízzel hígítják. Csavar kulccsal és kocsiemelő­vel dolgoztunk, egy kicsit bo­nyolult volt a dolog, de si­ker koronázta fáradozásunkat, és a fél disznót körülraktuk jéggel. Másnap megvolt a dió, az­tán benéztünk néhány tyúkólba, és összeszedtünk félezer to­jást is. Közben felugrottunk Vecsésre savanyú káposztáért, de itt jöttünk rá, hogy ' bor még nincs. Lajosnak volt egy címe, Homokháza mellett la­kik egy jó komája. Még egy fél nap, és már a helyszínen voltunk mindannyian, kivéve a jó komát, akiről kiderült, hogy 1936-ben elköltözött a faluból, valahol Budapesten dolgozik. így aztán a népbolt­ban vettünk valódi palacko­zott bort néhány üveggel. Rémlett ugyan, hogy Pesten is van ilyen, hátha elfogy, mi­re visszaérünk. Még benéz­tünk Dunaszegre a feleségem nagybátyjához, aztán mond­tam, hogy elég volt a mun­kából, nézzük most a végcélt, amely szentesíti az autót. Atkapadkán különös arcki­fejezéssel fogadtak minket a helybeli dolgozók, amiben igazaik is volt, mivel ottani fiókunk két hete leégett, és a megyei lap már megírta, hogy a helyén művésztelep létesüli. Erről persze nem tud­hattunk. mert a kocsiban nincs rádió. Visszafelé össze­szedtünk még néhány dolgot, amiről úgy gondoltuk, hogy Pesten is hasznát vesszük. Vé­gül már csak Lajos fért a ko­csiba, én hol a hűtőn hasal­tam, hol az autó tetején lo­vagoltam, s teljesítményemet nem csekély figyelemre mél­tatták a szembejövők. A vállalat kultúrterme kicsinek bizonyult a felhozott matéria elszállásolá­sára. Mindenki örült, kivéve Gubicsot. Megtekintette a vá­sárt, kiválogatta a holmijait, aztán homlokát ráncolva rám mordult: — Felelőtlen ember maga, hallja-e! Hát a szolnoki pá­lyaudvart hol lia’ jta? Marthj Barna ssrosasc: Tanuljunk dalolva... John Forsman finn szárma­zású zene- és nyelvtanár Me­xikó Cityben különleges nyelv­iskolát nyitott kisgyermekek részére. A nyelviskolában a gyerekeket idegen nyelvű da­locskákra tanítják, és még a nyelvtani szabályokat is »dal­ban elbeszélve« adják elő. Forsman szerint ezzel a mód­szerrel a gyerekek rendkívül könnyen és tökéletesebb kiej­téssel tanulnak meg idegen nyelvet. * * * Sátor a szobában Az egyik ismert New York-i luxusszálloda előzé­kenységből megengedte ven­dégeinek — akik közül sok a gazdag camping-fanatikus —, hogy szállodaszobájukban sátrat állíthassanak feL Ezért az előzékenységért »mindössze« napi 5 dollár többletet kell fizetni. Nászúi féláron Niagara Falls, az Egyesült Ál­lamok kedvenc »nászutas-fővá- rosa« bejelentette, hogy ezen­túl június hónapban féláron biztosít szállást és ellátást a nászutasoknak. A kampányban részt vevő hotelek és motelek júniusban egyágyas szoba árá­ért kétágyas szobát, az étkezés áráért kettőt szolgáltatnak ki azoknak az ifjú házasoknak, akik az üdülőhely kereskedelmi kamarájánál bemutatják házas­ságlevelüket. Megnyugtatásul szolgál.. A Rocky Mountains men­tén vezető autóutakon egy ócskavas-kereskedő nagy táblákat helyezett el, ame­lyek az autósokhoz intézett alábbi megnyugtató sorokat tartalmazzák: »Nyugodtan nekihajthat­nak a szikláknak, a legmaga­sabb áron átveszem a ron­csokat.« * » « Jellemző válasz Egy amerikai középiskolá­ban a vizsgákon hangzott el a következő párbeszéd: Vizsgáztató: Milyen hatást gyakorol az Egyesült Álla­mok lakosságának erkölcsi színvonalára az autógyártás gigászi fejlődése? Diák: Nagymértékben csökken a lólopás. Hollywoodból holt város lesz? A Filmdolgozók Szakszerve­zete felszólította tagjait, hogy fizessenek havonta 1 dollárt különalapra. A pénzalap segít­ségével bojkottálni akarják a külföldön készített filmek láto­gatását, s előmozdítani az ér­deklődést az otthon gyártott filmek iránt. Az utóbbi évek­ben ugyanis egyre több gyártó forgatta külföldön, elsősorban Olaszországban filmjeit, mert a stúdióbérlet külföldön olcsóbb, és a statiszták is kevesebbe kerülnek. * * * Megnőtt az ulcai zenészek önköltsége Az utcai zenészek is ha­ladnak a korral: egyes nyu­gatnémet városokban hang­szalagokkal »dolgoznak«. Egyben közük, hogy ez a technikai újítás nagyobb költségekkel jár, és ezért ké­rik hallgatóikat, hogy ado­mányaik összegét ennek meg­felelően emeljék. SomogyiNénhw Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-ltí. 1 clelös kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postáéivá ’i' tknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U fit l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom