Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

Csütörtök, 1962. február L 3 SOMOGYI NÉPLAP KAPOSFŐI JEGYZETEK R EGGEL hét óra. Meg­elevenedik a kapos- fői utca, siető embe- ek tünedeznek fel, mennek a lolgiuk utón. Az udvarokon :út nyikorog, vödrök csöröm- lölnek. Ilyenkor nem kell az illatokat már hajnali négy-öt >rakor megetetni, mint nyá- on; nappal is több szabad dejük van a falusi emberek- iek. Azért akad most is elég ten- úvaló a ház körüL özv. Pekli Lajosné vizet ász az állatoknak az istálló­ja. Pekliné egyedül él, maga gondozza a háztáji jószágot, a tét szerződött üszőt és a két lízót. — Most nemigen van mun­ta a tsz-ben. A múlt héten kukoricát morzsoltunk, szárat rágtunk, de most azt sem le­let. Nádat vágtunk a halas- lavom, de azt is csak egy na­pig. így hát itthon körül tesz­íresz az ember. • * * A JÁRDÁN, a kapuke­rítésnek dőlve ketten beszélgetnek: Sturm tstván és Ékes János. Kapos­várra járnak dolgozni, most szabadságukat töltik. Köznapi gondokról, politikáról folyik a szó. — Reggelenként el szoktunk beszélgetni egy féldeci közben — mondja Sturm István, a 13. sz. AKÖV asztalosa. — Nappal az asszony úgysem hagy békét az embernek: vágj fát, hozz vi­zet, szaladj ide meg oda. — Legalább nem unatkozik az ember — toldja meg tréfá­san Ékes János. | — Jakabné! — kiált be az egyik udvarra a postás — megjött az újság. — A fiatal- asszony izgatottan siet a ka­puhoz. — Levelet nem hozott, Józsi bácsi? — Majd legközelebb — mo- solyodik el Fett József, aki minden reggel a megszokott időben jelentkezik a kézbesí- tenivalóvaL Már indulna to­vább, amikor megkérdezem: — Hány előfizető van a fa­luban? — Összeráncolja homlokát, jelezve, hogy nem is olyan egyszerű erre válaszolni. — Talán kezdjük sorjában. — Legtöbben, 152-en a So­mogyi Néplapra fizetnek elő. A Szabad Föld és a Népsza­badság 50—50, a Népszava és a Magyar Nemzet alig néhány házhoz jár. Télen igen népsze­rű a Ludas Matyi, hetente 40 —50 darab is elfogy belőle. Jobban ráérnek olvasni, mint nyáron. • • e S VARCINGER AND- RÁSÉKNÁL ma vág­ták le a második hí­zót. A konyhában három asz- szony sürög-forog, a tepsikben sistereg a pecsenye, sütik ki a zsírt. — Az egyiket még szilvesz­ter előtt leöltük — mondja a házigazda. — Mindkettő súlya meghaladta a kétszáz kilót. Keli a kenyér mellé való. A szomszéd, Schmidt József mosolyogva veti közbe: — Csak meg kell nézni ezeknek az asszonyoknak a térfogatát, a nyáron ugyancsak igyekez­hetnek a dologban, ha le akar­nak fogyni. * • * A KOSSUTH TSZ-BEN a zárszámadásra ké­szülnek: folynak az összesítések. Ki mit várhat a zárszámadástól ? — Igaz, nem lesz meg a ter­vezett 25 forintos munkaegy­ség, talán 18-at tudunk osztani — vélekedik Botykai János mezőgazdász —, annyi azon­ban bizonyos, hogy aki év köz­ben becsületesen helytállt a munkában, annak jut elég szé­pen. Nem egy olyan család van a faluban, mint Fejth Már­tonok. Négyen összesen 1153 munkaegységet teljesítettek. Márton bácsi, a tsz karban­tartó brigádjának vezetője egyedül 490 munkaegységet szerzett, veje, Wéber János 326-ot. A két asszony a nö­vénytermesztésben dolgozik, egyenként 170 munkaegységet-M1 kerestek. Év közben kapott a család 2500 forint pénzelőle­get, 37 mázsa kukoricát és 12 mázsa burgonyát • • • IT CSINÁLNAK A KISZ-ESÉK? — kérdeztem Porga Gézád, a nemrég megválasztott új KISZ-titkárt. A huszonnégy év körüli zömök fiatalember elmondta: — Most Csordás József ta­nító vezetésével Federico Gar­cia Lorca Csodálatos vargáné című színművét tanuljuk. Szervezetünk valamennyi tag­ja részt vesz az Ifjúság a szo- ciali2musért-rnozgalom pró­báin. Csak egy gondunk van: nincs helyiségünk, ahol rend­szeresen összejöhetnénk. Ad­dig, amíg a tanácstól ígért ter­met megkapjuk, kénytelenek vagyunk az iskola vagy a ta­nács termeit kölcsönkérni egy- egy összejövetel alkalmával. * * • V ÍZI IMRÉNÉ, a közsé­gi nőtanács elnöke a következőket mond­ta: —■ Alig egy hónapja 35 rész­vevővel kézimunka-tanfolya- mot indítottunk. A kétheten­ként tartott foglalkozásokon Nagy Józsefné tanító irányítá­sával a népi szövés-hímzés művészetét sajátítják el az asszonyok. A TIT téli kulturá­lis tervének megfelelően eddig öt előadás hangzott el. A Be­tyárvilág Magyarországon, a Hogyan jutunk el az éntől a miig című és a magas vérnyo­másról szóló előadásokat 150— 160-an hallgatták végig. K. I. Kiállítások, könyvvásár és gazdatalállcozó a mezőgazdasági könyvhónap programjában Ma kezdődik a mezőgazdasá­gi könyvhónap. A megnyitó ünnepséget Somogyjádon tart­ják meg. A könyvhónap folyamán a megyei könyvtár és a járási könyvtárak kiállítást rendez­nek a legfontosabb mezőgaz­dasági szakkönyvekből. A könyvhónap könyveinek és a már korábban megjelent szak­könyveknek a népszerűsítésére februárban író-olvasó találko­zókat, könyvismertetéseket rendez a megyei könyvtár és a MÉSZÖV. A MÉSZÖV a könyvvásárlás sikeres lebonyolítása végett bi­zományi csomagokat küld az fmsz-boltokba. Több, ebben az időszakban megtartandó egy­hetes mezőgazdasági előadás- sorozat hallgatód előtt ismer­tetik a mezőgazdasági szak- könyveket A többi között Ba- latonberényben, Attalán, Ho- mokszentgyörgyön. Adandón, Porrogon könyváríisítást is rendeznek. A mezőgazdasági könyvhó­nap záróünnepségét a hónap végén tartják meg a kaposvá­ri Latinka Tsz-ben. Ennek ke­retében rendezik meg a me­gye arany- és ezüstkalászos gazdáinak találkozóját. ÓNODVÁRI MIKLÓS: m cd sárga dosszié Horváth is megcsöndesedett, A pénz rabságában űzte hivatását is; a gyors meg­gazdagodásért való folytonos küzdelme juttatta a börtönbe. Nem pártolta a kommunistá­kat, de nem is haragudott rá­juk. Személyes sérelme miatt haragudott egy-két emberre, s éppen ezért nem értett egyet azzal, amikor Gyarmathy va­lamennyit egy kalapba rázta. De gyávasága, gerinctelensége visszatartotta, tudta, hogy ez a vesztét okozná. Mint mindig, most is üzletember volt: ki­mért alapossággal figyelte a fejleményeket, szótlanul bólo­gatott, és ezzel tovább szította a tüzet a volt zászlósban. — Mindenkit felhúzunk, öre­gem! Minden eperfára fel­akasztunk egy kommunistát... Magam fogom irányítani. Vé- gigakasztgatom velük Miskolc- tól Kövesdig az utat! Gyarmathy szeretett dicse­kedni nőügyeivel is. Ezekről az volt az orvos véleménye, hogy a fele sem igaz, de ráhagyta, úgy tett, mintha irigyelné ér­te. A volt zászlós most is elra­gadtatta magát. — Máskülönben Rosenál is van egy kevés tapasztalatom... nem árt, ha okulsz belőle. Van abban valami, hogy eljött az ezredessel... De hát én előbb­re valónak tekintek mindent, ami a szolgálattal kapcsolatos, és a szolgálat érdekében le­mondok arról, hogy ma este átengedd nekem. Nem te tu­dod, milyen nagy áldozatvál­lalás ez tőlem. Be kell érnem az ezredes társaságával, aid folyton E3záról fog fecsegni nekem... Elza?. „. Horváth eisápadt, elkapta Gyarmathy karját, mint a pelyhet — Mit beszélsz? Gyarmathy felszísszenu ea nagyot káromkodott: — Őrült, a szentségedet! — és kitépte magát az orvos ke­zéből. Horváth még mindig úgy né­zett rá, mint az ugrásra készü­lő párduc. — Mit tudsz te Elzáról? Mondj el mindent! Gyarmathy belesápadt a fel­indulásba. Pillanatok alatt át­látta a helyzetet. Az orvos te­kintete sok mindent elárult. Persze: hiszen Elza szervezte be... Hogy nem gondolt ed­dig erre!... Horváth belesze­retett, s ügyetlen megjegyzésé­vel elronthat mindent: Kör­ner a fejét veszi érte. No de nem azért Gyarmathy Ferenc ő, hogy ki ne vágja magát! — Mi közöd neked ahhoz a nőhöz? — Szeretem! — Ű ... úgy? — Gyarmathy Rittyentett — ez döntő érv... S kiről beszélsz te tulajdon­képpen? — Elzáról. — Jó, jó: Elza ezer van Belátta, hogy elhamarkodta a dolgot: honnan ismernék Nyu- gat-Németarszágban az oszt­rák lányt?... — Bocsáss meg, Ferikém, de tudod, olyan hirtelen érintett. Elmondott mindent. Talál­kozásaikat, beszélgetéseiket. A karácsonyestére megbeszélt randevút, s az arany nyaklán­cot, amelyet azóta is ott hor­doz a zsebében... — Várom, hogy odaadhas­sam neki. Föltétlenül megke­resem! Gyaimathynak valóban oka volt a csodálkozásra. Az or­vos előadáséból ki bontakozott előtte a szerelmi viszony. — Micsoda csemege! Micso­da csemege! — csámcsogott magéban, de Horváthnak csak ennyit mondott: — Megértelek, öregem. Ez a lány, azonban, akiről én be­szélek, alacsony, kövér és fe­kete. .. S előre számolgatta vérsze­met kapva, hogy mennyit kap ezért a fölfedezésért Körner- től... Már a markában érezte az árulásért járó pénzt, amikor az ezredes mosolyogva félbe­szakította: — Elkésett, zászlós! Nekünk hosszabb a kezünk, és érzéke­nyebb a fülünk... A prémiumos kertészbrigád A kertészet üvegházának magas kéménye ontotta a füs­töt. Az egymás mellett sora­kozó melegágyakat gőz borí­totta. Csak homályosan lát­szottak a hajladozó alakok. Brr... nem valami kellemes ilyenkor itt dolgozni — gon­doltam, de csak idáig jutot­tam, mert nevetés hangja ütöt­te meg p fülemet. — Az biztos, hogy megké­rem az elnököt, legközelebb, ha rám kerül a színházbérlet, olyankor adja, mikor valami jó szerelmes darabot játsza­nak! — cserfeskedett egy asz- szany. — Szerelmes darabot?! Mit érdekel ez téged asszony lé­tedre? *— kiabálták többféléi, és közben jót kacagtak. Ügy éreztem, kisütött a nap; megkapott ezeknek az asszo­nyoknak, lányoknak a jóked­ve, pedig nem könnyű a mün- ka, amit itt végeznek az öreg­laki Kertészeti Tsz-ben: ké­szítik elő a melegágy lkat, trágyát raknak mindegyikbe. — így emelje, mindjárt könnyebb lesz — mutatja a villafogást az egyiknek Cser­háti István kertész. Kedvem lett volna közéjük állni, velük dolgozni, és köz­Cserháti István. — Most vált nyilvánvalóvá előttünk, hogy érdemes, na­gyon megéri szorgalommal dolgozni, mert megvan a lát­szata — mondja Horváth Fe- rencné. — Nem is számítottunk ilyen szép pénzre — dicsek« szik Dudulca Györgyné —9 2865 forintot kaptam. Csizmát vettem az öregemnek kará~ csonyra... — Én meg mosógépet —vág közbe Horváthné —, tellett a majd háromezer forintból: így legalább még kevésbé köt le a házi munka. Zsigmomd Józsefné csak hall. gat. Hagyja a többieket be­szélni, ő ugyanis nem dicse­kedhet azzal, hagy mit vetfa Ha, nem mintha nem kapott volna prémiumot — kapott szé- pen, majd 2700 forintot, de félrerakta. Maga élé néz, gon­dolatban biztosan azt tervezi, milyen lesz az új ház, amit építenek. Csak ennyit mond csöndesen: — Az bizonyos, hogy igazsá­gos volt ez. — De meg is dolgoztunk ér­te — vág rá Horváthné. — Amit vállaltunk, teljesítettük. Sokat jelentett, hogy kerté­szünk élére állt a dolognak, mert vélünk érez, és segít ne­künk .. 1 — Item volt ám kis munka az — mondja Dudukáné —, hogy itt is ilyen eredményt ér­tünk éL, meg még kinn is megkapáltuk a kimért terüle­tet .. Öreg létemre naponta négy mázsa paradicsomot le­szedni, tábla hosszat kihorda­ni, elválogatni — munka ám az! — Mégis vannak irigyednk, akik azt mondják, hogy köny- nyű nekünk, mert sokat kere­sünk! — szól közbe az egyik asszony., a Nemcsak a keze, a nyelve is helyén van Duduka néni­nek. Nem is hagyja megjegy­zés nélkül, amit a társa mon­dott,. Zsigmond Józsefné, Duduka Györgyné, Horváth Ferenc- né az üvegházban paprikát pikéroz. — Nem kell itt irigykedni. Megmondták, hogy a kertész, kert ajtaja nyitva, jöjjenek és csinálják. Volt, aki megpró­bálta, de két nap múlva jtt ha* gyott bennünket A szóáradatnak se vége, se hossza, Dolgos, kedves asszo­nyok, lányok valamennyien. Könnyű volt megértenem* hogy ennek a munkában olyan jól összeszokott gárdának miért van ilyen jókedve És jókedvvel végezni a munkát:: az maga fél siker! Valami pénzt még kapnak, van még 12—13 ezer forintjuk, de as A kertészeti brigád palántázásra készíti elő a meleg­ágyakat. majd zárszámadáskor teszi kö­vérebbé a borítékot... Pára födte a kertészkertet, készültek a melegágyak. Ha­marosan ide kerül az üveg- házban szépen kifejlődött sa­láta meg a hónaposretek. Min-, denki a helyén van, mindenki dolgozik, hogy az idén se vall­anak szégyent, hogy újra oszt­hassanak prémiumot, .. indult meg a beszélgetés, Kör­ner elégedetten dörzsölte ke­zét az asztal alatt — Yes, yes! Minden jól há­lád! Rose vidám volt, nevetett — Tegeződjünik, kedvesem! — ajánlotta hirtelen, és nagy meglepetést keltve homlokon csókolta az orvost. — Itt engem mindenki tegez, ez alól te sem lehetsz kivétel. Ismét nevetett villogtak fe­hér fogai. Horváth jól megnézte: Rose nem volt szép lány, de nem volt csúnya sem. Érdekes, kel­lemes jelenség, akit első látás­ra megjegyez az ember. denki szabály szerinti munka­egységet kapott; azután is je­gyeztük ezt, de csak azért, hogy a prémiumot ilyen arányban oszthassuk, meri kü­lön az egységre aztán már nem fizet a szövetkezet járandósá­got. Így jól jártak a kertészet1 dolgozók is, meg takarékos­kodtunk a munkaegységgel, is — Így volt ez helyesen — ben megtudni, miből fakad ez a jókedv, mi a nyitja annak, hogy sem az időjárás, sem a nehéz munka nem nyomaszt­hatja kedélyüket... Mivel nők voltak, nem kel­lett különösképpen kutatnom, egykettőre megtudtam min­dent ROSE CSÓKJA Roset a vacsoránál mutattak be Horváthnak. A villaszerű épület földszinti termében te­rítettek. Csak hárman ültek az asztalnál: Kömer, Gyarmathy és Rose, amikor Horváth be­lépett. Az ezredes jól számí­tott: Rose azonnal fölkeltette az orvos figyelmét, ügyesen kezdi« szerepét. Kacérkodva nyújtott kezet Horváthnak. — Rose vagyok. Horváth zavarba jött, alig hallhatóan motyogta el a ne­vét, s helyet foglalt az asztaluk mellett. Karácsony előtt 60 ezer fo­rint prémiumot osztottak szét köztük. Szép pénz! Kemény munka lehet mögötte! — Hát munka az volt — mondja a kertész —, nagyon törekedtünk. Sokat ol sasiunk: tanulmányoztuk, hogyan le­hetne nálunk premizálni. Meg­állapodtunk abban, hogy amit terven felül hoz a kertészet, annak 40 százaléka a dolgozó­ké. 723 ezer forint volt az elő­irányzatunk, ezt szeptember 15-re teljesítettük. Addig min­Kömer italt töltött a poha­rába. — Igyák! M3 már előbbre vagyunk. Horváth a lány egészségére koccintott. Fesztelenül. felszabadultan — Folytatjuk. bóloigatnaik az asszonyók. v. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom