Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

▼arämap, 1962. január T, SOMOGYI NÉPLAP 19 ezer forintos költséggel új önkiszolgáló élelmiszer- holtot létesítettek Nagyatádon az fmsz régi raktárhe­lyiségéből. Képünk: Megérkezett az első vásárló az üz­letbe. VÁDIRAT A GYILKOSOK ELLEN »Egy fogoly naplójára Pukkantak az auschwitzi volt haláltábor , területén.-­A távírógép egyhangúan kopogja a sorokat »Az os- wiecimi (Auschwitz) múzeum munkatársai a volt nád koncentrációs tábor 3. számú krematóriumának romjai kö­zött nemrég csőben elrejtett papírokat találtak, amelye­ket egy fogoly héber nyel­ven, ceruzával és tildával irt naplóját tartalmazzak.« Újabb írásos emlék. A hol­land Anna Frank, a lengyel Dawid Rubinowitz, a szovjet Tanya Szavicseva naplója után megint egy szörnyű idő­szak dokumentuma bukkant elő. Vajon mit rejtegethet? A távírógép tovább kopog­ja a hírt: »A papírköteg már szétporladóban volt, tehát azonnal hozzáláttak konzer­válásához. A 315 cidainyi irodalmi nyelvezetű napló egyes részei olvashatatlanok, de még így is hiteles képet ad a haláltábor életéről.« Nem tudom, ki volt az is­meretlen fogoly. A kutatók csak annyit tudtak megálla­pítani, hogy a lodzi gettóból került a koncentráció oorba. A nevét homály fedi. Az auschwitzi táborban véghezvitt szörnyű búntet- 'tekre először a táborból ki­csempészett levelek es a BBC híradásai derítettek fényt, hiába tagadták akkor a nácik. S hiába próbálják kisebbíteni a rémtetteket Nyugat-Németország mai ve­zetőd is. Az ismeretlen szer­ző naplója újabb vádpont lesz Hausinqer és Globke, Speidel és Foertseh vádiratá­ban. P. Gy. Utásszá képe megváltozik Az utóbbi években Tibet közigazgatási központjában, Lhasszában jelentős változások mentek végbe. Az ősi városban gyors ütemben folyik a lakás­os ipari építkezés. A szűk és piszkos sikátorok helyén szé­les, tiszta utcák keletkeznek. A Potala-pálotát, amely ré­gebben a városon túl feküdt, most már körülfogta a város. Űj lakóházak, állami intézmé­nyek, üzletek, könyvtárak épültek körülötte. A városban megjelent az ipar: gépkocsija­vító műhelyek, egy kis mező- gazdasági szerszámgyár, vízi erőmű épült, s már lerakták a kohászati üzem alapjait is. A városban nagy fejlődésnek indult a kultúra és a közokta­tás. Az iskoláskorú gyerme­kek 95 százaléka tanul. A fel­nőttek számára 20 esti iskola nyílt meg, ezenkívül néhány agrotechnikai és állatorvosi tanfolyam működik. Lhasszá- nak ma már 3 színháza és 2 mozija van. Amitől óvjuk a szövetkezeti vezetőket December vége, január ele­je a számvetések időszaka. Já­rási pártbizottságunk legutób­bi ülésén értékelte a termelő- szövetkezetek 1961-ben vég­zett munkáját, és összegezte ennek főbb tapasztalatait út­mutatásként az új esztendőre. F.rősödött, fejlődött tavaly szö­vetkezeti mozgalmunk. Közös gazdaságaink termelését alap­vetően a sikerek jellemzik. Búzából például tavaly hol­danként 10,5 mázsát tatrarítol­tak be: 1958-ban pedig, ami­kor utoljára még az egyéni gazdálkodás határozta meg já­rásunk mezőgazdaságának helyzetét, 7,2 mázsa búzát ter­mett a vetésterület egy-egy holdja. Tavaly a jó termésből az előirányzottnál 14 százalék­kal több kenyérgabonát adott a kaposvári járás a népgazda­ságnak. Teljesítettük a barom­fi, a toiás felvásárlási tervét is. Az Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltsége 1957 óta most először jelenthette, hogy hízott sertést az előirányzott mennyiségben — illetve annál valamivel többet — vett át. A felvásárlást illetően néhány cikkből ugyan adósak marad­tunk, a hozamok sem érték el mindenben a kívánt szintet, de 1961-ről elmondhatjuk: eredmények jellemezték ezt az évet. A közös. gazdaság mii vét­ségét sok tényező határozza meg. Ezek közül az egyik leg­fontosabb az elnök tevékeny­sége. Éppen ezért a pártbizott­sági ülésen is az egyes tsz-el- nökök munkáiéban, magatar­tásában. vezetési gyakorlatá­ban föllelhető fogyatékossá­gokra irányítottuk a fő figyel­met. Türelmetlenség A tsz-szervezés óta elegendő idő "telt el ahhoz, hogy a tiszt­ségbe választott parasztembe­rek hasznos, gazdag és sokré­tű vezetési tapasztalatot sze­rezzenek. A pár éve tartott alakuló közgyűlések után mennyi, de mennyi, addig is­meretlen tennivaló várt az új elnökökre! Hetesen, Csombár- don, Somogysárdon, de másutt is a tagság a vezetésben még járatlan elnökök irányításával fogott hozzá a kezdet nehézsé­geinek leküzdéséhez. Hol van­nak már a néhány éves szövet­kezetek attól az időtől! Két­ségtelenül becsülendő érdeme­ket szerzett a csupán évek óta funkcionáló tsz-elnökök több­sége a közi» gazdaság megala­pozásában. Am akad a szövet­kezeti vezetők között olyan, aki ma gyakorta elveszti tü­relmét: idegeskedik, vagdalő- zik, esetenként fenyegetőzik, ha két-fiárom évvel ezelőtti egyéni gazdatársai nem értik meg egy szóból, hogy mi a jó, mi a helyes. Arra viszont nem gondol, hogy a szövetkezet szervezeti, gazdasági élete ki­alakításában is hosszas, türel­mes meggyőzéssel értek el eredményt. A felvilágosító, meggyőző szót most sem és később sem szabad utasítgatás- sal helyettesíteni. Félreértés ne essék: nem buzdítunk egyetlen régi vagy új elnököt sem ar­ra, hogy nézze el a hibákat, a szabálytalanságokat vagy kü­lönösen a törvénytelenségeket. Arról van szó, hogy a szövet­kezeti gazdák joggal elvárják az elnöktől, hogy legyen em­berséges és igazságos velük, és a szövetkezeti demokráciát tiszteletben tartva irányítsa a vezetőséget, az egész tagságot. Önfejűség Akad tsz-einök, aki magát mindenkinél okosabbnak tart­ja. Nem ad mások véleményé­re, nem fogad el még nyil­vánvalóan helyes javaslatokat sem. A testületi vezetés he­lyett az irányításnak olyan gyakorlatát alkalmazza, amely­ből az a téves felfogás tűnik ki, mintha a 2—3 ezer holdas szövetkezet az ő — az elnök — személyes hitbizománya vol­na. De rossz irányba vezet, de veszélyes ez az út! A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság jelentést kapott egyik termelőszövetkezetünkből. Az elnök, akit a levélírók hibáz­tatnak, most iskolán van. Mennyivel jobb lett volna, ha távozása előtt szót értenek egymással, megvitatják észre­vételeiket. Még helyesebben cselekedett volna az elnök, ha nem ad okot ilyen és hasonló bejelentésekre. Most még csak helytelen, de később káros is lehet, ha az elnök ma nem enged teret a szakember megalapozott, bátor kezdeményezéseinek. Ne ha­ragudjon meg az az elnök elv­társ, akinek a főmezőgazdász- szal való, szinte naponkénti összetűzéseire magyarázatot ugyan találunk, de elfogadha­tó indokot nem. Kiss József elvtársnak, az osztopáni Győ­zelem Tsz iskolán tanuló elnö­kének is el kellett volna gon­dolkodnia azon, hogy miért váltogatják egymást a mező­gazdászok oly gyakran ebben a szövetkezetben. Az önfejűség olyan, mint a betegség: először csak tünetei mutatkoznak, aztán elhatalma­sodik az egészséges szerveze­ten, megfertőzi azt. Ügy kez­dődik a dolog, hogy az elnök nem kéri mások javaslatát Folytatódik azzal, hogy nem fogad el jó tanácsot. Majd pe­dig megsértődik, ha bíráliák magatartását. Végül megaka­dályozza, hogy bárki is szóvá tegye hibáit. S ha a kritikát­lanság l.égköre kialakult ak­kor ott nagy bajok lapulhat­nak meg. így történt ez ta­valy Somogyaszalóban is: sik­kasztott az elnök — s most a tagság a rossz vezetés miatt mintegy félmilliós mérleg­hiányt várhat a zárszámadás­tól. Maradiság A Termelés gyorsabb növelé­sének akadálya egyes vezetők maradisága. Ezt tapasztaltuk tavaly a kapásnövények tőszá­mának növelését és a nyári mélyszántást illetően is. Ugyanezt mondhatjuk a nagy hozamú búzafajták termeszté­séről. Egyes szövetkezeti el­nökök nem alkalmazták a ja­vacolt agrotechnikai módsze­reket mondván: »Régen nem így vetettünk, mégis ettünk kenyeret.« Ilyen helyeken a csépléskor csalódva látták, hogy drága árat fizettek azért, mert megtakarítottak vagy a vetőmagból vagy a műtrágyá­ból vagy a kellő talajmunka költségeiből, s ezek következ­tében az egyébként nagy ho­zamú búza szánalmasan keve­set termett A nyáron Polányban jártam. Láttam, hogy a beteg sertése­ket egy különálló ólba viszik r— elpusztulni. A szövetkezet vezetői erre — a beteg jószág elkülönített helyen való, meg­felelő gyógyítására — nem for­dítottak különösebb gondot, hiszen az egyéni gazdálkodás idején sem különítették el megbetegedett sertéseiket. Kaposszerdahelyen, az első éves szövetkezetben más mó­don szedett anyagi áldozatot a maradiság. Több kukoricát vetettek, mint amennyinek a megművelésére erejükből fu­totta volna. A tsz-vezetőket idejében figyelmeztettük, hogy bajok lehetnek a kapálással. Javasoltuk, hogy kérjenek se­gítséget a városi üzemek mun­kásaitól, hivatalok dolgozóitól. Nem fogadták meg a tanácsot. »Nagy szégyen volna ránk néz­ve, ha olyan sok városi ember kapálna határunkban; máskor bírtunk a munkákkal, most is megteszünk annyit, amennyit tudunk" mondogatták. S mi lett a dolog vége? Az, hogy ki kellett szántani kukoricájuk egy részét. Lám, kellő segítsé­get kérni és elfogadni szégyell­tek, de a vetett terményt ki­szántani, azt nem szégyelltek. ígérgetés ÓNODVÁRI MIKLÓS: (5) cA S'árqn dáMzié A VII-es számú női barak­kot hepehupás grund válasz­totta el a férfilakóházaktól. Végig futva tették meg az utat. Amerre elhaladtak, min­denfelé izgatott, kíváncsi ar­cok kísérték. Horváth doktor­nak és Gondos Eszternek 'na­gyon hosszú volt az út. Mind­ketten ugyanazért aggódtak, de nem ugyanazon érzéssel! Sondos Eszter a barátnőjéért aggódott — az emberért! Horváth doktor aggodalmába egyéni önzés vegyült; a bete­get akarta látni mielőbb, az eszköze amely közelebb hozza öt tervei megvalósulásához. Igen: ha voltak is néha őszin­te pillanatai, erre soha ncfn jött rá! Talán eszébe sem ju­tott, hogy élete valamennyi kellemetlensége abból szár­mazott eddig is. hogy a hoz­záforduló betűben nem az embert nézte, hanem az — eszközt.. . mint ahogy esz­közzé minősült a törtető, kar­rierista orvos előtt a nickels- dorfi láger szerencsétlen lakó­ja is. Az eszméletlen lány a ba­rakk sarkában feküdt. Hor­váth az ágya fölé hajolt, hoz­záértő szeme néhány pillanat alatt megállapította a diagnó­zist: — Gyógyszermérgezés. Felegyenesedett, tekintetét végighordozta a köréje sereg­lett riadt arcú lányokon. — Föl kell törni az orvosi rendelőt! Közben odaértek a férfiba­rakk lakói is. Az orvos kipa­rancsolta őket a helyiségből. Valaki beszólította a szolgála­tos rendőrt. Segítségével egy diósgyőri lakatos boszorká­nyos gyorsasággal kinyitotta az orvosi rendelő ajtaját. Az eszméletlen lányt pokrócba bugyolálva vitték át. Lázró­zsák égtek az arcán, keze er­nyedten hullott alá. Az izga­tott kis csoport ide is követte, egymás hegyén-hátán ágaskod­tak, de az orvos összehúzta előttük a zöld függönyt. Felszabadultan, otthonosan mozgott a fehérre meszelt fa­lak, lakkozott bútorok, steri­len csillogó műszerek között. Gondolatban bocsánatot kért mindazoktól, akiket hányatott- ságáért, számkivetettségéért eddig oikoH-. Bol Hog volt.. T^ol_ dogabb. mint a gyerek, akinek elengedték a verést, azon vet­te észre magát, hogy fütyöré­szik, s hirtelen elhallgatott. A beteg lányka fölé hajolt. Per­cekig vizsgálta a szemét, az arcát, tapogatta a pulzusát, megtapogatta még a koponyá­ja formáját és dudorodásait is. Senkit sem engedett be a ren­delőbe. Amíg a gyomormosás» hoz készült, folyton az a gon­dolat járt a fejében, hogy szí­vesen odaadna az életéből né­hány évet, ha sikerülne a be­teget eszméletre téríteni. A bevett nagy adag gyógy­szer már felszívódott a lány vérében, aligha sikerül életre kelteni az amúgy is le­gyengült szervezetet. Pedig most ettől függött sorsának további alakulása. Ha meg­gyógyítja a lányt, az esetnek híre terjed: reménye lehet, hogy elismerik, és állást kap valamelyik kórháznál. Ez ép­pen egybevágna terveivel. De ha a beteg állapota súlyosbo­dik. .. esetleg menthetetlen — s a keze között hal meg —, börtönbe kerülhet itt is. Most döbbent rá a vállalkozás mö­gött leselkedő veszélyekre. Megtorpant, pár pillanatig el­gondolkodva ácsorgott a ren­delő közepén. A női barakk lakói s az i odasereglett férfiak idegesen várakoztak az ajtó előtt. Hall­gatóztak: csönd. Félénken ko­pogtak. Horváth megnyugtatta őket. Azonban érezte, hogy maga is bátorításra szorul. Kí­nos, örökkévalóságnak tűnő óra telt el. Feszültségtől, izga­lomtól túlfűtött volt az orvosi rendelő levegője. Horváth ingjujjra vetkőzve, halálos kimerültségtől küzdve ült a beteg lány ágya szélén, tekin­tetét egy pillanatra sem fordí­totta el róla. Homlokán ve­rejték gyöngyözött, nem volt hozzá ereje, hogy letörölje, nagy cseppekben gurult végig arcán. Bőre megfeszült, majd szét pattant: mintha elektro­mos áramot vezettek volna? ♦ bele, s ha ellenpólushoz ér, | menten szikrát vet. j Tíz esztendővel ezelőtt, első? operációján kerítették hatal-1 mukba hasonló érzések. A be-1 teget — emlékszik: tizenkét éves fiú volt — hajnalfelé mentőautóval szállították be. Az anyja jött vele, kezét tör­delve rohangált fel s alá a kórház folyosóján. Az osztá­lyos orvos durván ráripako- dott, hogy ne zavarja a bete­geket. Gyakorlott, folytan ve-, szekedő orvos volt. Az asz- szony siránkozása nem hatot­ta meg, ezret látott már ilyet. — Folytatjuk. — Amit a közgyűlés helyesen elhatároz, és a vezetőség meg­fontoltan megígér, azt föltétle­nül teljesíteni kell. Néhány elnök nemigen tartja magát ehhez a szabályhoz. Tudják, hogy a földjáradékot, a pré­miumot ki kell fizetni, de vagy megtagadják, vagy halogatják azt, mint például Osztopánban, Somogyszilban és másutt. Ha­sonlóan rosszall ották a si- monfai tsz-gazdák is, hogy ve­zetőik nem váltották valóra adott szavukat. Akad példa az ellenkező végletre is. Ennek jelszava: »Osszunk ki minél többet, hadd nőjön népszerűségünk." Van olyan tsz-elnök, aki ezt is megígérte. Hogy szavát áll­hassa, megkezdte kiosztani az aszály következtében gyen­gébb termést adó kukoricát, nemigen törődve azzal, hogy mi marad a közös jószágnak. Vagy Cserénfán, Orciban és Várdán a szükségesnél jóval több kenyérgabonát mértek ki a tagoknak. E szövetkezetek vezetői többet adnak saját népszerűségükre, mint az or­szág lakosságának egyetemes érdekére. Kőkúton, a Petőfi Termelő- szövetkezetben az átlagosnál magasabb részesedésre van ki­látás. Alapjában véve jól dol­gozott a tagság. Mégsem mond­hatunk csupa jót Kovács Já­nos elvtársnak, a szövetkezet elnökének munkájáról, maga« tartásáról. Bíráltuk és bírál­juk hibáit, szabálytalanságaiig hogy Kovács elvtárs okuljon azokból. Elbizakodottság A kaposvári járásban sok gyakorlott termelőszövetkezeti elnök dolgozik. Egyikük-mási- kuk nevét megyeszerte, sőt or­szágosan is ismerik. Korábbi jó munkájuk, érdemeik elis­merésével mi sem fukarkod­tunk. Ám akad köztük olyan is, aki igyekszik rutinból ve­zetni, néhány eredményes esz­tendő után kezd elbizakodni; megelégszik azzal, hogy utasí­tásait kiossza, s ha véleménye nem találkozik a tagok egyet­értésével, akkor csodálkozik és felháborodik. Ügy érzi az ilyen elnök, hogy nyugdíjas állásban van, s még csak nem is gondol arra, hogy eljátszhatja a tag­ságtól kapott bizalmat, és al­kalmatlanná válhat tisztségé­nek betöltésére. Igen, az elbizakodottság ak­kor üti föl a fejét, miután si­kerek születtek a munkában. Aki annyira bizonyos abban, hogy mindig mindent iól tett. az többre tartja magát, mint amennyit valójában -ér. Az el­bizakodottság, az önteltség, a beképzeltség egy tőről fakad az önfejűséggel. Ki kell gyó­gyítani az embereket ebből a bajból — amíg nem késő. Leg­többen ebben a tévhitben rin­gatóznak: »Sok küzdelmen ve­zettem át a szövetkezetei hosz- szú évek alatt. Elismerésben, dicséretben bőven volt részem. Ha a kezdet nehézségei köze­pette megálltam a helyemet, jóformán minden előképzett­ség nélkül, akkor ezután már fél kézzel ellátom dolgomat­Egyik, de nem egyetlen gyógyszere ennek a betegség­nek az, hogy iskolára küldjük az elnököket: hadd tanuljanak, hadd egészítsék ki gyakorlati tapasztalatukat elméleti tu­dással, Jelenleg 33 tsz-elnö- künk vesz részt bentlakásos is­kolán, közülük kilencen a Fel­sőfokú Mezőgazdasági Techni­kum hallgatói. Azt akarjuk, hogy a gyakor­lott tsz-elnökök a jövő megnö­vekedett követelményeinek is megfeleljenek. A beiskolázá­sok idején az elnökök többsé­ge megérti ezt, és készségesen ragadja meg a tanulási alkal­mat. Nem így azonban Gulyás Gyula elvtárs, az alsóhetényi Búzakalász elnöke. Évekkel ezelőtt öthónapos pártiskolára akartuk küldeni — nem ment el. Végre 1960 őszén megkezd­te a tanulást a zsámbéki elnök­képző iskolán, ám nem fejezte be: a téli szünetben — bizo­nyos indokkal — itthon ma­radt. Úgy mondta, hogy egy évvel később, 1962 januárjá­ban folytatja majd tanulmá­nyait. Valószínű, hogy erről a szándékáról azóta már letett. Erre egyébként már tavaly ősszel is számítottunk, ezért biztattuk, hogy jelentkezzék a Felsőfokú Mezőgazdasági Tech* nikumba. Jelentkezett is, ám a fölvételi vizsgára elfelejtett elmenni. Gulyás elvtárs a jó elnökök közé tartozik. De 6 sem elé­gedhet meg gyakorlati rutin­jával, tanulnia kell, hogy a jö­vőben is i helytállhasson. * * * Termelőszövetkezeteink to­vább erősödtek, szilárdultak tavaly. Döntő többségükben megvan az idei gyorsabb elő­rehaladás minden személyi föltétele. A tagság elvárja tő­lünk, hogy segítsük az elnököt bonyolult tennivalóinak elvég­zésében. Közös célunk az, hogy minden szövetkezetei rátermett, hozzáértő, helves módszereket alkalmazó elnök vezessen. Szikszai László. a Kaposvári Járási Pártbizottság első bikára ♦ i t l l A POMOGY MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT közli, booy a VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHAZPAN ion. l 1 x 7-én (vasárnap) az i FIGYELEM! Adu a és társnői c. film kezdési időpontja megvál­tozik. | ■ Az előadások kezdete: délután 3, fél 6 és 8 érc*. (4 a A4)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom