Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

SOMOGYI NÉPLAP ff Péntek, 1961. december IS. A csecsemőotthon és lakói Egy hűvös, ködös délelőttön •yermekkaeajt és gyermeksí- •ást hallottam, amikor a Di- niitrov utcai csecsemőotthon előtt elmentem. Sírás és kacaj ■la arról érdeklődöm, hogy niért kerültek ide ezek a söppségek, s hallgatom a szü­lők sorsát, nehezen tudok uralkodni feltörni készülő könnyeimen. De ha látom a sok kedves, nevető arcot, a uyermekmosolyt. akkor én is veiliük együtt örülök, velük ját­szom. Ebben az intézetben mindenki és minden a gyer­mekeket szolgálja. Hároméves korig, beteg szü­lők gyermekei vannak itt, to­vábbá elvált szülők csecsemői, gondoznak itt leányanyáknak családi tűzhely melegét s >ha nem érzett palántáit s bünte­tésüket töltő nők gyermekeit. A picinyek, akiket nem ciró­gat az édesanyjuk, gondos nő­vérek szorítják magukhoz. Az elvált apa és anya magára maradt gyermeke sincs egye­dül, ott szorgoskodnak körü­lötte a nővérek. Az intézet 93 kis lakóiát 23 gondozónő óvja, védi. Micsoda fejlődés ment végbe az utób­bi 8—9 évben! Azelőtt 52 gyer­mek mellé csak hat gondozó­nő jutott. Abban az időben 12—16 órát is dolgozott egy- egy nővér, ma pedig három műszakban váltják egymást. A céltudatos munkának nagy része van abban, hogy az idén nem volt járvány az intézet­ben. Igaz, hogy szinte »úsz­nak-“ a fertőtlenítéstől, a ste- rogenolos víz minden szobá­ban ott van. No és az étkezte­tés? Találomra kihúztam egy étkeztetési lapot. Május 16-án, kedden a reggeli: tea, kávé és raj kiflivel. Tízóraira sárgaré­pát, tiszta csokoládét és kek­szet kaptak. Az ebéd: csontle­ves daragaluskával, spenót sült hússal; az uzsonna: egy csésze kakaó, szalámi kiflivel és re­tek. Végül vacsorára tejibeda- rát kaptak kakaóval Naponta többször fogyasztanak citro­mos teát. F. Tériké két és fél éves. Édesapja ismeretlen, édesany­ja gyenge jellemű, iszákos nő. Dolgozni nem szeret, nincs ál­landó munkája, ezért a gyám­ügyi hatóságok a csecsemőott­honban helyezték el kislányát. Az anya legutóbb umicumos üveggel a zsebében látogatta meg gyermekét. Mégsem járul hozzá, hogy valaki örökbe fo­gadja. Itt vám a kis Bogdán Pistike Is. 13 hónapos. A terhességi vizsgálaton édesanyjánál fer­tőző gümőkórt észleltek. Kis­fia születése után a kórházból i-ögtön ide került, nehogy meg­kapja ő is a tbc-t. Amíg az asszonyt a kórházban kezelték, férje elhagyta, tetézve a sze­rencsétlenséget. Így aztán Pis­ti ritkán kap látogatót. Ha a mama egy-egy hosszabb kór­házi kezelés után láthatja a gyereket, nagyon boldog, sírés nevet, s ezt haj tógát ja: »Arany kisfiam, egyem a szíved, de szépen fejlődsz, kis bogaram!-“ Ha a gondos kezelés meghozza a várt eredményt, Bogdánná is magához szoríthatja majd a kis Pistát. Akad olyan szülő Is, aki ahelyett, hogy megköszönné, hogy nevelik gyermekét, dur- váskodik. Amikor A. G. sze­leivel közölték, hogy kisfiúkat a most készülő nagybajomi csecsemőotthonban helyezik el, az apa durva hangon beszélt az otthon vezetőjével. A. G. szülei albérletben laknak, és állítólag ezért nem gondozzák otthon a kisgyermeket. Pedig sokan laknak albérletben, akiknek gyermekük van, s nem veszik igénybe a .csecse­mőotthont. Az otthon munkáját egy mondatban így tudnám össze­foglalni: »Mindent a magara maradt gyermekekért.-« Hála és köszönet azoknak, akik ezt a szép munkát csöndben, de annál nagyobb szeretettel vég­zik. F. L. ELŐLEGEZETT BIZALOM Ötvennégy ember szorong, izgul a volt Korona Szálló egyik második emeleti termé­ben. Vizsgára várnak. Tíz hét munkájáról adnak számot. Egyszerű munkás- és paraszt­emberek, értelmiségi dolgozók, fiatalok és meglett korú fér­fiak. Tíz héttel ezelőtt azzal az elhatározással láttak tanu­láshoz, hogy új szakmát szerez­nek: hivatásos gépkocsivezetők lesznek. Vajon sikerül-e? Erre kíváncsiak nemcsak ők, ha­nem Kardos Gvuláné, a KPM Közlekedési Tanintézete ki- rendeltségének vezetője is. KRESZ-ismeret: kifogástalan Az egyik hosszú asztal mö­gött két vizsgabiztos a közle­kedés rendjéről kérdezgeti a hallgatókat. Egymás után hangzanak el a kérdések: Az előzés feltételei; hol kell na­gyobb gonddal vezetni; a kü­lönböző jelzőtáblák leírása stb. A felelet a legtöbb esetben ki­fogástalan. Czibola János, Cséplő József, Sárdi Géza, Srakta Sándor és mások ötöst kaptak. Pedig a vizsgáztatók r.em voltak elnézőek, az ötö­sért meg kellett »verejtékez­ni«. KRESZ-ismeretből egyet­len hallgató sem bukott meg. Kolip Gyula rendőrszázados Másfél hónap tapasztalatai Csaknem másfél hónapja, hogy a nagyatádi járásban megkezdődött a téli terv meg­valósítása. Községeink vezetői odaadással láttak munkához. A november elseje óta megtar­tott mintegy 40 ismeretterjesz­tő előadást több mint ötezren hallgatták meg. Ez több mint kétszerese a múlt évinek. Ez az eredmény mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a községekben jól működnek a tanácsok vezette koordinációs bizottságok, érvényesül a párt és a tanács vezető szerepe. Példaként csupán néhány községet említek. Mikében a Két Németország című előadást 260-an, a Móricz Zsigmondró] szóló előadást pedig 235-en hallgatták meg. Szabáson a munkaegység-számításról szóló előadáson 250-en, a politikai tárgyú előadáson 220-an vettek részt. A kis községnek számító Nagykorpád is szépen »rajtolt«: az első előadást 175-en, a má­sodikat 240-en hallgatták meg. Belegen, Somogyszobon és még több helyütt 200-on felül vet­tek részt az: ismeretterjesztő előadáson. Az előadások színvonala a tavalyihoz képest emelkedett. Majdnem minden alkalommal vetítenek a témának megfelelő filmet, s használnak szemlélte­tésül képeket, rajzokat, köny­veket. Eddig még egyetlenegy­szer sem fordult elő, hogy a járási előadó ne érkezett volna meg a'községbe, ne tartotta volna meg az előadást. A járási művelődési ház mel­lett működő ismeretterjesztő előadói munkaközösség előké­szítéssel, előadásvázlattal, meg­felelő irodalommal segíti fel­készülésükben az előadókat. Van azonban olyan községünk is, mint például Segesd, ahol a koordinációs bizottság nem végzi kielégítően munkáját; nincs összhang a szervek kö­zött, s az ismeretterjesztési ter­vet sem tudják a kívánt ered­ménnyel végrehajtani. Görge­tegen, bár jó a kapcsolat a pártszervezet és a tanács kö­zött, az ismeretterjesztő mun­ka mégis alig-alig megy. Az itteni elvtársaknak jobb szer­vező munkával el kellene ér­niük, hogy ne csak a szövetke­zet által rendezett disznótoros vacsorákat és a szülői munka- közösség teaestjeit látogassák, hanem az ismeretterjesztő elő­adásokat is. D. S. Fogadás 3ean Boulié abbé tiszteletére Az Országos Béketanács és a Magyar Jogász Szövetség csü­törtökön a Hazafias Népfront Országos: Tanácsának klubjá­ban fogadást adott Jean Boulié abbé, a Francia Béketanács tagja, egyetemi tanár tisztele­tére. (MTI) Meghalt Latabár Árpád A Fővárosi Operettszínház igazgatósága mélyen megren­dülve közli, hogy SLatabár Ár­pád 58 éves korában tragikus hirtelenseggel elhunyt. Teme­téséről később intézkednek. (MTI) érdeme is ez, aki tíz héten át oktatta őket erre. Nem lehet mellébeszélni A terem másik részében mű­szaki, elméleti tudásukról ad­nak számot a hallgatók. Mellé- besze1 ni itt sem lehet, mert a két vizsgabiztos sok tapaszta­lattal rendelkező mérnök. De itt sem bukott meg senki Egyik-másik felelet gyengébb ugyan, de hallani olyan kivá­ló választ is, amely sokéves gyakorlattal rendelkező gépko­csivezetőnek is becsületére vál­na. Gelencsér La.jos, Heiling István, Körösi Vilmos. Ságvári Imre, Fülöp Ernő ötöst kapott. — Bár minden tanfolyam hall­gatói ilyen alapos felkészült­séggel jönnének vizsgázni — mondják a vizsgabiztosok, Szerecz László és Somogyvári István. E dicséret a tanfolyam műszaki előadójának, Kovács Káirolynak is szól. A legjobb hallgató Alacsony, egyszerűen öltö­zött, halk szavú, Itat elemit végzett ember Horváth Mi- hálv. Felkészültségével a »tan­folyam legjobbja« jelzőt érde­melte ki. KRESZ-ismeretből. műszaki elméletből ötöst ka­pott, csupán a vezetés ment neki egy kicsit gyengébben, mert ideges vett. 45 évével azonban a nála húsz évvel fia­talabbakat is lepipálta. Nincs ennek semmi titka. Minden órán megjelent., lelkiismerete­sen készült, szabad ideiéiben mindig tanult. Ezért tudott ilyen sikeresen vizezni, s ezért javasolta a kirendeltség vezetője a 23-as AKÖV-höz munkára. Két bukás vezetésből Bár a gyakorlati vezetés: vizsgáján ketten megbuktak,: mégis szép eredménnyel zárult] a tanfolyam, A gyakorlati ok-: tatók: Szűcs Mihály, Bornem-; issza Lajos, Bálint István is: elégedettek lehetnek munka-] jukkái, hiszen mindent meg-] tettek a hallgatók séért. Csupán két hallgatónak] nem sikerült tehergépkocsi­vezetésből levizsgáznia. A tanfolyam hallgatóinak | igazi vizsgája azonban. ezután? következik! Az életben kell? megmutatniuk, hogy hogyan ? sajátították el, és miként al-l kalmazzák a tíz hét alatt ta-l nultakat. * Szalai László| (^Jij/dőszőba ( JL első Kovács Imre, az ‘ (ff- öregebbik, minden­kinek azzal dicsekszik a falu­jában, hogy kitaníttatta a fiát. Iskolába járatta, mesterséget is adott a kezébe, megél az a jég hátán is, akárhogyan bo­londozik az emberiség ezen a földön. Büszke a fiára felső Kovács Imre. Harminckét esz­tendős most a gyerek, szép családja van neki, két gyérek, egy leányka, el is jönnek min­den nyáron egy kicsit körül­nézni. Ilyenkor a fiatalasszony hosszú pongyolában jár-kel az udvaron, de az nem csoda, hi­szen itt van a Molnárék Ró­zsija vagy Pintér Katica, azok már régen viselnek ilyen pon­gyolát. Büszke a menyére is felső Kovács. Mert az tanítónő. Va­lamikor igen nagy szó volt, ha parasztgyerek tanítónőt kapott. — Igaz, hogy tanult ember a fiam., azt meg kell hagyni — iga­zított helyre mindent. A nyár végén aztán más di- csekedniválója akadt: új la­kásba költöztek a fiatalok, méghozzá olyanba, amelyik­hez fürdőszoba is tartozik. Fürdőszoba! Megcsóválta egy kicsit a fejét, nem mondta kJ, még az öregasszony előtt sem, de ezt már azért hiábavalóság­nak tartotta. Mi az ördögnek az a fürdőszoba? Itt van pél­dául ő, felső Kovács Imre, megélt egészségben hatvanegy esztendőt, aztán nem halt be­le, hogy sohase látott még für­dőszobát. Szoba van idehaza kettő, az arra való, hogy asz­talt, ágyat, szekrényt tartsa­nak benne, de hogy fürdésre is szobája legyen valakinek, az már feneketlen ostobaság, olyant csak a fiatalok találhat­nak ki. Fürdés nélkül aztán igazán megélhet az ember, ál­lapította meg magában. Mert ha éppenséggel akkora a baj, hát fogja szépen a lavórt, az­tán minden szent napon belc- áll, és megy, ahogyan megy. De hogy külön szoba a fürdés­hez!. ,. Hiába, gondolta, sok mindent kitalál ez a mái em­ber. ’ i lyesféle meggyözö- déssel vágott neki szeptember elején az útnak, hogy megnézze a gyerekek új lakását. — Hát nem mondom... — állt meg a fürdőszoba ajtajá­ban, amikor a szívélyes üdvöz­lések után megmutatták neki a lakást. — De sok pénzbe ke­rülhetett ez — tette hozzá. — Ma már csak így építkez­nek — magyarázta a fia, és megeresztette a csapot. — Fáin — hagyta rá az örefk — Hideg víz, meleg víz — dicsekedett tovább ifjabb Ko­vács Imre. Erre megint csak annyit mondott az öreg, hogy fáin. Aztán uzsonnával kínálta a menye, és estére azzal akart kedveskedni, hogy fürdés lesz. — Nekem nem kell! — mor­dult föl az öreg. — Ti csak fü- rödjetek, ha jólesik. Az asszonyka nem sokat un­szolta, de ifjabb Kovács bosz- szankodott az öreg konoksá- gán. — Meglátja, milyen jő az — kezdte magyarázni. — Már csak azért is, mert felfrissíti az embert. — Nem kell énnekem fris­sülés — vágta rá, de olyan határozottan, hogy a fia elhall­gatott. Azért hét óra körül elkezd­ték a fürdést. Előbb a gyéreite­ket látta el az asszonyka, ad­dig az öreg Kovács igen nagy sértődöttséggel, konok hallga­tással ült a szobában, és néze­gette a falakat. — Szégyellt magát az öreg — próbálgatta lecsillapítani férjét Kovácsné, s ő maga ké­szült arra, hogy rászedi vala­miképpen a fürdésre. — Vegye le talán a kabátját, apus — kezdte a puhítást. — Miért vegyem le? — né­zett rá csodálkozva, • Nem veszem le. — Igaz, hogy odabent is le­vetkőzhet — hagyta rá ügye­sen az asszony, és megkérdez­te: langyos vagy jó meleg vi­zet eresszek? — Énnekem aztán semmit — kötötte magát az öreg Ko­vács. Abbahagyták a biztatást. Másról kezdtek beszélgetni. Aztán megint megpendítette a fia: — Hát igazán nem akar meg- fürödni, édesapám? Erre az öreg szinte kislányos félszegséggel felállt, és azt mondta csendesen: — A fene a fürdőszobátokat, halljátok! — és elindult kife­lé a szobából. Fekete ünneplőben, éppen csak a kalap nem volt a fején. A menye előresie ett, hogy megnyissa a csapokat, de. Ko­vács elhárította az ajtóban. — Maradj csak, eligazodok ín it rajta — magái a zárta az ejtöt. f—Jl ztán körülnézett. Ez LsU hát az a bizonyos fürdőszoba. Nem mondom, fáin, annyi biztos, állapította m.eg. és lehajolt, tanulmányoz­ta p csapokat. Aztán fordított egyet a melegen. Beszívta a felcsapó gőzt, visszahajtotta egy kicsit a csapot. Lassan f oly dogált a víz, ez nem na­gyon tetszett neki. Hát nyitott egyet a hideg csapon. Alája. tartotta a kezét: ez már igen. És hosszan nézte, hogy csillog a viz a fehér kádban. Egyszerre nagy melegséget érzett, há.t levetette a kabátját, felakasztotta szépen a fogasra. Aztán megint nézegette a vi­zet. Elég lesz talán, gondolta. Belenyúlt a tömpe, kopott uj­jaival, és megállapította, hogy fáin. Akkor valami egészen bolon­dos gondolat támadt az agyá­ban: mi az, ezek a gyér ekeki tán azért biztatták avmni*a - már az első napon, mert azt hiszik, piszkosan jött hazulról? Hej, az anyátok! Mit gondol­nak ezek az ilyen falusi öreg­emberről? Nyúlni akart már a kabát­jáért, hogy fölveszi, és azért se fürdik meg, de akkor más gondolat fakadt az értelmé­ben. Lehajolt a kád fölé, meg-', mártotta a két kezét, megmos ta az arcát, meg is törölte, az-\ tán leült a fehér székre a sa­rokban. így nyugodott meg egészen. Üldögélt jó tíz percig, iz­zadt irgalmatlanul, akkor fel- állt, kivette a kád dugóját, és Igfolyatta a tiszta vizet. Aztán belebújt a kabátjába, s miközben a fiatalok éppen az öregek maradiságáröl be­szélgettek, visszament a szobá­ba. A menye megkérdezte, jó volt-e a fürdés, erre ő a padlót nézte, és csak ennyit mondott: — Jó. Csakhogy minálunk az ilyent már azért se lehet megcsinálni, mert anyátok ugyan bele nem menne. Ormos Gerő TARKA sorok Sohasem öregszünk meg A kaposvári Szabad Ifjúság Filmszínházban a Hamupipőke című mesefilmet vetítették. Magamban felujjongtam, nem szóltam senkinek, sietve ren­deltem jegyet, hogy másodszor is megnézzem, a szegény árva Icislány szomorú-vidám törté­netét. Egy kicsit restellkedve ballagtam a moziba gondolván, hogy fogok »kinézni« vén fej­jel a sok csitri gyerek között. De ezt a mesét mindig szeret­tem — és az vesse rám az el­ső követ, aki már egyszer ta­lálkozván Jackie és Guszti egér bájos figurájával, nem keresi az alkalmat, hogy még egyszer lássa őket. Ilyeténképpen gondolkodtam, míg be nem léptem a moziba. Akkor ért a nagy meglepetés! Előttem váltott jegyet egy re­megő kezű, bottal járó, öreg bácsika; mellettem, mögöttem megannyi ősz hajú, ráncos ar­cú idősebb »kislány« ült — egyikük-másikuk szipogva emelte szájához a zsebkendőt látva, hogy szegény Hamupi­pőkét mint kínozza a gonosz mostoha, A mozi az első előadáson te­le volt öregekkel. Az ötlött eszembe akkor, hogy milyen fölösleges és meddő munkát végez sok tudósunk, amikor az : örök fiatalság titkait kutatja. Mert oly egyszerű ez, kérem: ] amíg áz ember szereti, szive- ] sen nézi és hallgatja a mesét,; addig nem öreg. És állítom,; hogy egy pillanatra sem lát- j tam öregnek mellettem azt a j nénikét, aki a sírás után meg-; könnyebbülten mosolygott a! bájos tündér jóságos csodaté-! telén. — wn —— ] t A • Ötszázötven lakosra ] jut egy orvos Az ENSZ-hez tartozó Világ- j egészségügyi Szervezet megálla- < pítása szerint a Szovjetunióban J minden 550 lakosra jut egy or-J vos. a Világegészségügyi Szer­vezet rangsort készített olyan szempontból, hogy a világ 91‘or­szágában milyen az orvosi ellá­tás. A listán az Amerikai Egye­sült Államok a 11. helyen áll: 790. Áz utolsó helyen szerepel azj afrikai Niger Köztársaság, ott. < mindössze 96 ezer emberre jut! egy orvos. j A szervezet megállapítása sze-! rint az egész világon nagy or-i voshiány van, a világ hárommii- < liárd lakosának összesen másfél | millió orvosa vám ! * * * ! MAX REGER német zongo- ! rista Schubert Pisztráng-ötö-! sének előadása után egy kosár; pisztrángot kapott egyik Usz- telőjétől. Reger köszönőlevelet: küldött, amelyben egyebek kö­zött megjegyeztef hogy a kö- ; vetkező koncertjén előadja Haydn ökör-menüettjét. * * * Ignacy Paderewski, a neves len­gyel zongoraművész egy amerikai kisvárosban sétálva egy ház bejá­rata fölött szerény táblát, vett ész­re: '>Miss Johns zongoratanárnő.! Egy óra — 1 dollár.« Miss Johns éppen egy Chopin-noctume-t ját­szott — pocsékul. Paderewski be- csöngetett. A zongoratanárnő mind­járt fölismerte a művészt. Pade­rewski egy szót sem szólt, leült a zongora mellé, és játszani kezdett. Amikor másnap Paderewski újra elsétált a ház előtt, a bejáratnál hatalmas aranykeretes táblát pil­lantott meg ezzel a szöveggel: »Miss Johns, a nagy Paderewski tanítványa. Egy óra — 5 dollár.« Somogyi néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1G- Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda« ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. (?. (F. v.: László Tibor ) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahiva átoknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom