Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
Tasárnap, 1962. február 11. 5 SOMOGYI NÉPLAP B. Fenákel Judit: HAZAJÖN AZ A háború már régen forrna asszonyarc közül, és vigyázni a gépedre. Lehasalta haját, úgyhogy-a szélső fürtök véget ért, és régóta sokszor érezte magán a férfiak gép aljához, s közben rápislo- Gábor arcát csiklandozták. A szenet meg búzát szemét. A hiúsága megbizser- gott az asszony, lábára. délutánt együtt töltötték. VaEszt érnék feltűnt a dolog, gyis Gábor inkább a kis Zoszállítottak azok a geítt ilyenkor, de többet nem tehervonatok, amelyek a ha- érzett. Az ura emléke egyre annál is inkább, mert a gép lival. Felült vele a forgóra, difoglyokat hozták. Akkoriban fakult, szétfolyt a gondolatai- jól működött, szőtte a végte- célba lőni tanította, törökmé- Eszter is kijárt az állomásra ban, és meseszerűvé vált. Nagy len hosszú halászhálót, a sze- zet vett neki. minden délután. Eleinte ün- erejű, csontos embert rajzóit relő meg folyton hátráltatta. — Egy ilyen kis srác — neplőbe öltözött, a kisfiának meg a képzelete, széles mel- Jóra való, olajos ember volt ez csettintett a nyelvével, aztán pedig ezt mondta: — Máma tón úgy bújt meg Eszter feje, a Máté Gábor, néha rá-ráhú- Észtéire nézett, és .’dühösen biztosan hazajön édesapád. mint egy nagy szirmú fehér zott az asszonyok farára, de legyintett. — De hát véled, te Később Zolika beleunt a virág. És ha nehezet emelt, Eszterrel mindig tisztelettel hercegnő, te kőszent... ném- hosszú gyaloglásba, és Eszter fát vágott, vagy a bútorokat bánt. Hercegnőnek nevezte. — igén boldogul az ember. csak egyedül ment, ő is in- huzigálta, mindig előjött, vas- Persze, hercegnő, megint nem — Hátha __ csúszott ki Eszk ább megszokásból. Egyszer kos kezével eltolta az asz- boldogulsz nélkülem. Ha ész- ti száján, és a férfi érre á aztán beállított egy ismeretlen szonyt, és fütyörészve maga re nem veszem, úgy bekapja buta kis szóra egyszérre kifé- katonasapkás ember, a zsebé- végezte el a munkát. Mindig azt a fehér ujjacskádat a gép, nyesedett, még a sapkája is, bői viaszosvásaon tárcát vett fütyölt, vagy szórakozottan hogy többet nem kerül rá ka- elmaradhatatlan bor micisap- • elő, és átadta az asszonynak, dúdolt. Tudott hegedülni is, de rikagyűrű. kája, s nevetett a nagy bolSokat dolgozott ezekben az A férje zubbonyából — olyan sírósan, magasan ciíráz- Esztá sokáig gyűlölettel gon- ta, hogy senki se állta meg dőlt erre az emberre. És ettől könny nélkül. Az esték meg olyan volt, mint kezdve nem imádkoztatta a az ünnepnapok teltek legnehe- lámpa, nem is világított, nem fiát esténként rebben. Egyszer azt álmodta, is melegített. — Istentelen lettél — duru- hogy az ura öleli olyan erő- sssolta az anyja — szegény asz- szoiny létedre. Micsoda szégyen! Kitől várhatsz segítséget, ha még az Istent is megtagadod? Hajlani lehetett, hogy ez is, az is férjet talált az ismerős asszonyok közül. Az anyja minden esküvőt végignézett, és a szertartásról mint egy fekete, vészi hozó lepke repült a lányához. — Kalmár Annus esküvőjéről jövök. Micsoda derék embert kapott! No, mondhatom, még hálás is lehet a háborúnak. Ült egy kicsit a konyhaszé- feen ráncaiba és kendőjébe burkolózva, aztán rákezdte. — Hát te? Mi lesz teveled mega gyerekkel? Örökké így akarsz élni? Mire vársz? Ahol a, hogy raegtemyadtáiL! Sokat válogatsz, majd hoppon maradsz, mint az egyszeri lány. Az emberek azt hiszik, nem kellesz senkinek. Folyton engem nyaggatnak, mintha én tehetnék róla, hogy ilyen élhetetlen vagy. Nézd meg, a sógorasszonyod két gyerekkel is elkelt Márna könnyelműek az emberek. Eszti néha megsokallta a ráEszter halványan mosolygott dogságtól. — No, végre! — a tréfáin, de a mosoly csak kiáltotta harsányan — végre, a pislákoló te, te kőszent! Aznap még táncolt is 'Var_____*£__ S zekeres E.: KOMPOZÍCIÓ. ju Eszti. Mindenki örült, az anyja, a munkatársai, Zolika, még ’ a szomszédok is. Csak megjött az esze ennek az Esztiinek. Csak Eszti, mikor végre magára maradt, és lemosta Máté Gábor követelődző ölelését, és a dunna alá bújt, és aludni akart, szorította a szemét, és egyszer csak . ébren álmodni kezdte azt a régi álmát..; a feje az ura mellén ... Húzta-halasztotta az esküvőt •— Elszalasztod ezt az aranyembert — sopánkodott az anyja. — Ha nincs kalitka, hamar kirepülnek ám a férfiak. — Hadd repüljön, ha olyan kedve van. ónapok teltek. Most a kis Zoli vizsgáit kellett megvárni, aztán a szünidő végét; ősszel a gyerek betegeskedett. Gábor türelmesen várt, de valahogy egvre keserűbben. Meg is mondta*egyszer az asz- szonvnak. — Hiába, nem kellek én neked, ez az igazság. Tél elején nagy gondja volt Esztinek. A személyzetis behívatta. — Iskolába szeretnénk küldeni, Varjuné. Az ilyen értelmes. ügyes munkásnak sok mindenre telik az erejéből: Eszti elcsodálkozott A fiát, •uvc V CLJ H beszélést. — Morzsolja inkább az olvasóját, ne mindig engem sen, hogy sikoltani kellene, a években; A vezetők dicsérték, _ mordult hátra dühösen. Az karjával, izmos combjával, és sokszor megkérdezték: — ö regasszony megsértődött. Fű- még a szájával is szorította. Maga hogy gondolja, Varjuné? azt igen. Azt hitte, tudta, hogy nek-fnnab nanaszolta. hoev ^Sához, borostás arca égeti a — Világos; rövid mondatokban taníttatni fogja. Máris annyit =!"V5S sfijssrjsssss & “ -t«férfi nélküli élet, emberkerii- fel boldogan —, Zolikám... ne jus elsején jutalmat kapott. °> asszony beüljön a lő lett, még az anyját is ki- szoríts annyira! Oklevelet és pénzt egy nagy padiba... Meg hát a gyerekre nérn — Hideg asszony vagy te, sárga borítékban. Az öröm is ki vigyázna addig. Elmorrdpédig Esztit nem TüjiL érzéketlen — mondta az any- kiszínesitette az arcalj úgy lé- ta Gábornak. De a férfi tü- reaig aszót nem hagyta . pegetett az emelveny ele, „ , dl nyomtalanul az anyja pus- ^ f™« ra’ited^z ^ olyan könnyedén, súlytalanul, relmetlenül válaszolt. — Ezt mogása. Esténként, mikor a - *. mintha a levegőben járna azo- is csak azért főzted kt, hogy aT^b^esiéfvilS6^ tért “án.°Reg^í<SS^SSSl kan a végtelen hosszú háló- tovább húzzad az időt. — Az férfiak nem kapkodnak már hessegette az emlékét, és nap- kon, amelyeket maga készí- asszony hallgatott, a mágya- úgy utána, mint lánykorában, közben belepirult, ha eszébe tett. rázkódáshoz nem értett, no Eltelt azóta jó néhány háí» iut°tt. — Nagyon büszke vagy te, meg büszkébb is volt annál, rús esztendő. De azért most K A áté Gábor szerelő Eszti — mondta Máté Gábor, mintsem mentegetőzni kezd- sem utolsó meg. Az ujjaa meg- l\/l Volt a gépterem- ahogy az asszony nyújtózó hoE!v megértesse ezzel az vastagodtak a sok munkától, I V | ben. Került-for- nyakát nézte. — Pedig te is jen’ hogy rne§ertesse ezzel dZ lefogyott, megsápadt. De kés- dúlt, Eszti gépén csak kenyéren élsz, mint a ^nbeirrel, mennyire fontos lenkeny, gőgösen fehér arca a mindig talált javitanivÄöt — többi ember. — Eszter jóked- ne a tanácsa. Bezárkózott, és halvány, még nem mély nán- Ej, ej, Varjú Eszter, micsoda vében volt, ránevetett a sze- nem beszélt többet a dologról «.kkal kivilágított . sok «V- mnokás v^ te, tato «lí™. Ide-xte esapkodt, , „J Akitől Júdás is tanulhat! Hallani vélem az ingerült ellenvetést, hogy ilyen ember nincs, ne sértegessem az embereket! Nem is áll szándékomban ilyesmi. Nekem csupán egy emberforma em- berhámisítvány "legutóbbi vi-" seit dolgaival kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Amit meg is teszek, mert ha ki nem mondom, ami gondolatom támadt, adós. maradok, és nemszeretem állapot az ilyen. A külföldi képes folyóiratokban szívesen tallózgató olvasó érdekes és émelyítő hírre bukkanhat az Epoca (Korszak) cífnű olasz képes folyóiratban, A folyóiratnak is a 11. lapján. íme a hir. »London egyik központi régiségboltjában eladásra kínálják azt az irodalmi Sztálin-díjat, amelyet 1952- ben Aczél Tamás magyar írónak ítéltek. Most ez a díj mint ritka dokumentum a legtöbbet ígérő vevő birtokába kerül: alapára , 5 millió líra.« Eddig a hír, amely néhai honfitársunk legújabb, készülő üzletéről tudósít bennünket. Nevezetesen arról, hogy ott, a távoli Angliában az egykor itthon <plyan hangos fiú (a személyi kultusz egyik leghívebb, legkészségesebb kiszolgálója!) elérkezett maradék becsületének végeladásához. Az »alapár«-ról szükségesnek tartom elmondani, hogy az 5 millió líra hozzávetőlegesen tíz Fiat" 500-as gépkocsi vételárának felel meg. Persze ez nem jélenti azt, hogy a végeladó nem juthat ennél is sokkal busásabb haszonhoz. hiszen az 5 millió líra csupán alapár, ami a kereslet arányában növekedhet is... Az »áru« tulajdonosát aligha kell bemutatnunk, ám ha mégis, akkor nem árt talán emlékezetbe idézni az üzlet hősének kivoltát egyszer s mindenkorra. »Mindenre használható pojáca« minősítéssel Aczél Tar más közvetlenül az 1956-os ellenforradalom után került az emigráció hazaárulóinak igen kétes egzisztenciáktól 1 • .r. V-. ____________________________ t arkáik) listájára. Minek előtte és utána árulásaival külföldön megalapozta hírnevét, sokkal többet hallatott magáról, mint amennyit zokszó nélküli arcon ulással itthon el tudunk viselni egy ilyen »honfitárs« mihtt. Ott kint viszont, úgy lát« szik, nem veszik rossz néven Aczéltól a legaljasaob szélhámosságot sem, azt még kevésbé, hogy árulásai mellett most még prostituálja is magát. Miért részesítenék urai és üzlettársai megvetésben Aczél urat, amikor ók sem különbek a Deákné vásznánál, és ők is a piacról élnek, ií- letvflk piszkos kis üzletecskékből, amiknek kevés a kockázatuk, de amikből viszont annál nagyobb haszonra 3-ámít- hatnak. Meg aztán Aczél Tamás csak a mesterségét .folytatja tovább. Csupán csak önmagához maradt hű minden, 1956 óta lezajlott dolgában. Nem túl igényesen, de annál jobban élt és él, mert elég, ha kilátásba helyezik a borravalót, és m,áris kész eljátszani a legocsmányabb lakáj szelepet is.. Nagy megerőltetésébe kerül az ilyesmi? Kétlem, hiszen őkegyelme szállodai portás is volt 1945 előtt, s mint ilyen, igazán kiváló mesterektől tanulta meg, miként kell a pénzes nagyurak szája íze- szerint szolgálni. Tisztában volt .és maradt ő azzal, hogy mit kell tennie egy vizsgázott talpnyalónak ahhoz, hogy urai elégedettek legyenek. > Aczél tehát most sem adott mást, csak ami lényege. Helyezkedett, akárcsak itthon tette már korábban, és kint csak rátette a koronát a »nagy műre«. Csak »állást foglalt« — el kell ismerni, igen sajátos módon — a személyi kultusz ellen. Hogy pont ő? Igen... én is úgy gondolom, kedves olvasóink, hogy Júdás bízvást .elmch-tne Aczél Tamáshoz egy kis szakmai. . továbbképzésre! T ie még az árulás minden szeny- •nyét, undorító'ágát megszemélyesítő Júdás is csak tanulhat! * L. I. BŐSZ JENŐ: ZÁRSZÁMADÁS AZ IFJÚSÁGRÓL ZENEI IRODALMUNK Zened irodalmunk meglepő és örvendetes gazdagságban áll elő új termékeivel. Ezek között több a jelentős mű. Bárdos Lajos Modális harmóniák című kötete első ízben foglalja rendszerbe az egyszerűségében páratlanul gazdag modális har- móniavilógot, ami a reneszánsz kórusok zenei nyelvezetének magva, s a XIX—XX. század nagy mestereinek nyelvújítási középpontja. Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai (II. kötet). Ez a kötet az illusztris szerző több jelentős tanulmányát közli. Az kötetben megkezdett magyar zenetörténeti összefoglaló ekképpen századunkig egészül ki. Általános érdeklődésre tarthat számot Kovács János Mo- zart-breviáriuma, Chitz Klára Muzsikus Péter utazásai Zeneországban és Petzoldt—Crass Haydn élete képekben című munkájai Gál György Sándor Verdi életregénye és Zsigray Julianna A Sugár úti palota (Erkel Ferenc életregénye)' új kiadásban jelent meg. (Zeneműkiadó.) Köröd guggolnak csöpp magányaid: unatkozik a szipkád, hideg a szobádban a kályha — nyár közeledtén nyugtalan orgonaillat száU a szobádba. Mi is ez? Pillanatra pillanat hajói, az órák gondosan egymásba futnak — csak ennyi: egyszer észrevétlenül éveid néked is eszedbe jutnak. De jó így. Ablakod tarva — visszaköszön a tekintetednek az utcai lámpa. Arcodra néz a kerítés is —■ igazat kéne mondani végre — valaki sétál, rád nevet — ■s felnéz a csillagos égre. Jó így. Értelmet dolgaidnak te adtál: világosságot utadon magadnak te mutattál — s elrejtve önmagad előtt is rohamait az ifjúságnak, megtanultad, hogy üvegedből kezed sört kinek töltsön — megszűntél lenni másoknak nyűg. magad számára börtön. Valami mégis, erzed, mindig elmaradt mögötted. Q Mi is ez? — kérdezed, s nem felelsz — csak azt tudod, hogy nyugtalan alszol — cigarettára gyújtanál, s öngyújtód lángja kialszik — pedig gondod csak homlokodig ér, gyereksirás se hajszol. — Jó igy — mondod, s behajtod ablakod szárnyát. — Jó így? — kérded, s kitárul magától újra. — Jó igy, jó így — ismétled, és az ablak üvegéről valaki rád néz. Nem beszél, haját a szél az arcába fújja. Jó igy? zsibongtm tódul homlokodra az este — megigazítod paplanod: nem terítetted sosem gyermekedre. Jó így? Ágyadra ülsz, párnád gondosan lesimítod — valami hiányzik innen: innen a haj, gondjaidhoz a homlok — innen a száj — innen a szem: társai tekintetednek — igazat kéne mondani végre — azt, hogy szeretlek. így ülsz soháig eltűnődve. — Eláll közben a szél is, madarak ülnek a kerítésre — valaki dúdol, söpri az utcát, s az ég is mintha, világosodna Lámpád eloltod, s homlokod- lehajtod vánkosodra. — hon, hánykolódott éjszaka. Nem, mégiscsak nagy dolog ez, nagy megtiszteltetés. Szak- érettségi, aztán egyetem, lehetne mérnök vagy tanár, is- > tenem. vedt gyönge fény most Eszter és sovány, és fáradt és megÉs akkor újra mint egyetlen haján " kereste a visszautat öregedett.. Varjú Zoltán ftVio Onnan a hátára csúszott, amit Eszter meg... kiazott Keze megnyugtató gondolat, a férje iái- héna madár, a szeme tajött elő. Vajon mit mondana? Eszter ePP611 mos j szinte kiugrott sötét puPröbálfca kitalálni. örülne tett, mert hiába, nem hajlik piUája Aztán... egyszerre neki, vagy ö is a gyerekkel ér- ^ könnyen az ő dere- ott volfhmig nélkül lélegzet ka sem. Jó csöndes, ejtőző neükul, ott volt a teje az ura Jó csöndes, saját leükiismarete? Zoltán jól vo.n - - - virág megállt volna egy kicsit pi- mint egy nagy szirmú virág. henni, fájós derekat, zúgó fe- Ahogy érezte a bőre, a vére, vélné, mint az airyja meg a v<£ az idő is mellén, keskenyen js fehéren, Ismerte őt, tudta, mennyit ér, bírná-e. És mindig Zoltán, Zoltán, Zoltán. Gábor jeleriiLé- 3et megnyugtatni te egyre inkább zavarta. Megkérte, hogy ritkábban jöjjön, nem halad az otthoni munkában, ha folyton a szoknyáján kazalbajával Ilus. ül. osott éppen. MagasM a csontjai, ahogy megérezte az Mikor egyszer csak kivágó- jjlelését, és érezte a vállat be- dott az ajtó, hideg levegő nvo- lefúródni a vállába, és szőrös mult be rajta meg boglyas álla égette a bőrét... a szomszéd olyan gyenge lett és olyan kislány. könnyű, mintha az ura — Eszti néni — lihegte, és tése kiszívta volna eoooooooooooooooooooooooooooooooooooűo0OOQQOOOOOOŰOOOOűOÍX)OCöOOöÜOÖ lejtette az ablakon, s az die- csupa sebhely akkor olyan ériru belőle a ra verte a hátót remegő lábán hozta a hosszú gondot, _ az annyit ei4égetett eres' fehér keze, a utat, amit futva tett meg. — büszkeségét, Máté Gáboiu..; víz arcába csapó- Az ura '.Zoltán bácsi... Csak azt érezte, hogy a föld dott csupa szappanpötty volt ^ akkor éles kiáltás nem tartja, lebeg valahol tea képe. Kia2ott tenyerével le- ue “ „ . . , ,, ... , söpörte magáról a vizet, az- hallatszott az udvarról is, a hetetlenul... > , . tán új fazékkal tett föl a tűz- vége sikoltásba kunkorodott. iskolát is ezentúl Zoltán, maja helyre. Zoltí a leckét_ csinálta. _ Varju ESztü Varjú Esz- Zoltáp elintézi. »Ha 5643 mázsa búzát szállí- , a ház meg szipogva nézte tott, akkor...« »Búza. búza, iet(=r. , . __ tiszta búza« dúdolta halkan És hirtelen, mintha a kiál- a két néma embert. Aztán Eszter, és csapkodta, .gyúrta tás szárnyán jött volna... ott egyik asszony csöndesen eJ- egjire nagyobb erővel Zolii vá- állt — édes istenem,- segíts! — húzódott, és a többieknek súgNo,, hazajött az érríber. asszonyok. X egjtre nagyobb erővel Zolti vá- állt — ecies isit nem,- segíts. húzódott, ■ Ö szonnadrágiát. A. nap bátorta- vattazekés hátával a faiba fo _ rA lan, tél végi sugarát rajta fe- gózva, ormótlan bakancs ok ban, • ... /k leitette az ablakon, s az'die- csupa sebhely a csontos arca, Menjünk, I
