Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. február TI. SOMOQYWDVARHELY két pesti egyetemista szemével Somogyudvarhelyen ezekben a napokban a szokásosnál ké­sőbben fekszenek le a fiata­lok. Látni őket este, amint gyűlésre, megbeszélésre siet­nek. Itt is, ott is hallani a Bu­dapestről érkezett két egyete­mista, Horváth Zsóka és Őrt Julianna nevét. Nemcsak a fiatalok ejtik ki gyakran ne­vüket, hanem az idősebbek is. Az eho nap A két lány nem olyan régen arra kérte az egyetemet, hogy a vizsgált előtt más társaik­hoz hasonlóan — egy hetet ők is falun tölthessenek, mert meg akarják ismerni a vidék éle­tét, főként a fiatalok munká­ját. Tarsolyában nagy tervek­kel indult útnak a két tősgyö­keres pesti lány Somogyudvar- helyre. A falu hamar megtet­szett nekik. Várták, kedvesen, fogadták őket. A másodéves történész és filozófus, az örök- . ké vidám Zsóka hamar észre­vette a Dráva menti falu épí­tészeti érdekességeit, vonzotta a táj. A kissé kimértebb ter­mészetű, magasabb Julianná­val örömmel fogadta a vb- ülésre, a pártvezetőségi ülésre szóló meghívást is. Így nem­csak azt tudták meg hamar, hogy a könyvtárban 702 könyv van, hogy az olvasók között kevés a felnőtt, hanem azt is, hogy tavaly mire költötték a községfejlesztési alapot a eo- mogyudvarhelyiek, s mit akar­nak építeni belőle az idén. Még az sem kerülte el figyelmüket, hogy kevesen éltek a növen- dékmarha-neveléssel járó ked­vezménnyel, s hogy a szövet­kezetben több mint 20 forint részesedést osztanak a munka­egységre. Azt is megtudták, hogy már hatszor változott a KISZ-titkár személye; hogy az ifjúsági szervezet három rész­re szakadt,, és alig tesz vala­mit; hogy csak két KISZ-űatal tagja a tsz-nek. Megkapta fi­gyelmüket, hogy Somogyudvar- helyen kedvezőtlenül hatott a népesség alakulására, egészség­ügyi helyzetére a rokonok kö­zötti házasodás. De Zsóka kép­zeletében annak az öreg tsz- parasztnak az alakja jelent meg leggyakrabban, akit oda- érkezésükkör bemutattak ne­kik a szövetkezetben. A nevét nem jegyezte meg, de szavait, amelyek arról szóltak, hogyan küzdöttek 1956-ban a közös gazdaságért, igen. Csipkés szélű vászon Másnap ugyancsak megsza­porodtak Zsóka és Julianna füzetében a följegyzésék. Meg­tudták, melyik lányt nem en­gedik el szülei a KlSZ-gyűlés- re. Följ egyezték, hogy hosszú idő óta nem talál a tsz két olyan fiatalt, akit baromfite­nyésztő tanfolyamra küldhet­nének, s hogy havonta 1000— 1200 forintot tud megkeresni az egyik testi fogyatékos ko­csis legény is. Mindezt azért jegyezték meg, hogy megcáfol­hassák azokat a fiatalokat, akik azt állítják, azért men­nek el máshová, mert a tsz- ben nem kapnak munkát. Ek­korra már beszéltek olyannal is, aki csak a zárszámadáskor kapott pénzt számítja jövede­lemnek, s az idegen előtt el­titkolja az előleget. Eljutottak egy-két olyan házira is, ahol visszatartják a gyerekét a KISZ-től. Az egyik­hez a lány nagyapja — aki a családból egyedül tsz-tag — hívta meg őket. Itt azt mond­ták a szülők, hogy azért nem engedik el a gyereket a klub­ba, mert elrontaná a szórako­zás. Űk se szórakoztak fiatal korukban, a gyerek se tegye — hajtogatták. Beszélgetés közben egyszer csak csipkés szélű vásznak ke­rültek elő, a családtagok ha­lotti szemfedői. Elkészítették mindenkinek előre. Ott tartják a párna 'alatt. Megszövették gyermekükkel is az övét. A kislány később keserűen pa­naszkodott a vendégeknek, hogy ebben a halálhangulatban él, és nem sok örömben van része. A férje az lesz majd, akit szülei szereznek neki, az fekszik az övé melletti ágyon. Módosul a program A két lány megállapította, hogy nagy léptekkel halad elő­re az élet Somogyudv;-.] "men is. Kétszázan is meghc!1' k ma már egy-egy isir ter­jesztő előadást a korábbi 30— 40-nél szemben. Szilárdul a termelőszövetkezeti parasztok munkafegyelme, egyre / több azoknak a szánna, akiknek a munkájára minden nap lehet számítani. Javul a gazdálko­dás is. Jó néhány háznál azonban még nagy a műit rendszer örökségeként itt hagyott el­maradottság. Zsóka, aki az egyetemen egyszer összevitat­kozott egyik kollegájával, s azt bizonygatta, hogy szüksé­ges a szövetkezet, most öröm­mel látja álláspontjának he­lyességét a gyakorlatban is. Igen, kell a tsz. Ez az egye­düli út nemcsak a mezőgazda- sági termelés, hanem az em­berek életének, a falunak a föl­lendítéséhez is. Akkor az egye­temen csak a józan esze, igaz­ságérzete diktálta állásfogialá- sát, most tapasztalatai is alá­támasztják ezt Itt érezték meg igazán, hogy nekik is milyen felelősségteljes szerepük van a falu átalakításában. Azt tervezték, mielőtt ide jöttek, hogy segítik a kultu­rális szemlére való felkészü­lést; ismertetik a KISZ Köz­ponti Bizottságának határoza­tait; rábírják a fiatalokat, hogy saját falujukban dolgozzanak; segítenek munkabrigádokat alakítani a tsz-ben; beszélnek a XXII. kongresszus legfőbb célkitűzésedről. Csakhamar rá­jöttek azonban, hogy ezt a gaz­dag programot egyébként sem, de Somogyudvarhelyen külö­nösen nehezen tudnák megva­lósítani, hiszen itt előbb alap­vető problémákat kell megol­dani, csak aztán jöhet a többi. Ennek megfelelően változtat­ták meg tervüket. Mi a legfontosabb ? Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy legelőször a KISZ munkáját segítik egye­nesbe hozni, úgy, hogy az vonz­za a falu fiataljait, s képes le­gyen arra, hogy nevelje őket. A két lány bátran kimondta véleményét: a KISZ-szervezet nem dolgozhat tovább úgy, ahogy eddig. Megengedhetet­len, hogy olyan fiatal vezesse a KISZ-t, aki kijelenti, hogy nem olvas, nem foglalkozik politikával, nem hajlandó értékelni a szervezet munkáját Nem várható eredmény a kul­turális munkában sem, ha a tagság három részre szakadva széjjelhúz. Néhányan azt a ki­sebbséget támogatják, amely azt az erejüket meghaladó fel­adatot vállalta, hogy előadja »Az apák ifjúsága« című da­rabot. A többiek pedig tétlen szemlélői a vergődésnek. Zsó­ka és Julianna rátapintott a lényegre. Szerintük azért la­posodott el a KISZ munkája Somogyudvarhelyen, mert rossz a vezetés, nincs, aki ösz- szefűzze, nincs, aki megfelelő célt tűzzön a fiatalok elé. Ezért igyekszenek el a faluból, ezért húznak szét, és sokan talán ezért nem akarják legyőzni az otthoni akadályokat sem. Már az első napokban fel­tűnt, mennyire érdeklődnek az eddig közömbös fiatalok is a két pesti lány tevékenysége iránt. Vonzotta őket határozott fellépésük, céltudatosságuk. Elismerték a somogyudvar- helyiek, hogy ez sem volt jó, az sem, s felcsillant a szemük, amikor a vendégfiatalok meg­mondták nekik, hogyan kell dolgozni a KISZ-ben. Hallgat­tak rájuk, és követték őket. A gyűlésre olyanok is elmentek, akik máskor húzódoztak, s egy­re többen keltek útra közülük a sáros, sötét estében a klub­ba, hogy olyan vezetőséget vá­lasszanak, amely képes prog­ramot adni a falu fiataljainak, vagy hogy jobb belátásra bír­ják a jelenlegi vezetőségét. És jöttek a fiatalok meg a tsz- elnök, a párttitkár, a tanács­elnök is, hogy közös erővel legalább »sínre tegyék« s el­indítsák a KISZ-t azon az úton, amelyén haladnia kéll, hogy Somogyudvarhelyen is betölt­hesse feladatát. A két pesti vendég boldog volt a kezdeti eredmények lát­tán, s úgy érezte, hogy fárado­zásuk nem hiábavaló, bár tud­ták, hogy nagyon kellene még a további segítség. Fájlalták, hogy még egy-két “nap, és ei kell búcsúzniuk a községtől. Somogyudvarhely azonban nem törölhető ki emlékezetük­ből. Ezt a hét napot nem fe­lejtik. Gyakran gondolnak majd arra, hogy hogyan dol­gozik a KISZ, eljár-e már a gyűlésekre az a kislány, aki megszőtte a szemfedőjét, meg- tanulták-e az ajánlott egyfel­von ásos színdarabokat a se­regszemlére, megalákitották-e a munkabrigádokat. Bizonyos, hogy sok levél ér­kezik majd Pestről Sömogyud- varhelyre, amelyekben ezek a kérdések szerepelnek. S az is bizonyos, hogy lösznek, akik válaszolnak. Zsóka és Julian­na legalábbis így érzi... Szegedi Nándor A motorvonat azon a napon fél órát késett. A jegyzőköny­vek tömören rögzítik a tragé­diát »Németh Ilona 15 éves lányka Görgeteg előtt az előt­tünk 9.20 órakor közlekedő te­hervonat utolsó kocsija elé ve­tette magát. Mentővel szállí­tották Kaposvárra a súlyos ál­lapotban levő sérültet.« A vasutasok és az utasok ré­vén pillanatok alatt elterjedt a hír a faluban. Negyedóra sem telt el, és nagy embergyűrű vette körül a hordágyon fekvő kislányt. Egy asszony rohant a sínek között. Amikor odaért, jajve- székelve zokogta: »Édes lá­nyom, hogy tehettél ilyet?/« A mentő egy óra múlva érkezett meg. A kislány nem engedte, hogy az anyja elkísérje. Az asszony aznap öngyilkos akart lenni. Nyílik a kórterem ajtaja. A nővér és Ilonka lép ki rajta. Eszembe jut az orvos figyel­meztetése: »Nagyon kedvesnek kell lenni hozzá, mert ebben a gyerekben mást is meg kell gyógyítani.« Ül a széken és mosolyog. Azt mondták, hogy két hóna­pig csak sírni tudott. Minden­ki próbálkozott, még a bete­gek is segíteni akartak rajta. Hiába... Egyszer, egy este va­lakinek mégis sikerült. Margit nővér órákig ült a beteg ágyá­nál, és Ilonka vallott. Az első estén csak egy mondatot: »Itt olyan jók az emberek.-« És ezt a mondatot másnap követte a többi... Elkomolyodva válaszol a kérdésekre. — Azt a napot nem tudom elfelejteni... Július 20-án ha­tároztam el magam. Mire ha­zaértem a faluból, anyámék már lefeküdtek. Kint laktunk a falu végén, és ott, az erdő szélén nagyon szép a nyári es­te. Álltam a ház előtt. A nyi­tott ablakon át hallottam mostohaapám hangját: »Addig nem nyugszom, amíg ezt is el nem zavarom!« Sokáig álltam az ajtó mellett, és mindent megértettem. Rájöttem arra, hogy miért kellett elmennie nővéremnek. — Hát ha csak ez kell?... De miért, hát mit tettem?... Nem akar rám keresni?... Es anyámnak jól van ez így, nem szól?... — Nem, szólt... Amikor be­mentem, nagyon megvertek. Sírtam egész éjjel, és ■ nem akartám élni tovább.,. — Anyám réggel aratni ment. Én a vasút mellett sé­táltam, vártam a vonatot. A mozdonyvezető még integetett, aztán ugrottam. Elsötétedett előttem minden... Elhallgat, megtöri! a sze­mét, de a könnyek nem akar­nak felszáradni. — Másnap anyám bejött a kórházba. Nem akartam vele A Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Május 1. u. 15. ----- léte­s ített könnyű vasáruk boltjában beszerezhetők: edényünk, háztartási gépek és esz­közök, evőeszközök, szeráruk, vasalás áruk, zárak, lakatok és drótfonat, »IHNEN AKAROK HAZAMENNI...« találkozni. Nem engedték be. Azt mondják, itt zokogott a fo­lyosón__Nekem is rossz volt, n agyon rossz. Háromszor is be­küldte hozzám a nővérkét. Nem... nem akartam látni. Nem akartam hallani... — És nem is akarok haza­menni. .. Nem akarok olyan lenni, mint az anyám. En sze­retni fogom a gyermekemet... Itt jók az emberek, mindenki olyan jó. Margit nővér olyan, mint egy igazi anya. ö minden­ről tud. Neki elmondtam a tör­ténetemet. Arra kért, hogy ne sírjak. Es nem is sírok. Elhallgat, és Margit nővér­re néz: — Azt mondták, állami gon­dozásba vesznek, tanulhatok. Tanulni szeretnék. Otthon úgysem látnának szívesen. Miért mennék haza? Miért?... o Már intézik Ilonka sorsát. A tanácson ezt mondták: »A csa­ládi körülmények miatt nem javasoljuk, hogy hazajöjjön.« Beszéltem Ilonka anyjával és mostohaapjával. Az anya ősz hajú, piros arcú asszony, a mostohaapa tíz évvel idősebb nála. Megismétlem Ilonka sza­vait, az anya sírva fakad. — Én jó voltam hozzá min­dig. Hazajöhet. Semmi kifogá­som sincs ellene. Sokba került ez már nekünk eddig is. Ta-> Ián jobb is lenne, ha hazahoz­nák. Talán nem fájna így. Mert egy szülőnek örök életé­ben fáj az ilyesmi. Keresem szavai mögött az őszinteséget. — Nekem már kijutott ed­dig is az életben. Ez a harma­dik férfi, akivel együtt élek. Gyermeket kap'.am mindegyik­től, de feleségül venni egyik sem akart. Az én- nevemen vannak a gyerekek. Azt mond­ják a faluban, hogy rossz va­gyok. Pedig én fölneveltem a gyermekeimet. Nem szórtam, egyiket sem a nagyvilágnak. Akkor adtak volna tanácsot... A mostohaapa csak egy mon­datot hajtogat: — Én jó voltam hozzá, ke­restem rá... Arról nem beszél, hogy mi történt akkor este... Ilonka sorsa még nem dőlt el. Még a kórházban van. Jó emberek vannak mellette. Ilonka itt, a kórházi ágyon tudta meg, hogy van szeretet. Ápolónők és orvosok tanították meg erre. Nagy szüksége van a szere- tetre. Bízik abban, hogy az emberek segítenek...- Németh Sándor r EGÉRKAR Nagyszerű nekünk, hogy vannak bizottságaink! Helyi, területi, járási, megyei, kás^-, nagy, kibővített, szűkkörű és sok egyéb bizottság így van ez rendjén. Kéül, hogy le­gyen hova föllebbezni az em­bernek, ha például bepörlik. Mert megesik ez is. Ha füle­mülefütty miatt nem me­gyünk is a bírósághoz ma­napság; de egérkár miatt már érdemes ... Történt, hogy egy boltban iszonyatos pusztítást végez­tek az egerek: megettek ke­reken negyven forint ára kolbászt Egy éjszaka alatt művelték mindezt a falu fű­szerüzletében. Az a feneség, hogy három egérfogó is volt a kolbász körül — rajta szalannahéj —, de egyik se kellett a rágcsálóknak. Még a kukorica se ízlett nekik, pedig az épület padlását te­le hondatta vele a szövetke­zet Reggel a boltvezető meg­látja a pusztítást. — Mit szo­kás ilyenkor tenni? Föl ikeül venni egy egér kár jegy­zéket! — állapította meg, s felrótta szépen sorjában, hogy ekkor meg ekkor valószínű­leg több egér negyven forint értékű kolbászt megevett — Így már nem lesz baj belőle — vélte a boltos, s mert mentve érezte magát, nyugodtan munkához látott... — Az egérkár ügyében jöttünk — toppant be né­hány nap múlva a boltba három ellenőr a központbóL Mert hogy jóváírható-e a negyven forint, azt a város­ban nem "lehet megállapíta­ni Alapos munkáról esett szó a legutóbbi ellenőri ér­tekezleten, hót most megmu­tatjuk, hogy jól megfontolt ellenőrök vagyunk mi! Fontolgattak, latolgattak, mikor aztán úgy látták, hogy megvan a napi díj, megálla­pították, hogy a boltvezető a hibás. Több egérfogót kel­lett volna felállítania, s meghagyták neki, hogy leg­közelebb a csapdákba ok­vetlenül kolbászt tegyen, ha már egyszer azt szeretik az egerek. A kárt pedig meg kell térítenie — szögezték le, s még sietve fölvettek egy jegyzőkönyvet, mert az alapos munkát csak az mu­tatja igazán. _____________ V olt a jegyzőkönyvben egy mondat, amely szerint e határozat ellen nyolc napon bélül a vállalati egyeztető bizottsághoz lehet föilebbez- ni. Nem is feledkezett meg erről a boltvezető. Nem azért véste oly nagyon eszébe, mert jó szokása, hogy min­denért föllebbezzen, hanem mert meg volt győződve iga­záról. Elvégre is az egerek betörtek. A csapdák készen álltak, de ki az ördög isme­ri a rágcsálók gusztusát?! Egyszer papírt, másszor sza­lonnát rágnak. Most nem kellett nekik a szalonnabőr­ke. De ne az én zsebemből egyek meg a kolbószporciót. Nem hagyom magam! Es ár­tatlanságának tudatában vó- \ gott neki hajnalban, hogy idejében beérjen az egyezte­tő bizottsághoz... — Megették az egerek a kolbászt, vagy nem ették meg? — szögezték neki a kérdést. — Megették, kérem. — Kinek a hibájából? — Nem tudom. — Ki felel az áruért? — A boltvezető. — És ki a boltvezető? — Én vagyok... de... — No, látja — kezdte a magyarázatot az elnök —, akkor maga a hibás. Rövid tanácskozás, s megerősítették az ellenőrök javaslatát: fizesse ki a bolt­vezető a negyven forintot De ... föUebbezhet a területi egyeztető bizottsághoz. — Elég nekem a magar családja is, nem fogok c egerekre költeni. S már írt: is a föllebbezést. Végre igazat adtak né1/ Nem kell megfizetnie negyven forintot Arról. h~ a három csapda nem fo_ egeret, a boltvezető nem i hét. Semmis tehát mind eddigi ítélet. Megbékélt a vállalat Jó, hogy így történt, mer! negyvenforintos egérkár kiszállási, az utazási és f egyéb költségekkel egyik már csaknem ötszáz forint’, rúgott. Eszerint tehát ebben ; egész históriában az egere okozták a legkevesebb kárt.. Roland Ferenc — ______—J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom