Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-11 / 8. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 CsmOrfflk, 1M2. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Délibáb minden mennyiségben Hej. csikós, gulyás, Hortobágy, barack, betyár, délibáb . .. Nincsenek is olyan messze azok a »régi szép idők-«, amikor a, gyöngyösbok- rétás, hejretyutyutyus magyarkodás hintette a port a szemekbe, bogy ezek a szemek véletlenül se lássák meg a lényeget. A »régi szép idők« elmúlottak, nem sokan bánkódnak utána. Vannak azonban néhá- nyan — itthon kevesen, de külföldön annál többen —, akik nosztalgiával gondolnak a csikósra, a gulyásra és a Hor- tobágyra. Ezek elé tart görbe tükröt a fűm: élvezzék kedvükre a délibábot minden mennyiségben, és magukra vessenek, ha gyomorrontást kapnak tőle. A történet főhőse Angyal András budapesti főkönyvelő, aki a »nagy példakép«, a híres betyár Angyal Bandi kultuszát ápolva azért dolgozik a hét napjain, hogy vasárnap sírva vigadhasson a Búsuló Kanászban. Ehhez a hőshöz tessék elképzelni egy külföldi társaságot, amely luxusautóira pattan, hogy »originál« élvezhesse a délibábos romantikát ... Az esőcsináló Richard Nash »Az esőcsináló« című színdarabja nem ismeretlen előttünk. E darab amerikai filmváltozatát láthatjuk most filmszínházunkban. Ki az esőcsináló? Különös ember, rokonszenves keveréke a kalandornak és a gyermeki lelkű álmodénak. Batárjával járja a szárazságtól kiszikkadt amerikai földeket, és jópénzért illúziókat árusít a hiszékeny embereknek. A Curry család életébe is berobban: azért jön, hogy száz dollárért Curry papával és Jimmel hókuszpókuszokat csináltasson. És életében először sikerül a varázslat, és a sheriff fűlni engedi, örülünk az esőnek, de sajnáljuk is, hiszen tudjuk, hogy a boldogságot nem az álmokban kell keresni ™ Szabad Ifjúság '. Békét az érkezőnek Miről szól 1945. május ez a fűm? 8-án azt a parancsot kapja három szovjet katona, hogy teherautón vigyen a front mögé egy német aszszonyt, aki hamarosan szülni fog. Egy nap és egy éjjel tart az út, s közben átélik a háború borzalmait. A csoport vezetője egy kis alhadnagy, aki sietve jött, hogy részt vegyen a háborúban; Rukavicin gépkocsivezető a legnehezebb éveket a volán mellett töltötte, megjárta a front sok halálhozó útját, de tele van életkedvvel és bizalommal. A harmadik katona a süket Jamscsikov, akinek egész családját elpusztították a németek, és akit csak a boss;fi tüze fűt. S végül itt van a német asszony, aki retteg a szovjet katonáktól, gyűlöli őket, és szándékosan rossz útra vezeti őket, pedig azok életüket kockáztatják születendő gyermekéért , M KÖSZÖNÉS — Láttad ezt az asszonyt? Akkor talán azt is megfigyelted, hogyan fogadta a köszönésemet: éppen hogy. A fagyosan udvarias, kényszeredett fogadás és merev visszautasítás határán jnozgott. A leghalványabb fejbiccentés nélkül Nem, nem vesztünk össze, harag sincs közöttünk. Csak éppen már nem tanítom a fiát. De nemcsak vele vagyok így, még néhány szülővel — szerencsére azért jelentős kisebbséget alkotnak —, úgyhogy megszoktam. Észre sem veszem már, csupán mivel veled vagyok, eszembe jutott, hogy szóvá tegyem, minit életünk egyik alig említésre méltó jelenségét. Mint tipikus esetnél, maradjunk csak az előbbi anya példájánáL Tizenkét éve ismerem, amióta ide kerültem. Véletlenül egy utcában lakunk. Miután többször találkoztunk, valahogy köszönő viszonyba kerültünk. A kisfia még óvodába járt. A köszönés akkor amolyan közömbösen udvarias volt, minden szívélyesség nélküli. Aztán a fiú iskolába került. Köszönésem elfogadása egy kissé hangosabb lett, halvány mosoly is járult hozzá, s ez mind szélesebbre húzódott, ahogy a gyerek közeledett a felső tagozat felé. Amikor negyedikbe járt, alig tudtam megelőzni a köszönésben az egyre barátságosabb anyukát. Igen, akkor már minden lehetőség megvoH arra, hogy az ötödikben tanítsam a fiát. Így is történt. Sajnos azonban, szegénynek minden tárgyból megadatott a kellő, mondhatnám átlagon felüli tehetség, csak éppen a számtanhoz nem, és ezért sehogy sem tudtam négyesnél jobbat kipréselni belőle, holott az alsóból kitűnővel jött feL A többi tárgyból nem volt hiba, de a számtan sehogy sem ment. A köszönés a bizonyítványosztás után egy fokot vesztett szívélyességéből, a következő évben pedig, amikor elkerültem az osztálytól, egyre merevebb lett, kevésbé nyájas, de azért kitetszett belőle a gyanakvás, hogy még találkozhatunk gyermekével. Valóban, nyolcadikban újra összekerültünk. A fiú év végi bizonyítványa hetedikben kitűnő volt, a hatodikban és a hetedik félévében is a számtanból kapott négyessel jelesre csökkent. Nos, én mindent elkövettem a különben roppant udvarias, helyes gyerekkel, hogy kiszorítsam belőle az ötöst. Nem ment. f'rpen úgy nem, mint ahogy az én német szakos tanáram is hiába erőlködött annak idején, nem tudott jelest adni a tárgyából. Az én tanítványom meg különösen az algebránál akadt meg. A köszönés az anya részéről a lehető legszfvélyesebb volt, sokkal inkább az, mint például ötödikben. Hiába, közeledett a középiskolai fölvételi. Ha találkoztunk, érdeklődött a kislányom iránt, hogyan tanul stb., sőt, mikor a feleségem bent volt a kórházban, telefonon érdeklődött egészségi állapota felől, és jobbulást kívánt. Amikor pedig negyedév után fölkerestem családlátogatás alkalmával, mindennel elhalmozott, amivel csak egy kedves vendéget lehet. Még almát is csomagolt a kislányomnak, és roppant megsértődött, hogy nem fogadtam el. Hiába. A legnagyobb jóakarattal is csak négyest tudtam adni a gyereknek. Az egyéb érdeklődés elmaradt, a szívélyes köszönés még nem. Év végéig. Ugyanis ekkor sem tudtam névyemél jobbat adni számtanból, és így az összképet csak az én tárgyam rontotta. Természetesen e kis szépséghibával is gimnáziumba került a fiú. Azóta azonban az asszony éppen hogy fogadja a köszönésemet. Hiába, nem vagyunk hivatali kapcsolatban, több gyereke nincs, most már mindegy. Hát csak ennyit akartam mondani, egyi kis apró megfigyelést mésfél évtizedes pedagógiai gyakorlatom tapasztalatából. S. K. Tízezer falusi dolgozó látogatja meg a fővárost az első negyedévben Az IBUSZ az év első három hónapjában tizennyolc külön- vonattal viszi fel háromnapos budapesti látogatásra a falusi, elsősorban a termelőszövetkezeti és állami gazdasági dolgozókat. Ilyen budapesti kirándulásra március végéig körülbelül tízezer falusi dolgozónak fesz módja. Az elsü különvonat január 11-én érkezett Hajdú-Bi- har megyéből 720 falusi dolgozóval. (MTI) é^lópeff Mihálynak hé* (rom szép apró leány- C* gyereke mellé kisfiút hozott a gólya a nyáron. Amolyan váratlan ajándék a csöppség, ő már nem szerepelt a tervben. De hát az ajándék — ajándék, el kell fogadni örömmel. Miska sem a fogát, hanem a fiúságát nézte a csöppségnek, s ezért kedvesebb lett számára három nővérkéjénél is. Férfihiúság is van a világon, és most már nem mondhatja senki: Jópeti Mihály csak lányokat tud — felmutatni. Nem fejtettem ki elég körültekintően még az ajándék váratlanságát. Nemcsak Jópeti- ék, hanem a Bellák komáéh is úgy gondolták, hogy a harmadik leány után már máshova jár a gólya. — Ha nem várták is a fiút, de mégiscsak meghozta a gólya — szóltam sürgetően, amikor apám mesélte a szomszédok esetét. — Várd ki a vásárt napjáig, s arra tartogasd a pénzt — válaszolta apám. A komák és a komaasszonyok — anélkül, hogy összebeszéltek volna — lemondtak már a gólya további szolgálatairól. Olyannyira biztosra vették a dolgot, hogy a harmadik kislány születése után már az egyházi adófizetést is beszüntették. Ettől aztán olyan galiba támadt, amilyen még nem volt a faluban. '"Tr/S ogy mindenki megért- se a dolgot, néhány szót a plébános úrról is. A plébános úr egymaga lakik a parókián, bár egyesek ezt erősen kétlik. Nos tehát, a plébános úr engedelmeskedve a keresztény bölcsességnek, atnely azt tanítja, hogy »metjCl itgijMi cl kőntájci? gad uram, ha szolgád nincs«, minden évben nyakába vette a falut. Hangos dicsértessék- kel köszönt a házakba, és meg kell hagyni, azon sem sértődött meg, ha a megszokott mindörökké helyett »szabadság, tisztelendő elvtárs«-sal fogadta a gyakran kapatos H. János bácsi. Fő, hogy az öreg megfizette az adót, ha pedig a köszönés eredeti módja fájna a szenteknek, lesz még idejük revánsot venni a túlvilágon. A szentek tán közbenjárnak majd odaát az elmulasztott imákért, de idelerm megszűnt a befolyásuk- Isten ne vegye bűnéül, de már csak ez a véleménye. Útra kelt hát az újtelep felé is, amely már a demokráciában épült. Az újtelepen kaptak telket a néhai cselédek, akiknek leikével mindig is baj volt. A plébánoselődök a gróf idejében inkább a comtesse-ek patyolat tiszta leikecskéit mosogatták hófehérre, mintsem a cselédek lelki gyakorlatára ügyeltek volna. Mással nem tudnám megmagyarázni, hogy a mi cselédfajtánk miért járt oly ritkán templomba azelőtt is. Most meg aztán, hogy saját házuk épült a televi telken, még úgy sincsen szükségük a máséra, mint azelőtt. Ha pedig valaki már nem lakik albérletben, tán okosan tenné, ha tovább fizetné a lakbért? Szegény plébános űr nem is említetté volna a dolgot, mert csak azt érte el, hogy egyesek új elvet kezdtek vallani: »Az istennel nincs bajom, a pappal nincs dolgom.« Ez a vagy elvhűség úgy is megmutatkozik, hogy bár a minap még »halálos« ellenségként perelte be a házba a komaasszonyát Bellákné, ma már az éves haragos Ba- gónéval együtt készítették a komatálat. A komaság — ko- maság, ott nem lehet semmiféle vita, s még a legnagyobb haragot is pipafüstként kergeti szét a légben. S ha volt is haragosa Jópe- tinek valaha, az most első volt a sorban a piskótás tálat tartók között, és a legnagyobb jércét hozta el sülve a hófehér szalvéta alatt. Ezt várták volna a plébános úrtól is sokan, akik tudtak Mihály csekélyke afférjáról a pappal. /jz meg úgy volt, hogy CSÍ. amikor Kovácsék paszitájába hívták, nyilvánosan megrótta őket a pap. Nem egyenes úton ugyan, nem szemtői szembe, mint az a Miska modora, hanem csak példálódzással. Elmondta kenetteljesen, hogy egyesek nem fizetik az egyházi adót az újtelepen, s Miska ezt magára értette, mert ő is a telepen lakik, és különben ö sem fizette akkor már az adót. így aztán kötelességének tartotta megvédeni a telep jó hírét oly módon, hogy a papnak fejére olvasta nemcsak a saját, hanem az egész egyháztörténelem gáláns kalandjait. Ez megtörtént, és nem, valószínű, hogy a plébános úr már elfelejtette. Főtt is Miska feje, hogy így meg úgy, majd megkereszteli ő a fiát, nem kell a papnak azért is fizetni, de a felesége hajthatatlan volt. Telt-múlt az idő, és azzal fenyegetett, hogy eljár a po- gányka fölött. Felőrölte Mihály idegeit is, erre elszántan beállított a paphoz: mennyiért hajlandó megkeresztelni? A papnak becsületére legyen mondva, a legtisztább felháborodással utasította vissza az anyagiasság vádját. Az azonban igaz, hogy kijelentette: > Csakis az élhet az egyház szentségével, aki megtartja annak törvényeit.« Ez pedig értendő az olyan kis formaságra is, mint az egyházi adó. — Mennyivel tartozom? — Kátém adóval és a kamataival. — Megkapja, amikor végeztünk. — Előre kérem a kereszt- szülőkével együtt... — Számolja azt is hozzá. — Azt már nem tehetem, édes fiam. Az egyházi adónak nem anyagi jelentősége vagyon, hanem erkölcsi. Az mindenkinek saját lelkiismereti dolga. Jól néznénk ki, ha ez csak úgy menne, ahogyan te hiszed. Mondd, talán gyónni is te akarsz a komád helyett? A következő lépés az volt, hogy a koma is kényszerült szót váltani a pappal. Jól mondom: szót váltani. De nem szót érteni! Az történt ugyanis, hogy (sajnos, nincs erre szemérmetesebb kifejezés), alaposan összeakaszkodtak. Már azon tudniillik, hogy mennyi adóval tartozik Bellák István az egyháznak. Az a »pokolra való« Bellák pedig a vita hevében azt merte állítani, hogy a tisztelendő úr a maga céljára használja fel az egyházi adót, és uram bocsa’ Pestre jár dorbézolni. Hát ez biz súlyos vád nagyon, önmagában is sok arra, hogy a plébános úr kizárja BeUáikot az isteni kegyelemből. Hát még ha ehhez az is járul, hogy nem fizet egyházi adót! Jópeti Mi hálynak alaposan meggyűlt a gondja. Még ellett néhány nap a lás pogány fölött, míg más kiút látszott: keresni kell egy újabb komát. Csakhogy ez ugyancsak bonyodalmas dolognak bizonyult. Mihálynak nem volt más komaszámba jöhető ismerőse a telepi férfiakon kívül. Azok meg mind úgy eladósodtak a papnál, horry komoly anyagi gonddal járt volna a komaság. Ámbátor jegyként azt állították a komajelöltek, hogy nem a pénzt sajnálják ... gy került hozzám pa naszra Mihály —veszi vissza a szót édesapám. »Feri bácsi —mondotta —, maga a párttitkár, magának kell itt vaila/mit tenni. Beszéljen már azzal a pappal, hogy ne akadékoskodjon annyit...« A pappal nem beszéltem ugyan, de azért kisegítettem a bajból Jópeti Mihályt. A kultúrotthonban rendeztünk olyan névadó ünnep-3 TABKA i&rak Furfangos „árukapcsolás" Meg merek rá esküdni, hogy t. megye egyetlen községében sem tartottak olyan páratlan sikerű ismeretterjesztő előadást, mint nemrégiben Szol- lősgyörökön. Eddig 25-ea, 30-an ha megjelentek egy-egy alkalommal, de ezen az utolsón majd szétvetették a termet. Egy gombostűt sem leheteti volna leejteni, annyian voltak. Mint a heringek a dobozban, úgy szorongtak a derék szöl- lősgyöröki asszonyok és férfiak a helyiségben. Nem, senki se gondolja, hogy az előadás * témája volt valami rendkívüli Sőt, meglehetősen prózai volt, a termelőszövetkezet munka- szervezéséről esett szó. Hogy akkor miért bolydult föl any- nyira a falu? Elárulhatjuk, hogy nem akármilyen ismeret- terjesztő előadás volt ez, hanem kanászválasztással egybekötött! Az utóbbi évék legfurfangosabb »árukapcsolását« a györö- kiek eszeltók ki. Mindenesetre sietve hozzátesszük a többi község okulására; Vigyázat, ezt ne utánozzák! * * * Á kakos megtámadta a bírót Zamboangában (Fülöp-szige- . tek) egy kakasviadal alkatmá- j val egy felbőszült kakas megtámadta a kakasverseny bíróját, és olyan hevesen »megdolgozta« a sarkantyújával, hogy a 49 esztendős férfi komoly sebesüléssel összeesett. * * * Csalhatatlan érzék A tsz-einöfc egy járási emberrel beszélgetve ment végig az utcán, amikor a kanyarban feltűnt a kerékpáros asszony. Az elnök nyugodtan folytatta mondókáját, s amikor odaért a baromfitenyésztő asszony, nem durván, de erélyesen rákiáltott: — Horváthmé! Álljon csak meg... Az elnök átugrotta az árkot, odament, s határozottan ezt mondta: — Horváthné, magáról azt beszélik a faluban, hogy lopja a tojást.. Az asszony elsápadt hirtelen, majd vörösre gyűlt az arca, de mielőtt megszólalhatott volna, az elnök rászólt: — Ne sápadozzom, Horviáth- né, most is van magánál tojás, igaz...? — I... i— de.., igen, elnök elvtárs, de csak. .. csak három a kötényzsebben... igazán, bizisten, na, hogy is mondjam.. .. fel akartam ám íratni... Az elnök csalhatatlan érzékéről különben sokat beszélnek a faluban. Alighanem Horváthné életében is ez volt az utolsó három tojás, amelytől illetéktelenül akarta megfosztani a gazdaságot.. * * * Sakkozó csodagyerek Dél-Afrikában A dél-afrikai Port Elázabethfoen aj kis Anthony Putman még nem töltötte be egészen 5. életévét, de már édesapját legyőzte sakkban. A kisfiú három és fél éves kora óta tud sakkozni. A játékra édesapja tanította meg, aki kitűnő sakkozó. Noha írni, olvasni még nem tud, a kis Anthony gyakran ©gyeidül is lejátszik sakkjátékokat —! könyvből. Édesapja megtanította a sakk-könyvekben használatos jelzések olvasására. séqet, hogy máig is emlegeti a. falu. Nemcsak a keresztszü- -----------------------------------------------l ök, hanem aki csak befért, jelen volt. Az egészben az volt a legérdekesebb, amikor a ko- majelöltek jöttek. Egytől egyig kifizették az elmaradt egyházi adót, de nem ám a papnak, hanem a kis Misikének. Ajándékok formájában hozták meg a tartozást. — Mit szólnak ehhez a falusiak? — Hát azt már tőlük kérdezd meg, fiam ... Én csak annyit hallottam efelöl, hogy a múlt vasárnap két új névadó ünnepséget ültek a kul- túrházban. Nagymiklós István SomogyiNéalap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megy« Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1&. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahiva'aloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 ¥%