Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
SOMOGYI NfiPLAP fl Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata a csütörtöki véres eseményekkel kapcsolatban (Folytatás az 1. oldalról.) gozók, kommunisták, szocialisták, keresztények és a Bas- tffie-nal tüntetett többi hazafi a nemzet legjobb erőit akarják egységbe tömöríteni, hogy elszigeteljék a fasisztákat, megmentsék Franciaországot a gyalázattól és a terrortól. A De Gaulle-ista hatalom a reakciós és fasiszta kormányok módján jár el, amikor ezekdt az erőket el akarja nyomni — han|oztatja a nyilatkozat. A Francia Kommunista Párt felhívást intéz a demokratikus pártokhoz és szervezetekhez: egyesüljenek, amíg nem késő, ne várják meg, hogy a rendőrség és az OAS csapásai nyomán újabb áldozatai legyenek a fasizmusnak. A Francia Kommunista Párt csatlakozik a szakszervezeteknek az áldozatok temetése napjára szóló sztrájkfelhívásé hoz. Követeli a véres eseményekért felelős Papon rendőrfőnök és Frey belügyminiszter lemondását. Február 8-ának tragikus tanulsága — hangoztatja a nyilatkozat —, hogy a polgárháború csak úgy kerülhető el, az ország rendje csak úgy állítható helyre, hogyha Valameny- nyi dolgozó és a köztársaság minden híve összefog a demokrácia visszaállítása érdekében. A többi francia demokratikus párt és igen sok tömegszervezet ugyancsak állást foglalt a De Gaulle-ista kormánynyal szemben, és élesen elítélte a rendőrség durva támadását. A szocialista párt irodája visszautasította a kormány alibikeresését, és hangoztatja: a De Gaulle-ista hatalomnak, amely nagyon elnéző a fasisztákkal szemben, minden módja megvolt, hogy a tragikus eseményeket elkerülje. A szocialista pórt javasolja, hogy február 12-én minden városban és faluban tiltakozó gyűlést rendezzenek a hősök emlékműve előtt. Az Egyesült Szocialista Párt nyilatkozata élesen elítéli a rendőri erők példátlan brutalitását, s követeli a bűnösök felelősségre vonását, a belügyminiszter és a rendőrfőnök távozását. A radikális párt, az ellenállók demokratikus szocialista szövetsége, az MRP elítéli nyilatkozatában a rendőri erők eljárását. A karlsruhei törvényszék felháborító ítélete Karlsruhe (TASZSZ). Felháborító ítélettel végződött szombaton az a karlsruhei provokációs per, amelyet a nyugatnémet hatóságok indítottak V. A. Pripolcev mérnök, a nyugat-németországi szovjet kereskedelmi képviselet tagja ellen, bár a per megrendező! teljes kudarcot szenvedtek abban a kísérletükben, hogy bebizonyítsák Pripolcev bűnösségét, a bíróság mégis négyévi börtönre ítéltje a szovjet mérnököt. rí Az ítélet az elemi nemzetközi jogszabályok legdurvább megsértésének példája. Sérti a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti egyezményeket is, amelyek terüle- tenkívüliségi jogot biztosítanak a szovjet kereskedelmi képviselet tagjainak. Már ez a tény önmagában is törvénytelenné teszi a bíróság döntését. A Szovjet állampolgárt a bíróság csupán a provokátorok, valamint az úgynevezett alkotmányvédő hivatal fizetett ügynökei részéről elhangzott »tanúvallomások-« alapján ítélte el. Az említett hivatal produkálta az úgynevezett tárgyi bizonyítékokat is. Maga Fripolcev mérnök megcáfolta az ellene emelt vádakat. A karlsruhei kirakatper tulajdonképpen bizonyos nyugatnémet körök politikai provokációja a Szovjetunió ellen. Célja a hidegháború további fokozása, a szovjet—nyugatnémet viszony megrontása. Újságírói körökben olyan vélemény hallatszik, hogy a per és a szovjet állampolgár elítélése bosszú műve a nyugatnémet hatóságok részétől, mert a Szovjetunióban elítéltek több nyugatnémet állampolgárt, akik amerikai kém- szervezetek megbízásából kém- tevékenységet űztek a Szovjetunióban. (MTI) Monrovia • üdvözli Gagarint Monrovia (TASZSZ). A Momroviában vendégeskedő Gagarin, az első szovjet űrhajós pénteken megkezdte körútját az országban. Csütörtökön Libéria fővárosával ismerkedett, és egyebek közt ellátogatott több középület építkezésére. Munkások ezrei melegen üdvözölték a világ első űrpilótáját. Este a szovjet vendég tiszteletére nagy fogadást rendeztek. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Punta del Este után Gyászünnepségen búcsúztatják a Saar-vidéki bányaszerencsétlenség áldozatait Völklingen (MTI). Szombaton délelőtt nagy gyászünnepségen búcsúztatták a Luisenthal-bányában történt sújtólégrobbanás 287 halálos áldozatát. A gyószbeszédet Lübke nyugatnémet köztársasági elnök mondotta. A mentőosztagok folytatják munkájukat. Még mintegy tíz bányász sorsa ismeretlen. A kórházban ápolt bányászok közül tizenkettő állapota válságos. A gyászba borult bányász- családok címére egyre újabb részvéttáviratok érkeznek a világ minden részéből. Megindultak a segély adományok is a szerencsétlenség érte bányászcsaládoknak. A laoszi lázadók további provokációi Xieng Khouang (MTI). Laoszi rádiójelentések szerint a lázadók több fronton fokozták provokatív hadműveleteiket. A legutóbbi' ellenségeskedéseket — mint ismeretes — a savanakheti csoport katonai egységei kezdeményezték Nan Tha körzetében. Itt most a lázadó erőket három század katonával erősítették meg, akik között csoport katonai egységei kez- külföldi katonai személyek is vannak. Vientiane tartományban három lázadó zászlóalj kapott parancsot »tisztogató hadműveletekre«, amelyeket Vientianetól északra hajtanak végre. A banditák gyújtogatnak és gyilkolják a békés lakosságot. , Amerika-ellenes tüntetés Buenos Airesben Buenos Aires (MTI). Buenos Airesben pénteken este nagy tömeg gyűlt össze az üzleti negyedben, hogy tűn tessen az argentin hadsereg vezetőinek a kormányra erőszakolt politikája, valamint a Kuba ellen készülő újabb amerikai agresszió ellen. A tüntetés ideje alatt fi gyelméztető bombák robbantak az amerikai, valamint a kolumbiai nagykövetség épülete előtt, továbbá az arnerikgi nemzetközi irodagép vállalat Buenos Aires-i képviseletének épületénél. A jelentések ' szerint több tüntetőt letartóztattak. Megkegyelmeztek Powers amerikai kémpilóiának Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége megvizsgálta Francis Garry Powers, a Szovjetunióban elítélt amerikai pilóta szüleinek kérelmét és figyelembe véve, hogy Powers beismerte az általa elkövetett igen súlyos bűncselekményt, továbbá abban a törekvésében, hogy elősegítse a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának javulását, határozatot hozott, amelynek értelmében Powersnek megkegyelmeztek és átadták az amerikai hatóságoknak. (MTI) T£il IDfJVIVf GI KIÁRUSÍTÁS | Aktatáskák 40 -120 Ft helyett 28 84 Ft-ig. Jacquard selyem 60— 66 „ „ 42—46 Ft-ig. Csak a kijelölt boltokban és as állami áruházakban. (672) Hiába, a tények roppant makacs dolgok. Mert igaz ugyan, hogy az Amerikai Államok Szervezetének Punta del Este-i értekezlete ld- záida tagjai közül Kubát, de vajon ezzel a Kubai Köztársaság megszűnt-e amerikai állam lenni? Az Egyesült Államok kormánya nyilván szívesen venné, ha ezt a szigetállamot felkapná valami szélvihar, s a Karibi-tengerből el vinné valahova jó messzire Amerika partjaitól. De ez fizikai lehetetlenség. Kuba továbbra is Amerikában van, s erősen hat e földrész lakosságára. Az Egyesült Államok hát megpróbálja legalábbis légmentesen elszigetelni Latin-Ameri- ka többi részétől Kubát, hogy aztán megsemmisíthesse a haladó szocialista rendszeri ebben a bátor kis országban. Punta del Este után például Rusk amerikai külügyminiszter a képviselőház kivitelt ellenőrző bizottsága előtt elmondott beszédében Kuba-ellenes gazdasági bojkottra szólította fel az Egyesült Államokkal baráti országokat, elsősorban Latin-Amerika államait. Kennedy elnök pedig már alá is írta azt a rendeletet, amelynek értelmében a Kubával való kereskedelmi kapcsolatok gyakorlatilag elérik a fagypontot. Az Egyesült Államoknak Kubával folytatott kex'eskedelme az 1958-as színvonalhoz viszonyítva már 1961-ben öt százalékra csökkent — ezek után pedig nyilván csaknem teljesen bedugulnak majd az amerikai—kubai kereskedelem csatornái. De ami a -baráti országokat« illeti, amelyekhez Rusk felhívása szólt, ezek bizony nem nagyon iparkodnak eleget tenni a bojkottra való felszólításnak. Sőt! Diefenbaker kanadai miniszterelnök például szükségét látta, hogy saját maga ismertesse kormányának álláspontját: Kanada tovább is kereskedni fog Kubával. A mexikói kormány is hasonlóképpen — bár óvatosabb fogalmazással — nemet mondott az amerikai követelésre. Atosemena, Ecuador köztársasági elnöke pedig még tovább ment: a Punta del Este-i értekezletről és Ecuador politikájáról szólva kijelentette, hogy Ecuador nem adta fel méltóságát, mert szavát nem tekinti árunak, amelyet el lehet adni. A hét folyamán a japán külkereskedelmi miniszter is félreérthetetlenül kijelentette, hogy Japán továbbra is fenntartja kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Sőt ezidáig sem az angol, sem a nyugatnémet kormány nem nyilatkozott arról, hogy támogatja a Kuba-ellenes gazdasági bojkottot. Hiába, »a pénznek nincsen szaga« alapon nyilván sem Anglia, sem Nyugat-Németország nem akar végleg kiszorulni a kubai piacról. Ami pedig Kubát illeti, Fidel Castro kormányának különben sincs túlságos félnivalója ettől a bojkottól, hiszen a Kubai Köztársaság külkereskedelmének több mint nyolcvan százalékát immár a szocialista országokkal bonyolítja le. Ez tehát annyit jelent, hogy az ilyenfajta amerikai mesterkedések teljes kudarcra vannak ítélve. De Kubában az Egyesült Államok nemcsak egy vasat tart a tűzben. Az ENSZ politikai bizottsága e héten tárgyalta Kubának az Egyesült Államok ellen benyújtott panaszát, s a vita során Zorin elvtárs, szovjet delegátus a tények tömegével bizonyította be, hogy az Egyesült Államok újabb fegyveres orvtáxna- dást készít elő Kuba ellen, s hogy az előkészületeket már be is fejezte. Hallgassuk csak meg, mit mond erről a Daily Express című angol burzsoá újság február 6-i számában a lap washingtoni tudósítója: »Az Egyesült Államok fokozza a latin-amerikai gerillaharcosok oktatását az őserdei hadviselésre kiképző, a Panama-csatorna körzetében levő titkos iskolájában. Hivatalosan azt mondják, a gerillákat arra fogják felhasználni, hogy a kubai felforgatás ellen harcoljanak, de az az erős érzés uralkodik, hogy mint ejtőernyősöket Kubában fogják őket ledobni Fidel Castro rendszerének zavarására,« Vegyük ehhez hozzá több angol lapnak azt az értesülését, hogy Mcnamara amerikai hadügyminiszter Gil Patrick hadügyminiszter-helyettesnek és Lem- nitzer tábornoknak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének kíséretében a Panama-csatorna körzetében járt, és ott magas rangú tisztekkel tanácskozott. A kubai nép azonban — amint Fidel Castro miniszterelnök február 4-én csaknem kétmillió honfitársa hatalmas tüntetése alkalmából Havannában elmondott beszédében hangsúlyozta — magabiztosan néz a jövőbe, sőt nemcsak Kuba, hanem egész Latin-Amerika jövőjébe vetett sziklaszilárd hittel arra tanítja e földrész jobb sorsra áhítozó népeit, hogy a forradalom lehetséges, sőt sok latin-amerikai országban már most elkerülhetetlen. Éppen ezért hiába a jenki imperializmus bármiféle acsarkodása, Latin-Amerika népei kivív» ják igazi függetlenségüket Fegyverszünet Algériában? A múlt hét elején rádió- és televízióbeszédet mondott De Gaulle, a franciák köztársasági elnöke, s nagyon derűlátó hangot ütött meg az algériai fegyverszünet megkötését illetően. Ben Khedda, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának miniszterelnöke Tunézia fővárosába visszaérkezve szintén úgy nyilatkozott, hogy ugyan még elég* jelentős a különbség az algériai és a francia fél nézete között, de könnyen lehetséges, hogy a fegyverszünet már a közeljövőben megvalósul. Sőt egy francia nyelvű észak-afrikai lap azt is tudni véli, hogy a fegyverszüneti megállapodást már január végén alá is írták, s az állítólag február közepe táján lép érvénybe. Milyen alapon lehetséges a francia kormány és az algériai ideiglenes kormány között a megegyezés, amely — ha bekövetkezik — véget vethet ennek az immár nyolcadik éve folyó »szennyes háborúnak?« Érdemes ebből a szempontból egy kissé górcső alá vonni De Gaulle beszédét, mert az sok mindent elárul. Kiderül belőle, hogy De Gaulle elsősorban a francia anyaországbeli monopoitókések ama csoportjának az érdekeit képviseli, amelyeknek az egész algériai kérdésben legfontosabb a szaharai olaj zavartalan kiaknázása és saját javukra való hasznosítása. Ha az algériaiak ezt biztosítják számára, e roppant befolyásos csoport még engedményeket is hajlandó adni ■ az Algériában élő francia telepesek kárára. Persze a dolog korántsem olyan egyszerű, ahogyan ezt most leírtuk. Egyrészt azért, mert a francia kormány nyilván nem engedi ki oly könnyen karmaiból Algériát, e nagyon gazdag gyarmatát, s természetesen arra szánüt, hogy a fegyverszünet után megtartandó népszavazáson — erőszakkal, csalással, félrevezetéssel — az algériaiak nem fogják majd teljesen elszakítani a hazájukat Franciaországgal szorosan összekapcsoló szálakat. (Talán még a láncokat sem.) De Gaulle abban reménykedik, hogy Algériában is meg tudja valósítani azt, ami Franciaország sok más afrikai gyarmatán valóban sikerült: tudniillik látszatfüggetlenséget, nemz li önállóságot' kapott ugyan több volt gyarmati terület, de különben minden maradt a régiben, a francia befolyás továbbra is úgyszólván zavartalanul érvényesül. Másrészt azért nem olyan egyszerű a dolog, mert az algériai ideiglenes kormány viszont — legalábbis jelenleg úgy látszik — szeretne kiküszöbölni minden félreértést, minden homályos megfogalmazást a fegyverszüneti egyezményt illetően. Az algériai kormány például tisztázni akarja, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása után mikor fogják megtartani a népszavazást, továbbá hogy miként képzelik el a franciák a népszavazás tisztaságának biztosítását. Ezek valóban döntő fontosságú kérdések, bár a franciák igyekeznek ezeket részletkérdés gyanánt kezelni. Harmadrészt az is bonyolítja a helyzetet, hogy az Algériában élő körülbelül egymillió- _ nyi európai lakosság túlnyomó többségére támaszkodó OAS az Algériában és az anyaországban végrehajtott fasiszta terrorcselekmények, merényletek egész sorával igyekszik megakadályozni a fegyverszünet aláírását, s ha ez mégis megvalósulna, az egyezmény végrehajtását. E hétefc sem volt olyan nap, hogy legalább egy-két tucat ember ne esett volna áldozatul a gyilkos OAS-banditáknak. Nem kell nagy tehetségű jósnak lenni hozzá, ogy kijelenthessük: az. OAS a közeljövőben csak még jobban szaporítani fogja terrorakcióinak számát, kihasználva a De Gaulle-féle állam- hatalom elnéző magatartását. A francia demokrácia őszinte híveinek, az algériai békéért harcoló francia tömege':'ek még derekasabban, még elszántabban kell küzdeniük, hogy eltorlaszolják a nyílt fasizmus uralomra jutásának útját, s egyúttal ki kényszerítsék az olyannyira égető algériai kérdés végleges megoldását. A csütörtök esti párizsi nagy antifasiszta tüntetés mutatja, hogy a francia nép tömegei képesek megoldani ezt a rendkívül nehéz feladatot is. Sekou Touré: ^ wr*;lri Szabadságot Gizengánakl Conakry (TASZSZ). Sekou Touré az ENSZ ügyvezető főtitkárához és a Biztonsági Tanács elnökéhez táviratot intézett, amelyben követeli Gizenga haladéktalan szabadon bocsátását. »Kérjük energikus beavatkozását Antoine Gizenga föltétel nélküli szabadon bocsá- ' tása érdekében, hogy ne ismétlődhessék meg Patrice Lu- , mu.tn.ba tragédiája« — hangoztatja az U Thanthoz intézett távirat. A Biztonsági Tanács elnökének küldött táviratban a gui- neai elnök tiltakozását fejezd ki amiatt, hogy mindeddig nem hajtották végre a Biztonsági Tanács 1961. november 24-1 határozatát, amely utasítja a kongói ENSZ-parancsnoksá- got a katangai szeparatistift tevékenységének megfékezésére és a külföldi zsoldosok káli 'i>mw Katangabol. (MTI)
