Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
Szerda, 1962. február 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tanulmányterv a csokonyavisontai gyógyfürdő fejlesztésére Elkészült a megyeszerte híres csokonyavisontai gyógyfürdő fejlesztésének részletes tanulmányterve. Néhány szakember: Farkas Tibor, Czigler Endre, Karai Antal, Kővári Lajos, Major György, Tőkés György, Szappanos Géza, Unk Jánosné, a BIB és az UVA- TERV mérnökei társadalmi munkában csinálták meg, és eljuttatták dr. Németi Lászlóhoz, a megyei tanács vb-elnök- helyetteséhez. 72 ezer látogató Ezzel régi vágy került közelebb a teljesüléshez. Somogybán azóta, hogy az olajkutatások következtében több melegvíz-forrás is felbukkant, óhaj, hogy korszerű gyógyfürdő létesüljön. Hévíz, Hajdúszoboszló, Harkány eléggé zsúfolt; az- igények kielégítéséhez szükség volna több korszerű gyógyfürdőre. Mivel az időjárás szeszélyeinek leginkább a mező- gazdasági dolgozók vannak kitéve, különösen nekik kellene a gyakori melegvíz-kúra, A közvéleményben elterjedt — és méltán —, hogy a csokonyavisontai meleg víz tartalmazza a legtöbb gyógyhatású anyagot. Oly népszerűvé vált, hogy a múlt évben mintegy 72 ezren látogattak el ide. Ez a szám meglepően nagy. Azt jelenti, hogy a balatoni fürdőhelyek látogatottsága is — Siófok kivételével — elmarad Csokonvavisontáé mögött Kétütemű ten» Csokonyavísontán azonban meglehetősen 'áldatlan állapotok uralkodnak- A helyi földművesszövetkezet, amely kezdetben pártfogásába vette a fürdőt, legjobb szándéka mellett sem tudott akkora összeget fordítani fejlesztésére, amilyent az igények, a rohamos fejlődés, a forgalom megkívánt volna. Különösen a látogatók megfelelő elhelyezése ütközik nagy akadályokba. A megyei tanács végrehajtó bizottsága attól a céltól vezérelve, hogy a somogyi termelő- szövetkezetek tagjai számára korszerű üdülőhelyet létesítsen, elkészítette a csokonyavisontai fürdő fejlesztésének tervét Ez két részre oszlik. Az egyiket 1965-ig, a másikat 1970-ig valósítják meg. A fejlesztési program a többi között több, egyenként 100 sa mély befogadására alkalmas középfolyosós, kétágyas szobákkal rendelkező üdülő, központi igazgatási és gazdasági épület, ezer személy étkeztetésére alkalmas konyha, 220 embert befogadó étterem, kiszolgálóhelyiség, eszpresszó, büfé építését irányozza elő. A víz- gyógyintézet fontos tartozéka lesz a 60 személyes langyos és a 40 személyes forró vizű medence. Tíz embert tudnak egyszerre ápolni a kádfürdőben, a fizikoterápián és az iszappa- kolóban. Ezek közelében épül fel az orvosi rendelő. A fürdőépületben kap helyet egy langyos és egy meleg vizű medence előcsarnokkal, kiskereskedelmi elárusítóhelyekkel. A szálloda területén kívül készítik el a strandot, amelyben nemcsak beutaltak fürödhetnek majd. A kabinokkal ellátott, 33 méter hosszú medence vize 22 fokra hűthető le. A nagy strandon egyszerre 250 ember tartózkodhat a vízben. E területet sportpályák teszik változatossá. Megjelöli a terv a bazárok helyét is. Figyelembe véve azt, hogy a sátortáborok egyre kedveltebb üdülési formává válnak. a csokonyavisontaj fürdő mellett 500 személy befogadására alkalmas, első osztályú campinget létesítenek. A program megvalósítására 1970-ig 52 millió forintot költenek. Közös erővel Ä megyei tanács a költségek egy részét állami erőből, a többit helyi forrásokból kívánja fedezni. A tanács — mivel a beutalásoknál elsősoroan a tsz-tagokat részesítik előnyben — számít a termelőszövetkezetek segítségére. Már az is sokat jelentene, ha a megye minden termelőszövetkezeti tagja évenként három munkaegységgel hozzájárulna a fürdő építéséhez. Nincs mesáze az az idő, hogy a termelőszövetkezeti tagok a jelenleginél is nagyobb tömegben fognák üdülni, gyógyfürdőre járni. Helyes tehát, ha nyugodt pihenésükről már most gondoskodnak. A csokonyavisontai fürdő fejlesztése jó ügyet szolgál, éppen ezért érdemes támogatni. A tanulmányterv elkészítése jelentős lépés volt a megvalósítás felé vezető úton. Munkában, szolgálatban kiváló Megmozdul a hatalmas daru Lassan, óvatosan, szinte centiméterről cenitáméterre emeli súlyos terhét. A gépkocsivezető fülkéjéből Horváth József, a daru kezelője irányítja a gép- kolosszust. A daru hosszú karja már 15—20 méter magasan jár tértiével, most emelik be kijelölt helyére a jókora betonelemet. Hogy mi történik ott fenn, azt innen, a kezelőfülkéből nem látná. Csak az épülő ház szélén álló munkás irányító mozdulatai közvetítik a feladatot. — Lassan ereszteni... Egy picit beljebb emelni, Állj! Vigyázz! Igen nagy gondosságai követelő munka ez. Majd minden perem nagyon keskeny, s a betonelem vagy a téglablokk könnyen lecsúszhat. De nemcsak erre kell ügyelnie Horváth Józsefnek- Az egyenlőtlen súlyelosztás, a hirtelen emelés, illetve eresztés következtében a daru könnyen fölbülenhet, s a drága, egymillió forintos gépben súlyos károk keletkezhetnek. Nehéz a hosszú gémű autódaru kezelőjének munkája. Órákon át csak fölfelé nézni, figyelni a magasban álló embert ... Bizony nemegyszer alig bírja mozgatni a fejét, amikor néhány percre megpihen. Mégis nagyon szereti a munkáját. Olyan nagy öröm látni — mondja — az előregyártott elemekből egyre növekvő, épülő házakat, s tudni, hogy ebben neki is nagy szerepe van. Most a Marx Károly utcai lakások építkezésén dolgozik. Munkatársai és fölöttesei az Építőipari Vállalat legkiválóbb dolgozójaként említik. 1949 óta dolgozik itt. S ha nincs a darunak munkája, vagy a rossz idő miatt nem dolgozhatnak, akkor sem tétlenkedik. Vasárnap vagy éjszaka érkezik anyag a vasútra? A kirakásnál reá mindig számíthatnak. Amikor a múlt év végén például javasolták a vállalat vezetői, hogy amíg a hideg be nem áll, dolgozzanak szombaton, vasárnap is, helyesléssel fogadta azt. 1959-ben öltötte magára a munkásőrök szürke egyenruháját. Nem kapott ugyan emlékérmet, de parancsnokai a legkiválóbbak között tartják számon. Minden feladatát példamutató igyekezettel hajtja végre. Szokjunk le egy rossz szokásról ÓNODVÁRI MIKLÓS: cÁ síu'Qa dú s szít AZ ITAL MÁMORÁBAN művekbe nehéz lesz Nyúlnia.- Föltétlenül hasznos tehát, ha: megfogadja Rose tanácsát, és: az ott dolgozók közül szervez; be valakit az akcióba. Ilyen: gondolatokkal méregette végig: az előbb a másik társaságot is,: ám azok sokkal józanabbak| voltak, és becsületesebbeknek: látszottak annál, hogy bajba ne; sodorják, ha netán földerítené: mondta a részeg, és jelezte, szédfoszlányok — amikor a , „ hogy távozzék. zongorista pianóban játszott — Csapzott hajú fiatal fiú ült _ Hozom, uram! — a pin- eljutottak hozzá is. Megállapí- akármelyikük előtt is megbí- a Jázmin bár egyik homályos cér meghajolt, zsebre gyűrte a totta hogy az erdőslaki vas- zatása titkát. Pedig az a tény, sarkában. Már meglehetősen p£nzt, és a tálcát a tenyerén gyáriján dolgoznak, és valami hogy valamennyien a gyárban részeg volt. Előtte üres konya- egyensúlyozva elviharzott a nyereségrészesedést kaptak a dolgoznak, már önmagában is kospoharak sorakoztak. Fejét bárpulthoz. __ tervteljesítés után. Ezek is ad- izgató volt, és alig tudta rnegÉjfélhez közeledett az idő. borravalót a pincérnek, és állni, hogy utánuk ne men- : Nem sokan voltak a Jázmin azt egészen jól megfigyelte, jen, amikor elhagyták a helyi-?' bárban, amely nappal is meg- bogy amikor távoztak, az a séget. Nézte hát azt, aki itt lehetősen homályos helyiség ajg jg maradt, száz fo~ maradt: tanulmányozta arcvo- volt. A díszes, kovácsoltvas ^ntot kért kölcsön a legfiata- násait, mozdulatait. Megpró- állólámpák csak hangulat- iabbtól. Emez vonakodott ad- bált öltözékéről jellemére kö- fénvt terjesztettek, amelybe a ^ *' *-*— füstös iftennyezeten körbefutó lógatva sokáig szemlélte elégedetten ezt a kiállítást, aztán intett a pincérnek, hogy szedje le valamennyit. — Még egy felet, főúr! A pincér szánakozva végignézett rajta. A fiú feje ismét lekó'kadt, majdnem feldöntötte orrával az asztalon hagyott egyetlen poharat, amelyben még volt némi szódavíz. A pincér arrébb tolta a poharat, és halkan megkérdezte: — Nem lesz sok? A fiú dacosan fölemelte fejét. — Hozza csak, ne törődjön vele. Fizetem! Százast dobott az asztalra, és gőgösen hátradőlt a széken. — Mit gondol? Gyerek vagyok én? A pincér rándított egyet a vállán. Ismerte már az ilyen kötekedő vendégeket, akik úgysem nyugszanak addig, neon elegyített egy kevés derengésfélét Az asztaloknál többnyire a szokásos vendégek ültek: szerelmes fiatalok és a szálló lakói közül néhá- nyan. A zongorista eléggé ha- ütéskor... mis hangon, álmosan játszott Azóta a fiú már az ötödik valami operettmuzsikát, s egy konyakot öntötte magába. A asztalnál, mindig egy félhang- hatodik féldecit az imént tet- gal elmaradva, utána dúdolta ^ eléje a pincér, a társaság. Horváth sokáig méregette. Az ajtó mellett magános em- Megpróbálta kitalálni, hol dol- ber ült. Szintén konyakot gozik, vagy hogy dolgozik-e ivott. Most szórakozottan ka- egyáltalán? Valami azt súgta vetkeztetni, hallgatta, amikora tartó- pincérrel vitatkozott, jól megfigyelte, milyen könnyelmű mozdulattal dobta oda a köl-i — A múltkorival zol... — Fizetéskor a mostanit megadom! _ , .... , . __ Nekem is kell a pénz... csonkért százast, és milyen — Tudom, mondom, hogy fi- nagyképű, hanyag eleganciával hagyta a visszajáró pénzt borvargatta feketéjét, amelybe belül, hogy meg kell ismerked- kednie! ravalónak. Mindezeket egybevetve ösztönösen megérezte, hogy emberére akadt, a véletlen szerencse sodorta útjába a fiút, és egy percig sem késlekedhet, meg kell vele ismerDÉLELÖTT TÍZ ÖRÄRA invitált a meghívó, amelyben külön lelkemre kötik, hogy az "ügy fontosságára való tekintettel-« személyesen jelenjek meg. Siettem, nehogy elkéssek az értekezletről. Öt perccel tíz óra előtt nyitottam be a meghívón jelzett terembe. A két kezemen meg tudtam volna számolni a jelenlevőket. Sebaj, öt perc nagy idő, ezalatt még betoppanhatnak a hiányzók — gondoltam. Elmúlt az öt perc, de csak lassanként szállingóztak a meghívottak. 10 óra 15 perc: Az elnöki asztal mögött még nem ül senki, az előadónak még se Ihíre, se hamva. Gyors szamosi ásba fogok, huszonkilencen vagyunk. A többség 10 óra Után érkezett azzal a tudattal, hogy »úgysem kezdődik meg pontosan az értekezlete. De most már megkezdhetnék — berzenkednek itt is, ott is, akik. komolyan vették a meghívónak az időpontra vonatkozó részét. Válóban, most már el kellene kezdeni az értekezletet, hiszen akik idáig nem érkeztek meg, azokra már úgyis hiába várunk. 10 óra 20 perc: Egy irat- csomóval a kezében, mosolygó arccal benyit az illetékes megyei szakosztály vezetője. No, végre..s — tör fel a sóhajtás a várakozókból, Ámde korai az öröm, a mosolygós képű osztályvezető valami olyasmit mond az ajtó mellett álló ismerősének, hogy »rajtunk nem múlik«, aztán ahogy bejött, él is távozott. 10 óra 30 perc: Ügy látom, csökkent a létszám. Az értekezlet rendezői még mindig sehoL Azt mondja ■— nem minden irónia nélkül — az egyik üzemigazgató: "Most azt kellene csinálni, hogy fogjuk magunkat és elmegyünk. Nem tudom, mit szólnának az illetők.-« Aláírom a véleményét, tényleg, egyszer-kétszer érdemes volna ily módon »megtréfálni« azokat, akik úgy játszanak az^ emberek idejével, mint most itt is. Tudom, csak egyszer-kétszer kellene megtenni ezt, harmadszorra okulnának belőle, akikre tartozik. Közben az óramutatóra pillantok, és látom, hogy mór 40 perce várakozunk — potyára. Aztán nyílik az ajtó, vagy heten-nyolcan jönnek be, köztük az előadók és az értekezlet vezetője. Az elnöklő férfiú elnézést kér a késés miatt — késve jöttek a pesti küldöttek (?!), de közben füstölgők magamban: két ember késése miatt mintegy harminc ember összesen húsz munkaórát töltött el bosszantó tétlenségben. De most talán ne is azt nézzük: mennyi mindent el tudtak volna intézni ez alatt az idő alatt (üzemigazgatókról, szb-ti tkárokről van szó) — ezt majd valahogy csak pótolják munkaidő után vagy este —, hanem a dolog erkölcsi oldala miatt emelünk szót. Sajnos, nem egyedi esetről van szó. Az üzemben arra ösztönözzük a munkást, hogy minden percet használjon ki, viszont az értekezletek késői>- bi kezdésével arról győzzük meg őket, hogy nem is annyi" ra fontos jól gazdálkodni az idővel. Mintha belénk rögződött volna, hogy valahonnan elkésni — a randevú kivételével — nem is szégyen. Gyakran pedig tudva késztetjük az embereket a késésre. Nem is egyszer voltam fültanúja különösen falun — de a városban sem fehér holló az ilyen —, hogy egy-egy gyűlés vagy va-, lamilyen rendezvény szervezői, lebonyolítói azzal az elgondolással, hogy »úgyis késni fognak az emberek«, fél vagy akár egy órával is előbbre hirdetik meg a rendezvény időpontját, mint amikor el akarják kezdeni. A rendezők így kívánják biztosítani magukat. Ilyenkor aztán azok vessenek magukra az időpocsékolás miatt, akik rendesen, fegyelmezetten, a jelzett időpontban vagy még valamivel előbb is — »jaj, el ne késsünk« — megérkeznek a színhelyre. NEM JÓL VAN EZ ÍGY. Meggyőződésem, hogy neveléssel, példamutatással, ha nem is egy csapásra, rá lehetne szoktatni — igen, szoktatni — az embereket arra, hogy ne késsenek se a moziból, se a gyűlésről, se sehonnan. Persze ez megkívánná, hogy hadat üzenjünk a kényelmeskedésnek — bár jól tudom, hogy nemcsak erről van szó —•, akárcsak a betervezett rendszertelenségnek. S azt is, hogy legyünk következetesek önmagunkhoz. Ilyen módom olyan légkört teremthetünk, amelyben a tervezett megbeszélésről vagy bárhonnan akar csak egy percet is késni szégyennek számít. Eleinte talán nem szabadna félni attól sem, hogy a későn jövőnek —bárki is az — a nyilvánosság előtt megmossák a fejét. Még egy példát Tudvalevő, hogy például a későn érkező mozi látogatók csak a szünetben foglalhatják el helyüket legalábbis a szabályok és a moziban látható feliratok szerint Nem önmagáért hozták ezt az intézkedést hanem a többi néző szórakozásának zavartalanságáért Ám mindenki tudja, hogy ezt a szabályt nemigen tartják vagy tartatják tiszteletben a mozi alkalmazottai sem. Így persze nem lehet rendre, pontosságra nevelni az embereket De példamutatással, következetességgel igen! Varga József még elfelejtett cukrot rakni, mert a részeg fiú és a pincér közötti szóváltás elterelte róla amíg tökéletesen az asztal alá a figyelmet. nem isszák magukat. Kivonta Mint ,, másfél órával eza százasból az italok árát, és előtt aiiú asztalánál még há- aprót számolt le az asztalra. rom társa is ott ült. Hangosan nie ezzel a fiúval. Amúgy is furdalta a lelkiismeret, hogy másfél hete tartózkodik már Erdőslakon, és még mindig nem jutott közelebb feladata megoldásához. Ez a másfél hét azonban mégis fontos tapasz• A többi a magáé! — beszélgettek, egyes szavak, be- falatot hozott: a kohászati Felhajtotta a kávét, csak most jött rá, hogy elfelejtett cukrot tenni bele Odament a fiú asztalához. — Megengedi?.!. — Folytatjuk. — i Kapható a szövetkezeti boltokban és a szövetkezeti könyvbizományosoknál
